Vélemény

Hiszi a PC...

…. avagy, ha a Semleges Térfél 2017.09.10-i adásából kimaradna…

Vasárnap reggel, nyugodt a környék, szép napsütésre ébredek, és mégsem tudom élvezni a nyárutó lassú csendességét… Először azt gondoltam, hogy csak álmodtam, amit tegnap láttam az nb1. nyolcadik fordulójából, elsőre még majdnem meg is győztem magam, hogy ilyen pedig nincs! És mégis van…

Én, nagy naivan, még a legutóbbi napokban is meggyőződéssel hittem, hogy amit eddig láttam az „élvonalban”, az azért van, mert az átigazolási időszak bajnokságba belecsúszó utolsó időszaka tréfálkozik velünk. Erről ITT írtunk. Csakhogy piaczárás után a helyzet még cifrább lett, olyan történések voltak a pályákon, hogy azt a legnagyobb fantáziával sem bírtam volna elképzelni! Tegnaptól az „nb1” rövidítés nálam a bohóc bajnokság első osztályát jelenti, és csakis kisbetűkkel vagyok hajlandó leírni, mert nem érdemel annyi „tintát” sem, mint amit a nagybetűk igényelnek.

Akkor gyerünk szépen sorban, hogy mi is történt 2017.09.09-én, két nappal az ikertornyok leomlása évfordulója előtt – amikor a magyar football már egyébként is kikezdett nimbusza kártyavárként omlott össze!

 

Mezőkövesd – Balmazújváros, avagy a hibás football-stratégia

Szerencsére csak az összefoglalót láttam, de az is éppen elég volt… Az, hogy ez a két csapat még amatőr szinten sem éppen a legjobb, az nem kétséges, de az összefoglaló – ami a meccs legjobb jeleneteit mutatta be – egyszerűen a football nevű játék karikatúrája volt. Csetlő-botló játékosok, Chaplin-t messze űberelő ügyetlenkedések, megye kettő hangulat a nézőtéren, nem is folytatom…

Persze tudjuk a Balmaz vezetői szerint felháborító, hogy milyen bérigények jelentkeznek a játékosok részéről;

„ … tényleg irreális az az összeg, amiket ma magyar játékosok elkérnek azért, hogy futballozzanak… olyan játékos, akinek már van NB I-es múltja, minimum havi kétmillió forintos fizetést kér.”

Korábban Szima Gábor, és George F. Hemingway is hasonlóan nyilatkozott, és a focisták alaposan alátámasztják ezeket a véleményeket!

Amíg él a mai finanszírozási rendszer, addig ez nem lesz másként; a központilag elosztott pénzek egy jó része a fizetésekre megy el, de hol a teljesítmény??? Lehet, hogy az „Lepsénynél még megvolt”, de amikor Nóti Károly kabaréíró a híres mondatot papírra vetette, már nem volt meg, de legalábbis egyre csak romlott… (Nóti Károly egyébként nagy MTK-drukker, A Remény Futball Klub alapítója, Schlosser Imre felfedezője). De vissza jelenbe!

A focisták tulajdonképpen ügyes srácok, mert az adott finanszírozás mellett kiszedik a rendszerből, amit csak lehet. Ez nem az ő hibájuk, mi mindannyian szeretnénk kicsit kevesebb munkával, sokkal több pénzt keresni, nem? Szóval, a játékosok – és ez nem csak a két klub játékosaira vonatkozik! – itthon általános jelenség, ahogy nemzetközi szinten is kezd zavaróvá válni a mára brutális méreteket öltött túlértékeltség. De van egy komoly különbség; itthon nem üzleti alapú a football…

Bizony nagy baj, hogy még mindig nem akar senki focizni, de keresni már igen, ennél azonban sokkal komolyabb problémák is vannak. Ezek után;

Ki hiszi el, hogy;

  • A Mezőkövesd egyik góljánál nem látta a bíró, hogy a támadó ordas lesről indult?
  • A Chaplinként bukdácsoló játékosok több nézőt vonzanak a lelátókra?
  • A két város összesen 37 ezres lakossága biztosítja a nézőszámok emelkedését?

 

 

Debrecen – Diósgyőr, avagy az „elvárások”

Na, itt végre két olyan város csapata játszott, ahol tényleg van bázis, ahonnan a kluboknak van lehetősége a nézőtérre toborozni szurkolókat. Az más kérdés, hogy a szurkoló, mint fogalom, az MLSZ számára nem ismert, vagy tévesen értelmezett, de a lényeg, hogy meg lehet tölteni a stadionokat, hiszen a két város 368 ezer fő. Eddig ez rendben, de nézzük meg, hogy mi történt ezen a meccsen!

Elég jó iramú mérkőzés volt, mostanság mindkét csapat jobban szerepel, mint korábban, új/régi edzőik végre életet lehetlek a tavaly félhalotti állapotban vegetáló csapataikba. Sőt! A Debrecennél feltűnt Varga Kevin, aki fiatalsága minden pimaszságát bevetve olyan mesteri gólt szerzett, mint kevesen manapság. A Diósgyőrnél is vannak ifjú titánok, Óvári – az első DVTK gól szerzője – még épp csak 20 éves, de az előző fordulókban szintén pimaszul ügyes gólokat szerző Makrai is csak 21 éves még.

Mi a bajom akkor ezzel a meccsel? Az égvilágon semmi nem lenne, ha a bíráskodás megütötte volna a hazai szinten egész jó meccs színvonalát. De az nem elég, hogy a jv. nem volt helyzete magaslatán, a mérkőzést eredményét végletesen meghatározó „hibát” vétett. Azért az idézőjel, mert az esetet egyszerűen nem lehetett „benézni”.

Történt ugyanis, hogy a 85. percben, Takács Tamás (Debrecen) gólja előtt a már említett Varga Kevin ellen szabálytalanságot követett el a DVTK egyik játékosa. A bíró előnyszabályt ítélt, de a probléma ott volt, hogy a labda nem maradt Kevin birtokában, így az előnyszabály szóba sem kerülhetett volna, mint lehetséges ítélet! De ez nem volt elég, ugyanis Varga – miután látta, hogy nem lesz övé a labda! – becsúszva próbált mentetni, de lekésett, a labdát elrúgó diósgyőri játékos ellen szabálytalanságot követett el; felrúgta, mint a bolondgombát!

A játékvezető tovább-ot intett most is, ebből pedig megszületett a második, a vezetést jelentő debreceni gól… Ez bizony nem hiba volt, hanem látványosa tendenciózus döntések halmaza! Ráadásul ebben az esetben volt idő dönteni, nem egy villanásnyi idő volt, amíg a fenti jelenet lejátszódott. Nem tudom, hogy kinek/minek akart ezzel megfelelni a sípmester, nem is érdekel, de az igen, hogy bizony az eset megtörtént…

Vajon véletlen, hogy Herczeg András azt nyilatkozta, hogy bizony a Diósgyőr akarata érvényesült? Vagy véletlen, hogy az egyébként elég szókimondó Bódog csak célozni mert arra, hogy itt nagyon nem volt rendben valami? Mert ugye, ha nem célozgat megbüntetik, eltiltják. Ja, a stúdióban kettős előnyszabályról beszéltek kínjukban, mert annyira gáz volt a szitu, hogy csak ezzel a szánalmas magyarázattal tudtak előállni. Szóval…

Ki hiszi, hogy;

  • A bíráskodás nem elfogult?
  • Valós eredmény született?
  • Az MLSZ a klubokért, a fociért, labdarúgásunk fejlődésért dolgozik?

 

FTC – Vasas, avagy játszom, vagy megjátszom…

Egy örökrangadó, a két fővárosi rivális meccse, ahol az előző bajnokság bronzérmese játszott a negyedik ellen. A Vasast sikerült egybetartani, a zöldek pedig – új igazolásaikkal - a transfermarkt szerint az nb1 legértékesebb keretet rakták össze, pedig már tavaly is komoly összegeket fordítottak játékos-vásárlásokra.

Itt sem volt nagy gond a nézőtéri létszámmal (bár megjegyzem, hogy a nem éppen hangosságáról híres Vasas-tábor időnként leszurkolta a zöldek domesztikált nézőit…), sem a játék színvonalával – egészen addig, amíg a Vasas meg nem erősítette védelmét. De erről majd később, előbb emlékezzünk meg a bíráskodásról; szerintem itt nem volt különösebb baj ezzel sem, a két sárgalappal kiállításra ítélt Szivancski egyszerűen elvesztette a fejét, és tatamira való mozdulatok után mehetett a tus alá!

Nos, itt volt néző, volt iram, volt küzdelem, a bíró jól vezette a meccset, mégis mi a jó fenéért vagyok kísért engem ez a meccs is? Nos, a kiállítás után (72. perc, 2-2-es állás) a tíz emberrel küzdő Vasas jól állta a sarat, még helyzetük is akadt, de Oenning mester pontosan tudta, hogy erősíteni kell a védelmet a hátralévő percekre. Bejött tehát Vaskó, aki – némi átszervezés után az élete második meccsén középhátvédként pályára lépő Manjrekar-tól vette át a pozíciót -, az a Vaskó, aki minden hájjal megkent öreg róka, aki a poszt minden fortélyát begyűjthette pályafutása során.

És erre mi történik? Az egyébként kivételesen jó kapusnak számító Kamenar két olyan gólt kap, amit a serdülőknél még elmegy, mert a kicsik termetüknél fogva nem képesek a rövid oldalt fedezve egy hosszúra tartó lövést kivédeni! De nem ám akárhogy, még a kommentátor, és a stúdióban ülők is megjegezték, hogy „felkínálta a hosszú oldalt”… Talán lehet, hogy mindkét támadás Vaskón keresztül ért el oda, hogy aztán cimbalom-szögből, majdhogynem az alapvonalról szülessen gól?

Nem tudom, és nem is állítom, hogy ez nem a véletlen műve, de erős kétségeket ébreszt az a pár jelenet, ami a meccs utolsó 20 percében lejátszódott. A bohóc bajnokságban minden lehet, és annak fordítottja is, így természetes, hogy a szurkoló csak tátja a száját, és megkérdezi magától;

Ki hiszi, hogy:

  • Egy megerősített védelem gyengébb, mint a szükségmegoldásként bedobott hátsó alakzat?
  • Két gólt is lehet kapni kiszorított helyzetből?
  • Labdarúgásunk felemelkedése az ilyen hibákon alapulhat?

 

Újpest – Felcsút, avagy a zártkapu diszkrét bája

Előzékenyen utolsóként a mi „hazai” meccsünket veszem sora, ezzel is jelezve, hogy a fordulóval kapcsolatos frusztrációm oka nem kizárólag szégyenteljes szereplésünk. De – nem tagadom! – az is… Ezzel a meccsel mi volt a probléma! Azon túl, hogy egy tőről metszett nyelvmester supergroup-ja ellen illett volna legalább szívvel-lélekkel odaállni?

Nem kertelek, a baj abban leledzik, hogy nem elég a saját impotenciánk, nem elég a tulajdonos kreténsége, de még az sem elég, hogy zárt kapuk mögött kell lejátszani meccseinket, nekünk mindenképpen meg kell mutatni, hogy az Újpest haldoklik, hogy itt aztán semmi, de semmi jövő nincs, hacsak nem az nb2! Legalábbis ez így jön le a médiában, ilyen kicsengése van szinte minden, velünk foglalkozó cikknek, riportnak, de még Hajdú B. is pont ilyen szellemben kommentálja a pályán zajló eseményeket.

Igen, be kell vallanunk, hogy bizony amit elődeink ránk hagytak, azt mi szisztematikusan tönkretettük, ledaráltuk, kikukáztuk, ahogy van, tokkal, vonóval! Igen, mi itt Újpesten széthúzók vagyunk, vitatkozunk, és mintha minden lehetőséget megragadnánk arra, hogy magunk alatt vágjuk a fát. De nem ilyen szimpla a helyzet, de nem ám! Vannak bizony szép számmal a prédára ácsingózó dögkeselyűk, akik már régen várják azt a pillanatot, amikor végre nem meggyengülünk annyira, hogy csőrüket belénk vájva sem tudunk már védekezni. Na, akkor aztán azonnal kitépik a szívünket a helyéről!!!

És bizony gyengülünk, csak egyre gyengülünk… Most éppen azzal sikerült egy újabb szeget verni koporsónkon, hogy – a zártkapus őrület mellett! – Pintér Attila sirámai meghallgatásra találtak (by Horváth Ferenc), ugyanis sikerült egy fontos lélektani pillanatban befújni egy tizenegyest. Na de most megint kapcsoljuk a stúdiót: Simek Peti azt mondja, hogy volt kontaktus, be lehetett fújni a büntetőt, de minden mozdulatán, non-verbális jelzésén látszik, hogy minden porcikája tiltakozik az ellen, amit mond!

De ez nem elég, a stúdió rátesz még egy lapáttal; a jól szervezett Felcsút (ők más néven emlegetik…) szerintük okosan teret engedett az Újpestnek, majd hatékony kontrákkal megnyerte a meccset! A nagy túróst barátaim, pont nem ez történt, de ezt valószínűleg ti is csak baráti körben fogjátok elmesélni. Az összevásárolt csapat bizony a meccs döntő részében csak keresgette a labdát, az egyébként gyengén játszó Újpest ellen! De mi lesz majd, ha az olyannyira áhított nemzetközi porondon kell majd helytállni? Nem magyarázom, tessék megnézni a zöldek legutóbbi ilyen szerepléseit… Na ugye, hogy nem kellene kiiktatni a verseny a sportból?

De menjünk tovább, mert ahogy a Puskás Öcsinek tulajdonított mondás tartja; „Kis pénz, kis foci…”, ezért aztán a Felcsút győzelme nem is olyan nagy meglepetés, valljuk be! Na de a hogyan az már nagyon nem mindegy! Nagyvonalúan engedjük el a bíráskodást, mondjuk azt, hogy a tizenegyest be lehetett fújni, legyünk PC állásponton! De én akkor sem tudok elmenni egy számomra feltűnő, mi több megdöbbenést okozó jelenség mellett!

Mire gondolok? Nos, arra, hogy Vignjevic mester rezignáltan nézte végig, hogy csapata szégyenteljes vereséget szenved, középső védője (Bojovic) a labda által is zavarba hozható (hátha még ellenfél is van a pályán!), kapunk egy – PC-alapon – véleményes tizenegyest, az ellenfél kapuja előtt meg rendre eltörjük a labdát. De könyörgöm, Vignjevic egy szerb, egy csupa szív és lélek ember, aki nem ismeri a lehetetlent, aki a végsőkig küzd, soha fel nem adva elveit! Mi történt itt, hogy ő – mint akit leszedáltak… - csak üldögél a padon, nézelődik, majdhogynem unatkozik a kispadon??? Ezt egyszerűen nem hiszem el, csak kérdések maradnak, úgymint…

Ki hiszi, hogy…

  • Nem törte meg Vignjevic-et a tulajdonos, és az MLSZ?
  • Nem törte meg éppen úgy a szurkolókat?
  • Játékosainkat nem viselik meg ugyanezek?
  • Egy falu csapata a bajnoki érmek egyikének méltó várományosa?
  • A bíró nem látta, hogy Pauljevic szerelése szabályos?

 

Tudjátok mit? Hiszi a PC…