Vélemény

Keddi sztori, avagy lesz-e meglepi Svájcnak?

A magyar válogatott Svájcba megy, majd Feröert fogadja a következő napokban. Szemben az EB-selejtezőkkel, nagy tét most nincs, legfeljebb az, hogy minél jobb világranglistás helyezést tudjunk kiharcolni. Storcknak számos kulcsemberét nélkülöznie kell, így erősen kérdéses, sikerül-e helytállni a svájciak otthonában. 
Az NB1-es klubok kapnak egy hét pihenőt, eközben folytatódnak a válogatott összecsapások. 2015-ben óriási izgalommal vártuk a magyar-román, majd norvég-magyar és magyar-norvég mérkőzéseket, melyekre joggal aggattuk az oly sokszor használt sorsdöntő jelzőt. Az EB nagy siker volt a belgák elleni csúfos kudarc ellenére, viszont ma körülbelül ugyanott tart a magyar labdarúgás egésze, mint Oslo előtt. Szombat este Bázelben lép pályára nemzeti tizenegyünk, majd kedden a Groupamában Feröer legjobbjait fogadjuk. A svájci csapatnak élet-halál a mérkőzés, a hazai győzelemre komoly esély mutatkozik, Feröer pedig akkor is megnehezítette a dolgunkat, mikor az EB-ért harcoltunk. Szalai, Priskin, Dzsudzsák, Fiola, Nikolics, Gera és Vinicius nélkül utazunk az alpesi országba - hogy aztán az északiak ellen már Storck mester számolhasson az eltiltását addigra letöltő Dzsudzsákkal és Fiolával.
Nagyjából hasonló a helyzet a válogatottnál, mint az NB1-ben: reménytelenség, nihil lengi körül a telki edzőtábort. Kevesebb mint másfél éve egy ország remegett Szalaiékért, ám a felfokozott hangulatot nem sikerült átmentenie az MLSZ-nek a későbbiekre. Ma ott tartunk, hogy ha 2-0-ra kikapunk Svájctól, vastaps hallatszik majd a vendégszektorból, hiszen "megtettek a fiúk mindent, küzdöttek becsülettel". Természetesen értelmetlen állandóan anyázni, mindig újrakezdést, alapoktól való építkezést követelni, azon viszont el kellene gondolkodnia minden hazai futballkedvelőnek, hogyan lehetséges az, hogy ma alig vannak elvárások a válogatottunkkal szemben. Még az orosz A-B vegyes csapat elleni hazai 0-3-as felkészülési találkozó után is közösen elénekelt Himnusz és pacsizás volt. Az andorrai zakó után azt gondolhattuk, ezt egyetlen szövetségi kapitány sem úszhatja meg. Később kiderült: dehogynem. Nyolc mérkőzés után 11-14 pont lemaradásunk van a két éllovassal szemben, Feröert mindössze kettő ponttal előzzük meg. Ha kikapunk Svájcban, nem nyerünk ellenük és a feröeriek verik Lettországot otthon, a negyedik helyen zárjuk a selejtezőket. Az már most biztos, csupán minden idők leggyengébb lett válogatottját sikerült oda-vissza legyőzni. Ha nem is várhatjuk el, hogy a mieinknél nagyságrendekkel jobb játékosokkal felálló Portugáliát és Svájcot legyűrjük, azért négy meccsből egy pontot illene, illett volna összeszedni valahogy. De ha az sem, a minimum elvárás, hogy a másik három, rendkívül gyenge képességű ellenfelünkkel szemben begyűjtsük a 18 pontot. Ehhez képest vélhetően a megszerezhető pontok 43 százalékát szedjük össze.
Nagyon kevés.
A kapuban végre olyan hálóőr áll Gulácsi Péter személyében, aki az egyik topligában alapember. Nem lehet panaszunk "Gulára" összességében és még több selejtezősorozatban oldhatja meg a kapuskérdést. Ha véletlenül kiesne, ott van Megyeri és Kovácsik is, ezen a poszton nagyjából rendben vagyunk. Balhátvéd poszton Kádár is bevethető, de ő inkább középre kell Guzmics mellé, így a szélsőhátvéd posztokat Korhut, valamint Fiola oldhatja meg. Korhut a minap hosszabbított Izraelben, viszont játéka nem egy életbiztosítás, a lettek ellen ritkán látható gólt hozott össze. Fiola harcos, csupaszív, az viszont kérdés, hogy melyik az igazi posztja. Jellemzően jobbhátvéd poszton problémákkal küzdünk már legalább egy évtizede, hiszen Varga József és Vanczák Vilmos igazi posztja sem ez, mégis sokat játszottak a védelem jobb oldalán a nemzeti tizenegyben. Fiola 27, Korhut 28, Kádár 27, Guzmics 30 éves, így túlzás lenne azt mondani, hogy a jövő védelméről beszélhetünk - ez a névsor érdemben már nem fog fejlődni. Vinicius sötét ló volt, mert az NB1-ben rendre megbízhatóan játszott, ám a portugáliai meccsen gyorsan kiütköztek hiányosságai, Langban pedig mindig benne van a hiba.
Bevethető még Bese is jobbhátvédként, főként olyan csapatok ellen, akik kevesebbet támadnak. Hangya Szilveszter hamarosan külföldön találhatja magát, minden bizonnyal akkor lehet majd stabil kezdő, ha a magyarnál erősebb pontvadászatban is megállja a helyét. Botka pedig nem élvezi száz százalékig Doll mester bizalmát, így nehéz beverekednie magát a válogatott kezdőjébe. 
A középpályára berobbant Pátkai Máté, a Videotonban megbízható játéka mellett fontos gólokkal tűnik ki az elmúlt hetekben. Nálam stabil helye lenne a válogatott kezdőjében és bár sokan ezzel nem értenek egyet, Nagy Ádám leginkább a cserepadon foglalna helyet, ha én lennék a szövetségi kapitány. Nem csupán azért, mert ebben a szezonban epizódszerepet sem kap a Bolognában, hanem azért is, mert kevés kulcspasszt vállal be, leginkább oldalra és hátrafele passzol. Keveset kockáztat, keveset is hibázik. Nyilván az is jogos vele kapcsolatban: "rendkívül hasznos a játéka, sokat fut, játékintelligenciája átlag feletti".
Középen még ott van a Keletre igazoló Elek Ákos, akiről nem igazán tudjuk, milyen teljesítményt nyújt a Kairatban. Gera Zoltánnak pedig meg kell köszönni óriási érdemeit és egy búcsúmeccs keretében elköszönni tőle.
Márkvárt nem pontosan értem, mit keres a válogatott keretében, bár az is lehet, többet kellene néznem a Puskás izgalmas, elragadó mérkőzéseit és megérteném: a korábbi pécsi középpályás óriási tehetség. Milyen kár, hogy 24. életévébe lépett szeptember végén és még most is csiszolatlan gyémántként beszélhetünk róla. Dzsudzsák idén 31 éves lesz, ami nem sok, ám pályafutása évek óta lejtmenet. Túl azon, hogy elismételjük a vele kapcsolatban sokszor hallott toposzt, azaz (apró)pénzre váltotta tehetségét, többet kihozhatott volna karrierjéből, lássuk azt is: míg a PSV-ben számtalan párharcot nyert, hihetetlen dinamika volt a nyírlugosi srácban, addig ma nehezére esik egy az egyben megverni egy feröeri vagy egy andorrai hátvédet is. Játékában nincs dinamika és sebesség - rúgótechnikája jó, ám ő sem lesz már jobb.
Stiebernek talán jót tesz az USA-ba való szerződés, Sallai biztatóan kezdett a BL-szereplő APOEL-nél, Nagy Dániel jó kezdés után visszaesett, Varga Roland az NB1 őszi sztárja, akinek véleményem szerint több bizalmat kellene adni a válogatottban. Lovrencsics a Poznanban megmutatta, jó teljesítményre képes - azonban nem segít neki, hogy a Ferencvárosban szinte hétről hétre más poszton kell helytállnia, de legalábbis sokszor nem szélső középpályásként kap lehetőséget. Most talán vele kapcsolatban megtört a jég, átszakadt a gát, ahogy mondani szokás - az elmúlt hetekben négyes győzelmi szériában levő zöld-fehérek egyik nagy erőssége Lovrencsics.
Szalai, Nikolics, Futács, avagy Ugrai, Eppel, Böde. Van egy "kis" különbség a két névsor között. Szalai sérült, Nikolics esetében talán egyik fél sem erőlteti a válogatottnál való szerepvállalást, Futács hosszabb időre kidőlt.
Szegény ember pedig vízzel főz, így a Kispest, a Ferencváros és a Diósgyőr támadója került beválogatásra. Bödében nem nagyon bízik Storck, Ugrait szinte biztosan nem dobja be egyből a mélyvízbe, így jó eséllyel Eppel Márton játszik majd Bázelben.
A mieink Svájc ellen a Gulácsi - Bese, Guzmics, Kádár, Korhut - Elek, Pátkai - Varga, Sallai, Lovrencsics - Eppel összeállításban futhatnak ki a pályára, bár erre a támadónégyesre nem fogadnék nagy pénzzel. 
Feröer ellen pedig szinte biztosan a kezdőben tér vissza Dzsudzsák és Fiola.

Jó lenne látni, hogy valami megindul a válogatott háza táján, ám sajnos sokkal nagyobb esélyt látok arra, hogy a részben hazai rendezésű 2020-es EB-re sem jutunk ki. Pedig ha mégis, legalább egy mérkőzést a teltházas, új Puskásban játszhatnánk, ami minden magyar futballrajongó számára életreszóló élmény lehetne. Ám egyelőre beérnénk azzal is, ha nagy erőkifejtésre kényszerítenénk Shaqiriékat. Többek között korábbi Arsenal- és Bayern játékosok (Djourou és Shaqiri), a Dortmund kapusa, Bürki, illetve számos Bundesligában futballozó labdarúgó ellen kellene valahogy felvenni a kesztyűt. Nem lesz könnyű. 
Ebben a selejtezőben kétszer is pontokat vesztettünk nálunk jóval gyengébb képességű játékosokkal felálló csapatok ellen, egyszer mi is okozhatnánk meglepetést. És akkor valami tényleg elkezdődhetne. Rengeteg a hiányzó, a portugálok ellen 3-3-at játszó csapatunkból Lang, Guzmics, Korhut, Bese, Lovrencsics, Stieber, Elek léphet pályára szombaton. Szalai, Dzsudzsák, Gera, Kleinheisler, Fiola, Priskin, Király, Juhász, Pintér, Vinicius, Nikolics és Németh Krisztián nélkül is - előre a pontért, pontokért!
Svájc, Feröer, majd felkészülési mérkőzéseken megyünk Luxemburgba, fogadjuk Costa Ricát. Látszólag tét nélküli meccsek, valójában Bernd Storck megítélése és a válogatottal kapcsolatos közérzet billenhet el valamelyik irányba a következő két hónapban.