Vélemény

Nem zörög a haraszt...

…ha a szél nem fújja! A Magyar közmondások nagyszótára szerint a mondás jelentése; 
A szóbeszédnek, a pletykának szokott némi alapja lenni.

És valljuk meg, ami a magyar bírók működése terén látunk, az nem szóbeszéd, hanem a legszikárabb rögvalóság. Gyerekkorom egyik kedvenc mondásával élve; sokszor úgy tűnik, mintha a bírók a meccs helyett a Cseh2 adását néznék. Ott pedig Lolka és Bolka (Československá Televize Praha uvadi; Lolek i Bolek) szórakoztatja a jónépet! Nyugis a hangulat, amolyan alvás előtti csendesség honol, bírókám csak álmában csönget sípol egy picit…
A baj ott van, hogy nem akkor és nem azért, ami a pályán történik! Nem is csoda, hiszen az MLSZ szerint „… a játékvezető csak annyiban része a mérkőzéseknek, mint a háló vagy a szögletzászló…”! Márpedig én még nem láttam hálót, ami beintette volna a lest, de szögletzászlót sem, aki magát lengetve jelzett volna a vezető bírónak, szabálytalanságot látva. És még a kapufa se engedte meg magának azt, hogy ne fogjon kezet az edzővel, ha az kezét nyújtotta…. 
Persze az edzők pontosan tudják, hogy az előbb említett kellékek szabály-ismerete meglehetősen hiányos…, viselkedésükre pedig nem jellemző a sértődött kisgyerek duzzogása! Ezek csak amolyan tárgyak, ha tetszik, beléjük lehet rúgni, ha tetszik, le lehet őket cserélni, mert nem megfelelőek funkcióik ellátására. Nos, el kell árulnom az MLSZ vezetőinek, hogy a bírók nem ilyenek! Ellenben kérdésem van;
Az minek köszönhető, hogy a honi játékvezetést sokan pártosnak vélik, mert gyanítják, hogy időről időre valakiket támogat, vagy éppen ellehetetlenít? Lehet, hogy ez csak városi legenda, de egy olyan személy számára, aki mások tetteinek megítélésére hivatott, nincs fontosabb, mint a beléje vetett bizalom! Ez pedig abból táplálkozik, hogy szakértelme, pártatlansága megkérdőjelezhetetlen. Hovatovább az ilyen emberek rendkívüli tekintélyre is szert tehetnek ezáltal! 
A „megkérdőjelezhetetlen” kifejezés bizony nem azt jelenti, hogy ezek az emberek mindenféle kontroll nélkül gyakorolhatják a ráruházott hatalmukat! De még csak nem is azt, hogy nem intézhetők hozzájuk kérdések, vagy nem kritizálható munkájuk! A kifejezés annyit jelent, hogy szakmai, és erkölcsi tekintetben minden vitán felül állnak! Már csak azért is, mert ők bizony közszereplők, tetszik, nem tetszik!
Tudom, itt most akkor jöhet az, hogy Magyarországon nem tudjuk pontosan, hogy mit is értünk a közszereplő fogalma alatt. Igen, jogi értelemben nem tudjuk, de ahol a jog nem tud segíteni, ott nem áll meg az élet! A bekötött szemű Iustitia szeme nem mindent lát, kardja nem sújt le minden bűnösre, mérlege időnként kibillen, a kígyó meg néha Évát viszi kísértésbe… Mit tudunk tehát arról, hogy ki a közszereplő?
Nos, a jog csak ennyit kb.: 
„Közszereplő az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította”

Ez elég kis langyi megfogalmazás, mert ezek szerint kizárólag közfeladatot ellátók, illetve politikusok tartoznak ebbe a körbe. Erről pedig a következőt tudjuk egy alkotmánybírósági határozatból:

„A hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas, e minőségére tekintettel tett, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető; e személyek védelme nem ellentétes az alkotmánnyal.”

Értem, ezek szerint tehát egy politikust bármikor lehet bírálni, becsmérelni a lelátón? Na, azért ez nincs így! Fontos tudni, hogy a közszereplők szélesebb körben bírálhatók, mert ez az egyik pillére a szabad társadalmi vita gyakorolhatóságának. Ha a közszereplőket nem a közügyekkel kapcsolatosan, hanem például a magánéletükkel kapcsolatos vélemény sérti, akkor ugyanúgy megilleti őket a személyiségvédelem, mint bárki mást. Ebből pedig az következik, hogy a „buzizás” nem fér bele, azonban a közszereplői működéssel közvetlenül, vagy e működéssel szoros kapcsolatban megfogalmazott kritika már igen. 
A jog tehát megáll itt, de a gyakorlat – miután itt nem egy hézag, hanem tátongó lyuk éktelenkedik a jog pajzsán! – megtalálja a lehetőségét annak, hogy életszerű értelmet kapjon a közszereplő fogalma. Eszerint pedig;
„Közszereplésnek az egyén önkéntes elhatározásán, autonóm döntésén alapuló olyan politikai, társadalmi, művészeti tevékenység, megnyilvánulás tekinthető, amelyet egy meghatározott cél, szűkebb vagy tágabb értelemben a helyi közösség vagy a társadalom életének befolyásolása érdekében fejt ki.”

Nocsak-nocsak! Kezd érdekessé válni, mert itt bejön a képbe két fontos ényező; az egyik az, hogy önkéntes alapon történik a közszereplés, másrészt pedig az, hogy nem kizárólag politikusra, és/vagy közhatalmat gyakorló személyre vonatkozik a fogalom. A kulcs azonban mégis a definíció-szerű mondat végén lakozik; 
A „helyi közösség, vagy társadalom életének befolyásolása” kitétel bizony nem csak a politikusok, hanem a művészekre, az ismert bankárok, na meg éppen a football bírók esetében is pontosan leírja működésük sajátosságait!
Megérkeztünk tehát, de van egy komoly baj a fent idézett állítással. Ezt a határozatot (1/2012. számú BKMPJE jogegységi határozat) hatályon kívül helyezték… De – ahogy gyakorló jogászok állítják – a napi gyakorlatban mégis ezt a meghatározást használják, ugyanis az elsőként beidézett, hatályos megfogalmazás egyszerűen alkalmatlan a valós élethelyzetekből fakadó jogi esetek megoldására. De mit mutat a nemzetközi gyakorlat? Hogy van az, hogy más országokban feltehetők kérdések a bíróknak, hovatovább kritizálhatók is? Nálunk ezt egyszerűen rendezik, mert „A Játékvezetői Bizottság vezetői Puhl Sándorral az élen úgy gondolják, a játékvezetők képességét meghaladhatja az, hogy bizonyos esetekben tényszerűen nyilatkozzanak, megvédjék magukat, bár a játékvezető bizottság sem szólal meg a kétes ügyekben.” De mi is a nemzetközi gyakorlat:
„Az Emberi Jogok Európai Bírósága a közéleti szereplő fogalmát nem határozta meg, esetjoga viszont gyakran foglalkozik közszereplőkkel. E minőség kapcsán a bíróság az ismertséget (well-known) veszi alapul: 
„… a nyilvánosság előtti ismertség elegendő a közéleti szereplői minőség megállapításához. Tehát az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában is az állami tisztviselők és az ismert emberek alkotják a közszereplők csoportját.”
Nem nehéz belátni tehát, hogy bizony a bírók közéleti szereplők, ennek pedig sok folyománya van:
1.    A bírók szakmai működésük, azzal szorosan összefüggő tetteik, cselekedeteik, megnyilvánulásaik bírálhatók, véleményezhetők.
2.    A fenti tárggyal kapcsolatban a bírókhoz kérdések intézhetők.
3.    Az előző két pontban leírt tevékenységek (bírálat, kérdések) kapcsán senki nem vonható felelősségre, nem büntethető.
4.    A bírókat is megilleti a személyiségvédelem, tehát magánéleti (tágabb értelemben; nem szakmai) kritika, illetve kérdés nem fogalmazható meg.
5.    A 4. pontban foglalt tilalmat megsértők felelősségre vonhatók, büntethetők.
Ez szerintem elég jól érthető így, azonban ne feledjük el, hogy a gyakorlatban ennek - a látszólag egyszerű – 5 pontnak a betartása már nem annyira… Teszem azt, a „szemüveget a bírónak” egyébként nem éppen durva kifejezést;
-   tekinthetem a szakmai munka kritikájának (nem vett észre egy nyilvánvaló eseményt, amit a szurkoló ezzel a mondattal jelez), 
-   és tekinthetem a bíró egészségi állapotára vonatkozó megjegyzésnek is, ami pedig vastagon személyiségvédelmi kategória.

Kicsit suta a példa tudom, de azt szerettem volna ezzel demonstrálni, hogy ha a jogi helyzet tisztázott is, mindkét oldalról (szurkoló, MLSZ) kell egyfajta „józan paraszt ész” jellegű hozzáállás. Mert ahogy a fenti példában is nyilvánvaló, hogy a fent idézett esetben – a bíró közszereplői mivoltából következően – a szurkoló nem büntetendő, nem is büntethető, úgy némi „jószándékkal” belemagyarázható a másik következtetés is…
A jogi kiskapu tehát adott, de azért most már az is tudható, hogy az élet bizony betömködi a jog testén tátongó réseket. Ezt a rést pedig úgy tömte be, hogy ha az MLSZ-nek egyszer bíróságon kellene megvédenie igazát egy-egy konkrét esetben, nem lehetne olyan biztosa dolgában, mint amilyen határozott a büntetések kiszabása során!
A lényeg; kritizálni bírót, játékost, edzőt, klubtulajdonost, MLSZ-t, annak vezetőit bizony lehet, de minden esetben – amikor természetes személyekről van szó – meg kell állni azon a határon, amikor a kritika a szakmai munkán túli területekre terjed, mert az már személyiségvédelmi okokból tiltott, és büntethető cselekmény.
Ez a cikk nem egy útmutató, és semmiképpen nem viselkedési kódex, de még csak nem is jogi jellegű vélemény – már csak a szerző végzettsége és képzettsége okán sem – csak vélemény. Továbbá az elérhető információk továbbgondolása a tekintetben, hogy ezen az információk alapján a gyakorlatban a tiltakozás, a saját vélemény kifejtésének milyen keretei azok, melyek nem büntethetők, ezzel pedig nem söpörhetők le egy mozdulattal az asztalról… 
Források:
media20.blog.hu
csakfoci.hu
mediareference.org
tankonyvtar.hu
wikipedia
lb.hu