Vélemény

Keddi story avagy "kia tököm ez a Leekens?"

 

Hétfő este azon töprengtem, mi legyen cikkem vezérfonala. Némi gondolkodás után arra jutottam, érintem a válogatottat és a hétvégi Újpest-Videotont (holnap jelenik meg) is. Minden igyekezetem ellenére a hangvétel ezúttal sem lesz túl pozitív, de ezért kéretik inkább a szereplőket korholni.

Georges Leekens lett a magyar válogatott szövetségi kapitánya. És talán kvázi sportigazgatója is. Nagyon fontos kérdés, mi lesz utóbbi poszttal. Jelenleg úgy tűnik, Leekens felügyeli majd az U21-es csapatot is, ám külön szövetségi edzőt is kineveznek. A 68 esztendős tréner végigjárta „fél Belgiumot”, emellett kétszer-kétszer ült az algériai és a belga válogatott kispadján, 2014-15-ben pedig rövid idő erejéig Tunézia szövetségi kapitányaként is kipróbálhatta magát. 1991 óta semmilyen trófeát nem nyert (addig kétszeres Belga Kupa győztes, egyszeres belga bajnok, egyszeres belga Szuperkupa-győztes). Jonathan Lange, a dh.be szakírójaként a Nemzeti Sportnak többek között ezt mondta a kapitányról: „Kicsit idősnek gondolom, a legutóbbi edzői periódusa alatt a Lokerennel nem volt túl jó, valamint az algériai válogatottnál is megbukott”. Vándormadár, hiszen huszonháromszor váltott edzői karrierje során (ami közelről sem jelent huszonnégy külön állomást, hiszen Belgium és Algéria élére kétszer is kinevezték, háromszor volt a Lokeren vezetőedzője, kétszer-kétszer trenírozta a Club Brugge, a Kortrijk és a Cercle Brugge csapatait). 

Talán a legfontosabb mondat Leekens-szel kapcsolatban Dieter Peeters-től, a Het Laatste Niewus sportújságírójától származik (szintén NSO): „Nem véletlenül tartják jó kríziskezelő edzőnek, akit akkor hívnak, ha ég a ház. Mindig alkalmazkodik a rendelkezésére álló erőforrásokhoz”. Ebben szinte minden benne van, amit gondolok az MLSZ döntéséről. Csányiék úgy tették le a voksukat a belga mellett, hogy meg akarták úszni a döntést. ’Tűzoltónak jó lesz, a közvélemény szájának befogására tökéletesen alkalmas’ – gondolhatta Csányi és az MLSZ vezetése. Kérdezheti valaki e sorokat olvasva: ’miért kell megint ez a magyaros hozzáállás, hogy még szinte meg sem érkezett szerencsétlen és máris bukottnak tituláljuk?’ Lenne ebben is részigazság, továbbá az is biztos, hogy Leekens-nek vannak erényei, nagy tapasztalatot szerzett karrierje során, de kinevezése nem annak a jele, hogy kidolgozott koncepció mentén haladna a Magyar Labdarúgó Szövetség. Lőw Zsolt, Szabics Imre (apropó, az osztrák válogatott másodedzője lett a volt ferencvárosi csatár) vagy Szélesi Zoltán kevésbé lettek volna képesek arra, hogy megvédjék a kritikáktól Csányiékat. Ugyanis pályakezdő, tapasztalatlan fiatalok kinevezésében nagyobb a kockázat, míg Leekens rutinos, sokat megélt róka, az MLSZ moshatja kezeit: ’mi mindent megtettünk, sajnos Leekens úr nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a közeljövőben tárgyalásokat folytatunk neves külföldi szakemberekkel és célunk, hogy minél előbb bejelenthessük azt a trénert, aki visszavezeti a magyar válogatottat Európa élvonalába’. 2019.10.31-i MLSZ-kommüniké.

Szélesi személyében megvolt az az edző, aki meccsel Luxemburg és Costa Rica ellen, utána hosszú hónapokig nincs tétmérkőzés, így bőven lett volna idő arra, hogy alaposabb elemzések, kutatómunka után egy hosszabb távú stratégia részeként megnevezzék az új sportigazgatót és szövetségi kapitányt. Most született egy fél (vagy inkább negyed) megoldás. Nem gondolom, hogy Leekens menthetetlenül rossz edző lenne, de kezdem azt gondolni, azoknak volt igazuk, akik azt mondták: hagyni kell Storck-ot dolgozni, nem lenne jó egy váltás. A bűnbakot azonban sikeresen megtaláltuk, a döntéshozók a helyükön maradhattak, a nézők reménykedhetnek (bár jelen esetben ennek semmilyen alapja nincsen), Leekens pedig két évet szinte sehol nem töltött el, nem lesz nagy probléma számára távozni másfél-két év múlva.