Vélemény

Tiszta krimi, avagy a "fortyogó mélység"...

Folytatàs

Mi itt a baj?

Ha csak eddig jutunk el a helyzet bemutatásában, akkor azt gondolhatnánk, hogy minden rendben van! És azt is gondolhatjuk, hogy a szurkolói rendbontások kizárólag azért fordulhatnak elő, mert a meccsekre járók jellemzően bűnözők, felforgatók, a társadalom alja. Miért? Mert most épül nekik stadion, a jegyek árai elég kedvezőek, klubjaik biztos (anyagi) lábakon állnak; látszólag csend-rend-fegyelem van, amibe csakis a szurkoló piszkít bele manapság! 

Igen, a hétköznapi ember, a „köz” pontosan így látja. Azt, hogy „ezeknek” (ti. a szurkolóknak) épít a kormány stadiont, támogatja klubjaikat, ezek pedig csak balhézni tudnak! Az senkinek nem jut eszébe, hogy kicsit megkapargassa a felszínt, hozzá csak az jut el, hogy két szurkolót egy társuk majdnem halálra késelt, akik aztán félig agyonverték a késelőt…

Nos, a legnagyobb baj ott van, hogy a „köz” pont ennyit tud az eseményekről, pont eddig lát bele a hazai futball mély bugyraiba (semeddig…), és pont ilyen fél-információk birtokában alakít ki markán vélemény a szurkolókról – helyesebben a szurkolókkal szemben!!!

Miért gondolom, hogy a rendbontás - a média által felfújtként tálalva – nem a szurkolók énjéből fakadó gennyes elfajzása a kulturált szurkolásnak? Nos, nézzük végig, ki mit tett azért, hogy a zöldek ünnep helyett most arról beszélnek, hogy klubjuk fennállása legnagyobb válságát éli!

 

MLSZ

Ez a szervezet mindenkinél többet tehet a magyar futballért, és ő az a szervezet, aki mindenkinél többet is árt… Mire gondolok? Nos;

- versenyeztetés,

- büntetési gyakorlat,

- biztonsági követelmények,

- bíráskodás felügyelete,

- az ún. központi pénzek elosztása.

 

Tartok tőle, hogy ha még pár percet gondolkodnék, találnék még 10 ilyen dolgot… Ezek közös tulajdonsága, hogy az eredetileg jó célok, kifejezetten kívánatos irányok érdekében hozott szabályok, szabályozók semmit nem érnek, mert nem rendszerbe fogva gondolkodik a szövetség, és mert a saját szabályait sem alkalmazza következetesen.

 

Versenyeztetés: 

Talán még itt lenne a legkisebb probléma, de azt mindenképpen meg kell említeni, hogy az egyes klubok számára közel nem biztosít azonos, vagy közel azonos feltételeket az MLSZ. Gondoljunk itt arra, hogy a zöldek stadionjában kell megrendezni minden egyes kupadöntőt (így fordulhatott elő, hogy az Újpest hazai pályája az Üllői úton volt egy kupadöntő erejéig – agyrém!!!). De említhetem azt is, hogy az egyébként üdvözlendő stadion-építések miatt egy Vasas-Újpest meccs Dunaújvárosban kerül megrendezésre, mert nincs kötelezettsége a földrajzilag legközelebb eső klubnak arra, hogy kölcsönözze ki pályáját a „hazai” klubnak, ha már egyszer az nem hajlandó vendégül látni a Szuszában az Újpestet (megjegyzem, erre is kötelezhetné az MLSZ a rendező klubot).

A versenyeztetés részének tekintem azt is, hogy a szurkolók, hogyan tudnak eljutni egy meccsre; míg az Újpest szurker buszozik az Üllőire, addig ellenkező esetben metróval közlekedik Újpestre a vendég. Sok-sok ilyen „apróság” van, amit ezer, meg egyszer jeleztek, jeleztünk az MLSZ felé, de mintha a fallal beszélnénk… Teljesen egyértelmű, hogy az MLSZ nem szereti a szurkolókat, mert egy irányíthatatlan tömeget lát bennük, fél tőlük, ezért igyekszik távol tartani őket a kluboktól. 

A másik ok, amiért nem jó a szurkoló a szövetségnek; ha egy méretesebb stadiont minden egyes meccsen megtölt egy klub, miközben masszív jegyárakkal dolgozik, az csökkenti a klub MLSZ-től való függését! Márpedig az MLSZ kizárólag a hatalmi szóval történő irányításban képes gondolkodni, és mivel vezetőjük bankár, ezt a hatalmi szót nem kevés pénzzel nyomatékosítja.

 

 

Büntetési gyakorlat:

Ebben egészen elképesztő történetek vannak. Nem, nem városi legendaként, hanem tényként!!! Nagyon nem mindegy ám!

Csak egy-két példát mondok a közelmúlt eseményei közül. Nem az események szereplő a lényegesek, hanem az, hogy ezek a szereplők a rájuk mért (vagy nem is mért…) büntetések tekintetében nem az elkövetett cselekedet határozza meg a mértéket, hanem az, hogy melyik klubbal kapcsolatban hoz döntést a Fegyelmi Bizottság.

Henty: A játékos nemi szervét mutogatja a közönségnek, mire az huhogással tudatja, hogy nem több egy majomnál. A meccs után a játékos szétrúgja a vendéglátó stadionjában az ajtót, mondván, beszólt neki az ellenfél játékosa, és kifejezett rasszista megjegyzéssel zaklatta. 

A vendéglátó klub két meccses eltiltást kap, a hazai játékos ügyét később tárgyalják (gondolkodnak, hogy milyen mega-büntit sózzanak rá!), míg Henty megússza egy kisebb pénzbírsággal (amit klubja kifizet helyette).

Huhogás: Hemingway úr a sajnálatos Üllői úti események után feltette a kérdés, hogy „Hogyan tudjuk meggyőzni őket, hogy a szenny bűze megáll Kispest határánál?”. Ugyanebben a blog-bejegyzésben írta, hogy „Nagyon örültem a Felcsút elleni pazar szurkolásnak, de még jobban örültem annak, hogy nem kevesebben, hanem többen vannak ultráink…”. Nagyon szép, csak az a probléma, hogy ezen a mérkőzésen a szabálytalankodó Patrick Mevoungou-t huhogással „díjazta” a hazai szurkolótábor. A meccsel kapcsolatban az MLSZ Fegyelmi Bizottsága semmilyen büntetést nem állapított meg…

Eke Uzoma: “A FEB Eke Uzomát (Balmazújváros), mert a mérkőzés előtti kézfogásnál a játékvezetőkkel nem fogott kezet, írásbeli megrovásban részesíti”. Ez a büntetés sok sebből vérzik; a játékos ugyanis egy korábbi meccsen kifogásolta a bíró ítéletét (ráadásul teljes joggal, mert az téves volt…), de a bíró nem csak elutasította a kifogást, hanem egyszerűen semmibe vette a játékost, átnézett rajta, és csak annyit mondott, hogy ki fogja állítani. Uzoma nyilatkozata szerint; „Ekkor úgy döntöttem, hogy rendben, én is egy ember vagyok, ha nem akarnak velem beszélni a bírók, én sem akarok velük érintkezni, kezet rázni. Azóta teszek így minden mérkőzésen. Ez az oka az egésznek. Ha átnéznek rajtam, ha nem számítok, ha úgy tekintenek rám, mintha ott sem lennék, akkor így kell reagálnom.”

Figyelem! Ezek csak kiragadott példák, csak az utóbbi egy-két fordulóból szemezgettem, de ezek az NB1-ben mindennaposak! Ha nem kiragadott példákat keresek, akkor meg kell említenem a Videoton játékosainak minősíthetetlen viselkedését; játékban, és azon kívül sem képesek sportemberhez méltó viselkedésre, de emberhez méltatlan megnyilvánulásaik rendre megtorlatlanok maradnak! Már ott tartunk, hogy a szurkolók el se hitték elsőre az október végi Újpest-Videoton meccsen Suljic kiállítását, aki f…szopónak nevezte a bírót!

Ezt sajnos még mindig képesek megfejelni; a kollektív bűnösség elvén történő büntetés nem csak sértő, hanem egyenesen ellentétes az ENSZ alapokmányával. Arról a szervezetről van szó, amelyiknek hazánk is tagja, sőt, azok az országok, melyek nem tagjai, azokat csak terrorista, szakadár, vagy éppen totalitárius jelzős szerkezetekkel szoktunk jellemezni!

 

Bíráskodás felügyelete:

Az előbbi esetek nem „csak” az MLSZ FB működéséről állítanak ki bizonyítványt, hanem a minden kritikán aluli játékvezetésről is! Ennek a legkirívóbb esete Karakó játékvezető ténykedése a Videoton-Mezőkövesd meccsen;

A Videoton második gólja előtt a csatár les-gyanús helyzetben kiugrott, a partjelző nem intett be lest, de Karakó belefújt sípjába. A kövesdi védelem leállt (a síp azt jelenti, hogy a labda nincs játékban!), a csatár belőtte a kapuba a labdát, mire a játékvezető gólt ítélt…

Ha ezt nem látom a saját szememmel, nem hiszem el, hogy ez létezhet! És mégis van… Tegyük hozzá, Karakó az első számú UEFA-játékvezetőnk, akit olyan tehetségesnek gondolnak a szövetségnél, hogy a sztenderd két éves élvonalbeli bíráskodás helyett öt NB1-es meccs után lett tagja a magyar nemzetközi bírói keretnek!

De ezek csak a tünetek! A valódi betegséget az okozza, hogy:

- A bírói kar vezetését ugyanaz a szervezet látja el, mint amelyik a bajnokságot szervezi, nem más, mint az MLSZ.

- A bírók főállású alkalmazottai a szövetségnek, annak a szövetségnek, ami a klubok korábbi jogköreit a következő pontokban leírtak szerint korlátozza.

- Megszűnt az a korábbi lehetőség, hogy a klubok egyes bírókról „leiratkozzanak”, azaz nem kérhetik, hogy egy-egy játékvezető ne vezessen az adott klubnak meccset.

- Mérkőzést – a korábbi gyakorlattól eltérően! – játékvezetői műhibára való hivatkozással nem lehet megóvni, így a klubok kezéből mindenféle jogorvoslati lehetőséget kivettek.

- A bírók jelentős bónuszt kapnak, melynek mértéke nem a teljesítménytől függ, hanem… nem tudjuk, de ha nem a teljesítmény az alapja a juttatásnak, akkor fennáll a gyanú, hogy a bírók különböző „szolgálatait” jutalmazza a szövetség.

 

A büntetési gyakorlat (kiterjesztve az eredeti szóhasználatot, itt értendő alatta a bírói működés is!) hiteltelenné teszi az MLSZ működését. Ennek pedig rengeteg negatív következménye van! Nézzük:

 

- A játékosok nem találják az igazodási pontokat, a játék szabályainak/a versenyszabályoknak a magyar gyakorlat szerinti „szabad értelmezése” egyeseket minősíthetetlen magatartás követésére ösztönöz, másokat pedig jogtalanul büntet.

- A bírók/MLSZ tekintélye egyszerűen nem létezik, ami a játékosok viselkedésére erősen negatívan hat.

- Az előbbi megítélés csorbítja a tiszta versenyzést, rontja a mérkőzések színvonalát, így a magyar labdarúgás fejlődésének (egyik) kerékkötője lett.

- Erkölcsi (kriminalizálás) és anyagi (zárkapus meccsek) károkat okoz a szurkolóknak.

- Erkölcsi (a klubok, a brand-ek társadalmi megítélése) és anyagi (zárkapus meccsek, jogtalan büntetések) károkat okoznak a kluboknak.

- A mindennapi rasszizmus gyanúját kelti a szurkolóban, ezzel ösztönözve a mérkőzés látogatóit hasonló magatartás követésére.

- Az előre tudható részrehajló bíráskodás az NB1-et a korrupció (fogadási csalások) melegágyává teszi.

Ezt a felsorolást mindenki jól vésse be, mert amikor az MLSZ a valós problémák helyett a szurkolók kriminalizálásával, a gyenge NB1-es meccseket, a válogatott egyre elkeserítőbb teljesítményét a klubok, és a játékosok nyakába varrja, akkor az MLSZ megítéléséhez ezek a szempontok is szükségesek! 

Amit a széles közvélemény az MLSZ-ről gondol, annak döntő többsége csak propaganda! Érdemi szakmai munka nem folyik a szövetségnél, nincs átgondolt stratégia, nincsenek meg a megfelelő emberek feladataik végrehajtására. A szövetség csak arra képes, hogy különböző érdekcsoportokat kiszolgáljon, azoknak maradéktalanul megfeleljen! Teszi azt úgy is, és akkor is, ha az a labdarúgás fejlődése ellen hat, és teszi ezt úgy is, akkor is, ha az kifejezetten szurkolók ellenében történik!

 

Központi pénzek elosztása:

Ide sorolom a versenyeztetéssel kapcsolatos pénzeket (meccspénz, fiatal- és légiós-szabály ösztönző, szerencsejáték pénz, jogdíjak, stb.), amelyekkel az a baj, hogy a versenyhez vajmi kevés közük van… Ennek oka, hogy a klubok az ilyen bevételeknek csak igen kis részét kapják teljesítmény alapon, ezért – logikus lépésként – „rámennek a tutira”, azaz a biztosan, teljesítmény nélkül megszerezhető pénzek maximalizálására törekednek.

A másik ilyen pénz – amihez látszólag kevésbé van köze az MLSZ-nek – az a tao-rendszerből megszerezhető pénz. Az a hírem van, hogy ezek is a szövetségen keresztül landolnak a kluboknál, egy részük pedig egyenesen a szövetség számláin landol! Ebben a tao-elosztási rendszerben az a rossz, hogy nincs benne rendszer… Vannak elvi szabályok, de ezek nem érvényesülnek a gyakorlatban. Nem az a probléma itt, hogy pénz érkezik a labdarúgásba, hanem az, hogy még csak magas szintű szabályokat, vagy legalább a tao-rendszer elvi céljai sem ismertek, mert ilyenek nincsenek, a döntéshozók soha nem is alkottak ilyet!

 

 

KONKLÚZIÓ

 

Bár elég hosszúra sikerült, de a fentiek még mindig épp csak a felszín alatti rétegig értek el, egy mélyelemzés ennél sokkal, de sokkal elszomorítóbb képet tárna fel. Az MLSZ úgy viselkedik, mint a Bourbonok, akik „semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek”. Mit is jelent ez?

Nos, azért tettem egy kisebb történelmi kitekintőt az írásba, mert ha végég vesszük azt, hogy korábban milyen hibákat vétettek elődeink, akkor rájövünk, hogy miért, és hogyan jutottunk el idáig. Ehhez képest az MLSZ vezetése pontosan azokat a hibákat véti, amiket elődei is, miközben egy lefelé tartó spirálba pörgeti a sportágat:

A finanszírozás most éppen olyan kiemelt társadalmi réteggé teszi a futballból élőket, mint a szocializmus idején. De akkor – legalábbis a ’70-es évek végéig - még volt teljesítmény…

A pénzügyi póráz lépett a korábbi állami szerepvállalás, és ezzel együtt befolyás helyébe. Korábban legalább (bár helytelenül alkalmazva) megpróbáltak az elődök egy egységes szakmai rendszert megteremteni. Sajnos nem a stílus, hanem az edzésmódszerek felől kezdték, így a globális szemlélet irányából (top-down), hanem atomikus elemekből akartak építkezni (bottom-up).

A korábbi főváros-vidék ellentét helyére beemelték a „királyi gárdák” vs. eltűrt csapatok épített ellentétet. Ez korábban sem volt jó gyakorlat, de nem feledjük, hogy a fővárosi klubok hagyományai messzebbre nyúlnak vissza, így a II. világháború előtti időkben az NB1 szinte egyenlő volt egy Budapest Bajnoksággal.

A szocializmus tűrte a szurkolást, mert a nagy masszában feloldódó munkás-paraszt szurkoló itt kiélhette mindennapi frusztrációit, de a csapatokhoz tartozás a nagy tömegeket megosztotta. Most ezt a megosztás a stadionon belülre viszik az ultrák vs. családok mesterségesen gerjesztett ellentétével, valamint azzal, hogy a biztonsági kérdéseket csak látszólag rendezik, valójában pedig a káosz irányába ható intézkedéseket hoznak.

A következetlenség, a stratégia nélküli vegetálás sem új találmány. Azonban egy ideig még a lendület vitte a szekeret, nem kellett stratégia, a futball képes volt valódi vezetés nélkül is sikerekre – de persze a lendület rég elfogyott…

A biztonság intézkedések csak a látszatnak szólnak, mert amíg csak a biztonsági cégek, és más érdekcsoportok hasznára szolgálnak, addig apropóját adó események kódolva vannak. Az MLSZ bort iszik és vizet prédikál, mert intézkedései csak a káoszt növelik, amit jól mutat az is, hogy az említett esemény egy olyan stadionban történt meg, ahol – nem csak magyar viszonyok közt! – példa nélküli biztonsági intézkedések mellett rendeznek meccseket!

Lehetne folytatni a sort, az olvasó is biztosan meg tudna tölteni itt jó pár oldalt… Összefoglalva azt, amit a fentiekben leírtam, annyit tudok mondani, hogy az MLSZ kommunikációjában képmutató, döntéseiben következetlen, szakmailag alkalmatlan. Kicsit bővebben:

- Nem végzi el a rá bízott feladatait.

- Tevékenysége kifejezetten káros a hazai labdarúgásra.

- Működése nem biztosítja a nézők biztonságát, a mérkőzésre családok gondolata csak utópia lehet.

- A labdarúgás szakmai szempontjai helyett különböző érdekcsoportok kiszolgálását tekinti első számú céljának.

- Megosztja, kriminalizálja a szurkolókat.

- A klubok finanszírozását úgy alakítja, hogy függőségi viszony alakuljon ki, a nézőkre ne legyen szükség, a versenyt pedig korlátozza.

- Sikerekről beszél, pedig labdarúgásunk egyre gyengébb.

 

Sajnos ez a felsorolás is szinte végtelen lenne, ha most hagynék fel vele. Mert van itt egy mindezeknél is fontosabb dolog, amiről beszélnünk kell!

 

Úgy tűnik, hogy az MLSZ gyalázatos tevékenysége - minden jószándék mellett, és bármilyen irányú előfeltételezés ellenére is! – nem jóhiszemű hozzá nem értés következménye, hanem kifejezetten kigondolt, előre eltervezett szándékok tudatos megvalósításának eredménye!

 

Régen várjuk, hogy sejtésünk helytelenségéről győzzenek meg végre! Sokszor adtunk újabb és újabb esélyt, kerestük a tárgyalás, egyeztetés lehetőségét, javaslatokat tettünk, felhívtuk a figyelmet azokra a nem kívánt következményekre, amik mára sajnos realitássá értek, de ha meg is hallgattak, soha nem vették figyelembe véleményünket! Nagyon úgy áll, hogy innen már nincs lejjebb (bár már évtizedek óta ezt gondoljuk…), itt totális, és mindenre kiterjedő, komplex terveken nyugvó, gyökeres változásokra van szükség! 

 

Amíg ezt nem látjuk, nem fogadjuk el partnerként az MLSZ-t, nem tekintünk rá sportági vezetésként, hanem csak egy olyan szervezetnek tekintjük, ami élősködőként szívja el szeretett labdarúgásunk utolsó életenergiáit. Most már nem közelítünk, nem próbálunk meg pozitívan viszonyulni azokhoz a romboláshoz, amit az MLSZ működése jelent, ellenben elvárjuk, hogy a Szövetség a teljes szakmai és erkölcsi megújulással bizonyítsa számunkra, hogy egyszer majd rászolgál tiszteletünkre!