Vélemény

Amikor a befőtt már eltette a nagymamát...

Ismerőseim – akik tudják, hogy azon kevesek egyike vagyok, akik még követik a hazai foci eseményeit… - sokszor kérdeznek a fociról. Azaz dehogy a fociról!!! Csak arról, ami eljut azon sokakhoz, akiket már régen nem érdekel az a labdarúgás, amit itthon annak nevezünk… Ezek pedig SOHA nem a pályán látható események!

Szögezzük le; amit hazai labdarúgásnak nevezünk, az valójában csak egy jó ürügy arra, hogy mindenki, aki benne van, jó pénzt keressen, sport-szakmai célok pedig csak néha-néha fedezhetők fel. Mert ha valaki gyermeki lelkesedésében, érthetetlen optimizmustól vezérelve, szakmai vizekre téved, azt bizony azonnal bedarálja a rendszer…

De miről is van szó? Arról, hogy a fociban minden érdekesebb annál, mint ami a pályán történik, mert ott az van ami… A nagy semmi, de még az is rosszul előadva! Ma már ott tartunk, hogy aki érdeklődő, aki még mindig kimegy a meccsekre, aki már annak is tud örülni, ha egy szezon alatt két jól kivitelezett cselt lát, az sem a fociról beszél… Előre közlöm; ez nem a néző – avagy szép, de nem véletlenül elfelejtett kifejezéssel; A NAGYÉRDEMŰ! – hibája!

Kezdem mindjárt fórumunkról egy idézettel (az idézet szerzőjének nick-jét sem tüntetem fel, mert nem kértem engedélyt, hogy idézzem):

„Jól jellemzi a mai magyar futballhelyzetet, hogy olyan dolgok állnak a középpontban, mint a stadionbezárások, szektorbezárások, kit lincseltek meg, hány ember huhogott, Tao, fegyelmi bizottság, bmlsz, és ki tudja még mik...”

Hoppá-hoppá, barátaim! Itt bizony kimondásra került, hogy a fejétől bűzlik a hal! A NAGYÉRDEMŰ azt mondja, kérem szépen, hogy lehet itt mindenféle elméleteket gyártani, lehet szabályokat alkotni, és azokkal élni (magyarul; visszaélni), de amíg nem a fociról szól a foci, addig nem lesz eredmény!!!

Nos, kezdjem az elején; keresem a választ arra, hogy mi is az a FOCI? Saját definícióm:

A foci elsősorban játék, ami nem kizárólag a benne résztvevőket szórakoztatja, hanem azokat is, akik nézőként megjelennek a meccseken.

Ez az alap. Erre már sok dolgot fel lehet építeni; a játékosokkal kereskedni lehet, a nézőktől belépti díjat lehet szedni, szintén nekik eladhatók az egyes klubok jelképeivel ellátott termékek, a tévében közvetíteni lehet, szerencsejáték ipart lehet rá felépíteni, stb, stb…

Fontos, hogy ez utóbbiakat csak akkor lehet ráaggatni erre a csodálatos játékra, ha az alapvető definíció szerint működik a játék, és a foci, amit a pályán látunk, a mindenféle sallang ellenére is önazonos marad! Hogy fogalmazza meg ezt a NAGYÉRDEMŰ? Itt egy újabb idézet (Schmitt-snitt…):

„Nem arról beszélünk, mint Bázelben, hogy hogyan verték meg a Manchester United-et, hanem ezekről a magyar kicsinyes baromságokról. Közben kihalt a szakmai tudás, az igazi szenvedély, a katarzis a futballból. Pontosan olyan a futballunk, mint maga a társadalom.”

Nocsak-nocsak… Ugye hogy fontos (lenne) a foci játék jellege? Ugye mennyire hiányzik ez ma a hazai fociból? Mi is beszélhetnénk hasonló nagy sikerekről, nekünk is megvannak az adottságaink (egyre inkább) ahhoz, hogy néha-néha megrángassuk az oroszlán bajszát! De mi el sem jutunk az állatkertig, de még annak a bejáratához sem érhetünk oda! (Illetve...:-))

Nem kezem el megint a már-már mantraként unalomig ismert szövegemet arról, hogy a mindenkori hatalom az utóbbi 50-60 évben hogy verte szét azt a masszív tudásközpontot, amit a XX. század elejétől a ’40-es, ’50-es évekig téglánként hordtak össze nagybecsű elődeink. Ma már azonban kezdem azt gondolni, hogy ez a hosszú folyamat nem jószándékúhülyék hibáinak sorozata, hanem kifejezett alantas szándék vezérelte gazfickók működésének „eredménye”…

Itt megállok egy kicsit, mert eszembe jutott egy elsőre nem ideillőnek tűnő idézet az általam nagyra tartott Bojár Gábortól (matematikus, fizikus, sok egyéb kitüntetése díja mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett vállalkozó):

„Attól lesz jó egy termék, ha igényes a vevő. A vevő pedig akkor igényes, ha ő fizeti meg a terméket. Ezért szeretek inkább a vevők pénzéből, mint az államéból élni.”

Barátaim, ott az MLSZ-ben, és még feljebb! Talán érdemes lenne a fentieket alaposan megfontolni! Ha ugyanis ezt az alap-igazságot összerakom a saját definíciómmal, akkor máris megtaláltam az okát annak, hogy miért nem tolonganak a nézők a mérkőzéseken:

  • A foci egy termék: jó termék, ha az alap-definíciónak megfelel, egyéb esetekben rossz.
  • A foci vevője a szurkoló: mint tudjuk, a vevő igényes, az igényes ember pedig nem vesz rossz terméket, azaz nem megy ki a meccsekre.
  • Aki az állam pénzéből él: nem tud/akar megfelelni az igényes vevő elvárásainak.

Nos, nem nehéz belátni, hogy a magyar foci (mint a globális sportvilág állatorvosi lova) már az alapoknál elhibázott! Fundamentumai olyannyira távol állnak attól, ami máshol hellyel-közzel organikus növekedés/fejlődés eredményeképpen jött létre (ez a nemzetközi foci világa, amiben nekünk egészen egyszerűen nincs helyünk!), hogy nem kell csodálkoznunk egy-egy törpe-, vagy városállam elleni vereségen egy pillanatig sem!

A vezetőknek persze csak addig sikerül eljutniuk, hogy ez így nincs rendjén, hiszen valamikor… A „valamikor”-ból csakis és kizárólag az eredményeket látják, azt nem képesek felmérni, hogy az eredményt nem lehet másolni, csak az ahhoz vezető utat. Az viszont komoly dolog, mert eredmény csak kemény munkával érhető el, az pedig – miután állami csöcs eteti az egész rendszert – nem alternatíva. s akkor mi marad?

Nos, nálunk ugye az állam a vevő, hiszen „aki fizet az mondja meg, hogy mit húz a cigány”, ezért persze a termék előállítójaként az MLSZ az államnak kíván megfelelni. Ezért a néző nem fontos… Ezt eddig még szépen el is intézhetné az állam és az MLSZ, asztal mellett, bajnokságot sem kellene rendezni. A pénzt mindenféle más módon is szét lehetne dobni, nem?

A baj ott van, hogy vannak még mindig olyanok, akik azt hiszik, hogy ők a vevők… Ezek olyan emberek, akik még mindig kimennek szurkolni, akik még mindig hisznek valamiben, akik még mindig azt gondolják, hogy a szurkolásukkal segítik csapatukat, ezáltal persze az egész magyar labdarúgást is. De ez – a foci mai rendszerében – nem más, mint szerepzavar!

Ja, nem a szurkoló hibája, de mindig a szemére vetik, mert nem értik, hogy mi okból mond véleményt, miért zajong, miért nem tetszik neki az, hogy előre lebeszélt meccseket lát, hogy a bírók széttrollkodják a meccseket, hogy az MLSZ felháborítóan részrehajló a működése minden egyes elemében, stbstbstb… A NAGYÉRDEMŰ persze ez sem hagyja szó nélkül (idézem):

„Egyre inkább érzem úgy, hogy nem a szurkolással van a baj, hanem azzal, hogy egyáltalán vannak szurkolók. Miért...? A huhogás persze marhaság, de egy ilyen hiteltelen banda szavának, mint a FEB, nyilván semmiféle jelentősége nincs. Majd ha párt-atlan lesz a működés, évek alatt meg lehet szerezni a bizalmat. De addig...”

Nos, a szurkoló esetében valójában nem is beszélhetünk szerepzavarról, hiszen a rendező semmilyen szerepet nem szánt neki, olyannyira, hogy még a súgólyukba sem szeretné beengedni! Ott tartunk tehát, hog;

  • a szórakoztató, három szereplős vígjátékból (szereposztás: MLSZ, klub, néző)
  • silány melodráma lett, (szereposztás: MLSZ, állam, klub)

Nos, azt gondolom, hogy most akkor az állam tegye meg a szívességet, és vonuljon vissza azokra a területekre, ami az ő feladata. Ja, ilyet nem lehet, mert akkor összeomlik a ma működő rendszer? Uraim! Több komolyságot kérek!

A RENDSZER NEM MŰKÖDIK!!!

De - ha már az állam kedvenc sportága a foci – engedjük meg, hogy legyen állami szerepvállalás, de az legyen versenysemleges, ne legyen viszont részrehajló! És persze a valójában állami szervként működő sportági szövetség kövesse ezt a jó példát!

Vannak erre jó párhuzamok! Hogy ne menjek messzire, és mindjárt azokkal kezdjem, akikről éppen szó van, egy jó gyakorlatot hozok fel. Az állam támogatásban részesít bizonyos gyógyszereket. Ha mondjuk szívgyógyszerre van szükségem, és azt kiváltom, az államhatalom – normális módon – nem várja el, hogy az éppen regnáló kormányra szavazzak a következő választáson. Tovább megyek; mindenkinek azonos támogatást nyújt, nem kivételez senkivel, hacsak nem a szolidaritás elvén nem nyújt extra támogatásokat a lemaradó társadalmi csoportoknak, sőt tőlük sem vár el cserébe semmit… Gyorsan hozzáteszem, hogy nem is lenne szép dolog, hiszen az állam nem ad pénz, hanem csak a társadalom egészétől beszedett pénzeket (adók, járulékok) juttatja vissza!

Nos, a foci az ebben is a feje tetején áll. Vannak klubok, akik kiemelt támogatásban részesülnek (ha a tao nem elég akkor állami szponzorációval, adósság-átvállalással, adó-elengedéssel, stb.), és ezért cserében vannak elvárásai… Ja, az hogy ki lesz kiemelten támogatott, nem szabályok döntik el, hanem a sógor-koma biznisz íratlan törvényei!

Vegyük már észre, hogy a szurkoló - aki az adót- és járulékokat fizet (mint tudjuk, a tao is közpénz!!!) – nem vevő ebben a rendszerben, és mégis ő fizeti a számlát!!! Ma a magyar fociban a szurkoló az a vendég, aki nem mondhatja meg, hogy mit húzzon a cigány (sőt sokszor be sem engedik a mulatságra!), a számlát viszont ő fizeti ki - azok helyett, akik jól mulatnak a csehóban!

Kedves szurkolótársaim! Kérem, támogassátok ötletemet! Minden egyes focista mezén a következő főszponzor feltüntetését kérem: