Vélemény

Vitapartner és vitakultúra...

Az alábbi vélemény kitalált történeten alapul. Az idézett mondatok kitalált személyektől származnak, valóságos személyekkel való mindennemű hasonlóságuk pusztán a véletlen műve! Háríthatnék ilyenekkel, de ha azt mondanám, hogy csak egy mindennemű alapot nélkülöző, kitalált történetről írok, akkor magamat is becsapnám… Sajnos ez a cikk nem a fantázia szüleménye, hanem maga a kőkemény rögvalóság!

 

RÖGVALÓSÁG

Máris kezdem egy pár, véletlenszerűen kiválasztott idézettel a FÓRUM-ról:

„Már nem először mulattatod itt a fórumot az eszement, blődli baromságaiddal!”

„Te vipharcos makimajom, …”

„Megint fröcsögsz mint a szódásüveg…”

„A nagy igyekezetedben, hogy fényesre nyald, megint sikerült egy szánalmas böfögést lejegyezned ide!”

Mielőtt kifejteném, hogy mi a probléma az idézett mondatokkal, előrebocsátom, hogy nem vagyok érzékeny ember, viszonylag nehéz felbosszantani úgy igazán, elolvasok mindenféle olyan írott anyagot is, ami hangvételét, stílusát tekintve komoly messzeségben áll attól, amit még elfogadhatónak tartok. Még egy fontos megjegyzés; az előzőekből következik, hogy ez a cikk (sem) rólam szól, nem az én egyedi problémám megfogalmazása, sokkal inkább írott és íratlan normák vezetik az alábbi gondolatmenetet.

Addig ugyanis, amíg csak arról van szó, hogy engem zavar a FÓRUM stílusa, az, ahogyan ott megy a „beszélgetés”, az kizárólag az én bajom, azt meg nekem magamnak illik megoldani. Itt azonban sokkal többről van szó!

 

VITAKULTÚRA?

„A vita érvek ütköztetése, célja a vitapartnerétől eltérő vélemény igazolása, a partner meggyőzése. A vitának van tárgya, szerkezete, legalább két résztvevője eltérő állásponttal. A vita a versengő magatartás jellemzője. A vitának vannak erkölcsi szabályai, ezt nevezzük vitakultúrának.”

Ezt egy elég egyszerű, érthető definíciót azért kerestem meg, és idéztem, mert ennél pontosabban nem tudom megfogalmazni. Ugyanakkor teljes mértékben egyetértek az állítással, ergo ebben nincs vita a szerzővel…

Kicsit komolyabbra fordítva a szót, a definíció-szerű megfogalmazásból pontosan látható, hogy a vita érvek, és ellenérvek versengése, és igenis vannak szabályai! Méghozzá erkölcsi szabályok! Nem tudom, hogy kinek mit mond az „erkölcs” szó, de kulturális értelemben nekem olyan, emberi mivoltunkból következő vezérlőelvet jelent, olyan viselkedési minimumot, ami hallgatólagos közmegegyezés eredményeképpen alakult ki az idők során.

Csak egy triviális példa; azt, hogy egy hölgynek kinyitom az ajtót, majd előreengedem, semmilyen más szabály, vagy törvény nem írja elő, nem kényszeríti rám, csakis az jó-erkölcs. Mi történik, ha valaki nem engedi előre a hölgyeket, nem nyit ajtót nekik? Az égadta egy világon semmi! Ez nagyon fontos, és bevésendő; a mindennapi életben gyakorolt erkölcstelenség LÁTSZÓLAG nem jár következményekkel az elkövetőre nézve!

Ugye megvan a párhuzam? Mi történik azzal, aki a vitapartnerét a fenti idézett módon (és van még ilyen ezer!!!) sértegeti, és ez a tette bizony erkölcsileg minimum megkérdőjelezhető? LÁTSZÓLAG semmi! Másnap is felkel a nap, csicseregnek a madarak, a FÓRUM is elérhető, újabb hozzászólásokat lehet írni. Igen ám, de;

  • Bár a net-es felületen folytatott vita LÁTSZÓLAG virtuális, de soha ne felejtsük el, hogy hozzászólások mögött a valós világban élő hús-vér személyek vannak!
  • A vita nyilvános, olvassa mindenki, aki kíváncsi arra, hogy mi van szurkolói körökben. Más szurkolók, más csapatoknak szurkolók, újságírók, játékosok, stb…
  • Sokakat távol tart a fórumtól a SZEMÉLYESKEDÉS, ami NEM RÉSZE A VITAKULTÚRÁNAK!

Folytatni lehetne a sort, sok olyan érv van, ami az íratlan szabályok betartására, erkölcsösségre int, szerintem ezt – elvi síkon legalábbis – mindenki tudja, érzi.

 

KÖVETKEZMÉNYEK

Vegyük észre, hogy igenis vannak következmények, így mindannyian felelősök vagyunk azért, mert:

  • Csökken a FÓRUM látogatottsága,
  • Egyre kevesebb – máshol nem elérhető – információ áramlik,
  • Egyre rosszabb véleménnyel vannak azok, akik távol maradnak,
  • Egyre rosszabb véleménnyel vannak a „külsősök”(sajtó, más csapatok szurkolói),
  • Egyre rosszabb képet festünk magunkról, hovatovább igazoljuk az UFC tulajdonosa dehonesztáló kijelentéseit,
  • Egyre lejjebb süllyedünk a mocsárba, amit mi magunk is csak egyre hígabbra mixelünk,
  • Ezek összessége pedig bővel elég arra, hogy kivesszen az ÚJPESTI érzés, az, ami összeköt, és helyette csak azt fogjuk látni, hogy mi az, ami elválaszt!

És igen, itt van az a BŰN, amit a személyeskedő, egymást sértegető, a szurkolói közösséget szekértáborokra (majd kötődés nélküli személyekre…) bontja! Igenis, mindenki, aki közösségi felületen felelőtlenül, mi több erkölcstelenül, az alapvető viselkedési normákat felrúgva kommunikál! Vegyük már észre, hogy – a tényleg kedvezőtlen körülmények mellett – mi magunk is ássuk a sírunkat!

 

VITAKULTÚRA!

„A vitában résztvevő tárgyilagos, ha:

  • állításait független vagy külső forrással alátámasztja,
  • érvelése következetes, racionális, tárgyhoz kapcsolódó,
  • a vitapartner állításait követi, és reagál azokra,
  • lehetőséget ad az ellenérvek kifejtésére,
  • elismeri a tévedés lehetőségét.

 

A vitában résztvevő személyeskedő, ha:

  • a vitapartnert sértően jellemzi,
  • a vitapartner korábbi tevékenységei állnak érvelése középpontjában,
  • a vitában résztvevő társadalmi helyzetére, előítéletre alapozza érveit, viselkedését,
  • a vitapartner érvelésének akadályozására, megzavarására törekszik,
  • a partnert nem tekinti egyenrangúnak.”

 

Ugye milyen egyszerű? És ugye hogy ezt mindenki tudja? És ugye, hogy csak kevesen tartják meg a vitában a tárgyilagosságot? És ugye tudjátok, hogy csak azért, mert kevesen vannak, akik tárgyilagosak, még nem kell belesimulni a személyeskedés bűzlő posványába!

 

MI VÉGRE?

Mit is remélek attól, hogy megosztottam veletek gondolataimat? Mondhattok bármit, legyek én az átkozott idealista, de azt gondolom, hogy ettől talán kicsit jobb lehet a FÓRUM egésze. Lehet, hogy tévedek, de erre van egy példám, ami biztosan megérinti azokat, akiknek gyermekei vannak:

Pistike egy elég eleven gyerek, benne van boogie rendesen, így nem csoda, hogy időről időre konfliktusba keveredik tanáraival. Hol nem figyel, hol másokat zavar, hol pedig nem ír leckét (mert focizni jobb volt a haverokkal). Mit tehet a szülő? Egy meglehetősen régivágású módszer Pistike alapos felpofozása minden egyes ilyen alkalommal. Van olyan módszer is, ami megerősíti a gyereket abban, hogy ő mindent jól csinál, ergo a többiek (az egész világ!) a hülye. Aztán van olyan módszer, miszerint a szülő minden egyes esetben elmondja azt, hogy mit és hogyan kellett volna csinálnia Pistikének. Melyik lehet a hatásos? A veréssel csak azt tanulja meg, hogy aki nagyobbat üt, annak van igaza, a megerősítéssel az a baj, hogy egy önhitt kis pöcs lesz Pistikéből, az utolsó eset meg… Nos, semmi nem biztos, mint tudjuk, a szülő minden igyekezete ellenére is előfordulhat, hogy kidobófiú, vagy éppen politikus lesz a gyerekből (amiket ugye az első két módszer előre kódol). De! Egyrészt átadta azt az itinert, ami majd a társadalmi érintkezés során megkönnyíti a gyerek dolgát, másrészt esélyt teremt, hogy az erőember és a politikus közötti meglehetősen széles palettán ott találja meg a helyét a Pisti, ahol neki a legjobb!

A virágnyelvet félretéve; a magam részéről ezzel a cikkel elmondtam véleményemet, igyekeztem jelezni, hogy próbáljunk meg a tetteinkről egy kicsit szélesebb körre kitekintve gondolkodni, és felmérni azok súlyát. Mert igenis, minden hozzászólás fontos, mindnek komoly jelentősége van, ha a szerző nem teszi önmagát és az egész FÓRUMot, mi több az ÚJPESTet komolytalanná személyeskedő, a vitakultúrától messze álló mocskolódással.

Utolsó megjegyzés; ez a cikk nem másra érvényes, megkérdőjelezhetetlen kinyilatkoztatás, ellenben a szerzőre is éppúgy érvényes, általános erkölcsi, viselkedésbeli szabályokon alapuló vélemény.

Idézetek:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Vita

Tanulmányként pedig álljon itt egy szakértő munkája a kérdésben...

http://slideplayer.hu/slide/1896187/

 

HAJRÁ LILÁK!