Vélemény

10!

Igen, a tizedik, és igen, MEGVAN!!!

Nem volt egyszerű menet; egy majdnem 50%-kal magasabb értékre taksált kerettel rendelkező csapat ellen kellett megharcolni érte, akik a futó bajnokságban mindhárom meccsüket megnyerték ellenünk! Keretük általában is erős, de van pár igazán kiemelkedő játékosuk, nálunk pedig sérülés miatt Nagy Dani, és Simon Krisztián sem léphetett pályára. Ki gondolta volna, hogy meglesz a kupagyőzelem???

Kedves lila barátaim, mi voltunk azok! Igen, te, meg te, meg te, meg te… ti, akik megtöltötték a szektorokat, ti, akik fáradhatatlanul buzdítottátok a csapatot, igen, mi szurkolók hittünk a győzelemben!

Nem győzhet az, aki nem hisz magában! Ezen az estén olyan légkört teremtettünk, hogy ha játékosainknak voltak is bármi kétségeik, netán nem hittek magukban 100%-ig, a játékos-kijárót elhagyva, látva, hallva az erőt, energiát, minden kétségük elszállt! Az elején még nem voltak élesek, de a kapott gól után meg sem rezdültek, tudták, hogy győzni fognak, tudták, mert beléjük oltottuk a bizonyosságot!

Ez a győzelem nem a grammra mért taktika, és nem a tonnaszámra mért pénz győzelme volt! A szívünkből jött, ettől olyan emberi, ettől (is) különösen értékes! Hazafelé, olyan hajnal 3 körül, az ünnepléstől kellemesen elfáradva, egyedül bandukolva Újpest utcáin, egy film-előzetes szövege ugrott be; „Az ember a robotok elleni harcát megnyerte! A gép nem uralkodik többé a gondolkodó, érző, alkotó lény felett!”

Igen, az ellenfél hajtott, küzdött, mindent megpróbált, de nem volt lelke… Nem volt, és nincs aki ezt a funkciót képes telepíteni a csilivili hardverre! A lelket ugyanis nem programozzák, nem számolják, vagy ha mégis, akkor elillan, elszáll, behúzódik, és nem mutatja magát. Persze nem a XXI. század lenne, amiben élünk, ha nem kísérelné meg senki szoftverré silányítani emberségünk alap-pillérét!

Reggelig még volt időm, így visszanéztem a „mérkőzés közvetítését”. Idézőjelben, mert a közvetítő média szerint fizikai értelemben még nem manifesztálódott elsőségünk! S ebben a kicsit fáradt, de mámoros (több módon is) állapotban éreztem átjönni a képernyőn azt a lélektelen hozzáállást,…hogy is fogalmazzak… ahol a lojalitás fontosabb, mint a szakma.

A kamerák tájolása olyan, hogy az egyik felet (a nagyobbat, hangosabbat) optikailag kisebbnek, kevesebbnek mutassa, a másikat pedig nagyobbnak, lelkesebbnek, sőt… szebbnek, olyan „élrevasaltnak” mutassa! A televízió persze nem kép, hanem hang is, így persze a tájolás hasonló az audió-eszközök esetében is. A kommentátor pedig szintén az előbbi beállításokra programozva: akit nagyobbnak kell láttatni, azt szóban is erősíteni kell!

Minden szoftvert lehet tökéletesíteni, és kell is, mert itt is becsúszik néha egy-egy baki; a magáról megfeledkező cameraman totálba vesz olyan képeket, amiket a programozók nem tartanak megfelelőnek. Sőt, még a kameraváltásokért felelős személy is hibázhat, ott sincs valami teljesen rendben, mert az élő adásban éppen az előbbi kamera képe kerül. Nincs mit tenni, a fizikai védelem aktiválódik; a kamera elfordul, egy pillanatra a tetőt, az eget mutatja, majd megállapodik egy békésen szotyizó kisebb csoporton, akik meglepő apátiával üldögélnek valahol fent, a kakas-ülőn. Kicsik is, kevesen is vannak, nem látom pontosan, de akár az érdektelenség is eszembe juthat róluk, és (Bingó!!!) lilában vannak…

Igen, ők a valóság… legalábbis annak, aki a tévé előtt ül, és ott izgul egyik, avagy másik csapat sikeréért, vagy aki van annyira perverz, hogy magyar csapatok meccseit nézi semleges nézőként. De egy műsor nem műsor, ha nincsenek a kisebb üresjáratok közt csúcspontok! Néha nem árt, ha a futball szabályait azok betartatására hivatott személyek kissé nagyvonalúan kezelik, érdekesebb lesz a meccs, nem léphet meg egyik csapat sem nagyon…

És persze egy mérkőzésnek van utóélete; ha az ember fia/lánya edzősködésre adja a dolgát, vagy legyen mindent vivő memóriája, vagy jegyzeteljen. Most – ahogy az algoritmus előre meghatározta – egy második percben történt esemény az, amire emlékezni kell, mert egy olyan szituáció volt, ami bizonyítéka, hogy csakis a balsors, csakis a rosszindulat, és csakis más hibájából nem sikerül a győzelem! És – akár hisszük, akár nem! – ez is annak az alternatív valóságnak a részévé válik. Aki pedig nem vesz egy kis fáradtságot, és soha nem néz a dolgok mögé, megélt tapasztalatként raktározza el memóriájában, pár nap múlva pedig már, mint tényre, mint premissza hivatkozik rá, építi tovább a sosemvolt világát! Ma még csak úgy tudja, hogy az igazi szurkoló ingyenjeggyel, térítésmentes utazás keretében érkezik a mérkőzésre, de később még sok más meggyőződése is lehet…

Mondhatnánk, hogy ez nem a mi problémánk, nekünk egy a fontos, hogy megvan a tizedik!!! Igen, ez a legfontosabb, és tegyük is hozzá gyorsan, hogy ebben aztán alaposan benne vagyunk; a leprogramozhatatlan lelket, a nem megvehető emberséget, a lelket, a adtuk a győzelemhez! Nekünk ez volt a dolgunk és ezt maximálisan hozzá is adtuk, sőt, lehet, hogy ez a pici faktor (is) döntő volt tegnap éjjel.

Ez most elég volt, kellet is hozzá, de figyelni kell, hogy a gépiesség a jövőben se uralkodhasson a lélek felett!!!

 

HAJRÁ LILÁK!!!