Vélemény

Roderick takarodj?

Roderick Duchatelet a 2017-18-as szezont követően egy ünnepelt csapat, ünnepelt tulajdonosa lehetne, de csapatunk szurkolói meccsről-meccsre tiltakoznak ellene, mégpedig azért, mert a szezon előtt megváltoztatta csapatunk címerét. Elsőszámú közellenség lett belőle, amelyen a szezon végén elért bajnoki dobogó, és a megnyert Magyar-kupa sem változtatott.

Lassan hét évvel ezelőtt, egy szokatlanul napsütéses októberi délutánon, egyik jó barátom telefonhívása zavarta meg munka utáni hazautam. Szinte köszönni sem volt időm, már közölte is a nagy hírt: „Megvan az új tulaj!” Felolvasta számomra az egyik jól értesült sportportál cikkét, amiből megtudhattam, hogy egy igencsak tehetős belga család sarja lesz az akitől a megváltást várhatjuk a következő években, ugyanis a hetvenes évek újpesti sikereit ígérte számunkra, valamint azt, hogy az Újpest nem lesz fiókcsapat. Bizakodóak voltunk, hogy ezek nem csak ócska ígéretek, és örültünk, hogy nem kerültünk a Fideszes csapatok táborába. Nem kellett hozzá túl sok idő, hogy megtudjuk Duchatelet úr kissé alábecsülte a magyar bajnokságot, és elsősorban az azt körülvevőket. Emellett ő sem igazán tartotta magát az ígéretéhez, ugyanis minőségi igazolások helyett rendre „testvércsapatoktól” kaptunk többnyire kevésbé használható légiósokat. Akik mégis hasznunkra váltak volna azok pedig rövid úton a Charltonnál, vagy a Standardnál koptathatták a kispadot a következő szezonban. Két és félévnyi csalódás után pedig már nem is csak a bajnoki helyezések miatt, hanem amiatt is aggódhattunk, hogy nem sorolják-e vissza csapatunkat egészen a Blasz 4-ig. A hazai elitnek azért annyira mégis fontos volt az Újpest, hogy megteremtsék a törvényi hátterét egy licenc átruházáshoz, így az Újpest megmenekült a csődeljárástól, Duchatelet pedig tulajdonos maradhatott. A kedélyek megnyugodtak, ráadásként szezon végén csapatunk 12 év után kupagyőzelemmel ajándékozta meg szurkolóit. Örömünket az sem tudta beárnyékolni, hogy a licenc átruházás miatt 3 évig nem indulhattunk az európai kupasorozatokban. A következő szezonokra így már meg is volt az indok, hogy miért nem hozunk megfelelő tudású labdarúgókat egy-egy kivételtől eltekintve. Ehhez hozzájött az úgynevezett Andrade-ügy, aminek köszönhetően egy szezonra kizártak minket az átigazolásokból. A bajnokságban ezeknek köszönhetően, mindössze annyi izgalom jutott számunkra évről-évre, hogy épp hány fordulóval a vége előtt biztosítjuk be a bentmaradást. Így érkeztünk el a 2017-18-as szezon elé, amikor is úgy nézett ki, hogy végre ütőképesebb csapat alakulhat ki a Megyeri úton. Bár eladtuk Enis Bardhit, a nyári átigazolási szezonban végre jöttek megfelelő tudású játékosok, hosszú idő után csatárokat,és megbízható balhátvédet is sikerült szerződtetnünk.  Magyar viszonylatban megfelelő erősségű kezdőcsapat állt Vignjevic mester rendelkezésére, egy nagyon rövid kispaddal. Várakozással teli időszakunkat azonban egy döbbenetes felkérés szakította meg a klub részéről, miszerint szavazzuk meg az Újpest FC új címerét. A felháborodás természetesen óriási volt, amit tetézett az új címerötletek igénytelensége is. A szurkolók tüntetést szerveztek, és az azelőtt sem túl népszerű Duchatelet rögtön elsőszámú közellenséggé lépett elő. Élőképek, drapériák, zászlók, és egy nem régiben elkészült klip is azt üzeni a tulajdonosnak, hogy nem kérünk az elsősorban WC deszkának gúnyolt új címerből. Roderick egyelőre nem enged, pedig a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú ítélete szerint, jogsértést követett el és kötelezte arra, hogy állítsa helyre az eredeti címert. A csapat közben elérte azokat a célokat, amelyeket a szezon előtt kitűzött magának, és az új évezred legeredményesebb szezonját produkálva, kupagyőztes, és bajnoki bronzérmes lett, 9 év után kvalifikálva magát az európai kupasorozatokba. Ellenfelünk az azeri bronzérmes Neftci Baku volt, akiket két gólos idegenbeli vereség után sima 4-0-val küldtünk haza. Komoly siker volt ez egy olyan csapat ellen melynek költségvetése nem hasonlítható össze egyetlen magyar csapatéval sem. A következő körben a spanyol Sevilla-val mérhetjük össze tudásunkat, melyhez fogható csapat jó néhány éve nem játszott tétmérkőzést magyar pályán. Pedig van két államilag igencsak preferált csapat országunkban, melyek az elmúlt években legtöbbször egymás között játsszák le, hogy éppen ki lesz a bajnok, vagy épp a második helyezett. Anyagi lehetőségeik sokkal jobbak, mint a többi magyar csapaté, mégis évről-évre megégetik magukat a nemzetközi porondon kis, és közép-csapatok ellen. Ehhez a két csapathoz képest mi elég szűkös keretből gazdálkodhatunk. Ez sokunkat persze bosszant, de Duchatelet helyében mi sem feltétlenül szállnánk be egy olyan versenybe, ahol egyes riválisok mindent megkapnak, míg nekünk a saját pénzünket kell évről-évre kockára tennünk. A klub így takarékon működik, mi pedig bízhatunk benne, hogy minél kevesebb sérüléssel, és Vignjevic szakmai hozzáértésével akár megismételhetjük azokat a sikereket, melyeket az előző szezonban elértünk. Persze jó lenne végre bajnoki címet ünnepelni, de ezek között a körülmények között, a két „nagy” bukdácsolására, és elég nagy szerencsére lenne szükségünk. Sokan hisznek benne, hogy egy kormányközeli tulajdonossal, sokkal jobban járnánk. Ez egyáltalán nem biztos. Talán a legjobb példa erre, az MTK, vagy a Mezőkövesd esete, ahol bár megvan a Fideszes hátszél, mégis évről évre a kiesés ellen küzdenek, néha több, néha kevesebb sikerrel. A magyar vezető, ha úgy adódik, szintén szembeszáll saját csapatának szurkolóival, és az elmúlt hetek alapján láthatjuk, hogy a hagyományok megőrzése is hasonlóan távol áll tőlük, mint Duchatelettől (lásd Videoton névváltoztatás). Az állami gondozottak szurkolói (már amelyiknek van) ugyanúgy elégedetlenek saját vezetőikkel, így jelenleg megjósolhatatlan, hogy milyen jövő vár ránk egy új stróman „tulajdonos” érkezése esetén. A Videotonnál most borult ki a bili, az FTC-nél már évek óta tart a cirkusz Kubaton és a szurkolók között (most éppen tűzszünet van, miközben egy puskaporos hordó tetején mosolyognak). A labdarúgás megítélése mindeközben folyamatosan romlik, köszönhetően a sportágba ömlő, rosszul felhasznált közpénzek miatt. Mi legalább elmondhatjuk, ebben a tekintetben ártatlanok vagyunk, rajtunk nem verheti el a port senki a köztulajdon herdálása miatt, sőt, a korábbi évtizedekkel ellentétben mi lettünk a rendszer által elnyomott, úgymond „a nép csapata”. Ahhoz, hogy visszatérjen az élet Újpesten a rendes kerékvágásba, már csak a címert kellene visszaállíttatani. Ezen felül lenne még egy fontos dolog, mégpedig olyan stábra van szükség, mely képes profi módon intézni a klub ügyes-bajos dolgait. A csapaton erősíteni mindig lehet, de nálunk az is erősítésnek számít, ha nem távozik senki az alapemberek közül, és Vignjevicnek végre nem kell új csapatot építenie.

A héten az Újpest a tavalyi szezon megkoronázásaként Sevillába utazhat. Remélhetőleg felesleges megállók nélkül.   

Szóval Rodi, vagy nem Rodi, ez itt a kérdés. Szinte minden Újpest drukker ezen töri a fejét és alig van, olyan, aki jó választ tudna adni...