Vélemény

Tudjuk-e, hogy mi a fontos?

Tegnap elbúcsúztunk a nemzetközi porondtól, úgy gondolom, hogy a csapat részéről teljesen vállalható játékkal és hozzáállással. Sikerült hazai pályán gólt szereznünk, mégpedig gyönyörű gólt, Zsótér jóvoltából így összesítésben 7-1-es végeredménnyel zártunk, ami, valljuk be, reális eredmény.

A tegnapi nap mégis hatalmas csalódás volt.

A tegnapi nap volt az, amikor olyan történt, ami szerintem már régen nem: a csapat messze felülmúlt minket, szurkolókat (vagy mi múltuk alul saját magunkat).

Jegyvásárlás: évek óta tudjuk, hogy az online jegyvásárláshoz szurkolói kártya kell. Akinek nincs lehetősége személyesen vagy ismerősön keresztül megvásárolni a jegyet, annak a netes vásárlás marad. Mégis időről-időre vannak, akik telesírják a fb-ot meg minden létező fórumot, hogy ők bizony se így-se úgy nem tudják megoldani. És mi történik ezután? Várnak. Várnak arra, hogy valaki megoldja a problémájukat. És ilyenkor mindenki b**i, az MLSZ, a klub...csak mi nem vagyunk hibásak, hiszen csak egyszer 5 perbe került volna kiváltani azt a nyomorult kártyát.

Lelátó: szinte hihetetlen, de mindig vannak, akik úgy érzik, hogy zöldben, hupikékben, pirosban kell Újpest meccsre jönniük. Nyilván nem kell mindenkinek mezt, vagy más címeres dolgot vásárolnia, de törekedhetne arra, hogy a lila-fehérből legalább az egyik színt rángassa magára. Aztán persze a rikító sárga pólóban lehet habzó szájjal reklamálni, amiért valaki oda ül, ahova az ő jegye szól... a Sevilla meg a fradi meccsen, mert máskor úgysem jön ki.

Ultrák/szurkolás: én nagyon kedvelem az ultráinkat és becsülöm azt, hogy pénzt/időt/energiát fektetnek a szenvedélyükbe, az Újpestbe. Szerintem igenis vannak értékek az ultra-létben, amit manapság máshol már nem nagyon tanulhat meg egy gyerek. És be kell, hogy lássuk, hogy nélkülük nincs hangulat a meccseken. Hiába ül ott rajtuk kívül kb. 6000 olyan ember, aki több éve, évtizede jár meccsre és pontosan ismeri a dalokat, nem szurkolnak, mert az nem az ő feladatuk (!). Várnak. Várnak arra, hogy az ultrák megoldják a dolgot. Ha pedig valamilyen oknál fogva az ultrák mégsem teljesítik a „feladatukat”, akkor feljogosítva érzik magukat, hogy megsértődjenek.  

(Az ultrák belügyeibe nem látok bele, és nem is tisztem véleményt alkotni, de a tegnapi időzítés sajnos nagyon rosszul sült el. Az első félidő hangulata kb. egy temetésével ért fel. Nagyon jó lenne, ha rendezni tudnák a dolgaikat, hogy legyen, akiket követhet a többi szurkoló, és akikre büszkék lehetünk.)

Talán eljött az ideje, hogy mindenki kicsit magába nézzen és elgondolkodjon azon, hogy a fene nagy elvárásaiért cserébe ő mit tesz az Újpestért. Tényleg mindig más a hibás, az összes problémánkat a belgának (akit nem akarok védeni, mert pl. amit a címerrel tett az megbocsáthatatlan), az MLSZ-nek, az edzőnek, a körülményeknek köszönhetjük? Mi feddhetetlenek lennénk, mi mindent elkövetünk, hogy minden rendben menjen?

Megelégedhetünk azzal, hogy kijárunk a meccsekre és úgy vesszük, hogy nekünk csak ez a dolgunk, ezért cserébe akár a valagunkat is kinyalhatnák. Fröcsögünk, kritizálunk és várunk. Várunk arra, hogy jöjjön valaki, aki minden gondunkat megoldja. Lehet ez egy új tulaj, egy új kormány vagy a jó tündér. Várunk és végignézzük, ahogy szépen lassan szétrohad mindaz, amit az Újpest jelent.

A másik választás, hogy megpróbálunk tenni is azért, hogy valami megváltozzon. Ez persze macerásabb, hiszen ki kell lépnünk a komfortzónánkból, amit már olyan kényelmesen kibéleltünk kifogásokkal és önsajnálattal.

A lehetőségek adottak csak körül kell nézni. Olyan megoldásra van szükség, amit mindenki tud támogatni, amivel mindenki tud azonosulni. Mert a közösség, a nagy egész, az Újpest a lényeg.

 

Tehát..mire várunk? Meddig várunk?