Vélemény

Újított az MLSZ, jó lesz-e a produktivitás?

Sok kritikát kapott az MLSZ a fiatal játékosok után járó pénz miatt, mostantól alapjaiban újul meg a rendszer. Az új szisztéma a piaci viszonyok felé terelheti a klubokat – ha minőségi játékosokat nevelsz, több pénzt kapsz elv jegyében. A következő évek megmutathatják, sikeres volt-e az átalakítás, ha addig nem változtat rajta a szövetség. Elnézve a folyamatos átszervezéseket, erre kevés esély mutatkozik.

Az MLSZ hosszas előkészítés után létrehozta és életbe is léptette az ún. produktivitási rendszert az utánpótlásképzés területén. Évek, sőt évtizedek óta nagy problémát jelent a hazai labdarúgásban, hogy nincsenek a klubok anyagilag rászorulva és ösztönözve arra, hogy minél színvonalasabb és hatékonyabb utánpótlást építsenek ki, amely által később saját nevelésű játékosaik az NB1-ben, de még inkább Európában öregbítik a klub hírnevét és hoznak hasznot (átigazolási bevétel, erős válogatott) a magyar labdarúgás számára. Ezért                              sokadrangú tényezővé vált az utánpótlás. Mondhatnánk, hogy tisztelet a kivételnek, azoknak az akadémiáknak, ahonnan évről évre jönnek ki a jobbnál jobb futballisták. Ám ez sajnos nincs így, a hazai futballakadémiák egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Angliában és Spanyolországban nincs magyar az első és második ligában, Németországban Szalai, Dárdai Palkó és Gulácsi – közülük utóbbi a Sándor Károly Akadémia neveltje. Olaszországban Nagy Ádám a Goldball és a pasaréti Vasas Akadémia korábbi játékosa. Franciaországban ugyancsak egy ex-MTK-s, Bese Barnabás futballozik – tavaly a másodosztály negyedik helyét szerezte meg vele a Le Havre. Ha ránézünk a Videotonra és a Ferencvárosra (alig foglalkoztatnak korábbi akadémistákat), szintén elkeserítő képet kapunk az akadémiákról. 

               Habár eddig is jutalmazta a szövetség azon klubokat, amelyek játékperceket biztosítottak a hazai nevelésű, magyar játékosaiknak, ennek meglehetősen korlátozott hatása volt. Elsőre remek ötletnek tűnik a produktivitási rendszer bevezetése, hiszen így nem csupán külső (pl. Double Pass vizsgálat, minél jobb eredmények, minél előrébb végezni a rangsorban), de belső (minél nagyobb bevétel elérése) motivációt is kapnak a klubok. Leegyszerűsítve a rendszer annak fényében jutalmazza a sportszervezeteket, hogy melyik hány játékost tudott kinevelni bizonyos bajnokságok számára (NB1-NB2-NB3, válogatott, utánpótlás-válogatottak, kiemelt külföldi ligák, angol-spanyol-olasz-német-francia másodosztály, Európa Liga és Bajnokok Ligája). Ezekhez rendelt az MLSZ szorzókat, azaz például egy NB3-ban pályára lépő futballista a pályán töltött játékperceit 0,25-tel szorozhatja meg, addig az MTK Gulácsi Péterért háromszoros szorzót (Bundesliga, mint kiemelt topbajnokság) számolhat fel. Ezek mellett extra szorzó jár saját nevelésű játékosok pályára küldéséért – a magyar élvonalban és a másodosztályban. Fontos, hogy azon klubokat veszik be – arányosan – a számításba, melyekben a játékos 19. életévének betöltéséig szerepelt.

               Az így kialakuló „bázis pontszámok és extra pontszámok összegeként alakul ki a sportszervezet összpontszáma” – szól az MLSZ rövid összefoglalója. Ha megnézzük az elmúlt három évet, a legtöbb pontot (sorrendben, elsőtől kezdve) Gulácsi Péter, Gyurcsó Ádám, Vida Máté, Bese Barnabás, Lang Ádám, Nagy Ádám, Lenzsér Bence, Gazdag Dániel, Sallai Roland és Korhut Mihály „termelte”. A top100-ban mindössze Sallói Dániel, Kecskés Ákos, Zsótér Donát, Pávkovics Bence, Korcsmár Zsolt és Windecker József azok, akik valaha pályára léptek lila-fehérben (a nagycsapatban). Az általuk generált pontszámból és pénzből viszont minimális mértékben részesedik az újpesti utánpótlás, hiszen Zsótér, Kecskés egyetlen percet sem töltött lila-fehérben 19 éves korukig, Windeckeren a Győr és az UTE 90:10-hez arányban osztozik, Pávkovics esetében mindössze 7,6% kerül Újpestre. Korcsmár összes játékperce és az utána kapott pénz Újpestre kerül, Sallói játékperceinek 89%-át számolhatja el az UTE.

               A klubok erősorrendjében kimagaslik a Sándor Károly Akadémia révén az MTK (145 584 pont három szezon alatt, a második Puskásnál mindössze 98 0983). Az első tíz listája a kluboknál: MTK, Puskás Akadémia, Honvéd, Illés Sport Alapítvány (Szombathely), Vasas, FTC, Győri ETO, DVSC, UTE és DVTK. Vagyis az Újpesti Torna Egylet a kilencedik helyre futott be, alább láthatók a pontok szezon szerint.

2015-2016

2016-2017

2017-2018

12 221 pont

15 127 pont

9 350 pont

 

               A legtöbb pontot az UTE-nak Sallói Dániel hozta, aki 7,6 évet töltött el az UTE-nél. Utána jön Tóth Levente Milán (Szeged), Kleisz Márk (Vasas), Egerszegi Tamás (Vasas), Murka Benedek (Vasas), Hegedűs János (Puskás), Banai Dávid (Újpest FC).

               Az UTE listáján a sok – a nagyközönség számára – ismeretlen név mellett ott van Antal Botond (jelenleg a Diósgyőr kapusa), Simon Krisztián, Litauszki Róbert, Baráth Botond (Honvéd). Mivel az UTE-ÚFC ellentét miatt Magyarországon egyedülálló helyzet alakult ki és két külön klub indít utánpótláscsapatokat, érdemes megvizsgálni, mi a helyzet a Duchatelet-féle Újpest 1885-tel. Nos, a lista 52. helyén szerepel. Előbb azonban egy táblázat arról, hogyan oszlik meg a pontszám az Újpest FC Kft. és az UTE között (korábban is külön jogi személyiség volt az UTE és a professzionális labdarúgást működtető ÚFC Kft.)

 

 

ÚFC

UTE

Barczi Dávid

476,33 pont

481,17 pont

Banai Dávid

204,86 pont

1517,14 pont

Litauszki Róbert

193,54 pont

471,46 pont

Antal Botond

114,08 pont

34,72 pont

 

Simon Krisztián

107,63 pont

164,37 pont

*pl. Simon 14 évesen kötött amatőr szerződést az UTE-nél, aztán 18 éves kora előtt profi szerződést kötött a nagycsapatnál.

Ez azonban nem a teljes kép, hiszen a korábban említett Újpest 1885 Futball Kft.-ről és játékosairól még egy szó sem esett. Egyelőre borús a kép, a 2017/18-as 312 pont megdöbbentően kevés. Az azóta hazájában, Montenegróban futballozó Mihailo Perovics már 18 éves korában aláírt Újpestre, így közel egy év számításba vehető nála. Az UTE pontszámait nagyban befolyásolja, – és nem megbántva az ÚFC fiataljait, de vélhetően közülük sem mindenki fog bekerülni az első osztályba – hogy míg az NB1 esetén 25 éves korig kapnak pontokat a csapatok, addig eggyel lejjebb a határ 23 év, az NB3-ban pedig 19. Az UTE-nél pedig többségben vannak azok, akik jelenleg alacsonyabb osztályú, leginkább NB3-as klubok kötelékében játszanak.

És hogy mennyi pénzt jelentenek a pontok a kluboknak? Minden egyes pont után négyezer forint jár, azaz a Duchatelet által alapított Újpest 1885 Futball Kft. közel 12 millió forintot kap az elmúlt három évet tekintve, az UTE pedig 146,8 milliót. Az első helyezett MTK közel 600 milliót zsebelhetne be pontjai alapján, viszont a felső határ 450 millió. Ha Perovics 10 hónappal később érkezik Újpestre, mindössze 4,5 millió forintos támogatás járna az Újpest 1885 Futball Kft.-nek. Jó – vagy sokkal inkább rossz – példa Szűcs Kristóf, aki talán az első, már az „új utánpótlásból” felkerülő fiatal volt Újpesten. Nos, hiába is lép pályára az NB1-ben, „egyik Újpest” sem kap érte egyetlen forintot sem, a pénzen a Kiskunhalas, a Kiskunmajsa és a Honvéd osztozik (17-23-60% arányban).

A szövetség – véleményem szerint – jó és előremutató döntést hozott a rendszer bevezetésével, hiszen ösztönzi a klubokat, hogy nemzetközi szintű játékosokat neveljenek és megszünteti azt a gyakorlatot, hogy leigazol X csapat egy tehetséges fiatalt, aki játszik egy szezont, majd a következőben – „kiöregedve” (azaz a klub már nem kap érte extrapénzt) – kereshet magának új kenyéradót.

Bizonyára örömmel veszik Berzencén az így megszerzett 4000 forintot, ahogy öklüket rázzák a nagybajomiak 28 000 forintjuk láttán. Eltekintve a kirívó példáktól, összesen 492 olyan sportszervezet van, amely részesül a támogatásból (4000 forinttól egészen 450 millióig). Azaz bővül a jutalmazható klubok köre, hiszen eddig csupán a 12 első osztályú és 20 NB2-es csapat részesülhetett az MLSZ-pénzekből. Összesen kb. 4 milliárd forint került kiosztásra ilyen módon a 492 sportszervezetnek, a szövetség reményei szerint idővel egyre többet utalhatnak a nevelőegyesületeknek, hiszen ez azt jelentené, egyre több a nívós helyen futballozó magyar labdarúgó. Nekünk, újpestieknek, rövid távon együtt kell élnünk utánpótlásunk megosztottságával, ám valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: megosztva még sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mintha erőinket, erőforrásainkat egyesítve lennénk. Az elmúlt esztendőkben nem bővelkedtünk a tehetségesebbnél tehetségesebb saját nevelésű futballistáinkban és semmi jel nem mutat arra, hogy ez megváltozna. Ha ez így lesz, berendezkedhetünk a második, vagy sokkal inkább harmadik ligában futballozó újpesti nevelésűek után járó pontok bezsebelésére – ám ennél alighanem ambíciózusabb az újpesti közeg.