Vélemény

Erkölcseink...

Mostanság nincs egyszerű helyzetben az, aki még mindig lelkes szurkolója focicsapatának. Csapata, szíve választottja mára sok esetben csak árnyéka régi önmagának; eltűnnek nevek, jelképek, stílusok. Sőt, lassan az a közösség is feloldódik a nagy masszában, aki szívét-lelkét adta csapatáért...

Sokan, sokféle magyarázattal előálltak már, de a legtöbb esetben csak a felszínt kapargatták. Egy részük az MLSz dilettantizmusára, mások korrupcióra, fogadási csalásokra, megint mások az utánpótlás-nevelés visszásságaira, túlfizetett dívaként viselkedő játékosokra vezetik vissza futballunk általánosan rossz helyzetét. A valóság pedig az, hogy ezek a tényezők mind-mind egyszerre, egyirányba hatnak, ezek (és még sok más, ami kimaradt) vezetnek el végül oda, hogy az a kisszámú meccsrejáró bólogatójános csak néző lesz, színházi kellék, de nem szurkoló, és végképp nem az, aki klubja identitásának hordozója...

Mert nézzük meg; a klubok tulajdonosai, edzők, játékosok, szponzorok, úgy jönnek-mennek, hogy abban semmi olyan követekezetesség nincs, ami az öröklődést, a folytonosságot biztosítaná. Ugyanakkor szurkolónak lenni apáról fiúra szálló örökség, életre szól elköteleződés, amihez hasonló csak a szerelem lehet (igaz, abból több is)! Ennek eredménye pedig a szurkolói kultúra, a csak az adott klubra jellemző identitás. Ezt a külső szemlélő csak megnyilvánulásként érzékeli, nem érez bele, nem él együtt ezzel a kultúrával, ha valamilyen módon mégis kimegy a lakóhelye szerinti csapat mérkőzésére, jobbára nem érti amit lát sem a pályán, sem a nézőtéren... Nem tudja, nem érti mit skandálnak a saját csapata, vagy az ellenfél drukkerei, de harcos fellépésük ijesztő számára, mert ő csak annyit tud, hogy illik megtapsolni a “fellépőket”. Tapsikol is szorgalmasan...

Nos, napjainkban annak a nagy kísérletnek vagyunk tanúi, amikor a szurkolókat ezekre a tapsikolókra cserélik. Kik, és milyen szándékkel? Nos, a klubok bevételének töredéke jön a szurkolóktól, így nem szükségesek anyagi céljaik eléréséhez. Ja, hogy a sport nem kizárólag pénz, még ha rengeteg is kell belőle? Na, az kérem senkit nem érdekel! Azért meg az MLSz sem szereti a szurkolót, mert az kritikus, saját véleménye van, és egyszerűen nem úgy táncol, ahogy fütyülnek neki. A szponzorok, a média - és még ki tudja mennyi mennyi hajtása a foci nevű játéknak - pedig mind-mind ezeken a koordinátákon értelmezi működését, nem csoda hát, ha ott tartunk, ahol...

Hogy hol tartunk? Ott, hogy a szurkoló kriminalizálása zajlik nagy erőkkel. Kezdődik egy élből, és szándékoltan betarthatatlan szabályozással, ami a szabályok alkalmazói számára elég flexibilis ahhoz, hogy a mindenkori érdeküknek megfelelően alkalmazzák. Nézzük meg az MLSz büntetési gyakorlatát, a biztonsági cégek hátterét és tevékenységét, a kritikán aluli bírói működés teljes támogatását, vagy éppen a jegyvásárlás, meccslátogatás kialakult gyakorlatát. Mind-mind egy irányba hat; kiüldözni a kriminalizált szurkolót, akire senkinek nincs szüksége, mert az bizony a színfalak mögé lát, és tudja, hogy a súgólyukból kik adják be a poénokat a főszereplők szájába!

Akkor most nézzük meg, hogy miként is állunk szurkolói kultúra, és erkölcs terén! Kik, mik azok az “elemek”, akik ennyire üldözendők? A helyzet az, hogy itt kérem egy boszorkányüldözés folyik, azok, akik pedig a fő sodrában vannak ennek az üldözősdinek, bizony csakis a saját démonaikkal küzdenek, nem mással! Ideje végre nyíltan kijelenteni a tényt; bár lehet azon is javítani, a magyar szurkoló erkölcsei bizony sokkal inkább renben lévőnek tekinthetők, mint üldözőiké.

Ab ovo erkölcstelennek bélyegezni valakit nem lehet, az erkölcstelenség tetteken, cselekedeteken kereszül értelmezhető. Nézzük! Vajon szurkolók adtak-vettek meccseket? Vajon ő bíráskodtak részrehajlóan? Netán ők büntetnek elvtelen következetlenséggel? Vagy ők hoznak ad hoc szabályokat, ami a verseny egyenlőséget korlátozza? Vajon ők vettek el nevet, jelképet, identitást? Talán ők a hibásak a pályán látott gyenge produkcióért? Talán ők azok, akik az utánpótlásokban saját zsebre játszanak a kiválasztás során? Vagy ők azok, akik gazdasági működésüket előtérbe helyezve sutba dobták a sportszakmai célokat? Ők azok talán, akik provokálták a rend őreit, hogy megveressék magukat? …Na ugye…Aki ezzekkel ellentétes állítást tesz, az egyszerűen (ezt is ki kell már mondani végre!) hazudik!

Ezeket bizony a futball azon szereplői követik el, akik üldözik a szurkolót, azt, aki mindezeket látja, tudja, érti, de elfogadni soha nem tudja! Az erkölcs alaptevése szerint “Tedd a jót, és kerüld a rosszat!”, és bizony nem nehéz kitalálni, hogy kik azok, akik ezt követik. Bizony... a SZURKOLÓ! Sajnos azonban ma már ott tartunk, hogy sokaktól hallható az a mondat, hogy “Nem érdemes lázadozni, meg kell szokni, hogy ez van!”... Nos, ez az álláspont sok sebből vérzik, de maradjunk a cikk keretei közt; erkölcstelenséget támogatni (akár csak hallgatólagosan is!) maga is erkölcstelen! Ne sértődjön meg ezen senki, pontosan tudható, hogy az a fárasztásos módszer, amivel felszalámizzák a csoportokat, éppen ezt akarják. Adjuk fel, maradjunk távol, vagy birka módjára fogadjuk el azt, amit az arcunkba nyomnak - bármi is legyen az...

És mi van akkor azokkal a büntetésekkel, vádakkal, intézkedéseket kiváltó cselekedetekkel, amivel operál az üldözők hada? Ezt egy példán keresztül próbálom megvilágítani. A címer-ügy okán az erkölcsi és jogi értelemben is megbukott újpesti tulajdonos ellen a szurkolók rendre “buzibelgáznak”, “roderick-takarodjoznak”. Ezeket rigmusokat az MLSz pénzbüntetéssel sújtja, ahol is a klubra, így végső soron a tulajdonosra mér büntetést, mondván; ez másokat megbotránkoztat... Erre a tulajdonos mit tesz? Mivel nem akar fizetni, a biztonsági szolgálatra bízza a dolgot; tegyen rendet hallgattassa el a “kórust”. A többit ismerjük; a biztonságiak intézkednek, a szurkolók meg azt állítják, provokáció történt. De mit lát az, aki nem szereplője az eseményeknek, mit gondol erről a tapsikolók hada? Csak azt, amit az a sommás megállapításként sokszor hallok is; “Már megint az Újpest szurkolói randalíroznak a nézőtéren!l, majd gyorsan hozzáteszik; “Hogy is mehetnék én oda a családommal, ahol ilyen szurkolók vannak?”. És a kör bezárult... Fontos, hogy ez csak egy példa volt, de ennek mintájára rengeteg eset van; a DVTK címerének eladása, a szkenner bevezetése az Üllői úton, Fehérváron a klub és stadion névváltása, ugyanitt a stadion avatón a rendezés, és a játékvezetés - és ez cask néhány eset!

És mi van a másik oldalon? Mit tesznek az erkölcsért, a társadalmi normák betartásáért a szurkolók? Tudom, most jön az, hogy voltak esetek... Igen voltak, de a példánál maradva; volt idő, és ma is vannak olyan országok, ahol a fent említett provokációk bizony fizikai erőszakot váltottak ki; a tulajdonost, rendező, elnököt, vagy akár edző, játékost úgy vágtak szájon (és jó, ha egyáltalán itt megálltak), hogy a fal adta a másikat! Lássuk már végre a nyilvánvalót! A “buzibelgázás” és minden hasonló szurkolói megnyilvánulás nem hogy erkölcstelen, hanem éppen az erkölcsösség bizonyítéka! Több okból is;

Kerüli a rosszat:

Ma már XXI. századi kultúrlényként nem ez a dolgok elintézési módja (a “buzibelgázás” egy igen kifinomult jelzése annak, hogy a szurkoló szíve szerint bizony egy ordenáré nagy átszállóval “jutalmazná” a tulajdonos törvénysértő tevékenységét).

Teszi a jót:

Az idézett erkölcsi alapvetésnek megfelelve, felhívja a figyelmet olyan cselekményekre, melyek nem csak a törvény, de erkölcs szerint sem elfogadhatók.

Nos, ezek után mindenki tegye fel ezeket a kérdéseket magának;

Szurkolóként bele kell törődnöm a megváltoztathatatlanba?

Ha beletörődök, nem vagyok én is tettestárs az erkölcstelenségben?

Ha nem jelzem, hogy valami nincs rendben, mitől, kitől várom, hogy ezt megtegye, hogy várhatom el, hogy javuljon a helyzet?

Hol van az a pont, ahol majd már én sem tudok megalkudni a helyzettel?

Mit csinálok, ha már nekem is elfogy a türelmem?

Amit most a szavak erejével meg lehet tenni, később már csak fizikai erőszakkal oldható meg?

Meg kell várni, amíg a fizikai erőszak eluralkodik, vagy a szurkolói kultúra totálisan elhal ebben a boszorkányüldözésben?

Mindenki tegyen lelkiismerete szerint, de a magam részéről a címer törvénytelen és erkölcstelen megváltoztatása száz év múlva sem, és egy nagy halom bajnoki, és kupagyőzelem, vagy az európai elit versenyeken veló rendszeres szereplés sem legitimálja! Ahogy más kluboknál a hasonló cselekedeteket sem fogják soha elfogadni a szukolók, mert számukra még létezik erkölcs, vannak elveik, és van szívük, van lelkük... Talán csak nem ez a bűnük uraim? Ott, az elefáncsont tornyaitokban, egy gyenge pillanatban gondoltok arra, hogy mit tesztek, mit építetek, és mit romboltok?