Vélemény

Tényleg megbecsüljük?

 

Történt minap, hogy az Újpesti Piacon Peppino bohócra vártunk. A Jóbohóc az ünnepi időszakban minden vasárnap de. 10-től az emeleten „rendel”. Most azonban késett. Mert – mint mondta – a város másik végén nőtt fel, ma is ott lakik. Nagy világjáró, na de a budapesti közlekedés…

Megígérte, hogy jóvá teszi hibáját, így lányomat egy lufiból készült pálmafára mászó majommal gondolta kárpótolni. A fa hamar elkészült, következett a majom... Mielőtt a jó kedélyű bohóc nekifogott volna, kérdést intézett lányomhoz:

- Nos, a majom milyen színű legyen? Van szép LILA lufim.

A hallótávon belül lévők (10-12 szülő, még több gyerek) a kérdést azonnali közfelkiáltással így válaszolták meg:

- NEEM!!!

Erre Peppino:

- Huhh, most vettem észre, nincs is LILA lufim (homloktörlés...), viszont ez a magenta pont megfelelő lesz!

Miután elkészült a magenta maki, Peppino halkan odasúgja;

- Mekkora hülye vagyok, kedveskedni akartam (tényleg volt nála egy rakat szép LILA lufi)... erre mit csinálok??? 

- Nem baj, időben kapcsoltál - válaszoltam.

- Tudod, irigyellek titeket, újpestieket! - így Peppino.

- Miért?

- Mert nálatok van közösség, vannak értékeitek, és azokat megbecsülitek!

 

Büszkén távoztunk. A lányom a lufi-költeménnyel, én pedig egy élménnyel lettem gazdagabb.

Meg egy dilemmával; Tényleg megbecsüljük???