Vélemény

2018 ősz mérleg

Ezúttal a számokat nézzük át. A számok persze nem minden6ók, de egy-két fontos momentumra rávilágíthatnak. És persze van egy számsor, ami mindenek felett áll, íme:

Ez csak egy pillanatfelvétel, de jól mutatja mindannak az összegzését, amit 2018 őszén láttunk. Kicsit tovább bontva; a hazai, illetve az idegenben lejátszott mérkőzések éles különbséget mutatnak; 2018-ban komoly segítség a hazai pálya!

Ez egyrészt örömteli, mert mintha tavaly kevésbé érvényesült volna a hazai pálya előnye, ugyanakkor kissé szomorú, hogy ma már idegenben mintha egyáltalán nem lennénk veszélyesek. Persze a képhez hozzátartozik, hogy ezzel a többiek sincsenek másképp (ezt mutatja a 6. helyezés). Ezzel együtt kijelenthető, hogy idegenben több kell, ha komoly célok vannak a csapatnál.

Az már más kérdés, hogy vannak egyáltalán célok, vagy a klub vezetése a középszerrel tökéletesen elégedett… Ha megnézzük, hogy a fenti tabellán elfoglalt 5. helyezés hogyan alakult ki, milyen időbeli lefolyása volt helyezéseinknek, akkor azt mondhatjuk, hogy aligha vannak komoly célok, vagy aligha van olyan keretünk, ami alkalmas ezek elérésére. ÉS akkor még nem beszéltünk arról, hogy az innen-onnan elhallott, a klub céljaira vonatkozó elvárások már így sem méltóak az Újpest nevéhez.

Ha azt nézzük, hogy miként alakult az ősz, az 5. helyezés bizony hízelgő számunkra, mert jellemzően a fordulók során inkább alacsonyabb helyezések szerepeltek csapatunk neve mellett. A helyezések átlaga pedig – nem nagy meglepetés – éppen 7…

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez elég kevés, ugyanis olyan még egyszer nem lesz, hogy 49,5% körüli teljesítménnyel el lehet érni a dobogót! Az sem vigasztal, hogy tavaly 18 forduló után 2 ponttal kevesebbet gyűjtöttünk, mert látni kell, hogy a két fő állami gondozott most nem szakadt el annyira, mint egy éve azt láthattuk. Egyszer és mindenkorra tisztázzuk; ahhoz, hogy stabilan versenyben legyünk a dobogó bármely fokáért 65-70% körüli teljesítmény kell! Hogy egy kicsit érzékeltessem, ez mit is jelent; egy 5 meccsből álló széria esetében három győzelem mellett egy vereség, és egy döntetlen 66,66%-os teljesítményt jelent!

Nos, ezt a szintet (ami még csak a beugró a dobogóhoz!) 2018 őszén csak itthon sikerült elérni, idegenben bizony drasztikus változásokra van szükség! Azt nem tudom, hogy mi okozza ezt a jelentős különbséget, de akik tavaly azt mantrázták, hogy a tulajdonos elleni tüntetések, és hasonló nézőtéri megmozdulások visszavetik a teljesítményt, most kicsit elgondolkodhatnak. Ha most arra következtetésre jutnak, hogy 2018-ban nem volt olyan nagy az elégedetlenség, akkor rossz nyomon járnak! A lényeg; idegenben egyszerűen csapnivaló a teljesítményünk…

Terjedelmi okokból most az első nyolc fordulót, és az EL selejtezőket, illetve a kupameccseket nézzük meg tüzetesebben:

Ami elsőre azonnal szemet szúr; a góllövők között nem szerepel Novothny Soma neve. Nem felejtettem ki, csak az történt, hogy az első 11 tétmeccsen bizony képtelen volt kapuba találni. Hogy ennek mi lehet az oka, azt sokan sokféleképpen magyarázzák, szerintem leginkább az áll közel az igazsághoz, hogy konkurencia nélkül, a tavalyi sikerektől kissé elkényelmesedve egy szem csatárunk nem volt éppen top-formában…

A kupameccset kivéve a matekból (mert az ellenfél tudásszintje miatt nincs értelme különösebb következtetéseket levonni), azt látjuk, hogy Nagy Dani, Zsótér, és Diallo vitték hátukon a csapatot – legalábbis ami a gólszerzést illeti. Apropo, gólszerzés: nálunk kevesebb gólt csak a kieséstől fenyegetett három utolsó jegyzett… Ez tulajdonképpen mindent megmagyaráz, még akkor is, ha a hazai-idegen összevetésben a szerzett gólok számában mindössze egy találatnyi különbség mutatkozik. Vignjevic mester alatt már hozzászokhattunk, hogy nincsenek gólzáporos meccseink, de ennyi góllal nem lehet komoly eredményt elérni. Még tavaly is – amikor szintén csak a kiesés ellen küzdők lőttek kevesebb gólt – 4 találattal többet jegyezhettünk fel! Itt bizony komoly javulás kell! Denézzük tovább, hogy alakultak a következő meccsek:

Nos, a gólok számában nincs változás, de megjelent Soma a góllövők között. Nem akarok nagyon negatív lenni, de azt kell mondanom, hogy ezek a gólok sem olyanok voltak, amik feltétlen eldöntettek meccseket… Talán csak a Videoton elleni ilyen. Persze ez a meccs is éppen olyan fontos volt, mint a többi, így egyelőre maradjunk annyiban, hogy Novothny javuló formát mutatott (hullámzások mellett), így remélem, hogy tavaszra jobb produkciót láthatunk tőle.

Aki viszont kifejezetten nagyot fejlődött, az Beridze. Miután Nagy Dani egy sérülés után nem igazán tudott fizikálisan felnőni a feladathoz az idény végéig, állandó kezdő helyet kapott, amit azzal hálált meg, hogy a második periódusban 4 találatot is elért – mindezt további 3 gólpassz mellett! Nem tudom – mert a logika minden nyomát nélkülözi… -, hogy a játékos-politika miként alakította ki azt a helyzetet, hogy a leghasznosabb csapattag kölcsönszerződéssel van nálunk, de erre majd egyszer biztosan meglesz a válasz. Ja, nem… Nem áll velünk szóba az, akinek ezt meg kellene válaszolnia.

Vannak ám még kérdések:

< >Az hogy lehet, hogy 23 meccsből 7 esetben volt gólképtelen a csapat?Miért nincs valós alternatívája (így) egy szem csatárunknak?Hova tűnt Razvan Horj?Mi a terv Lukáccsal, aki perceket kapott mindössze?Miért csak egyfajta játékra vagyunk képesek?Miért nem tudunk meccs közben váltani?Mi magyarázza az érthetetlen cseréket?Valódi versenyhelyzet csatár-poszton.Két-három kreatív irányító képességekkel is felvértezett játékos.Többféle játékrendszer elsajátítása, és lejátszása.Általában is magasabb minőségű keret.Tiszta viszonyok a klubon belül.

Ez utóbbi talán a legfontosabb, és – nem meglepő – szerintem ez azzal kezdődik, hogy a jelenlegi tulaj távozik. De ez messzire vezet, zárásként csak pár jókívánság maradt;

BOLDOG ÚJ ÉVET!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

BELGA TAKARODJ!!!