Vélemény

A szolgáltatás lényege

Forr az indulat országszerte, mindenki mondja a magáét, de senki nem hallja a másikét. Ha esetleg hallaná, akkor meg nem érti.

Miután tény, ezért kár lenne szépíteni vagy ferdíteni, a honi focipályákon és környékükön az (volt) a módi, hogy rivális táborok már jóval a kezdés előtt a maximumra tekert hangerővel szidj(t)ák egymást és időnként bizony elcsattant néhány pofon sőt, volt, hogy több is. Az is tény, hogy a nagyobb rangadók előtt megszervezve vagy ad-hoc, időnként összecsaptak a felek, s tudjuk, - hisz emlékszünk - kés is került elő egyszer-egyszer. A karhatalom túlbuzgó emberei vérszagot kaptak, s ráéreztek, apró, de számukra nagyon fontos pillanat jött el, zömük silány életének remek kompenzációjaként markuk közé került néhány huligán, s a rosszul értelmezett magyar virtus jegyében időnként sem nőket, sem gyermekeket nem kímélve fitogtatták erejüket az egyenruha jelmezbe bújtatott ösztönlények. Nem mindenhol persze, de amikor pattant a szikra és volt mire hivatkozni, ők oly szakszerűtlen túlreagálásokkal kezelték a problémákat, hogy attól tényleg felfordult a jóérzésű emberek gyomra, és ez többnyire csak olaj volt a tűzre. Az ember, ha tehette, és ha a rendőr elfordult egy pillanatra, már bontotta is a korlátot, rázta a kerítést, hajította a fél téglát. Az ösztönlény meg erre várt. Provokált, mert tudta, a törvény, az egyenruha őt védi, nála van törvényesen a gázspray, csak ő győzhet. Persze előfordult, hogy valakinek véletlenül jutott a cséplésből, az meg „minek megy a meccsre”, vonta meg a vállát az egyenruhás, s bele is ivódott a köztudatba, hogy a Fradi-Újpest az bizony olyan program, ahol bárki kaphat egy maflást. Hónapokig, évekig láttuk a kardlapos támadást a Kispest-FTC meccsről, és a lovasrohamot az FTC-Újpestről a televízióban, mely azt sugallta: „Ne menj meccsre, mert balhé lesz. Ha mégis kimész, verekedned kell!” s a jóérzésűek közül ismét sokan lemorzsolódtak. És ekkor döntött úgy az MLSZ, hogy (kormányzati hatásra) közbelép. Az időzítés jó volt, sőt már réges-régen meg kellett volna tenni, de legalább végre valaki tenni akart. Ez üdvözítő. Azt azonban, hogy emberek, akik állítólag a magyar labdarúgásért dolgoznak, ennyire hihetetlenül balfácán módon nyúljanak hozzá az ügyhöz, azt senki nem gondolta volna. Munkájuk gyümölcse néhány szóban, esetleg tőmondatban összefoglalható.

Egyrészt, ma már alig van néző. Aki maradt, az elsősorban az MLSZ ellen tüntet, a csendes többség pedig elkerüli a stadiont. Nincs kedve hallgatni a szánalmas rigmusokat, nincs kedve átvergődni az egész városon kétszer azért, hogy egy meccsnézés gyakorlatilag egész napos programmá fajuljon, nincs kedve a megalázó, szemtelen, arrogáns biztonsági átvizsgálásnak nevezett cirkuszokhoz, nincs kedve a fenyegető készenlétiekhez, nincs kedve az egész légkörhöz, ami körülveszi a magyar focit. Minden, amiért kimenne az ember, immár hiányzik a meccsből. Nem lehet jóízűen szurkolni, mert a jó drukkert abban mérik, hogy mennyire utálja az ellenfelet. Lehetetlen jegyvásárlási szokásokra kényszerítik az embert, (pl a derbi jegyért a vidékieknek személyesen kellett volna felutazniuk, mert valaki úgy döntött, hogy ezúttal nem lehet jegyet venni a neten, pedig elvileg az is egy kényelmi szolgáltatás. Tehát egy nyíregyházi fradistának kétszer kell feljönniei, ráadásul a meccs napján hajnalban indul és éjjel ér haza.) pedig egy igazi biléta még értékes ereklyévé is válhat és tudom, velem együtt sokan hódolnak ennek a szenvedélynek. Lassan 5 esztendeje, hogy az egyik legszebb dísz a falon a 6-0 belépő az aláírásokkal. Aztán legyünk őszinték, ki az isten haragjának van kedve fél órákat ücsörögni meccs után a stadionban megvárva, hogy az ellentábor minden tagja hazaérjen, fogat mosson, kiv…e, aztán elbóbiskoljon.

Lehet, hogy kispolgári, de amihez kedve van az az, hogy kimenjen a haverokkal a meccsre, hogy jól érezhesse magát, még akkor is, ha azok éppen mondjuk Szombathely szurkolók. Az egyik ismerősöm, aki Kispest drukker, egy Újpest-Győr meccsre jövet ismerte meg későbbi feleség féleségét, s a család immár 2 lány gyermekkel járna meccsre, mert érdekli őket a foci. Ma már nem ismerkedhetnének össze. A normális szurkolónak lenne kedve meginni egy pofa sört és enni egy hot-dogot. Lehet, hogy kivinné a családot is, de az asszony többnyire már nem jön, mert az még érzékenyebb a „kur.a an..dra” és a gyereket sem szívesen engedi ki. Az egyszeri szurkolónak lenne kedve zászlót lengetni, mert azt a gyerek is nagyon szereti, de azt nem lehet, mert „veszélyes”. (Mi van???)

Annyian, de annyian leírták már véleményüket erről a problémáról, hogy az emberek lelke elfárad szeretni a csapatát. Leírta egy Honvéd meccsre induló ember, hogy beléptetés helyett órákig állt sorba, holott a szurkolói kártya „kényelmi szolgáltatás”. A Pécs drukkert az arrogáns biztonsági üldözte el a stadionból, mert ő dönt életről és halálról. (Megint csak mi van???)

Kispestre úgy lehet Újpest meccsre menni, hogy előtte órákkal a Szusza stadionnál kell lenni és a mérkőzést követően szintén órákkal oda kell visszatérni. Sem egy Budán élő lila, sem egy belvárosi nem vállalja már ezt a cirkuszt, főleg úgy nem, hogy egy ilyen transzport inkább emlékeztet az internálásra, mint kirándulásra. A vidékiekről már ne is beszéljünk, tényleg hülye lenne bárki is felkerekedni és egész napját arra szánni, hogy megnézzen egy első osztályú focimeccset. Illetve dehogy első osztályút. A színvonal oly megbocsájthatatlanul silány, hogy már nem is érdemes vitatkozni azon, ki a jobb. Negatív tabella van, azaz ki a legkevésbé gyenge.

Az ember szeretné azt érezni, hogy megbecsülik. Megbecsüli az a klub, amelynek színeit viselve elindul hétvégenként a stadionba, amelynek címerét sokan a bőrükre varratták, valamint ahol elvileg érzelmi alapon szívesen töltődne fel pozitív energiákkal. Ehelyett csupa keserűség, bosszantás és dühöngés jár annak, aki ma arra adja fejét, hogy kimenjen egy hazai bajnoki labdarúgó mérkőzésre.

Tisztelt mindenki, aki egy picit is érintve érzi magát ebben a kérdésben, vagyis MLSZ, klubok, szurkolók, rendőrök, biztonságiak, büfések, szektorokat takarítók! A labdarúgás nem csak üzlet, hanem szolgáltatás is. Sőt, attól üzlet, hogy szolgáltatás. Ameddig rossz szolgáltatást nyújtanak, ameddig nem tisztelik a vevőiket, vagyis a szurkolókat, addig ne is álmodozzanak arról, hogy tömött lelátók és sportszerű közönség fogja éltetni a klubok és a szövetség vezetőit. Nyugodtan csináljanak egy elégedettségi felmérést a szolgáltatásokat használók körében, higgyék el, botrányosan gyatra minősítésekkel találkoznának.

Ja…Újpesten az öreg szotyiárus évek óta ragyogó minőségű portékával és udvarias kiszolgálással várja vásárlóit. Mindig mond egy-két jó poént, hogy felvidítsa az embert. Lehet tőle tanulni.

Címkék: ,