Vélemény

UTE- a történelem útvesztőjében... 1.rész: A múlt hatásai

A minap megrendezett Magyarország-Horvátország mérkőzés rég nem látott sikert hozott. A világbajnoki ezüstérmes ellen behúzott győzelem nagy eredmény, de ettől sajnos még nem várható sok változás a honi futballban. De hogy jön ide az UTE? Miért jut nekem eszembe az UTE erről a meccsről? Különösen úgy, hogy egy újpesti játékos sem volt még a keretben sem? Nos, éppen ezért! És – bár elsőre nem egyértelmű az összefüggés - a két ország futballja közti különbség rávilágított az UTE stratégiájának pár gyenge pontjára.

Mert lássuk be; ez a győzelem bravúr, egy „nem normális” eredmény, minekutána a horvát futball mérföldekkel előttünk jár. Minden elismerésem a válogatotté, de figyelem, realitás nem ez az eredmény! Ezt nem a rosszindulat mondatja velem, hanem az a tény, hogy Szlovákia ellen egy (elvileg) könnyebb ellenféllel szemben elbuktunk, illetve az, hogy ennek az eredménynek akkor lesz igazán komoly jelentősége, ha a továbbiakban is sikerül hasonlóan jó játékkal kijutni a hazai rendezésű Eb-re.

De vissza az UTE-hoz! Sokat gondolkodtam, hogy miként is alakult ki a mai helyzet, milyen előzményei voltak annak, hogy az UTE szakosztályi összetétele olyanná formálódott, amilyen. Milyen is? Nos, nem igazán létezik olyan sportág, ami képes tömegeket mozgatni, ami ezen oknál fogva közösségépítő erejű! Van itt triatlon, úszás, torna, kajak-kenu, és még sok más szebbnél szebb sportág, a sikerek is jönnek, elég csak az olimpiai pontok számát megnézni. Kétségtelen, hogy az UTE egy sikeres klub, de mára sajnos – társadalmi szervezetként! – elvesztette közösség építő erejét!

ÉS akkor megint ugrás a magyar-horvát meccshez! A mérkőzés előtt megjelenő írások közül az esélyeket latolgatók nem mozgatták meg a fantáziámat, mert egy sportesemény jellegénél fogva olyan, hogy bármilyen eredmény születhet. Volt viszont egy, ami igen komoly támpontot adott a két ország focijának megítéléséhez, annak megértéséhez, hogy ki, és miért tart ott, ahol… A cikk:

https://rangado.24.hu/valogatott/2019/03/24/a-tornaorakig-kell-leasni-a-magyar-es-a-horvat-foci-kozti-szakadekert/

Nem egy érdekességként, vagy egy „ma is tanultam valamit” jellegű információként olvastam, hanem komoly becsapódást hallottam, mert végre leesett a tantusz! Ráadásul volt valami egészen elképesztő egybeesés egy korábbi, a szerkesztő kollégákkal folytatott beszélgetésekkel. Arról értekeztünk – napokkal a cikk megjelenése előtt! -, hogy miért fontosak az olyan sportágak Újpesten, mint például a curling. Figyelem! Nem arról volt szó, hogy nem kell, és még véletlenül sem gondoljuk, hogy nincs helye a palettán, azt viszont igen, hogy ehhez képest nincs olyan sportág, ami érdemben képes mozgatni tömegeket!

A dolgok összeértek; korábbi folytonos magyarázat-keresésem, a beidézett cikk, és a szerkesztőségi beszélgetés irányvektorai azonos irányba mutatnak! Érdemes tehát körbejárni a témát!

A cikkből idézem:

„Az orosz – és a magyar – minta azokat a többnyire olimpiai sportágakat preferálta, ahol relatív könnyű volt eredményt elérni nemzetközi téren, egy sportágban sok olimpiai érmet lehetett nyerni (úszás, kajak-kenu, ökölvívás, birkózás, vívás, stb.), a csak általunk számon tartott nemzetek közti pontversenyben elől lehetett végezni.

Ezzel szemben Tito a nem csak négy évente sikert hozó, hanem az évente több alkalommal is a nemzeti hovatartozást, büszkeséget növelni képes labdajátékokra helyezte a hangsúlyt.”

Nos, adott tehát egy olyan örökség, amit talán jobb lenne feledni. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az olimpiai pontokért pénzbeli támogatás is jár. Ez gazdasági szempontból fontos, de – mint ahogy ezt annak idején Tito felismerte – a legtöbb ilyen sportnak egyszerűen nincs közösség építő ereje! Négy évente jönnek (rosszabb esetben nem jönnek) az eredmények, ezért igen ritka az, hogy ezeket a sportokat, sportolókat a széles közvélemény is láthatja.

Az újpesti közösség építése szempontjából ráadásul további probléma, hogy a hagyományosan sikeresnek számító olimpiai sportágak érmeseiről a széles közvélemény alig-alig tudja, hogy melyik klubhoz köthető. Sok esetben még az UTE szimpatizánsai, szurkolói sem! Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a mutatóba maradt egy-két nagy érdeklődésre számot tartó sportág rendezvényeinek látogatottsága sem éri el az elvárt szintet. Mondjuk ki; megszűnőben van az Újpest, mint eszme, mint sokak rajongása tárgya, mint olyan fogalom, ami képes összefogni, egyben tartani közösségeket!

Értelemszerű, hogy a foci az a sportág, ami a közösség számára leginkább vonzó még ma is. A hangsúlyos ebben a mondatban sajnos a „még” szó… De, figyelem! A foci jelentősen megdrágult, mind hazai, mind nemzetköz szinten, így a szovjet modellt egyszerűen nem lehet alkalmazni rá! Igen, tudom, a profi csapat felett ma nem az UTE diszponál, van egy sporttörvény, ami ebben akadályt jelent (ami egyáltalán nem leküzdhetetlen!), de történelmi távlatokban vizsgálva a dolgot, én mégis azt mondom, hogy az UTE egyszerűen nem akar és/vagy nem tud azokba a látványsportokba versenyképes csapatokkal jelene lenni, amelyek végre megint tömegeket hoznának be stadionba, vagy termekbe!

Az is világos, hogy Roderick Duchatelet egy saját képére formált saját márkát akar, az UTE által tálcán kínált múltból csak a számára kedvező elemeket akarja kiszemezgetni. Ha jobban belegondolok, ez az ő szemszögéből nézve akár még logikus is lehet, de a téma szempontjából a motiváció pont mindegy. A lényeg itt az, hogy az anyaegyesület számára a helyzet így jó, ahogy van, az ő klubmodelljébe nem illenek az ilyen költséges, ámde olimpiai szinten kevés sikerrel kecsegtető sportágak.

Folyt. köv: A jelen