Vélemény

Libabőr

Összehasonlítani az összehasonlíthatatlant?

Nézem ezt a Liverpoolt és magával ragad az, ami ott történik. Nekiugranak a Barcának úgy, hogy tudják, hogy végig torkukon a kés…ha gólt szerez az ellenfél, vége a dalnak…

Az egész stadion -a VIP-val, a játékosokkal, a kispaddal, a labdaszedőkkel- együtt lélegzik.

Olyan példáját látjuk a labdarúgásnak, amikor minden rezdülés elfeledteti velünk, hogy ez az egész cirkusz egy hatalmas üzlet. Nem lehet érezni egyetlen szinten sem a pénz uralmát…Ami viszont nagyon átjön a meccsből, az a hatalmas szív, az összetartozás, és a rengeteg szeretet. Igen, hatalmas szív, mert Salah és Firmino, vagyis két kulcsember nélkül focizzák le a katalánokat rengeteg érzelemmel és szenvedéllyel töltve. Igen, szeretet, ami a lelátóról árad a vörösök felé. Önfeledt, nyugodt arcú, ám extázisban lévő emberek összeforrnak csapatukkal. A YNWA úgy zeng a VIP-ben ugráló egykori klasszis csatár, majd menedzser torkából, hogy az ember önkéntelenül szurkolni kezd nekik.

(csak zárójelben…a Liverpool nem ma tett először csodát. 2005-ben a BL isztambuli döntőjében a félidei 0-3 után szerezték meg a serleget. 2016-ban a Dortmund ellen 0-2, majd 1-3 után fordított 4-3-ra az utolsó 25 percben).

Aztán jönnek a hazatérő gondolatok…

Megyeri út, Szusza Ferenc stadion. „Érthetetlen” cserék, legalább 3 különböző üzleti szempont alapján (nem a sérülésekre gondolok) összeállított és variált csapat. Az Újpest indulót jó ha huszan éneklik és itt rájöttem, inkább elterelem a gondolataimat, mert tényleg összehasonlíthatatlan.