Vélemény

Elmúlt nyóc év...1.rész

Teszek egy kísérletet arra, hogy a „Mit adott nekünk…?” kezdetű kérdésre érzelemmentes választ adjak. Ezúttal maradok bizonyos számoknál, mert azok bizony még mindig makacs dolgok, lévén, hogy múltbeli események tényszerű leírására használatosak. Ilyenek például az elért pontok, vagy a lőtt és kapott gólok. Ez nem számmisztika, hanem olyan tények, amik függetlenül az elmúlt időszak érzelmi viharaitól, pontos lenyomatot adnak arról, hogy mit is adott nekünk…

… a ma fennálló status quo. Mielőtt a mindenevők (nagyvonalúan maradjunk ennél az eufémizmusnál…) a Brian élete című klasszikust idézve a kérdésre az emberiség nagy vívmányait kezdenék felsorolni, véssék be, hogy a belga csokit sokan nem szeretik, na meg olvassák el a következőket!

Kezdem egy táblázattal, ami az elmúlt nyolc év bajnoki eseményeit dolgozza fel:

Ugye-ugye! Nem is biztos, hogy mindent le kellene nyelni, amikor – csak így első blikkre! - nincs többről szó, mint arról, hogy sikerült a vereségek nagy részét döntetlenekké konvertálni. Fejlődés? Nem, sajnos az nem volt…

Ha megnézzük, Vignjevic mester 2013 októberi érkezése után a nagy tűzoltásban nem lehetett válogatni az eszközökben, így a 2013/14-ben elért eredmény nem tükrözi azt, amit majd a következő évben láthatunk; csapatunk a vereségeket győzelemre váltotta – és mint ma már tudjuk! – a belga éra legjobb eredményét érte el! Ja, hogy abban az évben csak hatodikak lettünk? Igen, de a megszerezhető pontok felénél többet csakis és kizárólag ebben az évben értünk el!

A csúcs ebben a tekintetben tehát a 2014/15-ös bajnokság volt, a csapat teljesítménye közelítette a 60%-ot. Ez még mindig nem egy nagy szám, de ezzel együtt is kiemelkedő ebben az időszakban…

De itt nincs ám vége a történetnek! A következő években mindig volt valami, ami miatt eleve nem lehetett jobb eredményt elérni. Ilyen a nemzetközi kupaindulásból történt kizárás, vagy éppen a regisztrációból való kizárás, ami bizony senki másra nem fogható, a klub hibája volt, és marad is - a szerecsenmosdatás minden formájának bevetése ellenére is…

Ez az időszak számunkra annak felismerése volt, hogy a klub amatőr módon, elvtelenül fogtechnikázva működik, ami bizony erősen behatárolja az eredményességet. De nem csak mi, hanem egy bizonyos belga fazon is tanult valamit! Méghozzá azt, hogy ha van egy tutista edzője, akkor nyugodtan megteheti, hogy az addiginál is jobban pörgesse az „ingyen veszek – drágán adok” emberkereskedelmi vállalkozást – ami nekünk viszont nem más, mint az ÚJPEST maga…

Azt nem tudom, hogy mennyire volt ez tudatos, és mennyire egyeztette ezt a tulaj az edzővel, de a következő évek eredményei azt mutatják, hogy ekkor kialakult egy határozott stratégia, ami kb. ez; „Nem kiesni”! Ehhez adott egy keret, ami képességek tekintetében talán az elegendő szintet sem üti meg. Ebből következik egy pályán látható magatartás, ami így fest: „betonvédekezés alibi passzokkal, elől meg majd lesz valami.” Azt nem tudom, hogy a keret, vagy az edző (avagy mindkettő) képességei nem engedik meg a támadás-szervezést, támadás-vezetést, egyáltalán az offenzív focit, de tény, hogy ilyen nálunk évek óta nincs!

2015-16-tól kezdődően aggasztó a statisztika, döntetlen döntetlen hátán…

Az éves adatok mellett a teljes átlagot is érdemes megfigyelni. Igazából egy három kimenetelű szerencsejáték véletlenszerűségének mintapéldáját látjuk, minden kimenetel azonos arányt képvisel… Ezt sajnos nem tudom eredménynek nevezni, csak szomorú tényként tudom jellemezni!

Folytatás holnap!