Vélemény

A megtagadott múlt árnyékában...

Mit kíván a szurkoló, ha az Újpestért dobog a szíve? Ez a kérdés foglalkoztat napok óta, mert a diósgyőri győzelem után sem volt felhőtlen öröm köreinkben. Miért? Hiszen nyertünk, nem? Az okokat próbáltam felfejteni.

Nálam ott jött be az első fals a hétvégi meccsel kapcsolatban, amikor a közvetítést felvezető műsorban a szakértők azt fejtegették, hogy a BAZ-megyeiektől várják a kreatív játékot, tőlünk pedig a szervezettséget. Hát hol tartunk? Mi lett az Újpest-stílusból? Semmi, egyszerűen elveszett, nem létezik, megszűnt! Ha most valaki arra gondol, most azt kérem számon, hogy úgy kellene játszani ma is a focit, ahogy a ’70-es évek nagy csapata tette, az erősen téved. Nem, azok az idők elmúltak, ma már az iram, azellenfelek működése teljesen más, ugyanakkor nem ártana, ha a korábbi játékból a ma alkalmazható elemek legalább nyomokban felfedezhetők lennének.

Nem, egyáltalán nem fogok most nosztalgiázni, de a klubházban meg kellene érteni azt, hogy az újpesti közönség - a dicső múltat megélve, vagy utólag átélve – a hazai mezőny legigényesebbje. Nem csak az eredmény számít, hanem az is, hogy azt miként éri el csapatunk! Sokszor hallom magukat szakértőknek kikiáltóktól, hogy a szurkolót csak az eredmény érdekli, és ha majd jönnek az eredmények, akkor több szurkoló lesz a stadionokban. De kérem! Ez csak a problémák elkenésének egyik szófordulata a sok ezer közül, amivel már évtizedek óta etetnek! Igenis, nagyon nem mindegy, hogy mit látunk a pályán, amit fociként próbálnak eladni nekünk! Ma eredmény kevés van és foci helyett is csak küzdelem - foltokban. 

De vannak itt ettől sokkal prózaibb tényezők is. A klub vezetésének komolyságát mi sem mutatja jobban, mint hogy nem sikerült hat cserejátékossal megjelenni a padon. Ez nem egy „megyekettes” találkozón történt meg, hanem az élvonalban. És nem ám Alsószörcsög csapatánál, hanem nálunk! És a padon helyet foglalók közt is voltak sérültek…

Továbbmenve; csatár poszton és bal oldali védőként is kényszermegoldásként odaállított játékosok léptek pályára! Ne tévesszen meg senki Obinna – egyébként csodálatos! – gólja, hiszen a találatot valójában bal szélső pozícióból befelé cselezve érte el. Biztos, hogy tudják a klubházban, hogy melyik csapat az, amit vezetnek? Azt már meg se merem kérdezni, hogy vajon érzik-e azt a felelősséget, amit a klub múltja rótt rájuk? Nem úgy tűnik...

És egyre kevesebben, mert a fentiek – a címer-ügy, és hasonló húzások – egyre többeket riasztanak el attól, hogy személyesen kilátogassanak, netán elutazzak idegenbeli meccsekre. Amikor osztályozót kellett játszanunk, amikor éppen nem ment a játék, korábban akkor is kitartott a közönség, nem igazán látszott a nézőszámon az, hogy hol helyezkedik el a tabellán csapatunk.

Mit lehet tenni? Én itt, ezen a felületen csak azt, hogy a klub vezetői, alkalmazottai, és persze tulajdonosa számárra olvasásra ajánlom a fentieket. Tudom én, hogy mostanság nem fontos a szurkoló, mert a komoly pénz nem onnan érkezik, de sok érv szól(na) mégis amellett, hogy elkezdjen végre dolgozni a klub a szurkolókért is. És – láss csodát! – ez a végén még komoly pénzeket is hozna annak, aki csakis és kizárólag pénzben mér mindent…

 

HAJRÁ LILÁK MINDÖRÖKKÉ!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!