Vélemény

Itt a vége, add el végre!

Messziről indítok, de kérem, ezúttal olvassátok el! A Kispest elleni mérkőzés műsorfüzetéből kiderül, hogy az UFC nem számolja a Hadimérkőzés 1915őszén megrendezett 11 fordulós bajnokság során elszenvedett vereséget. Ez jogos, mert ezt a szövetség sem ismeri el hivatalos, első osztályú bajnokságként. Érdekesség, hogy csak minősítő mérkőzések lejátszása után sikerült bekerülni az elitbe, ugyanis az I. osztály tagja csak a tavaszi ligabajnokság 1-10. helyezettje maradt. A további két helyért nyolc csapat kieséses rendszerben, minősítő mérkőzéseken küzdött meg. Bár az előző, 1913/14-es bajnokságot csapatunk a 7., míg a 1914 őszén megrendezett ún. Auguszta-serleg sorozatot a 9. helyen zárta csapatunk, mégis „osztályozót” kellet játszania. Sokat mond a helyzetről, hogy a 2015-ös ún. Ligabajnokságról nem sikerült hiteles adatot elérnem…

Hogy mindez miért történt? Már akkoriban is erős volt a IX. kerületi lobby, akik mondván, hogy az Újpest vidéki csapat (Újpest tényleg csak 1950-ben csatlakozott a Fővároshoz!), minden követ megmozgattak annak érdekében, hogy ne szerepeljünk az első osztályban. És nem ez volt az első (sikeres!) próbálkozásuk! Aztán – a korabeli szurkolókat és sajtót is alaposan meglepve – csapatunk 2015 őszén a 6. helyen végzett. Eza 12 csapatos bajnokságban középszer, de mindenki tudja, hogy ezután mi következett! Az Újpest immár 103 éve megszakítás nélkül része a hazai elitnek, és nemzetközi szinten is csúcstartó a lejátszott meccsek számát tekintve! Közben érmek, elsőségek, sikerek kísérték útján a klubot.

Ennél rövidebben nem tudtam összefoglalni azt, amit az Újpest jelent – nekünk szurkolóknak. Ha valaki esetleg közvetítené a klub felé az itt leírtakat, nagyon hálás lennék, mert halvány lila elképzelésem sincs, hogy a vezetők mit gondolnak arról, hol vannak, mit képviselnek, amikor LILA-FEHÉR mezben pályára küldik játékosaikat!

Amit a lelkem és a szívem mondat velem, azt már régen, és sokszor leírtam, ezért most újra a számokhoz térek vissza. Nem, semmiféle stat-adat, vagy ilyenek nem lesznek, csakis és kizárólag a legfontosabbakra hagyatkozom.Már csak azért is, mert olyan fennkölt fogalmak, mint stílus, identitás már rég nem fér bele (azt minimum jó 10 éve buktuk), csak a pontokat, és a gólokat vettem górcső alá. Ezek is statisztikai adatok, ha úgy tetszik, de ezekért az adatokért játszanak a csapatok – ha már a szurkolóikért nem képesek…

Nézzük meg tehát, hogy - mióta összeállt a belga-szerb kettős -, mit tud csapatunk! Bár szívesen tenném, de nem tudom a kérdést kihegyezni csak az edzőre, vagy csak a tulajdonosra. Ennek oka, hogy a keret minősége pénz kérdése (is), az adott keretből kihozott maximum pedig ingoványos talaj, leginkább szubjektív megítélés kérdése. Tény viszont, hogy az „elmúlt nyóccév” során a keret értéke jellemzően az Nb1 középmezőnyébe tartozott – ahogy a csapat teljesítménye is. A magam részéről ilyen hosszan regnáló együttműködéstől azt várnám, hogy eredményekben is megmutatkozik az építkezés: akár gyors, akár lassú folyamatként, de ilyen időtávon már látni kellene, hogy merre tartunk!

Kezdem ott, hogy a 2013 októbere óta (innen számítható a belga-szerb kooperáció) tartó időszakban a meccsek mindössze 36%-át sikerült megnyerni, mellette pedig volt 34% döntetlen, valamint 30% vereség. Ez nekem körülbelül a véletlen kategória, a hosszú adatsor alapján (186 mérkőzés) bármi lehet az eredmény, de a döntetlen és a vereség együttes 64%-os aránya döbbenetesen magas érték! De nem csak ez „hasogatja a fülem”, hanem a mindössze +19-et mutató gólarány is felér egy giga halláskárosodással… és azt még nem is említettem, hogy hazai közegben (ami nálunk sokszor nem igazán hazai!) -8 a lőtt és kapott gólok különbsége!

 

A fentiek táblázatban:

Ugye-ugye… Nem elég, hogy a döntetlenek és vereségek aránya rettentő magas, a 3 pontos rendszerben még extra terhet is jelentenek. Az 50% alatti összteljesítményre nincsenek szavak, számomra azt jelenti, hogy egy kiesés – a csillagok szerencsétlen együttállása esetén – bármikor beüthet! Mielőtt bárki is tollat ragadna azzal, hogy feleslegesen gerjesztem a feszültséget, emlékeztetném arra, hogy szerencsés csillagzat alatt meg beesett az ajtón egy bronz… Na nem ám azért, mert akkor különösen jó csapatunk volt, hanem azért, mert a többi 11 olyan eredményeket produkált, hogy a mi csapatunknak kellett több tankolással, vízum nélkül kilátogatnia Bakuba…

Egyes fizetett bértollnokok még mindig mondhatják azt, hogy „ezek az összesített adatok nem mutatják meg a fejlődést”, ezért (csakis a kedvükért!) gründoltam idősoros adatokra épülő grafikonokat is. Nézzük meg hát, milyen fejlődést láthatunk a szerzett pontok számát tekintve:

  

Talán nem kell sokat magyarázni, de mégis fontosnak tartom megjegyezni, hogy a szinte egyenes vonal azt jelenti, hogy a belga-szerb éra 186 meccse alatt semmi nem változott. Eredményességünk éppen olyan, mint együttműködésük kezdetén, amit megfejel a tény, hogy az utóbbi időszakban mintha még ez az igencsak lapos görbe is kezdene lefelé konyulni… Miután gólokból lesznek a pontok, nézzük meg, hogy állunk ezen a téren:

Nem nehéz észrevenni, hogy valamikor a 70, meccs környéke óta (2016 február, azaz 3 és fél éve!) semmi változás nincs! A gólkülönbség megfeneklett olyan +20 körül, azóta megy a stagna, és az utóbbi időszak itt is rendkívül csúfos eredményeket mutat… A jelenlegi +19 is inkább hiba a mátrixban, semmint „normális”.

De menjünk tovább, bontsuk kisebb szeletekre a produktumot! Az elsőként beemelt táblázatban hazai és idegenbeli pontokat, és gólokat is feltüntettem. Tudom, ezekre az adatokra azonnal lecsapna a bértollnok kommandó, meg a klub elvtelen vezetése, hiszen azt láthatjuk, hogy gyengébben muzsikál itthon a csapat, mint idegenben. És persze az a játékos, aki nem érti, hogy miért szól kórusban a „kurv@gyenge”… Nos, számukra van egy kis meglepetésem (ha még mindig nem lenne világos…):  a hazai és idegenbeli meccsekre bontott grafikonok pontosan megmutatják azt a törést, amit a vitatható nemi identitású belga okozott a címer jogellenes eltávolításával! Lássuk:

*: a lejátszott meccsek 20%-a nem a Szusza Ferenc Stadionban került megrendezésre

Nem tudom, hogy kinek tűnt fel, de valahol úgy az 52.-53. meccsek környékén van egy törés a grafikonokon. A hazai meccseken egyre kevesebb gól és pont (!!!) születik, míg idegenben egy stagnálás után még van is egy kis felívelés, hogy mára ezt is sikerüljön majdnem kinullázni... De mikor is volt a belga-szerb éra 105 körüli (azaz az 52.-53. hazai, illetve idegenbeli) meccse?

Nos, ez éppen 2017 közepére esik, amikor… Na mi történt akkor? Semmi különös, biztosan nagy meleg volt (ez garantált, mert a belga nagyon elemében volt!). Sütött a nap, sokan már szabadságon voltak… és egy pillanat alatt véghez vitt jogtiprás eltörölte az egyetlen, igazi címert. Nem is tudom, de aki maga alá szarik, nem panaszkodjon, ha büdös van! Ha „kurv@gyenge”, vagy „b…i belga”, vagy „Vignjevic takarodj” megy a lelátóról, nem kell meglepődni, és különösen nem kell az áldozati bárány szerepében tetszelegni!

Mert bizony, nem „csak” a klub vezetése olyan amilyen (ezúttal elhagyom a barokkos jelzőket, úgyis tudja mindenki mire gondolok), a csapat a „fejétől bűzlő hal”-ként vergődik meccsről meccsre. Ami bizony kurv@ gyenge!!!

Bértollnokok, most adott a feladat, tessék ebből kihozni valamit, ami nem fröcsög a gazdi altestéből áradó nedvektől, itt egy nemtelen feladat, amivel az alja alá küzdhetitek magatokat! De tudjátok mit mondok? Nem érdekel lucskos ajnározásotok, még meg is bocsátok minden aljasságot, ha egyszer végre képesek lesztek elmondani a klub vezetésének azt a mondatot, hogy;

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉGRE!

 

Ui.:

A középszarra csak a középszar kíváncsi, az Újpest szurkoló pedig nem alkesz-drogos-bűnöző, akkor sem, amikorkifejezi nemtetszését, hanem IGÉNYES SZURKOLÓ! Erényei között megtalálható a TÜRELEM, a HŰSÉG. De ne feledje senki, hogy a BÜSZKESÉG éppúgy a sajátja, mint az ERŐ! Ti, akik visszaéltek mindezekkel, könyörögjetek, hogy ne tudjátok meg, ez utóbbi mi fán terem!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!