Vélemény

Puskás Aréna megynyitó, megvan a jegy...Ja, neeem

Elkelt az összes jegy! - hirdeti büszkén az MLSZ. Jogosan teszi, ugyanis 30 éve fordult elő legutóbb, hogy ennyi ember előtt rendezzenek hazánkban focimeccset.

Csakúgy, mint akkor, sokszoros a túljelentkezés, a stadion kapacitása legalább háromszor telne meg.

Csakúgy, mint akkor, most is Dél-Amerikai ellenfél látogat a Puskás Arénába.

Csakúgy, mint akkor, most is ott leszek a lelátón, de ezúttal viszem magammal a 6 éves fiamat, akinek ezt életre szóló élményként szánom, hogy ott lehessen a nyitómeccsen….ja, nem!

Anno ellógtunk az iskolából az osztálytársakkal, hogy időben sorba tudjunk állni a jegyekért. Most a munkát kellett úgy szervezni, irányítani, hogy útba essenek értékesítési pontok hétfő reggel 10-kor.

Elsőként az Andrássy úton egy OTP Travel irodában próbálkoztam. Hivatalosan kijelölt, MLSZ által is hirdetett értékesítő pont, s hosszú sor sincs. Már parkolni sem volt egyszerű, de végül amikor betoppantam és előadtam a 2 jegyre vonatkozó igényemet, egy enyhe grimaszból tudtam, hogy nem lesz egyszerű a helyzet. Nem volt barátságtalan az a kifejezés, de azt elárulta, hogy nem örül nekem a dekoratív, fiatal hölgy. Az is aggasztani kezdett, hogy nem a kiszolgálásommal kezdte a folytatást, hanem elment és percekig nem került elő. Aztán visszatért egy másik hölgy társaságában és megtudtam a nagy igazságot…nem tudnak jegyet adni. Érdeklődésemre elmondták, hogy náluk még nem telepítették (vagy frissítették) azt a szoftvert, amely erre az eseményre belépőt tudna adni. Tegnap ezt a kifogást még 4 helyen hallgattam meg, utoljára a Pólus Center IBUSZ irodájában. Oda már akkor érkeztem, amikor 10 perce fent volt a neten, hogy elfogytak a jegyek, de még sajnos nem olvastam. Utánam néhány perccel befutott az a páros, akikkel egy korábbi helyszínen már összefutottam. Ők is járták a várost, hátha valahol sikerül jegyet találni.

Szerettem volna megőrizni a higgadtságomat, de utólagos sajnálatomra nem sikerült eléggé. Nem is annyira a kudarc zaklatott fel, hanem inkább annak kezelése. Tényleg értem, hogy az a dolgozó, aki ott ül, nem tudja megnyitni a rendszert, nem tudja bevinni az adatokat, így aztán jegyet sem tud nyomtatni. Tényleg értem, hogy erről nem az a nyuszifül tehet, aki közli velem a rossz hírt. Felfogom, hogy számára a legkínosabb közölni akárhány emberrel, hogy nem tud segíteni…

Pedig de. Tudom, hogy macerásabb, tudom, hogy több agysejtet pusztít el, mint egy vegytiszta szombat délutáni szalonnasütés, tudom, hogy eszébe sem jut. Azt is tudom, hogy nem az Ő hibája. Tudom, hogy túlzott elvárás. Pedig nem az.

Nem tudom mi az oka annak, hogy ezeken a pontokon nem lehetett jegyeket venni, de ha már egyszer ilyen helyzet állt elő, akkor a rendszer gazdájának kutya, macska, zsiráf és vemhes gnu kötelessége lett volna létrehozni egy ügyfélszolgálatot mondjuk 4 nyuszifüllel, ahol veszik a telefont, írják az adatokat és adják postára a jegyeket.

Tudom…már hallom azt, hogy ez meg van hülyülve, ilyen a világon nincs. Hát van kedves olvasó, bizony van. S egyébként pontosan így oktatják a nagy cégek szolgáltatásfejlesztési tréningjein a dolgozóknak.

S ha a vendég a kifogást és az elhárítást kapja csak, akkor ne legyen már olyan meglepő, hogy szeretne néhány sort írni a vevőkönyvbe. Nem a dolgozót bemártani, hanem az ügyet kezel(tet)ni. Erre a kérésre is azt a választ kaptam, hogy „írjak az Interticketnek, ők a forgalmazók!”

Ez persze igaz, csakhogy az iroda, ahol mindez történt egy hivatalos partner, meg hát majd a fogyasztóvédelem eldönti, hogy ki a hunyó…

Konklúzió: Én 1974-ben jártam először meccsen, egy bizonyos Újpest-Bayern München BEK elődöntő találkozón. Gondoltam szerzek a srácnak egy hasonlóan emlékezetes estét, de nem sikerül. Ha a sorminta folytatódik, 71 éves lesz a gyerek, amikor ismét avatjuk az új Arénát. Remélem kiviszi az unokáját!