Vélemény

Még egy meccs, aztán kezdődik a bajnokság...

Bár ma még egy meccs hátra van a középszakasz küzdelmeiből, már mindenki play off lázban ég. A vasárnapi ronda zakó után, mi Újpestiek azért talán kicsit visszafogottabban, de várjuk ki választ minket a négy győzelemig tartó előadás partneréül.  Azt mindenki tudja, hogy a rájátszás egy másik kávéház. Itt már senkit sem érdekel más, csak az, hogy ki jut a következő körbe. Itt már nem igazán lehet hibázni, mert az könnyen az idény befejezéséhez vezethet. Ez már az igazi bajnokság, igazi hangulat, igazi feszültség. A rájátszás meccseit általában jóval több szurkoló nézi a helyszínen, mint a szezon ezt megelőző részében. Azok is kijönnek a csarnokba akik év közben nem vitték túlzásba a hokimeccsek látogatását. Mert hát most kezd élesedni és hát mégiscsak az Újpest...
Lássuk be, az alapszakasz és a számunkra szinte érdektelen középszakasz alatt volt, hogy nagyon kevesen voltunk a csarnokban. A szurkolás is kizárólag a nagyobb meccsek alatt volt úgy ahogy elfogadható. Mivel lehetne visszahozni a régi Újpesti hokimeccsek hangulatát? Hogy lehetne minden meccsre mozgósítani azokat akik mondjuk egy foci kupadöntőben tízen ezren tombolva szurkolnak?
Szó se róla, nem könnyű matek. De ha el sem kezdjük, meg sem próbáljuk, akkor eljön az is, hogy a jégen többen lesznek mint a lelátón.
Kezdjük az elején. Ha tetszik, ha nem Magyarországon eredmény szurkolás van. Vannak a fiatalok, akiket a fanatizmusuk visz ki a csarnokba és vagyunk mi akik már megszoktuk, hogy kijárunk. De ez egy szűk réteg. A többiek akkor jönnek ha eredmény van és hát ugye, nálunk senki sem tudja jobban, hogy Újpesten nincsenek számottevő eredmények mostanában. Labdajátékban utoljára 98'-ban volt bajnokcsapatunk. 22 éve... Brutális. Felnőtt egy vagy inkább két generáció úgy, hogy nem látott újpesti bajnokcsapatot.
Az eredmények mint vonzó tényező egyenlőre talonban. Mi lehet még? A fiatalok, középiskolások megszólítása. Belőlük lehetnek a jövő fanatikusai. Persze, először senki sem lesz szurkoló. Nézők lesznek, de a nézőkből lesznek idővel a szurkolók. Pár e mail az iskolákba, hogy néhány meccsre ingyen jöhetnek be a tanulók. Veszíteni nem veszíthetünk semmit. Nyerhetünk viszont pár lelkes srácot a nézőtérre. Mi az ami még a csapathoz kötheti az embereket? Mondjuk a személyes emlékek és az együvé tartozás élménye. Biztos vannak előző szezonokban használt mezek, amiket már senki sem fog viselni meccseken. Jó ötlet lehet ezeknek az eredeti meccsmezeknek az elárverezése. Aki egy ilyen ereklyéjéhez jut, biztosan büszkén viselné a nézőtéren. Indulhatna a licit mondjuk 5000 forintról. Tuti nagy siker lenne. Fontos még, hogy a szurkolók magukénak érezzék a csapatot, a játékosokat pedig maguk közül valóknak. Lehetne például karkötőt, kitűzőt, banomisénmit csináltatni. Hordhatná játékos, edző, vezető, szurkoló. Valami jó szlogennel. Pl.: Te és én - Újpesti jégkorong! De bármilyen összetartozást kifejező mondat. Aki viseli kaphatna kedvezményt a jegyárakból, a büfé áraiból vagy esetleg bármi másból. Érne valamit de leginkább kifejezné, hogy igen Mi vagyunk azok, Mi vagyunk közösen az Újpest jégkorong.
Igen, ez mind meló. Foglalkozni kell vele, de nyerhetünk pár száz új arcot, akik idővel igazi Újpest fanatikusokká válhanak. És ki tudja, lehet jövőre pont ezeknek az új srácoknak a hangja ordít be egy lövést az ellenfél kapujába a rájátszás hetedik meccsének 60. percében. És lehet, hogy pont ettől a góltól kerül elő a talonból a már említett eredmény faktor. És lehet, hogy eljön az az idő amire olyan régóta várunk. Mi. Te és én - az Újpesti jégkorong.