Vélemény

Metallica

Jó pár évvel ezelőtt elég bulizós kölykök voltunk a barátaimmal Gyakran előfordult, hogy szombat délelőtt elindult a banda valamilyen Újpest meccsre (esetleg többre, hoki, foci, póló) és valamikor vasárnap kerültünk csak haza.
Ha nyertünk megünnepeltük, ha kikaptunk kellett valami ami feledteti. A meccsek mellett a zene volt a szenvedélyünk. A rock.
Hogy ezt most miért írom le és egyébként is ki a f@szt érdekel? Mert a hétfői meccs után másodszor jutott eszembe egy hasonlat a zene és a hoki között. Megvan az az érzés amikor a kedvenc zenéd ordít és elengedsz minden mást? Amikor csak ugrálnál és minden más átkerül "a ki nem szarja le" dobozba? Nekem ez a Metallica (mindenki tetszés szerint helyettesítse be a sajátját). Nekem ők a  fantasztikus zene mellett az Egység és az Erő! A második Dab meccs után ott Dunaújvárosban jutott először eszembe, hogy a Csapat most olyan volt mint a Metallica. Hogy szakadhat az eső, elszakadhat egy húr, tönkremehet a hangosítás, akkor is nyerni fognak mert ők az Egység és az Erő! Ez volt Újvárosban. A zöldek ellen már nem a Metallica játszott. Volt akarat, volt küzdés, a hangszeres tudás is megvolt, de párosult mellé a kétség, az óvatosság, a mi lesz ha érzés. Vajon Hetfield vagy Hammett agyal azon, hogy elkúrja e valahol a Masters 7-8 perce alatt. Leszarják. Mert tudják, hogy ők a Metallica ha esetleg arrébb is fognak egy bunddal valamikor. Nincs kétség, csak Egység és Erő! A zöldek ellen egy ügyes együttes volt akiket megtapsol a közönség, de két perc múlva mindenki azt várja már, mikor lép fel a Metallica.
Sok jó zenekar és sok jó csapat van, viszont kevesen igazán nagyok. És ők attól nagyok, hogy elhiszik. Nincs óvatosság, nincs mi lesz ha. Csak a Hit és persze az Egység és az Erő!
A Srácok Újvárosban elérték, hogy mindenkit magával ragadjon a hangulat. Úgy ahogy egy koncerten ugrál az ember. Két meccs most elment. Mondjuk ez volt a próba. De most itthon, a saját csarnokban kezdődjön az igazi előadás! Egység és Erő! Srácok, legyetek újra a Metallica!