Vélemény

Végre vége

Véget ért, és a végén inkább mosolyra húzodott a szánk széle, pedig jobban belegondolva semmi, de semmi okunk nincs vigyorogni. A hajdani élcsapat eredményektől elkényeztetett szurkolói vagyunk, akik joggal kérjük, követeljük, hogy csapatunk, klubunk időről időre harcban legyen az aranyéremért, de legalább a dobogóért.

Régebben is voltak olyan szezonok, amikor kiszaladt egy-egy gyengébb eredmény, de mindenki pontosan tudta, hogy a következő sokkal, de sokkal jobb lesz. Azért volt ez biztos, mert az Újpest saját magát úgy pozícionálta be, hogy a legjobbak között van a helye. Ez persze „hadüzenet” volt a többi csapatnak, ezért ellenünk kettőzött, néha megháromszorozott erővel lendültek harcba.

Mára mindez elmúlt. A jelenlegi vezetés beleszürkült abba a szemléletbe, hogy adjunk, vegyünk, s éppen csak ellegyünk.

A szemléletet tekintve kb a 70-es években járunk, pont úgy, ahogy Rodi ígérte annak idején, amikor idekerült. Marketing alig, kommunikáció a béka segge alatt. Unott arcú, borzasztó rosszul kommunikáló eladó a shopban, rettenetes kiszolgálás a büfében. A nagy különbség a két időszak között a csapataink színvonalában keresendő.

Eredménysorunkat tekintve becsúsztunk a 6. helyre mellbedobással. Mindig, mindenhol elmondom, csak a végeredmény számít, a tabella nem hazudik soha. A mai tabellából pedig az alábbiak olvashatóak ki.

  1. A bajnok konkrétan 33 pontot vert ránk, vagyis fordulónként egyet. Ez akkor is sok(k) lenne, ha folyton az ifivel állnánk ki a Barca ellen.
  2. A dobogótól 11 pontnyira és 3 helyezésnyire vagyunk, magyarul esélyünk sem volt odaérni.
  3. A kiesés elleni küzdelmet 4 pont előnnyel, mindössze az utolsó fordulóban tudtuk abszolválni.
  4. Leggólerősebb játékosunk az a Feczesin Róbert, aki mind a 8 gólját az őszi szezonban rúgta, majd télen távozott. (Egyes infok szerint inkább ő akart váltani, de valószínűbb az a verzió, hogy nem marasztalták, mert a posztján volt egy fiatalabb.)
  5. A szezon során, konkrétan 7 fordulóval a vége előtt égett a ház. Ekkor derült ki, hogy az állásához állítólag foggal-körömmel ragaszkodó Nebojsa Vignjevic már hónapokkal korábban felajánlotta lemondását, de a tulajdonos -hivatkozva kevés, a szakember utódjának keresésére fordítható szabadidejére- nem fogadta el azt…(no comment) Végül maga Vignjevic ajánlotta be, jelölte ki utódját…

Ez a történet azért megér egy rövidebb misét…Természetesen tudjuk, hogy az edzőt mindig, minden körülmények között az eredményei minősítik, márpedig ebben a szezonban azok nem voltak. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a körülmények igenis határt szabnak egy edző lehetőségeinek. Bár Vignjevic látszólag szabad kezet kapott munkájához, száját azonban betömték, lábait lekötözték. Minőségi játékost ritkán kapott, ha mégis, többnyire csak előkészített fázisban, de csak egyszer kész állapotban. Ő volt Diagnje, aki az első adandó alkalommal tovább is állt. Soha nem állt rendelkezésére idő, mindig, minden szezon előtt (néha a téli szünetben is), újra kellett kezdenie mindent elölről. Miután az átigazolási időszak ma már a globális focibiznisz egyik legfontosabb mozgatórúgója, így az érdek azt kívánja, hogy -a szakmát magasról lefosva- hetekkel a bajnokságok kezdete után is lehessen adni-venni, bizniszelni. Nálunk pedig az üzlet mindent felülír, így gyakorlatilag az első 6-8 fordulóban csak a megszerezhető pontok töredékéért mentünk ki a pályára olyan csapattal, mely később 5-6 helyen is megváltozhatott. A vetélytársak ekkor építették fel a végső előnyük tetemesebb részét, s mi már be is pozícionáltuk magunkat a bajnokságra.

 

  1. Bebizonyosodott azok számára is, akik eddig nem akarták tudomásul venni, vagy megérteni, hogy a miliő igenis meghatározója egy futballmeccs élményének. Ha csak határainkon belül maradunk, akkor is egyértelmű, hogy a járvány okozta leállás utáni újraindulás 3 fázisa alatt mit is tapasztaltunk a stadionokban.
  • Ameddig nem lehetett néző a lelátón, unalmas, fásult, álmosító meccseket láthattunk, fásult játékosokkal.
  • Amikor korlátozott számú szurkoló jelen lehetett a stadionban, már egész más volt a meccs színvonala is.
  • Amikor korlátozás nélkül mehettek a szurkolók a meccsekre, már egészen jó találkozókat is láthattunk.

(mindenki gondoljon csak a derbikre, azokból láthattunk az első és a harmadik fázis során is egyet-egyet, micsoda különbség volt a kettő…)

Nem állítjuk, hogy a játékosok attól tanultak meg focizni, hogy emberek költöztek a stadionba, de az biztos, hogy egész más játszani szurkolók előtt. Meg kell nézni a spanyol bajnokikat. Unalmas, néha nézhetetlen játékot láthatunk. Ezért lenne fontos, hogy vezetőink felismerjék végre, a szurkoló, a szurkolói közösség nem ellensége a klubnak, hanem megfelelő bánásmód esetén a barátja, sőt szövetségese. Egyoldalú érzelmekből még sohasem született szerelemgyerek…

Érdekes a lélektani része is a tabellának. Amikor úgy keveredünk a végén az 5. helyre, hogy 2-3 fordulóval korábban volt esély az éremre is, akkor csalódott hangulatban zárjuk a szezont, most azonban, hogy a padlóról indulva kapaszkodtunk meg az 1. osztályban (és a 6. helyen) inkább pozitív a légkör. Ehhez bizonyára hozzájárult az a megalkuvást nem ismerő, felszabadult játék is, melyet az új edző érkezése jelentett és az utolsó fordulókban a csapat bemutatott.

A bajnokság során voltak olyan érdekességek, amikről külön is kell néhány szót említenünk.

A BANAI effektus

Banai Dávid hosszú ideje az Újpest keretének tagja, s időnként kapott néhány mérkőzést vagy gesztusból, vagy kényszerből. Voltak jobb meccsei, de többször is érezhető volt rajta olyan bizonytalanság, ami miatt nem tudott egyes számúvá válni korábban. Az elmúlt 7 meccsen azonban olyan teljesítményt nyújtott, amely alapján az a kérdés, hogy ezeket a képességeket eddig hol rejtegette. Ha marad ez a formája, akkor megkérdőjelezhetetlen a helye a kezdőcsapatban, sőt, meghatározó taggá kell válnia.

FTC

A Derbi, melyről mindenki mindenhol leírja, hogy a legfontosabb meccs az egész magyar labdarúgásban. Mára sikerült annyira felborítani mesterségesen az egyensúlyt, hogy tulajdonképpen az a csoda, hogy megúsztuk három 1-0-s vereséggel. Aki emlékszik a meccsekre, az tudja, hogy az őszi Groupamában játszott meccsen az Újpest egyértelműen jobb volt, de a kiélezett meccseken nem tud hiba nélkül játszani. Az FTC egyetlen helyzetét kihasználva, jó kapusteljesítménnyel győzött.

A második meccs a Szuszában volt, már az újrakezdés után, nézők nélkül. Ez a meccs még Vignjevic uralkodása alatt történt, és akkor már nagyon kifele állt az edző rúdja. Ennek ellenére a meccsen gyakorlatilag megismétlődött az őszi forgatókönyv. A döntetlent minimum megérdemeltük volna, de a 90 perces koncentráció hiánya ismét megpecsételte sorsunkat.

A 3. találkozó ismét a zöldeknél került megrendezésre. Az előző fordulóban ismét bajnok lett a rivális, így megint előhúzták a sorfalhisztit. Nálunk az volt az újdonság, hogy a szurkolók egy része visszamerészkedett a stadionba a „belga” alattomos, egyben megosztó UTE címeres húzására, megmenteni a csapatot a kieséstől. Jól láthatóan a csapat 1 pontért érkezett az Üllői útra, de 2 tényező is meghiúsította a terv sikerét. Egyrészt messze elmaradtunk attól a produkciótól, amelyet az ősszel mutattunk, másrészt…és itt meg kell állni egy gondolatra.

Bacsa lépett meg a jobb oldalon, a zöldek balbunkója egyszerűen elévetődött. Bacsa a labdával együtt átesett az előtte heverő testen, majd felpattant és elindult az alapvonallal párhuzamosan a kapu irányába. Az alapvonali asszisztens széles mozdulattal jelezte a „továbbot”. Amikor egy másik védő elindult kiváltani rá, Bacsa laposan középre passzolt Zsótér elé, s amikor Doni lőni készült az ötösről…felharsant a játékvezető sípja és kifelé ítélt szabadrúgást.

Tudni kell, hogy az egész meccsen szarok voltunk és ha Banai nem véd ihletett formában, akkor ez a meccs simán lehetett volna 4 vagy 5, de…de(!) itt át kell térni a következő részre…

Kuttor faktor

A Mezőkövesd edzője a bajnoki véghajrában olyan gondolat kimondására szánta magát, melyet ebben az országban mindenki pontosan tud, de nem szabad róla beszélni. Ha a lelátón harsan fel a „buzi MLSZ!” rigmus, a klub kap érte büntetést, ha játékos meri szóvá tenni, több meccses eltiltás vár rá. Kuttor 2M Ft-s büntetést kapott, mert kimondta az igazságot. Kimondta azt, hogy vannak kényeztetett csapatok és vannak nem kényeztetettek. Vannak olyanok, akik ellen már egy szabadrúgás kiharcolása is nagy siker és vannak, akiknek ez alanyi jogon jár a többiek ellen.

(egyébként a szurkolók -függetlenül a klubszínektől-  összedobhatnánk Kuttor büntetését. Nem azért mert nem telik rá neki, de egyfajta kiállásként hatna az EMBER mellett, aki kimondta amit mindenki gondol. Ez lenne az igazi üzenet az MLSZ-nek.)

Ha már itt tartunk, az FTC elleni mérkőzés kivételével az utolsó 7 fordulóban meglepően korrekt játékvezetést tapasztalhattunk a mi meccseinken, de a kiesés ellen küzdő csapatok találkozóin születtek bőven meglepő ítéletek és persze eredmények is…

Egyébként…azt csiripelik a madarak, hogy az NB1 létszámát idén valamiért felemelik 14-re. Ha beigazolódik a pletyka, azért az megint érdekes kérdéseket feszegetne az MLSZ hitelességét illetően, valamint kíváncsian várnánk az új versenykiírást, melyben a FTC ellen nyilván ismét kétszer lépnénk pályára idegenben…