Vélemény

Sötét jövő, ragyogó múlt?

Az Auróra zenekar – még azelőtt, hogy azt hitte, van egy csapat nyugaton – a hazug kis k*rva történelemről énekelve felismerte: nem vezet innen sehova út. Nos, Újpesten ma nem anarchia van, hanem anomália. A múlt és a jelen közötti súlyos ellentmondás. Rémisztő kihívás lehet a mai UTE elnökének ügyvezetőjének klubigazgatójának lenni. 135 éves veretes múlt, olimpiai, világbajnoki, Európa bajnoki érmesek egész garmadája, hatalmas szurkolótábor, bajnok focisták, hokisok, röplabdázók, vízilabdázók… ez volt a XX. század. Hogy mi jöhetett még, azt sajnos tudjuk. Több, mint két évtized csapatbajnoki arany nélkül. 20 szűk esztendő olimpiai arany nélkül. Mindezt egy olyan vezérrel, aki a klub történetének legsikertelenebb időszakában az Újpesti TE/Dózsa valaha volt leghosszabb ideig regnáló első emberévé vált. Aschner csak 17, Holya 14, Dániel Ernő 13 évig húzta az újpesti lila-fehérek élén, Őze István azonban már 22 éve helyezkedik posztján, számottevő eredmények nélkül, megannyi kudarcélmény tevékeny részeseként. És dacára az aszályos majd’ negyedévszázadnak, nap mint nap ugyanazzal a lendülettel, elszántsággal, lelkesedéssel teszi tönkre szeretett klubunkat.

A klub mélyszürke jelenére baljós árnyat vetnek az egyesület legendás sportolói. Az UTE első emberének annyi kapcsolata van az általa vezetett klub múltjával, hogy a komoly eredményeket elért sportolókról évente egyszer írnak egy cikket mondjuk  „Boldog születésnapok kívánunk Szabó Bence olimpiai bajnokunknak!” címmel. Szép gesztus, copy+paste a tavalyi, tavalyelőtti, meg azelőtti hír, aztán csapó, és minden megy tovább 364 napig, majd ismétlés következik. Aztán ha ez a legendás sportoló egyszer csak úgy dönt, hogy a sportban eltöltött 46 évnyi tapasztalatára támaszkodva megpályázza a tisztújításra készülő Magyar Vívó Szövetség elnöki pozícióját, akkor kizökken a klubvezetés a pöcegödörbe tartó mechanikus meneteléséből. A sehova sem vezető út közben megtörténik a csőrepedés, és ömleni kezd a sz*r, a gépezet meg egyből odacsap. A klub legendás, kétszeres olimpiai bajnok sportolója, aki nem kevesebb, mint 22 éven át szerezte a dicsőségeket az Újpesti Torna Egyletnek – na ő menjen a francba! Mit képzel magáról, hogy többre vágyik, mint hogy az UTE évente egyszer leírja, hogy „BSZ SZB”?

Aztán ha mégis indul az elnöki posztért, hogyan reagál az újpesti tótumfaktum? Riadoztatja a releváns szakosztály vezetőjét! A szakosztályvezető pedig az utasításoknak megfelelően tárcsázza is a legendát, hogy megmondhassa neki: Bence, mi nem támogatunk! Hogy miért? Csak! Úgyhogy szegény Szabó Bence, az Újpesti Torna egylet legendás, kétszeres olimpiai bajnok, évente egyszer egy cikkben felköszöntött kardvívója minden újpesti, de leginkább az UTE szégyenére a Vasas SC támogatásával indul a vívószövetség elnöki posztjáért. Az UTE a telefonhíváson kívül nem tartotta fontosnak, hogy foglalkozzon az üggyel. Szabó Bence egy fél bekezdést sem ért meg a születése napján kívül a honlapon, vagy a Facebook oldalon. Sem magyarázat, sem érvelés, sem gondolatok. Sőt, még a puszta telefonhívásos, támogatáshiányos tényt is csak Szabó közölte a sajtóban. Őze hallgat, az UTE hallgat.

Hát így állunk. Amíg a legendát fel kell köszönteni, amíg Szabó Bence csak egy nyomtatott, fényes papírlap a klub (egyébként sohasem megírt) történetében, addig minden rendben. Ha ki kéne állni mellette, ha támogatni kellene, ha vissza lehetne adni valamit abból, amit ő tett a klubért, akkor egy pária, egy szemét alak, aki keresztbe akar tenni anyaegyesületének. Mindenki számára közismert, hogy volt ő az UTE elnöke, és ez az időszak bár nem a klub történetének legsikeresebb időszakaként vonult be az annalesekbe, de azért akkoriban még csak összejött egy két LEN-kupa győzelem, vagy NB I-es bajnoki cím. Sőt, azt se felejtsük, Szabó Bence emelte Őze Istvánt piedesztálra, amikor klubigazgatónak nevezte ki! Újpesten ilyen a hála.

Hogy mi a tanulság? Nos az egy dolog, hogy a klub otrombán, bunkón bánt a saját gyermekével. De ez az akció messzebbre mutat. Sokszor elégedetlenkedünk mi, újpestiek azon, hogy a játékvezető nem úgy fúj, a sportszövetség nem úgy dönt, ahogy az a klubnak jó lenne. Hogy a sportdiplomáciánk a béka segge alatt van, hogy elárult minket a politika, de még az élet is. De ez nem ám az újpestiek örökös turáni átka! Nem bizony. Ez a pitiáner őzei játszmák következménye! A klub nem, hogy semmit sem tesz a kapcsolataiért, hanem éppen ellenkezőleg: azokat az értékeit is leépíti, amik megvannak. Hogyan várhatjuk, hogy a MOB-tag Szabó Bence valaha is az Újpest érdekeit képviselje? Hogyan várhatjuk így, hogy a hokiszövetség nem az elődöntő közepén hirdet bajnokot – ősi riválisunk személyében? Sehogy! Hiszen leköpjük, eltiporjuk azt, aki bármit is akar tenni klubjáért, hiába újpestibb a Honvéd öttusázóinál!

Máshol persze minden máshogy van. Sokkal jobban. Úgy hozza a sors, hogy a klub legendája más egyletnél lesz edző. Az új edző mivel kezdi? Hát persze hogy azzal, hogy a legendának mindig is ott van a helye a klubnál! Ja, hogy az egy sikeres klub? Az persze más. Mi sikertelent építünk, azt meg így kell, ahogy mi csináljuk.