Vélemény

Szemléletek és nüanszok

Tudom, hogy lesznek, akiknek ez a cikk elvi okokból nem tetszik majd, de azt kérem, hogy mindenki tegye félre olvasás előtt a színes szemüveget és csak a tényekre koncentráljon. 

Ellenfelekkel nem szeretünk foglalkozni. Nem azért, mert nem szeretjük, hanem mert nem a mi dolgunk. Most kivételt kell tennünk, mert a végén kiderül, hogy a mi dolgunk is, s talán az is, hogy mi a dolgunk.

Először nézzünk körül saját házunk táján.

Van két klub, melyek között jogi értelemben mindössze néhány tized % a kapcsolódás. A két vezetőnek a munkahelyi vagy üzleti kapcsolódáson kívül nincs különösebb kötődése s ez jól látszik a felsőbb vezetők esetében is. Emiatt élesen érzékelhető az is, hogy nincs igazán szívből vezérelve a sport Újpesten. 

Nézzük az FTC esetét. Van két karizmatikus személy a klub élén, akikről tudni, hogy szurkolóként is kötődtek az egyesületükhöz. Működésük során jól láthatóvá is tették, hogy számukra rendkívüli fontossággal bír a sikeresség, az egység, a küldetés.

Felismerék azt a létfontosságú tételt, hogy a szentháromság adja az alapját egy olyan egyesületnek, mely vonzó akar lenni, vagyis a vezetőség, a sportolók és a szurkolók egysége emelheti fel színeiket. S felismerték még azt is, hogy maga az egyesület nem lehet másodlagos, hanem mindig, minden kérdésben a legmagasabb prioritást kell élvezze. Nem szorulhat háttérbe még olyan kérdések mentén sem, melyek esetleg saját ambíciókat csorbíthatnak. Nincs kétség afelől, hogy zöldeknél is vannak érdekek, háttéralkuk, pozicíóharcok, de azokat immár a farvizeken intézik. Képesek voltak rendbetenni a szurkolóikkal való rendkívül kényes és rossz kapcsolatukat is, mert tudták, hogy ha szintet akarnak lépni, ahhoz minden elemet a maguk oldalára kell állítsanak. Nem engedhettek meg egyetlen hátráltató tényezőt sem, mert egy rossz tényező befolyásol, negatív irányba állíthat sok másikat, s ha ezek összeadódnak, az már sok nüansz. Márpedig a siker és a kudarc közti különbséget legtöbbször már nüanszokban mérik. Néha mindössze 1 nüanszban. (Nézzétek meg, hogy a legutóbbi FTC-Újpest vagy fordítva meccsken pl fociban vagy hokiban mik döntöttek...)

Ma a zöldek tájékán tényleg minden zöld, még a takarító néni bugyiján is van címer szinte és örül is neki. 

Néhány évvel ezelőtt a FTC-nél nem volt férfi kézilabda, női vizilabda vagy éppen gyorkorcsolya szakosztály. Mára felépítették őket és egész Budapesten terjeszkednek. Nézőket, szurkolókat toboroznak a meccsikre, nyitottan, profin kommunikálnak, van saját TV csatonájuk, amit éjjel-nappal a pofámba nyomnak. Felépítik a versenyzőiket, megismertetik az arcukat az emberekkel, s aki nem illik a képbe, nem hozza az eredményeket, attól gyorsan megválnak. De aki marad, az ezerrel nyomja a pedált, mert tudja, hogy felelősséggel tartozik. Felelősséggel tartozik sok-sok szurkoló felé, de elsősorban a tradíciók, az elődök és az utódok felé. 

Hogy ez jelenleg mire elég? Jégkorongban a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy győzelem nélkül is ővék a győzelem, s ne tagadjuk, nemzetközi szinten is olyan teljesítményt tudtak nyújtani, amit hazai klub tán még soha. 

Vizilabdában BL győztest csináltak és sorra nyerik a hazai bajnokságokat. Bajnoki címeket tekintve (még) jobban állunk, de ha ez így megy tovább, akkor már nem sokáig (26-23).

Elindították a női szakosztályukat is, szépen fejlődnek, 1-2 éven belül komoly kihívója lehet az UVSE-nek. (Szörnyű leírni is, hogy nem az UTE csapata)

Fociban ott tartanak, hogy nincs olyan bajnokság, melynek nem ők az első számú esélyesei, egyetlen, de az is csak éppenhogy riválisuk a Vidi. Más nem rúghat labdába, vagy óriási mázli kell hozzá. A széteső Barca még gurit nekik egy ötöst, de a Dinamo ellen már nem biztos, hogy nem lesz esélyük pontokat csippenteni. Legyőzik a Celticet és a Dinamo Zágrábot, s szerintem be fognak esni az EL-be a csoportkör után.

Ezekkel szemben nálunk van egy zárkózott női röplabda szakosztály, amitől az elmúlt napokban fordult el éppen a szurkolói csoportja. 

Van egy hokicsapat, ahol az idén mintha bizseregne valami, de ott is iszonyúan gyenge a kommunikáció, bár valamit fejlődött. A csarnokban lézengenek a nézők és nem is tesznek semmit azért, hogy többen legyenek, bár most van jó kifogás is (COVID).

Fociban a Kisvárda szopat aláz minket hazai pályán, a Felcsút meg csikókkal törli fel velünk a padlót az öreguras, elavult focink miatt. A stadion kong az ürességtől, és a kriptahangulat leohasztja a legvagányabb kölykök kedvét is. 

Szóval ameddig a rivális házon belül mindent a maga javára fordít, a csapatsportokat tekintve egészpályás letámadással hódít, addig nálunk mindenki mindenki ellen harcol. Az UTE az Újpest FC ellen, az UTE az UVSE ellen, s az UTE az Újpest Futsal Club ellen, az UTE és az Újpest FC a szurkolók ellen. Bővülés helyett elüldözték a vízilabdát, meg az E-sport szakosztályról sem hallani mostanság semmit, pedig az a jövő egyik hódítása. Nem is csodálkoznék, ha megszünt volna, mert néhány éve eléggé mostohán bántak velük a vezetők. Állítólag a sakk sem kellett pár esztendeje, és a teniszt sem kívánták ismét elindítani, pedig mindkettőre lett volna lehetőség és jelentkező. 

Tisztítótüzre lenne szükség, olyanra, ami átkódolja a jelenlegi szemléletet, amely friss, modern, nyitott és sikeres klubot akar építeni, aki szurkolókra támaszkodni akar és nem elüldözni őket. Olyan vezetőkre van szükségünk, akik értik az egység erejét és nem félnek tőle. Olyanokra, akik nem feldarabolni akarják a családot, hanem éppen ellenkezőleg, egyesíteni akarják azt.

Hajrá Lilák mindörökké!!!

 

Szűnik a kötődés, csőkken a nézőszám, nő a fásultság, nő a kilátástalanság.