Vélemény

Az átigazolási szezon eddigi szaldója

Abban biztos vagyok, hogy még egy átigazolási időszakot is lehet többféleképpen megítélni, ugyanúgy, mint egy meccset.

Abban is biztos vagyok, hogy bárki írja le véleményét, az éppen annyira tévedhet, mint az, aki a nem írja le, csak mondja a magáét. Egyrészt, lehet valaki világsztár, nem biztos, hogy gyökeret tud ereszteni egy csapatban (lásd Ibrahimovic a Barcaban), másrészt 1 hét próbajáték alatt nem minden emberi jellemvonás derül ki egy érkezőről. Így hát magam is azzal kezdeném, hogy simán fenntartom magamnak a jogot a hibázásra.

Az ősz egyik tanulsága az volt, hogy gyakorlatilag nincs cserepadunk. Persze van, de nem ül rajta olyan játékos, akit az edző teljes bizalommal pályára tudna küldeni, ezért volt olyan meccsünk, ahol mindössze egy változás történt mérkőzés közben. Többször fordult elő olyan csere, melynek sokkal inkább volt taktikai időhúzó oka, mint megvalósítandó taktikai szándéka, így Kosovic szinte minden héten kapott 2-3 percet Vignjevictől. Problémának tünt az is, hogy az elég stabilnak mondható Heris-Litauszki belső párosunkat csak kényszerrel lehet helyettesíteni, így egy eltiltás vagy hosszabb sérülés komoly lyukat üthet a legstabilabb alakzatunkon. Ide érkezett egy olyan fiatal, aki nem csak magasságával és játékával lehet fontos láncszem, de a felvidéki lilák lelkét is melengetheti az a tudat, hogy földijük kergeti Újpesten a labdát. Ha rajtam múlna, én bizony minden félévkor szétnéznék Székelyföldön is, nem árt barátokat szerezni arrafelé is, s biztosan terem ott is nekünk való labdarúgó. A másik érkező egy Andric nevű belgrádi srác az ETO-ból, aki tört már borsot az orrunk alá. Az ő esetében sokan azt gondolják, hogy Simon Krisztián helyett vagy helyére érkezett, holott Andric jóval korábban vált kiszemeltté, mint ahogy Simonért bejelentkezett az 1860 München.

Az biztos, hogy ravasz, csibész játékos, és ez még talán nagyobb erény ebben a szinte „túl jó fiúkból „ álló csapatban, mint egy szélső gyorsasága, hozzátéve, Andric sem lassú.

Akik elmentek, azok többsége perceket, ha játszott idén. A legérzékenyebb vszteség természetesen Simon, ám neki egy ilyen ajánlat esetén mennie kellett. Egyszerűen nincs egyetlen érv sem, (a romantikus klubszereteten kívül), mely itt tartotta volna a válogatott játékost. Ő azonban mindig újpesti marad, ha egyszer ismét hazaveti a „fociszerencse”, biztos, hogy lila mezt fog felhúzni.

A másik távozó, akit kicsit sajnálhatunk, a szerb kapus Dmitrovic. Nagyon szimpatikus srác, igazi profi, aki még akkor is mosolygott, amikor nem, de őt is el kelett engedni, hisz az angol másodosztály nagyobb kihívás, jobb lehetőség, több néző stb. stb. stb. Ráadásul ha ő marad, akkor az igen tehetséges és szintén rendkívül szimpatikus Banai Dávid szorult volna indokolatlanul hosszú várólistára, amit – legyünk őszinték, teljesen érthetően- nem biztos, hogy ki tudott volna bekkelni.

Ahmeti, Servi, Kosovic, Mboma, Rojo vagy Zamostny nem zavart sok vizet, sok könnycseppet nem kell hullatni miattuk.

A fiatal montenegrói Perovicra azonban érdemes lesz odafigyelni, ő –néhány video alapján - hamar helyet kérhet magának a csapatban.

Összegezve az átigazolásokat, ha arra gondolunk, hogy Bardhi és Suljic is ezeken a csatornákon jutott hozzánk, akkor bőven bízhatunk abban, hogy Perovic is tud új színt vinni a csapatba, s ne feledjük, szinte új igazolásnak számít Kabát is.

Aztán minden okoskodás a kukába kerülhet, ha a pályán nem úgy sülnek el a dolgok, mint azt előre tervezték, ezért ismét és mindig csak és kizárólag egyet tehetünk, jövő szombaton kimegyünk a stadionba és az elejétől a végéig szurkolunk a csapatnak.

Hajrá Lilák mindörökké!!!