Vélemény

ÉN VAGYOK AZ A BUZI…

Igen, én vagyok az a buzi, aki minden nap karbantartja a Tulajdonos Úr makkját. És önzetlenül csinálom, azért, mert tetszik! 

Na, nem elsősorban Ő maga, hanem az, 

  • hogy sikerült bepozicionálnia az Újpestet a Duchatelet-focibirodalom leglesajnáltabb csapatának, akiből a többi négy szabadon építkezhet, miközben minket menedékként, szanatóriumként vagy a végső kirúgás előtti utolsó állomáshelyként használnak, esetleg próbajáték-központnak, ahol mindenki kaphat legalább egy fél szezonra szóló szerződést, miután vagy elviszik egy „jobb Düsi-klubba” vagy visszaküldik oda, ahonnan jött; 
  • hogy sikerült úgy megvennie a csapatomat, hogy nem rögzítette írásban a kötelezettségeit és emiatt majdnem megszűnt a legnagyobb NB1-es múlttal rendelkező magyar klub; 
  • hogy bár itt akar üzletet csinálni, de képtelen egyetlen gesztust is tenni korrupt és műveletlen politikusainknak, használhatatlan hatóságainknak és egyéniségnélküli báb MLSZ-prominenseinknek, ezzel is garantálva a tartós eredménytelenségünket és folyamatos szívatásunkat; 
  • hogy egyetlen piacképes játékosunkat is eladta, miközben ebben az átigazolási szezonban sem nyitotta ránk az ajtót egyetlen épkézláb futballista sem, „magyar épkézláb” meg pláne.

 

Sorolhatnám még, hogy mi minden tetszik, ami miatt „védem” Őt, de nem teszem, mert talán ennyi is elég. 

Tehát pusztán ez az önző érzelmi kötődés indított arra, hogy nem bírván tétlenül hallgatni az egyik „szurkolói csoport” vezetőjének folyamatos „Duchatelet takarodj! Go home!” óbégatását a díszpáholy alatt (én nem ott ültem…), kiszaladt a számon hogy „Te meg fogd már be a pofádat, te fasz!” Nem volt irodalmi stílusú az én megnyilvánulásom sem, de abban biztos vagyok, hogy mindenképp helyénvaló (adekvát…) volt. Erre persze kaptam néhány „kedves” megjegyzést és nemcsak az ordibáló illetőtől, de az már megint nem engem minősít, hogy a fenti szituációban a „hangtalan tömeg” végül kinek az oldalára áll… Aztán aránylag hamar lekerültem a napirendről és ez nem is volt ellenemre, már csak azért sem, mivel a tulajdonos inzultálásának újabb érdekfeszítő fejezete kezdődött, perceken belül. 

Az előkészítéshez még hozzátartozott, hogy az előbb említett langaléta alak huzamosabb ideig inzultálta verbálisan elnökünket, mialatt a Duchatelet által fizetett biztonsági szolgálat (amelynek tagjai közül néhányakkal egyébként kifejezetten jó viszonyban vagyok) tudomást sem vett a történésekről, sőt, a lelátón a játékos kijáró közelében posztoló biztonsági őr még látványosan össze is ölelkezett és csókolódzott vele. E hangulati felvezetés után kb. 20-30 „ultra”, úgymond, megrohamozta a díszpáholyt. Az A-teraszon odasereglettek a díszpáholy alá, majd jó páran felléptek a tribünre és könnyedén átlépték a díszpáholy korlátját. A díszpáholy központi részén ülők ekkor szinte kivétel nélkül távoztak, az oldalt ülő korábbi játékosaink zavart/cinikus somolygással figyelték az eseményeket, míg Kovács Zoli múltjához és jelenlegi státuszához méltó módon próbálta menteni vagy legalább kezelni a helyzetet. A begőzölt ipsék nem mentek tovább, rövid időn belül visszafordultak, lemásztak a teraszra és visszavonultak a többi ultra közé. 

A fenti példa is mutatja, hogy tragikomikus szereptévesztésben van itt mindenki, de főleg az ultrák. Senki nem vitatja, hogy nélkülük a futball nem az, ami, de azért az mégiscsak túlzás, hogy miközben mi, szurkolók legszívesebben bemásznánk a kerítésen, hogy megspóroljuk a jegy árát, addig nem áll távol tőlünk, hogy Jusztícia pózában tetszelegve mindenkit számon kérjünk, játékostól, szakvezetőn át a tulajdonosig, de legfőképpen az utóbbit. 

Szomorú szívvel tájékoztatok mindenkit, hogy a világ boldogabbik felén, ahonnan Duchatelet is érkezett, a labdarúgás üzlet. Magyarul, egy tulaj nem azért vásárolja be magát egy klubba, mert drukkol neki, még csak nem is azért, mert beteges vágya, hogy a klub ultráinak a kedvére tegyen, hanem mert üzletet lát benne. Betesz, kivesz és a célja, hogy többet vegyen ki, mint amennyit betett. Mert egyébként minden üzleti tevékenységnek ez a lényege és ez gyakran pont úgy érhető el, hogy a csapattal nem törnek „erő feletti” eredmények elérésére. 

Ez csak és kizárólag Magyarországon van másképp, ahol a tulajdonosok egy része álmodozó idealista, aki – amíg tönkre nem megy bele – klubja mecénása. Másik része simán bűnöző, akit a zavarosban halászás lehetősége visz oda. Megint másokat a politika kényszeríti arra – például mert egyébként meg bűnözők… –, hogy egy-egy klub fenntartásával váltsa meg a szabadságát, placcon maradását. 

Hát ezeket a dolgokat is érdemes szem előtt tartani, mielőtt a fenti módját választjuk nemtetszésünk kifejezésének.

 

Végül következzék e heti költői kérdésünk: 

„Szerintetek normális-e az, ha a klub által fizetett biztonsági szolgálat tétlenül nézi és hallgatja végig, amint egy szurkoló hosszasan fennhangon gyalázza a klub elnökét, illetve azt, amikor 20-30 „szurkoló” megrohamozza a díszpáholyt?”

 GG

 

Címkék: ,