Vélemény

Olvasói levél arról, hogy miért ne fütyülj a román himnusz alatt...

Holnap sorsdöntő meccset játszik a román válogatottal a magyar csapat. Hetek óta lángol a vita a fütyüljünk vagy ne fütyüljünk kérdésben. Olvasói levél érkezett ebben a témában hozzánk, melyet változtatás nélkül közlünk alább.

"Aki tanult egy kis sportlélektant, az másként látja. Mármint ezt a fütyüljünk, vagy nem fütyüljünk ügyet.

Emlékezzünk egy fájó eredményre a nem is túl távoli múltból. Pótselejtező, ellenfél Jugoszlávia.

Az egész tábor őrjöngve üvölti, hogy „Croatia! Croatia!” Valószínüleg mindenki lelkében az tombol, hogy ezzel jól elvesszük a Jugók kedvét az élettől is, nemhogy a focitól. S ha élni sem lesz kedvük, akkor megsorozzuk őket és egyenes az út a boldogságba.

Nem így történt. A szerb harcos nemzet, ha nemzeti büszkeségét valaki megsérti, nem visszahúzódik, hanem sokszoros erővel vág vissza. Az ő szívük és vérük ilyen esetben megrengetegszereződik. Mindenki emlékszik, az egyébként is esélyesebb „plávik” úgy agyonvertek bennünket, hogy még a visszavágóra sem tértünk magunkhoz. Szó sem róla, Mijatoviccsal az élen tele voltak tűzdelve világsztárokkal, s nyertek volna taktikus játékkal mondjuk 2-0-ra és azt igen kedvező eredménynek érezték volna. Ehelyett 90 percen keresztül úgy száguldoztak a pályán, mintha az életük múlna rajta. 1-7 lett a vége.

A magyar lélek nem ilyen. Ha velünk hangosan kiabál valaki, mi megpróbáljuk elrendezni az ügyet békésen.

Ha valaki félre szeretné érteni a cikk végén gondolataimat, nem vagyok sem liberális, sőt…, sem megrögzött „Teréz anyu típus”, egyszerűen az a szempont vezérel, hogy milyen lélektani támogatást tud adni vagy éppen elvenni a magyar válogatottnak a szurkolósereg. A románok himnusza egy induló, s lelkük sokkal inkább hasonlít a szerbekéhez, mint a miénkhez.

Összefoglalva, ha túllépnénk azon a tényen, hogy a román himnusz kifütyülése - bár óhatatlan igény van rá belsőnkben – anyagi és erkölcsi kárt okozhat (igaz, egy izraeli himnusz kifütyülése sokkal érzékenyebbé tenné az UEFA-t, de ez most mindegy), lélektani előnnyel sajnos nem járna.

Talán a legnagyobb meglepetést azzal érnénk el, hogy az ellenséges légkörre felkészített román játékosok nem értenék, hogy milyen bolygón vannak, ha nem az ő énjükből fakadó, primitív, általuk ilyen helyzetben tökéletesen normálisnak gondolt viselkedéssel találkoznának.

A siker többnyire nüánszokon múlik. (no nem a szerbek ellen anno…) Aki egy picit messzebb merészkedik kilátás tekintetében az orrsövényénél, az másként látja. Nem azért, mert liberális, vagy mert szeretné az ellenfelet…"

Címkék: ,