Vélemény

Foglalkozzon mindenki a maga dolgával!

Én tényleg értem azt a szlogent, hogy „mindenki foglalkozzon a saját dolgával…”

Nagy népbetegségünk, hogy mindig a másik ügyeihez értünk a legjobban, nehéz kivarázsolni az emberek fejéből az okoskodás hajlamát. Valószínűleg ezzel hasonlóan lehetek én is, hisz ez a néhány sor sem szól másról, mint hogy valami éppen nem tetszik, értelmezhetetlen s ráadásul fontos számomra, így befolyásolja mindennapjaimat.

A meccsre járás, a csapatommal való együttélés, néha együtt lélegzés is pontosan ilyen dolog. Sokszor már napokkal a forduló előtt tervezgetjük a haverokkal, hogy mikor, melyik egységben hangolódunk a találkozóra. A vidéki turnéknak is megvan a sajátos menetrendje. Tervezés, alkalmazkodás, meccsjegy beszerzés, sofőr keresés, útitársak megtalálása, indulási és felszállási pontok megbeszélése, szendvicsek legyártatása, Újpest CD bekészítése. A szombati meccsre kb. kedden szokott mosásba kerülni az időjárási és hangulati tényezőktől függően kijelölt viselendő lila mez, hogy véletlenül se hibázzunk az időzítéssel.

Szóval ezek szinte rituálék és idestova 40 esztendeje vannak gyakorlatban.

Gyerekfejjel persze valamelyest más volt. Emlékszem jó apám egy lengyelországi szolgálati útról visszatérve méretes kürtöt tolt a kezembe, hogy legyen mit fújni a meccseken. Durva hangja volt, már az is kompresszornyi tüdőt igényelt, hogy megszólaljon egyáltalán. Az előttem állók nagyon ijedten és fenyegetően fordultak hátra, ha váratlanul belefújtam. Két évig volt hű társam minden hétvégén, aztán a szimatszatyromból egy meccs után hazafelé valaki kihúzhatta.

Volt lila-fehér, sávos kötött sálam is anno. Mostanság nem látok ilyet, de akkor a szurkolói hovatartozás egyik cáfolhatatlan és nélkülözhetetlen jelvénye volt egy ilyen nyakbavaló. A hosszú idők során elfáradt, mára nincs is meg.

A Kőrúton lehetett kapni a Vígszínházzal szemben zászlót. 110 Ft-ba került, kb 120x70 cm méretű, két sávból (egy lila és egy fehér) állt, volt rajta egy zászlórúd bújtató. Hozzá vettem egy seprűnyelet kb. 40 forintért, és ez volt a felszerelésem.

Azóta annyi változott, hogy kicserélődött a társaság akivel megyek, más cuccokat aggatok magamra, de az érzés, a várakozás, a készülődés változatlan.

Illetve…

Akkoriban már szeptember elején tudtam, hogy október végén vagy november közepén mikor és hol lép pályára a csapatom, pedig akkoriban még nem volt profi világ, nem voltak szoftverek, amik elkészítették volna a minden szempontot figyelembe vevő menetrendeket.

Ma viszont már tervezhetőség nincs, fogalmunk sincs, hogy melyik nap hánykor lép pályára a csapatunk, nem tudom megszervezni a családi programot, az asszony az én idegeimet tépi, mert nem tudja, hogy mikor mehet el a barátnőjével fecsegni…

Minden nap kétszer nézem meg az MLSZ honlapját. Egyszer délelőtt, egyszer késő este, hátha. Csak a jövő hétvégét szeretném megtervezni, de nem lehet…

Még senki nem tudja, hogy mikor lesznek a bajnoki meccsek szeptember 10.-én.

Elfogadhatatlan, elképesztő, szégyenletes!

Szóval azt ajánlom, mindenki foglalkozzon a maga dolgával!