Vélemény

A jó, a rossz, a bíró és a skizó...

Bizony, lenne mit tisztázni házunk táján… Van ahol ez megoldott dolog, a mosoda csapágyasra járt, tiszta a fehér inggallér, tisztára mosva minden! Néha ugyan hiba csúszott a folyamatba, de sebaj, a belső zsebben maradt pénz, miegyéb megszáradt, nem ártott neki egy alapos mosás! Ma már persze nem egy nagy biznisz mosodát üzemeltetni, de ma már „Van másik!” (by Eötvös Gábor), nem kell ronggyá áztatni többé egy alsógatyát sem.

Új ruha, új séresz, az elvárásoknak mindig megfelelő az öltözet. Volt ez már póló-farmer combo, volt hanyag eleganciával viselt öltöny, és a skála ezen végpontjai között ezerféle, a változékony elvárások rugalmas megfelelés a mindenkori válasz! Van aki megütközött volna, ha Lemmy egyszercsak sanzon-esttel jelentkezik, majd pedig Lehár operettekből állít össze egy csokrétát rajongóinak, de lássuk be, a divat világa nem így működik! Ma még csőnaci, holnap már trapéz, ma hasvillantós a póló, holnap meg térdig ér.

De mi köze ennek a focihoz??? Semmi, ha csak nem az, hogy a foci is mintha divattá kezdene válni. Na nem abban az értelemben, hogy tömegek özönlenek a stadionokba, hanem abban az értelemben, hogy mindenkori elvárásoknak rugalmasan megfelel. Van aki azt vallja, hogy nem fontos az út, sokkal inkább az eredmény (miért is foglalkoznánk apró-cseprő részletekkel?), ezért aztán a megfelelés nem a játékban, hanem az eredményben jelentkezik.

Ha valaki azt gondolja, hogy most arra célzok, hétvégi vereségünk megbeszélt dolog volt, az nagyot téved! Sajnos saját jogon voltunk eléggé ügyetlenek ahhoz, hogy vesztesként vonuljunk le a pályáról. Az egy másik kérdés, hogy a játékvezető fejében az egész meccs alatt egy olyan sakkjátszma pergett, amit saját magával vív meg. De könyörgöm, a sakk egy másik sport, a bíró pedig nem játékos, hanem a tiszta játék mindenkori felelős őrzője!!! Az egyedüli pozitívum az, hogy a mérsékelten tisztelt bíró úr relatív korrekt volt önmagával szemben, mert tévedéseit legalábbis igyekezett kompenzálni – ismétlem; önmagával szemben…

Kár is a szót vesztegetni erre a témára, mert bizony van az a lehengerlő fölény, ami még akkor is győzelemhez vezet, ha a bíró otthon felejti a piroslapot, és az ellenfél a játék alapvető szabályai ellenére is tizenegy fővel fejezi be a mérkőzést. Mondjuk egy törött láb, vagy egy bevert orr tulajdonosa nem biztos, hogy feszületet állítana az ilyen sípmesternek nappalija egy frekventált pontján, de szerencsére (és tényleg csak a szerencsén múlt!) senki nem szenvedett nyolc napon túl gyógyuló sérülést. Ja, nem is említem, hogy azért egy-két lábon kihordott szívinfarktust „sikerült” elérnie a pályatartozéknak, de ugye a szurkoló senkit nem érdekel, említésre sem méltó… És az sem, hogy ezért is vannak egyre kevesebben a meccseken. Ki kíváncsi arra, hogy huszonkét játékos szaladgál a pályán, amikor az eredmény kizárólag attól a pályán lévőtől függ mindösszesen, aki még csak labdába se ér???

Na jó, ezen is túl vagyunk, nézzük a számokat! Ilyenkor direkte nem nézem még meg az adatokat, mert kíváncsi vagyok, hogy amit gondolok a meccsről, azt a számok igazolják, vagy sem. Most azt gondolom, hogy fölényünk passzokban, labdabirtoklásban minden bizonnyal megvolt, de a párharcok tekintetében már egyáltalán nem vagyok ennyire biztos a dominanciánkban…

Nézzük meg hát a csapatstatisztikát:

ITT MOST NEM LESZ SEMMI…

Ugyanis ma annyira május 1. van, hogy az adatok sem érkeztek be a rendszerekbe. Nem gondoltam, hogy pont ezen a napon nem fog dolgozni senki, ha már az év többi részében komolyan rápihent… De persze OK, az egész napos sör-virsli vegzatúra bizony a testet-lelket próbára tévő kihívás. Nem is tudom, de azt hiszem, hogy fel kell jelentsem magam, mert ezen a napon munkára adtam a fejem ennek a cikknek a megírásával.

Enyhítő körülményként máris közlöm önmagammal, hogy ez egyben szórakozás is (bár a család egészen másképp éli meg…), viszont kezdem érteni a „bírósporit”! Nehéz az, amikor magammal kell egyezkednem egy ítélet meghozatala során. Mert nem elég, hogy skizó a szitu, tudom, hogy bűnösként el kell ítélnem magam, de ha meg büntetésemet töltöm, akkor mégiscsak az kerül szívó oldalra, aki az ítéletet hozta.

Atyavilág, lehet, hogy egyszer a játékvezetőket is elmarasztalják? Mondjuk magukat ítélik el az MLSZ bírói testületében? Á, nem hiszem, ez hülyeség, én sem fogom két hét sötétzárkára ítélni a mai előre megfontolt szándékkal elkövetett munkavégzés okán! Szerencsére nem bűnszervezetben követtem el…