Vélemény

"Dibusz: Kevés ilyen szintű mérkőzést játszunk, ezért hibáztunk annyit"

Soha nem mertem arról álmodni, hogy éppen a kegyelt jön rá arra, hogy maga alatt vágja a fát azzal, hogy kiiktatva a versenyt, gyakorlatilag ölébe pottyantják a bajnoki pontokat, győzelmeket, kiváltságokat, bajnoki címeket. Azzal, hogy az összes befolyásolható körülményt az állami gondozott csapatok örömére, kedvére fordítja a szövetség, a játékvezetői testület és a fegyelmi bizottság, kiheréli a versenyt, eldönti a helyezéseket vagyis megváltoztatja a sport egyetemleges célját, mely nem más, mint egyenlő feltételeket biztosítani a kűzdő felek számára.

A bajok akkor kezdődnek, amikor az ernyőt tartók hatásköre elfogy. A könnyen szerzett bajnoki arany után vizszintes pályákon kell megmutatni a vírtust, sőt nem kizárt, hogy enyhe emelkedőre állítják a gyep dőlésszögét. Ilyenkor persze megy a visítás, de ma átszakadt egy gát és olyan felismerésre, egyben kinyilatkoztatásra ragadtatta Dibusz Dénes, mely előtt meg kell emelni a kalapunkat. 

Amikor a kupagyőzelmek és bajnoki címek megérkeznek, mindenki mosolyog. A kijózanító pofon most érkezett meg és mosoly helyett döbbenet, csalódottság, tehetetlenség terült szét az arcokon. Ez jusson az eszetekbe Dénes legközelebb amikor meglátod, hogy az Újpest ellen ismételten kétszer játszotok otthon, amikor a stadiondömpingben fürdő ország kupadöntőit sehol máshol nem lehet lejátszani, csak a Groupamában, amikor a Vidivel kizárólagos opciótok a kupameccsek miatti bajnokik halasztása, amikor nyilvánvalóan kettős mércével hozzák a fegyelmi döntéseket, amikor folyamatosan előnyt élveztek a TV közvetítéseknél, amikor a derbiken alig engedik át csapatunkat a félpályán a játékvezetők, amikor az egymás elleni kupadöntőre adminisztratíve akadályozzák, hogy azonos számú zöld és lila legyen a stadionban és sorolhatnánk...

Minden esetre szavaid tükröt tartottak nem csak a zöld híveknek, hanem labdarúgásunk irányítóinak is!

Az A.E. Bizottság örökérvényű Putty Putty című száma jutott eszembe arról, amit szombaton focimeccsként próbáltak eladni. Ma (vasárnap), amikor különböző felületeken olvasom a szurkolói hozzászólásokat, megint Lugossy László szövege jut eszembe. Így:

-Mit látsz, Laca?

-Kicsit halkabban kérdezd, mert nem látok olyan nagyot.

-Mit látsz?

-Egy nagy segget látok!

-Na, hát ez már valami.

-De nem is látom! Lehet, hogy csak hallucinálok!

Így van, semmit nem látok, csak egy nagy segget, ami ráadásul éppen a rendeltetésszerű használat, ésa tisztálkodás közti – normál esetben átmeneti… - állapotában jelenik meg lelki szemeim előtt. Ez már önmagában is baj lenne, de a látvány régen idült jelleget öltött! Ha így nézem, a buditető akár indokolt is lehetne a mezeken – de nem nálunk! Valahol a végeken, kisebb városok, vagy falvak feltörekvő klubocskáinál lenne helye ilyesminek, ahol egy normális futball-közegben a szarból kellene várat építeni. De ez messzire vezet, sepregessünk csak a saját portánk körül, mert van/lenne mit eltakarítani!

Mérkőzés. Ahogy a felkészülés során, úgy most is egy olyan lila-fehér csapatot láttunk kifutni a pályára, aminek halvány elképzelése sincs arról, hogyan juttassa el a labdát az ellenfél kapujába. Akit ez meglepett, az sürgősen mutassa meg orvosnak, mert már évek óta tart ez az antifoci. A mutatott játék alapján a legjobb elérhető eredmény a 0:0 arányú döntetlen. Ha gólt kapunk, a mérkőzés megy a levesbe.Sem ütemet, sem stratégiát, sem felállást nem tudunk váltani. Megy a darálás… De ez csak az én véleményem, mondhatjátok. Nézzük meg akkor, hogy az elektronikus felületeken fellelhető beírások, hozzászólások szerzői mit mondanak!

Persze a vélemények nem azonosak. Van egy kerekítési tételként is láthatatlan méretű törpe minoritás, melynek osztódással szaporodó tagjai jól megválasztott lélektani pillanatokban pörgetik fel propagandagépezetük fordulatszámát. Most éppen kitették üresbe a gépet, mert határtalan kreativitásuk sem elegendő ahhoz, hogy az épp használatban lévő giga-segget szépségkirálynőnek mutassák. Nézzük hát, hogy a többség miként is vélekedik!

„A jobb oldalunk eddig egy kalap szar. A kaput még nem sikerült eltalálni.”

„Elképzelhetetlenül szarok vagyunk. A Puskás (szerk.: Felcsút!) már ötöt rúghatott volna simán.”

„Szar szezonkezdet, annál is szarabb játék, pipa, lapozhatunk. Aki mást várt, az sürgősen álljon le a kábsziról.”

„Azt csináltak velünk, amit akartak. Ez igenis edzői csőd. Az utóbbi egy évben már csak véletlenül rúgunk gólt, szemlátomást még a csapat sem hiszi el, hogy amit csinál.”

„Egységesen szar a csapat. Senki nem lóg ki a sorból. Nem lesz ebből csapat.Ismét el lett baszva egy év, pedig el sem kezdtük.”

„Tragédia az egész. Döbbenetes… A közönség frusztrált, a csapat teljesen formán kívül.”

„Ha a saját szurkolói kigúnyolnak a szépvoltfiúk-kal és tapssal egy csapatot. Most kezdődött a szezon és mentálisan a padlón vagyunk, óriási gondok vannak.”

„Ilyen jellemtelen klubvezetést és tulajdonost még nem láttam. Már tavasszal látni lehetett, hogy gyenge a keret, ehhez képest volt pofájuk erősítés nélkül nekivágni a bajnokságnak. És hazudozni a Médiának szurkolóknak, hogy a nemzetközi indulás a cél. A valódi cél a bennmaradás semmi több nem tudom mikor lesz vége ennek a borzalomnak!”

„Ilyen rossz magyarázkodást még nem hallottam tőle. Viszont én is tartom a véleményem, hogy a legnagyobb gond a belga.”

„Értékelhetetlen fos meccs volt,teljesen megérdemelt és méltó a címerhez,belgához, hozzáálláshoz.”

„Egyébként ez az intráda a bajnokságba, tipikusan a belga-szerb kettős hozzáállására, munkájára jellemző volt.”

Azt hiszem elég lesz ennyi is. És a fentieket csak egyetlen napon született beírásokból idéztem… Most szólok, hogy az „idény eleji forma”, az „augusztus végéig még lehet igazolni”, a „szurkoló érzelmi lény, de egy klub az kőkemény pénzügyi kérdés”, a „fokozatos építkezés”, a „türelmet kérünk”, és „a következő fordulóban kijavítjuk”, meg az ehhez hasonlatos lózungokat felejtse is el a propaganda-gépezet kreatívja! Nem, kedves Arctalan Védegylet, nem lehet ezt már védeni, tegyétek le a fegyverta tollat, engedjétek el a billentyűzetet, már így is több ideje harcban álltok, mint a hős új-zélandi katonák Tobruk alatt…

Nézzetek körbe, csodálkozzatok rá a való világra! A magyar foci ékköve, mely legendák sorait adta a világ labdarúgásának, romokban van… Nincs komoly sportszakmai cél, a tutista, bentmaradásra bazírozó tulajlépten-nyomon ellenségeket szerez magának. A szurkolók, a versenytársak, az MLSz, mind-mind ellensége, mindegyikkel vitában áll, és senki nem állítja meg az őrültet, aki forgalommal szemben vezeti az Újpest tizennégykarátos autóját!

Vagy talán az a végtelenül türelmes szurkolói csoport lenne a felelős minden bajért, aki még mindig kitart, és tiszta helyzetet akarva képes tárgyalóasztalhoz ültetni az UTE és az UFC vezetőit? Netán azok a csapatok, melyeknek vezetői – élve a kínálkozó lehetőséggel – minden létező pénzt felhajtanak, csak hogy csapatuk sikeres legyen? Vagy netán az az MLSz - ami nem mellesleg a bajnokság szervezője… -, melynek vezetői magánbeszélgetések során elmondják, hogy a tulajdonos „úr” ott tesz keresztbe nekik, ahol csak lehet? Netán elvárható lenne, hogy egy klubbal szemben elnézőbbek legyenek, mint a többiekkel, miközben előbbi vezetői folyamatosan vitában állnak a sportági szövetséggel, és előírásait nem tartják be? Vagy talán azok a politikusok tehetők felelőssé, akik a Sporttörvény módosítását megszavazták?

Miután körbenéztetek, nyissátok ki füleiteket! Hallottátok, hogy mit skandáltak a szurkolók? Talán nem jogos követelés, hogy egy törvénysértő címercserét nem fogadnak el? Azt meghalljátok esetleg, amikor ellenfelek, vagy éppen riporterek, kommentátorok lesajnálóan beszélnek csapatunkról? És észrevettétek már, hogy mindez azért van, mert amit a pályán látnak, azt ők sem szépségkirálynőnek látják? Vagy netán akkor sem volt nyitva a fületek, amikor dobogóról, meg kupagyőzelemről beszéltek tavaly a klub vezetői? Nem vettétek le azt sem, hogy idén is hazudnak?

Kicsit sem kedves Arctalan Védegylet! Itt a végén meg kell jegyeznem, hogy nekem semmi bajom nincs a véleménnyel, annak szabadsága tisztelendő dolog, ugyanakkor nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy esetetekben a motiváció nem belsőtökből fakad. De nekem ez sem probléma, nyitott szemmel járok, elég jól hallok, ezek alapján pedig pontosan kialakult véleményem van. Méghozzá a sajátom! Mert itt bizony jeleznem kell, hogy az sem lesz jó stratégia, hogy „akkor most ez a csávó az UTE embere”. Nem bizony, mert azt is pontosan látom, hogy az UTE sem makulátlan, neki is van sara abban, hogy itt tartunk. Erről korábban már többször jelent meg cikk ezen a felületen, tessék kérem azokat is elolvasni!

Utolsóként még egy megjegyzés: nincs bennem harag, az A.V. nem az ellenségem, de az ő példájukon keresztül talán sikerült bemutatni, hogy milyen nagy baj van szeretett csapatunknál! Azt pedig csak remélni tudom, hogy őket is pontosan az vezérli cselekedeteikben, mint engem: a jobbítás szándéka. Amikor az érzékszervek használatát kérem, akkor is ez munkál bennem. De – mint tudjuk – az én véleményem csak egy a sok közül, kéretik tehát így kezelni a fentieket.

 

HAAAAAJRÁ LILÁK!!!

A Húsvét-szigetek Polinéziából érkezett lakói hosszú évszázadok során jelentős kultúrát hoztak létre. A minden más lakható helytől távoli szigeten az erdők kiirtása végül ökológiai és civilizációs katasztrófát okozott. Az európai felfedezők megérkezésekor a lakosság már mindössze 2.000 főre csökkent az egy évszázaddal korábbi 15.000 körüli létszámról. De hogy jön ez ide? Lefordítom, olvass tovább!

1885. Megalakul Magyarország legsikeresebb sportegyesülete. Telnek-múlnak az évek és a klub egy idő után már nem csak sportegyesületet, hanem identitást, egyfajta kultúrát jelent, mely tíz-, meg százezreket vonz be. Ha úgy tetszik, a folyamat eredményeképpen kialakult egy olyan környezet, melynek egyes elemei ezer, meg ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz, ezzel biztosítva a rendszer stabilitását.

Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot. A Húsvét-sziget lakói úgy nyúltak bele a természeti folyamatokba, bonyolult rendszere szabályait felrúgva, ahogy most az újpesti élsport élő szövetét marcangolják lelketlen önzéssel a ma vezetői. Mi történik ma?Nap mint nap azzal szembesülünk, hogy önös érdekek által vezérelve éppen azok teszik tönkre dicső elődeink munkáját, akiknek legfontosabb feladatuk az lenne, hogy a rájuk bízott örökséget felelősen kezeljék, értékeit megőrizzék, és tovább gazdagítsák azt a kultúrát, amit az Újpest jelent!

„Csak” a focinál maradva:

  • Tulajdonos: megjelent egy vállalkozói szemléletben gondolkodó személy, aki az eddig kialakult struktúrákat alapjaiban akarja megváltoztatni. Ennek külső jele a lelkünkbe tipró buditető…
  • De ne gondoljuk, hogy itt megállt a dolog, belül is gyökerestől tép ki mindent, ami nem a tulajdonosi érdekeket szolgálja. Ennek bizonyítéka a pályán mutatott játék: az Újpest-stílus nyomokban sem fedezhető fel…
  • Anyaegyesület: ma már régen meghaladott működést erőltet. Az olimpiai sportágakat helyezi előtérbe, ahol a fő vezérlőelv az, hogy a lehető legkisebb pénzből maximalizálja az olimpiai pontok számát.
  • Ezek után nem meglepő, hogy két részre szakadt az, ami pedig egybe tartozik. Az utánpótlások egyikének nincs kifutása, a másik pedig nem tudja kinevelni azokat a tehetségeket, akikre pedig a felnőttek között feltétlen szükség lenne identitásunk megőrzéséhez.
  • Az anyaegyesület, perel, alkudozik, de nem tesz meg olyan lépéseket, amiket pedig jogában állna, sőt egyesek szerint egyenesen kötelessége volna megtenni. Tettet, színlel, vagy valamiért meg van kötve a keze? Nem tudhatjuk, de az tény, hogy egy pillanatig sem törekszik arra, hogy például alsóbb osztályban saját felnőtt csapatot indítson.
  • Szurkolói nyomásra megindulnak a tárgyalások. A címer az elsődleges kérdés, de a tulajdonostöbbet akar. Behoz olyan – egyébként megoldandó – kérdéseket, amiknek nincs semmi köze a jogszerűtlenül megváltoztatott jelképhez.
  • Az anyaegyesület most nem mutatkozik hajlékonynak, tartja magát ahhoz, hogy a hét pontból csak egyről hajlandó tárgyalni.
  • Patthelyzet alakul ki, mert a tulajdonos nem tekinti hivatalosnak a közösségi médiában megjelentetett nyilatkozatokat, az anyaegyesület pedig úgy gondolja, hogy most nem nála van a labda…

Holtpont… Eddig annyit tudunk, hogy minden marad a régiben, a tárgyalásoknak nincs érdemi eredménye. Sokakban felmerül a kérdés: talán érdekében áll a jelenlegi helyzetet mindkét félnek fenntartani? Lehet, hogy csakis és kizárólag önös érdekek mentén cselekednek a történet szereplői? A partvonalra állított szurkoló próbálja kibogozni a szálakat, de érdemi információt egyik féltől sem kap. Ekkor természetes, hogy jönnek az összeesküvés-elméletek, azonban – és ezt ne feledjük! – ennek oka nem a szurkoló rosszindulata, hanem a történetet vezetői szinten meghatározó szereplők látszólag ok nélküli titkolózása.

Végül ismét a csendes-óceáni sziget példája marad: a népet irányító vezetők önzése, és az ebből adódó rossz döntések tették tönkre az évszázadokon át virágzó kultúrát. Az egyszerű kőfaragó, aki két kezével formázta meg a tenger felé fordított bálványokat, tette a dolgát. Hitt az elöljárók bölcsességében, munkáját a szebb jövő reményében, legjobb tudása szerint végezte. Egyesek vakon hittek még akkor is, amikor éhínség tört ki a megváltozott környezeti körülmények miatt. Mások, akik tudták, vagy legalábbis érezték, hogy baj lesz, nem voltak képesek érvényesíteni akaratukat, nem tudták megállítani a vezetők rombolását. A történet vége ismert…

Most tehát ott tartunk, hogy már pontosan látható: rossz irányba haladnak a dolgok, de a változtatáshoz egyszerűen nem jön létre az a kritikus tömeg, ami/aki képes lenne fordítani az Újpest sorsán. Hogy is lenne meg a tömeg, amikor a vezetők mindent elkövetnek azért, hogy megosszák, felszalámizzák azt a maradék fanatikus LILA-hívőt is, aki még maradt…

Mit tegyünk hát? Ha ismerni véljük a történet végét, nincs mire várni! Márpedig a történet vége maga a vég! Ne felejtsük el; ma a Húsvét-sziget megmaradt lakói már csak a szigetre érkező kutatók által ismerhetik meg elődeik történetét, de a kultúra végleg megszakadt, a tudós is csak mozaik darabkákból próbálja rekonstruálni a múltat. De mi még nem fogytunk el, még tehetnénk valamit!

Adott tehát egy elaggott működési struktúrájú anyaegyesület, adott egy kizárólag pénz-alapon működő vállalkozó, akik egymással szemben minden eszközt szentté avatnak saját (!!!) céljaik elérése érdekében. De! Vegyük már végre észre, hogy egy ponton 1000%-ban azonos stratégiát követnek! Ez pedig a szurkoló, a szimpatizáns, a néző, a véleménnyel rendelkező emberek számának drasztikus csökkentése, végső soron pedig teljes likvidálása! A történetben nincs jó, és nincs rossz, csak érdekek vannak, melyek origójába kerültünk, az eseményeket alakítani nem tudjuk, de mi vagyunk az egyetlenek, akik megszenvedik… Mert – és ez egy fontos üzenet a vezetőknek! – a kultúrát mi hordozzuk magunkban, nem a pénz és nem az olcsón szerzett olimpiai pontok!

Amikor tehát leül tárgyalni, vagy hivatalos levelet írni egyik, vagy másik fél, akkor legyen szíves belegondolni abba, hogy mit hagynak majd maguk után. Virágzó kultúrát, vagy csak az elsivatagosodott lelkekben homályos emlékként élő, „talán igaz se volt” derengést? Nem mindegy…

HAJRÁ LILÁK!!!
NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Min múlik tehát a siker? A foci minden bonyolultsága ellenére a végén egyszerű az elszámolás: aki több gólt lő, az nyer, aki a legtöbbször nyer, az bajnok! Akkor tehát mi a helyzet a gólokkal? Hát ez:

Mint látható, idecsempésztem az 1973/74-es bajnokság adatait is az utolsó két oszlop formájában. Tettem ezt azért, mert a belgacsoki nyalogatók azzal fürösztik a gazdit, hogy akkoriban eleve több gól volt, nem szabad ám ebből kiindulni. Jujj, de furmányosan csalafinta magyarázat ez! Vagy inkább a tények szándékos elferdítése? Bizony, inkább a második, kedves nyalingerek… Feltűnt a fenti ábrán, hogy a több gól kizárólag egy okra vezethető vissza? Az pedig nem más, mint az ÚJPEST! Igen, azért volt több gól, mert többet lőttünk! A kapott gólok száma akkor sem volt érdemben több, avagy kevesebb, így bizony el kell fogadni a tényt, nevezetesen, hogy csapatunk ma azért tart ott hol… mert impotens a támadójáték.

Csak még egy gondolat. Aki netán arra ragadtatná magát, hogy az ÚJPEST stílusát látja a pályán, és ennek hangot is akar adni, idézze fel lelki szemei előtt ezt az utolsó ábrát! Ezzel az egyszerű módszerrel elérhető, hogy – megszólalás híján - ne nézzék hülyének azok, akik láttak már igazi focit, és bizonyos helyzetekben még a testi épségéért is komoly lépést hajthat végre!

És mi a válasz arra, hogy „Mit adott nekünk a…?”. Nos, én annyit tudok mondani, hogy nem estünk ki! Na meg azt, hogy ez egy nagy semmi, különös tekintettel arra, hogy a tulajdonos „úr” a ’70-es éveket ígérte visszahozni…


 

HAJRÁ LILÁK!!!

Az első részben addig jutottunk, hogy lehet-e eredeménynek, illetve az Újpest esetében eredménytelenségnek nevezni az elmúlt időszak szereplését...

De itt még nincs vége! Vannak, akik ugyanis az eredményesség javulását látják (bele a semmibe!). Nézzük csak miért? A helyezések így mutatnak:

Ha ezt nézzük, akkor igencsak úgy tűnik, hogy rohamléptekkel fejlődünk! De aki ezt látja, az bizony józan ítélőképességének nincs birtokában… A mindenevőket a trendvonal jelképezi, a realistákat pedig a jobb felső mező, ami a mai tizenkettes mezőny közepe, maga a középszer. Újpesten… attyavilág!!! A belgacsoki hívőknek tehát ugyanez a megszerezhető és megszerzett pontok viszonylatában! Íme:

Ez bizony egy nem más, mint egy fene nagy stagnálás! Vegyük már végre észre, hogy a tabellán elfoglalt helyezések csakis és kizárólag az ellenfelek teljesítményének függvényében alakulnak ki! Csapatunk ugyanis évről évre szinte pontosan másolja előző évi „teljesítményét”… Különösen igaz ez a már említett 2013 október utáni időszakra.

És akkor ott van az a nehezen vitatható tézis, hogy az ÚJPEST – múltja okán mindenképpen! – egy olyan csapat, aminek minden körülmények között az elsőségért kell harcolnia! Nos, ebben sincsenek jó híreim azok számára, akik szerint gyarmatként máris beléptünk Kánaán földjére! Nézzük meg gyorsan, hogy mit mutatnak a számok! Ezúttal azt mutatom be, hogy az aktuális bajnokcsapatok által elért pontok hány százalékát sikerül begyűjteni az elmúl nyolc év során:

Kétségtelen tény, hogy sikerült elmozdulni egy gyalázatos szintről, de ez még mindig csak az értékelhetetlen kategóriája… Arról meg évről évre már szó sincs, hogy a bajnoki elsőségért bármilyen szinten is versenyben lennénk. Persze ilyenkor szokott jönni a szöveg az „állami gondozottak” pénzzel vastagon kibélelt erszényeiről, de ha valaki vitatja az az állításomat, hogy az év végi elszámoláskor helyezésünk kizárólag az ellenfelektől függ, akkor ilyenkor miért hivatkoznak az ellenfelekre??? Vagy egyik, vagy másik kedves mindenevők, de együtt a kettő bizony erősen üti egymást…

Folyt. köv.