Vélemény

Nem szeretek másokban hibát keresni, mert hibákról beszélni önmagában értelmetlen dolog. A hiba felismerése viszont a megoldás első lépése, ezért nem engedhetem el szó nélkül a Vasas elleni kupa-forduló második meccsét. Amiért hibát keresek, az kettős ok:

-      Nem szeretném – ezúttal sem! – pocskondiázni játékosainkat, vagy éppen a szakmai stábot, de magyarázatot keresek a kiesésünkre, mert

-      az a csapat, aki ellen ki kellett volna vívni a továbbjutást, igenis oda-vissza verhető, semmivel nem jobb nálunk.

 

 

A kiesés oka magunkban keresendő, hiszen most szerdán egy felforgatott csapattal, pár formán aluli teljesítmény mellett is végig domináltuk a mérkőzést, a továbbjutás sorsa tehát a kezünkben volt! A kezdő tizenegy kissé meglepett, de azon túl, hogy formahanyatlás miatt meghatározó játékosok kikerültek, más okot is sejteni vélek. Ugyanis Vignjevic mester változtatott az eddigi status quo-n! Szerintem ez egy jó döntés volt, mert;

 

-      A csapatkapitánnyá avanzsált Windecker Jocit láthatóan motiválta a karszalag.

-      Lázok kényszerű cseréje után pályára lépő Balogh Bubu pedig ezúttal is fásult volt, azt kell mondanom, érthető volt padoztatása.

-      Szabi szintén csere volt, ezt nagyon nem is kell magyarázni, de - minimum oktató célzattal – ez már régen érett.

-      A sokat szidott Pávkovics ezúttal igen jól teljesített.

-      A csapat egésze ebben az összetételben rég nem látott lelkesedéssel vetette bele magát a küzdelembe.

 

Erős a gyanúm, hogy balhátvéd poszton csak azért kezdett Mohl, mert oda egyszerűen nincs más megoldás. Ez a meccs megmutatta számomra azt, hogy a motivációnak milyen óriási jelentősége van, ugyanis a kezdő tizenegy a szűkös keretnek közel nem a legerősebb összetétele volt. Persze az Újpest mindig az a tizenegy, aki pályára lép, de ha számszerűsíteni akarom, akkor a transfermarkt egy jó támpont lehet. Az adatbázisban azt találtam, hogy a legdrágább összetételt 4 millió euróra taksálják (bal oldali tábla), a tegnapi kezdő viszont csak 3,5 milliós elméleti értékkel bír (jobb oldali tábla).

Persze ez – ahogy a mérkőzés is megmutatta – csak játék a számokkal, egy csapat erejét még sok más tényező is jelentősen befolyásolja.

De vissza ahhoz a gondolathoz, hogy Vignjevic mester jelentős átalakításokkal élt. Véleményem szerint most volt az a pillanat, amikor olyan lépéseket is megtett, amikre korábban nem nagyon volt példa. Ezt egyrészt edukációs célzattal tette (mutatva, hogy még a mostani helyzetben sincsenek bérelt helyek a csapatban!), illetve talán már gondolt kicsit a jövőre is. Hét játékosuknak idén júniusban jár le a szerződése, és közülük csak ketten voltak a kezdőben, a cserékkel együtt pedig összesen is csak hárman léptek pályára.

Persze nem tudom pontosan, hogy mit gondolt ki a Mester, véletlen is lehet a dolog, de mintha ez egy próba (is) lett volna arra az esetre, ha nem érkezik ütőképes erősítés nyárra. Nem hiszem, hogy ez megtörténne, de könnyen lehet, hogy Vignjevic a „készüljünk a legrosszabbra, csalódjunk pozitívan” elvet is figyelembe vette a csapat összeállításánál. „Kapóra jött”, hogy a formabeli ingadozások is indokolttá tették a változtatásokat.

Érdekes, hogy kicsit sem vagyok feldobott, pedig tegnap az NB1 harmadik helyezettjét vertük el úgy, hogy sok esélye nem volt – csak mi adtunk kétszer… A tegnapi produkció véleményem szerint rendben volt, végre láttam a rendszert a játékban, megvolt a kellő dinamika, és láttam végre, hogy nem csak testben, hanem lélekben is odateszik magukat játékosaink. Itt nem volt hiba, azt korábban, az első meccsen vétettük, amikor hazai környezetben kikaptunk 2:1-re…

Minden rosszban van valami jó, mert nekem most úgy tűnik, hogy a stáb tanult a hibákból, levontra a következtetéseket, és változtatott! Ez segített hozzá a győzelemhez, ezért volt megint nézhető játékunk, és ezért múlt csak apróságokon, hogy végül kiestünk… A kupának sajnos lőttek, de a bajnokságban azért van még mit tenni, mert sem a helyezés, sem a pontszám nem méltó a klubhoz, de a játékosainkhoz sem! Most megmutatták ugyanis, hogy több van bennük, mint amit eddig tavasszal láthattunk tőlük.

Jó hírem van tehát; a stáb megtalálta azt a hibát, amit máris javított! Nekem így nincs más dolgom, mint hogy várom a folytatást! Szombaton máris egy nemes feladat vár a srácokra, a kicsit szem szimpatikus Paksot kell úgy kitömni, hogy edzőjük végre valami rendes polgári foglalkozásra váltson!

 

HAJRÁ LILÁK!

Valaha volt az Egy. Az egy és oszthatatlan, a létező a nem-létezőben. A világ puszta és kietlen volt? Nem, de az Egy uralma alatt tartotta a futball-birodalom minden szegletét. Királysága dicsfénye bevilágította az eget, látóvá tette a vakot, beszédre fakadt a néma, a sánta eldobta mankóit. Sok-sok év telt el így, de az uralkodó napról napra egyre lustább lett, nem törődött birodalmával, egyeseknek a látása kezdett romlani, mások a hangjukat vesztették, de volt olyan is, akit olyannyira kínzott a köszvény, hogy újra mankóra szorult! A király meg csak egyre gyengébb és gyengébb lett, birodalmát lassan elfecsérelte, pénzügyeire sem fordított figyelmet… Olyannyira nem, hogy birodalma ékköve is kalapács alá került, egy lyuka garas, nem több, amit kapott érte.

 

Na nem szabadult meg tőle végérvényesen, megmaradt egy kapocs; a koronagyarmat területét megtartotta, csak alattvalóit engedte át. Most persze a jónép nem tudja, mitévő legyen, mert a korona szentsége kötelez, de az uralkodó személye már nem testesíti meg azt az Egyet, aminek hűséget fogadtak. Az egyszerű ember pedig nem osztható, egy lelke van, és a szív sem páros szerv, most tehát nem tudja, kiért dobog…

 

De ez nem elég! A régről megmaradt ellenségek, de különösen az újonnan alapított királyságok megérezték a gyengeségét, vesztére törve kérlelhetetlen háborúba kezdtek. A cél szentesíti az eszközt, és egy olyan háborúban, ahol a cél nemtelen, minden képzeletet felülmúló eszközöket vet be az ellenség. Nincs erkölcsi gát, nincsenek szabályok, ha meg vannak, azokat a szövetségbe tömörült ellenfelek alkották meg a maguk kénye-kedve szerint.

 

És mi a válasz? Azt nem nagyon tudjuk… Részben ellenállás, részben megalkuvás. Ellenállás, amikor engedni kellene, megalkuvás, amikor arra semmi szükség nincsen. Na meg; belső ellentétek is feszítik a birodalmat, a koronagyarmat újsütetű uralkodója és a király egymás vérét szívják, miközben az ellenség a falakat támadja, és már-már bedönti a kapukat. Néhol utcai harcokat folytatnak a seregek, de nem ám az ellenséggel, hanem az alattvalók, na meg az ő biztonságukért felelő rendfenntartók küzdenek egymással.

 

A rend akkor hal mag, ha annak fenntartói borítják fel… Ez is megtörtént, nincs mentség, most már szinte bizonyos, hogy a külső veszélyek ellenére a belső ellentétek nem oldódnak, csak még inkább fokozódnak. De hova vezet ez? Azt még nem tudjuk, de most, amikor nehéz elképzelni rosszabb helyzetet, most kellene még megérteni, amíg nem késő, össze kell fogni, zárni kell a sorokat! Ha elmúlt a veszély, egy lovagi torna keretében eldönthető lesz, „ki a király”, de most tegyünk úgy, mintha létező lenne, az Egy, az oszthatatlan!

Az Újpest jégkorongosai a MOL ligában bronzérmesek lettek. Első pillanatban ez csalódás a hokiszurkolóknak, hiszen az utolsó meccsen kikaptunk, nem jutottunk döntőbe. Pedig akár az is összejöhetett volna!

Az olvasók nagyjából képben lehetnek a hokiidény történéseiről, de idézzük fel röviden a sztorit! A MOL Liga negyven fordulós alapszakasza szeptemberben kezdődött. Az újpest csapata tavaly óta sokat erősödött, remek hazai játékosok és légiósok öltöttek lila mezt ebben az idényben. A Újpest együttese novemberben volt a csúcson, 11 meccset nyert sorozatban, és a táblázat élére ugrott. Végül az alapszakasz harmadik helye már akkor biztos lett, így kedvező pozícióból rajtolhattunk az elődöntőben. Az UTE két éve és tavaly is eljutott a nyolc közé. Előbb csak majdnem sikerült túllépni az Érsekújváron – itthon vereség a hosszabbításban, kint győzelem, majd a Nové Zámky villámigazolása után vereség. Tavaly a Debrecen éppen megelőzött az alapszakaszban, így kétszer játszottunk idegenben – a három meccsen mindig a hazaiak győztek.
Idén megváltozott a kiírás, már az elődöntő is négy győztes mérkőzésig tartott. Megdöbbentő, hogy a négy összecsapásból három is a legvégsőkig, a hetedik meccsig eljutott. Ennyire egyforma erős a MOL Liga első nyolc csapata? A 95 pontos DVTK hét meccsen bírt csak a 48 pontot szerzett FTC ellen továbbjutni. Az Újpest nagyon egyforma volt a DAB-bal, a két utolsó meccs közül az egyik 80 perc játék után büntetőkkel dőlt el, a döntés a 7. mérkőzésen 79 perc 3 másodperc játék után sikerült Ropret góljával , így az Újpest került a negyeddöntőben.

Itt jól kezdtünk a DVTK ellen, idegenben győzeltünk, de aztán négy vereség következett. Négy kicsi vereség, harcos meccs, és kis szerencsével lehetett volna… Újpestiként nem tudom kívülállóként nézni a történetet, de a beszámolókat visszaolvasva a miskolciak kicsit jobbak voltak. Panaszkodhatunk sérülésre (Huba, Nagy N.), szigorú eltiltásokra, vitatható bírói döntésekre. Hiába a jogos kifogások, sérelmek, nincs igazunk. Az újpesti játékosok mindent megtettek a sikerért, de DVTK ezúttal jobb volt. Nem nagyon, csak egy kicsit. És ha szerencsénk van, még kisebb a különbség. De ha mindezen túllépünk: nagy siker a hokisok bronzérme. Egyet aludtunk a történetre, a közvetlen indulatok elszálltak, ma már az éves teljesítményt nézzük, és örülünk a bronznak! 2010-ben voltunk a utoljára a négyes döntőben, akkor második lett az UTE csapata a Vasas-Bp. Stars mögött – hol vannak ma már…

Aztán jöttek nehéz és sikertelen évek. A pénztelenség, a kényszerű fiatalítás, vereségek tömege. A lelátók népe elfogyott, de 2-300 ember kitartott! A nehéz éveket kicsit szebbek követték. Minden évben kicsit erősebb csapattal éledtek a remények. Az idén már lassan hittünk álmainknak, a bajnoki cím sem tűnt elérhetetlennek…

Az álmoknak vége, bronzra ébredtünk, egy lila bronzra. Nagyon szép, örülünk neki! Köszönjük a csapatnak. Idén sok örömet szereztek nekünk, a közönségnek – és hiszem, saját maguknak is.

Szeptember, az új idény még messze van. Idén sokat kaptunk az UTE jégkorongozóitól. De az élet ilyen: jövőre még többet várunk!

Agyonkoptatott szófordulatok jutnak eszembe, amikor az nb1 első két köre után vagyunk, hiszen „a bajnokság kiegyenlített”,  „szoros a verseny”, „senki sincs biztonságban”, „minden meccs háromesélyes”, stb, stb… Ja persze! A média ezt próbálja belém sulykolni, de akárhogy is nézem, nekem pont nem ez a véleményem. Persze én csak egy lesajnált szurkoló vagyok, ugyan kit érdekel a véleményem? Az, akinek azt a bizonyos inget fel kellene vennie, biztosan nem foglalkozik velem, ahogy azokkal a kevesekkel sem, akik még kijárnak meccsekre, akik még mindig kitartanak kedvenc sportjuk mellett… Aztán eszembe jut a varázsszó: NÜANSZ!

Nüansz: Árnyalt (hang- vagy színárnyalat); csekély különbség, finom eltérés.

Miért pont ez a szó? Ízlelgetem, forgatom, megnézem, ez egy francia eredetű szó. Onnan jön tehát, ahol fontosak a részletek, ahol az ízek, illatok, ruhaköltemények mind-mind arról árulkodnak, hogy akik a szót kitalálták, figyeltek a részletekre. Márpedig – hogy egy újabb közhellyel folytassam… - az ördög a részletekben rejlik! És igen, azokon az átkozott kis nüanszokon múlt pár győzelem, ahogy vereség is, így aztán a tabellán elfoglalt helyünket jelentősen befolyásolták. Játékosaink több helyen is lenyilatkozták, hogy tavasszal a jobb játék mellett abban is reménykednek, hogy a megpattanó labdák, a véletlenszerű események támogatnak majd, hogy ősszel mintha kifejezetten ellenünk lettek volna.

Erre jön a derbi, és mi történik??? Nem is írom le, mert ki lehet találni, és láthattuk is – sajnos. Ismét azok a nyomorult nüanszok! Mire gondolok? Arra, hogy megint volt egy megpattanó, a kapu torkából csatárunk lábáról a Megyeri út másik oldaláig pattant a labda, amit mindenki látott, mindenki átélt. De! Elsősorban nem ezek a játékbeli „apróságok” szúrják a szemem, nb1-es meccsre nem a briliáns játékért megy ki az a kevés szurkoló a stadionba. De amit bíráskodás címszó alatt láttam, az egy komoly újdonság! Ráadásul világújdonság, mert rossz bírók, vagy éppen pártoskodók azóta vannak, mióta kitalálták a játékot magát, de amit ma láthatunk a pályákon, az egészen elképesztő! Finom módszerekkel, apró nüanszokkal operálnak manapság…

De miért kezdem ezzel, amikor az előző 22 fordulóról írok? Azért, mert ma már szinte kivétel nélkül panaszkodnak a szereplők – és sok esetben bizony igazuk is van! Abban mindenképpen, hogy minimum tendenciózus az ítélkezés. Persze volt honnan meríteni, mert az MLSZ büntetési gyakorlata nem kevésbé részrehajló…

Nos, játékosaink bizakodása jogos volt, hiszen a valószínűség szabályai szerint, ha ősszel ellenünk volt szerencse, akkor tavasszal támogat majd. Sajnos tévedtek! De miért? Mert ez nem szerencse kérdése… Ha bárkit megkérdeznek, csapatunkról általában a kombinatív játékok, a bátor, nyíltsisakos küzdelmet említik meg a szakértők, de azt nem hallottam még, hogy játékosaink brutális keménysége segít minket győzelmekhez.

Nos, ehhez képest a tavaszi három fordulóban 70 szabálytalanságot követtünk el, ellenünk viszont mindössze 30 esetben szabálytalankodtak az ellenfelek. Nem is tudom, talán Diarra, vagy Bubu, esetleg Balázs Bendzsi lehet a hunyó, hiszen 90 kilós kigyúrt állat mindegyik, mint tudjuk… Ja, ki ne maradjon, hogy nálunk az Ibra-féle testalkat, és az önvédelmi sportok valamelyikében a fekete öv számít csak beugrónak számít, de – miután korlátlan pénzünk, és végtelen igazolási lehetőségünk van – az Újpest manapság úgy néz ki, mint a Feláldozhatók szereplőgárdája fénykorában!

De nem elég, hogy csapatunk egy tengerészgyalogos egység brutalitásával veti bele magát a küzdelmekbe, még a bírókat is vegzáljuk, ordítunk velük, tiszteletlen szavakat használunk! Nyilván jönnek is a lapok, ezen a három meccsen összesen 6 sárga és egy piros! Persze a klub vezetése pontosan tudja, hogy ha csapatunk rendre mészárszéket rendez a pályán, akkor jogosak a büntetések. Ezért nem emeli fel szavát, nem a döntések, büntetések fellebbezése pedig ugye szóba sem jöhet. Ez így van rendjén! Vagy mégsem???

Hát nagyon nem! Kezdem a végén, a lapokkal:

-      A lapok közül egyet a meccs lefújását követően kapta játékosunk, aki valójában ellenfele életét mentette meg azáltal, hogy földre vitte – mielőtt ezt a tényleg kigyúrt ultrák tették volna meg…

-      Egy másik sárga (és kiállítás) azért járt, mert középpályásunkat beledöngölték a földbe, és reklamálni merte, hogy az ebből a szabálytalanságból induló támadásból az ellenfél gólt szerzett.

-      Az ellenfelek összesen három (!!!) lapja közül kettőt akkor kaptak, amikor fontos volt (nekik), hogy levegőhöz jussanak. Történt ugyanis –  a két esetben szinte pontosan azonosan! -, hogy az ellenfél kapunk előtti beadását Szabi megszerezte, de megszólalt a síp, az ellenfél magkapta a lapot, hosszas könyvelés, kapusunk meg persze addig türelemmel vár, az ellenfél pedig kényelmesen visszasétál, és felveszi a tankönyvi védelmi alakzatot…

A szabálytalanságokról:

-      Az előnyszabály zseniális alkalmazásával sikerült az a nem kis bravúr – három alkalommal az ellenfél támadása során -, hogy egy sok passzal korábbi szabálytalanságot sikerült felismerni, de rendre csak akkor, amikor kiderült, hogy védőink – szabályos körülmények között! – megakadályozták a gólszerzést.

-      Diarra lehet, hogy labilis lelki alkat, de az meg tény, hogy semmilyen védelmet nem kap a bíróktól. Ezt nem azért kellene megkapnia, mert ő a nagy Diarra, vagy mert Újpest mez van rajta, hanem azért, mert az ellene elkövetett szabálytalanságokat a róla lemaradók követik el, olyan helyzetekben, amelyek azonnal gólhelyzetté, góllá válthatók lennének.

 

Lehetne még sorolni, biztosan mindenkinek vannak a fentiekhez hasonló élményei. Tévedés azt gondolni, hogy ez csakis azért van, mert – természetesen – elfogultak vagyunk csapatunkkal szemben, hanem azért, mert bizony a tények makacs dolgok! Igenis jelen van a labdarúgásban egy rettentő rossz tendencia; a bírók vélt, vagy valós elvárásoknak megfelelve egyszerűen elvezetik a meccseket! Ezt nem azért kifogásolom, mert minket sújt, nem osztom a zöldek véleményét, mert nem kizárólag önös érdek vezérel.

 

Nem „csak” szeretett csapatom miatt, hanem magyar labdarúgás miatt aggódom! Csapatunk ugyanis – nem kis lelkierőről tanúságot téve! – a minden szinten jelentkező ellenszélben igenis megállja helyét, még akkor is, ha ezek a irányított nüanszok elveszik egy esetleges nemzetközi szereplés lehetőségét. Ez utóbbi már csak azért sem kell, hogy zavarjon, mert ha a pályán nem, akkor a pályán kívül adminisztratíve sikerül elintézni, hogy játékosainknak ne kelljen Grúzia hegyeit megtekinteni repülőgépről. Ez nem feltételezés, volt már rá példa, mint tudjuk… De én igazából azért aggódom, mert a bíráskodás ilyetén elfajulása elsősorban a versenyre, a versenyzésre negatív! Hogy korábban sem volt minden rendben, azt pontosan megmutatja a zöldek utóbbi két évben mutatott nyomorúságos produkciója a nemzetközi kupaselejtezőkben!

 

Nem fáj értük a szívem, de legutóbb már olyan kínos volt a dolog, hogy a sportági vezetésnek tennie kell valamit! Lehet ugyan a nemzetközi kupaselejtezőkön résztvevő klubok ellen szurkolni, de vegyük észre, hogy az ő bukásaik a mi esetleges későbbi szereplésünkre is negatívan hat majd, hiszen a kupasorsolás irányított rendszerű! Ne gondoljon senki csalásra (még ha a nemzetközi foci vezetésétől az nem is áll távol…), egyszerűen arról van szó, hogy minden országnak – az előző időszakokban szerepelt csapatok teljesítménye függvényében – van egy ún. koefficiense (együtthatója). Ha az a korábbi évek miatt rossz, akkor bizony sokkal nehezebb az út a csoportkörig… Ezért bizony egyáltalán nem lenne mindegy még nekünk se, hogy a kiválasztottak hogyan szerepelnek nyáron!

 

Nos, ezzel a kissé hosszas bevezetővel végül megágyaztam a 22 forduló elemzésének. Azért gondoltam fontosnak a témát, mert láthatóan nem csak engem foglalkoztat, és azért is, mert sok dologra magyarázatot ad. És itt megint jönnek a nüanszok; az a csapat, aki már a meccs előtt tudja, hogy semmi jóra nem számít, mégis szinte szó nélkül tűri a megaláztatást (már csak azért is, mert ha szóvá teszi, Diarra sorsára jut), az tud megfelelően koncentrálni? Tud a kapu torkában jó döntést hozni? Meg mer kockáztatni egy becsúszást a tizenhatoson belül? Vagy meg mer húzni egy cselt, tudva, hogy ha elkaszálják, néma marad a síp, és máris leindított az ellenfél?

 

Szó volt nüanszokról, lélektani tényezőkről, korábban pedig írtunk stadionról, a két Újpest klubról, politikáról is. Ez utóbbiakkal nem foglalkozom, mert mindenki pontosan tudja, hogy miről van szó, a téma pedig mind olyan, hogy kár pocsékolni rá a billentyű-leütéseket is! A lényeg az, hogy nem várom a helyzet javulását, szerintem ebbe a kerékvágásba egyszerűen megszorult a magyar foci kereke, és sokáig nem fogja kirángatni senki. Így nem számítok csapatunktól sem más teljesítményre (legalábbis ami a jegyzőkönyvekbe kerül), már csak azért sem, mert játékosainknak erre nincs túl sok hatása!

 

Így állunk most:

 

 

Mit is mondhatok? A fentiek tükrében nem csoda, hogy itt tartunk… Bővebben meg azt tudom mondani, hogy kifejezetten zavar az előttünk álló gárda, ahogy a két miket követő alakulat is. Az előbbi azért, mert semmi keresnivalója nincs az nb1-ben, „szurkolói nincsenek”, és helyezésüket a magyar labdarúgás legutolsó véglénye hozta össze pár milliárddal megtámogatva. Nekem ez kb. Akasztó színvonal, zavar, böki a csőröm, hidegrázást kapok tőle! Ja, nem politikai alapon, hanem azért zavar különösen, mert piaci alapon megyei szint!

A két utánunk következők egymáshoz hasonló alakulatok, de a nyolcadik helyezett a Radó-féle okoskodás mellett a tőkemegfelelés terén kapott „engedélye” okán nálam „halállistás”, nem kérdés. Atomékkal együtt azt a fajta antifocit testesítik meg, ami nézhetetlen, és ami már jó régen csak az ilyen lefelé tartó futballkultúrákban képes életben maradni. Ellenszenvem tehát nem azért van velük szemben, mert ők nem az én csapatom, hanem azért, mert minden amit fejlődésnek hívnak, azt ők ignorálják! Az meg egy másik történet, hogy ezt ma Magyarországon el lehet adni, mint futball!

Meg is néztem, hogy a fenébe lehetnek előttünk matyóék. Hát úgy, hogy a versenyszabályzat szerint a sorrend a következők szerint döntendő el azonos pontszám esetén:

1. a bajnokságban (versenyben) elért több győzelem;

2. a bajnoki (verseny) mérkőzések gólkülönbsége;

3. a bajnoki (verseny) mérkőzéseken rúgott több gól;

4. az egymás ellen játszott bajnoki (verseny) mérkőzések pontkülönbsége;

5. az egymás ellen játszott bajnoki (verseny) mérkőzések gólkülönbsége;

6. az egymás ellen játszott bajnoki (verseny) mérkőzéseken az idegenben

lőtt több gól;

7. a bajnokság (verseny) fair play értékelésében elért jobb helyezés;

8. sorsolás.

 

Megint azok a fene nüanszok ugye… Pedig a két csapat ellen eddig a 2016-17-es bajnokságban a következők szerint alakultak az eredmények:

 

 

Nem is kell mondanom, de ellenük fontos meccseink lesznek, ha tényleg komolyan gondoljuk azt, hogy a dobogón, vagy legalábbis ahhoz közelebb szeretnénk végezni, mint ahol most állunk! Mikor? Imé:

 

 

Miért nem azt írtam, hogy legyőzzük az előttünk állókat, és átgázolunk mindenkin? Mert nem gondolom, hogy jelentősen változna bármi is, nem gondolom, hogy sokban különbözne a tavasz az eddig látottaktól. Persze cáfoljon rám a csapat, hajrá! Az eddigieket azért nem elemeztem hosszasan mindnféle mutatókkal, mert a felsorolt tényezők miatt nem biztos, hogy reális eredményeket kapunk, így nem is szabad elkeserednünk akkor sem, ha most éppen a tabella legközepén állunk!

 

Ahhoz persze, hogy a végén jobb pozícióban zárjunk, kicsivel több kell, de én úgy gondolom, hogy megvan bennünk a potenciál, csak ki kell aknázni végre! Miután a kiesés réme egyre kevésbé fenyeget, lassan teret lehet engedni az örömfocinak, a brusztolást pedig el kel(ene) felejteni, mert az nem a mi stílusunk, mi nem tudjuk ölni a játékot, mi játszani szeretnénk a pályán, és ez megy is nekünk! Ha egy kicsit felszabadultabbá válnak játékosaink, és csatasorba állítható pár olyan játékos, aki a 22. fordulóban nem, vagy csak részben állt rendelkezésre, bizony elérhető egy egész pofás eredmény is!

 

De megint előjön a kisördög, és máris súgja; nüanszok… OK, tudom, apróságok, amik aztán később döntő eseményeknek bizonyulnak! Rögtön a következő, a 23. forduló ad erre egy kiváló példát! Megtippeltem a lehetséges eredményeket, és megnéztem, hogy csapatunk milyen pozícióba kerül egy esetleges győzelem, vereség, vagy éppen döntetlen után.

 

 

 

A nüanszok azok a kis piros vonalak, amelyek azt mutatják meg, hogy az elért eredmény függvényében milyen helyezésre számíthatunk a következő forduló után. Persze feltételezésekkel éltem, hiszen nem biztos, hogy a többiek azokat az eredményeket hozzák majd, amit én feltételezek, de ha kicsit jobban figyel valaki, észreveheti, hogy behúztam minden kimenetelre egy trendvonalat. Ez azt mutatja meg, hogy ha a 23. forduló után változatlan marad teljesítményünk, a végén hova találhatunk be (pöttyözött vonal jobb vége).

 

Miután már lassan a célegyenesbe fordulunk, sok javítási lehetőség nincs, egy-egy meccs eredménye egyre komolyabb hatással lehet a végén elfoglalt pozícióra. Látható, hogy ha nemzetközi szint elérésére hajtunk, nincs más választásunk, mint megnyerni a meccset, és még akkor is kissé javulni kell, ha a minimális negyedik helyre oda akarunk érni!

 

Egy döntetlen esetére készült chart egyértelműen az ötödik helyre mutat, míg vereség esetén még az is bőven veszélyben lehet. Ugye milyen fontosan ezek a kicsiny eltérések? Ugye mennyire fontos, hogy egy szituációban – még ha az elsőre nem is tűnik fontosnak – a bíró TÉNYLEG elfogulatlanul döntsön, hogy a játékosok pontosan tisztában legyenek a tetteik következményeivel, és milyen fontos azért, hogy labdarúgásunk végre elinduljon felfelé?

 

Összegzésként tehát a 2016-17-es bajnokság első két köréről:

 

Véletlenek nincsenek!

 

A továbbiakhoz pedig:

 

HAJRÁ LILÁK!!!