Vélemény

Nagyon nehéz, de muszáj megállni. Amikor néhány társammal elkezdtük kiszolgálni gondolatainkkal ezt a honlapot, első és legfontosabb alapelvként fektettük le, hogy nem írunk más dolgairól még akkor sem, ha az népszerű, könnyű préda lenne. Az elmúlt hetek és főleg a tegnap esti események után rendkívül nagy a kísértés, de tartanom kell magamat, így maradok saját ügyeinknél.

A Békéscsaba elleni mérkőzés után fellángoltak a viták arról, hogy jogos volt-e a kritika az Újpest tábor viselkedése után kiszabott igen súlyos büntetés(ek) miatt.

Olvashattunk sok elítélő és sok védelmező, úgymond megértő véleményt a keleti szomszéd, a legnagyobb rivális, valamint a legnagyobb gúnár nem éppen irodalmi stílusú emlegetése miatt. Ha tényszerűek akarunk maradni, volt ennél rosszabb megnyilvánulás is, de szerencsére nem mindenki értette, s feltételezhetően a szövetség ellenőre is ezek közé tartozott, mert nem került jegyzőkönyvbe a szólam. Aki tudja, az tudja, több szót ne fecséreljünk erre.

Lényeg a lényeg, félve készültünk a Felcsút elleni meccsre, sokak szeme előtt felrémlett a lehetséges fokozódó büntetések következményeként egyre közeledő zártkapus rémálom. Márpedig a jubileumi derbi (1 nap és 5 évvel a 6-0 után látjuk vendégül a zöldeket) rohamosan közeledik. Amikor elkezdődött a meccs, 15 percig harsogott az aréna az ultrák hangjától, aztán kicsit alábbhagyott a tábor, de a szép Perovic gól ismét felerősítette a rigmusokat. A szünet előtt a vendégek fordítani tudtak, de a fordulás után a kemény mag újult erővel buzdította a mieinket. A csapat igyekezett, s ennek is köszönhető volt, hogy nem lankadt senki sem, sőt, időnként a B és az A terasz is erősítette a csapat akaratát hangjával. A végén sikerült is az egyenlítés, ám a gólon felül kifejezetten öröm volt, hogy az utolsó 6-8 percben folyamatosan és az egész stadion együtt, egy emberként tombolt. Márpedig e sorok írójának környezetében rengeteg apuka, gyermekkel a nyakában ugrált úgy, hogy alig tudta leányát vagy kisfiát megtartani, mert az még a szülőnél is jobban izgult, tapsolt, énekelt. Szenzációs volt látni, a kicsik arcán a lelkesedést, az átélést, és az egyenlítő gól által okozott örömet.

Mindez úgy, hogy egyetlen árva hang sem hangzott azokról, akik emlegetése miatt kaptuk a büntetéseket. Tisztelt ULTRÁK! A tegnapi nap után így, nagybetűkkel. Lehet ezt így is! Sőt, csak így lehet, mert így kell. Be tudtátok bizonyítani, hogy az egyéni sérelmeket képesek vagytok alárendelni a csapat érdekeinek, márpedig a jelen és a jövő szempontjából is örömteli volt érezni a lelátón ezt az erőt. Ez a hangulat hozza majd az utódokat a stadionba, ez a hangulat teremti meg sok új ember kötődését a lila színhez és ez a viselkedés fogja sok emberben oldani az ódzkodást az ULTRÁKKAL kapcsolatban.

A cél adott, „legyen a mienk a leghang(ulat)osabb stadion hazánkban!”. Ez egy nagyon nemes, de néha irreálisnak tűnő cél. A hangulat ugyanis jó hangulatot akar ezúttal jelenteni. Ahhoz pedig hozzátartozik a kulturált szórakozás is. Tegnap bebizonyítottátok, hogy lehet úgy is, hogy mással nem foglalkoztok, csak a mieink buzdításával. Higgyétek el, átérzem a helyzetet, hogy ez pokoli nehéz lehetett tegnap. De Ti magasra raktátok a mércét magatoknak is, és most nekem is.

Bár nem akarok én sem foglalkozni másokkal, azért a FEB keddi döntését árgus szemekkel fogom olvasni…

 

Szép volt fiúk!!!

Címkék: ,

3 meccsen 7 pont, 5-1-es gólkülönbség. Eddig ennyi a mérleg, s fent vagyunk a dobogón, ott is a 2. pozícióban. Tavaly ősszel egyszer fordult elő ez a helyzet, de akkor is csak a 3. helyig jutottunk, a 13. forduló után, éppen itt volt az ideje újra átélni ezt az érzést.

Hogy is jött össze ez a hét pont? Kicsit hasonlítsuk össze a tavalyi kezdésünkkel.

Egy évvel ezelőtt Szombathelyen kezdünk és Suljic góljával megszereztük a 3 pontot, még idén ugyebár egy döntetlen (0-0) volt a jussunk a Paks ellen. A második fordulóban a Diósgyőr ellen játszottunk egy évvel ezelőtt és döntetlen (1-1) lett az eredmény hazai pályán, még az idei bajnokságban a Vasas ellen 3-1-re győztünk idegenben, tehát pontszámban egyaránt 4-4 pontot hozott konyhára az első két meccs.

Az idei 3. meccsen tegnap nyertünk itthon, még 1 évvel ezelőtt Pécsett csak 1-1-re végeztünk, vagyis immár 2 egységgel többet szereztünk idén. Gólkülönbségünk akkor +1 volt (3-2), jelenleg +4 (5-1).

Amennyiben az ellenfeleket nézzük, akkor a Paks ellen otthon idén 1 pont, tavaly hazai pályán 0 (1-2) a 20. fordulóban, innen nézve 1 ponttal jobbak vagyunk most. Másik két ellenfelünk most újonc, ezért tavaly nem találkoztunk velük, nézzük hát a tavaly feljutottak elleni mérlegünket.

Egy éve a Dunaújváros és a Nyíregyháza volt a mezőny új tagja és mindkettőt oda-vissza vertük, (Dunaújváros: 3-0 és 3-1, Nyíregyháza 3-2 és 4-2), ilyen tekintetben tehát a 3 forduló alatt az idén 1 ponttal többet tudtunk gyűjteni, mint egy évvel ezelőtt.

Érdekesség, hogy tavalyi dobogós helyezésünk után a Puskás Akadémiával találkoztunk, ellenük otthon játszottunk 1-1-et, így át is kellett adnunk előkelő pozíciónkat. A jövő héten a 4. fordulóban megint a Puskás jön, ismét hazai pályán. Győzelmünk esetén reménykedhetünk, hogy még előrébb léphetünk, mert a regnáló bajnok fogadja a jelenlegi listavezetőt. Ha ott nem születik vendégsiker, mi pedig nyerünk legalább 2 góllal, akkor garantált a pole pozíció.

A Puskás elleni 4 eddigi meccsünkön 2 alkalommal győztünk, és 2-szer lett döntetlen, tehát még nem szenvedtünk ellenük vereséget, de figyelmeztető, hogy otthon még nem sikerült két vállra fektetni őket. Győzelmeinket idegenben szereztük (2-1 Fehérváron, 5-4 Felcsúton), és ismét nagy csatára van kilátás.

 

Érdemes lesz tehát kijönni, s senki nem feledje, mindenki hozzon magával még egy embert, hogy a Szusza Ferenc stadion legyen a leghangulatosabb, s leghangosabb stadion hazánkban!

Címkék: ,

Örömteli és kevésbé örömteli pillanatokból is volt néhány az elmúlt napokban.

Mohl Dávid soha korábban nem játszott még azon a poszton, ahol a Vasas ellen szerepelt.

Hamar olyan erényeket csillogtat első bajnoki gólunk szerzője, mellyel kedvenccé válhat a Megyeri úton. Teljesítménye hibátlan volt, és láthatóan jól is érzi magát a bőrében, vagyis a lila-fehér mezben.

Érezhető nem csak Mohl játékán, hanem például Sallóin is, a jelenlegi hangulat nagyszerű a csapat körül. Ennek megfelelőn meg is nőtt az érdeklődés a csapat iránt. Egyre-másra érkeznek a jelzések, sokan indulnak el vidékről is a szombati lila derbire. Örömteli ez, mert még akár 4-5 hónappal ezelőtt sem a béke szigete volt a Szusza stadion környéke.

 

Most ez megváltozott, várható legalább 3500-4000 ember a szombati találkozóra. Csabaiak is jönnek, öröm lesz viszontlátni őket az NB1-ben. Mindig jó volt a kapcsolat a két csapat és tábor között, s ennek így is kell maradnia. 

Az egyetlen aggodalomra okot adó körülmény a sérültjeink száma és állapota. Litauszki talpa nem javul, Filkor több, Forró néhány hétre dőlt ki, Windecker pedig Belgiumban esett át műtéten.

Ezekkel együtt is az mondható, ez a csapat nagyon is szerethető és támogatandó.

 

A szurkolás várhatóan nem is marad el, s remélhetőleg nem lesz félmillió vagy még több következménye a meccsnek. Ugyanis nem csak az érdeklődők, hanem az aggódók száma is megnőtt az elmúlt napokban. Reméljük alap nélkül…

Mindenki úgy tervezi, hogy szép esténk lesz. Legyünk sokan, legyünk hangosak, sportszerűek, s legyünk győztesek!

Címkék: ,

Mi vagyunk a …!

Írhattam volna ide bármelyik csapatot, szinte mind környékén elhangzik ez a mondat.

Egy klub –normális esetben- 3 pilléren áll. A sorrend itt nem számít, de valahogy muszáj leírni.

Az 1. (na jó, nevezzük az egyiknek) a csapat. Nehezen lenne vitatható, hogy odaadó, a klub filozófiáját elfogadó, a sikerért mindig becsülettel küzdő játékosok nélkül nehezen képzelhető el csapat. Jogos elvárás, hogy a három pillér egyike minden pillanatban a klub érdekeit tartsa szem előtt. Ha nem így tenne, nem lehetne a pillér.

A másik fontos oszlop a vezetőség. Megteremteni a biztos hátteret, a pozitív légkört, a nyugodt, professzionális környezetet és szakmai feltételeket, mind elengedhetetlen egy számottevő klubnál. Ha komolyan veszik munkájukat, ők is a klub érdekeit helyezik a legfontosabb helyre.

A harmadik tényező a szurkolótábor. Ők jelentik a szenvedélyt, adják a pluszt, s ha netán eltévelyedne az első 2 pillér, adhatják az erkölcsi kontrollt. Lehet-e kétely, hogy –ugyanúgy, mint az első két esetben- számukra is egyetlen fontos iránytű létezik: a klub érdeke.

A klubérdek. Ez az egyetlen fogalom, mely nem lehet alku kérdése. Lehet viszály, lehet nézeteltérés, de a klubérdek nem szorítható még időlegesen sem az egyéni szempontok mögé.

 

Ez vonatkozik mindhárom pillérre.

Címkék: ,

Eddig azt hallgattuk, hogy a Hertha nem tudja az MLSZ nélkül meglépni…

Meglépte. Most azt hallgatjuk, hogy jogilag nincs rendben az ügy, de nem lépünk…mármint az MLSZ nem lép.

A berlinieknél nem értik a magyar reakciókat. Tiszta lapokkal játszottak, mindvégig náluk volt az adu és ezt sosem rejtették véka alá. Elmondták, hogy bármikor…tehát bármikor visszahívhatják Dárdait. Ha akarták volna, a románok elleni meccs 20. percében, magyar 11.-esnél szólnak neki, hogy „Pali, komm schnell...”

Ők tényleg úgy értik amit mondanak, ahogy mondják. Ha bármikor, akkor bármikor. S nem értik, hogy mit nem ért a másik fél, ha a megállapodás a "bármikor" és a pillanat elérkezett.

A mi szótárunk más. A „bármikor” nálunk azt jelenti, hogy bármikor, de kényes pillanatban nem, mert az barátságtalan (szlengesen: kibaszás)…

S mindezen felül, a nyelvi és gondolkodási különbségeket nézve, a legnagyobb eltérés az, hogy a német klubnál egyenesen beszéltek. Azt mondták, bármikor… Nálunk azt mondták soha…Kiderült, ki nem mond igazat. Nem ők. Most ismét megy a kommunikációs trükközés itthon.

Mindettől függetlenül a legfontosabb, hogy szeptember 4.-én a válogatott győztesen jöjjön le a pályáról. A csapatot és az új kapitányt támogatni kell, mert ha mást nem is, de azt megtanulhattuk Dárdaitól, hogy összefogással, támogatással minden más. A magyar foci éppen annyival lett jobb, amennyivel több támogatást kapott a csapat a bukaresti meccstől számítva, s ez éppen annyival tette jobbá a csapatot, hogy reális az esély a kijutásra. A különbség 1-1 gól mindössze, és egyben ég és föld.

Ami a szeptember 4.-i meccset illeti…ha jól sáfárkodunk a mentális lehetőséggel, akár még jól is kijöhetünk a dologból. Mindenki, még a románok is tudták, a mi erőnk Dárdaiban van. Ha Storck tényleg tudja azt amit Pali és tűzben tudja tartani a társaságot, ha a csapat Dárdaiért is harcol majd, akkor egy tényezőt pluszban a magunk mellé állíthatunk. Dárdait már megismerhették, de Storckot nem. Fogalmuk sincs, mit várhatnak tőle. Ha ezzel jól sáfárkodunk, okozhatunk meglepetéseket.

 

Az MLSZ-ből a sunyiság meg azzal fog elsomfordálni, ha egyre több Dárdai és Storck mentalitású ember érkezik. 

Címkék: ,