Vélemény

Savanyú a szőlő?   azaz 2015-2016-os NB1-es bajnokság 2015. június 17-én

Csak a szépre emlékezem az előző bajnokságból, az pedig a 7/7. Aki Újpest drukker, annak nem kell megmagyarázni, ez épp olyn axioma mint a 6-0.

Ráadásul emellett szép a játék,  működő labdatartás, sok passz, sok mozgás, és mindez fűszerezve Asmir zseniális cseleivel.

Egy szó mint száz, kár, hogy véget ért az előző bajnokság, mert Vignjevic mester főszakács munkája beérett. És ami elkészült az egy nagyon is emészthető, jó futball lett.

Ezt kellene átmentenünk a 2015-2016-os bajnokságra, ami nem lesz egyszerű . A legfontosabb tényező persze megmaradt, Nebojsa. De van itt egy igazi bibi, ami bezavar a képbe, az pedig az új Szerencsejáték támogató  feltételek.

Mert szerintem kijelenthető, hogy éppen emiatt a következő évi bajnokságban nem érvényesülnek a  az egyenlő feltételek. Mondjuk már az is zavart, hogy a nemzet csapatának kikiáltott Fradi, mi alapján részesül milliárdos állami támogatásban, miközben az ország második legnépszerűbb csapata, az Újpest, egy kanyi fityinget sem lát, sőt...

Persze mondhatnánk, hogy az elmúlt 5-10 évben stabil 2500 fős átlagnézőszámú Videoton is mivel érdemelte  ki a bújtatott, kevésbé direkt állami támogatást, de lépjünk túl rajta. Egyesek milliárdokat kapnak, mások semmit... Mondjuk nem jó „másoknak” lenni, de minket legalább nem zártak ki, hát örüljünk!!

Szóval, az egyenlőtlen állami támogatások most tetézve lettek  egy szintén egyenlőtlen feltételeket nyújtó támogatással. A lényeges különbség azonban nem a klubkasszában lévő pénz, hanem a támogatás bevezetésének a hatásában lesz.

Nézzük csak: mint ismert, akik a nemzetközi kupában indulnak a 2015/2016-os idényben, azok a támogatás fejében maximum 5 külföldit szerepeltethetnek a csapatban bajnoki meccseken, akik nem, azok csak 3-at. Emellett a „nemzetközisek” 10  külföldit tarthatnak a keretben a többiek csak 7-et. Ez már önmagában komoly egyenlőtlenségeket szül, de ha mindezt megfejeljük azzal, hogy az állami csapatok kevésbé vannak  rászorulva erre a Szerencsejáték pénzre,  az amúgy is jelentős állami szerepvállalás miatt, könnyen előfordulhat, hogy az Újpest 3 külföldivel áll fel, a Fradi pedig 6-tal, vagy 7-tel is akár. Ha megnézzük, hogy az Újpest legjobbjai tavaly szinte egytől-egyig külföldiek voltak, akikből mi jövőre csak 3-at szerepeltethetünk egyszerre, addig  a Ferencváros tavalyi legjobbjai szintén külföldiek voltak, és a lényeges erősítéseket szintén külföldi játékosokkal tudja csak elérni. Nem nehéz kitalálni, hogy mig a Fradi erősödni fog, az Újpest ha a támogatási szabályokat be akarja tartani,  gyengülni fog a Ferencároshoz és a preferált nemzetközi kupacsapatokhoz képest. Tartok tőle, hogy önmagunkhoz képest is.

Ez pedig nem túl jó előjel egy Újpest drukkernek, aki vagy azzal a céllal vág neki a szezonnak, hogy hátha most nyerjük meg a bajnokságot, de ha nem, legalább a Fradit verjük oda-vissza.

Annak az esélye, hogy bármelyik megvalósuljon szurkolói célkitüzéseinkből, gyakorlatilag 0.

Hát ezért savanyú a szőlő, így 2015 június 19-e körül...

Hajrá Lilák! Szebb jövőt! Jó nyaralást, erős Újpestet kívánok! HF.

 

Boldog születésnapot Újpest! 130!

Címkék: ,

Roderick Duchatelet-t kértük, hogy álljon rendelkezésünkre a szezon vége előtt, hogy képbe kerülhessünk a terveket illetően. E-mailben elküldött kérdéseinkre szívesen válaszolt a csapat tulajdonosa.

 

- Tavaly az Újpest a 13. helyen végzett, de megnyerte a Magyar Kupát. Az idén sokkal jobban szerepel a bajnokságban, valószínűleg az 5. vagy a 6. helyen végez, de nincsen trófea. Melyik eredmény tetszik jobban?

- Természetesen megnyerni a kupát.

- Az Újpest az elmúlt időszakban nagyon élvezetesen játékot produkált és ez eredményességgel is párosult. A szezon első felében ez nem volt így. Várható-e, hogy az érkező játékosok korábban jönnek a szokásosnál, hogy a játékrendszert, amit az edző kér, el tudják sajátítani?

- Mindig arra törekszünk, hogy az új játékosok minél előbb csatlakozzanak a csapathoz, de ez nem mindig múlik rajtunk. Minden félnek egyezségre kell jutnia.

- Megvannak már a jelöltek?

- Igen, természetesen. A tárgyalások zajlanak, remélhetőleg gyorsan be tudunk néhányat fejezni sikeresen.

- Milyen pozíciókra várhatók érkezők és hány játékosra számíthatunk?

- Miután lesz második csapatunk is, ezért nagyobb keretre lesz szükségünk, s ezért sok játékos fog érkezni. Néhányuk az első csapat keretét fogja erősíteni, néhány tehetséges magyar pedig a jövő reménységei. Ők lesznek az Újpest FC elit akadémiája. Kevert csapat lesz, vagyis együtt készülnek majd a játékosok és 10 játékost keresünk összesen.

- Van érdeklődés más kluboktól a mi játékosaink iránt?

Konkrét érdeklődések vannak és mindenki tudja, hogy kik ezek a játékosok.

- Az utolsó információ a stadion rekonstrukcióval kapcsolatban az, hogy hamarosan megkezdődik. Van új fejlemény az ügyben?

- Tudomásunk szerint ebben a szezonban kezdődik a felújítás. Úgy döntöttünk, hogy maradunk itthon a munkálatok során. Előfordulhat időnként kényelmetlenség emiatt, de ha nem vállaltuk volna, el kellett volna költöznünk a hazai meccsekre. Reméljük a szurkolók megértik ezt és türelmesek lesznek.

- A madarak azt csiripelték, hogy Önnek köszönhetően lesz kézilabda csapat Újpesten. Van ennek alapja?

- Ebben az ügyben nincsenek információim. Nem vagyok a kérdésben érintett és nem is tervezem, hogy az legyek.

Címkék: ,

A szünet valószínűleg nekünk jött a legjobban, bár szerencsére az rövidebb, mint a csapatok zömének. Lehet rendezni a sorokat, mert az elmúlt 4 bajnoki és 1 kupameccsen kirajzolódott, ez a csapat még nem volt készen. Ha onnan nézzük, hogy a kupában állunk és egy idegenbeli 0-0-t követően hazai pályán kell egy bármilyen győzelmet kicsikarni egy másodosztályú csapat ellen, a feladat nem tűnik túl bonyolultnak. Ha azonban onnan nézzük, hogy a Gyirmótnak elég egy bármilyen döntetlen a továbbjutáshoz, de minimum a hosszabbításhoz, ráadásul tele vannak önbizalommal, hisz a feljutásért küzdenek, akkor más a helyzet. Ezen felül telis tele vannak rutinos, NB1-et is megjárt labdarúgókkal, szóval pontosan tudni fogják, hogy mit kell tenniük. A vendégek –bár nem néztem utána- feltehetően fennállásuk legjobb idényét futhatják, hisz a feljutás és a kupabravúr ilyen erősen (főként egyszerre) még nem legyintette meg a Győr melletti település csapatát.

Ami náluk most várhatóan nagy előny, vagyis a nyugalom, a maximális koncentrálás a feladatokra, az nálunk éppen hiánycikk. Mindenki ismeri a helyzetet, ami csak fokozódhat egy esetleges kieséssel. Az elvárás pedig egyértelmű, az osztálykülönbségnek tükröződnie kell – véli az Újpest drukker.

Ha óvatosak akarunk lenni, akkor azt kell mondjuk, nem lesz ez egy könnyű meccs. Jelenleg 2 tényező szól mellettünk. Az egyik a magasabb osztály, másrészt a címvédő státusza. Reméljük lesz annyi kurázsi a csapatban, mint tavaly és a folyamatos nehézségek ellenére ismét eljuthatunk a kupában a végelszámolásig. Ha netán ez nem sikerülne, elképesztően nehéz 9 forduló várna az Újpestre, mert ismerve a szurkolóink habitusát, és érzékenységét, a jelenlegi lelkiállapotukban nem igazán bocsájtanák meg a rossz szereplést.

Bizonyára van, aki úgy gondolkodik, hogy inkább essünk ki, ha azzal közelebb kerülünk egy szebb jövő (?) ígéretéhez, ám véleményem szerint nincs olyan helyzet, mely annyira sötét lenne, hogy egy trófea lehetőségét is be kellene áldoznunk. Talán mindenki emlékszik még a tavalyi mámoros kupadöntőre, s ki ne szeretné mielőbb újra átélni azt.

Vignjevic ebben a műfajban mindig jó volt, a legfontosabb meccsekre rendben volt a csapat. Ezen az egy csatán vergődjünk túl valahogy sikeresen, s ettől talán visszatér az önbizalom, helyre kerül a hit.

Érdekes, hogy a hétvégi bajnoki ellenfelünk sem pihen, ők a Pécs ellen kísérlik meg minimális előnyből megszerezni a továbbjutást. Nagyon nem lennék elkeseredve, ha ez nem sikerülne nekik, több oknál fogva sem. Egyrészt a Pécs ellen van gyors törlesztenivalónk, másrészt sokkal jobban örülnék egy búbánatos Videotonnak a hétvégi bajnokin. Hisz ismerjük a mi kis bajnokságunkat, a legtöbb dolog az apróságokon, azon belül is a lelkiállapoton múlik.

Címkék: ,

Forr az indulat országszerte, mindenki mondja a magáét, de senki nem hallja a másikét. Ha esetleg hallaná, akkor meg nem érti.

Miután tény, ezért kár lenne szépíteni vagy ferdíteni, a honi focipályákon és környékükön az (volt) a módi, hogy rivális táborok már jóval a kezdés előtt a maximumra tekert hangerővel szidj(t)ák egymást és időnként bizony elcsattant néhány pofon sőt, volt, hogy több is. Az is tény, hogy a nagyobb rangadók előtt megszervezve vagy ad-hoc, időnként összecsaptak a felek, s tudjuk, - hisz emlékszünk - kés is került elő egyszer-egyszer. A karhatalom túlbuzgó emberei vérszagot kaptak, s ráéreztek, apró, de számukra nagyon fontos pillanat jött el, zömük silány életének remek kompenzációjaként markuk közé került néhány huligán, s a rosszul értelmezett magyar virtus jegyében időnként sem nőket, sem gyermekeket nem kímélve fitogtatták erejüket az egyenruha jelmezbe bújtatott ösztönlények. Nem mindenhol persze, de amikor pattant a szikra és volt mire hivatkozni, ők oly szakszerűtlen túlreagálásokkal kezelték a problémákat, hogy attól tényleg felfordult a jóérzésű emberek gyomra, és ez többnyire csak olaj volt a tűzre. Az ember, ha tehette, és ha a rendőr elfordult egy pillanatra, már bontotta is a korlátot, rázta a kerítést, hajította a fél téglát. Az ösztönlény meg erre várt. Provokált, mert tudta, a törvény, az egyenruha őt védi, nála van törvényesen a gázspray, csak ő győzhet. Persze előfordult, hogy valakinek véletlenül jutott a cséplésből, az meg „minek megy a meccsre”, vonta meg a vállát az egyenruhás, s bele is ivódott a köztudatba, hogy a Fradi-Újpest az bizony olyan program, ahol bárki kaphat egy maflást. Hónapokig, évekig láttuk a kardlapos támadást a Kispest-FTC meccsről, és a lovasrohamot az FTC-Újpestről a televízióban, mely azt sugallta: „Ne menj meccsre, mert balhé lesz. Ha mégis kimész, verekedned kell!” s a jóérzésűek közül ismét sokan lemorzsolódtak. És ekkor döntött úgy az MLSZ, hogy (kormányzati hatásra) közbelép. Az időzítés jó volt, sőt már réges-régen meg kellett volna tenni, de legalább végre valaki tenni akart. Ez üdvözítő. Azt azonban, hogy emberek, akik állítólag a magyar labdarúgásért dolgoznak, ennyire hihetetlenül balfácán módon nyúljanak hozzá az ügyhöz, azt senki nem gondolta volna. Munkájuk gyümölcse néhány szóban, esetleg tőmondatban összefoglalható.

Egyrészt, ma már alig van néző. Aki maradt, az elsősorban az MLSZ ellen tüntet, a csendes többség pedig elkerüli a stadiont. Nincs kedve hallgatni a szánalmas rigmusokat, nincs kedve átvergődni az egész városon kétszer azért, hogy egy meccsnézés gyakorlatilag egész napos programmá fajuljon, nincs kedve a megalázó, szemtelen, arrogáns biztonsági átvizsgálásnak nevezett cirkuszokhoz, nincs kedve a fenyegető készenlétiekhez, nincs kedve az egész légkörhöz, ami körülveszi a magyar focit. Minden, amiért kimenne az ember, immár hiányzik a meccsből. Nem lehet jóízűen szurkolni, mert a jó drukkert abban mérik, hogy mennyire utálja az ellenfelet. Lehetetlen jegyvásárlási szokásokra kényszerítik az embert, (pl a derbi jegyért a vidékieknek személyesen kellett volna felutazniuk, mert valaki úgy döntött, hogy ezúttal nem lehet jegyet venni a neten, pedig elvileg az is egy kényelmi szolgáltatás. Tehát egy nyíregyházi fradistának kétszer kell feljönniei, ráadásul a meccs napján hajnalban indul és éjjel ér haza.) pedig egy igazi biléta még értékes ereklyévé is válhat és tudom, velem együtt sokan hódolnak ennek a szenvedélynek. Lassan 5 esztendeje, hogy az egyik legszebb dísz a falon a 6-0 belépő az aláírásokkal. Aztán legyünk őszinték, ki az isten haragjának van kedve fél órákat ücsörögni meccs után a stadionban megvárva, hogy az ellentábor minden tagja hazaérjen, fogat mosson, kiv…e, aztán elbóbiskoljon.

Lehet, hogy kispolgári, de amihez kedve van az az, hogy kimenjen a haverokkal a meccsre, hogy jól érezhesse magát, még akkor is, ha azok éppen mondjuk Szombathely szurkolók. Az egyik ismerősöm, aki Kispest drukker, egy Újpest-Győr meccsre jövet ismerte meg későbbi feleség féleségét, s a család immár 2 lány gyermekkel járna meccsre, mert érdekli őket a foci. Ma már nem ismerkedhetnének össze. A normális szurkolónak lenne kedve meginni egy pofa sört és enni egy hot-dogot. Lehet, hogy kivinné a családot is, de az asszony többnyire már nem jön, mert az még érzékenyebb a „kur.a an..dra” és a gyereket sem szívesen engedi ki. Az egyszeri szurkolónak lenne kedve zászlót lengetni, mert azt a gyerek is nagyon szereti, de azt nem lehet, mert „veszélyes”. (Mi van???)

Annyian, de annyian leírták már véleményüket erről a problémáról, hogy az emberek lelke elfárad szeretni a csapatát. Leírta egy Honvéd meccsre induló ember, hogy beléptetés helyett órákig állt sorba, holott a szurkolói kártya „kényelmi szolgáltatás”. A Pécs drukkert az arrogáns biztonsági üldözte el a stadionból, mert ő dönt életről és halálról. (Megint csak mi van???)

Kispestre úgy lehet Újpest meccsre menni, hogy előtte órákkal a Szusza stadionnál kell lenni és a mérkőzést követően szintén órákkal oda kell visszatérni. Sem egy Budán élő lila, sem egy belvárosi nem vállalja már ezt a cirkuszt, főleg úgy nem, hogy egy ilyen transzport inkább emlékeztet az internálásra, mint kirándulásra. A vidékiekről már ne is beszéljünk, tényleg hülye lenne bárki is felkerekedni és egész napját arra szánni, hogy megnézzen egy első osztályú focimeccset. Illetve dehogy első osztályút. A színvonal oly megbocsájthatatlanul silány, hogy már nem is érdemes vitatkozni azon, ki a jobb. Negatív tabella van, azaz ki a legkevésbé gyenge.

Az ember szeretné azt érezni, hogy megbecsülik. Megbecsüli az a klub, amelynek színeit viselve elindul hétvégenként a stadionba, amelynek címerét sokan a bőrükre varratták, valamint ahol elvileg érzelmi alapon szívesen töltődne fel pozitív energiákkal. Ehelyett csupa keserűség, bosszantás és dühöngés jár annak, aki ma arra adja fejét, hogy kimenjen egy hazai bajnoki labdarúgó mérkőzésre.

Tisztelt mindenki, aki egy picit is érintve érzi magát ebben a kérdésben, vagyis MLSZ, klubok, szurkolók, rendőrök, biztonságiak, büfések, szektorokat takarítók! A labdarúgás nem csak üzlet, hanem szolgáltatás is. Sőt, attól üzlet, hogy szolgáltatás. Ameddig rossz szolgáltatást nyújtanak, ameddig nem tisztelik a vevőiket, vagyis a szurkolókat, addig ne is álmodozzanak arról, hogy tömött lelátók és sportszerű közönség fogja éltetni a klubok és a szövetség vezetőit. Nyugodtan csináljanak egy elégedettségi felmérést a szolgáltatásokat használók körében, higgyék el, botrányosan gyatra minősítésekkel találkoznának.

Ja…Újpesten az öreg szotyiárus évek óta ragyogó minőségű portékával és udvarias kiszolgálással várja vásárlóit. Mindig mond egy-két jó poént, hogy felvidítsa az embert. Lehet tőle tanulni.

Címkék: ,

Igen, én vagyok az a buzi, aki minden nap karbantartja a Tulajdonos Úr makkját. És önzetlenül csinálom, azért, mert tetszik! 

Na, nem elsősorban Ő maga, hanem az, 

  • hogy sikerült bepozicionálnia az Újpestet a Duchatelet-focibirodalom leglesajnáltabb csapatának, akiből a többi négy szabadon építkezhet, miközben minket menedékként, szanatóriumként vagy a végső kirúgás előtti utolsó állomáshelyként használnak, esetleg próbajáték-központnak, ahol mindenki kaphat legalább egy fél szezonra szóló szerződést, miután vagy elviszik egy „jobb Düsi-klubba” vagy visszaküldik oda, ahonnan jött; 
  • hogy sikerült úgy megvennie a csapatomat, hogy nem rögzítette írásban a kötelezettségeit és emiatt majdnem megszűnt a legnagyobb NB1-es múlttal rendelkező magyar klub; 
  • hogy bár itt akar üzletet csinálni, de képtelen egyetlen gesztust is tenni korrupt és műveletlen politikusainknak, használhatatlan hatóságainknak és egyéniségnélküli báb MLSZ-prominenseinknek, ezzel is garantálva a tartós eredménytelenségünket és folyamatos szívatásunkat; 
  • hogy egyetlen piacképes játékosunkat is eladta, miközben ebben az átigazolási szezonban sem nyitotta ránk az ajtót egyetlen épkézláb futballista sem, „magyar épkézláb” meg pláne.

 

Sorolhatnám még, hogy mi minden tetszik, ami miatt „védem” Őt, de nem teszem, mert talán ennyi is elég. 

Tehát pusztán ez az önző érzelmi kötődés indított arra, hogy nem bírván tétlenül hallgatni az egyik „szurkolói csoport” vezetőjének folyamatos „Duchatelet takarodj! Go home!” óbégatását a díszpáholy alatt (én nem ott ültem…), kiszaladt a számon hogy „Te meg fogd már be a pofádat, te fasz!” Nem volt irodalmi stílusú az én megnyilvánulásom sem, de abban biztos vagyok, hogy mindenképp helyénvaló (adekvát…) volt. Erre persze kaptam néhány „kedves” megjegyzést és nemcsak az ordibáló illetőtől, de az már megint nem engem minősít, hogy a fenti szituációban a „hangtalan tömeg” végül kinek az oldalára áll… Aztán aránylag hamar lekerültem a napirendről és ez nem is volt ellenemre, már csak azért sem, mivel a tulajdonos inzultálásának újabb érdekfeszítő fejezete kezdődött, perceken belül. 

Az előkészítéshez még hozzátartozott, hogy az előbb említett langaléta alak huzamosabb ideig inzultálta verbálisan elnökünket, mialatt a Duchatelet által fizetett biztonsági szolgálat (amelynek tagjai közül néhányakkal egyébként kifejezetten jó viszonyban vagyok) tudomást sem vett a történésekről, sőt, a lelátón a játékos kijáró közelében posztoló biztonsági őr még látványosan össze is ölelkezett és csókolódzott vele. E hangulati felvezetés után kb. 20-30 „ultra”, úgymond, megrohamozta a díszpáholyt. Az A-teraszon odasereglettek a díszpáholy alá, majd jó páran felléptek a tribünre és könnyedén átlépték a díszpáholy korlátját. A díszpáholy központi részén ülők ekkor szinte kivétel nélkül távoztak, az oldalt ülő korábbi játékosaink zavart/cinikus somolygással figyelték az eseményeket, míg Kovács Zoli múltjához és jelenlegi státuszához méltó módon próbálta menteni vagy legalább kezelni a helyzetet. A begőzölt ipsék nem mentek tovább, rövid időn belül visszafordultak, lemásztak a teraszra és visszavonultak a többi ultra közé. 

A fenti példa is mutatja, hogy tragikomikus szereptévesztésben van itt mindenki, de főleg az ultrák. Senki nem vitatja, hogy nélkülük a futball nem az, ami, de azért az mégiscsak túlzás, hogy miközben mi, szurkolók legszívesebben bemásznánk a kerítésen, hogy megspóroljuk a jegy árát, addig nem áll távol tőlünk, hogy Jusztícia pózában tetszelegve mindenkit számon kérjünk, játékostól, szakvezetőn át a tulajdonosig, de legfőképpen az utóbbit. 

Szomorú szívvel tájékoztatok mindenkit, hogy a világ boldogabbik felén, ahonnan Duchatelet is érkezett, a labdarúgás üzlet. Magyarul, egy tulaj nem azért vásárolja be magát egy klubba, mert drukkol neki, még csak nem is azért, mert beteges vágya, hogy a klub ultráinak a kedvére tegyen, hanem mert üzletet lát benne. Betesz, kivesz és a célja, hogy többet vegyen ki, mint amennyit betett. Mert egyébként minden üzleti tevékenységnek ez a lényege és ez gyakran pont úgy érhető el, hogy a csapattal nem törnek „erő feletti” eredmények elérésére. 

Ez csak és kizárólag Magyarországon van másképp, ahol a tulajdonosok egy része álmodozó idealista, aki – amíg tönkre nem megy bele – klubja mecénása. Másik része simán bűnöző, akit a zavarosban halászás lehetősége visz oda. Megint másokat a politika kényszeríti arra – például mert egyébként meg bűnözők… –, hogy egy-egy klub fenntartásával váltsa meg a szabadságát, placcon maradását. 

Hát ezeket a dolgokat is érdemes szem előtt tartani, mielőtt a fenti módját választjuk nemtetszésünk kifejezésének.

 

Végül következzék e heti költői kérdésünk: 

„Szerintetek normális-e az, ha a klub által fizetett biztonsági szolgálat tétlenül nézi és hallgatja végig, amint egy szurkoló hosszasan fennhangon gyalázza a klub elnökét, illetve azt, amikor 20-30 „szurkoló” megrohamozza a díszpáholyt?”

 GG

 

Címkék: ,