Vélemény

Ez így már kínos. 9 meccs győzelem nélkül kezd gyötrővé válni. Még szerencse, hogy hét közben volt egy kupameccs, melyen sikerült nyerni és továbbjutni. Ám mégis, a Velence elleni „fölényes” győzelem már nem takarja el azt, hogy ez a csapat jelenleg nem csapat.

Amikor augusztus 31.-én egy fél kezdőnyi játékos érkezett, azon morgolódhattunk, hogy megint október közepére fog összeállni a csapat, mikorra már lehet olyan hátrányunk, hogy nem is érdemes a dobogó irányába nézelődni. Többszörösen sem lett igazunk, hisz egyrészt az eredmények úgy alakultak, hogy a dobogó még mindig „lőtávolban” van, másrészt nyoma sincs összeálló csapatnak.

A székházban látszólag nyugalom van, ami lehetne akár jó jel is, de jelenleg sokkal inkább érezhető egyfajta apátia és tehetetlenség. Az, hogy a döntő lépést hol kell megtenni, egyelőre nem állítható egyértelműen. A magyar vírtus azonnal kiabálja a lelkünkből, hogy „edzőváltás!!!”, de itt meg kell állni egy pillanatra. Egy edző, aki fél éve még szárnyalt a csapattal és ő maga volt a csapat erőssége a legtöbb lila szerint, hirtelen levegő nélkül találta magát. A jól megtervezett, de csak részben működő játékrendszer filozófiájában hívő edző most mintha nem találná a továbblépés, a kilábalás ösvényét. Tavaly is volt hasonló széria, de akkor még jobban hatott a kupagyőzelem varázsa, és még időben összeállt a játékunk. Most viszont mintha nem akarna működni valami. Hiányzik a hit, a mindenáron győzni akarás a pályáról, legalábbis így látszik kívülről.

Ha kicsit elrugaszkodunk a magunk bajától, akkor jól látható, hogy nem csak mi szenvedünk hasonló problémával. Itt van az orrunk előtt, illetve hát a hátunk mögött a Vasas és a Puskás Akadémia. Mindkét csapat próbálkozna valami kulturált, nézőbarát produkcióval előrukkolni, de nem jutnak ők sem semmire. Aki nem az „olaszos” focit szereti, azoknak az FTC, a DVSC és az előbb említett csapatok meccseit érdemes néznie. Ám ahhoz, hogy eredményes labdarúgást lássanak, vagy olyan költségvetés kell, mint az FTC-é, vagy olyan mérkőzéseket kell látogatni, mint a Paksé. Ezzel meg az a baj, hogy fájdalom végignézni egy félidőt is, nemhogy egy egész találkozót.

Nehéz látni a vergődésünket. Valaki jó lenne, ha kitalálna már valamit, vagy legalább arrébb rúgna egy kavicsot, mert ez a szerencsétlenkedés kezd töketlenkedéssé válni.

Bár nem egyedi jelenség Újpesten, hogy fogy a szurkoló, de érdemes átgondolni, mivel lehetne serkenteni a nézőszámot. Dr. Szerémi Andrea gyermekpszichológus és anya mondja el véleményét a dologról a videón.

Bezárult egy kapu. A kapu. Feröer ellen nem lesz néző a leláton a válogatott októberi meccsén.

Van az a helyzet, amikor sajnálni kell a hóhért? Van olyan szituáció, amikor az, aki folyamatosan túlnövi egyeduralkodói hatáskörét, szembesül azzal, hogy a fejére koppintanak, s nem érti, hogy mi a bánat történik. Néz körbe, mint a ló a lucernásban, s csodálkozik, hogy mi van. Mindent megtett, de a rengeteg erőfeszítést hiábavalónak bizonyult.

Ilyen az kedves MLSZ, amikor elveti valaki a sulykot. Sajnálatos, hogy van olyan szervezet, amelyik ugyanúgy gondolkodik, mint Önök, s ugyanazon elvek mentén szívat. Az Önök helyzete speciális. Évente van kb. 6-8 hazai válogatott mérkőzés, és mégis, 2 év alatt a második zárt kapus mérkőzést sikerült produkálniuk, holott az egyiket a legfontosabb mérkőzésre (Románia ellen) vívtuk ki, a másikat pedig a legfontosabb meccsen (Románia ellen).

Tisztelt MLSZ! Most, hogy az Önök minden erőfeszítése ellenére is zárt kapussá vált a szintén sorsdöntővé előlépett Magyarország- Feröer szigetek EB selejtező, nem kellene átgondolni az Önök igen tisztelt büntetési stratégiáját? Észreveszik végre, hogy azok, akiknek a hátán csattogtatják hétről hétre az ostort, azok vajmi keveset tehetnek azért, hogy a közös célok megvalósulhassanak?

Tisztelt MLSZ! Most, hogy annak a bizonyos bránernek a rosszabbik végén tartózkodnak, nem kellene elgondolkodni azon, hogy akkor, amikor éppen a jobbik végén vannak, akkor változni kellene?

Van képük fellebbezni? Milyen alapon? Nagyon várom a szövegét és igen remélem, hogy hatástalan lesz. A magyar csapatnak nagyon szorítok majd a meccsen, s terveztem, hogy a helyszínen fogom megtekinteni a találkozót. Nem fütyültem a román himnusz alatt, nem cigányoztam senkit, s nem ugráltam a „büdös román” strófára, de mégis…az Önök tehetetlensége miatt elveszítettem azt a lehetőséget, hogy a helyszínen bíztassam a válogatottat. Hogy fognak engem kártalanítani?

Nos, kedves MLSZ! Itt az idő elgondolkodni azon, hogy ha a jelentősen szűrt szurkolósereg nem tudta elérni azt a mércét, melyet az UEFA támaszt, akkor milyen alapon játsszák Önök itt a hóhért.

 

Ugye érzik, hogy most mindenki a maguk szánalmas vergődésén röhög a fellebbezési ügyükben?

Azért ez az ország nem unalmas, az biztos. Még a minden áldott nap itt élőknek is képes meglepetést okozni, lehet ez az egyik nagy vonzereje ennek a népnek, s ezért választ minket minden nap egyre több turista (is).

A múlt hét végén az UTE Baráti Kör tagjai virágot szerettek volna elhelyezni a tavaly elhunyt DVTK játékos, Rakaczki Bence sírjára, de a rendőrség minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy ez ne sikerülhessen. A résztvevők elmondása alapján végül sikerült eljutniuk a temetőbe, de a rendkívül rugalmatlan karhatalmi hozzáállás miatt a mérkőzésre 15 perces késéssel érkeztek emiatt.

Az előbbi történet fényében minimum döbbenetes az a mai hír, hogy az FTC azon ultrái, akik bojkottálják a meccslátogatásokat, Kubatob FTC klubelnök elleni demonstrációra kértek és kaptak engedélyt a Megyeri útra, a Szusza Ferenc stadion szomszédságába. Ott fogják nézni a meccset.

Hogy a fradisták kifogyhatatlanok a kreatív ötletekből, az biztos. Hogy annak, aki ráütötte a pecsétet a papírra, elmentek otthonról, az is biztos.

 

Amikor elolvastam a FB-n terjedő információt, nem akartam hinni a szememnek. Az, hogy a fradisták bíznak magukban, nem kérdéses, de hogy a rendőrök is, az már eléggé érdekes. Hogy ebből botrány lesz, az 100%, és még ha sikerül is a közvetlen kontaktot megakadályozni a már nem is tudni hány tábor között, következményei az ügynek bizonyosan lesznek. Merthogy egy ilyen idióta ötlet nem marad(6) reváns nélkül, az biztos. 

Kreatívok ugyanis nálunk is vannak bőven, főként ha a rivális bosszantásáról lehet szó.

Címkék: ,

Holnap sorsdöntő meccset játszik a román válogatottal a magyar csapat. Hetek óta lángol a vita a fütyüljünk vagy ne fütyüljünk kérdésben. Olvasói levél érkezett ebben a témában hozzánk, melyet változtatás nélkül közlünk alább.

"Aki tanult egy kis sportlélektant, az másként látja. Mármint ezt a fütyüljünk, vagy nem fütyüljünk ügyet.

Emlékezzünk egy fájó eredményre a nem is túl távoli múltból. Pótselejtező, ellenfél Jugoszlávia.

Az egész tábor őrjöngve üvölti, hogy „Croatia! Croatia!” Valószínüleg mindenki lelkében az tombol, hogy ezzel jól elvesszük a Jugók kedvét az élettől is, nemhogy a focitól. S ha élni sem lesz kedvük, akkor megsorozzuk őket és egyenes az út a boldogságba.

Nem így történt. A szerb harcos nemzet, ha nemzeti büszkeségét valaki megsérti, nem visszahúzódik, hanem sokszoros erővel vág vissza. Az ő szívük és vérük ilyen esetben megrengetegszereződik. Mindenki emlékszik, az egyébként is esélyesebb „plávik” úgy agyonvertek bennünket, hogy még a visszavágóra sem tértünk magunkhoz. Szó sem róla, Mijatoviccsal az élen tele voltak tűzdelve világsztárokkal, s nyertek volna taktikus játékkal mondjuk 2-0-ra és azt igen kedvező eredménynek érezték volna. Ehelyett 90 percen keresztül úgy száguldoztak a pályán, mintha az életük múlna rajta. 1-7 lett a vége.

A magyar lélek nem ilyen. Ha velünk hangosan kiabál valaki, mi megpróbáljuk elrendezni az ügyet békésen.

Ha valaki félre szeretné érteni a cikk végén gondolataimat, nem vagyok sem liberális, sőt…, sem megrögzött „Teréz anyu típus”, egyszerűen az a szempont vezérel, hogy milyen lélektani támogatást tud adni vagy éppen elvenni a magyar válogatottnak a szurkolósereg. A románok himnusza egy induló, s lelkük sokkal inkább hasonlít a szerbekéhez, mint a miénkhez.

Összefoglalva, ha túllépnénk azon a tényen, hogy a román himnusz kifütyülése - bár óhatatlan igény van rá belsőnkben – anyagi és erkölcsi kárt okozhat (igaz, egy izraeli himnusz kifütyülése sokkal érzékenyebbé tenné az UEFA-t, de ez most mindegy), lélektani előnnyel sajnos nem járna.

Talán a legnagyobb meglepetést azzal érnénk el, hogy az ellenséges légkörre felkészített román játékosok nem értenék, hogy milyen bolygón vannak, ha nem az ő énjükből fakadó, primitív, általuk ilyen helyzetben tökéletesen normálisnak gondolt viselkedéssel találkoznának.

A siker többnyire nüánszokon múlik. (no nem a szerbek ellen anno…) Aki egy picit messzebb merészkedik kilátás tekintetében az orrsövényénél, az másként látja. Nem azért, mert liberális, vagy mert szeretné az ellenfelet…"

Címkék: ,