Vélemény

Eddigi full pozitív világnézetem, már ami a magyar labdarúgást illeti, ma 180 fokos fordulatot véve eljutott oda, hogy azt érzem, a halott koporsója felett állunk és kezdjük leereszteni azt a gödörbe.

A mai nap eseményei után új műfajt teremtettek az eddig is rendkívül színes minősítési palettán, létrejött ugyanis a legújabb magyar hungarikum, a tragi-combo-hózat. Azokban az országokban, ahol a labdarúgást komolyan veszik és valamiért még belepislognak a magyar pályák (bocsánat, immár stadionok) környékén történő eseményekbe, nospát szednek röhögő görcsre és térdvédőben csapkodják a térdüket.

Az MLSZ néhány napja bejelentette, hogy életbe lép az Újpest ellen foganatosított, eddig felfüggesztett büntetés, amely biztos jogos (szerintük és az ő szabályaik szerint) de akkor miért most, amikor 3 hónapig állt a bajnokság, és szét lehetett volna ülésezni az egész szünetet. Na mindegy, az eddigiekhez képest nem volt túl nagy horderő ebben az ügyben, már rég megszoktuk, hogy a szövetségben 10 döntésből kilenc, minden etikai, jogi, logikai és sportszakmai szemponttal ellentétes. Pont ettől bájos, hisz már-már annyira rossz, hogy az ember elbizonytalanodik, talán a váratlanság erejével operálnak a Kánai úton. Lényeg a lényeg, ez még nem lendítette ki a lelki szeizmográfot senkinél sem, ám a tulajdonos bejelentése igen.

„Ha nem lesz rend, nem lesz néző sem”, ez az isteni gondolat pattant ki, és ha az ember mélyebben belegondol, vajon ki lenne az az elmebeteg, aki fizetni akarja a büntetést a bmlsz rigmusok, meg hanggránátok miatt, miközben fizeti a biztonsági szolgálatot, amely nem képes fenntartani a rendet, holott alig van néző a stadionban, s az egész cirkusz oly ráfizetéses, hogy elmondani sem érdemes. Abban nem vagyok biztos, hogy a gondolat valós szándékon alapult, inkább teszem befutóra azt, hogy „be akart ijeszteni”.

Na, ennek volt kifejezetten sz@r, politikusnak ne menjen még, előbb vegyen néhány leckét Fletótól.

Ha valaki azt gondolná, hogy ezzel vége, az alaposan téved. A nap végére ugyanis beemelkedtünk a megakandikamerai sztratoszférába, az emberiség jelenlegi képzeletbeli maximumára. Persze mindig van új világcsúcs, folyton lehet fejlődni, de ma ez az egyértelmű etalon.

A nap ékköveként, a szurkolók alkut ajánlottak a klubnak, mely szerint a vezetés álljon az oldalukra a honi szövetség elleni harcukban, forrassza egybe a már egyébként is egyként forrongó táborokat és fordítsa az MLSZ ellen a többi egyesületet is. Mindezt azért, mert 30, 50, 200 (melyik táborban éppen mennyi) hülyegyerek nem anyázhatja egymást kötetlenül, s mert nevét kell adnia ahhoz, amit tesz.

Van egy rossz hírem mindenkinek. 3, egymás nyelvét nem beszélő, erkölcsi normák tekintetében hol részben, hol teljes mértékben hiányos, térben és időben egészen különböző helyen lebegő süketnéma metakommunikációs jeleit a tudomány jelen állása szerint semmilyen Aladár/Köbüki szerkezet nem tudja kultúrlények, vagy minimum növények szintjére feltranszformálni, hogy a felek legalább azt meg tudják állapítani, hogy gondolatfoszlányaik között, hol van a mondatokat elválasztó pont.

Tisztelt mindenki!

Szögezzünk le alaptéziseket. Ilyeneket például, mint a „reggel felkel a nap”.

A szenvedély nem egyenlő az erőszakkal. A szenvedély nem azonos a verbális agresszióval. A piro nem bűn. 30 hülyegyerek miatt nem büntetek 2000 embert. A szurkoló szurkol. A tulaj biztosítja az ideális feltételeket. A tulaj tiszteletben tartja az egyesület 130 év alatt felépített tradícióit. A focista focizik. Attól nem lesz senki jobb drukker, ha hangosabban anyázol. A szurkoló, az egyesülettel szolidáris, nem a másik szurkolóval. Az oroszlán erősebb, mint az egér.

Címkék: ,

Indul a tavasz

 

Egy bibliai rész elindított bennem egy gondolatmenetet így a tavasz kezdetén. „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek." Semmi esetre sem akarok pénzről, vagyonról írni, hanem időnkről, szeretetünkről, és a reményünkről, amit adnunk kell újra. A 21. században elindult egy negatív hullám, ami minket is elért, sajnos. Rossz példaként mindenkitől ezt látjuk, a tv műsorok 90 %-a, és a reklámok teljes egészében azt sugallják, arra tanítanak bennünket, ha valami nem megy, jelenleg nem működik, akkor azzal nem kell foglalkoznunk. Sokkal rosszabb, hogy már arra ösztönöznek bennünket, hogy cseréljük is le. Így mennek tönkre életek, széthullnak családok, emberek elvesznek. Elveszett mindennek az értéke. Emlékszem, jó pár évvel ezelőtt, ha valami nem működött, akkor nem voltunk közömbösek, mert kerestük a megoldást, hogyan tudnánk rendbe hozni, megjavítani, újra működőképessé tenni. Nem adtuk fel, akkor sem, ha ezért rengeteget kellett dolgozni, vagy sokat elvett a szabadidőnkből. Ma már közömbös, cserélgetős társadalommá alakultunk át. 

Bizonyára felmerül ezek után a kérdés mi köze ennek a sporthoz, és kedvenc Egyesületünkhöz? Így élünk ezzel kapcsolatban is, mert ez az új hullám az élet minden területét érinti, és nincsenek kivételek. Nemcsak megtalált, hanem be is épült közénk. Sok emberrel beszélgetek, akik elmondják: már nem megyek meccsre, nem nézem a tv-ben sem, mert nem működik, nem olyan, mint régen. Az előző évben egy öregfiúk tornára hívtam egy ismerősömet, biztatva őt, hogy ott lesznek a régi kedvenceink. Azt válaszolta: „kimegyek, de amennyiben a kedvenc német csapatom akkor játszik, a tv előtt maradok”, pedig régen évtizedekig meccsre járt. Ha valami nem működik, akkor nem érdekel, vagy lecserélem. Ugye értitek? Látjátok, megfertőzött minket. Fiatalok nyakában barca, real, …stb. sálak lógnak. Sportrendezvényeken az árusoktól külföldi csapatok dolgait vásárolják, és néhány magyart. Azért, mert a világ sugall valamit, attól még az nem biztos, hogy járható. Nem mindig a könnyebb út a helyes út. Kezdünk elfogyni, ezzel rossz példát adva egymásnak. Nem kellene megengednünk, hogy pislákoljon egy láng. Vissza kell állni a régi megoldásra. Újra menni kell a meccsre, mert ha csak pár száz emberrel több hallatszik, az a játékosoknak hatalmas erő. A tüzet fel lehet éleszteni, ha több ember ajkáról zúg a Hajrá Lilák! Ne legyünk közömbösek, ne legyünk érdektelenek, és különösen ne cserélgessünk. Régen működött, és ma is működni fog. Lehet, hogy ez több év munkája, talán még több. Amennyiben újra adjuk az időnket, szeretetünket, feléled a remény bennünk, és jól megnyomott, kitömött szeretet kapunk vissza a játékosoktól, az Egyesülettől. Abból még soha senki nem jött ki megfelelően, ha azt gondolta, először ők mutassanak valamit. Nem azért kell adnunk az időnket, szeretetünket, mert kapni akarunk, hanem azért mert, már kaptuk. Beszélhetünk a 8-3-ról, a 6-0-ról, a 20 bajnoki címről, a 9 kupáról is, vagy Törőcsikről, Fazekasról, Feketéről, Zámbóról, Göröcsről, és sorolhatnám szinte a végtelenségig a sort. Sokat kaptunk. Rengeteget!

Nekünk kell megtenni ezt a lépést, és meglátjátok, mennyi mindent visszakapunk, sokkal többet, mint amire számítunk. Idézzétek fel a derby-k hangulatát. A teltház mennyivel jobban ösztönözte a fiúkat, és visszakaptunk sokkal többet, mint amit ebbe fektettünk. Menjünk újra, adjuk időnket, és szeretetünket, mert ez nem sok, és sokat kapunk vissza. Nem kell félni a kudarctól, mert megtetézett mértékkel adnak az ölünkbe. Az indulónkban benne van egy csodálatos gondolat: „… a csillagok fénylenek még, mennyi név, mennyi év, az újaknak üzenték, a folytatás legalább annyira legyen szép.” A szép folytatás rajtunk lila szurkolókon múlik. Nem maradhatunk el. Mondhatja bárki, hogy nálunk nincs Mourinho, de van Vignjevic. Nálunk nincs Ronaldo, de van Kabát Petink. Mi őket szeretjük nagyon. A kicsiből is fel lehet építeni egy nagyot. Az földműves, aki elveti a magot, és csak várna a termést nagy bajba kerülne. Öntözni kell, kapálni, dolgozni, és amikor eljön az idő, akkor aratni.

Tehát irány a stadion, és ne csak nagy meccsek előtt legyen az a szlogenünk, hogy mindenki a Szuszába, hanem minden meccsre így készüljünk. Aki tud örülni a kis dolgoknak, rájön milyen érték rejlik a csapatunkban, megérti, hogy a kis csoda is csoda, melyből egyre nagyobbak lesznek. Célunk lényege az előrehaladás legyen, és ne a tökéletesség várása. Ezek a kezdő lépések, csak araszokban mérhetők, de idővel összeadódva kilométerek lesznek. Ha e nemes kezdeti tetteinket összeadjuk, azt láthatjuk, hogy olyan sok lesz, hogy nem tudjuk megszámlálni.

Irány a Pécs ellen is a stadionba, és a többire is. Legyünk mindig többen, és újra átélhetjük a csodát, amire már régóta várunk.

Szeretném a gondolataimat egy Pál Ferenc idézettel zárni:

 

„Adjál akkor is, ha kevés van neked is,

adjál akkor is, ha neked is szükséged lenne rá,

adjál akkor is, ha neked nem adtak,

adjál akkor is, ha a szavaknál többre van szükség,

és közben észrevétlenül

a reménység emberévé leszel.”

 

 

Hajrá Lilák! Mindig Újpest, örök Újpest!

Címkék: ,

Bevallom az előttünk álló szezont sem a bajnokság miatt várom annyira....

Csakúgy mint tavaly állunk a kupában, és ne felejtüsk el, hogy életünk Kupadöntőjét játszhatnánk a Ferenváros ellen, mert lássuk be ők besétálnak a döntőbe.

Szóval csapjunk a közepébe, és kivételesen ne a bajnoksággal, hanem a kupával kezdjük.

Be kell jutnunk a döntőbe, ebben éppen a Videoton akadályozhat meg  –  persze feltételezzük, hogy a másodosztályú Gyirmóton két meccsen túljutunk.

A tavalyi sorozatban kivertük a Ferencvárost, az Mtk-át, a Diósgyőrt, a Szuperkupát elhódítottuk a Debrecen ellenében.

Ez a remek sorozat folytatódhat a Videoton kiverésével, és játszhatunk egy olyan döntőt a Ferenvárossal amely az eredménytől függetlenül minden szurkoló életében kitörölhetetlen emlék marad.  Aki ott volt tavaly a Puskásban a diók ellen tudja mire gondolok...  Bár az esélyek nem mellettünk szólnak, itt kevésbé probléma, hogy kevés gólt lövünk, ezt a Kupa „elbírja”. Idegenben 0-0 otthon 1-0-ra győzünk... Ki ne írná ezt alá előre?

Ha belegondolok, hogy az én több mint 40 éves szurkolói „karrieremben” egyszer sem fordult elő ilyen eseméy, akkor sejthető, hogy sporttörténelmet írhatunk.

Más kérdés, hogy sajnos sok ellenzője lehet  egy ilyen döntőbeli párosításnak:

  • nem hiszem, hogy örülnének neki az MLSZ-ben,
  • és nem örülne a készenléti rendőrség sem,
  • a politikai elítnek sem tenne túl jót egy óriási futballbotrány...

És én is kételkedem abban, hogy jelentősebb botrány nélkül meg lehetne egy ilyen döntőt rendezni egy meccsen, semleges helyszíen legalább 20.000 néző előtt...

De ez legyen az illetékesek problémája, mi csak szurkoljunk azért, hogy Vignjevic mester kitaláljon valami olyat amivel bejuthatunk a döntőbe, ott meg bármi lehet....már előre feláll a hátamon a szőr. 

A bajnokságról:

Az igazolásaink, a jelenlegi keretet alkotó játékosok, a tulajdonosunk eddigi cselekedetei és a mai magyar futballt körülvevő igazságtalan állami jelenlét ismeretében nem várok és nem is nagyon várhatok csapatunktól különösebb áttörést. Amig a Ferencváros ügyvezetője büszkén hirdeti, hogy magyar szinten milyen álomfizetéseket tudnak adni, addig a mi tulajunk a realitások talaján maradva működteti csapatunkat.  És a realitás az, hogy  4.- 6. hely lehet amit elérhetünk. Nem látom még tisztán, hogy mitől fog a csapat gólerősebben játszani, Simon Krisztián eligazolása és a felkészülési meccseken mutatott gólszegény játékunk előrevetíti a fenti helyezéseket. Ősszel csatár nélkül kevés gólt rúgva de szépen játszottunk, elől váratlan megoldásokkal operáltunk, stabil középpályás és védőjátékkal kombinálva.  Ojoval felborult a hadrend, oda lett a kiszámíthatatlan sokpasszos támadójátékunk, felváltotta egy  a támadásokat siettető ívelgetős játék. Az eredmény ha lehet még kevesebb gól és sajnos még kevesebb pont. Most télen végre felépült Kabát, érkezett Andrics és a fiatal délszláv csatárunk, a probléma azonban a felkészülési meccsek eredményeit végignézve szerintem még mindig fennáll.  A védelem és a védekező középpálya nem változott, a szereplésünk azon fog múlni, mennyire lesz hatékonyabb a támadó játékunk. Nincs sok meccs, nincs sok kisérletezési idő. Személy szerint Nego és Suljic játékára kívánom felhívni a figyelmeteket, az ő formájuktól fog függeni szerintem elsősorban a támadó játékunk.

A meccsek előtti beharangozóimban külön ki fogok térni majd a támadó szekciónkra, kitérve a mögöttünk hagyott meccsen tapasztaltakra is.

Sportszerű de hangos szurkolást, hideg csapolt sört  és minél több győztes  Újpest meccset kívánok az előttünk álló bő 3 hónapra mindenkinek!  

Címkék: ,

Abban biztos vagyok, hogy még egy átigazolási időszakot is lehet többféleképpen megítélni, ugyanúgy, mint egy meccset.

Abban is biztos vagyok, hogy bárki írja le véleményét, az éppen annyira tévedhet, mint az, aki a nem írja le, csak mondja a magáét. Egyrészt, lehet valaki világsztár, nem biztos, hogy gyökeret tud ereszteni egy csapatban (lásd Ibrahimovic a Barcaban), másrészt 1 hét próbajáték alatt nem minden emberi jellemvonás derül ki egy érkezőről. Így hát magam is azzal kezdeném, hogy simán fenntartom magamnak a jogot a hibázásra.

Az ősz egyik tanulsága az volt, hogy gyakorlatilag nincs cserepadunk. Persze van, de nem ül rajta olyan játékos, akit az edző teljes bizalommal pályára tudna küldeni, ezért volt olyan meccsünk, ahol mindössze egy változás történt mérkőzés közben. Többször fordult elő olyan csere, melynek sokkal inkább volt taktikai időhúzó oka, mint megvalósítandó taktikai szándéka, így Kosovic szinte minden héten kapott 2-3 percet Vignjevictől. Problémának tünt az is, hogy az elég stabilnak mondható Heris-Litauszki belső párosunkat csak kényszerrel lehet helyettesíteni, így egy eltiltás vagy hosszabb sérülés komoly lyukat üthet a legstabilabb alakzatunkon. Ide érkezett egy olyan fiatal, aki nem csak magasságával és játékával lehet fontos láncszem, de a felvidéki lilák lelkét is melengetheti az a tudat, hogy földijük kergeti Újpesten a labdát. Ha rajtam múlna, én bizony minden félévkor szétnéznék Székelyföldön is, nem árt barátokat szerezni arrafelé is, s biztosan terem ott is nekünk való labdarúgó. A másik érkező egy Andric nevű belgrádi srác az ETO-ból, aki tört már borsot az orrunk alá. Az ő esetében sokan azt gondolják, hogy Simon Krisztián helyett vagy helyére érkezett, holott Andric jóval korábban vált kiszemeltté, mint ahogy Simonért bejelentkezett az 1860 München.

Az biztos, hogy ravasz, csibész játékos, és ez még talán nagyobb erény ebben a szinte „túl jó fiúkból „ álló csapatban, mint egy szélső gyorsasága, hozzátéve, Andric sem lassú.

Akik elmentek, azok többsége perceket, ha játszott idén. A legérzékenyebb vszteség természetesen Simon, ám neki egy ilyen ajánlat esetén mennie kellett. Egyszerűen nincs egyetlen érv sem, (a romantikus klubszereteten kívül), mely itt tartotta volna a válogatott játékost. Ő azonban mindig újpesti marad, ha egyszer ismét hazaveti a „fociszerencse”, biztos, hogy lila mezt fog felhúzni.

A másik távozó, akit kicsit sajnálhatunk, a szerb kapus Dmitrovic. Nagyon szimpatikus srác, igazi profi, aki még akkor is mosolygott, amikor nem, de őt is el kelett engedni, hisz az angol másodosztály nagyobb kihívás, jobb lehetőség, több néző stb. stb. stb. Ráadásul ha ő marad, akkor az igen tehetséges és szintén rendkívül szimpatikus Banai Dávid szorult volna indokolatlanul hosszú várólistára, amit – legyünk őszinték, teljesen érthetően- nem biztos, hogy ki tudott volna bekkelni.

Ahmeti, Servi, Kosovic, Mboma, Rojo vagy Zamostny nem zavart sok vizet, sok könnycseppet nem kell hullatni miattuk.

A fiatal montenegrói Perovicra azonban érdemes lesz odafigyelni, ő –néhány video alapján - hamar helyet kérhet magának a csapatban.

Összegezve az átigazolásokat, ha arra gondolunk, hogy Bardhi és Suljic is ezeken a csatornákon jutott hozzánk, akkor bőven bízhatunk abban, hogy Perovic is tud új színt vinni a csapatba, s ne feledjük, szinte új igazolásnak számít Kabát is.

Aztán minden okoskodás a kukába kerülhet, ha a pályán nem úgy sülnek el a dolgok, mint azt előre tervezték, ezért ismét és mindig csak és kizárólag egyet tehetünk, jövő szombaton kimegyünk a stadionba és az elejétől a végéig szurkolunk a csapatnak.

Hajrá Lilák mindörökké!!!