Vélemény

A szünet valószínűleg nekünk jött a legjobban, bár szerencsére az rövidebb, mint a csapatok zömének. Lehet rendezni a sorokat, mert az elmúlt 4 bajnoki és 1 kupameccsen kirajzolódott, ez a csapat még nem volt készen. Ha onnan nézzük, hogy a kupában állunk és egy idegenbeli 0-0-t követően hazai pályán kell egy bármilyen győzelmet kicsikarni egy másodosztályú csapat ellen, a feladat nem tűnik túl bonyolultnak. Ha azonban onnan nézzük, hogy a Gyirmótnak elég egy bármilyen döntetlen a továbbjutáshoz, de minimum a hosszabbításhoz, ráadásul tele vannak önbizalommal, hisz a feljutásért küzdenek, akkor más a helyzet. Ezen felül telis tele vannak rutinos, NB1-et is megjárt labdarúgókkal, szóval pontosan tudni fogják, hogy mit kell tenniük. A vendégek –bár nem néztem utána- feltehetően fennállásuk legjobb idényét futhatják, hisz a feljutás és a kupabravúr ilyen erősen (főként egyszerre) még nem legyintette meg a Győr melletti település csapatát.

Ami náluk most várhatóan nagy előny, vagyis a nyugalom, a maximális koncentrálás a feladatokra, az nálunk éppen hiánycikk. Mindenki ismeri a helyzetet, ami csak fokozódhat egy esetleges kieséssel. Az elvárás pedig egyértelmű, az osztálykülönbségnek tükröződnie kell – véli az Újpest drukker.

Ha óvatosak akarunk lenni, akkor azt kell mondjuk, nem lesz ez egy könnyű meccs. Jelenleg 2 tényező szól mellettünk. Az egyik a magasabb osztály, másrészt a címvédő státusza. Reméljük lesz annyi kurázsi a csapatban, mint tavaly és a folyamatos nehézségek ellenére ismét eljuthatunk a kupában a végelszámolásig. Ha netán ez nem sikerülne, elképesztően nehéz 9 forduló várna az Újpestre, mert ismerve a szurkolóink habitusát, és érzékenységét, a jelenlegi lelkiállapotukban nem igazán bocsájtanák meg a rossz szereplést.

Bizonyára van, aki úgy gondolkodik, hogy inkább essünk ki, ha azzal közelebb kerülünk egy szebb jövő (?) ígéretéhez, ám véleményem szerint nincs olyan helyzet, mely annyira sötét lenne, hogy egy trófea lehetőségét is be kellene áldoznunk. Talán mindenki emlékszik még a tavalyi mámoros kupadöntőre, s ki ne szeretné mielőbb újra átélni azt.

Vignjevic ebben a műfajban mindig jó volt, a legfontosabb meccsekre rendben volt a csapat. Ezen az egy csatán vergődjünk túl valahogy sikeresen, s ettől talán visszatér az önbizalom, helyre kerül a hit.

Érdekes, hogy a hétvégi bajnoki ellenfelünk sem pihen, ők a Pécs ellen kísérlik meg minimális előnyből megszerezni a továbbjutást. Nagyon nem lennék elkeseredve, ha ez nem sikerülne nekik, több oknál fogva sem. Egyrészt a Pécs ellen van gyors törlesztenivalónk, másrészt sokkal jobban örülnék egy búbánatos Videotonnak a hétvégi bajnokin. Hisz ismerjük a mi kis bajnokságunkat, a legtöbb dolog az apróságokon, azon belül is a lelkiállapoton múlik.

Címkék: ,

Forr az indulat országszerte, mindenki mondja a magáét, de senki nem hallja a másikét. Ha esetleg hallaná, akkor meg nem érti.

Miután tény, ezért kár lenne szépíteni vagy ferdíteni, a honi focipályákon és környékükön az (volt) a módi, hogy rivális táborok már jóval a kezdés előtt a maximumra tekert hangerővel szidj(t)ák egymást és időnként bizony elcsattant néhány pofon sőt, volt, hogy több is. Az is tény, hogy a nagyobb rangadók előtt megszervezve vagy ad-hoc, időnként összecsaptak a felek, s tudjuk, - hisz emlékszünk - kés is került elő egyszer-egyszer. A karhatalom túlbuzgó emberei vérszagot kaptak, s ráéreztek, apró, de számukra nagyon fontos pillanat jött el, zömük silány életének remek kompenzációjaként markuk közé került néhány huligán, s a rosszul értelmezett magyar virtus jegyében időnként sem nőket, sem gyermekeket nem kímélve fitogtatták erejüket az egyenruha jelmezbe bújtatott ösztönlények. Nem mindenhol persze, de amikor pattant a szikra és volt mire hivatkozni, ők oly szakszerűtlen túlreagálásokkal kezelték a problémákat, hogy attól tényleg felfordult a jóérzésű emberek gyomra, és ez többnyire csak olaj volt a tűzre. Az ember, ha tehette, és ha a rendőr elfordult egy pillanatra, már bontotta is a korlátot, rázta a kerítést, hajította a fél téglát. Az ösztönlény meg erre várt. Provokált, mert tudta, a törvény, az egyenruha őt védi, nála van törvényesen a gázspray, csak ő győzhet. Persze előfordult, hogy valakinek véletlenül jutott a cséplésből, az meg „minek megy a meccsre”, vonta meg a vállát az egyenruhás, s bele is ivódott a köztudatba, hogy a Fradi-Újpest az bizony olyan program, ahol bárki kaphat egy maflást. Hónapokig, évekig láttuk a kardlapos támadást a Kispest-FTC meccsről, és a lovasrohamot az FTC-Újpestről a televízióban, mely azt sugallta: „Ne menj meccsre, mert balhé lesz. Ha mégis kimész, verekedned kell!” s a jóérzésűek közül ismét sokan lemorzsolódtak. És ekkor döntött úgy az MLSZ, hogy (kormányzati hatásra) közbelép. Az időzítés jó volt, sőt már réges-régen meg kellett volna tenni, de legalább végre valaki tenni akart. Ez üdvözítő. Azt azonban, hogy emberek, akik állítólag a magyar labdarúgásért dolgoznak, ennyire hihetetlenül balfácán módon nyúljanak hozzá az ügyhöz, azt senki nem gondolta volna. Munkájuk gyümölcse néhány szóban, esetleg tőmondatban összefoglalható.

Egyrészt, ma már alig van néző. Aki maradt, az elsősorban az MLSZ ellen tüntet, a csendes többség pedig elkerüli a stadiont. Nincs kedve hallgatni a szánalmas rigmusokat, nincs kedve átvergődni az egész városon kétszer azért, hogy egy meccsnézés gyakorlatilag egész napos programmá fajuljon, nincs kedve a megalázó, szemtelen, arrogáns biztonsági átvizsgálásnak nevezett cirkuszokhoz, nincs kedve a fenyegető készenlétiekhez, nincs kedve az egész légkörhöz, ami körülveszi a magyar focit. Minden, amiért kimenne az ember, immár hiányzik a meccsből. Nem lehet jóízűen szurkolni, mert a jó drukkert abban mérik, hogy mennyire utálja az ellenfelet. Lehetetlen jegyvásárlási szokásokra kényszerítik az embert, (pl a derbi jegyért a vidékieknek személyesen kellett volna felutazniuk, mert valaki úgy döntött, hogy ezúttal nem lehet jegyet venni a neten, pedig elvileg az is egy kényelmi szolgáltatás. Tehát egy nyíregyházi fradistának kétszer kell feljönniei, ráadásul a meccs napján hajnalban indul és éjjel ér haza.) pedig egy igazi biléta még értékes ereklyévé is válhat és tudom, velem együtt sokan hódolnak ennek a szenvedélynek. Lassan 5 esztendeje, hogy az egyik legszebb dísz a falon a 6-0 belépő az aláírásokkal. Aztán legyünk őszinték, ki az isten haragjának van kedve fél órákat ücsörögni meccs után a stadionban megvárva, hogy az ellentábor minden tagja hazaérjen, fogat mosson, kiv…e, aztán elbóbiskoljon.

Lehet, hogy kispolgári, de amihez kedve van az az, hogy kimenjen a haverokkal a meccsre, hogy jól érezhesse magát, még akkor is, ha azok éppen mondjuk Szombathely szurkolók. Az egyik ismerősöm, aki Kispest drukker, egy Újpest-Győr meccsre jövet ismerte meg későbbi feleség féleségét, s a család immár 2 lány gyermekkel járna meccsre, mert érdekli őket a foci. Ma már nem ismerkedhetnének össze. A normális szurkolónak lenne kedve meginni egy pofa sört és enni egy hot-dogot. Lehet, hogy kivinné a családot is, de az asszony többnyire már nem jön, mert az még érzékenyebb a „kur.a an..dra” és a gyereket sem szívesen engedi ki. Az egyszeri szurkolónak lenne kedve zászlót lengetni, mert azt a gyerek is nagyon szereti, de azt nem lehet, mert „veszélyes”. (Mi van???)

Annyian, de annyian leírták már véleményüket erről a problémáról, hogy az emberek lelke elfárad szeretni a csapatát. Leírta egy Honvéd meccsre induló ember, hogy beléptetés helyett órákig állt sorba, holott a szurkolói kártya „kényelmi szolgáltatás”. A Pécs drukkert az arrogáns biztonsági üldözte el a stadionból, mert ő dönt életről és halálról. (Megint csak mi van???)

Kispestre úgy lehet Újpest meccsre menni, hogy előtte órákkal a Szusza stadionnál kell lenni és a mérkőzést követően szintén órákkal oda kell visszatérni. Sem egy Budán élő lila, sem egy belvárosi nem vállalja már ezt a cirkuszt, főleg úgy nem, hogy egy ilyen transzport inkább emlékeztet az internálásra, mint kirándulásra. A vidékiekről már ne is beszéljünk, tényleg hülye lenne bárki is felkerekedni és egész napját arra szánni, hogy megnézzen egy első osztályú focimeccset. Illetve dehogy első osztályút. A színvonal oly megbocsájthatatlanul silány, hogy már nem is érdemes vitatkozni azon, ki a jobb. Negatív tabella van, azaz ki a legkevésbé gyenge.

Az ember szeretné azt érezni, hogy megbecsülik. Megbecsüli az a klub, amelynek színeit viselve elindul hétvégenként a stadionba, amelynek címerét sokan a bőrükre varratták, valamint ahol elvileg érzelmi alapon szívesen töltődne fel pozitív energiákkal. Ehelyett csupa keserűség, bosszantás és dühöngés jár annak, aki ma arra adja fejét, hogy kimenjen egy hazai bajnoki labdarúgó mérkőzésre.

Tisztelt mindenki, aki egy picit is érintve érzi magát ebben a kérdésben, vagyis MLSZ, klubok, szurkolók, rendőrök, biztonságiak, büfések, szektorokat takarítók! A labdarúgás nem csak üzlet, hanem szolgáltatás is. Sőt, attól üzlet, hogy szolgáltatás. Ameddig rossz szolgáltatást nyújtanak, ameddig nem tisztelik a vevőiket, vagyis a szurkolókat, addig ne is álmodozzanak arról, hogy tömött lelátók és sportszerű közönség fogja éltetni a klubok és a szövetség vezetőit. Nyugodtan csináljanak egy elégedettségi felmérést a szolgáltatásokat használók körében, higgyék el, botrányosan gyatra minősítésekkel találkoznának.

Ja…Újpesten az öreg szotyiárus évek óta ragyogó minőségű portékával és udvarias kiszolgálással várja vásárlóit. Mindig mond egy-két jó poént, hogy felvidítsa az embert. Lehet tőle tanulni.

Címkék: ,

Igen, én vagyok az a buzi, aki minden nap karbantartja a Tulajdonos Úr makkját. És önzetlenül csinálom, azért, mert tetszik! 

Na, nem elsősorban Ő maga, hanem az, 

  • hogy sikerült bepozicionálnia az Újpestet a Duchatelet-focibirodalom leglesajnáltabb csapatának, akiből a többi négy szabadon építkezhet, miközben minket menedékként, szanatóriumként vagy a végső kirúgás előtti utolsó állomáshelyként használnak, esetleg próbajáték-központnak, ahol mindenki kaphat legalább egy fél szezonra szóló szerződést, miután vagy elviszik egy „jobb Düsi-klubba” vagy visszaküldik oda, ahonnan jött; 
  • hogy sikerült úgy megvennie a csapatomat, hogy nem rögzítette írásban a kötelezettségeit és emiatt majdnem megszűnt a legnagyobb NB1-es múlttal rendelkező magyar klub; 
  • hogy bár itt akar üzletet csinálni, de képtelen egyetlen gesztust is tenni korrupt és műveletlen politikusainknak, használhatatlan hatóságainknak és egyéniségnélküli báb MLSZ-prominenseinknek, ezzel is garantálva a tartós eredménytelenségünket és folyamatos szívatásunkat; 
  • hogy egyetlen piacképes játékosunkat is eladta, miközben ebben az átigazolási szezonban sem nyitotta ránk az ajtót egyetlen épkézláb futballista sem, „magyar épkézláb” meg pláne.

 

Sorolhatnám még, hogy mi minden tetszik, ami miatt „védem” Őt, de nem teszem, mert talán ennyi is elég. 

Tehát pusztán ez az önző érzelmi kötődés indított arra, hogy nem bírván tétlenül hallgatni az egyik „szurkolói csoport” vezetőjének folyamatos „Duchatelet takarodj! Go home!” óbégatását a díszpáholy alatt (én nem ott ültem…), kiszaladt a számon hogy „Te meg fogd már be a pofádat, te fasz!” Nem volt irodalmi stílusú az én megnyilvánulásom sem, de abban biztos vagyok, hogy mindenképp helyénvaló (adekvát…) volt. Erre persze kaptam néhány „kedves” megjegyzést és nemcsak az ordibáló illetőtől, de az már megint nem engem minősít, hogy a fenti szituációban a „hangtalan tömeg” végül kinek az oldalára áll… Aztán aránylag hamar lekerültem a napirendről és ez nem is volt ellenemre, már csak azért sem, mivel a tulajdonos inzultálásának újabb érdekfeszítő fejezete kezdődött, perceken belül. 

Az előkészítéshez még hozzátartozott, hogy az előbb említett langaléta alak huzamosabb ideig inzultálta verbálisan elnökünket, mialatt a Duchatelet által fizetett biztonsági szolgálat (amelynek tagjai közül néhányakkal egyébként kifejezetten jó viszonyban vagyok) tudomást sem vett a történésekről, sőt, a lelátón a játékos kijáró közelében posztoló biztonsági őr még látványosan össze is ölelkezett és csókolódzott vele. E hangulati felvezetés után kb. 20-30 „ultra”, úgymond, megrohamozta a díszpáholyt. Az A-teraszon odasereglettek a díszpáholy alá, majd jó páran felléptek a tribünre és könnyedén átlépték a díszpáholy korlátját. A díszpáholy központi részén ülők ekkor szinte kivétel nélkül távoztak, az oldalt ülő korábbi játékosaink zavart/cinikus somolygással figyelték az eseményeket, míg Kovács Zoli múltjához és jelenlegi státuszához méltó módon próbálta menteni vagy legalább kezelni a helyzetet. A begőzölt ipsék nem mentek tovább, rövid időn belül visszafordultak, lemásztak a teraszra és visszavonultak a többi ultra közé. 

A fenti példa is mutatja, hogy tragikomikus szereptévesztésben van itt mindenki, de főleg az ultrák. Senki nem vitatja, hogy nélkülük a futball nem az, ami, de azért az mégiscsak túlzás, hogy miközben mi, szurkolók legszívesebben bemásznánk a kerítésen, hogy megspóroljuk a jegy árát, addig nem áll távol tőlünk, hogy Jusztícia pózában tetszelegve mindenkit számon kérjünk, játékostól, szakvezetőn át a tulajdonosig, de legfőképpen az utóbbit. 

Szomorú szívvel tájékoztatok mindenkit, hogy a világ boldogabbik felén, ahonnan Duchatelet is érkezett, a labdarúgás üzlet. Magyarul, egy tulaj nem azért vásárolja be magát egy klubba, mert drukkol neki, még csak nem is azért, mert beteges vágya, hogy a klub ultráinak a kedvére tegyen, hanem mert üzletet lát benne. Betesz, kivesz és a célja, hogy többet vegyen ki, mint amennyit betett. Mert egyébként minden üzleti tevékenységnek ez a lényege és ez gyakran pont úgy érhető el, hogy a csapattal nem törnek „erő feletti” eredmények elérésére. 

Ez csak és kizárólag Magyarországon van másképp, ahol a tulajdonosok egy része álmodozó idealista, aki – amíg tönkre nem megy bele – klubja mecénása. Másik része simán bűnöző, akit a zavarosban halászás lehetősége visz oda. Megint másokat a politika kényszeríti arra – például mert egyébként meg bűnözők… –, hogy egy-egy klub fenntartásával váltsa meg a szabadságát, placcon maradását. 

Hát ezeket a dolgokat is érdemes szem előtt tartani, mielőtt a fenti módját választjuk nemtetszésünk kifejezésének.

 

Végül következzék e heti költői kérdésünk: 

„Szerintetek normális-e az, ha a klub által fizetett biztonsági szolgálat tétlenül nézi és hallgatja végig, amint egy szurkoló hosszasan fennhangon gyalázza a klub elnökét, illetve azt, amikor 20-30 „szurkoló” megrohamozza a díszpáholyt?”

 GG

 

Címkék: ,

(Figyelmesen olvasni ám, Szánalmaskáim! Nehogy már megint a klubot büntessétek meg egy szurkolói honlapon megjelent írás miatt, pusztán csak azért mert még olvasni sem tudtok rendesen! Nem az írtam ám a címbe, hogy „BUZI EMELESZ”, hanem csak azt, hogy „A buzi (én) e-l-e-m-e-z!”) 

És most a tárgyra térnék, előre bocsátva, hogy soha nem voltam különösebben fogékony az összeesküvés-elméletek iránt és soha nem gyártottam ilyeneket. 

Egészen idáig! 

Ugyanis ami most az Újpestet ismét körülveszi, az pusztán véletlenekkel nehezen magyarázható. 

Sokszor éreztünk, sőt írtunk is hasonlót, de szombaton (ismét) meghalt a futball Újpesten. 

A csapat rosszul játszott, nyomokban sem voltak felfedezhetők a sikeresnek kommunikált felkészülési időszak eredményei, de ezzel együtt hiszek a szakmai stábban, mivel Vignjevic ideérkezése óta tartósan bizonyított és ezen a meccsen tényleg minden összeesküdött ellenünk. 

A kérdés számomra, hogy ez a „minden” véletlen-e. 

Adott egy klub, amely az elmúlt szezonban közel került a megszűnéshez, de „megmentették”. (Aki emlékszik a részletekre, az érti az idézőjelet, akik nem, azok – bocs – olvassanak utána, de mélyen, alaposan!) A klub az évad során nyert két kupát és folyamatos ellenszélben – egyébként rengeteg bakit elkövetve – próbál létezni és eredményes lenni. 

Vannak ultrái, akik egy részről láthatóan nem partnerei semmiben a klubvezetésnek, más részről viszont még egy „Csúnya Csányi!” rigmusuk is legalább félmilliót ér a Szánalmas Testület fradista ellenőrénél. A Szánalmas Testület minden intézkedésével, sőt újabban már megnyilvánulásával is ott tesz keresztbe ahol tud: nevetséges paragrafusaik jogszerűtlen, méltánytalan, pitiáner és rosszindulatú alkalmazásával sikerült a legutóbbi mérkőzésre kvázi-életveszélyes helyzetet előidézni a lelátón, de amikor Duchatelet helyezi kilátásba a zárt kapukat egy nyilvánvalóan PR-jellegű nyilatkozatában, akkor röhejesen álszent módon leugatják. 

Publikálták a stadion-rekonstrukciós program keretében a sportszervezetek részére állami forrásból juttatandó összegeket. A nekünk szánt 800 millióval a futottak még kategóriájába kerültünk, egy szinten a Kisvárdával. (Bocs, várdaiak, semmi bajom veletek!) Ez az összeg ahhoz sem elég, hogy stadionunk egy EL-meccs házigazdája lehessen, ami azért Kisvárdán nem akkora probléma... (Emlékeztek, amikor annak idején elsőként újult meg stadionunk, hogy sivalkodott a populisták és irigyek kánonja? Pedig már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a stadion pofás, kellemes kimenni és körbenézni, de befogadó képessége alultervezett és a kivitelezés rettenetesen gagyi.)  

A világért sem fognám a játékvezetőre a szombati fekete napot, de Fábiánnak most egy darabig nem kéne vezetnie, az asszisztenseivel együtt. Volt itt ugyanis minden: nyilvánvaló tévedés és tendenciózus fegyelmezés egyaránt. Az egyik partjelző öt méterről sem volt képes helyesen megítélni, hogy kiről ment ki a labda; így lett újpesti szöglet helyett pécsi kirúgás egy nyilvánvaló szituációban. Fábián úgy mutatta föl habozás nélkül a második sárgát Nagy Gábornak, hogy – a tévéfelvétel tanúsága szerint – nem látta az esetet és nem is történt szabálytalanság. Nagy egyáltalán nem tartott rá pécsi ellenfele lábára, aki viszont totálisan achillesen rúgta őt. Nem is értem, hogy mi fájt a pécsinek és miért viselte aránylag jól ezt a rúgást Nagy. A pécsiek besárgult játékosainak ismételt szabálytalanságait Fábián hegyi beszédekkel kezelte, míg tehát Nagyot egy általa nem látott és meg sem történt „szabálytalanság” után gondolkodás nélkül parancsolta az öltözőbe. Az i-re a pontot Heris kiállításával tette föl. Ha egyből lefújja és kiállítja játékosunkat, akkor simán napirendre térek az eset fölött, legfeljebb azt mondom, véleményes a kiállítás. Így viszont botrányos. Fábián pontosan azt látta, amit a segítői, amit a nézők a lelátón és a tévé előtt. Heris kicsit elkapkodta a dolgot. Akkora volt a sebesség-fölénye, hogy kivárhatott volna még egy tempót és akkor teljesen szabályosan oldalról vállal kitolhatta volna a labda mögül a támadót, de ehelyett hátulról taszajtott rajta egyet. Határeset volt, amit Fábián saját tudatos döntése alapján továbbengedett, majd ezt a döntést hosszú másodpercekkel később megváltoztatta valamelyik segítőjének jelzése alapján, aki pontosan azt látta, amit a vezetőbíró. Szerintem ez elfogadhatatlan, de legalábbis nem szerencsés. 

Meg kell, hogy említsem a korábban már részletesen leírt szurkolói provokációt a tulajdonos ellen, amihez a biztonsági szolgálat vigyorogva asszisztált. 

És ki ne hallott volna a téli hírről, hogy Duchatelet kiszáll az Újpestből és már meg is van a komoly vevő, majd ki ne hallott volna arról, hogy a vevő mégsem volt elég komoly, és mivel Duchatelet nem kapott értékelhető ajánlatot, hát marad! 

Nekem a fentiekből az jön le, hogy ezt a klubot valaki tényleg meg akarja – csak nem venni, hanem szerezni, ha kell, bármilyen eszközzel kiszekálva a jelenlegi tulajt. 

Rakjátok össze Ti is, kedves olvasóim, és őszintén remélem, hogy arra a következtetésre juttok, hogy nemcsak buzi vagyok, de hülye is. 

Magyarország ugyanis nem az az ország, ahol ha valakinek a tulajdonára szemet vetnek, akkor tesznek rá egy nevetséges „vételi” ajánlatot és ha a tulajdonos nem adja, akkor ellehetetlenítik, hatóságokat küldenek rá, fenyegetik őt és a családját és ehhez a jól mozgósítható futballhuligánokat is felhasználják. Nem, Magyarország nem ilyen hely! 

A mi belügyminiszterünk nem olyan ember, akit mindezt hagyná, neki nemcsak az számít, hogy tudomása legyen mindkét politikai oldal prominenseinek sötét ügyeiről, ezáltal haláláig belügyminiszter maradhasson bármilyen színű kormány alatt, miközben az átlagembert senki nem védi meg a tolvajoktól, rablóktól és a stadionokban sem. Ő nem ilyen! 

Magyarország az az ország, ahol a tisztességes embernek nincs félnivalója, az üzletei és befektetései biztonságban vannak és politikai vagy egyéb hovatartozásától függetlenül objektív és egyenlő bánásmódban van része a szakszerű és pártatlan NAV, a Rendőrség az Ügyészség és a Bíróság részéről. 

Megértem Duchatelet-t, hogy nálunk fektetett be! Csak attól félek, hogyha mindez megváltozik és már nem érzi majd ilyen jól magát, mint most, akkor nehogy eszébe jusson visszaköltözni Belgiumba úgy, hogy az Újpestet közben megtartja és kinevez egy menedzsmentet, ami az ő utasításai szerint tevékenykedik tovább. És Belgiumban majd nem „Go home!”-oznak neki, nem öntik le sörrel, nem kurvázzák le a feleségét és nem kell néznie a csapat játékát sem! 

Hogy ezt megelőzzem, ezért szopom le minden nap.

 

Most már értitek?

 

GG

Címkék: ,

Eddigi full pozitív világnézetem, már ami a magyar labdarúgást illeti, ma 180 fokos fordulatot véve eljutott oda, hogy azt érzem, a halott koporsója felett állunk és kezdjük leereszteni azt a gödörbe.

A mai nap eseményei után új műfajt teremtettek az eddig is rendkívül színes minősítési palettán, létrejött ugyanis a legújabb magyar hungarikum, a tragi-combo-hózat. Azokban az országokban, ahol a labdarúgást komolyan veszik és valamiért még belepislognak a magyar pályák (bocsánat, immár stadionok) környékén történő eseményekbe, nospát szednek röhögő görcsre és térdvédőben csapkodják a térdüket.

Az MLSZ néhány napja bejelentette, hogy életbe lép az Újpest ellen foganatosított, eddig felfüggesztett büntetés, amely biztos jogos (szerintük és az ő szabályaik szerint) de akkor miért most, amikor 3 hónapig állt a bajnokság, és szét lehetett volna ülésezni az egész szünetet. Na mindegy, az eddigiekhez képest nem volt túl nagy horderő ebben az ügyben, már rég megszoktuk, hogy a szövetségben 10 döntésből kilenc, minden etikai, jogi, logikai és sportszakmai szemponttal ellentétes. Pont ettől bájos, hisz már-már annyira rossz, hogy az ember elbizonytalanodik, talán a váratlanság erejével operálnak a Kánai úton. Lényeg a lényeg, ez még nem lendítette ki a lelki szeizmográfot senkinél sem, ám a tulajdonos bejelentése igen.

„Ha nem lesz rend, nem lesz néző sem”, ez az isteni gondolat pattant ki, és ha az ember mélyebben belegondol, vajon ki lenne az az elmebeteg, aki fizetni akarja a büntetést a bmlsz rigmusok, meg hanggránátok miatt, miközben fizeti a biztonsági szolgálatot, amely nem képes fenntartani a rendet, holott alig van néző a stadionban, s az egész cirkusz oly ráfizetéses, hogy elmondani sem érdemes. Abban nem vagyok biztos, hogy a gondolat valós szándékon alapult, inkább teszem befutóra azt, hogy „be akart ijeszteni”.

Na, ennek volt kifejezetten sz@r, politikusnak ne menjen még, előbb vegyen néhány leckét Fletótól.

Ha valaki azt gondolná, hogy ezzel vége, az alaposan téved. A nap végére ugyanis beemelkedtünk a megakandikamerai sztratoszférába, az emberiség jelenlegi képzeletbeli maximumára. Persze mindig van új világcsúcs, folyton lehet fejlődni, de ma ez az egyértelmű etalon.

A nap ékköveként, a szurkolók alkut ajánlottak a klubnak, mely szerint a vezetés álljon az oldalukra a honi szövetség elleni harcukban, forrassza egybe a már egyébként is egyként forrongó táborokat és fordítsa az MLSZ ellen a többi egyesületet is. Mindezt azért, mert 30, 50, 200 (melyik táborban éppen mennyi) hülyegyerek nem anyázhatja egymást kötetlenül, s mert nevét kell adnia ahhoz, amit tesz.

Van egy rossz hírem mindenkinek. 3, egymás nyelvét nem beszélő, erkölcsi normák tekintetében hol részben, hol teljes mértékben hiányos, térben és időben egészen különböző helyen lebegő süketnéma metakommunikációs jeleit a tudomány jelen állása szerint semmilyen Aladár/Köbüki szerkezet nem tudja kultúrlények, vagy minimum növények szintjére feltranszformálni, hogy a felek legalább azt meg tudják állapítani, hogy gondolatfoszlányaik között, hol van a mondatokat elválasztó pont.

Tisztelt mindenki!

Szögezzünk le alaptéziseket. Ilyeneket például, mint a „reggel felkel a nap”.

A szenvedély nem egyenlő az erőszakkal. A szenvedély nem azonos a verbális agresszióval. A piro nem bűn. 30 hülyegyerek miatt nem büntetek 2000 embert. A szurkoló szurkol. A tulaj biztosítja az ideális feltételeket. A tulaj tiszteletben tartja az egyesület 130 év alatt felépített tradícióit. A focista focizik. Attól nem lesz senki jobb drukker, ha hangosabban anyázol. A szurkoló, az egyesülettel szolidáris, nem a másik szurkolóval. Az oroszlán erősebb, mint az egér.

Címkék: ,