Vélemény

Hogy is lehetne érzelemmentesen írni arról a párharcról, aminek egészen 1905. február 19-ig visszanyúló történelme során a két csapat bajnoki mérkőzéseken 219, míg kupákkal, „barátságos” meccsekkel együtt 273 alkalommal találkozott? Ez a csata még a foci ellen beoltottak figyelmét is kiérdemli, akkor én, mint ÚJPEST drukker hogyan tudnék hideg fejjel arra gondolni, hogy hétvégén a 220. bajnoki összecsapás következik?

Nem vagyok benne biztos, hogy ez sikerülni fog, de mint mindig van egy kapaszkodóm. Ez pedig a számok világa. A számokkal természetesen nem lehet teljes egészében leírni egy meccset sem, de éppen azt nem tudják visszaadni, amit ezúttal kizárok a képletből; az érzelmeket… Hogy miért van erre szükség? Nekem azért, mert jó tudni, hogy a kőkemény, hajlíthatatlan számok alapján milyen esélyekkel lép pályára csapatunk. Még akkor is, ha éppen a derbi az, ahol nem elég a fizikai felkészítés, az edzéseken mutatott parádés technika, mert ezeken a végsőkig kiélezett meccseken fejben, és szívben dől el minden!

De kell kapaszkodó, kell a remény, és kell az is, hogy tudjam, mire kell különösen figyelnem, hol vannak az ellenfél gyenge pontjai, és ezeket miképpen tudjuk hasznunkra fordítani. Ahogy az is fontos, hogy milyen módon tudjuk képességeinket a leghatékonyabban a pályára vinni, milyen stratégia vezet végül a győzelemhez, vagy a bukáshoz… Ez utóbbiról nem sok szó esik majd, mert mivel az adatok feldolgozása már megtörtént, előre közlöm; jó esélyekkel indulunk ebbe a csatába!

Manapság a két klub igencsak eltérő pályát fut be, jelentős különbségek alakultak ki gazdasági téren, ami nyilván kihat a csapatok mindennapjaira, a felkészülésre, és a bajnokság alatt nyújtott teljesítményre is. Az okokat tudjuk, ezzel nem is foglalkozom ezért, de rögzíteni kell, hogy az említett különbségek bizony nem nagyon láthatók a tabellán! Ezt én annak tudom be, hogy csapatunk, és a szakmai stáb sokkal jobban kihasználja lehetőségeit. Ezzel szemben ellenfelünk egyelőre nem tudott élni a lehetőségeivel, de ez legye az ő gondjuk. Nekünk – ahogy azt Vignjevic mestertől megtanulhattuk – magunkkal kell foglalkoznunk, magunkat kell csúcsra járatni, saját játékunkat kell játszanunk. Ez a makacs ragaszkodás a rögzített koncepcióhoz néha persze visszaüt, volt már olyan, hogy kontraproduktívvá vált játékunk, de derbiken ezt igencsak ritkán tapasztalhattuk, ott mindenki tudása legjavát adja!

A feltételekben fellelhető különbségek egyike a játékoskeret alakításának lehetősége; a regisztrációs spot-pal szemben egy hazai szinten quasi korlátlan költségvetés áll, a változatlan kerettel szemben pedig egy jelentős átalakuláson átesett gárda áll majd szombaton. A transfermarkt adatai szerint a 11,23 millió € (cca. 3,5 mrd Ft.) értékű kerettel szemben mi 6,38 millió € (1,97 mrd Ft.) játékosállományt tudunk felmutatni. A majd kétszeres különbséget persze nem kell abszolút különbségként értelmezni, hiszen a forrás lehet pontatlan, és a pénz önmagában nem írja le a keret futball-értékét! De a majd’ kétszeres értékbeli eltérés azért bizony azt mutatja, hogy keretünk összességében bizony gyengébb.

Amit pénzben kifejez az idézett portál, azt a pályán mutatottak is alátámasztják vajon? Ennek kiderítésére készítettem a következő pár táblát:

forrás: mlsz.hu

Elsőre az tűnik fel, hogy bizony mindkét csapat teljesítménye hektikus, egy-egy kiváló mérkőzés után könnyen jöhet erős visszaesés, ahogy arra is van példa, hogy szinte a „semmiből” robbanásszerű teljesítmény-növekedés következik. Ami talán beszédesebb:

  • Az átlagot tekintve (pontozott vonal) az ellenfél 226 pontos értéke felülmúlja a mi 215-ös értékünket. Ez nem túl jelentős különbség, a két csapat egymás elleni meccsei már csak ezért is háromesélyesnek tekinthetők.
  • Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az átlagokban mért minimális hátrányunkat az adatok tendenciája nulla körüli szintre redukálja. Nálunk ugyanis kimutathatóan van egy fejlődési irány, az emelkedő (lila) lineáris trendvonal erről árulkodik. Ellenfelünk ezzel szemben egy helyben toporog, nincs igazi előrelépés…
  • Óvatossá tesz ugyanakkor az a tény, hogy a teljesítmény ingadozása (az átlagok szórása) nálunk sokkal nagyobb mértékű. Csak a tények kedvéért; míg nálunk 41%-os, addig az ellenfélnél csak 28%-os teljesítmény-ingadozást számoltam.

De ez sem ilyen egyszerű! Az egyéni adatok alapján számolt átlagok devianciájának is van egy időbeli lefutása, ami talán többet megmutat abból, hogy ezen a téren hogy állunk:

forrás: mlsz.hu

Nincs jó hírem! Bár csökkent a csapat hektikussága, de szombati ellenfelünknél is hasonló folyamat játszódott le, ráadásul az ingadozás meredekebben csökken (pontozott vonalak). Szerencsére a különbség nem jelentős, egy előző hetihez hasonló egyéni pontszámok már elegendők lehetnek a győzelemhez! Ehhez persze jelentősen nagyobb reálteljesítmény kell, hiszen az ellenfél játékereje jelentősen meghaladja múlt szombati riválisunkét.

A magam részéről tehát azt látom, hogy a derbire vendégként érkezők lehetőségeiket messze nem használják ki, ezzel szemben nálunk határozott fejlődés mellett mára ütőképes csapat alakult ki. A különbségek nem relevánsak, egy meccs eredményére a fentiek alapján nem fogadnék nagy tétben! Azt viszont megállapíthatjuk, hogy a külsőségekkel, a média-megjelenések által sugalltakkal szemben koránt sincs olyan jelentős különbség a csapatok között, ami miatt eleve lefutottnak kellene tekintenünk a mérkőzést!

Hogy kicsit kitérjek azért az érzelmekre is, ezen a ponton meg kell jegyeznem, hogy minden más meccsnél nagyobb jelentősége lesz annak, hogy szurkolásunkkal erőt közvetítünk majd a pálya felé. Annak is, hogy mekkora, és annak is, hogy milyen minőségű az erő, amit csak a szurkoló képes adni, amit nem lehet kiváltani sem pénzzel, sem elektronikus eszközökkel! A csapat és szurkolója kémiai szimbiózisban létezik, és ha a kémia stimmel, az olyan, mint a szerelem; nincs olyan akadály, amit nem győz le. Ha viszont nem jó a kémia, akkor olyanná válik, mint egy rossz házasság; az asszony zsörtölődik, a férj pedig ordibál, vagy – gyorsan pályán kívül helyezve magát – kocsmában múlatja az időt… Szerencsére a két csapat közül még mindig nálunk jobb a kémia, valódi érzelmek közlekednek az éterben, nem csak a külvilágnak élünk, nem csak a „mit szólnak majd” tart össze minket! Ha másnál ez probléma, oldja meg, mi a saját, a jó kapcsolatokban is rendre újratermelődő problémákat oldjuk meg!

Mielőtt még elvinne a szurkolói énem, gyorsan visszatérek a számok világába. Ha nincsenek nagy különbségek összetett adatok terén, akkor vajon hol vannak az egyes játékelemekben jelentős különbségek? Nézzük először a labdabirtoklást:

forrás: mlsz.hu

Ebben a mutatóban elmaradunk, de ismét felismerhető a trend; csökken a különbség, a stáb, a csapat egésze szisztematikus munkával ér el fokozatos fejlődést. A szórás sokkal kisebb (39,57% vs. 72,76%), tudatos munka folyik a Megyeri úton! Érdekes, az utolsó mérkőzésünkön úgy nyertünk, hogy csak 46%-ban birtokoltuk a labdát. Inkább csak kérdezem; ezt a tudatos húzást a derbire gondolva lépte meg Vignjevic mester? A zöldek ugyanis jelentős dominanciára képesek, átlaguk is igen magas (57,79%). Akkor ez azt jelenti, hogy nem szeretnénk felvenni a versenyt? Ez egyáltalán nem biztos, ugyanis - ezzel a mezőnybeli dominanciával együtt - semmivel nem veszélyesebbek a kapura, mint mi!

forrás: mlsz.hu

Ez mit jelenthet? Azt, hogy hagyni kell a mezőnyben hajtani őket, mert ez nem jelent számunkra nagyobb veszély, mint amit mi jelentünk az ellenfélre nézve. A kaput találó lövések minőségében sincs különbség, mert itt is kiegyenlített a „meccs” (33 vs. 34). Persze ez csak spekuláció, lehet, hogy Vignjevic mester teljesen más irányba gondolkodik.

forrás: mlsz.hu

Ahogy a passzok pontosságát bemutató ábra igencsak jól szemlélteti, a passzok pontosságában mindkét csapatnál csökkenő tendencia alakult ki. Nem nagyon vigasztal, hogy nálunk kissé lankásabb a trendvonal (pontozott egyenes), az viszont már igen, hogy ezek a passzok jellemzően a mezőnyben a kapura nem veszélyes pozíciókban realizálódnak. További bizakodásra ad okot az is, hogy a 11. fordulóban játszott derbin ebben a mutatóban felülmúltuk ellenfelünket, aki ellenünk csak átlag alatti teljesítményre volt képes (76,87%). De van még egy számított érték, ami ebben a mutatóban pozitív; a passzok pontosságában nálunk kisebb az ingadozás, stabilabban tudjuk hozni a tőlünk elvárható szintet.

Ez tehát egy olyan pont, ahol képesek vagyunk felülkerekedni. Egy olyan kitörési pont, ami a győzelmi esély mellett a kifejezetten szép játék alapja is lehet! Apropos, szép játék; a passzok mellett az egy-egy elleni szituációk határozzák meg a mérkőzés képét. Ebben a következőt találtam:

forrás: mlsz.hu

Nem nagy a különbség, de ebben a mutatóban kisebb különbségek is az eredményt meghatározók lehetnek, így nem szabad elhanyagolni jelentőségét. Furcsa, hogy egyik csapatnál sincs trend, nincs egyértelmű fejlődési irány. Kiegyenlítetté teszi a mutatót, hogy a zöldek magasabb átlaga mellett ebben a mutatóban is sokkal megbízhatóbban tudjuk hozni a meccseket. A szórások különbsége jelentős különbséget mutat (24,26% vs. 39,29%), a miénk a kisebb, egyben jobb érték!

Összegzésként azt tudom mondani, hogy szombati ellenfelünk:

  • Törekszik a dominanciára a labdabirtoklásban, és a párharcokban is.
  • Ez a fölényt viszont nem képes hatékonyabban gólra váltani, mint mi.
  • A számok alapján nem látható érdemi fejlődés játékukban.
  • Hektikus a teljesítménye, meglepően jó, és meglepően rossz adataik is vannak.

 

Csapatunk a relatív összevetés szerint:

  • Törekszik a dominanciára, de képes kevesebb labdabirtoklás mellett is győzelmet aratni.
  • A relatív kisebb fölényt jobban használja ki, a kapura hasonlóan veszélyes, mint az ellenfél.
  • Folyamatos fejlődést lehet látni, de igaz, hogy honnan…
  • Hektikus a teljesítmény, de még így is megbízhatóbban hozza a „kötelezőt”, az ingadozás időbeli lefolyása elnyújtottabb.

 

Mire jutottam tehát? Amire az elemzés előtt is; ez a derbi, ahogy a többi is, háromesélyes… Akkor mire volt jó ez az egész? Arra, hogy amikor majd kint leszek, akkor a hangos szurkolás mellett is fogok figyelni azokra a pontokra, amiket sikerült azonosítani, mint erősségeket, és mint gyengéket, ahogy nálunk, úgy az ellenfélnél is! Így talán jobban látok majd, nem csak nézek... Nem csak érzem, hanem értem is majd a játékot, mert ez így együtt még több élményt ad majd talán. Ja még egy; látom azt, hogy közel nem lehetetlen a győzelem, különösen akkor, ha minden LILA együtt szurkol, hogy;

 

HAAAAAAJRÁL LILÁK!!!

Jól indult a napom. A magyar foci éledezik. Vége a holtszezonnak, kezdődnek a tétre menő meccsek, elmúltak a nagy hidegek. Különösebb halaszthatatlan programom sincs, így -gondoltam - megtekinteném a helyszínen kedvenc csapatom meccsét. Jó-jó, nem helyben lenne, 120 km oda, 120 km vissza, azért még nem a világ vége. Meg különben is, egy családi kirándulással is egybekötném a kettőt. Ráadásul feleségem abban a városban járt főiskolára, ismeri is. Különben meg, ha közben el is kerülnénk egymást (mivel ő addig vásárolgat, megnézi mi változott a városban, ecetera-ecetera) mindkettőnknek van mobilja így a kapcsolattartás sem megoldhatatlan.

No akkor…, nézzük miből is élünk. Felkerestem a mérkőzéssel kapcsolatos tudnivalókat…, s eddig tartott a jó napom.

Kiderült a tájékoztatóból, hogy nem lehet jegyet venni a helyszínen, csak klub-,             vagy MLSZ Futballkártyával (nekem egyik sincs) lehet elővételben jegyet vásárolni. Már a személyi igazolvány is kevés. Csoda, hogy a nagymama születési anyakönyvi kivonatát nem kérik. Ha már kártya, nekem klubkártya kéne. No de ahhoz alkalmasint megint utaznom kéne, sőt messzebbre is. Gyors számolás…(útiköltség, étel-ital, egyéb, stb), tízezer forintból nem állna meg. Közben kiderült, hogy itt helyben, a városban is működik egy utazási iroda, ahol árusítanak sporteseményekre jegyeket. Felkerekedtem hát…

Belépve az irodába, sehol senki. Pár másodperc múlva kijött egy kishölgy, illedelmesen köszönök, ahogy ilyenkor szokás, megvárva míg lenyeli a szájában lévő falatot. Természetesen ebédidő volt - neki is kell valamikor ebédelni - előadom miért is jöttem valójában. Mondom, hogy sporteseményre, kimondottan futballmérkőzésre - felsorolva a helyszínt, időpontot, csapatok neveit - szeretnék jegyet vásárolni, illetve érdeklődni a jegyvásárlási lehetőségekről. Úgy vettem ki a szituációból, hogy nem igazán érti mit is akarok valójában, mert csak erősen meredt a monitorra. Néhány másodperc múlva „-Mit parancsok” kérdéssel fordult hozzám. Elismételtem az előbbiekben elmondottakat, de még mindig az a meredt tekintet a monitorra. Közben a kolléganő apró segítségével meg is találta a kérdéses mérkőzést. Ha már idáig sikeresen eljutottunk közöltem, hogy a vendégbelépő érdekelne. Jó pár kattintgatás után már meg is találta a kérdéses információt. Igaz egy kicsit én is besegítettem neki, hova is kattintgasson.

S, ahogy vártam, jött is a gép válasza szépen, pirossal kiemelve: jegyvásárlás csak futballkártyával! Lelombozódva, szomorúan, de illedelmesen megköszönve a végzett munkáját, elköszöntem. A jó napom sajnos nem tartott sokáig…

 

Jut eszembe! Még a ’70-es évek közepén rendeztek itt a városban helyi rangadókat, mindezt a megyei első osztályban. Kártyát a kutya sem kért jegyvásárláskor. Pénzt az igen, 6-7 forintot. Volt bőven ilyenkor jegypénztár, nyugdíjas klubalkalmazott, aki az utcát járva kínálta a nála lévő jegyeket és nagy hanggal buzdította jegyvásárlásra az érdeklődőket. A belépésnél se motozás, se tapizás, se vegzálás, se az egyéb okmányok bemutatása, se szigorú és lenéző tekintet a rendezők részéről, -akik közül a legtöbb nyugdíjas bácsika volt, de nem ám, mint mostanában a kigyúrt, mogorva, szinte tetőtől talpig tetovált, haj nélküli emberek- jegy beszab’ és már mehettél is Isten hírével. Ernyőt, üveget, flakont sem kellett leadni a „ruhatárba”. Mondjuk érdekes módon rendzavarás sem volt, pedig a szurkolók között azért voltak nem a gentlemant stílusáról ismert, „erős” egyének is. Ja és nem mellékesen, ilyen eseményeken olyan 5-6 ezer néző mindig összejött.

 

Slusszpoénként és legnagyobb örömömre a mérkőzésre mégis sikerült jegyet szereznem, s így a helyszínen megtekinteni a mérkőzést (nagyon hálás köszönet ezért az ügyben érintetteknek) azonban ehhez, mint bolha térdén a pattanás, annyi köze sem volt az MLSZ-nek.

Minden jó, ha vége jó.”

Én nem tudom, hogy miért kell csinálni a feszkót…Az Újpest igenis fog játszani a Szusza Ferenc stadionban tavasszal.

Ráadásul megoldódik az ultrák problémája is, nem kell átköltözni a fejépület oldalára. Ez biztosnak tűnik, fellélegezhet mindenki. Szóval eddig csupa jó hír...

Érthetetlen, hogy miért nem jutott eddig senkinek sem eszébe, pedig szinte evidencia a magyar labdarúgásban, hogy a Szusza Ferenc stadionban tavasszal pályaválasztó Vasas a Megyeri úton fogadja majd a vendégségbe érkező Újpestet. Ez pedig azt jelenti, hogy a vendégszurkolók az edzőpálya felőli oldalon foglalnak majd helyet. Indokolt volt tehát a vendégszektor befogadóképességének növelése, hisz 600 jegy várhatóan kevés lenne az újpestieknek, még a jelenleg megcsappant nézőszámokat tekintve is.

Ha így nézzük, hirtelen értelmet kap minden…

 Tisztelt Ellenfél!

Igen, Ellenfél, és nem ellenség! És igen, nagybetűvel! És igen; Tisztelt! Közismert tény, hogy klubjaink igen régen tartó versengése sok nagyszerű pillanatot adott a magyar sportnak! A sport egy verseny, így a pályán eléret eredmények hol az Önök, hol a mi győzelmünket hozta, ez így van rendjén.

Az viszont már nem rendjén lévő, ha a pályán kívül, és nem a sport adta keretek között folytatódik egy értelmetlen harc. Ez több szempontból sem jó, a pályán ugyanis – bármilyen furcsa is egyeseknek! – nem harc, hanem versengés zajlik, értelmet pedig az összemérhetőség, kereteket pedig a fair play adja. És mindez miért? Ez is furcsa lehet, de ez az egész a szurkolókért van, nem a sportvezetők, vagy éppen a szervezetek, vagy éppen a sportolók jólétéért! Persze nem nagy baj, ha mindenki megtalálja a maga helyét a rendszerben, de itt most jelentős szereptévesztés történt!

Nem tudjuk, hogy ki képzelte magát versenypályán, ki gondolta, hogy egy nyomdagép sporteszköz, de bizony sikerült egy olyan alattomos, övön aluli ütést mérni ránk, ami bizony méltatlan a két klub történelméhez! Félreértés ne essék, aki Újpesti Dózsaként nevezte meg a jégkorong mérkőzés vendég részvevőjét, leginkább a saját nevét mocskolja be, erkölcsileg magát taszítja az emberi butaság posványába!

Természetesen nem tagadhatjuk le történelmünket (soha nem is tettük!), hanem ápoljuk hagyományinkat, így pontosan tudjuk, hogy korábbi rendszerek milyen helyzeteket elé állították szeretett klubunkat. Pontosan ilyen jól ismerjük ellenfeleink történelmét is, de mégsem gondoljuk, hogy egy ilyen nyíltan provokatív megnyilvánulásra elő kellene rángatni azokat a momentumokat, amelyek hasonló érzelmi reakciókat váltanak ki a másik oldalon!

A fentiek alapos megfontolására kérjük Önöket! Kérjük ezt azért, mert azok a felelős sportvezetők, akik ebben a kérdésben döntési helyzetben vannak, természetes reakcióként az ominózus jegyek visszaváltása mellett kell, hogy döntsenek, a saját hatáskörükben nyilván eljárnak azokkal szemben, akik megsértették a fair play ellenfél tiszteletére vonatkozó szabályait, és természetesen kifejezik irántunk érzett tiszteletüket egy bocsánatkérés formájában!

 

Új esztendő, új remények, de a hit a régi...

Január 1.-én UTE-FTC hokimeccs, persze, hogy látni kell. Az, hogy a jégen mi történt és hogyan, arról kedden, de ami előtte, arról most kell beszélni.

A parkolóból sétáltunk a csarnok felé, amikor feltünt, hogy égnek a villanyok a stadion konditermében, hát bekukucskáltunk.

Ez a látvány fogadta a kiváncsi tekinteteket...

Bár a kép minősége nem tökéletes, de azért jól kivehető, hogy január 1.-én Windecker József és Mohl Dávid tornáztatták izmaikat.

Jó érzés volt látni, hogy ennyire elhivatottak labdarúgóink közül néhány, hisz a felkészülés csak 1 hét múlva kezdődik!