Vélemény

Magyar idő szerint este 19 órától a Neftci Baku ellen lép pályára csapatunk. Az Európa Liga selejtezőjének első körében az azeriek – ahogy mondani szokás – a sötét ló kategóriáját képviselik. Nincs szem előtt a bajnokságuk, a válogatottjuk pedig nem örvendhet jelentős sikereknek, ismert játékosuk nincsen. Ennek ellenére nagyon nehéz kilencven perc vár Litauszkiékra az azeri fővárosban.

               A mérkőzést egyébként nem a Bakcell Arénában, hanem a jóval kisebb, Dalga Arénában rendezik meg (gyepfelújítás miatt), amely 6500 fő befogadására alkalmas. Ellenfelünk kevéssé ismert a magyar szurkolók körében, ám olyan eredményt értek el 2012-ben, amelyet az elmúlt tíz évben csupán a Videoton és a Debrecen tudhatott magáénak. Hazai 1-1-es döntetlen után Cipruson verték az APOEL-t 3-1-re a bakuiak, ezzel EL-csoportkörbe jutott a Neftci! Bár a Rubintól oda-vissza kikaptak, a Partizan ellen két döntetlenre futotta – ami különösen megsüvegelendő, hogy az Internazionale otthonából elvittek egy pontot (2-2).

               Az azeri klubfutball zászlóshajója jelenleg a Karabakh, amely tizenhat ponttal előzte meg a Gabalát – és 19 ponttal a Neftci Bakut. Az előző szezonban 1-1-2-es mérleggel végzett a Baku a Karabakh csapatával szemben. Az FC Karabakh a 2010-es évek második felében háromszor jutott be (három egymást követő évben – 2014 őszétől) az Európa Liga csoportkörébe, tavaly pedig óriási bravúrral kvalifikálták magukat a Bajnokok Ligájába. A grúz Samtredia és a moldáv Sheriff búcsúztatása nem akkora csoda, a Koppenhága csapata ellen idegeneben lőtt góllal való továbbjutás viszont óriási siker. Rendkívül erős csoportba kerültek az azeriek, ám itt is megmutatták oroszlánkörmeiket! A spanyol Atletico Madrid egyszer sem tudta legyőzni őket (1-1 és 0-0), a Roma pedig mindkét alkalommal csupán egy-egy góllal gyűrte le a Karabakh csapatát – a Chelsea túl nagy falat volt (0-4 és 0-6).

               Míg magyar csapat már öt éve nem szerepelt EL- vagy BL-csoportkörében, addig az azeri bajnokcsapat négy éven át folyamatosan játszhatott európai tétmeccseket ősszel! Természetesen nem ők, hanem a jóval gyengébb Neftci Baku lesz az ellenfelünk, így esélyeink korántsem rosszak!  A Baku keretének értéke Transfermarkt-on gyakorlatilag megegyezik az újpestivel (náluk 6,3 millió EUR, itt 6,23). Míg Újpestre a nyáron nem érkezett igazolás, addig ellenfelünk igencsak belehúzott. Június elején bejelentették, hogy a csapat irányítását az olasz Roberto Bordin veszi át. Az 53 éves tréner első érdemi vezetőedzői megbízatása a Sheriffnél volt, irányításával megmaradt a klub egyeduralkodói státusza (most egy évre írt alá Azerbajdzsánban). Ennél érdekesebb, hogy hét új játékos érkezett a klubhoz. A legnagyobb fogás talán Bagaliy Dabo lehet – a francia csatár majdnem minden második meccsén gólt lőtt Azerbajdzsánban (42/20), korábban megfordult a francia 2-ben is. Három jelentősebb távozót említhetünk meg – a visszavonulását bejelentő védekező középpályás Sadiqov, a dél-koreai második ligába igazoló csatár Herrera, valamint Qyrtymov hiánya érzékenyen érintheti a házigazdát.

               Néhány Baku-fanatikussal sikerült kapcsolatban lépnem a legnépszerűbb közösségi oldal segítségével; annyit biztosan sikerült megtudni: amíg a mi oldalunkon csendes várakozás és zsörtölődés keveredik, addig riválisunk szurkolói rendkívül optimisták. A nemrégiben lezajlott elnökváltás (Kamran Guliyev) jót tett a bakui klubnak, azóta pozitív a hangulat. A bajnok Karabakh nagyságrendileg 19-20 millió euróból gazdálkodik, a Neftci kénytelen beérni kb. 3 milliárddal évente (noha ez is egyértelműen több, mint az Újpesté). A szurkolók egy része úgy véli, a keret érdemben megerősödött a nyáron, így elképzelhetőnek tartják a Karabakh leszorítását a trónról, de legalábbis megszorítását. Jellemző határtalan optimizmusukra, hogy egyikőjük határozottan állította, az Újpest kiejtése után a Sevillát is búcsúztatni fogják az EL-selejtezőből. A Socar a hazaiak főszponzora – az azeri állami olajvállalat feltehetően eurómilliókkal segíti a klubot évente. Emellett a napokban kötöttek egy évre szóló megállapodást a Turkish Airlines-szel. Bár elfogultságtól nem mentesek az azeriek, többen is úgy gondolják, feltétlenül ők a párharc esélyesei. Kiemelték a támadó szellemű játékosaikat, 2-3 olyan futballistájuk van, akik gyors tempóban képesek minőségi futballt játszani (a két új igazolástól, Dabo-tól és Karikari-tól [mindketten csatárok] különösen sokat várnak.

A Neftci egyébként nyolcszoros bajnok, hatszoros kupagyőztes, kétszeres Szuperkupa-győztes. Érdekesség, hogy az idei kiírás fináléját Bakuban rendezik meg. Jelenleg Sadiq Sadiqov üzletember a klub tulajdonosa. A várakozások nagyok – ám az új edző miatt senki nem merte megjósolni, milyen hadrendben és kik alkotják majd a Neftci kezdőjét.

               Bordin mester a sajtótájékoztatón – rendkívül meglepő módon – kijelentette: szeretné jól kezdeni a szezont csapatával. Örömét fejezte ki az első mérkőzés helyszíne miatt, hiszen szerinte „az odavágó mindig nagyon fontos, ezért nagy öröm számunkra, hogy szurkolóink előtt léphetünk pályára”. „Az ellenfelünk erős csapat, a játékosaink felkészültek, egyelőre nem gondolunk a Sevillára, csak az Újpestre koncentrálunk” – folytatta a hazaiak vezetőedzője. Ruslan Abishov, a csapat 30 éves középhátvédje hozzátette: jól sikerült a felkészülés és mindenki nagyon szeretné a Sevilla ellen megmutatni magát – némileg tehát ellentmondott a csak a csütörtöki meccsre készülő edzőnek.

               A mi oldalunkról rossz hír, hogy Obinna és Diallo vízumproblémák miatt nem lehet ott a csapattal csütörtökön este, ők reggel utaznak vissza Budapestre. A jelenlegi keret tehát így néz ki:

Pajovic Filip, Banai Dávid, Gundel-Takács Bence, Szűcs Kristóf, Litauszki Róbert, Bojovic Mijusko, Balázs Benjámin, Pávkovics Bence, Dzenan Burekovic, Cseke Benjámin, Sankovic Bojan, Nagy Dániel, Tischler Patrik, Zsótér Donát, Viktor Angelov, Pauljevic Branko, Novothny Soma (14 mezőnyjátékos + 3 kapus).

Vagyis mindössze négy mezőnycsere ül majd a padon. Várható kezdőcsapat:

Pajovics – Balázs, Bojovics, Litauszki, Burekovics – Szankovics, Cseke – Pauljevics, Zsótér, Nagy – Novothny

A mérkőzést a Duna World közvetíti 19:00-tól! Haaaajrá Lilák!

Igen, a tizedik, és igen, MEGVAN!!!

Nem volt egyszerű menet; egy majdnem 50%-kal magasabb értékre taksált kerettel rendelkező csapat ellen kellett megharcolni érte, akik a futó bajnokságban mindhárom meccsüket megnyerték ellenünk! Keretük általában is erős, de van pár igazán kiemelkedő játékosuk, nálunk pedig sérülés miatt Nagy Dani, és Simon Krisztián sem léphetett pályára. Ki gondolta volna, hogy meglesz a kupagyőzelem???

Kedves lila barátaim, mi voltunk azok! Igen, te, meg te, meg te, meg te… ti, akik megtöltötték a szektorokat, ti, akik fáradhatatlanul buzdítottátok a csapatot, igen, mi szurkolók hittünk a győzelemben!

Nem győzhet az, aki nem hisz magában! Ezen az estén olyan légkört teremtettünk, hogy ha játékosainknak voltak is bármi kétségeik, netán nem hittek magukban 100%-ig, a játékos-kijárót elhagyva, látva, hallva az erőt, energiát, minden kétségük elszállt! Az elején még nem voltak élesek, de a kapott gól után meg sem rezdültek, tudták, hogy győzni fognak, tudták, mert beléjük oltottuk a bizonyosságot!

Ez a győzelem nem a grammra mért taktika, és nem a tonnaszámra mért pénz győzelme volt! A szívünkből jött, ettől olyan emberi, ettől (is) különösen értékes! Hazafelé, olyan hajnal 3 körül, az ünnepléstől kellemesen elfáradva, egyedül bandukolva Újpest utcáin, egy film-előzetes szövege ugrott be; „Az ember a robotok elleni harcát megnyerte! A gép nem uralkodik többé a gondolkodó, érző, alkotó lény felett!”

Igen, az ellenfél hajtott, küzdött, mindent megpróbált, de nem volt lelke… Nem volt, és nincs aki ezt a funkciót képes telepíteni a csilivili hardverre! A lelket ugyanis nem programozzák, nem számolják, vagy ha mégis, akkor elillan, elszáll, behúzódik, és nem mutatja magát. Persze nem a XXI. század lenne, amiben élünk, ha nem kísérelné meg senki szoftverré silányítani emberségünk alap-pillérét!

Reggelig még volt időm, így visszanéztem a „mérkőzés közvetítését”. Idézőjelben, mert a közvetítő média szerint fizikai értelemben még nem manifesztálódott elsőségünk! S ebben a kicsit fáradt, de mámoros (több módon is) állapotban éreztem átjönni a képernyőn azt a lélektelen hozzáállást,…hogy is fogalmazzak… ahol a lojalitás fontosabb, mint a szakma.

A kamerák tájolása olyan, hogy az egyik felet (a nagyobbat, hangosabbat) optikailag kisebbnek, kevesebbnek mutassa, a másikat pedig nagyobbnak, lelkesebbnek, sőt… szebbnek, olyan „élrevasaltnak” mutassa! A televízió persze nem kép, hanem hang is, így persze a tájolás hasonló az audió-eszközök esetében is. A kommentátor pedig szintén az előbbi beállításokra programozva: akit nagyobbnak kell láttatni, azt szóban is erősíteni kell!

Minden szoftvert lehet tökéletesíteni, és kell is, mert itt is becsúszik néha egy-egy baki; a magáról megfeledkező cameraman totálba vesz olyan képeket, amiket a programozók nem tartanak megfelelőnek. Sőt, még a kameraváltásokért felelős személy is hibázhat, ott sincs valami teljesen rendben, mert az élő adásban éppen az előbbi kamera képe kerül. Nincs mit tenni, a fizikai védelem aktiválódik; a kamera elfordul, egy pillanatra a tetőt, az eget mutatja, majd megállapodik egy békésen szotyizó kisebb csoporton, akik meglepő apátiával üldögélnek valahol fent, a kakas-ülőn. Kicsik is, kevesen is vannak, nem látom pontosan, de akár az érdektelenség is eszembe juthat róluk, és (Bingó!!!) lilában vannak…

Igen, ők a valóság… legalábbis annak, aki a tévé előtt ül, és ott izgul egyik, avagy másik csapat sikeréért, vagy aki van annyira perverz, hogy magyar csapatok meccseit nézi semleges nézőként. De egy műsor nem műsor, ha nincsenek a kisebb üresjáratok közt csúcspontok! Néha nem árt, ha a futball szabályait azok betartatására hivatott személyek kissé nagyvonalúan kezelik, érdekesebb lesz a meccs, nem léphet meg egyik csapat sem nagyon…

És persze egy mérkőzésnek van utóélete; ha az ember fia/lánya edzősködésre adja a dolgát, vagy legyen mindent vivő memóriája, vagy jegyzeteljen. Most – ahogy az algoritmus előre meghatározta – egy második percben történt esemény az, amire emlékezni kell, mert egy olyan szituáció volt, ami bizonyítéka, hogy csakis a balsors, csakis a rosszindulat, és csakis más hibájából nem sikerül a győzelem! És – akár hisszük, akár nem! – ez is annak az alternatív valóságnak a részévé válik. Aki pedig nem vesz egy kis fáradtságot, és soha nem néz a dolgok mögé, megélt tapasztalatként raktározza el memóriájában, pár nap múlva pedig már, mint tényre, mint premissza hivatkozik rá, építi tovább a sosemvolt világát! Ma még csak úgy tudja, hogy az igazi szurkoló ingyenjeggyel, térítésmentes utazás keretében érkezik a mérkőzésre, de később még sok más meggyőződése is lehet…

Mondhatnánk, hogy ez nem a mi problémánk, nekünk egy a fontos, hogy megvan a tizedik!!! Igen, ez a legfontosabb, és tegyük is hozzá gyorsan, hogy ebben aztán alaposan benne vagyunk; a leprogramozhatatlan lelket, a nem megvehető emberséget, a lelket, a adtuk a győzelemhez! Nekünk ez volt a dolgunk és ezt maximálisan hozzá is adtuk, sőt, lehet, hogy ez a pici faktor (is) döntő volt tegnap éjjel.

Ez most elég volt, kellet is hozzá, de figyelni kell, hogy a gépiesség a jövőben se uralkodhasson a lélek felett!!!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

Már csak két nap! Szerda este 20 órától döntőt játszunk a Puskás Akadémia ellen. Ahogy azt az első részben megírtuk, az Újpest FC tizedik kupagyőzelmét szerezheti meg, a felcsútiak szerény történelmük legnagyobb momentumát élhetik át, sőt – már a fináléba jutással megtették ezt. Ha az előjeleket nézzük, nem lehetünk bizakodók, hiszen háromból háromszor győzött le minket idén a Puskás, különösen megdöbbentő ez annak tudatában, hogy kétszer is hazai pályán fogadhattuk Pintér Attila legénységét (összehasonlításképp: a Ferencváros és a Videoton 1-1 alkalommal verte az Újpestet a 2017-18-as bajnokságban).

Ha a Transfermarkt adatait nézzük, a Puskás kerete 9,18 millió eurót ér, az Újpesté 6,48-at. A felcsútiak kerete tényleg nem egy akadémista csapathoz hasonlít – olyan játékosokat szereztek meg, mint Ezekiel Henty (Videoton, előtte többek között Lokomotiv Moszkva), Josip Knevezic (Osijek), Denis Klinar (Ljubljana), Perosevic (Osijek – 122 meccs 39 gól). Magyarországról egy bizonyos szintig (értem ezalatt, hogy a Videoton és a Ferencváros legjobbjait nem tudják elcsábítani, bár erre voltak kísérletek – lásd Böde esete) bárkit le tudnak igazolni, így került Felcsútra éppen a Megyeri útról Balogh Balázs és Jonathan Heris. Márkvárt Dávid, Radó András, Hegedűs János, Osváth Attila mind olyan játékos, akit jó néhány hazai klub megkörnyékezett, ám mégis a Fejér megyei települést választották. Ezzel együtt is csupán az NB1 hetedik helyén szerénykednek, négy pontra csapatunktól – így a nemzetközi kupa egyedül a döntőből érhető el Pintéréknek (vagy úgy, hogy az Újpest nyeri a kupát és egyúttal megszerzi a bajnokság bronzérmét, ekkor a döntőt játszó klub is kvalifikálja magát). Ha csak a játékosok transfermarkt-os értéke versenyezne, a harmadik helyre futna be a Puskás – mi a hetedik helyet zsebelnénk be, ám ennek most nagyjából – remélhetőleg – éppen az ellenkezője fog bekövetkezni. Míg csapatunk a legfiatalabb átlagéletkorral büszkélkedhet (24,7), addig döntőbeli ellenfelünk a középmezőnyben van 26,5-ös átlagával.

A Puskás megy még Debrecenbe és fogadja a Paksot, mi utazunk Mezőkövesdre és a szezonzárón a debreceniekkel mérkőzünk meg a Szuszában. A bajnokságban tehát kvázi a kezünkben van a sorsunk, ha a Videoton nem kap ki otthon a Honvédtól és mi megszerezzük mindkét bajnokin a három pontot, a dobogón zárunk. A Puskás számára érdemi tét már nem maradt, a harmadik hely elérhetetlenné vált a Kövesd elleni szombati zakóval, a kieséstől pedig már hetekkel ezelőtt megmenekült a Pintér-csapat. Ha szeretnénk közelebb jutni ahhoz, milyen felállásban küldi ki a vezetőedző a felcsútiakat a Groupama gyepére szerdán, érdemes megnézni a két héttel ezelőtti csapatukat, hiszen ellenünk talán nem akartak mindent megmutatni magukból, a Kövesd ellen pedig néhány ember padon kezdett, noha a döntőn minden bizonnyal lehetőséget kap a kezdőtizenegyben. Szombathelyen a Hegedüs – Poór, Hegedűs, Spandler, Trajkovski – Zsidai, Molnár G., Balogh, Szakály – Perosevic, Henty összeállításban kaptak ki Pintérék 3-2-re, a felcsútiak mindkét gólját a Fehérvárról kölcsönkapott Henty szerezte. Újpesten bekerült Bacelic-Grgic, Márkvárt, Diallo és Knezevic.

A mieinkkel könnyebb a dolgunk, Pajovic biztosan kezd, a védelem tengelyében Bojovic és Litauszki kaphat szerepet (noha Kálnoki az elmúlt időben kiszorította a légióst, így előbbi helye erősen kérdéses), balhátvédként egészen biztos, hogy Burekovic játszik (ráadásul Mohl megsérült Szombathelyen), a jobbhátvéd posztján vélhetően Balázs. Így Pauljevic mehet egy sorral előrébb, Nagy Dániel felépült, így nincs akadálya játékának, Obinnát nem fogja kihagyni Vignjevic, Novothny helye betonbiztos. Kérdéses lehet Obinna posztja és ezzel szoros összefüggésben Zsótér helye a kezdőben. Ha Obinna Szankovics kárára kezd, Zsótér is kifuthat a srácokkal a gyepre, ellenkező esetben Obinna kapja a szélt és Donát a második félidőben állhat be. Onovo minden számítás szerint bizonyíthatja, hogy képes stabilitást adni és fontos passzokkal előrukkolni.

Pajovic – Balázs, Bojovic (Kálnoki), Litauszki, Burekovic – Onovo, Obinna – Pauljevic, Nagy D., Zsótér – Novothny

Az újpesti út a döntőbe kissé rögös volt, noha igazán komoly ellenféllel nem kellett megmérkőzni. Kezdésként az Öttevénynek gurítottunk egy hatost (Tischler [4], Simon K., Pávkovics), utána Gödöllőn Tischler mesterhármasával érdemeltük ki a továbbjutást. Ezután a Vecsést ütöttük ki, Kálnoki, Simon K. és Selmani góljaival, Tischler duplájával. Tavasszal viszont azonnal NB1-es ellenfelet sorsoltak nekünk, a mumus Paks azonban ezúttal semmilyen problémát nem okozott (2-0 és 2-0, Nagy D. dupla Újpesten, idegenben Obinna és Tischler). Emlékezetes, hogy az első mérkőzést a rossz pályaviszonyok (szakadó hóesés) miatt elhalasztották, de így is mostoha körülmények között léphettünk pályára a Szuszában.

Az MTK ellen egy gyors gólváltást követően végül Obinna beadásából Nagy Dániel találta jelentette a különbséget, ekkor még talán nem is sejtettük, milyen nehéz dolgunk lesz a visszavágón. Az MTK Kanta góljával gyorsan jó helyzetbe került, aztán hiába egalizált Novothny a második félidőben, Kanta büntetőből talált be, rá néhány percre Deutsch hatalmas gólt zúdított Pajovic kapujába. A hajrában aztán góllá érett nyomásunk, Novothny második találatával idegenben lőtt góllal meglett a továbbjutás.

A Balmazújváros ellen is hazai pályán kezdhettünk, az első félidőben a szezon egyik leggördülékenyebb játékát láthattuk Pauljevicéktől, szünetben már 2-0-ra mentünk (Nagy-dupla). Aztán némileg érthetetlen módon magunkra húztuk a vendégeket és bár elsőre Arabuli csak a keresztlécet találta el, néhány perc múlva közelről nem hibázott (2-1). A visszavágón nehéz pillanatok után megkönnyebbülés volt a játékvezető mérkőzést végét jelentő jelzéseit hallani.

A Puskás a hatodik körben (ami számukra természetesen az első kör) Kaposváron nyert 3-1-re (Prosser, Perosevic, Latifi), érdekesség, hogy a hazaiakat erősítette az előző kupagyőzelmünknél még Újpesten játszó Nagy János. Egerben jóval simábban, 6-0-ra győzött Pintér csapata, aztán a Ferencvárost korábban búcsúztató Kisvárda ellenében is megvolt a továbbjutás (Diallo korai góljával).

Hiába nyert havas meccsen a Zalaegerszeg otthon a Felcsút ellen, otthon hosszabbítás után Perosevic megszerezte a továbbjutást jelentő találatot. Amikor már Balogh Balázsék kiesését vizionálhattuk (DVTK ellen otthon 0-1), tudott újat mutatni az alakulat és verte simán Bódogékat Miskolcon (3-0, Perosevic, Knezevic, Henty). Az elődöntőt pedig már az első kilencven percben eldöntötték, a vendég Debrecent 4-0-ra verték agyon, már a 43. percben 3-0 állt az eredményjelzőn (Henty duplázott, Perosevic és Knezevic talált még be), így a debreceni visszavágón elszenvedett 2-0-ás vereség senkit nem érdekelt.

Bár az elmúlt években újpestiként hozzászokhattunk a lelátón is kiélezett kupafinálékhoz (DVTK majd FTC), most egyértelmű Újpest-fölény lesz a lelátón, noha a hazai (Puskás) szektorokba is relatíve szépen fogynak a jegyek. Kb. 3000 jegyet kaptak (C3 és C4), több mint 1300 elfogyott. Nálunk természetesen sokkal nagyobb mértékben veszik a szurkolók a belépőket, a C6-os és a D3-as szektor már betelt (kb. 3000 hely). Valamivel kevesebb mint 3000 jegy áll még rendelkezésre a lila-fehér fanatikusok számára (a hétfő déli állapot szerint)!

A mesterségesen, közvetlenül és leginkább közvetetten érkező állami pénzekből felpumpált felcsúti csapat ellen nagyon nehéz dolgunk lesz (mindezt megspékelhetjük azzal, hogy Pintér csapatai ellen nem vagyunk túlzottan eredményesek), de a kvázi hazai pálya sokat lendíthet Litauszkiékon a nehéz helyzetekben. Felemelő pillanat lesz, ahogy a nagyjából kilencezer lila-fehér érzelmű szurkoló összegyűlik a stadionban, ráhangolódik a meccsre, majd – reményeink szerint – 21 óra 50 perc körül ünnepli a kupagyőztes újpesti csapatot!

Mindenki lila-fehérbe! Hajrá Lilák!

Bent van a csapat a fináléban! Vegyük most úgy, hogy a látvány nem érdekes, csak az eredmény számít és felejtsük el a ránk annyira jellemző fanyalgást. Örüljünk hát, hogy a csapat ismét ott van a döntőben, 2014 és 2016 után, a Duchatelet időszak 3. MK döntőjére készülhetünk. Bár évekkel ezelőtt a honi kupasorozatnak túl nagy presztizse még nem volt, mára javult a helyzet. Ugyan messze még az angol, német vagy akárcsak a francia sorozat fontossága, de pici lépésekkel talán haladgatunk. Ahhoz, hogy ez a helyzet tovább javuljon, elsősorban sok néző kellene. Ahhoz meg jó meccsek. A jó meccshez meg sok néző... Áhhh ördögi ez a kör, nem tudni hol lehet ebből kitörni. Illetve...

Épphogy befejeződött a Balmaz elleni 2. meccs, amikor elkezdett csörögni a telefon. Hajnal kettőig jöttek a hívások és az üzenetek, majd reggel fél 8-tól újult erővel ismét. Mindenki azért telefonált, hogy "kell-e kártya, lesz-e lilabusz, mennyibe kerül a jegy és hasonlók. Szóval érdeklődés lenne bőven, de amikor eljutunk az "apróbetűs" részhez, mindenkinek lelohad a farka kíváncsisága. A döntő 23.-án, szerdán este 8-kor lesz...

"Na de ha hosszabbítás és tizenegyesek lesznek, akkor az ünnepléssel együtt majdnem éjfél mire vége az egésznek, és akkor indulunk haza." Az utazás "egy", "másfél", "van akinek "több mint 3 óra", "másnap a gyerek iskolába kell menjen, így nem tudunk felmenni..."

Hát ez az...

A Magyar Kupa döntője hétköznap lesz megrendezve! Felhívtunk az MLSZ MK szervezésért felelősét, aki elmondta, hogy nagyon sűrű a versenynaptár, és a válogatott programja, valamint a nemzetközi kupában induló csapatok menetrendje miatt egyszerűen nem volt más időpont. Azt is elmondta, hogy a teljes lebonyolítás egyeztetve lett az összes klubbal, és ők elfogadták a szerdát, és ha valaki igazán látni szeretné a döntőt, az megoldja, hogy ott legyen. Nem volt nagyon ellenszenves az ember, csak kissé kioktató. Természetesen sok érvet magunk is ismerünk, (TV, rövid nyári szünet stb) néhányat el is fogadunk, de egy valamit szeretnénk mi is elmondani a kedves MLSZ-nek. Jó lenne a lovat megfordítani a lovas alatt, mert ma már nem úgy működik a sztori, mint 30-40-50 esztendeje. Akkor történhetett bármi, az emberek elmentek a meccsre, mert 1. nem volt más, 2. volt színvonal. Most bőven van más, és nincs színvonal. Ma már nem illeszthető bele egy család életébe az, hogy a gyerek hajnal 3-kor kerül ágyba, mert előző nap meccs volt. Amikor én voltam felső tagozatos, a fiúkat hétfőn nem feleltették, mert alig hallhatóan, de azt is igen rekedten rebegtük el, hogy nincs hangunk, mert szombaton bajnoki meccs volt. Ma ezt az érvet minden pedagógus kimosolyogná. Annyi a követelmény a suliban, hogy egy másnapi szülői "igazolás" stikában egyszerűen nem fér bele. Szóval a messze lakók, a gyerekesek kilőve. Nem is igazán ez a bántó, hanem az, ahogy ezt a kérdést az MLSZ kezeli. A beszélgetés során elhangzott, hogy egy bizottság egyeztet a Kupa versenykiírásáról az érintettekkel. "Kik az érintettek?"-kérdeztem, mire az volt a válasz, hogy a "klubok"... Magyarán a szurkolók nem azok.

Na ez látszik a szemléleten, kedves MLSZ!

Hajrá Lilák mindörökké!

Nem kell új címer!

 

Az Nb1 Európa egyik legizgalmasabb bajnoksága. Van két csapat, ami ugyan kiemelkedik, de köztük olyan szoros a verseny, hogy ma kevesen vannak, akik feltennék vagyonukat az egyik győzelmére. De ez még semmi! A tabella többi szereplője közül még bárki kieshet, a harmadik és az utolsó között mindössze 11 pont a különbség, miközben a hátralévő hét meccsen 21 pont még megszerezhető. Ilyen kiélezett bajnokság nincs még egy szerte e Földön, de itthon sem igazán találok példát hasonlóra korábbról.

Persze nem árt kicsit tovább tekinteni az orrunk hegyénél, és ha már megtettük, akkor azonnal érdekes dolgokba botlunk:

  • A tabella két első helyezettje már az ősz végén 10, illetve 7 pont előnnyel vezetett a harmadik előtt, ennek ellenére a tavaszi első hat forduló meccseit (egy kivétellel) a két csapat nem azonos időben játszotta.
  • A nem azonos időben játszott meccseken a két csapat szempontjából rendre azonos előjelű eredmények születtek.
  • Az egyetlen, azonos időben játszott meccsen nem csak azonos előjelű, hanem azonos eredmény is született; méghozzá gólnélküli döntetlen, azaz 0:0.
  • Szintén ez a két csapat az, amelyik tavasszal fordulóban totálisan azonos pontokat kasszírozott (kivétel egy halasztás miatti meccset, amit március 3. helyett csak április 11-én játszott le egyikük), és ez utóbbival alakult ki a totális pontazonosság a 26. forduló után.
  • A Videotonnak két döntetlen is becsúszott, méghozzá a 26. forduló után 11. helyen álló Mezőkövesd, és a 8. helyen álló Felcsút ellen (akik, ezen pontok nélkül a 12., illetve 9. helyen állnának).
  • A Videoton két döntetlenjére riválisa szintén döntetlent „húzott”, hiszen a 3-4 helyen lévő Debrecen, és Újpest ellen szintén csak egy pontot sikerült besöpörni.
  • A további szereplőkre kitérve; a társbérletben akkor tök utolsó Haladás– még az őszi utolsó fordulókban – elkapja a két listavezetőt, a két meccs között pedig a Felcsút is áldozatául esik.
  • Ugyancsak a vasi gárda a tavaszi hét fordulóban mindössze 10 pontot realizál a megszerezhető 21-ből.
  • Maradva a Haladásnál: utolsó három pontjukat attól a Pakstól szerzik meg, aki az első öt tavaszi meccsen 15-ből 11 pontot bezsebelt, majd gyorsan behúzta a kéziféket…
  • És akkor – ha valaki komolyan lekövette az eseményeket – észrevehette, hogy minden fordulóban volt nem egy meccs, ahol a bírók ténykedése nem volt éppen hibátlan. Nem ragadok ki eseteket, mert erre mindenki tud párat mondani, sajnos túl sokat is.

Folytathatnám a sort még jó pár hasonló bekezdéssel, de mégsem eszem. Ennek oka az, hogy nekem ezekre a dolgokra rögtön van két, egymásnak totálisan ellentmondó magyarázatom:

  1. A meccsek eredményeit valaki, vagy valakik mesterségesen befolyásolják. Ennyi véletlen nincs!
  2. A szoros verseny a bajnoki aranyért, illetve a kisesés elkerülésére azt jelenti, hogy minden egyes meccsen nagy nyomás van a csapatokon, ezért a korábbiaknál többször születnek meglepetésszerű eredmények – és így persze még jobban összerázódik a mezőny.

Gondolom, nem vagyok egyedül a dilemmával, azok az ismerőseim, akik az Nb1-et követő szurkoló – függetlenül attól, hogy melyik csapatért szorítanak! – hasonló véleményeket fogalmaznak meg. És még egy; egyszerűen nem akarok a Muppet Show két állandóan zsörtölődő öregurához hasonlóan mindent csak fikázni, mindenben csak a negatívumot látni! De bizony érzem, hogy ebbe az irányba haladok, minden igyekezetem ellenére is… És ami ennél (személyemnél) sokkal fontosabb; ez zsémbeskedő, mindenbe belekötő magatartás kezd átlényegülni egy általános lélektani beállítódássá, ami lassan a honi foci minden egyes zugát belengi!

Akkor mi legyen most? Tapsikoljak örömömben, mint akinek éppen frissen vasalva hozták vissza a mosodából a tyúkszemnyi kis agyát a mosodából, örüljek annak, hogy lépten-nyomon mindenféle spekulációra okot adó történést tapasztalok a magyar foci minden egyes területén? Nem, egyszerűen nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás! Viszont az már sokkal fontosabb, hogy ennek a nem kissé lezüllött magyar focinak minden szereplője nézzen magába, és végezzen egy alapos önértékelést. Igen, nem csak a sokat szidott MLSZ (de ő különösen!), nem csak a bírói kar, és még csak nem is kizárólag a játékosok, edzők, vagy a menedzserek! Igen, ide értem a szurkolókat is! De menjünk sorba!

 

MLSZ

Egyszerűen nem lehet olyan nemtörődömséggel, vagy szakmailag nem lehet olyan mélyen egy sportági vezetés, hogy a két magasan kiemelkedő együttes meccseit ilyen ütemezéssel tervezi be! Csak egy is odafigyelés kellene, csak egy kicsit át kellene gondolni a dolgokat! Nem példanélküli, hogy az olyan meccseket, amelyek különösen fontosak egy-egy bajnokságban, vagy kupában, egy időben bonyolítják le. Ez mindenhol a világon így van, bevett gyakorlat, nincs benne semmi különös.

Értem én, hogy a bajnokság közepe felé még nem lehet arról beszélni, hogy melyik két csapat közül kerül ki az arany éremért harcoló két csapat, de ez az érv csak általánosságban igaz egy olyan bajnokságban, ahol a két élcsapat pénzügyi kondícióinak fele mellett gazdálkodik a harmadik… Ebbe a körbe nem számolom bele a Felcsútot, hiszen ott láthatóan teljesen mindegy mennyi pénzt öntenek bele. De még ez utóbbi is kiderült már az ősz folyamán!

Más téma, de ugyanolyan rossz lélektani helyzetbe sodorja labdarúgásunk egészét; a következetlen büntetési gyakorlat, az őszi-tavaszi meccsek ütemezése, a hatalmi szó a párbeszéd helyett, és még lehetne sorolni azokat a pontokat, amiket a szurkolók szinte minden egyes alkalommal elmondanak, csak éppen semmi foganatja nincsen egy olyan szervezetnél, amely nem vezetni, hanem uralkodni akar!

Ideje lenne elgondolkodni rajta; nem lenne sokkal, de sokkal értelmesebb megoldás, ha az MLSZ egyszerűen kiiktatná az ilyen, mindenféle összeesküvés elméletekre okot adó dolgokat a működéséből? Nem kellene minimum feltenni a kérdést, hogy ez nem lenne sokkal kényelmesebb, mint lesöpörni az asztalról minden olyan véleményt, ami nem egyezik meg az MLSZ-ével? Így ugyanis mindig jönnek, kopogtatnak… és a szurkoló az olyan, hogy nem adja fel!

 

Bírói kar

Igen, itt aztán komoly bajok vannak! Ha nem tűnt volna fel, akkor jelezem, hogy nem csak az a fránya magyar szurkoló, hanem a nemzetközi szervezetek is elmondják véleményüket a hazai bírókkal kapcsolatban. Ők azzal szavaznak, hogy egyre kevesebb nemzetközi meghívást kapnak a hazai sípmesterek, ha meg mégis eljutnak egy-egy meccsre, abból mindig óriási botrány van! Gondoljunk csak Kassai utóbbi pár nemzetközi meccsére…

De maradjunk itthon; tény, hogy a focistáink érzelmi intelligenciája messze alulmúlja a (sajnos) nem túl magas honi átlagot, de ezen a téren a bírók még rosszabb helyzetben vannak. Nem akarok farkast kiáltani, de nem egy esetben nem is feltétlen csak tévedésekről, hanem egyenesen tendenciózus bíráskodásról beszélhetünk! A szakmai hozzá nem értés sem megbocsátható, már csak azért sem, mert az oktatás-tanulás erre megoldást jelent(hetne), de amikor – bármilyen okból! – pártos a játékvezetés, az az egyik legnagyobb bűn, amit a sportban elkövethet valaki!

A már említett játékvezető – vélt, vagy valós - rasszista megnyilvánulása is arra mutat rá, hogy a bírók túl nagy hatalmat kaptak. Nem arra gondolok, hogy több joguk van a meccseken, mint külhoni társainak, hanem arra, hogy tetteiknek semmilyen következménye nincs, még nyilvánvaló tévedéseik esetén sem. A bírók nálunk szent tehenek, az MLSZ pedig minden körülmények között biztosítja sérthetetlenségüket! Ez egy pontig helyes is, mert ne a versenyző mondja meg, hogy miként is bírálják el, de nálunk most olyannyira kontroll nélkül működnek a játékvezetők, hogy az már komoly értékrendi válságba sodorja a bírókat!

Soha nem lesz olyan sípmester, aki nem hibázik, soha nem lesz olyan, hogy nem lesznek viták egyes ítéletekkel kapcsolatban. De megint kérdeznem kell; nem lenne jobb, ha a bírói testület nem lenne közvetlenül szövetségi irányítás alatt, nem az MLSZ alkalmazásában állnának a játékvezetők, azaz munkajogi függésük nem lenne ennyire direkt? Nem lenne jobb, ha az egyértelmű függőségi viszony nem zavarna bele a bírói szakmába, és annak megítélésébe? Amíg nem, addig egyesek majd megint jönnek, kopogtatnak… és a szurkoló az olyan, hogy nem adja fel!

 

 

Játékosok, edzők

Tudom, sokan vannak, akik adrenalinért, nagy nyereményekért, vagy egyszerűen csak passzióból szeretnek fogadni. A fogadás voltaképpen egyfajta vallásos tevékenység, hiszen a vallások nagy része valójában biztos jövőt ad híveinek (pokol, vagy mennyország, újjászületés, vagy nirvána, stb.). Az ember pedig mindig hisz, mindig kutatja a jövőt, és mindig kiderül, hogy maximum szerencse az a faktor, ami egy vékonyka esélyt jelent a sikerhez!

Kérem szépen, ne tessék ezt a fajta vallási tevékenységet besározni a maradék szerencsefaktort is kiiktatásával! Sok a vita arról, hogy ki mit keres, ki mit talál, és különösen érzékeny pont ez a foci esetében; az Nb1es játékos jóval többet keres, mint a kétkezi munkás. Ha viccelni akarnék; ez logikus, mert a focista kétlábi munkás! De komolyan meg azt tudom mondani, hogy mindegy mennyi az annyi, azt semmi, de semmi nem magyarázza, ha kétkedésre okot adó eredmények születnek!

Nem állítom, hogy egyes játékosok, vagy egyes csapatok, vagy a vezetőik eladják a meccseket, de vannak olyam meccsek, ahol nem csak az eredmény, hanem a látott produkció is erre a gyanúra ad okot! Megint azt tudom mondani, hogy szerintem sokkal egyszerűbb az élet, ha betartjuk a szabályokat, és nyugodtan térhetünk a nap végén nyugovóra! De nem elég ám tisztességesen játszani, hanem azt láttatni is kell! Tudok erre egy egyszerű módszert; ha minden meccsen azt látja a szurkoló, hogy minden egyes játékos a térdén járva vonszolja le magát a pályáról (és nem ezért, mert nincs kondija, hanem mert mindent kihajtott magából!), akkor egy vereség, egy meglepő eredmény sem fog megalapozatlan gyanúra okot adni! De amíg tötyi-lötyi alabit lát a néző, addig egyesek majd megint jönnek, kopogtatnak… és a szurkoló az olyan, hogy nem adja fel!

 

Menedzserek

Értem én, hogy nem az a lényeg, hogy jó legyen a játékos, hanem sokkal inkább az a fontos, hogy olyan legyen, mint az a bizonyos kutya, akit minden nap el lehet adni, mert mindenképpen visszajön! A játékos nem kutya, a vevők meg nem éppen naiv kislányok, de megvannak a módszerek arra, hogy a középszerből hogy lehet nagyszerű pénzeket csinálni! Nem lehet ám mindent a nevelő klubra fogni (bár itthon az akadémiák sem jók…) , és – mint tudjuk – vannak a pályán kívüli képzési, oktatási feladatok is…

Nos, én csak annyit gondolok erről, hogy ha fontos lenne a játékos, és az, hogy ő tényleg értékes karriert fusson be, akkor bizony teljesen másképp kell ezt csinálni! Értem én, hogy minden hónapban ki kell fizetni a gázszámlát, meg ugye még kenyérre is kell költeni, de ahogy ezek a kiadások bizony meglehetős rendszerességgel jelentkeznek, úgy a játékosok életpályája is bír bizonyos, előre jól meghatározható tulajdonságokkal! Azt persze halljuk, hogy „fel kell építeni”, de nem látjuk! Persze, ha a felépítés azt jelenti, hogy sokszor lehet rajta sokat keresni, aztán amikor majd egy Asztanától is eltanácsolják, mert használhatatlan, akkor új gyerekek után nézni, akkor ez az építkezés bizony gőzerővel zajlik!

De amíg nem lesz tényleg legalább egy, felelősséggel felépített játékos, aki képes megállni a helyét legalább egy másodvonalbeli európai klubnál, addig egyesek majd megint jönnek, kopogtatnak… és a szurkoló az olyan, hogy nem adja fel!

 

 

És a többiek…

Kimaradtak a szórásból;

  • A klubok, ahol minden fontosabb, mint az, hogy jól felkészített, az Nb1-re kész játékosok kerüljenek ki az utánpótlásból (ilyenek; tao-pénz, szülők pumpolása, beruházások nyúlása, haver-sógor-koma szentháromság fenntartása, stb.).
  • Az MLSZ abbéli gyakorlata, hogy egymással szoros kapcsolatban lévő klubok egyazon bajnokságban szerepelhetnek.
  • Szintén az MLSZ sara, hogy nincs az utánpótlás összefogásáért felelős sportigazgató, sőt, semmiféle koncepció sem létezik!
  • De ahogy a kluboknál, úgy az MLSZ-nél is mindenek előttinek látszik az említett h-s-k fenntartása.
  • A klubtulajdonosok, vezetők többségét sem a sport, sem a foci nem érdekli, klubjaik működtetése csak eszköz más célok elérése érdekében, ha tetszik, szükséges rossz.

Lehetne folytatni, tudjuk, látjuk, mi zajlik körülöttünk, de nem lennék igazságos, ha nem említeném annak a körnek a felelősségét, amibe magam is beletartozom.

 

Szurkolók

A fentiek alapján bizton állíthatom, hogy a szurkoló is ludas abban, hogy a magyar foci pályája kisebb korrekciókkal monoton lefelé tartó lejtmenet. Miért? Mert a fent leírtak a még megmaradt szurkolókat, és azokat is foglalkoztatják, akik már „kiszálltak”, de mégsem hallatják hangjukat, hanem csak baráti beszélgetések során másolják a Muppet Show két öregjét! Mindent, és mindenkit lehordanak a sárga földig, beszólnak, acsarognak, de nem lépnek ki komfortzónájukból, maradnak a tespedtség páholyában… hogy aztán az újabb kudarcokra csak annyit mondjanak; „Na ugye, megmondtam! Béna banda!”

Van viszont egy jó hírem! Még mindig vannak, és lesznek is, akik majd megint jönnek, kopogtatnak… és a szurkoló az olyan, hogy nem adja fel!