Vélemény

Az ujpest1885.hu legfontosabb szándéka az, hogy lehetőségeihez képest a legszélesebb képet adja az Újpest sportjáról a szurkolóknak.

Nem titkoljuk egy pillanatra sem, hogy a megjelenő anyagok szubjektív szemmel, de objektív szándékkal készülnek. A mai nappal elindul egy, a szezon során hetente jelentkező sorozat, mely az UTE jégkorong csapatával foglalkozik. Szeretnénk hamarosan színesebbé tenni az anyagokat, remélhetőleg lesznek fotók és interjúk is. A szerdánként érkező cikkekhez mindenkinek jó szórakozást kívánunk!  

Túl vagyunk a MOL Liga alapszakaszának a felén, a 40 meccsből 22-n. Remek sorozatban van az UTE jégkorongcsapata! Az utolsó hét(!) bajnoki mérkőzését megnyerte a csapat, és már harmadik helyen áll a ligában. A legyőzöttek között a van a listavezető DVTK és a második MAC is, mindkétszer idegenben! A nehéz évek után lassan erősödött a csapat, a jelenlegi szereplés, az utóbbi időben mutatott játék valósággal elbűvöli a szurkolókat. Bárcsak lennénk többen! De a jó játék, a jó eredmények csak-csak újabb nézőket-szurkolókat csábít ki a Megyeri útra!

A nagyszerű sorozat október végén Belgrádban indult, és mára azt gondoljuk, az UTE jégkorongcsapata már mindenre képes! De egyelőre ne álmodjunk túl nagyot, a cél egyelőre az, hogy a rájátszást minél jobb pozícióból kezdhesse a csapat.

Múlt pénteken Miskolcon játszott a lila-fehér az Újpest. Nagyszerű mérkőzésen a rendes játékidőben 2:2 volt az eredmény, a hosszabbításban Csanyi góljával 3:2-re győztünk. Első két gólunkat Hebar és Sikorcin lőtte. Nagyszerű tett volt a listavezető, a legutóbbi két kiírás győztese elleni siker!

Kedden itthon játszott a csapat a ligaújonc Dunarea Galati ellen. Az Újpest nagyon rutinos játékkal 4:1-re győzött. A mérkőzés pont olyan volt, ahogy egy erős csapat egy gyengébb ellen játszik: háromgólos előny után nem erőltettük a további gólokat, de a győzelem egy pillanatra sem került veszélybe. Az igazság az, hogy én sem vagyok híve annak, hogy agyonverjük a gyengébb ellenfelet. A maximumot a legjobbak ellen érdemes kihozni magunkból. A Galac csapatában – akik először játszottak Újpesten – egy becsületesen, sportszerűen játszó ellenfelet ismerünk meg. Góljainak közül a Miskolcon bemutatkozott szlovén csatár, Ropret két gól lőtt, Benk és Hebar egyszer-egyszer talált be.

Most két hazai mérkőzés következik, amire érdemes lesz kijönni. Pénteken azért, mert a HK Beograd ellen az esélyek és a helyezések alapján – UTE a harmadik, a Belgrád a tizenegyedik –  meglesz a három pontot. De hétfőn csúcsrangadó a Miskolci Jegesmedvék – azaz a DVTK ellen. Óriási mérkőzés, hatpontos meccs! Sajnos az időpont… Hát azzal baj van. A gyerekek és a szülők a Mikulást várják. Én sem tudok kimenni…
A vasárnapi meccset a tévéközvetítés kedvéért tették át hétfőre, de műsoron a női kézilabda vb lesz. Szóval ez egy szerencsétlen beosztás. De aki teheti, szurkoljon a Megyeri úton, mert minden megtörténhet!

Az UTE jégkorongcsapatának következő mérkőzései:

MOL Liga: 2016. december 2. péntek, 18:00, Megyeri út: UTE – HK Beograd

MOL Liga, 2016. december 5. hétfő, 18:00, UTE – DVTK Jegesmedvék

LS

Az, hogy az Újpest FC történetének egyik legsötétebb évtizedét éli, anélkül is kijelenthetjük, hogy felcsapnánk az almanachokat. Míg a lila-fehérek 131 éves történetének jelentős része bajnoki- és kupasikerektől volt hangos, az elmúlt tíz év mindösszesen egy Magyar Kupa és egy Szuperkupa sikert hozott. A rendszerváltást követően a magyar labdarúgás jelentős változáson ment keresztül – persze közel sem olyan jelentőseken, mint eközben a mellettünk elrobogó nyugati társadalmak labdarúgása. Az elmúlt időszak eredményei simulnak az elmúlt 30 évhez, amikor is körülbelül tízévente volt jelentős sikere a negyedik kerületi kirakatcsapatnak (bajnoki címek utoljára 1979, 1990, 1998, Magyar Kupa siker 2014, 2002, 1992). 2009-et megelőzően azonban mindezekre  valós célkitűzésként tekinthettek, míg az ezt követő sikerek egyértelműen meglepetésként és bravúrként érték a szurkolókat, miközben az sem volt ritka, hogy a legtöbb első osztályú mérkőzéssel rendelkező csapat a bennmaradásért küzdött. Elemzésünkben az újpesti labdarúgás elmúlt 5 évének hátterét vesszük nagyító alá. Hosszú volt, de ez már az utolsó rész.

A szponzorok

A szponzorok érdeke sokban hasonlít a média érdekeihez a sportszolgáltatások fogyasztóival kapcsolatosan. Vagyis, a szponzor azért támogatja a sportvállalkozást, hogy az ő szurkolói körében népszerűsítse önmagát. A jól működő kapcsolat esetén ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a szponzor jelentős vásárlóerővel rendelkező vásárlótömeget vásárol a szponzorálttól. Ezért is a két legjelentősebb mutató egy szponzor számára, hogy egy csapatnak mennyi szurkolója van, és kik azok – de legalábbis mi tudható róluk. Az eredményesség és a sok szurkoló, ráadásul jelentős vásárlóerővel rendelkező szurkoló a legtöbb esetben kéz a kézben jár, de mégsem garancia ahhoz. A magyar piac sajnos túl kicsi és speciális ahhoz, hogy a sportgazdaságtan globális trendjeit itt keressük, így ezen a téren is jelentős különbség figyelhető meg. A magyar labdarúgócsapatok sem megfelelő vásárlótömeggel, sem pedig szurkolóik között megfelelő vásárlóerővel nem rendelkeznek ahhoz, hogy ez az általános példa levezethető legyen. A magyar labdarúgás szponzorai között teljesen más motivációt kell, hogy keressünk. Nem a szurkoló tömeg válik a szponzor számára vonzóvá, hanem, hogy egy-egy csapatnál minél jelentősebb patrónussal rendelkezzenek. Ez alapjaiban pontosan ugyanúgy jelentkezik, mint a kanonizált sportgazdasággal rendelkező országokban: fizet a szponzor, remélve, hogy annál jóval több jön vissza számára a szponzorált szurkolóitól. A magyar változata pedig ennek az, hogy fizet a szponzor valamennyit, hogy annál jóval több jöjjön vissza számára, a különbség csak az, hogy nem a szponzorált szurkolóinak és fogyasztóinak révén. Az Újpest FC, mint ahogyan más magyar csapatok sem rendelkezik a megfelelő vásárló mennyiséggel és vásárlóerővel. A magyar specifikus szponzorációs modell pedig azért nem lehetséges, mert nem rendelkezik az ehhez szükséges patrónussal. Egyetlen olyan szponzorációs modell maradt csak, ami nem magyar specifikus, hanem sport specifikus és sokkal inkább vezethető vissza szociológiai és pszichológiai alapokra, mint gazdaságiakra. Vagyis a motiváció alapja maga a szurkoló lét. Egyszerűen fogalmazva azért támogat valaki egy klubot, mert annak szurkolója. Abban ez sem tér el, hogy azért fizet a szponzor, mert ez sokszorosan megtérül számára, az viszont igen, hogy hogyan. Nem pénzben, hanem érzelmekben. A szponzoráció során a csapat szurkolójaként megjelenő szponzor megvásárolja saját magának a klub közelségét, megvásárolja magának azt, hogy ő fontossá válik a klub számára. Ez pedig pontosan ugyanúgy megéri számára, mint egy olyan vállalkozás számára, ahol pénzben is kimutatható a szponzoráció megtérülése. Az Újpest FC-nél kizárólag ilyen szponzorokat találunk. Sajnos azonban az ő számuk is jelentősen csökkent, mára alig néhányan maradtak. A régebbiek közül, vagy azok közül, akik adott estben lehetnének ilyenek, szintén sokan vannak, akik egyéb gazdasági érdekek mentén más futballcsapatot szponzorálnak mára. Az ő megbecsülésük is jórészt a kötelező előírások – vagyis szerződések – teljesítésére koncentrálódik. Itt is túl nagy befektetéssel túl kevés térülne meg a klub számára. A jelenlévő szponzorok a fent említett motivációs alapból kifolyólag is már a maximális összeggel támogatják a klubot, vagyis ennél többet akkor sem adnának, ha a klub jobban odafigyelne rájuk. Ameddig az Újpest FC-t működtető gazdasági társaság alapvető stratégiájában, de még inkább a magyar labdarúgás teljes környezetét tekintve nem áll be jelentős változás, addig úgy vélem, ez a terület is változatlan marad az Újpest FC-nél.

Neuralgikus pont: kommunikáció

Az Újpest FC kommunikációs stratégiájában is jelentős változások voltak az elmúlt néhány évben. Csak az elmúlt öt évet három különböző korszakra bonthatjuk, melyeket jellemezhetünk „olcsó profizmusként”, „túlélésként”, valamint „drága amatőrizmusként”. 2014. végég a klub alkalmazott kommunikációs igazgatót, valamint egy ideig egy két főből álló kommunikációs stábot is. Ez alatt az időszak alatt az ezért felelős stáb, majd annak megfogyatkozását követően az egyetlen megmaradt ember, a kommunikációs igazgató megtett mindent annak érdekében, hogy a klub kommunikációja megfelelő legyen. A tájékoztatás igen széles skálán történt, ekkor indult a klub Instagram és YouTube csatornája is az addig már meglévő hivatalos honlap, Facebook oldal és Twitter csatorna mellett. A kialakított kommunikációs stratégiának megfelelően különböző tematikájú és stílusú üzenetek különböző csatornán találták meg a szurkolókat és egyéb érdeklődőket. A klub kommunikációs vezetője ekkor mindent megtett a profi kiszolgálásért, illetve azért, hogy a lehető legújabb trendeket is kövesse a klub kommunikációja. Mindezt úgy, hogy a stábja folyamatosan csökkent, majd teljesen eltűnt, büdzséje pedig egyáltalán nem volt. Volt,amikor kamera, vagy mikrofon nélkül kellett megoldani a megkövetelt heti 5 videós anyagot a honlapon. A vezető csúcsteljesítménye derbi héten több, mint 40 megjelent cikk és 5 videós anyag volt- egyes egyedüliként. Talán nem véletlen, hogy ez az ember ma a Videotonnál dolgozik hasonló beosztásban. A körülményeket azonban hosszabb távon nem tudta felvállalni, így egy rövid időszakot követően kommunikációs szakember nélkül maradt az Újpest FC. A feladatokat a klub szaktolmácsa kapta meg, aki bár próbált megfelelni a követelményeknek, természetesen nem hibáztatható a klub kritikán aluli kommunikációjáért. Ezt követően egy a sportmédiában igen ismert név vette át a klub kommunikációjának vezetését, és végzi ezt a mai napig – másodállásban. Ő maga mellé asszisztenst is kapott, így lehetőségekben összehasonlíthatatlan a jelenlegi állapot az elmúlt évekével. Sajnos azonban a minőség talán a valaha legrosszabb. Hetente alig pár hír kerül fel a klub egyébként megújult honlapjára, míg ezek a hírek is maximum 1-2 soros tényközlésekben merülnek ki.

Lesz jobb? Akkor most miről is volt szó?

Az Újpest FC, mint szervezet tevékenységét elemezve a legelső jellemző, ami az ember eszébe juthat, az a kétarcúság. Ennek oka abban a szembenállásban keresendő, ami a cég, mint sportvállalkozás valós sikerkritériumait jelöli a tulajdonosok számára, valamint mindazt amit befelé és kifelé is kommunikál magáról. Ez a kettősség alapjaiban határozza meg a szervezet és annak tagjainak tevékenységét. Mindaz, amit kommunikál magáról az Újpest FC köszönőviszonyban sincs azzal, amit a számok és a klub valós tevékenysége mutat. A tulajdonosok egyedi entitásként és Magyarország legnagyobb történelmével rendelkező, tradicionális klubjaként hivatkoznak a csapatra, míg a vállalkozás valójában nemzetközi hálózatuk egyik kihelyezett költséghelye. Utóbbit alapvetően nem tartom problémásnak, annak forrása inkább a stratégia fel nem vállalása. Ez folyamatos konfliktusforrást jelent a klub és annak stakeholderei között. Ezt a konfliktust lehetetlen feloldani a jelen körülmények változatlansága mellett. Ezekkel együtt is azt kell mondjuk, hogy az Újpest FC-t azon kevés magyar labdarúgóklub egyike, ahol gazdaságilag tudatos munka folyik. Igaz ez annak ellenére is, hogy a tudatosság csupán a tulajdonos gazdasági érdekeinek fenntartása és gyarapítása mentén történik, ez mellett a futballcsapat üzemeltetése gyakorlatilag melléktevékenység. Ahhoz, hogy az Újpest FC is hozzáférhessen a magyar labdarúgásba beáramló tőke jelentősebb részéhez, mindenféleképpen változtatni kell ezen, ám erre a közeljövőben nem látni esélyt a tulajdonos önszántából. Annak ellenére, hogy a Duchatelet-modellt sikeres, az, ami az Újpest FC-vel történik, nem csak az Újpest szurkolók és a magyar labdarúgás számára káros, de hatalmas veszélyeket tartogat a tulajdonosok számára is. Az Újpest FC tradíciói, a szurkolóiban, a kerületben, az UTE-ban és a magyar labdarúgásban általánosan rejlő lehetőségek biztos alapot adhatnának ahhoz, hogy gazdaságilag és sportszakmai szempontok szerint is sikeres sportszervezet működhessen Budapest negyedik kerületében, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ez a jelenlegi tulajdonosokkal együtt nem működhet.

Vége

Az, hogy az Újpest FC történetének egyik legsötétebb évtizedét éli, anélkül is kijelenthetjük, hogy felcsapnánk az almanachokat. Míg a lila-fehérek 131 éves történetének jelentős része bajnoki- és kupasikerektől volt hangos, az elmúlt tíz év mindösszesen egy Magyar Kupa és egy Szuperkupa sikert hozott. A rendszerváltást követően a magyar labdarúgás jelentős változáson ment keresztül – persze közel sem olyan jelentőseken, mint eközben a mellettünk elrobogó nyugati társadalmak labdarúgása. Az elmúlt időszak eredményei simulnak az elmúlt 30 évhez, amikor is körülbelül tízévente volt jelentős sikere a negyedik kerületi kirakatcsapatnak (bajnoki címek utoljára 1979, 1990, 1998, Magyar Kupa siker 2014, 2002, 1992). 2009-et megelőzően azonban mindezekre  valós célkitűzésként tekinthettek, míg az ezt követő sikerek egyértelműen meglepetésként és bravúrként érték a szurkolókat, miközben az sem volt ritka, hogy a legtöbb első osztályú mérkőzéssel rendelkező csapat a bennmaradásért küzdött. Elemzésünkben az újpesti labdarúgás elmúlt 5 évének hátterét vesszük nagyító alá. Hosszú lesz, de közeledik a vége...

 

Akkor mégis kikből lehetne itt rendesen pénzt csinálni? Mármint, ha nem a kormányból…

A sportszervezet, jelen esetben az Újpest FC fogyasztói körét több szinten kell meghatároznunk. Közös pont mindegyikőjükben, hogy ők azok, akik az Újpest FC által előállított termékek és szolgáltatások közvetlen vásárlói, ezáltal fontos elemei – kellenének, hogy legyenek – a működésnek. Vásárlóként az Újpest FC, mint sportszervezet körül a médiát, a nézőket és szurkolókat, a szponzorokat, valamint egyéb sportszervezeteket kell megjelölnünk. Az azokkal kapcsolatos folyamatokat és jellegzetességeket jellegük szerint kell elemeznünk.

A média

Ahogyan minden más, a média szereplőinek célja is a nyereség megteremtése. Ennek legegyszerűbb eleme, hogy egy terméket, vagy szolgáltatást vásárlunk, majd drágábban adjuk tovább. A média esetében is pontosan ez történik. Esetében a legtisztábban és a legklasszikusabb értelemben is szolgáltatások közvetítőjeként jelenik meg a piacon. Tekintettel arra, hogy a médiából érkező bevételek a modern sportgazdaság alapját jelentik, kiemelten fontos az, hogy szereplői maximális elégedettséggel legyenek a sporthoz fűződő tevékenységük során. Természetesen a magyar piac itt is szolgáltat közgazdasági anomáliákkal, kanonizált közgazdaságtani modellek által fel nem dolgozható elemekkel, ám a sport és a média kapcsolata mégis változatlan. A magyar labdarúgásba áramló összegek jelentős része a közvetítések licenszét megvásárló MTVA-tól érkezik a Magyar Labdarúgó Szövetségen keresztül. A közvetítő M4 sportcsatorna és az Újpest FC kapcsolata mégis inkább az előírások betartására koncentrál. Az, hogy az Újpest FC kommunikációs osztálya közel egy évre teljesen megszűnt, majd csupán kisebb fókusz és emellett totális szakmai leépülés mellett indult újra ennek egyértelmű bizonyítéka. Sem az Újpest FC nem teszi meg azokat a gesztusokat az MTVA felé, melyek túlmutatnának az előírásokon, sem pedig az MTVA nem tesz így a klub felé. Mindez szintén pontosan illeszthető a klub tulajdonosának „dacvezérelt” hozzáállásához a magyar futballhoz.

A szurkolók

A megszokott sportgazdasági modellek legalapvetőbb fogyasztói a nézők és a szurkolók. Közvetve és közvetlenül gyakorlatilag ők tartják fenn a csapatokat – azon csapatok kivételével, amelyek transzferstratégiát követnek. Közvetlenül ők vásárolnak belépőjegyet a stadionba, merchandising termékeket és ételt-italt a klubtól. Közvetve pedig őket vásárolja meg a média és a szponzor a kluboktól. A bevételek közül tehát csak a sportszakmai sikerekért kapott jutalmak nem vezethetőek vissza rájuk közvetlenül. Szerepük még egy-egy játékos értékének meghatározásában is lehet, hiszen egy olyan játékos, akit sokkal többen szeretnek (olyan csapattól érkezik, amelynek sok a szurkolója) magasabb, mint egy ugyanolyan képességekkel rendelkező, kevesebb szurkolóval rendelkező csapattól érkezőé. Az Újpest FC hozzáállása a szurkolókhoz, mint fogyasztókhoz szintén egy olyan terület, melyben más utat választottak a hálózat-működésnek köszönhetően, mint más magyar futballklubok. Az Újpest FC gazdasági stratégiájában a szurkoló, mint fogyasztó nem értelmezendő. Ehelyett szükséges rosszként van jelen. Ezért is terjedhetett el többször Roderick Duchatelet azon szándéka, mely szerint zárt kapussá szeretné tenni a csapat hazai mérkőzéseit, hiszen neki azzal csak plusz költsége van. Ebben a körülötte dolgozóknak eddig sikerült őt megakadályozni. A megismert üzleti modellben valóban nincs szükség a nézőre, szurkolóra, mint fogyasztóra. Ez magyarázat arra is, hogy a tulajdonos miért szüntette meg a klub marketing osztályát 2014. év elején. A jelen magyar labdarúgásban ráadásul mindaz a ráfordítás, amit egyetlen új megnyert szurkolóra kellene költeni, a legkevésbé sem térülne meg. Főleg annak fényében, hogy az Újpest szurkoló tipikus elvárásai extrém magasak, köszönhetően az elmúlt 131 évben felépített státusznak. Egy Újpest szurkoló számára egy olyan bajnokság, melyben nem bajnok és kupagyőztes a csapat, mindezt úgy, hogy legalább 2-3 újpesti srác focizik benne és minden egyes alkalommal legyőzték a Ferencváros csapatát, és közben a szezonban rúg 97 gólt, csalódást fog okozni. Mindezeket egyszerre teljesíteni szinte teljességgel lehetetlen, így szinte már indokolttá válik, hogy meg sem próbálkozik vele a klub tulajdonosa.

A felépített, hálózat-központú üzleti stratégiának azonban a legfontosabb kockázati tényezője, hogy ezzel a szurkolóit folyamatosan elveszíti a klub. Szurkolóinak közel 40%-át veszítette el az Újpest FC 2008 és 2014 között, elveszítve a második legnépszerűbb magyar klub státuszát. A jelenlegi modell számára ez nem jelent kockázatot, ám a tulajdonosnak számolnia kell ezzel, amikor meg kíván válni a csapattól: fogyasztó nélkül csak egy olyan embernek lesz érdeke megvenni a klubot, akinek hozzá hasonló céljai vannak vele, vagyis, hogy csupán költséghelyként szolgáljon egy multinacionális vállalatban. Mégis a szurkolók azok, akik az Újpest FC megteremtett nimbuszát életben tartják. Ám ahogyan a média és a szponzorok esetében, az ő kiszolgálásuk is csupán a kötelező előírások betartásában merül ki.

(folytatás, egyben utolsó rész következik vasárnap)

Az, hogy az Újpest FC történetének egyik legsötétebb évtizedét éli, anélkül is kijelenthetjük, hogy felcsapnánk az almanachokat. Míg a lila-fehérek 131 éves történetének jelentős része bajnoki- és kupasikerektől volt hangos, az elmúlt tíz év mindösszesen egy Magyar Kupa és egy Szuperkupa sikert hozott. A rendszerváltást követően a magyar labdarúgás jelentős változáson ment keresztül – persze közel sem olyan jelentőseken, mint eközben a mellettünk elrobogó nyugati társadalmak labdarúgása. Az elmúlt időszak eredményei simulnak az elmúlt 30 évhez, amikor is körülbelül tízévente volt jelentős sikere a negyedik kerületi kirakatcsapatnak (bajnoki címek utoljára 1979, 1990, 1998, Magyar Kupa siker 2014, 2002, 1992). 2009-et megelőzően azonban mindezekre  valós célkitűzésként tekinthettek, míg az ezt követő sikerek egyértelműen meglepetésként és bravúrként érték a szurkolókat, miközben az sem volt ritka, hogy a legtöbb első osztályú mérkőzéssel rendelkező csapat a bennmaradásért küzdött. Elemzésünkben az újpesti labdarúgás elmúlt 5 évének hátterét vesszük nagyító alá. Hosszú lesz, de ez már a 3. rész.

Az első itt, a második itt olvasható.

 

Számok, számok mindenhol

A klubot működtető társaság az Újpest 1885 KFT, beszámolási kötelezettségének éves beszámoló formájában tett eleget a 2015.-ös üzleti évre vonatkozóan. A klub kiadásai meghaladták a 1 600 millió Forintot, melynek jelentős részét a személy jellegű ráfordítások adták ki. Összesen 931 170 000 Ft értékben. A klub összesen 1,7 milliárd Forintból gazdálkodhatott, 565,4 millió Ft árbevétel és 688,7 millió Forint egyéb bevétel mellett a mérleg szerinti eredmény így a 2015.-ös üzleti év zárásakor 619,4 millió Forint mínuszt mutatott. A klubnak ez immáron a sokadik veszteséges éve volt, a sorozatos veszteségek miatt a tulajdonosnak 1,3 milliárd Forintot kellett befizetnie a tőketartalékba. Ennek jelentős része a 2014-es 1,1 milliárd Forintos mérleg szerinti veszteség fedezésére szolgált. A vizsgált évben bekövetkezett jelentős árbevétel növekedés nagyrészt egy összesen 268,4 millió Forintos vagyoni értékű jog hasznosításából származott. Az exportárbevétel 178 353 Ft – valószínűsíthetően a nyújtott szolgáltatásoknak köszönhetően a hálózaton belül, melyek közül valószínűleg a játékos figyelési szolgáltatást és a játékjog kölcsönadást sorolhatjuk ide. A KFT az eredménykimutatásában rögzíti, hogy a nála lévő játékosok értékét a vagyoni értékű jogok között mutatja ki, melyeket 5 év alatt ír le. Mindazonáltal a vagyoni értékű jogok értékesítésekor figyelembe kell vennünk, hogy a klub 2 millió euró értékben értékesítette Darwin Andrade játékjogát a Standard Liége csapatának, míg Asmir Suljic 500 000 euró érték megfizetése ellenében került a Videoton csapatához. Marko Dmitrovic a szintén a család által tulajdonolt Charlton Athletic csapatához került, 300 000 euro ellenében, majd a hálózaton belül lett kölcsön adva az Alcorcón csapatának – elvileg ingyenesen. A vagyoni értékek 519 199 000 Ft-tal csökkentek, így az értékesítésből származó bevétel meghaladta a nyilvántartott értéket. Ennek egy része egészen biztosan az Újpest FC-nél jelent meg. A kiegészítő melléklet részletezése szerint a vagyoni értékű jogok hasznosítása 268 millió Forinttal növelte a cég nettó árbevételét. Arról pontos képet nem kaphatunk, hogy a hálózat melyik cégében jelent meg a teljes haszon, hiszen a teljes hálózat felderítéséhez nemzetközi pénzügyi és jogi vizsgálatra lenne szükség. Az Újpest 1885 KFT-ben 97%-os tulajdonrésszel rendelkező Újpest Labdarúgó KFT (mely Roderick Duchatelet 100%-os tulajdona) 2015-ben alapult, könyvvizsgálattal alá nem támasztott 1 300 149 millió Forint összegű egyéb bevételei magyarázatot adhatnak ezen összegekre. Főleg annak fényében, hogy az Újpest FC-t üzemeltető KFT tulajdonlásán és gazdasági stabilitásának megadásán kívül egyéb tevékenységet nem végez. Az Újpest 1885 KFT mérlegében szereplő hosszú lejáratú kötelezettségek is éppen az ily módon a tulajdonostól kapott bevételek jegyzésére szolgál. Az Újpest Labdarúgó KFT követelései 742 819 000 Ft, befektetett pénzügyi eszközei pedig 353 006 Ft. Amit egyértelműen össze tudunk kapcsolni, az az Újpest 1885 KFT hosszú lejáratú kötelezettségek, tartós kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben során található 363 058 Ft-tal. A pénzmozgások tehát már a két, Magyarországon bejegyzett vállalkozás tekintetében is alig lekövethetőek. Ehhez pedig hozzá kell vennünk a vizsgálatban a teljes családi vállalkozás hálózatot, melyek közül csak néhány foglalkozik Európában valamely országban futballklub üzemeltetésével, több más befektetésük is található egyéb iparágakban is. Különösen magasnak tűnik a személy jellegű ráfordítások sora az Újpest 1885 KFT-nél annak fényében, hogy milyen lehetőségeket kommunikál magáról a klub vezetése az átigazolási piacon. Az, hogy a Ferencvárosnál, valamit a Videotonnál ez az összeg meghaladja a 2 500 millió Ft-ot, nem váratlan a piac ismeretében, azonban az Újpest FC harmadik legnagyobb összege ezen a téren már igen. Az Újpest 1885 KFT vagyonában jelentős tétel jelenik meg a tárgyi eszközöknél. Az ingatlanok és a kapcsolódó vagyon értékű jogok (2 316 millió Ft) minden bizonnyal a klub által végzett ingatlan beruházásoknak köszönhetőek: több társasház is épült, melyek egy részében játékosok laknak, más részük egyéb módon kerül hasznosításra. Az egyéb berendezések, felszerelések és járművek soron megjelenő 2 325 millió Forint már kevésbé szemmel követhető tételekből áll össze, de egészen biztosan ide sorolható a klub által 2013-ban beszerzett gépjármű flotta, bár ennek az összegnek a leírásoknak köszönhetően valószínűleg csak jelentéktelen részét teszi ki. A nettó árbevételek között jelentős tételként a játékos figyelési szolgáltatás, a játékjog kölcsönadás, a vagyoni értékű jogok értékesítése jelenik meg. Fontos kiemelnünk még, a marketing szolgáltatást – ami annak fényében meglepő, hogy az Újpest FC-nek nyilvánosan kommunikált szponzora jelenleg nincs és nem is volt az elmúlt időszakban. A jegy- és bérletértékesítésből befolyt árbevétel 48 millió Forint egy év alatt, amely jelentős további potenciált mutat. A kereskedelmi tevékenységből befolyt 946 000 Ft szinte elveszik a kimutatásban, pontosan mutatja a magyar futball azon trendjét, hogy a klubok nem tudnak a merchandising tevékenységre alapozni. Egyéb bevételek között egy 38 490 000 Ft-os elengedett követelés jelenik meg az eredménykimutatásban. A számokból egyértelműen kiderül, hogy az Újpest FC alapvetően a tulajdonosra és a tulajdonos család mögött lévő klubhálózatra támaszkodik a működési feltételek biztosítása során. A bevételek között elenyésző az az összeg, amely a magyar labdarúgás egyéb csapatainak működését biztosítja: így az MLSZ-től érkező jogdíjak és premizálás jogcímén kapott összegek, a TAO támogatás, valamint a szponzoroktól érkező bevétel. A kereskedelmi bevételek elenyésző aránya megegyezik a magyar labdarúgás fő trendjével. Mindemellett a klub ráfordításainak jelentős részét a személyi jellegű ráfordítások teszik ki.

Amennyiben egyedi entitásról beszélnénk az Újpest FC, mint sportvállalkozás esetében, úgy mindezek felelőtlen gazdálkodásra utalnának. A működés feltételeit biztosító összegek ugyanis előteremthetőek lennének az MLSZ-től és a TAO-ból érkező összegekből. Ehhez azonban olyan stratégiát kellene, hogy kialakítson, melyek megfelelővé teszik az ehhez szükséges jogi elvárásokhoz. Ez az Újpest FC esetében nem történik meg, egyértelműen alátámasztva a korábban megtett állításokat, miszerint a klub tulajdonosa tudatosan választ teljes mértékben más gazdasági stratégiát a klubja működtetéséhez, mint egyéb magyar csapatok. Természetesen nem feltételezhetjük, hogy Roderick és Roland Duchatelet ezekkel a lehetőségekkel nincs tisztában, és a ránézésre abszolút felelőtlen költekezéssel egybekötött gazdálkodással. Mindez csak abban az esetben fenntartható, ha az valamilyen okból kifolyólag érdekében áll a tulajdonosnak. Folyamatosan ilyen eredmények mellett ugyanis már évekkel ezelőtt a klub megszűntetése kellett volna, hogy racionális döntés legyen a részükről. Az egyéb érdekekkel kapcsolatosan csupán tippjeink lehetnek a konkrét szerződések és az egyéb tulajdonolt vállalkozások beszámolóinak és szerződéseinek ismerete nélkül.

(folytatás következik szerdán)

Az, hogy az Újpest FC történetének egyik legsötétebb évtizedét éli, anélkül is kijelenthetjük, hogy felcsapnánk az almanachokat. Míg a lila-fehérek 131 éves történetének jelentős része bajnoki- és kupasikerektől volt hangos, az elmúlt tíz év mindösszesen egy Magyar Kupa és egy Szuperkupa sikert hozott. A rendszerváltást követően a magyar labdarúgás jelentős változáson ment keresztül – persze közel sem olyan jelentőseken, mint eközben a mellettünk elrobogó nyugati társadalmak labdarúgása. Az elmúlt időszak eredményei simulnak az elmúlt 30 évhez, amikor is körülbelül tízévente volt jelentős sikere a negyedik kerületi kirakatcsapatnak (bajnoki címek utoljára 1979, 1990, 1998, Magyar Kupa siker 2014, 2002, 1992). 2009-et megelőzően azonban mindezekre  valós célkitűzésként tekinthettek, míg az ezt követő sikerek egyértelműen meglepetésként és bravúrként érték a szurkolókat, miközben az sem volt ritka, hogy a legtöbb első osztályú mérkőzéssel rendelkező csapat a bennmaradásért küzdött. Elemzésünkben az újpesti labdarúgás elmúlt 5 évének hátterét vesszük nagyító alá. Jöjjön hát a 2. rész, mely szerves folytatása az elsőnek, mely itt olvasható.

 

Á propos szponzoráció

A szponzorációs modell sem kvantumfizika. A szponzorok azért jelennek meg sportklubok mellett, mert pontosan ugyanúgy befektetnek, mint bármely más üzleti tevékenységük során. A szponzorációval két dolgot vásárolnak: a klubokhoz köthető vásárló tömeget, valamint az ő vásárló erejüket. Csak abban az esetben lehet nyereséges a szponzoráció a szponzor számára, ha mindez egyszerre van jelen. Magyarországon ez – akármennyire is fáj -, csak a Ferencvárosnál van jelen. A nonszensz, hogy ennek ellenére ott sem így működnek a dolgok. Egyrészt elég a klubmodellt végignézni, másrészt pedig azért vannak aggasztó jelek. Egy magenta szponzoráció, egy magenta telek, egy magenta új cégközpont. Aztán mindenki azt gondol, amit szeretne.

Máshol nem így megy?

Nem. Ahol nem a NER teszi be a pénzt a rendszerbe, ott az értékteremtés a kulcskérdés. Alapvetően többféle modellt értelmezhetünk, amelyet az alapján különböztetünk meg, hogy kinek és mit értékesít egy sportgazdaságilag értelmezett szervezet. A profit érkezhet BTB és B2C bizniszből (üzleti és fogyasztói vásárlói célcsoportok), sportsikerekből, valamint ezek különböző kombinációiból. A termék pedig lehet játékos (Ajax modell), de lehet a szurkoló (Manchester United) is. Az orthodox modellek alapja, hogy a célrendszer jellegét tekintve megkülönbözteti a sportsikereket és gazdasági sikereket, és prioritási rendet állít a kettő között. Igazán kevés olyan példát látni, ahol a kettő egyszerre van jelen, de olyat is, ahol a sportérdekek megelőzik a gazdaságiakat. Előbbit a ritkaság-jellegéből fakadóan tehát hívhatjuk Gulyás-, Orbán-, de akár Magyar Modellnek is a sportgazdaságban. A közgazdász reméli, inkább gazdaságtörténeti, mint közgazdaságtani jelentőségének mivoltából…

 

Kit érdekel a világ: mi a helyzet Újpesten?

Az Újpest FC-t működtető gazdasági társaság az Újpest 1885 KFT 2013-ban jött létre, és a sporttörvényben az év decemberében bekövetkezett változások által biztosított jogi lehetőségeknek köszönhetően az UTE, mint anyaszervezet segítségével 2014. áprilisában vette át a korábbi működtető KFT-től a klub NB1-es indulását biztosító licenszet. Jogi értelemben azonban az új KFT nem utódja az Újpest FC KFT-nek. Emellett nagyon erősen ki is kell tartania a klub vezetésének, hiszen amennyiben nem így lenne, úgy minden egyes olyan ügy, amelyek miatt az Újpest FC KFT-t korábban be kellett dönteni, újrakezdődhetne az új KFT-vel is, hiszen a korábbi felpereseknek ismét jogalapja lenne követeléseik behajtására. Ezen felül az olyan játékosoknak lenne azonnali ütőkártya a kezében, akikkel az új KFT nem kötött szerződést (pl. Szélesi Zoltán, Naim Aarab).

Ezt annak tudomásul vétele mellett kell, hogy elkönyvelje a klub vezetése, hogy mindennek köszönhetően a klub három évig nem vehetett részt nemzetközi küzdelmekben, hiszen az UEFA licence-követelményei egyértelműen előírják, hogy a sportszervezetet működtető KFT-nek legalább három éve kell ezt a tevékenységet folytatnia a helyi országos sportági szakszövetség ernyője alatt, hogy a nemzetközi licenszet megkaphassa. Mindez azonban nem hozott jelentős változást a szervezet életében, hiszen a Duchatelet-modellben az Újpest számára továbbra sem ez a szerepkör volt és van kijelölve. A gyakorlat azt mutatja, hogy a klub mindösszesen költséghelyként szerepel a Duchatelet-modell alapján működtetett nemzetközi klubhálózatban. Ennek a modellnek a legnagyobb vesztesei a csapat szurkolói, de a magyar futball fejlődésének sem tesz jót. Az elmúlt öt év szinte minden egyes történése a klub körül megerősítette ennek a szerepnek a létezését. A klub tulajdonosa azonban mindezt a mai napig nem vállalja nyilvánosan. Sem a szurkolók, sem a magyar futball vezetése, sem pedig a saját alkalmazottjai számára nem jelölte ki ezt az utat. Ez egyrészről érthető, hiszen Magyarország legtradicionálisabb klubjánál a miniszterelnöki értelemben vett futball-pátoszban ennek a modellnek nem lehet létjogosultsága. Ehhez sem alkalmazottakat, sem pedig szurkolókat nem tud maga mellé állítani a klub tulajdonosa. Ez a legalapvetőbb konfliktusforrás, ami úgy vélem, a napi működést is jelentősen befolyásolja az Újpest FC-nél. Természetesen a klub tulajdonosa ettől függetlenül tisztában van azzal, hogy mi az a termék, szolgáltatás, amit létrehoz, egyes kérdésekben alkalmazkodik ehhez: tehát nem szünteti meg a profi labdarúgást Újpesten. A minimális követelményeknek továbbra is megfelel, hiszen amennyiben ezt nem tenné meg, úgy a számára kijelölt szerepet nem tudná betölteni az Újpest Football Club a klubhálózatban. A célrendszer tehát két oldalon meghatározott: egyrészt a nemzetközi hálózat lehető legtöbb költségét Magyarországon, Újpesten leírni, ahol a futballt körülvevő környezetnek köszönhetően ez a legolcsóbb, mindemellett a minimális követelményeknek továbbra is feleljen meg a működtető KFT, illetve a csapat is egyben - tehát maradjon meg az NB1-es tagsága. Az elsődleges célrendszert csupán a gyakorlat fedi fel, míg a másodlagos elvárásainak megfelelően került kialakításra a szervezet felépítése. A klubnál felmerülő legalapvetőbb vezetői dilemma ennek a kettős célrendszernek való megfelelés és a szervezet alkalmazottjainak e szerint történő menedzselése. Mindezt megerősít az a tény, hogy még a másodlagos célrendszer sem nyíltan vállalt sok esetben. A sportszakmai célok a szurkolók elvárásainak megfelelően vannak kijelölve (kupagyőzelem, nemzetközi szereplés, bajnoki dobogó), miközben az sem az elsődleges sem pedig a másodlagos célrendszer érdekeit nem szolgálja, sőt, a legtöbb esetben a célrendszerek érdekei között súlyos ellentétek feszülnek. A teljesítés így predesztináltan bukás, ami miatt a szurkolók is folyamatos disszonanciának vannak kitéve.

Az Újpest FC esetében, mint minden egyes gazdasági társaság esetében a tevékenység alapja, hogy meghatározzuk annak kereteit. Vagyis, hogy kik vagyunk mi, mit állítunk elő mi, milyen környezetben dolgozunk, kiknek értékesítünk, kik vesznek körül bennünket, kiknek milyen érdekei vannak a társaságunk tevékenységi köréhez kapcsolódóan, és ami a legfontosabb mindezek közül: hogyan próbálunk meg nyereségesek lenni. A magyar futball közege számára mindezek a kérdések gyakorlatilag – egy-két üdítő példát leszámítva – szinte teljesen ismeretlenek. Ennek oka az a környezet, amit Magyarország kormánya teremtett az elmúlt néhány évben a magyar futball köré. Mindamellett, hogy mára szemmel látható az a fejlődés, ami ennek a környezetváltozásnak köszönhető, eközben a felelősségteljes gazdasági szemlélet hiánya védő-léggömböt fúj a magyar labdarúgásban működők köré, amelyet csak a kormány tud fenntartani. Mindezekből egyértelműen következik, hogy a fejlődés a jelenlegi keretek között csak úgy fenntartható, ha a körülmények változatlanok maradnak, vagy amennyiben a felelős vezetők a jelenlegi közgazdasági nonszensz mikrokörnyezet teremtette helyzetet arra használják ki, hogy hosszútávon megteremtsék működésük feltételeit. A magyar futball-érdek tehát továbbra is azt fogja megkövetelni, hogy ezen helyzet fennmaradjon, ezt pedig a kormányzat változatlansága garantálhatja. Jelen elemzésnek nem célja politikai elemzésekbe bonyolódni, ám azt a megállapítást kénytelen vagyok megtenni, hogy ez a fajta gazdasági kiszolgáltatottság igen pontosan beleillik abba a kormányzat által sikertörténetként és unorthodox gazdasági politikaként kommunikált folyamatba, melyben más gazdasági ágazatok sikerét is csupán a kormányzat garantálhatja. Legyen szó akár tankönyvpiacról, akár dohánypiacról, akár útépítésről, ingatlan beruházásról, vagy éppen földművelésről. Mind-mind magyarok milliónak sorsát befolyásoló gazdasági ágazatok.

Az Újpest FC-nek is tehát ebben a gazdasági környezetben kell dolgoznia, ám gyakorlatilag minden más csapattól eltérően mégsem illeszkedik ebbe a sorba. Az Újpest FC gazdasági hátterét kevésbé befolyásolja a magyar futball általános gazdasági helyzete. Meg kell jegyeznem, ennek meglátásom szerint nem az az oka, hogy a tulajdonos nem szeretne alkalmazkodni, asszimilálódni választott új országában, egyszerűen öt év alatt sem tudott bekerülni a megfelelő körforgásba. Mindezek után tudatosan is elhatárolódik attól és választ más utat. Bár az Újpest FC-t működtető gazdasági társaság évről évre hatalmas veszteséget termel, a Duchatelet-hálózat számára továbbra is indokolt a fenntartása, hiszen a hálózat éppen az Újpest 1885 KFT által is ellátott szerepnek köszönhetően termel euromilliókat nyereségként. Ezt pedig egyetlen más magyar futballcsapatról sem mondható el.

(folytatás következik hétfőn)