Vélemény

A mai nappal vége a 2017/18-as téli átigazolási időszaknak – még nálunk is! Egy kicsit tovább nyitva tartottunk itt a Kárpátok ölén, mint a top-ligák országai, de mi ugye tudjuk, hogy „a legjobb üzletek az utolsó pillanatokban születnek”… Ja, nem! Valójában tökéletesen mindegy, a lényeg az, hogy mi történt! Ezt vettük górcső alá:

Manapság ugye „árgus szemmel” illik figyelni a piacot, minden egyes játékost, hiszen soha nem lehet tudni, hogy kire/mire lövünk! Az „aktivitás”-ról, amit most láttunk, egy kedves barátom hasonlata jutott eszembe, mikor is azt akarta érzékeltetni, mennyire nem ért ahhoz, amiről éppen beszélgetünk. Nos, azt mondta, hogy csak találgat, de olyan szinten, mintha félmeztelenül kiállna az erkélyre, két colt-tal a kezében vaktában lövöldözne, valamit majd csak eltalál.

Persze így is lehet vadászni, de ha az ebéd múlik rajta, akkor azért nem biztos, hogy ez a legjobb módszer. Könnyen előfordulhat, hogy – miután kilőtte a tárat – semmi nem pottyan be az erkélyre, hacsak egy vadgalamb éppen nem a ház felett reptében lett öngyilkos… Szóval; nem nagyon látom a koncepciót – legalábbis sportszakmai értelemben. Pénzügyi vonatkozásokról pedig szintén nem nagyon beszélhetünk, lévén, hogy olyan játékosok kerültek célkeresztbe, akiknek a mozgatása pénz nem mozgat ellenkező irányba…

Nos, ha ingyen keresünk játékosokat, akkor mire számíthatunk?

  1. Minden körülmények között Újpesten akar játszani az illető, ezért szerződése lejárta/kétoldalú megszüntetése esetén első útja hozzánk vezet.
  2. Valamilyen okból szerződést bontott vele volt klubja. Ez jellemzően fegyelmi, egészségügyi természetű, de vannak más esetek is…
  3. Amatőr státuszú a labdarúgó, vagy, mert annyira fiatal, vagy, mert későn érő típus.
  4. Meglehetősen öregecske, nem kell már más kluboknak, akik hosszabb távon akarnak építkezni.

Biztos akadnak még egyéb esetek is, de én kb. ezeket gondolom reálisnak. Azaz ácsi! Az elsőt sajnos ki is vehetjük a képletből, mert az a klub, amelyik zártkapus meccsek tömkelegét játsza, ahol a szurkolók és a tulaj harcban állnak egymással, és ahol az alsónemű a lelátó korlátjain szárad, nem biztos, hogy túl csábító! Ahogy sok mai játékos kényes ízlésének az sem igazán felel meg, hogy – ha a hírek igazak… - az UFC-nél az alapfizu relatíve alacsony, ellenben a teljesítmény-alapú rész, viszonylag masszív.

 

Vannak bizony olyanok, akik azt gondolják, hogy éppen elég szerződni a fizuhoz, a pályán nem kell különösebbet villantani. Ne kárhoztassuk ezért a játékosokat, a selejtes, nullára futott, rosszul beállított gépeken nem az a csoda, ha a termék is selejt, hanem az, ha esetleg sikerül mégis egy csak kicsit is elfogadható minőségű darabot találni! Ez a gép pedig a sportági vezetés, és annak tevékenysége, különösen, ami különösen szabály-alkotói, és alkalmazói minőségében alkot minden képzeltet alulmúlót…

 

Nem folytatom a gondolatmenetet, maradjunk annyiban, hogy ezt az igazolási periódushoz sem volt éppen támogató a környezet. Sem a külső, sem a belső körülmények nem tekinthetők ideálisnak, így az eddigi (jöhetnek még szabadon igazolható csókák…) eredmény sem éppen rózsás. Nézzük!

 

Érzésem szerint Windecker József máris távozónak tekinthető, nem tennék egy lyukas garast se arra, hogy tavasszal látjuk még első csapatunkban pályára lépni. Nem gondolom, hogy vele rettenetesen nagy játékerőt vesztettünk, de bizony lelkesedést, klub-szeretetet vesztünk vele, és elveszítjük személyében azt is, aki azt a Csukics-nevű FTC játékost "ártalmatlanította".

Kétségtelen, hogy Joci nem a legjobbunk, de van itt két baj:

  • ahogy ez az egész ügy lezajlott/zajlik,
  • nem feltétlen látható a megoldásra való törekvés (erről később).

Véleményem szerint az ő „kiválása” pillanatnyilag mindenképpen veszteség.

 

  • Angelov fél évre Rabotnicki-hoz távozott. Bár játékosunk Dortmundban láttam meg a napvilágot, Skopje neki hazai pálya. Távozásának - a kevés játéklehetőség mellett – oka az is, hogy az UFC vezetése továbbra is számít a légiós-ajánlások teljesítése után beeső pénzekre. Véleményem szerint az ő posztján minimum két jobb játékos van a keretben, így távozásával nem hiszem, hogy nagy hátrányt szenvednénk.

További távozó Kovács Zoltán. Kapusunk a ZTE-hez igazolt, mert a klub láthatóan nem akart négy kapust a keretbe. Márpedig Gundel-Takács Bence (Kisgundi) szerződtetésével ez a helyzet állt elő, ő pedig feltehetően még a Balogh-Heris páros távozásáért kapott ellentételezés része. Ezt azért fontos megjegyezni, mert sokak szerint az egy kötelező jellegű üzlet volt…De itt most Kovács Zoliról van szó, aki szerintem még mindig jobb, mint Banai és Kisgundi, de tény, hogy utóbbiban még lehet potenciál. Van olyan lövésem, hogy Banai kezét lassan el lehetne már engedni, Zoliban viszont még jó öt év biztosan van. Persze nem én döntök, és – szerencsére – Pajovic személyében van egy jó elsőszámú kapusunk!

 

Pletyka-szinten szóba került többször is, hogy Cseke Benjámin a Vasashoz távozik, ahogy szó volt Balázs Benjámin távozásáról is egy nem éppen szimpatikus, nyugati, határszéli egyesülethez. Sajnos azt kell, hogy mondjam, egyikük távozása sem lenne nagy vérveszteség, de nem lennék korrekt, ha egy másik becsípődésemet nem említeném; szerintem meg kellene találni Cseke helyét a csapatban, mert küzdeni tudására, fizikumára, és távoli lövéseire legalább csereként szükség lehet még!

Itt bizony eddig csak Dzenan Burekovic említhető… A Vojvodina-tól érkező bal lábas bal oldali védő szabadon igazolhatóként került a csapathoz. Sajnos sokat nem tudok róla (én sem) mondani, mert bár egy kisebb sérülés után a klub közölte, hogy 100%-os munkát tud végezni, de eddig meccsen még nem tudott pályára lépni! Bennem azért felvetődik a kérdés, hogy miképpen is 100%-os az a felkészülés, ahol – az egyébként a felkészülés részeként lejátszott – edzőmeccseken nem tud részt venni a játékos?

 

Nos, ebben a periódusban immár teljes bizonyossággal állíthatom, hogy pénzért nem igazolunk senkit, hiszen egyedül a még próbázó (értelemszerűen szabadon igazolható…) Vincent Onovo szerződésére kerülhet aláírás a bajnoki rajtig. Chukwuebuka Vincent Onovo a középpálya belső részén, de annak minden magasságában jól mozgó játékosnak tűnik, de várjuk ki a végét…

 

A lett JānisIkaunieks pár kerülettel arrébb sikeresen mutatkozott be, felkészülési meccsen gólokat szerzett, majd másnap már nálunk kopogtatott, sőt Belekben is feltűnt. A jó képességű bal lábas középpályást sokan el tudták volna képzelni irányítóként, de az üzlet nem jött össze. Vignjevic mester magára vállalta a dolgot, mondván, hogy egy edzés alatt kiderült számára a lett srác alkalmatlansága, de ez – mint tudjuk – csak porhintés. Nyilván pénzügyi okok álltak a háttérben…

 

A 19 éves holland Timo Parthoens és szintén egy híján 20 bosnyák Danko Radic. Mindketten szabadon igazolható játékosok, én az ingyenességüket a 2-3 pontok körül keresném. Már csak azért is, mert a „mindentudó” transfermarkt sem ismeri ezeket a srácokat… Sok sikert nekik, azt hiszem, nem ért minket nagy kár, hogy nem maradtak.

Ezekkel a nevekkel körülbelül le is zárhatom a névsort… Egy idézettel folytatom az UFC honlapjáról:

„Először is boldog új évet kívánok mindenkinek” - kezdi Windecker József, akit a közelgő tréningekről kérdeztünk. „Nagyon várom már a közös alapozást, hiszen hosszú volt a szünet. Fontos rész előtt állunk, ez az időszak sok mindent megalapozhat. Fontos, hogy jól sikerüljön a felkészülés, hogy továbbra is a céljainkért harcolhassunk, és előre lépdelhessünk a tabellán.”

Nos, ez az időszak tényleg sok mindent megalapoz! Mire gondolok? Arra, hogy a csapat egésze Joci kiválásával, és a számba jöhető lehetőségekkel egy jottányit sem erősödött. Az nem merném kijelenteni, hogy gyengültünk, de egy igazolási periódus, és nem különben egy felkészülés már akkor is kudarcnak tűnik, ha az a legnagyobb eredmény, hogy nem gyengültünk nagyon… De nézzük csak meg, hogy milyen felállásokkal kell majd operálnia Vignjevic mesternek, ha eredményt akar elérni – miközben BE KELL TARTANIA A LÉGIÓS- ÉS FIATAL AJÁNLÁSOKAT!

Nos, kezdem azzal, hogy a fiatal-ajánlás teljesítése három játékosunkkal érhető el; Németh Gergő, Gundel-Takács Bence, illetve Pávkovic Bence. Véleményem szerint Kisgundi csak abban az esetben kaphat szerepet, ha másik két kapusunk nem bevethető. Nem gondolom, hogy tehetségtelen, de – ahogy látom – a szakmai stáb egyelőre nem számít rá élesben. Németh Gege hasonló cipőben jár, ugyanakkor Pávkovics sérülése esetén egyáltalán nem zárnám ki szerepeltetését!

A lényeg az, hogy alapvetően tavasszal is Pávkovics szereplésére számítok, mint fiatal. Ha jól sejtem, ő már ősszel nem lesz „támogatott korban”, így akkor már Gege, vagy egy másik fiatal kerülhet hasonló pozícióba. De most a tavaszról van szó, így a lehetséges kezdő hátsó alakzat a következőképpen alakulhat:

Pajovic kapus előtt két középső védő Liatuszki, és Pávkovics, a jobb oldalon Balázs kaphat szerepet, míg a baloldal esetében Burekovic szerepeltetését valószínűsítem. Már ebben a csapatrészben van két légiós, így bizony a további csapatrészek elég komoly fejtörést okozhatnak majd! Ne feledjük, a klub a légiós ajánlásból továbbra is számít a bevételekre…

Nézzük meg, hogy mennyire! A szokott rend szerint négy védőnk előtt két szűrőt alkalmaz Vignjevic mester, korábban e két játékos egyike volt Windecker. Most bizony bajban vagyunk, mert a felkészülési meccsek alapján a két posztra három légióst – Obinna-t, Diallo-t, és Sankovic-ot – lehet bevetni. Pedig minimum az egyik helyre hazai játékost kellene betenni… Nos, ide szerintem ki kell próbálni Csekét, aki eredetileg támadó, vagy középső középpályás, viszont a fizikuma alkalmas lenne erre a posztra is. Azt viszont nem tudom, hogy az egyéb képességei alapján mennyire lehet igaz…

Szóval két szűrőnek Diallo és Cseke jöhet szóba, de itt meg kell jegyezni, hogy Diallo hajlamos a szertelenségre, a saját tizenhatosunk előterében el-elveszt labdákat, ezért Csekének marad a vízhordó szerep, nem kevés terheléssel, rakkolással, rombolással, miközben vigyáznia kell arra is, hogy mindezt lehetőleg szabályos keretek közt hozza le.

A három középpályás szerintem már kicsivel egyszerűbb téma – lenne… Mert bizony, a védelem, és a szűrők máris kimerítették az ajánlás szerinti légiós-kontingenst! Nem nagy a baj, de mégis… Az van ugyanis, hogy Obinna szerepeltetéséhez nagy reményeket fűz a tulajdonos (feltehetően őt nézte ki a következő nagyobb bevételt hozó eladás szerepére!), így neki itt lenne a helye.

Obi ezért lehet, hogy inkább szűrő/mélységi irányító szerepkörben, egy sorral hátrébb kerül, Diallo meg padozik, miközben Csekére talán még több teher kerül, hiszen Obinna a szerelések terén talán kevésbé erős, mint Diallo. Van itt baj bőven – sajnos… Maradjunk tehát annyiban, hogy Obi Cseke mellé visszakerül, a középpályán pedig a Zsótér, Nagy Dani, Simon Krisztián hármas szerepel. Nekem elől Novothny szerepeltetése nem kérdés, Tischler pedig kiváló cseréje, ezen a poszton relatíve jók vagyunk.

Nézzük tehát (vastaggal szedve a fiatal, illetve a légiósok):

  • – Balázs, Litauszki, Pávkovics, BurekovicObinna, Cseke – Simon, Nagy D., Zsótér – Novothny

Banai, Kálnoki-Kis, Bojovic, Mohl, Sankovic, Diallo, Tischler,

Nekem ez a felállás tűnik a legkisebb rossznak! Igen, a legkisebb rossz, mert bizony van ennél ütőképesebb felállás!

A kupameccseken minden bizonnyal a következők szerint lépünk pályára (nem kell tartani az ajánlásokat):

  • Pauljevic, Litauszki, Kálnoki-Kis, BurekovicSankovic,DialloObinna, Nagy D., Zsótér – Novothny

Banai, Pávkovics, Bojovic, Mohl, Cseke, Simon, Tischler

Szerintem a második, a kupában valószínűsített felállás gólokkal jobb… Bár Vignjevic edző megerősítette, hogy a kupa az elsődleges cél, de ha ez a „kupacsapat” mondjuk az nb1 közepére 5-8 hely lenne képes, akkor a másik??? Ja, és a cserék… Ha cserélni kell, vagy sérülés van, akkor – azonos szerkezettel – hogy áll majd fel a csapat a bajnokikon? Ezt inkább le sem írom, mert akárhogy is sakkozok, csak egy nagy gány, nem pedig egy csapat alakul ki belőle…

Az pedig, hogy van egy próbázónk, aki akár be is válhat, valójában az égadta egy világon semmit nem jelent – addig legalábbis, amíg az ajánlásokat be akarja tartani a klub! Azon egyszerű oknál fogva, hogy ő szintén légiós, szintén nem egyszerű tehát a csapat megszerkesztése, ha neki helyet akarunk biztosítani a csapatban! Ha azt mondom, hogy eléggé feleslegesnek tűnik a légiósok erőltetése, akkor igencsak finoman fejeztem ki abbéli véleményemet, hogy;

AZ UFC-NÉL NEM LÉTEZIK SPORTSZAKMAI CÉL, KIZÁRÓLAG RÖVIDTÁVÚ PÉNZÜGYI ÉRDEKEK VEZÉRLIK AZ ÁTIGAZOLÁSI TEVÉKENYSÉGET!

Igen, van egy rettenetesen elrontott MLSZ-szabályozás, van egy jelentős, nem teljesítmény alapú pénzeső a magyar fociban, és igen, az egész rendszer úgy rossz, ahogy van! De az, aki ezzel szembe megy, csak tovább ront helyzetén! Márpedig a játékoskeret összetétele, az igazolások, a próbajátékosok mind-mind azt mutatják, hogy a klub nagy ívben tesz a rendszer sajátosságaira, miközben az előnyeit élvezniakarja! Sajnos még mindig nem lehet szűzlányként űzni a legősibb mesterséget, ezt végre tessen már felfogni tulajdonosként is!!!

Véleményem szerint – a valószínű kezdőkkel kalkulálva – a kupában adódhat némi esély a döntőre (a végső győzelem egy meccsen dől el, ahol akármi is lehet!), de a bajnokságot jobb, ha el is felejtjük, és a végén hálát adhatunk, ha nem lesznek komoly kiesési gondjaim! Tudom, ez ebben a formában szélsőségesen hangzik, de sajnos közelebb van a realitásokhoz, mint a klub által hangoztatott célok, miszerint a dobogóért, és a kupagyőzelemért megyünk… Nekem ez csak egy frázis, lózung, üres durrogtatás, nem egyéb! A címbéli kérdésre a válasz; se nem igazolunk, se nem igazodunk… Ez további kérdésekhez vezet, de a legfontosabb; ha egyiket sem tesszük, akkor mit is akarunk???

De persze én szurkolok a legjobban azért, hogy ha nyáron majd elolvasom az előző bekezdést, saját magamat röhögjem ki, mert amit itt leírtam, az akkorra már csak egy műkedvelő amatőr rosszkedvében íródott évődésének tűnik - a bajnoki érem, és a kupa birtokában!

Sorozatom záró részében a magyar válogatottat veszem górcső alá, megnézzük, hogyan teljesített a nemzeti tizenegy 2017-ben – és mi várható az idei évben. Sajnos a tavalyi esztendő inkább kudarcokban bővelkedett, különösen nagy a kontraszt a 2016-os EB-vel összehasonlítva, ahol a csoportmérkőzéseket veretlenül tudtuk le Bernd Storck vezetésével, Budapest utcáin pedig karneváli hangulat uralkodott.

                Messze már 2016 nyara – és messze a német szakember is. A Feröer-szigetek elleni hazai mérkőzés (1-0) közben a szurkolók Storck értésére adták, az elvárás vele szemben az, hogy vegye a kalapját. Storck már az andorrai zakó után felajánlotta lemondását, ezúttal viszont már valóban távozott. Ám ne szaladjunk ennyire előre, a magyar válogatott Portugáliában kezdte meg a tavalyi évet. Már szünetben kettővel mentek Ronaldóék, labdával a félpályát sem nagyon léptük át, a vége 3-0 oda, a Real Madrid klasszisa két gólt szerzett. Igazság szerint már a mérkőzés előtt sem volt érdemi esély a továbbjutásra – az 2016 október 7-én veszett el, mikor a Herthából azóta távozó Stocker a 89. percben betalált és ezzel 3-2-re módosította az állást a svájciak javára. Mondhatjuk, hogy 2017 lehetett volna az építkezés, a kísérletezés éve – ehelyett azonban a teljes összeomlás az, amivel jellemezhető a Storck-éra utolsó néhány hónapja. Még az sem lehet magyarázat az oroszok elleni hazai 0-3-ra, hogy sok viszonylag vagy teljes egészében új játékost (Kleisz, Balogh, Sallai, Eppel, Vinicius, Márkvárt, Hangya) vetett be a szakmai stáb. A bizalom azonban még élt szurkolói részről, sokak meglepetésére Himnusszal búcsúztak a csapattól a kilátogató szurkolók. 2017 június 9-én aztán a magyar labdarúgás egyik mélypontja következett be. Amire senki sem számított, amit akár évtizedek múlva is felemlegetünk: Andorrában rúgott gól nélkül kaptak ki Dzsudzsákék. Hazai néző alig akadt a stadionban – aki mégis kilátogatott, legfeljebb tisztes helytállásra számíthatott. Ne feledjük azt sem, Svájcnak otthon – szépségdíjas- gólt rúgott Andorra, amely ma már igazán nagy veréseket (6-7-8 gólos vereség) ritkán szenved el. Az emlékezetünkben örökké élő mérkőzésen a magyar válogatott a Gulácsi – Bese, Vinicius, Lang, Tóth Bence – Nagy Ádám, Kleinheisler – Dzsudzsák, Stieber, Gyurcsó – Eppel összeállításban lépett pályára, csereként pedig részese volt a megdöbbentő eredménynek Balogh Norbert, Nagy Dominik és Sallai Roland. Nagy és Gyurcsó kiírta magát Storck elképzeléseiből, Tóth Bence ezen a napon debütált. Ebből a pofonból nem is tudott felállni a válogatott, csekély vigasz, hogy a vérszegény letteket és feröerieket kettő, illetve egy góllal legyűrtük a Groupamában. A sokáig emberelőnyben játszó, ám magukat megerőltetni nem kívánó portugálok ellen is csak 1-0-ra kaptunk ki. Becsúszott még egy ötös (5-2) Svájcban, ami lehetett volna 8-1 a nagy helyzetek alapján, a meccs egyetlen pozitívuma Ugrai bátor játéka és gólja.

                Bernd Storck tehát a selejtezősorozat végén eltolta a kerékpárját, Szélesire maradt hát a feladat, hogy valahogy kipipálja a válogatott az irányításával Luxemburgot és Costa Ricát. Végül az egyiket sikerült is, ám nem gondoltuk volna, hogy Luxemburgban is alulmarad válogatottunk. Mindenféle elképzelés és akarat nélkül sajnos még Luxemburg is legyűrhet minket, pláne, hogy Lovrencsics kiállítása után negyven percig emberhátrányban futballozhattunk. Valójában, amit bemutatott a válogatott, nemigen nevezhető futballnak, focinak is csak nagy jóindulattal. Lehetőséget kapott Korcsmár, Kovácsik, Nikolics, Balogh Balázs és Sallai – az Egyesült Államokban játszó Nikolics két meccsen egy-egy góllal hálálta meg az ismét megkapott bizalmat. Az év utolsó meccsén egy meglehetősen visszafogott Costa Ricát megvertünk, ám ez talán senkit nem érdekelt – beleértve az MLSZ vezetőit, a szakmai stábot és a játékosokat. A magyar labdarúgás megítélése ennyire mélyen talán még soha nem volt, néhány hónapon (egészen pontosan bő öt hónapon belül) belül 0-1, valamint 1-2 arányban alulmaradni Luxemburgtól és Andorrától – ez az, amire még a hazai futballrajongók sem számíthattak.

                Hiába volt még közel egy év a legközelebbi tétmeccsig Storck távozása után, október végén mégis fontos hírt jelentettek be Csányi Sándorék: megvan az új kapitány, méghozzá a belga Georges Leekens. Neve viszonylag ismert, sok focirajongó hallhatott már róla, az elmúlt években azonban túl sok szakmai sikert nem tudhatott a magáénak, a tavasszal 69. életévét betöltő szakembernek kapóra jött a magyar megkeresés. Bár az elmúlt hónapokban megismerhettünk sztorikat, érdekességeket Leekensről (leginkább belga sportújságírók jóvoltából), a kapitány megítélésével érdemes várni, legalább az első 4-5 mérkőzésig. Március 23-án Kazahsztánnal, négy nappal később Skóciával mérkőzünk meg felkészülési találkozó keretében – mindkétszer a Groupamában. Leekens kiemelte, fontos, hogy a szurkolók ismét a csapat mögé álljanak, amit azonban ki kell érdemelni a csapatnak, „odaadással, elszántsággal, küzdeni akarással”. Sok függhet majd attól, milyen lesz a játékosok hozzáállása. Csak remélhetjük, hogy partnerként, tisztelettel kezelik Leekens kapitányt, a magyar válogatott pedig elindul egy úton. Mert legyünk őszinték, hiába beszélt Juhászék kiválása után Storck fiatalításról, nem sikerült beépíteni szinte senkit az előző évben. Sallai 20 éves, Cipruson jól teljesít, a kispadon mindenképpen helye van, Varga Roland korábban nem kapott sok lehetőséget a nemzeti csapatnál, ám most, karrierje csúcspontján vele is számolni kell, igaz, a Ferencváros játékosa éppen a napokban tölti be 28. évét. Nagy Dominik 22, a játékos hazatér Lengyelországból, visszatér az FTC-hez, a válogatottnál szintén számításba kell venni. Nagy Ádám helye is biztos a keretben, még akkor is, ha epizódszerepet sem kap Olaszországban.

                Az első számú kapus minden bizonnyal Gulácsi lesz, a Bundesligában hétről hétre jó teljesítmény nyújt, nem lehet vita tárgya a belé helyezett bizalom. Utána Dibusz és Kovácsik következhet, vagy utóbbi helyett Megyeri és/vagy Bogdán. A védők közül nehéz lenne kihagyni Besét, Korhutot, Fiolát, Kádárt és Langot. Guzmics is kerettag lehet, noha nagy kérdés, hogy milyen nívót képvisel a kínai második liga, ahol Guzmics futballozni fog, miután kiesett a csapata és a védő ezután is a hosszabbítás mellett döntött. Vinicius, Korcsmár, Botka is jó eséllyel a kapitány látókörében lesz, a legerősebb hátvédsor talán a Bese, Guzmics, Kádár, Korhut négyes. A középpályán Dzsudzsák helye biztosnak tűnik, noha klubcsapata valószínűleg az NB1-ben is nagy bajban lenne és talán a szélső (mostanában inkább támadó középpályás) is hamarosan hazatér. Stieber Zoltán Washingtonban rúgja a bőrt, ő is jó eséllyel kerettag lesz. A szűrő posztján Nagy Ádám, Elek Ákos, Pátkai és Pintér Ádám a kínálat.

                A korábban említett Sallai, Varga Roland szintén megemlítendők, akár Varga József is kaphat meghívót, és ha a Splitben jól játszik, Gyurcsó is visszaverekedheti magát. Nagy Dániel és Márkvárt sorsa véleményem szerint erősen kérdőjeles, Lovrencsics Gergő tagsága sem vehető biztosra. Elől Németh Krisztián, Ugrai, Böde, Eppel, Nikolics, Szalai, Priskin megoldás lehet, ám a két topcsatár kétségkívül a Bundesligás Szalai és az MLS-ban gólokat szerző Nikolics. Gulácsi – Bese, Guzmics/Lang, Kádár, Korhut – Nagy Á., Pátkai – Gyurcsó, Dzsudzsák, Varga – Szalai elsőre a lehetőségekhez képest ütőképes csapatnak tűnik, kíváncsian várom, várhatjuk, Leekens akar-e és tud-e váratlant húzni, olyan játékosokat beépíteni, akik nincsenek szem előtt. Szántó Tamás akár ilyen lehet, a Rapid Wien játékosa 21 éves, 179 centiméter magas, értéke a Transfermarkt.de szerint 900 ezer euró, Ausztriában jó teljesítménnyel hívja fel magára a figyelmet. Szoboszlai Dominik még csak 17 esztendős, ám már most gyakran a felnőttekkel készül Salzburgban, a magyar labdarúgás egyik legnagyobb reménységeként beszélnek róla.

                Talán annál is sokkal fontosabb, hogy ki a balhátvéd és a jobbszélső: mennyi türelmet kap Georges Leekens a hazai közvéleménytől és a lelátó népétől. Nem gondolom, hogy felfokozott várakozások lennének vele kapcsolatban – sokkal inkább kivárás, vagy inkább apátia jellemzi a közeget. 24-én kisorsolják a Nemzetek Ligája csoportjait, ősszel pedig megkezdődnek a mérkőzések. Négy kalapból Magyarország a harmadikba került. Mivel nem sok esélyünk van arra, hogy első-második helyen végezzünk (bár a szabályzat bonyolult, de vélhetően legalább az elődöntőbe kellene jutni a kvalifikációhoz), leginkább felkészülési mérkőzésekként foghatók fel számunkra a játéknapok. A szövetség egyértelmű célja, hogy a 2020-as, részben hazai rendezésű EB-n ott legyen a válogatottunk – nagy kérdés, így lesz-e, és ha igen: milyen kerettel, kinek az irányításával.

                Annyi egészen bizonyos, hogy márciusban bemutatkozik Leekens a kispadon, tiszta lappal. Ránk férne a siker, azonban nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a szövetségen belüli szervezeti átalakítások (melyek váratnak magukra), az utánpótlás válogatottak, az edzőképzés és még sok minden más az, ami leginkább determinálja a magyar futball jövőjét. Az ördög ugyanis a részletekben rejlik. A pénz nem lehet akadály, hiszen a szlovák élvonalban (méghozzá a Slovanban) ősszel tizenhat gólig jutó csatár a Haladás játékosa lehet. Igen, eljutottunk oda, hogy eséllyel szállhat ringbe egy magyar kiesőjelölt a talán anyagilag legbiztosabb lábakon álló szlovák klubbal. Az már egészen más kérdés, hogy míg szlovén, szlovák, horvát klubok rendre kvalifikálják magukat a BL- és/vagy EL-csoportkörbe, mi, magyarok, legfeljebb augusztus közepéig szoríthatunk mieinknek a selejtezők során. Mindezekkel együtt is egyértelmű, a magyar futballszurkoló ki van éhezve a sikerre – amint felsejlik a remény leghalványabb sugara, a Groupamába szóló jegyek egy-két hét alatt gazdára találnak, ám nem lövök mellé, ha azt mondom: két Groupamát is meg tudunk tömni, ha nem a teljes reménytelenség érzete uralkodik. Jelenleg sajnos mélyen vagyunk, a világranglistán az elmúlt időszakban egyre lejjebb kerültünk, annyi pozitívumot mindenesetre biztosan lehet találni: ennél csak jobb jöhet 2018-ban. Legyen így.

… perverzió !!!Igen, a Windecker-ügyről van szó! Illetve inkább arról, ami mögötte van. Mi is? A szögegyszerű válasz; amit látunk az annak a következménye, hogy buta és kapzsi emberek közé számolatlanul szórják a pénzt. NyomasekBobó fűzfapoéta elmés versikéjével élve:

Aki kapja marja,

aki marja hazaviszi,

hazaviszi meg is eszi,

ha megette, újra kezdi!

Csak röviden: az Újpest FC., annak tulajdonosa közleményt adott ki arról, hogy Windecker József (akit átlagos képességű, ámde a klub által jól felépített játékosnak titulál) nem fogadta el a 2 millió + juttatások + prémium pakkot, mint havi apanázst, így lapátra kívánja tenni, annak ellenére is, hogy ősszel az egyik legtöbbet játszó kerettagról van szó. A közlemény azt sugallta, hogy Jocó pénzéhes, hiszen nem átallott a légiós-ajánlásra is hivatkozni akkor, amikor többet követelt a klubtól…

A játékos erre még nem reagált érdemben, csak annyit árult el, hogy nincs szándékában más csapathoz szerződi. De utalt rá, hogy nem ez az első eset, korábban is előfordult, hogy az edző, illetve a tulajdonos kezdeményezte egyik-másik játékosánál az általuk megnevezett klubhoz történő átszerződést. Ha ez megtörtént, jó üzlet lett belőle, ha nem, akkor pedig belső száműzetésre ítéltetett a renitens futballista…

Itt tartunk. Patthelyzet a javából. Ha ez így marad, akkor a klub alkalmaz (és fizet) még egy fél évig egy játékost, akit feltehetőleg nem fog pályára küldeni, a játékosnak pedig van egy fél éve, hogy eladja magát. Ha esetleg akadna kérő az átigazolási időszak alatt (február 14.-ig), akkor más a helyzet, de erre most kevés a reális esély. Nem nehéz belátni, hogy ez egyik félnek sem jó; a játékos értéke csökken, a klub pedig nem tud transzfer-díjat realizálni.

Nem vállalkozok rá, hogy találgatásokba bocsátkozzam a jövőt illetően, de ez az eset rávilágít a magyar foci jópár visszásságára, azokra a teljesen eszement szabályokra, amelyek ide vezették Windecker József és az UFC eddig jónak tűnő kapcsolatát. Nézzük!

 

LÉGIÓS- (FIATAL-) AJÁNLÁS

A téma azért került megint az asztalra, mert – mint fentebb említettem – ez is egy érv volt a magasabb fizetés mellett.

Totálisan félrement ez is (mint annyi más MLSZ-találmány…), mert az eredeti cél szerint azt szolgálná, hogy az olcsó, ámde szerény képességű külhoni játékosok helyett hazai játékosokat foglalkoztassanak a klubok. Nos, a légiósok aránya nem csökkent, ugyanakkor a hazai focisták bére az egekbe szaladt – miközben teljesítményük egy jottányit sem javult. Egyedüli eredmény, hogy a fizetések növekedésével ma már egy fokkal jobb légiósok jönnek, mint korábban. De vajon ez volt a cél? Nagyon nem… De a klubok némelyike, azok, amelyek állami (közpénz) forrásokban lubickolnak, eszetlen pénzszórásba kezdtek pár éve, ami persze – kénytelen-kelletlen – magával rántotta a kevésbé tehetős csapatok játékosainak fizetését is.

A helyzet pikantériája, hogy éppen azok a klubok srófolták fel a béreket, akik az ajánlásban meghatározott légiós létszámot nem tartják, nekik ugyanis – gazdagságuk okán - nem fontos az ajánlásokkal elérhető 165 millió forintos bevétel. A többiek persze nem ilyen szerencsések, ezért különböző túlélési stratégiákat dolgoztak ki:

Egyesek az utánpótlás erősítésével, a fiatalok beépítésével próbálták az elszaladó béreket kompenzálni, míg mások éppen a legolcsóbb piacok legolcsóbban megszerezhető játékosait célozták meg, így került képbe minden korábbinál nagyobb súllyal Afrika, illetve a dél-szláv térség, mint játékos import-ország.

Ez történt Újpesten is; a tulajdonos a maximális számú légióssal működteti a csapatot, de tartja az ajánlást, mert a költségvetés bevételi oldalán nem tud/akar eltekinteni az ajánlásból származó pénzektől (fiatal-ajánlás dettó!). Ettől reméli a bértömeg relatív alacsony szintjét, valamint azt, hogy a nálunk felépített focisták nyereséggel történő értékesítését. Igen ám, de közben elszalad mellettünk a piac, a magyar játékosok szerződések hosszabbítása esetén bizony kellemetlen meglepetések adódhatnak a tulajdonos számára…

A LÉGIÓS-AJÁNLÁS (A FIATAL AJÁNLÁSSAL EGYÜTT) PARADOX MÓDON AZ OLCSÓ KÜLFÖLDIEK IGAZOLÁSA IRÁNYÁBA TERELIK A KLUBOKAT!

Tao

Ez a hungarikum aztán mindennek a teteje (inkább az alja sajnos…)! Eleddig az ebből származó bevétel a technikai, infrastrukturális kiadások fedezeteként volt felhasználható, de ma már folyó kiadásokra is fordíthatók. De szint mindegy is, hiszen valamilyen módon mindig is megoldották a klubok, hogy végül fizetésekké tudják konvertálni ezeket a pénzeket.

Az nem baj, ha sokat tud fizetni egy munkáltató, de az már igen, hogy közben nincs érdemi produktum! Itt nem is a fizetések nagysága, hanem az emelkedés dinamikája a legnagyobb baj. Ma – kevés kivétellel - ugyanazok a játékosok keresnek többszörös pénzt, mint öt évvel ezelőtt, de semmi fejlődés nem tapasztalható. Ez miért baj?

Mert a klubok nem utánpótlásra, vagy a szakmai munka színvonalának emelkedésére, szakembereik képzésére fordították az egyre növekvő bevételeket! Egyszerű példával szemléltetve; ha van 5 millióm, és lakhatásra van havi 100.000 forintom, két lehetőség közül választhatok; vagy bérelek egy lakást, és a pénzt bankban fialtatom, vagy veszek egy ingatlant, amit az 5 milliós önrészen felül 100.000 forintos havi részletre vásárolok meg. Mindkét stratégia működik, de a bérlemény esetében a havi kiadásomnak semmi haszna a jövőre nézve, míg a lakásvásárláshoz kötődő hitel törlesztésével hónapról hónapra építgetem a jövőmet!

Most a klubok egy része sajnos feléli a rászakadt vagyont, Csekonics báróként szórja a pénzt, palotát bérel, de nem gondol arra, hogy majd laknia kell valahol eztán is… Ez eddig még nem is lenne nagy baj, de ezzel a magatartással magával rántja a többieket is, akik ismét csak túlélési stratégiák mentén működnek. Talán mondanom sem kell, hogy nem tudnak optimális helyzetet elérni…

A KLUBOK A TAO-PÉNZEKKEL ÚJGAZDAGOK MÓDJÁRA BÁNNAK, FELÉLIK JÖVŐJÜKET, AZONNALI KÁROKAT OKOZVA TELJESÍTMÉNY NÉLKÜL NÖVELIK A BÉREKET! TUDÁS HELYETT GYORSAN AMORTIZÁLÓDÓ FÖLDI JAVAKAT HALMOZNAK FEL…

KÖZPONTI PÉNZEK

Mindent ide sorolok, amit a klubok kapnak; tévés jogdíjak, szerencsejáték-pénzek, győzelmi prémium, a fenti ajánlások után fizetett összegek, de ide tartoznak az irányított szponzoroktól befolyó tételek is.

Mi itt a probléma? Az, hogy pontosan olyan módon hasznosulnak ezek is, mint ahogy azt már az ajánlásokra vonatkozóan is levezettem. De ez még nem minden, mert a legkomolyabb baj a feltételrendszerrel van baj! Azzal, hogy az MLSZ mihez köti a kifizetéseket! Hát igen, a kifizetések döntő többsége nem teljesítményhez, nem minőségi kritériumokhoz kötött!!!

AMÍG A KÖZPONTI PÉNZEK ELOSZTÁSA NEM TELJESÍTMÉNY-ELVŰ, NEM VÁRHATÓ EL, HHOGY A KLUBOK A PÉNZEKET TELJESÍTMÉNYÜK, MINŐSÉGÜK JAVÍTÁSÁRA HASZNÁLJÁK FEL!

 

Ezek után vissza a Windecker-ügyhöz!

Nekem természetesnek tűnik, hogy egy munkavállaló a lehető legmagasabb fizetést szeretné hazavinni. Az sem Isten ellen való, hogy a munkáltató nem hajlandó minden bérkövetelést teljesíteni. Abban sem találok semmi kivetnivalót, hogy ha nem találkozik kettejük álláspontja, akkor elválnak útjaik.

De! Az „ahogy”, és „amiért” ez így történik, az bizony egyáltalán nem természetes! Azt kell mondanom, hogy –azzal együtt, hogy az UFC tulajdonosa nem éppen a legkedvesebb ismerősöm… - a történet szereplői itt bizony a helyzet áldozatai. Azt most elengedem, hogy ezt az áldozati szerepet ki hogyan dolgozza fel (ez nyilván gyomor kérdése…), de észre kell venni, hogy

AZ ALAPVETŐ PROBLÉMA NEM NÁLUNK VAN, A WINDECKER-ÜGY A MAGYAR FOCI RENDSZERSZINTŰ CSŐDJÉT MUTATJA MEG, ANNAK TERMÉKE!

 

A fentiek után már csak az marad, hogy felszólítsam az MLSZ-t:

  • Gondolják át a központi támogatási rendszert!
  • Gondolják át a sportolók alkalmazásához kapcsolódó munkajogi szabályozást!
  • Tegyék kötelezően nyilvánossá a klubok részletes gazdálkodási adatait, a játékosok, edzők, a teljes staffszemélyenkénti fizetéseit, juttatásait!
  • Gondolják át az átigazolás teljes feltételrendszerét!

A fentiek nem elegendőek ahhoz, hogy a focin ténylegesen is javítsunk, de arra már elég lenne, hogy a konkrét üggyel kapcsolatban előtérbe került anomáliákra megfelelő válaszok szülessenek végre. Addig viszont, amíg nincs változás,

KÉREM, TEKINTSENEK EL ATTÓL, HOGY A HAZAI FOCI BRÁMELY SZEREPLŐJÉT KRITIKÁVAL ILLESSÉK, ÉS/VAGY SZANCIÓKAT, BÜNETETÉSEKET FOGANATOSÍTSANAK VELÜK SZEMBEN! ÖNÖK UGYANIS ELVESZTETTÉK EHHEZ AZ ERKÖLCSI JOGOT!

A Törökországi edzőtábor kezdete előtt pár nappal sikerült egy reménybeli balhátvédet igazolni DzenanBurekovic személyében. Arra nem tennék kísérletet sem, hogy elemezzem frissen érkezett játékosunkat, nem erről lesz szó. Vele kapcsolatban egy dolog a feladatom;

SOK SIKERT KÍVÁNOK ÚJPESTEN!

Az igazolások témaköre soha ki nem meríthető vitaalap a szurkolók körében. Mos, hogy bemutatkozott végre első – igazán égetően fontos posztra érkező – játékosunk, egy kis számvetést csináltam arról, hogy melyek azok a területek, ahol erősítésre szorul csapatunk.

Nos, mindenkinél leehetne erősebbet, jobbat, hatékonyabbat igazolni, ezt megállapítani nem nagy kunszt, ugyanakkor talán egy-két galaktikus magasságokba emelkedett klubon kívül ez világszerte minden csapatra elmondható.

Ezért arra tettem kísérletet, hogy az eddig látottak, hallottak (és a stat. adatokat is figyelembe véve), kik azok, akik inkább emelik a csapat minőségét, és kik azok, akik elmaradnak a csapat átlagától. Ez persze egyrészt szubjektív mérce, másrészt – a hiányposztok, illetve a légiós-, és fiatal ajánlás miatt – nem mindenki játszott annyit, és azon a poszton, ahol a legjobb.

Sokan és sokszor elmondták véleményüket játékosainkról, és nyilván nem azonos a megítélése a legtöbb kerettagnak, így véleményem csak egy a sok közül, mégis igyekeztem arra törekedni, hogy valamiféle többségi véleményt adjak vissza az alábbi táblázatban.

Jelmagyarázat;

+: az átlagot felülteljesítő,

-: az átlagot alulteljesítő,

?: nem megítélhető/erősen vegyes

Az, hogy a csapat egészének csak cca. 41%-a felülteljesítő, jól mutatja, hogy általános minőségi problémák vannak. Ez persze sok tényező eredőjeként áll elő, nem is boncolgatnám sokat, mert van annyira összetett a probléma, hogy az nem egy cikkben, hanem csak egy komolyabb cikksorozatban lehetne feldolgozni…

Ami viszont az eredeti felvetést illeti; nem meglepő, hogy a védelem a leggyengébb (itt egyedül Litauszki az, aki minőséget jelent), középpályán jobb a helyzet, míg támadókkal vagyunk legjobban ellátva – a minőséget illetően.

Ezek szerint a védelemből 3-4 minőségi játékos (legalábbis a mostaniaknál jobb) hiányzik, középpályán 1-2 (egy karmester mindenképpen!), míg a támadóknál inkább az a kérdés, hogy miként oldja meg a Mester a rotációt, illetve ki az, aki helyett (a bére helyett…) lehetne inkább a védelembe minőségi játékost hozni.

Persze ez csak egy erősen szubjektív vélemény, de talán nem nélkülöz minden alapot, és talán sokak véleménye hasonló. A továbbiakra tehát:

MINŐSÉGET A CSAPATBA!

 

HAJRÁ LILÁK!

Ady veretes sorai jutottak eszembe a minap, de a cím csak nem akart beugrani! Aztán eszembe jutott! Na persze, hogy Hofi féle ferdítése; Góg és Demagóg fia vagyok. Mi váltotta ki ezeket a gondolatokat? A blikk.hu-n megjelent cikk volt a kiváltó ok, ahol klubok tulajdonosai/vezetői nyilatkoztak a klubok által befizetett adókról. Íme!

George F. Hemingway (született Szabó György, a Kispest tulajdonosa) egy blog-bejegyzéséről így írnak:

„Furcsállja, hogy a vállalatok nem segítik csapatát azzal, hogy adójuk egy részét a Honvédhoz irányítják, ők ugyanis így gyakorlatilag több pénzt fizetnek be az államkasszába, mint amennyit támogatásként kapnak.”

Vancsa Miklóst is idézik (a Vasas ügyvezető igazgatója):

„Minden évben jelentős adót kell befizetnünk. A legtöbben csak azt látják, hogy mennyi támogatást kap egy klub, leginkább a tévés pénzekből. Azt kevesen veszik figyelembe, hogy például ez az összeg teljes mértékben elmegy a különböző adókra.”

Szintén ebben a cikkben jelent meg egy adat:

„A 12 gárda adózás címszóval összesen 7,3 milliárd forintot utalt az államnak tavalyelőtt.” 

A nagy nevettető ismét beköszön egy gondolat erejéig; „Hogy körös-körül ne vonszoljam magam!!!” A gondolatot Hofi így folytatná:

Te, né’ má’! Hogy milyen csúnya rosszfiú ez a mi államunk! Nem elég, hogy odaad egy csomó pénzt a kluboknak, nem elég, hogy építgeti nekik az új stadionokat, de még az sem, hogy aztán működteti is… Nem, mindez nem elég, még meg is adóztatja szegény klubokat! De ez mind semmi! Nem ad annyi pénzt nekik, hogy az elég legyen az adóra, vagy éppcsak annyit, hogy abból épphogy be tudják köhögni a közterheket! Te, haver, gondoltad volna, hogy milyen rossz sora van ezeknek az aranylábú gyerekeknek???

Komolyara fordítva a szót; azon kívül, hogy ez rinyálás a két úriembertől teljesen felesleges - nemkülönben bicskanyitogató! -, nagyon pontosan leírja a foci és a társadalom viszonyát.

A klubok a legnagyobb természetességgel fogadják el a mindenki másnál nagyobb kedvezményeket, állami támogatásokat, tao-pénzeket, tv-jogdíjakat, új stadionokat, vagy akár irányított szponzorok pénzeit. Ezen közben szinte sértve érzik magukat, ha adókat kell fizetniük a közösbe!

Itt bizony valami nagyon nincs rendben! Méghozzá az, hogy az a közösség, akinek a pénzeiből (tao, szerencsejáték, adókból fenntartott tv-csatornák) gazdálkodnak (helyesebben garázdálkodnak) számukra annyit sem ér meg, hogy – az erősen kedvezményes! – adófizetési kötelezettségüket leróják (alapesetben a köz javára…)!

A „nagykalap” ilyetén egyoldalú kihasználása a társadalmi szolidaritás igen komoly deficitjét mutatja, nem is kérdés. De az már egész egyszerűen borzasztó, hogy olyan társadalmi szerveződések, amelyek nevelő feladatokat is ellátnak, ennyire antiszociális magatartást folytatnak! Mit is várhatunk a kluboktól, milyen fiatalokat nevelnek azok, akik alapvető társadalmi normákat képtelenek felismerni???

És ne feledjük; az a közösség, aki végső soron finanszírozza a klubokat, ő a szurkoló is!!! Nos, amilyen az adózás/juttatás koordináták mentén a közösség irányába mutatott elkötelezettség, olyan a mutatott teljesítmény is; nulla, zéró, semmi, nothing, nyicsivo!!!

Óriási tévedésben van az egész magyar futball, ha azt gondolja, hogy a mindenkinél nagyobb előnyök mellett mindenkinél jobban kell rinyálni a sanyarú helyzete miatt! Ha nem hiszik el Vancsa, vagy Szabó urak, akkor egy példával rávilágítok nonszensz megnyilatkozásaik ostobaságára!

Itt vagyok én. Dolgozom, ezért fizetnek, a fizetésem után pedig mindenféle adót és járulékot fizetek. Ez – ha hiszik, ha nem! – így normális. Jobb lenne kevesebb adót fizetni, ugyanakkor nem szeretném, ha nem lenne orvosi ellátás, vagy mondjuk a gyerekem nem járhatna iskolába (mert nem lenne), vagy mondjuk csak földúton juthatnék el – hetek alatt… - az ország egyik végéből a másikba. Szóval, fizetem az adókat.

Tudom, ez önöknek már-már sci-fi kategória, de így megy ez! Hogy a maguk sirámait behozzuk a képbe, tételezzük fel, hogy mától nem fizetek adót. Ez egyszer biztosan feltűnik majd a NAV-nak, aki azonnal küld nekem egy szerelmes levelet, amiben felszólít, hogy (fővesztés terhe mellett!) fizessek be x forint adót, meg még x forint büntetést!

Önök szerint, ha erre azt válaszolom, hogy nem tehetem, mert semmiféle pénzt nem kaptam az államtól, akkor mi lesz a válasz? Tudom, önök szerint az, hogy a hatóság belátja, igazam van, és kártalanításként ő fizeti ki nekem a levélben megjelölt összegeket. Csak jelezem; nem ezt fogja tenni a NAV! A megfejtést önökre, és a többi igen tisztelt klubtulajdonosra, vezetőre bízom!

Addig is tanácsként Hofitól; végre öltözködjenek már fel!!!