Vélemény

A minap megrendezett Magyarország-Horvátország mérkőzés rég nem látott sikert hozott. A világbajnoki ezüstérmes ellen behúzott győzelem nagy eredmény, de ettől sajnos még nem várható sok változás a honi futballban. De hogy jön ide az UTE? Miért jut nekem eszembe az UTE erről a meccsről? Különösen úgy, hogy egy újpesti játékos sem volt még a keretben sem? Nos, éppen ezért! És – bár elsőre nem egyértelmű az összefüggés - a két ország futballja közti különbség rávilágított az UTE stratégiájának pár gyenge pontjára.

Mert lássuk be; ez a győzelem bravúr, egy „nem normális” eredmény, minekutána a horvát futball mérföldekkel előttünk jár. Minden elismerésem a válogatotté, de figyelem, realitás nem ez az eredmény! Ezt nem a rosszindulat mondatja velem, hanem az a tény, hogy Szlovákia ellen egy (elvileg) könnyebb ellenféllel szemben elbuktunk, illetve az, hogy ennek az eredménynek akkor lesz igazán komoly jelentősége, ha a továbbiakban is sikerül hasonlóan jó játékkal kijutni a hazai rendezésű Eb-re.

De vissza az UTE-hoz! Sokat gondolkodtam, hogy miként is alakult ki a mai helyzet, milyen előzményei voltak annak, hogy az UTE szakosztályi összetétele olyanná formálódott, amilyen. Milyen is? Nos, nem igazán létezik olyan sportág, ami képes tömegeket mozgatni, ami ezen oknál fogva közösségépítő erejű! Van itt triatlon, úszás, torna, kajak-kenu, és még sok más szebbnél szebb sportág, a sikerek is jönnek, elég csak az olimpiai pontok számát megnézni. Kétségtelen, hogy az UTE egy sikeres klub, de mára sajnos – társadalmi szervezetként! – elvesztette közösség építő erejét!

ÉS akkor megint ugrás a magyar-horvát meccshez! A mérkőzés előtt megjelenő írások közül az esélyeket latolgatók nem mozgatták meg a fantáziámat, mert egy sportesemény jellegénél fogva olyan, hogy bármilyen eredmény születhet. Volt viszont egy, ami igen komoly támpontot adott a két ország focijának megítéléséhez, annak megértéséhez, hogy ki, és miért tart ott, ahol… A cikk:

https://rangado.24.hu/valogatott/2019/03/24/a-tornaorakig-kell-leasni-a-magyar-es-a-horvat-foci-kozti-szakadekert/

Nem egy érdekességként, vagy egy „ma is tanultam valamit” jellegű információként olvastam, hanem komoly becsapódást hallottam, mert végre leesett a tantusz! Ráadásul volt valami egészen elképesztő egybeesés egy korábbi, a szerkesztő kollégákkal folytatott beszélgetésekkel. Arról értekeztünk – napokkal a cikk megjelenése előtt! -, hogy miért fontosak az olyan sportágak Újpesten, mint például a curling. Figyelem! Nem arról volt szó, hogy nem kell, és még véletlenül sem gondoljuk, hogy nincs helye a palettán, azt viszont igen, hogy ehhez képest nincs olyan sportág, ami érdemben képes mozgatni tömegeket!

A dolgok összeértek; korábbi folytonos magyarázat-keresésem, a beidézett cikk, és a szerkesztőségi beszélgetés irányvektorai azonos irányba mutatnak! Érdemes tehát körbejárni a témát!

A cikkből idézem:

„Az orosz – és a magyar – minta azokat a többnyire olimpiai sportágakat preferálta, ahol relatív könnyű volt eredményt elérni nemzetközi téren, egy sportágban sok olimpiai érmet lehetett nyerni (úszás, kajak-kenu, ökölvívás, birkózás, vívás, stb.), a csak általunk számon tartott nemzetek közti pontversenyben elől lehetett végezni.

Ezzel szemben Tito a nem csak négy évente sikert hozó, hanem az évente több alkalommal is a nemzeti hovatartozást, büszkeséget növelni képes labdajátékokra helyezte a hangsúlyt.”

Nos, adott tehát egy olyan örökség, amit talán jobb lenne feledni. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az olimpiai pontokért pénzbeli támogatás is jár. Ez gazdasági szempontból fontos, de – mint ahogy ezt annak idején Tito felismerte – a legtöbb ilyen sportnak egyszerűen nincs közösség építő ereje! Négy évente jönnek (rosszabb esetben nem jönnek) az eredmények, ezért igen ritka az, hogy ezeket a sportokat, sportolókat a széles közvélemény is láthatja.

Az újpesti közösség építése szempontjából ráadásul további probléma, hogy a hagyományosan sikeresnek számító olimpiai sportágak érmeseiről a széles közvélemény alig-alig tudja, hogy melyik klubhoz köthető. Sok esetben még az UTE szimpatizánsai, szurkolói sem! Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a mutatóba maradt egy-két nagy érdeklődésre számot tartó sportág rendezvényeinek látogatottsága sem éri el az elvárt szintet. Mondjuk ki; megszűnőben van az Újpest, mint eszme, mint sokak rajongása tárgya, mint olyan fogalom, ami képes összefogni, egyben tartani közösségeket!

Értelemszerű, hogy a foci az a sportág, ami a közösség számára leginkább vonzó még ma is. A hangsúlyos ebben a mondatban sajnos a „még” szó… De, figyelem! A foci jelentősen megdrágult, mind hazai, mind nemzetköz szinten, így a szovjet modellt egyszerűen nem lehet alkalmazni rá! Igen, tudom, a profi csapat felett ma nem az UTE diszponál, van egy sporttörvény, ami ebben akadályt jelent (ami egyáltalán nem leküzdhetetlen!), de történelmi távlatokban vizsgálva a dolgot, én mégis azt mondom, hogy az UTE egyszerűen nem akar és/vagy nem tud azokba a látványsportokba versenyképes csapatokkal jelene lenni, amelyek végre megint tömegeket hoznának be stadionba, vagy termekbe!

Az is világos, hogy Roderick Duchatelet egy saját képére formált saját márkát akar, az UTE által tálcán kínált múltból csak a számára kedvező elemeket akarja kiszemezgetni. Ha jobban belegondolok, ez az ő szemszögéből nézve akár még logikus is lehet, de a téma szempontjából a motiváció pont mindegy. A lényeg itt az, hogy az anyaegyesület számára a helyzet így jó, ahogy van, az ő klubmodelljébe nem illenek az ilyen költséges, ámde olimpiai szinten kevés sikerrel kecsegtető sportágak.

Folyt. köv: A jelen

Megjött...Sokan kétkedve fogadták a "nagy névről" szóló híreket, de végül csak betoppant ez a hatalmas fickó. Olyan kaliberű játékos érkezett a Szusza Ferenc stadionba, akiről csak álmodozni szoktak hazánkban. Az más kérdés, hogy milyen állapotban van, és mikorra lesz olyanban, amire nekünk szükségünk van.

Szinte hihetetlen, de egy csapásra megváltozott a hangulat, pedig még pályára sem lépett az ember. Ennél azonban sokkal fontosabb az, hogy mi ennek a transfernek az üzenete. 

Egyrészt, Soma szinte biztosan távozni fog. Valószínűleg megegyezett a vezetőkkel, hogy engedjék el, de csak úgy, ha megtalálják a megfelelő pótlást. Ez pedig azt jelenti, hogy a következő téli átigazolási szezonig Traore mindenképpen marad. Azt is jelenti, hogy Novothny egyre több játékpercet adhat át udódjának, így szépen lassan "beleneveli" a csapatba Vignjevic az elefántcsont-partit. 

Na kérem. Ha ez a fickó beválik, hamar érkeznek majd a visszautasíthatatlan ajánlatok érte, s akkor hosszú távon esélytelenek lennénk megtartani. Talán azzal lehet kicsit nyújtani az itt tartózkodását, ha szombattól számottevően, mondjuk egy ezressel megnőne a nézőszám átlagosan. 

De ez a transzfer azt is jelentheti, hogy Rodinak fontos az EL indulás, s mi másért indulnánk, ha nem 2-3 sikeres körért...

Ahhoz azonban Traore még kevés. Ahhoz kell még 2-3 fickó, aki olyan vagy hasonló kaliber. Tehát ha ez csak az első lépés volt, akkor reménytkeltő az ügy. Ha nem követi újabb, akkor ez is csak egy jó üzlet lesz. 

Ezúttal a számokat nézzük át. A számok persze nem minden6ók, de egy-két fontos momentumra rávilágíthatnak. És persze van egy számsor, ami mindenek felett áll, íme:

Ez csak egy pillanatfelvétel, de jól mutatja mindannak az összegzését, amit 2018 őszén láttunk. Kicsit tovább bontva; a hazai, illetve az idegenben lejátszott mérkőzések éles különbséget mutatnak; 2018-ban komoly segítség a hazai pálya!

Ez egyrészt örömteli, mert mintha tavaly kevésbé érvényesült volna a hazai pálya előnye, ugyanakkor kissé szomorú, hogy ma már idegenben mintha egyáltalán nem lennénk veszélyesek. Persze a képhez hozzátartozik, hogy ezzel a többiek sincsenek másképp (ezt mutatja a 6. helyezés). Ezzel együtt kijelenthető, hogy idegenben több kell, ha komoly célok vannak a csapatnál.

Az már más kérdés, hogy vannak egyáltalán célok, vagy a klub vezetése a középszerrel tökéletesen elégedett… Ha megnézzük, hogy a fenti tabellán elfoglalt 5. helyezés hogyan alakult ki, milyen időbeli lefolyása volt helyezéseinknek, akkor azt mondhatjuk, hogy aligha vannak komoly célok, vagy aligha van olyan keretünk, ami alkalmas ezek elérésére. ÉS akkor még nem beszéltünk arról, hogy az innen-onnan elhallott, a klub céljaira vonatkozó elvárások már így sem méltóak az Újpest nevéhez.

Ha azt nézzük, hogy miként alakult az ősz, az 5. helyezés bizony hízelgő számunkra, mert jellemzően a fordulók során inkább alacsonyabb helyezések szerepeltek csapatunk neve mellett. A helyezések átlaga pedig – nem nagy meglepetés – éppen 7…

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez elég kevés, ugyanis olyan még egyszer nem lesz, hogy 49,5% körüli teljesítménnyel el lehet érni a dobogót! Az sem vigasztal, hogy tavaly 18 forduló után 2 ponttal kevesebbet gyűjtöttünk, mert látni kell, hogy a két fő állami gondozott most nem szakadt el annyira, mint egy éve azt láthattuk. Egyszer és mindenkorra tisztázzuk; ahhoz, hogy stabilan versenyben legyünk a dobogó bármely fokáért 65-70% körüli teljesítmény kell! Hogy egy kicsit érzékeltessem, ez mit is jelent; egy 5 meccsből álló széria esetében három győzelem mellett egy vereség, és egy döntetlen 66,66%-os teljesítményt jelent!

Nos, ezt a szintet (ami még csak a beugró a dobogóhoz!) 2018 őszén csak itthon sikerült elérni, idegenben bizony drasztikus változásokra van szükség! Azt nem tudom, hogy mi okozza ezt a jelentős különbséget, de akik tavaly azt mantrázták, hogy a tulajdonos elleni tüntetések, és hasonló nézőtéri megmozdulások visszavetik a teljesítményt, most kicsit elgondolkodhatnak. Ha most arra következtetésre jutnak, hogy 2018-ban nem volt olyan nagy az elégedetlenség, akkor rossz nyomon járnak! A lényeg; idegenben egyszerűen csapnivaló a teljesítményünk…

Terjedelmi okokból most az első nyolc fordulót, és az EL selejtezőket, illetve a kupameccseket nézzük meg tüzetesebben:

Ami elsőre azonnal szemet szúr; a góllövők között nem szerepel Novothny Soma neve. Nem felejtettem ki, csak az történt, hogy az első 11 tétmeccsen bizony képtelen volt kapuba találni. Hogy ennek mi lehet az oka, azt sokan sokféleképpen magyarázzák, szerintem leginkább az áll közel az igazsághoz, hogy konkurencia nélkül, a tavalyi sikerektől kissé elkényelmesedve egy szem csatárunk nem volt éppen top-formában…

A kupameccset kivéve a matekból (mert az ellenfél tudásszintje miatt nincs értelme különösebb következtetéseket levonni), azt látjuk, hogy Nagy Dani, Zsótér, és Diallo vitték hátukon a csapatot – legalábbis ami a gólszerzést illeti. Apropo, gólszerzés: nálunk kevesebb gólt csak a kieséstől fenyegetett három utolsó jegyzett… Ez tulajdonképpen mindent megmagyaráz, még akkor is, ha a hazai-idegen összevetésben a szerzett gólok számában mindössze egy találatnyi különbség mutatkozik. Vignjevic mester alatt már hozzászokhattunk, hogy nincsenek gólzáporos meccseink, de ennyi góllal nem lehet komoly eredményt elérni. Még tavaly is – amikor szintén csak a kiesés ellen küzdők lőttek kevesebb gólt – 4 találattal többet jegyezhettünk fel! Itt bizony komoly javulás kell! Denézzük tovább, hogy alakultak a következő meccsek:

Nos, a gólok számában nincs változás, de megjelent Soma a góllövők között. Nem akarok nagyon negatív lenni, de azt kell mondanom, hogy ezek a gólok sem olyanok voltak, amik feltétlen eldöntettek meccseket… Talán csak a Videoton elleni ilyen. Persze ez a meccs is éppen olyan fontos volt, mint a többi, így egyelőre maradjunk annyiban, hogy Novothny javuló formát mutatott (hullámzások mellett), így remélem, hogy tavaszra jobb produkciót láthatunk tőle.

Aki viszont kifejezetten nagyot fejlődött, az Beridze. Miután Nagy Dani egy sérülés után nem igazán tudott fizikálisan felnőni a feladathoz az idény végéig, állandó kezdő helyet kapott, amit azzal hálált meg, hogy a második periódusban 4 találatot is elért – mindezt további 3 gólpassz mellett! Nem tudom – mert a logika minden nyomát nélkülözi… -, hogy a játékos-politika miként alakította ki azt a helyzetet, hogy a leghasznosabb csapattag kölcsönszerződéssel van nálunk, de erre majd egyszer biztosan meglesz a válasz. Ja, nem… Nem áll velünk szóba az, akinek ezt meg kellene válaszolnia.

Vannak ám még kérdések:

< >Az hogy lehet, hogy 23 meccsből 7 esetben volt gólképtelen a csapat?Miért nincs valós alternatívája (így) egy szem csatárunknak?Hova tűnt Razvan Horj?Mi a terv Lukáccsal, aki perceket kapott mindössze?Miért csak egyfajta játékra vagyunk képesek?Miért nem tudunk meccs közben váltani?Mi magyarázza az érthetetlen cseréket?Valódi versenyhelyzet csatár-poszton.Két-három kreatív irányító képességekkel is felvértezett játékos.Többféle játékrendszer elsajátítása, és lejátszása.Általában is magasabb minőségű keret.Tiszta viszonyok a klubon belül.

Ez utóbbi talán a legfontosabb, és – nem meglepő – szerintem ez azzal kezdődik, hogy a jelenlegi tulaj távozik. De ez messzire vezet, zárásként csak pár jókívánság maradt;

BOLDOG ÚJ ÉVET!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

BELGA TAKARODJ!!!

Lédererné, mi van a kosárban? A hírhedt bűntény után elhíresült szófordulatot (évtizedekkel ezelőtt) a végtelenül gyanús esetek, történetek hallatán alkalmazta a pesti szleng. Megközelítőleg annyit tesz, hogy „urban legend”, de attól kicsit több; a bűneset tetteseit elkapták, bűnösségüket minden kétséget kizáróan bizonyították. Azaz, a továbbiakban kicsit többről lesz szó, mint puszta spekulációról! Az alábbiakban LEHETSÉGES és nem feltételezett jövőbeni eseményekről lesz szó; az UTE és az UFC jövőjéről.

 

A történet hosszú évekkel ezelőtt, még 1998-ben kezdődött: a sporttörvény módosítása ekkortól kötelezi arra a sportegyesületeket, hogy külön kiszervezve működjön a felnőtt profi labdarúgás. Ennek okán jött létre az UFC, amiben a mai napig kisebbségi tulajdonos az UTE. Ez a tulajdon azért maradt meg még mindig, mert az anyaegyesület kötelessége, hogy kontrollt gyakoroljon a mindenkori UFC tulajdonos felett. Mint látjuk, tapasztaljuk, erre komoly szükség van, de ezúttal  nem a címer-kérdés (és más tulajdonosi ámokfutás) a témánk.

Arról van szó, hogy az UFC tulajdonosa látványosan bizonyítja totális együttműködés képtelenségét. Az UTE sem biztos, hogy minden esetben hajlítható az UFC-vel folytatott viták során, de törekszik arra, hogy végül valamilyen megoldás szülessen. Ha nem megy tárgyalások útján, lehet másképp is pontot tenni egy vita végére – de az jellemzően fájdalmas megoldás…

Még 2015-ben az UFC megvásárolta az egykori Szilágyi u. – Tábor u. – Pálya u. – Erdősor u. által határolt terület egy részét a Sanofitól (ex-Chinoin). Ezzel körülbelül egy időben az újpesti önkormányzat a terület egy másik részét megvette a GE-től (ex-Tungsram), miután a térrész harmadik harmada már korábban is önkormányzati tulajdon volt. Ezzel létrejött egy furcsa „lakóközösség”, ahol a szomszédok meglehetősen utálják egymást. Volt itt olyan például, hogy az egyik területen lévő öltözőkből kitiltották a másik területről érkezőket. A cicaharccal felhagytak idővel, mert elérkezettnek látták az időt arra, hogy komolyabb szintre emeljék a rossz szomszédság acsarkodását.

Az UTE-nak nagyratörő tervei voltak (és vannak ma is) a területtel, de ezt (bizonyos mértékben) korlátozta az UFC jelenléte. Miután az UTE áttervezte az eredeti elképzeléseket (ez persze időbe és pénzbe került…), nincs akadály annak, hogy az UTE fejlesztése elinduljon, Ez meg is történt, jelentős változások voltak a területen! A „másik oldalon” viszont nem nagyon mozdulnak a dolgok (vagy csak lassan…), mert az építési hatóságok, és egyéb szervek nem feltétlen sietnek az engedélyek kiadásával. De ez még mindig csak a felület kapargatása, ez csak annak megállapítása, hogy a területre kilátogató mit láthat a helyszínen.

Nézzük meg, hogy az „UTE Labdarugó Szakosztály Sportágfejlesztési program 2018-2019” című dokumentum mit tartalmaz! A célokról:

„Az UTE mindig is a hazai labdarúgás egyik meghatározó része volt és arra törekszünk, hogy a jövőben is az legyen. Az MLSZ strukturális rendszerében sajnos csak alközponti minősítést kaptunk, azonban hagyományaink, értékeink, filozófiánk és épülő létesítményeink tudatában mindenképp a legjobbak közé vagyunk predesztinálva. Célunk az augusztusban kezdődő Double Pass auditon a legmagasabb fokozat elérése.”

Tudni kell, hogy korábban az UFC felmondta az utánpótlásra kötött szerződését az UTE-val (a felmondás jogosságát az UTE nem ismeri el), és saját akadémiát alapított. Nem biztos, hogy mindenki tudja, de a Double Pass felmérés eredménye (utánpótlás auditor értékelése) azért (is) lett az alközponti minősítés, mert az UFC nem volt hajlandó kitölteni egy UTE-val kapcsolatos kérdőívet, így ezt a dokumentumot az auditor nullára értékelte! Az UTE célja tehát; kiköszörülni a csorbát, regionális központtá válni. Ehhez pedig – mint a tao-támogatási jegyzőkönyvek mutatják – minden segítséget meg is kap.

Igen ám! De mi lesz a gyerekekkel, akik az UTE akadémián végeznek? Hova mennek, hol kezdik el felnőtt/profi pályafutásukat, hiszen az UTE-nak nincs felnőtt csapata. Nincs bizony, a felnőtt csapat az UFC, aki viszont nem veszi át az UTE-növendékeket… Nem is nagyon lehet, hiszen – mint a ’98-as Sporttörvény kimondja – a profi csapatokat ki kellett szerveznie az anyakluboknak. A tao-dokumentumokban fellelhető alábbi nyilatkozatot is ennek okán kell megtennie az egyesületi vezetőknek:

„NYILATKOZAT a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 22/C. § szerinti látvány-csapatsportok támogatásának adókedvezménye és 24/A. § szerinti kedvezményezett célra (látvány-csapatsport támogatásra) tett adó-felajánlás (a továbbiakban: látvány-csapatsport támogatási rendszer) alapján megvalósuló támogatás esetén, a Tao. tv. 4. § 42. pontja szerinti látvány-csapatsportban működő amatőr sportszervezetnek minősül, amely hivatásos sportolót nem alkalmaz.”

De miért olyan biztos, hogy ez mindig így is marad? Semmiért… A Sporttörvény friss módosításáról így számolt be a média:

„A módosítás bővíti a hivatásos sportoló foglalkoztatási lehetőségeit, így a jövőben nem csak sportvállalkozás, hanem sportegyesület is foglalkoztathat hivatásos sportolót. Emellett a munkaszerződéssel foglalkoztatott hivatásos sportoló részt vehet a nemzeti válogatott keretben megbízási szerződés alapján.”

Nocsak, nocsak… Hogy teljesen világos legyen;

Sportvállalkozás (Sporttörvény 18.§ (1) bekezdés):

E szerint sportvállalkozásnak az a gazdasági társaság minősül, amelynek a cégjegyzékbe bejegyzett főtevékenysége sporttevékenység, célja sporttevékenység szervezése, valamint a sporttevékenység feltételeinek megteremtése egy vagy több sportágban.

Ez az UFC.

Sportegyesület (Sporttörvény 16.§ (2) bekezdés.).:

A sportegyesület a magyar sport hagyományos szervezeti alapegysége, a versenysport, a tehetséggondozás, az utánpótlás-nevelés és a szabadidősport műhelye. A Sporttörvény speciális rendelkezésként rögzíti, hogy a sportegyesület sporttal össze nem függő tevékenységet, valamint sporttevékenységével összefüggő kereskedelmi tevékenységet (ideértve a sportegyesület vagyoni értékű jogainak hasznosítását is) csak kiegészítő tevékenységként folytathat.

Ez az UTE.

A fentiekből nem (csak) az következik, hogy a beidézett nyilatkozatra a továbbiakban nincs szükség, hanem azt is, hogy az UTE minden további nélkül alapíthat felnőtt csapatot, ahol olyan labdarúgókat is alkalmazhat, akikkel profi szerződést köt. Igen ám, de itt azért a jogi kereteken kívül vannak más feltételek is! Például pénz, sok-sok pénz kell hozzá… Ez nem lehet olyan nagy probléma, hiszen – mint ezt a nyilvánosan elérhető gazdálkodási adatokat bemutató dokumentumokból kiderül – az UTE csak a labdarúgó utánpótlásra vonatkozóan máris jelentős költségvetéssel dolgozik! Egy esetlegesen elindított felnőtt csapat után pedig további központi bevételekkel is számolhatnak.

Igen, úgy tűnik tehát, hogy van pénz is arra, hogy felnőttekkel induljon el bajnoki sorozatban az UTE. De kell még azért pálya is, amit most az UFC bérel, és ami most az NSK tulajdonában, és az UTE kezelésében van. Volt már komoly probléma abból, hogy a sok bába között elveszett gyerekként sínylődő stadionra, mi a korrekt bérleti díj, de ezek a viták mostanság elültek (újabban csak a pályafűtésen megy némi feleselgetés…).

Az UTE láthatóan azzal számol minden UFC-val történő interakció során, hogy konszenzus nem lehetséges, neki magának kell megtalálnia a megoldást a felmerülő problémákra. Nos, az infrastrukturális feltételekkel is ez a helyzet. Nézzük meg ismét, mit írnak az „UTE Labdarugó Szakosztály Sportágfejlesztési program 2018-2019” című dokumentumban a fejlesztések céljairól:

„A Szilágyi úti projekt a 2017/18-as bajnoki szezonban egy 40x30-as méretű műfüves pálya kivételével teljes egészében építési területté van nyilvánítva, amely a tavalyi évben az önkormányzat saját tulajdonába került és kizárólag az UTE rendelkezésére bocsátja a létesítményt. - Az építkezés egy időben több területen zajlik, a Tábor utca felőli lelátó és épület bontása, valamint a tereprendezés már megtörtént, jelenleg a pályák építése van folyamatban. A nagy műfű két oldalán található füves borítású pálya teljesen új füves talajt kap, jelenlegi mérete nem változik. Ezek közül az egyik lelátóval ellátott, NB/3-as követelményeknek megfelelő lesz.”

Nos, kedves olvasó, itt bezárul a kör, teljessé válik a kép; az UTE – megállapodás híján – saját felnőtt csapat indításával oldhatja meg az UFC-vel szemben kialakult lehetetlen helyzetet. A terv megvalósítása folyamatban, az induláshoz a 2018/19-es bajnoki évben minden bizonnyal adottak lesznek a feltételek! Az UTE tehát tud, képes arra, a helyzet adott, a tervek készen vannak ahhoz, hogy elindítsa felnőtt csapatát! Az egyetlen kérdés, hogy ezzel az arzenállal csak sakkban akarja tartani az ellenfelet, vagy használni is fogja azt…

De tovább is van ám! Nem feltétlen kell megállnia ezen a ponton az UTE-nak. Ugyanis az UTE ezzel még csak a probléma rá vonatkozó részét oldotta meg! A címer-ügy, és az UFC tulajdonosa részéről történt más törvénysértő, szabályszegő magatartások okán ugyanis az UFC nem maradhat meg a mai formájában. Vagy szervezetileg kell átalakítani, vagy fel kell építeni egy másik, TÉNYLEGES ÚJPEST IDENTITÁSÚ csapatot!

Ha létezik mesterterv, akkor az minden bizonnyal a két szélsőség elegye;

< >Az alsóbb osztályban (BLSz, Nb3) elindított UTE felnőtt csapat működésének elindítása után jöhet az UFC gazdasági társaság működésének bíróság általi megszüntetése! Ebben a jövőbeni pillanatban a jogfolytonosság, az identitás, a szurkolói támogatás, az UFC (egyes!) labdarúgóinak foglalkoztatása/átvétele, a címer visszaállítása, és a mostani áldatlan állapot megszüntetése, mind-mind előállhatna.

Ha én lennék az UFC tulajdonosa, még most – nagyon gyorsan, kellő alázattal – igyekeznék meggyőzni egyet az eddigi vevőjelöltek közül, hogy az általa mondott ár feléért is jó üzlet lesz megvenni az UFC-t! De nem én vagyok a tulaj, hanem egy olyan ember, aki sem az apja, sem az önnön hibáiból nem tanul… Ennek komoly anyagi következményei lesznek vagy lehetnének, de nem hiszem, hogy lesz olyan ÚJPEST szurkoló, aki megkönnyezné a veszteségét!

HAJRÁ LILÁK!!!
NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

 

Történt minap, hogy az Újpesti Piacon Peppino bohócra vártunk. A Jóbohóc az ünnepi időszakban minden vasárnap de. 10-től az emeleten „rendel”. Most azonban késett. Mert – mint mondta – a város másik végén nőtt fel, ma is ott lakik. Nagy világjáró, na de a budapesti közlekedés…

Megígérte, hogy jóvá teszi hibáját, így lányomat egy lufiból készült pálmafára mászó majommal gondolta kárpótolni. A fa hamar elkészült, következett a majom... Mielőtt a jó kedélyű bohóc nekifogott volna, kérdést intézett lányomhoz:

- Nos, a majom milyen színű legyen? Van szép LILA lufim.

A hallótávon belül lévők (10-12 szülő, még több gyerek) a kérdést azonnali közfelkiáltással így válaszolták meg:

- NEEM!!!

Erre Peppino:

- Huhh, most vettem észre, nincs is LILA lufim (homloktörlés...), viszont ez a magenta pont megfelelő lesz!

Miután elkészült a magenta maki, Peppino halkan odasúgja;

- Mekkora hülye vagyok, kedveskedni akartam (tényleg volt nála egy rakat szép LILA lufi)... erre mit csinálok??? 

- Nem baj, időben kapcsoltál - válaszoltam.

- Tudod, irigyellek titeket, újpestieket! - így Peppino.

- Miért?

- Mert nálatok van közösség, vannak értékeitek, és azokat megbecsülitek!

 

Büszkén távoztunk. A lányom a lufi-költeménnyel, én pedig egy élménnyel lettem gazdagabb.

Meg egy dilemmával; Tényleg megbecsüljük???