Vélemény

Csakis magunkat okolhatjuk… Elmentünk hozzá, levettük a lábáról, ruháit már az előszobában lefejtettük róla, készséggel megadta magát, úgy tűnt, hogy élünk is a lehetőséggel, de amikor már elrontani sem lehetett volna, nem döntöttük meg a némbert…

Néha-néha előfordulhat ez még a legjobb családban is, de az már egy kicsit sok, hogy ez harmadik alkalommal következik be. OK, elismerem, hogy az első alkalommal egy Karakó nevű idegen egyszerűen ránt törte az ajtót, de az utóbbi két alkalommal minden adott volt… És mégsem. Vannak mindenféle pirulák persze, de azt hiszem, hogy amíg fejben nem hisszük el, hogy akár a legrútabb banyát is képesek vagyunk alaposan lerendezni, addig ne is próbáljuk semmiféle kemikáliával feldobni magunkat!

Mit tehet ilyenkor a férfiember? A legjobb talán az, hogy az eddigieket elengedi, nem görcsöl rá a dolgokra, hanem előretekint, esetleg a haverokkal lazul egyet, és végre elhiszi magáról, hogy pont olyan férfi, mint ahogy az elvárható tőle! Ugyanis minden adottsága megvan ahhoz, hogy a versenytársai előtt érjen célt; jól néz ki, van stílusa, lendületes. És nem kell félni, másnak is van hibája, van olyan másnál is, hogy lendületét veszti, de a hitet akkor is meg kell tartani!

Hát valahogy így kellene ezt, és nem lenne túl nagy probléma az sem, ha ezt a gyakorlatot követné csapatunk is. Van olyan, hogy egy-egy periódus nem éppen életünk csúcspontja, de ezeken az időkön nagyvonalúan felül kell emelkedni! Ja, nem ám úgy, hogy szarunk bele, hanem úgy, hogy tanulunk hibáinkból, azokat nem követjük el soha többet – ha lehet…

Ha nem, úgy azért kicsit komolyabban el kell gondolkodni, de most még nem tartunk ott, hiszen az, hogy meccseink lassan szüzek kórusának éteri énekéhez hasonlatos, még nem a vég! Mert az is igaz, hogy ezen a három meccsen nem adtuk meg magunkat, harcoltunk, csapatként küzdöttünk! Ezt nem lehet elvitatni, és egy olyan társaságnál, amelyik jórészt kicserélődött, az új arcok sokfelől érkeztek, sokfélék, igenis komoly eredmény! De most már jó lenne szintet lépni, és magabiztosan nyerni a következő meccseket! Erre továbbra is látok esélyt, ugyanakkor egyre inkább szemet szúrnak a gyengeségeink, melyek egy részére nincs megnyugtató megoldás.

Ezzel rá is kanyarodok a tévések elleni meccsre; öröm volt látni, hogy van csapategység, időnként kifejezetten szépen járt a labda. Oroszlánként védjük kapunkat, ahol annak őrzője Újpesten rég nem látott magas szintet képvisel! Ugyanakkor szélső védőink – akikre pedig a mi játékrendszerünkben komoly szerep hárul(na) – egyszerűen nem hozzák azt a szintet, ami ma már alap az nb1-ben. Ide kellenek még igazolások, nem is kérdés, ahogy az sem, hogy irányítóra is szükségünk lenne…

Sok véleményt olvasva, újra előkerült az, hogy Vignjevic nem tud jól belenyúlni a meccsbe. Ebben bizony van ám nem kevés igazság, ugyanakkor ne feledjük el, hogy az alapfelállással éppen Vig lepte meg Nikolic-ot, az első félidőben helyzetet sem jegyezhettek fel az ellenfélnél! Sajnos azonban az előbb említett hiányosságok miatt a csapat egy egész meccsen képtelen lehozni azt az elképzelést, ami a Mester fejéből kipattan.

A döntetlen tehát a csapat egészének mentális hiányosságaira, és arra vezethetők vissza, hogy pár poszton még mindig nincs megnyugtató megoldásunk! Ezzel együtt persze látni kell, hogy a tavalyi szintnél többre hivatott társaságban igenis van potenciál, de ennek most már ki kell jönnie, most már nem lehet idény eleji formára, meg a sok érkezőre hivatkozni. Ez most az ÚJPEST (eltekintve a mezen viselt wc-deszkától!!!), most ezeknek a játékosoknak kell megfelelni a mindig igen magas szurkolói elvárásoknak.

Magas, de nem túlzó, az ÚJPEST DRUKKER ugyanis igényes! Nem (lenne) elég csak a győzelem, a játéknak is szépnek, fantáziadúsnak, fineszesnek, támadó-jellegűnek kell lennie! Ezeket azért nyomokban fel lehet fedezni, ezért vagyok optimista, látom a lehetőségét annak, hogy a következőkben már meglépjük azt az egy szintet, ami elég lesz megnyugtató győzelmekhez!

Bár az MLSZ által működtetett honlapon a statisztikai adatokat tartalmazó oldal szerint a bajnokság még nem kezdődött el, ugye tudjátok, mint ahogy a pap kijön a templomból; mintha mi-se történt volna… azért egy pár számot mégis belecsempészek mondanivalómba, ezúttal a saját – értelemszerűen szubjektív – értékelésemet. A játékosokat teljesítményét (1-10 skálán) értékeltem, és leírtam, hogy milyennek láttam őket;

Pajovic: 7

A 16-os területét uralja, kijövetelei élményszámba mennek, lábbal viszont még kicsit fejlődni kell, de ez irányú elmaradása inkább csak önmaga egyébként magas szintű teljesítményéhez mérten értelmezhető.

Szűcs: 4

Ezúttal nem tudta segíteni a támadásokat, mert az ő oldalán rohamozó Henty elleni védekezés minden energiáját lekötötte. Sajnos ez az összes energia is kevés volt, a tőle megszokotthoz képest ezúttal kissé gyengébb volt. Cseréje indokolt volt

Litauszki: 6

Jól oldotta meg a feladatot, a két előző meccshez képest kevesebb hibával játszott, sok esetben jól lépett ki a védelemből, ezzel már az ellenfél felpasszait is hatékonyan tudta szűrni. Kezd összeszokni Bojovic-csal, ezúttal harmonikusan mozogtak együtt.

Bojovic: 6

Egy hajszállal aktívabb volt, mint Lita, sok kényes helyzetben mentett fejjel, lábbal nehezen lehetett megverni. Két belső védőnk teljesítményét rontja, hogy – bár nem közvetlen róluk születtek kapott góljaink –de az ellenfél elosztása – kapusunk mellett – leginkább az ő feladatuk lett volna. Ha nincs a két kapott gól, laza 7-8-as a teljesítmény.

Mohl: 4

Az elején jobban kezdett, mint a másik szélén Szűcs, de egyszerűen képtelen 90 percen keresztül jól játszani. Volt egy gyönyörű mentése, de azon kívül sok jót nem láthattunk tőle, kapott góljainkban pedig nagy szerepe volt.

Windecker: 6

A megszerzett labdákkal végre jobban gazdálkodott, amiben szerepe volt annak is, hogy az ellenfél középpályája közepe elég szellős volt. Sokat robotolt, de az ellenfél kapuja előtt egyszerűen nem tud mit kezdeni a kínálkozó lehetőséggel; lövései nem találnak kaput, passzai meg csapattársat. Ezzel együtt látok némi előrelépést.

Sanokvic: 6

Megint jöttek sajnos a végén a fáradtság/dekoncentráltság számlájára írható hibák, az ellenfél javára megítélt közeli szabadrúgást megint „sikerült” kiharcolni. Nem tudom, hogy a védekező középpályán túl nagy a terhelés, vagy egyszerűen nem tart ki a koncentráció 90 percig, de az utolsó 10 percben ő is jelentősen leromlott.

Zsótér: 6

Ezúttal nem volt olyan éle a játékának, mint azt elvárhatjuk tőle. Valamiért mintha görcsös lett volna, lehet talán a túlzott akarás jött ki ilyen formában. Ezzel együtt Nagy Danit gólja előtt tanárian indította. Helyette talán Obinna cseréje lett volna logikus lépés, de lehet, hogy azt szerkezeti okok miatt nem látta indokoltnak Vignjevic mester. Lecserélésekor mérges volt, látszott, hogy nagyon akart – ezúttal lehet, hogy túlzottan is.

 

 

Nagy Dániel: 8

A mezőnyben sokat dolgozott, a kapu előtti produkcióról két gólja mindent elmond! Sokat dolgozott, a végére sem fáradt el nagyon (legalábbis volt, aki nála kókadtabb volt). Minden dicséret az övé, eddig úgy tűnik, hogy az egyik legjobb vétel volt idén! Hiányolom kicsit az irányítást a részéről, de amíg gólt, gólokat szerez, nem hiszem, hogy szemére vethetnénk, hogy a csapat irányítása kicsit háttérbe szorul nála. Erre biztosan van/lesz nála alkalmasabb emberünk, ő pont elég, ha két meccsenként három gólt szerez!

Obinna: 5

Ez az 5 pont kis jóindulat részemről, különösen annak a pár biztató momentumnak szól, amikor átkeveredett baloldalra, illetve középre; ott bizony gyors, szép passzokkal jól járatta a labdát! Látható, hogy a jobb oldali szélső pozíciója nem az övé, ott kicsit idegenül mozog. Egyébként hiányolom is azt, hogy szélsőink időnként nem váltanak, biztosan érdekesebb lenen a játék, ha helycserékkel is zavarnánk az ellenfelek védekezését. Tőle most már sokkal többet várok!

Novothny: 6

Az a 6 pont 7 lenne mindjárt (vagy több is), ha gól szerzett volna, amire volt is egy-két lehetősége. Nagyon tetszik, hogy ne csak várja a beadásokat, hanem saját maga is képes kialakítani helyzeteket, látszólag lomha mozgása ellenére is jó végsebessége van. Sajnos, most beadásokból kevesebb volt, mint az kellene, a szélén nem voltunk elég hatékonyak, ezért sem volt sok lehetősége. Nála is több kell kicsit, de az ő esetében inkább a támogatás minősége nem volt megfelelő, semmint önnön hibája miatt nem tudott többet hozzátenni a csapat játékához.

Pauljevic: 5

Nem az ő hibája, de a jobb oldali védő nem az ő posztja, megteszi, amit lehet, de alapvetően támadóként sokkal értékesebb számunkra. Ha középpályára jön be, akkor talán az ellenfél támadásait jobban megszűrhettük volna, nem lett volna ennyi egy-az-egy ellen a védekező harmadunkban. De ez a „ha”, meg a „volna” még mindig nem érvényes a fociban, így ezúttal maradjunk annyiban, hogy ő sem megoldás erre a pozícióra, tehetségét pedig kár elherdálni itt.

Simon: 5

Ahogy a Derbin is, itt is be kellett volna lőnie a harmadikat, de ez sem akkor, sem most nem jött össze. Valószínűleg kell még egy kis idő, de az máris biztató, hogy gyorsaságban már nincs nagy lemaradása önmagához képest, de a meccshiány látható döntései minőségén. Biztató, de több kell, viszont nála abszolute érthető a fokozatosság, ugyanis értékesebb játékos, mint hogy egy-egy meccsért esetleg újabb sérüléssel kelljen fizetnie.

Összességében visszanézve a névsort, és a kiosztott pontokat, lehet, hogy kicsit szőrösszívű voltam, de az utolsó percekben elherdált győzelem végülis „csapatmunka” volt. Öröm, hogy nem kaptunk, ki, de öröm, hogy nem tudtunk nyerni, egyik szemem sír, a másik meg – szintén…

Még egy ki OFF ide a végére: Ebben a fordulóban azért egy-két dolog a helyére került;

  • a matyók jelentős vereséget szenvedtek,
  • a hali szintén képességeihez mért eredményt könyvelhetett el,
  • a legnagyobb kisfalu az utolsó helyre került,
  • atomváros csapata konvergál az nb2 felé.

 

Mielőtt még kárörvendésem teljesen kiteljesedne, nem tudok nem gondolni arra, hogy

  • a matyók így is 3 ponttal előttünk járnak,
  • a szombathelyiek a három meccs alatt mindössze két kapura irányuló lövésükkel pontazonossággal állnak velünk a tabellán,
  • a faluban várhatóan megjönnek az eredmények, továbbra is számolni kell velük,
  • az antifoci még mindig tud eredményeket hozni az nb1-ben…

 

Végül nincs mád hátra, mint hogy pozitíve azt mondjam, hogy továbbra is bízom a csapatban, mert ha azt az egy-két momentumot ki tudjuk végre javítani, ami miatt döntetlen-királyok vagyunk, akkor tényleg a dobogóért küzdhetünk! Különösen akkor, ha Diarra is bevethető lesz (és fejben kicsit rendeződnek nála a dolgok), és az említett három igazolás beesik a megfelelő posztokra.

 

A Vasas ellen csak a győzelem az elfogadható eredmény! Most még mondhattuk, hogy idegenben, egy jó formában, és lendületben lévő csapat ellen játszottunk, de a Vasas igenis verhető, itthon pedig egyszerűen minden meccset nyerni kell ahhoz, hogy komolyabb terveink lehessenek a jövő tekintetében!

 

HAJRÁ LILÁK

 

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Tisztelt MLSZ!

Mi, szurkolók, reméltük, hogy az új szezon majd nem a túlzott és értelmetlen büntetésekről fog szólni, de nagyot kellett csalódnunk. Már látjuk, hogy Önök nem akarnak eltérni a megszokástól még annak ellenére sem, hogy nemrég még arról beszéltek, hogy csökkentik majd a bírságok mértékét. Persze, mi már elég sokat csalódtunk a magyar fociban és Önökben is.

Csalódtunk, mert nem sikerült az EB sikerek után becsábítaniuk a szurkolókat a stadionokba. Csalódtunk, mert a válogatott több helyet esett vissza a világranglistán. Csalódtunk, mert a magyar csapatok újra az első között estek ki a nemzetközi kupákból. Csalódtunk, mert egyre kevesebben vagyunk a stadionokban. Csalódtunk, mert a szurkolók javaslatait továbbra sem hallgatják meg.

Felmerül a kérdés, hogy valóban a szurkoló a hibás mindenért, és az MLSZ szakemberei jól végzik a munkájukat?

A levelünk mégsem emiatt a vesszőfutás miatt született meg. Megdöbbenve olvastuk, hogy az Újpest következő haza mérkőzését zártkapussá tették. Nem mennénk bele abba, hogy ez a döntés jó-e, vagy éppen árt a magyar focinak, hiszen ezt Önöknek is érezni kellene. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy az aktuális ellenfél szurkolói milyen vétséget követtek el az elmúlt mérkőzések alatt, ami miatt nem nézhetik meg az összecsapást? Kollektív bűnösséget állapít meg, mert nem kizárólag azt a szurkolótábort bünteti, amelyik a szabályok ellen vétett, hanem a büntetéssel valójában minden szurkolót büntet - ezzel összemossa a bűnöst az ártatlannal - és kimondja azt is, hogy a szurkoló - függetlenül tetteitől, megnyilatkozásaitól - bűnös!

Az Újpest szurkolóinak demonstrációja miatt az ellenfeleknek is bűnhődnie kell? Megfogalmazódik bennünk az a kérdés is, hogy azok az Újpest szurkolók, akik nem követtek el semmilyen vétséget, miért vannak kizárva a találkozóról, miközben az Önök, illetve a rendőrség rendelkezésére állnak a korábban mar rengeteg vitát kiváltó azonosítási eszközök, mint a regisztráció es a milliárdokba kerülő kamerák? Miért nem használják őket?

Kérjük Önöket, nyissák meg a vendégszektort, és az előírásnak megfelelően bocsássák áruba a vendégszurkolók részére a jegyeket és ezzel bizonyítsák, hogy Önöknek valóban a magyar foci a legfontosabb, nem pedig a megmaradt szurkolók elriasztása!

 

Üdvözlettel,
Semleges Térfél

A vasárnapra maradt Derbi hozta azt, amit várt mindenki; a rettenet melegben a jelzett 6.500-at meghaladó szurkoló, két csapat, akik győzelemre játszottak, négy gól, rengeteg helyzet, és igazi Derbi-hangulat. Najó, fél-igazi, mert  vendégszektorban egy kilúgozott társaság jelent meg, ami csak nyomokban tartalmazott némi kakaót… Mi pedig bizonyítottuk, hogy nem ám a falvakban, meg soha nem volt klubok nézőterein terem a hamisítatlan football-hangulat, hanem az olyan patinás, a múltban is sikeres csapatok háza táján, ahol a már dédapáink vére is LILA volt!

OK, becsúszott egy-két disszonáns hang, de én ezt most egyetlen egy embernek tudom be, annak, aki miatt becsúsztak a fals hangok, és aki végül állja a cechet… Bár – mint megtudtuk – ő pont annak örül, ha üres lelátók mellett kell lejátszani a meccseket… Azzal nem tüntetem ki, hogy leírom a nevét, mindenki pontosan tudja, hogy kiről is van szó. Ha esetleg valaki mégsem, akkor – csak emlékeztetőül – ő az a figura, aki az Egyetlen Címert szeretné örökre eltüntetni.

Szóval, én most azt gondolom, hogy ne legyünk finnyásak! Ha nem hányunk sugárba attól a gusztustalanságtól, ami ma szarfolyamként hömpölyög ki a klubházból, akkor egy-két, a klubvezetést nemi életét firtató rigmus se fordítsa meg normál perisztaltikánkat! Ezzel együtt azért meg kell jegyeznem, hogy mindennek van határa, tudni kell (és szerintem tudja is mindenki), hogy mik azok a koordináták, amik közül nem léphetünk ki!

A nézőtér tehát vasárnap rendben volt, minőségi szurkolással, és – eltekintve a fent említett, arányaiban törpe minoritást jelentő momentumoktól – végig támogató, és persze az ellenfelet keményen zrikáló, ahogy az már csak egy Derbi tartozéka. Vegyük már észre, hogy ezúttal két csapat olyan meccset varázsolt a gyepre, ami igen ritka az nb1-ben, erősen összefügg ám a szurkolással! Egy zártkapus Derbi olyan, mint az alkoholmentes sör; az égvilágon semmi értelme nincs!!!

Szóval minden szép és jó (eltekintve a döntetlen tényétől…), amiért viszont „tollat ragadtam”, az egy olyan jelenség, ami sürgős megoldásért kiált!!! Ez pedig a játékvezetés minősége. Iványi időnként mintha egy másik meccset nézett volna, következetességet csak hibái terén láthattunk. Ott a helyszínen persze csak a hátrányunkra elkövetett baklövéseket vettem észre, de volt ám más irányú tévedése is…

Ezt kb. annyival szokták elintézni, hogy „semmi baj, mert kiegyenlítette tévedéseit a bíró, ezért döntései nem befolyásolták a végeredményt”. Na, ettől és a hasonló szövegektől futkározik a hátamon a hideg, a vérnyomásom pedig érezhetően kilő a 200-as tartomány irányába! Ugyanis olyan nincs, hogy akár a legapróbb tévedés ne befolyásolná a mérkőzés végkimenetelét!

Kiragadtam egy esetet, ami az alábbi cikkben szereplő videón a 2:42-től induló támadásunk (amiből a második gólunkat szereztük) során látható - itt:

http://www.m4sport.hu/2017/07/23/negy-gol-es-dontetlen-a-felbeszakadt-ujpest-fradin/

Nos, a játékvezető elengedte a Nagy Danit ért atrocitást (fejberúgás, földrevitel!), a labda nálunk maradt. Itt arra gondoltam, hogy ez az előnyszabály helyes alkalmazása végre, ugyanis rengeteg esetet láthattunk, amikor azzal büntet a spori, hogy ilyenkor bizony befújja a nyilvánvaló szabálytalanságot. Nos, itt sem születhetett volna meg második gólunk, eddig tehát hibátlan.

De akkor meg mi itt a probléma? Nos, az, hogy az ellenfélnek a második gólunk után 10 játékossal kellett volna folytatnia a mérkőzést! Ugyanis 7-es számú játékosuk, aki Nagy Danit az előbb részletezett módon földbe döngölte, másodszor gyalult le kiugró támadót. Az elsőért annak rendje és módja szerint megkapta a sárgalapot, de itt bizony elmaradt…

És ebből mindenki jól jött ki:

  • mi megszereztük ismét a vezetést,
  • az ellenfél megúszott egy jogos kiállítást,
  • a bíró elsunnyoghatott egy kapitális hibát, mivel csapatunk, és szurkolóink éppen gólmámorban úsztak,
  • a 7-es játékos pedig lehet, hogy máskor is lehet kezdő csapatában (ha itt megkapja jogos büntetését, nem hiszem, hogy sok szerepet kapna a következő meccseken…)

 

Tényleg mindenki jól jött ki? Nem lehet, hogy ezen a ponton buktuk el azt a három pontot, amiért csapatunk kifutott a pályára? Ha most valaki azt mondja erre, hogy nem kiállítással kell megnyerni egy meccset, attól megkérdezem; nem lehet, hogy az is csapatunk érdeme, ha két ilyen szabálytalanságra késztették az ellenfél játékosát? Azt vajon nem játékosaink kényszerítették ki? Az vajon nem a játék része, hogy hibára késztetem az ellenfelet? És végül, de elsősorban kérdezem;

 

MIKOR LESZ MAGYARORSZÁGON LEGALÁBB A JÁTÉK SZINVONALÁT ELÉRŐ BÍRÁSKODÁS???

 

Ha jobban belegondolunk, ez igazán nem lenne nagy elvárás, mert a játék színvonala sem éppen csúcskategória, ezt pontosan láthattuk a nemzetközi megmérettetése alkalmával. Szóval; tisztelettel kérem azokat a döntési pozícióban lévő Hölgyeket/Urakat, akik a hazai bíráskodás tekintetében bármilyen pozitív hatással is lehetnek, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket!

A kiragadott példán felül is jónéhány hiba volt leshelyzeteknél (a parjelző sok méterrel lemaradva követi az eseményeket, így a másik szélen lesen lévő játékost a védelemtől nem is láthatja pl…). Eezen túlmenően pedig a szabályok alkalmazásának következetessége az, amit leginkább felróhatunk!

Csodálkozunk azon, hogy nem lehet fegyelmezni a játékosokat a pályán??? Csodálkozunk azon, hogy egymásnak ugranak a játékosok? Nincs ebben semmi csodálatos, csak annyi, hogy a következetesség csírájának halvány nyoma sem érhető tetten! Ha a játékosok nem tudák (mert nem tudhatják!), hogy hol vannak a határok, vajon mihez igazodjanak? Gyenge példával; amikor egy iskolában a gyerekek az órákon „rosszalkodnak”, az a legtöbb esetben nem az ő hibájuk, hanem azé a tanáré, aki képtelen megteremteni azt a rendet, fegyelmet, ami a nyugodt tanításhoz/tanuláshoz szükséges. Nincs hasonló felelőssége ma Magyarországon egy futball-bírónak?

A kérdés sajnos költői, mert bár nem annak szánom, biztosan nem talál értő fülekre, ahogy azt már megszokhattuk… de
ez a téma is olyan, mint a címer-ügy; lehet, hogy nem hallgatnak meg, de a téma csak akkor zárható le, ha mi is lezártuk! Márpedig sem ez, sem az NINCS LEZÁRVA!

 

HAJRÁ LILÁK!

 

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Szőke nő a férjéhez:

  • Te, Béla, mi lett a végeredmény?
  • Null-null.
  • Aha… És kik lőtték a gólokat?
  • Tudod, most az anyósomra gondolok kedvesem…

Nem vagyok szőke, sem Béla, MLSZ meg végképp nem, de el kell ismerjem, a Szövetség általa működtetett oldalon zseniálisra sikerült a fenti vicc vizualizációja. Imé:

OK, ez eddig egy gag, hogy kerül ez ide? Úgy, hogy szokásom szerint bevetettem magam az mlsz.hu-ra, a mára hagyománynak tekinthető statisztikai elemzéshez szükséges adatok felkutatására. Azt még értem is, hogy rögtön az elején van egy kis csúszás, ilyenkor pl. be kell paraméterezni a feljutókat, az új igazolásokat, és persze le kell cserélni azokat a címereket, amelyek megváltoztak az előző évről… Kivétel a miénk, ugyanis a jogtalan címerhasználatot, annak gyakorlatát a sportági szövetség nem támogathatja, vagy ha támogatja, akkor ő maga is ráhág a törvényesség bokájára!

Elnézést kérek, hogy egy mindennapi bosszúság is a címer-ügyet dobj fel agyam valamelyik bugyrából, de – még mindig, és továbbra sem, sőt sohasem!!! – lehet elmenni szó nélkül a történtek mellett! Így hát ezúton is;

VISSZA A CÍMERT!

Lám, a derűre így jön ború… Hogy ne fejezzem be szomorú hangulatban, megemlítem még, hogy nem ám az van az MLSZ által működtetett oldalon, hogy „nincs adat”, vagy „comingsoon”, vagy bármi más! Á, az tök kulturált lenne, meg nem röhögnék visítva a jellemző nemtörődömségen… Szóval, akkurátusan, hiánytalanul a 2016/17-es bajnokság teljes adathalmaza megjelenik! Lehet, hogy ez nem is slendriánság, csak gondoltak a történészekre is???

A lényeg az (természetesen csakis a címer után!), hogy ami késik az jön! Ha végre az MLSz is észreveszi, hogy a hétvégén lepörgött az első forduló jelentkezem szokásos elemzésemmel.

 

HAJRÁ LILÁK!

Az elmúlt hetekben, a sajnálatos címer botrány kapcsán sok szó esett szeretett klubunk hagyományairól, a 132 év dicső eredményeiről, rég nem látott egységbe kovácsolta a szurkolókat a téma. Mint korábban a stadion ügynél vagy az utánpótlás csapatok körüli vitánál, ezúttal is ellenérdekelt félként jelent meg az újpesti sportélet legfőbb letéteményese, az UTE. Az Újpest FC és az anyaegyesület közé már maga a kialakult, kölcsönös függési rendszer is kódolja a feszültséget, ami rávilágít több, a jelenlegi magyar sportéletet meghatározó, alapvető problémára is. Az alábbiakban megpróbálom ebből az irányból megközelíteni és elemezni az Újpesti Torna Egylet ellentmondásos helyzetét.
 

Fontos leszögezni, hogy most ugyan az Újpestről van szó, általánosságban véve is létező probléma halmazról beszélhetünk. A tradicionálisan sok szakosztállyal rendelkező, a magyar sport múltját meghatározó sportegyesületek identitásválságba, súlyosabb esetben szereptévesztésbe kerültek. A hazai sportélet mindig is túlterhelt volt az olimpiai eszme által. Alapjában véve határoz meg mindent mind a mai napig a négyévenkénti megmérettetés, a támogatások elosztásánál is a fő mozgatórugó az eredményességi mutató. Szakosztályok, egész sportegyesületek sorsa múlik ezen pénzmozgásokon.
 A jelenlegi helyzetben felértékelődött az egyének szerepe. Elég csak a legutóbbi olimpiára gondolni, ahol a csapatsportágak közül csupán a vívás és kajak-kenu hozott érmeket, a nagyobb szurkolói érdeklődést kiváltó sportágak nagy részében pedig nem is képviseltettük magunkat, a vízilabda maradt hírmondónak. Nem meglepő, hogy az olimpiai ciklusok egyik meghatározó része az, amikor egymásra licitálva próbálnak az egyesületek éremesélyes sportolókat magukhoz láncolni. Újpesten már tavaly júliusban gondoskodtak arról, hogy a tokiói reménységek szerződést kapjanak. Mindez szép és jó, de sajnos a legtöbb esetben nem több, mint egyéni sportolói érdekek és pénzek becsatornázása egy-egy sportegyesületbe, hogy a látszólagos sikereket fel lehessen mutatni. Újpestnek még szerencséje is van, mert Berki Krisztián, Kapás Boglárka és még néhány társuk ki is domborítja a lila-fehér színekhez tartozását, de például mennyien voltak tisztában Hosszú Katinka Vasas kötődésével?
 Van tehát egy faramuci helyzet, ami kizárólag az egymásra utaltság okán működik az olimpiai szellem elkorcsosulásaként, az egyéni sportolók és az egyesületek kényszerházassága. Persze léteznek jó példák is, de szurkolói szempontból sajnos marginális dolgok ezek. Egy sportegyesület szempontjából sokkal fontosabb a látvány-csapatsportok és az utánpótlás helyzete. Na, itt van az igazán nagy katasztrófa. Érzelmeink okán az UTE lesz most ebben pellengérre állítva, de ismétlem, szinte bármilyen nagyobb egyesületre igaz a folyamatok nagy része.
 Kezdjük elsőként egy újabb alapvetéssel. Egyre kevesebb a tradicionális, sok szakosztályos sportegyesület. Pláne ahol a modern gazdasági szempontok jobban érvényesülnek, egyre gyakrabban önálló cég-egyesületek jelennek meg. A hagyományos klubmodell gazdaságtalan, nehezen finanszírozható, megújításra szorul. Újpesti példa erre a vízilabda. Az egykor szebb napokat látott szakosztály elképesztő mélyrepülésbe kezdett, gazdaságilag ellehetetlenült, kvázi becsődölt. Nem sikerült jól működtetni, ellenben az UVSE - tele újpesti hősökkel - részvétele a működtetésben nem kellett az UTE vezetésnek. A történet vége ismert. 2011-ben megszűnt a vízilabda szakosztály, az UVSE pedig meghatározó szereplője a mai napig a sportágnak. A legfőbb tanulság ebben az, hogy volt megoldás, de nem lehetett klubon belül megoldani. Hogy ennek presztízs okai voltak vagy más is volt emögött, magán a tényen nem változtat. A végeredmény magáért beszél.
 

A labdarúgás helyzete mindenki előtt ismert, lévén ebben élünk nap mint nap. Ismerjük a múltat, a "profi" labdarúgás miatti cégalapítást, a szakosztályból céggé alakulást, a tulajdonosváltásokat, egészen a mostani címer balhéig. De azt nem tudjuk, mennyi ebből a kényszerpálya, mióta görgetjük magunk előtt ezt a kódolt problémát? Milyen szerződéses garanciák vannak az ismert három tételen kívül? Komolyan egy-két gépelt oldalnyi az, ami ebben az esetben az újpesti értékeket, tradíciókat garantálja mindenkoron? Vajon nem kellett volna ezt már réges-régen orvosolni, egyben ezt a 132 évnyi dicső múltat méltón gondozni?

 

Az UTE előtt rengeteg lehetőség van, aminek jelenleg csak a töredékével képes élni. Hatalmas nimbuszú, elismert sportegyesület, földrajzilag is kiváló adottságokkal. Egész Észak-Pest, az agglomeráció, sőt akár még Óbuda is óriási merítési lehetőség a klub számára, szinte nincs is konkurencia. Tömegbázist kellene építeni, együttműködni más, kisebb szakosztályokkal, egyfajta franchise jellegű rendszerben vagy partneri megállapodásokkal. Nem szabad leragadni a szakosztályi modellnél, egyesével meg kell találni a megfelelő gazdasági formákat. A létesítmények terén a rendszerváltás óta szinte semmi nem történt, ami meg igen, ott kiszolgáltatott helyzetbe hozta magát a klub. Talán egy pici előrelépés várható ezen a téren, de az utolsó órában vagyunk. Politikai, gazdasági lobbi ereje is a nulla közelében van a klubnak. Az UTE sajnos nem képvisel semmilyen újpestiséget kifelé. Gáncsoskodó, a székéhez ragaszkodó őskövületek gittegyletéhez hasonlít. Az elnök előszeretettel hangsúlyozza, hogy társadalmi szervezetről van szó, szinte minden megszólalása ezzel kezdődik. Ez rendben is van, csak hiányzik a következő lépés: így is kéne viselkedni.