Vélemény

Az Újpest jégkorongosai a MOL ligában bronzérmesek lettek. Első pillanatban ez csalódás a hokiszurkolóknak, hiszen az utolsó meccsen kikaptunk, nem jutottunk döntőbe. Pedig akár az is összejöhetett volna!

Az olvasók nagyjából képben lehetnek a hokiidény történéseiről, de idézzük fel röviden a sztorit! A MOL Liga negyven fordulós alapszakasza szeptemberben kezdődött. Az újpest csapata tavaly óta sokat erősödött, remek hazai játékosok és légiósok öltöttek lila mezt ebben az idényben. A Újpest együttese novemberben volt a csúcson, 11 meccset nyert sorozatban, és a táblázat élére ugrott. Végül az alapszakasz harmadik helye már akkor biztos lett, így kedvező pozícióból rajtolhattunk az elődöntőben. Az UTE két éve és tavaly is eljutott a nyolc közé. Előbb csak majdnem sikerült túllépni az Érsekújváron – itthon vereség a hosszabbításban, kint győzelem, majd a Nové Zámky villámigazolása után vereség. Tavaly a Debrecen éppen megelőzött az alapszakaszban, így kétszer játszottunk idegenben – a három meccsen mindig a hazaiak győztek.
Idén megváltozott a kiírás, már az elődöntő is négy győztes mérkőzésig tartott. Megdöbbentő, hogy a négy összecsapásból három is a legvégsőkig, a hetedik meccsig eljutott. Ennyire egyforma erős a MOL Liga első nyolc csapata? A 95 pontos DVTK hét meccsen bírt csak a 48 pontot szerzett FTC ellen továbbjutni. Az Újpest nagyon egyforma volt a DAB-bal, a két utolsó meccs közül az egyik 80 perc játék után büntetőkkel dőlt el, a döntés a 7. mérkőzésen 79 perc 3 másodperc játék után sikerült Ropret góljával , így az Újpest került a negyeddöntőben.

Itt jól kezdtünk a DVTK ellen, idegenben győzeltünk, de aztán négy vereség következett. Négy kicsi vereség, harcos meccs, és kis szerencsével lehetett volna… Újpestiként nem tudom kívülállóként nézni a történetet, de a beszámolókat visszaolvasva a miskolciak kicsit jobbak voltak. Panaszkodhatunk sérülésre (Huba, Nagy N.), szigorú eltiltásokra, vitatható bírói döntésekre. Hiába a jogos kifogások, sérelmek, nincs igazunk. Az újpesti játékosok mindent megtettek a sikerért, de DVTK ezúttal jobb volt. Nem nagyon, csak egy kicsit. És ha szerencsénk van, még kisebb a különbség. De ha mindezen túllépünk: nagy siker a hokisok bronzérme. Egyet aludtunk a történetre, a közvetlen indulatok elszálltak, ma már az éves teljesítményt nézzük, és örülünk a bronznak! 2010-ben voltunk a utoljára a négyes döntőben, akkor második lett az UTE csapata a Vasas-Bp. Stars mögött – hol vannak ma már…

Aztán jöttek nehéz és sikertelen évek. A pénztelenség, a kényszerű fiatalítás, vereségek tömege. A lelátók népe elfogyott, de 2-300 ember kitartott! A nehéz éveket kicsit szebbek követték. Minden évben kicsit erősebb csapattal éledtek a remények. Az idén már lassan hittünk álmainknak, a bajnoki cím sem tűnt elérhetetlennek…

Az álmoknak vége, bronzra ébredtünk, egy lila bronzra. Nagyon szép, örülünk neki! Köszönjük a csapatnak. Idén sok örömet szereztek nekünk, a közönségnek – és hiszem, saját maguknak is.

Szeptember, az új idény még messze van. Idén sokat kaptunk az UTE jégkorongozóitól. De az élet ilyen: jövőre még többet várunk!

Agyonkoptatott szófordulatok jutnak eszembe, amikor az nb1 első két köre után vagyunk, hiszen „a bajnokság kiegyenlített”,  „szoros a verseny”, „senki sincs biztonságban”, „minden meccs háromesélyes”, stb, stb… Ja persze! A média ezt próbálja belém sulykolni, de akárhogy is nézem, nekem pont nem ez a véleményem. Persze én csak egy lesajnált szurkoló vagyok, ugyan kit érdekel a véleményem? Az, akinek azt a bizonyos inget fel kellene vennie, biztosan nem foglalkozik velem, ahogy azokkal a kevesekkel sem, akik még kijárnak meccsekre, akik még mindig kitartanak kedvenc sportjuk mellett… Aztán eszembe jut a varázsszó: NÜANSZ!

Nüansz: Árnyalt (hang- vagy színárnyalat); csekély különbség, finom eltérés.

Miért pont ez a szó? Ízlelgetem, forgatom, megnézem, ez egy francia eredetű szó. Onnan jön tehát, ahol fontosak a részletek, ahol az ízek, illatok, ruhaköltemények mind-mind arról árulkodnak, hogy akik a szót kitalálták, figyeltek a részletekre. Márpedig – hogy egy újabb közhellyel folytassam… - az ördög a részletekben rejlik! És igen, azokon az átkozott kis nüanszokon múlt pár győzelem, ahogy vereség is, így aztán a tabellán elfoglalt helyünket jelentősen befolyásolták. Játékosaink több helyen is lenyilatkozták, hogy tavasszal a jobb játék mellett abban is reménykednek, hogy a megpattanó labdák, a véletlenszerű események támogatnak majd, hogy ősszel mintha kifejezetten ellenünk lettek volna.

Erre jön a derbi, és mi történik??? Nem is írom le, mert ki lehet találni, és láthattuk is – sajnos. Ismét azok a nyomorult nüanszok! Mire gondolok? Arra, hogy megint volt egy megpattanó, a kapu torkából csatárunk lábáról a Megyeri út másik oldaláig pattant a labda, amit mindenki látott, mindenki átélt. De! Elsősorban nem ezek a játékbeli „apróságok” szúrják a szemem, nb1-es meccsre nem a briliáns játékért megy ki az a kevés szurkoló a stadionba. De amit bíráskodás címszó alatt láttam, az egy komoly újdonság! Ráadásul világújdonság, mert rossz bírók, vagy éppen pártoskodók azóta vannak, mióta kitalálták a játékot magát, de amit ma láthatunk a pályákon, az egészen elképesztő! Finom módszerekkel, apró nüanszokkal operálnak manapság…

De miért kezdem ezzel, amikor az előző 22 fordulóról írok? Azért, mert ma már szinte kivétel nélkül panaszkodnak a szereplők – és sok esetben bizony igazuk is van! Abban mindenképpen, hogy minimum tendenciózus az ítélkezés. Persze volt honnan meríteni, mert az MLSZ büntetési gyakorlata nem kevésbé részrehajló…

Nos, játékosaink bizakodása jogos volt, hiszen a valószínűség szabályai szerint, ha ősszel ellenünk volt szerencse, akkor tavasszal támogat majd. Sajnos tévedtek! De miért? Mert ez nem szerencse kérdése… Ha bárkit megkérdeznek, csapatunkról általában a kombinatív játékok, a bátor, nyíltsisakos küzdelmet említik meg a szakértők, de azt nem hallottam még, hogy játékosaink brutális keménysége segít minket győzelmekhez.

Nos, ehhez képest a tavaszi három fordulóban 70 szabálytalanságot követtünk el, ellenünk viszont mindössze 30 esetben szabálytalankodtak az ellenfelek. Nem is tudom, talán Diarra, vagy Bubu, esetleg Balázs Bendzsi lehet a hunyó, hiszen 90 kilós kigyúrt állat mindegyik, mint tudjuk… Ja, ki ne maradjon, hogy nálunk az Ibra-féle testalkat, és az önvédelmi sportok valamelyikében a fekete öv számít csak beugrónak számít, de – miután korlátlan pénzünk, és végtelen igazolási lehetőségünk van – az Újpest manapság úgy néz ki, mint a Feláldozhatók szereplőgárdája fénykorában!

De nem elég, hogy csapatunk egy tengerészgyalogos egység brutalitásával veti bele magát a küzdelmekbe, még a bírókat is vegzáljuk, ordítunk velük, tiszteletlen szavakat használunk! Nyilván jönnek is a lapok, ezen a három meccsen összesen 6 sárga és egy piros! Persze a klub vezetése pontosan tudja, hogy ha csapatunk rendre mészárszéket rendez a pályán, akkor jogosak a büntetések. Ezért nem emeli fel szavát, nem a döntések, büntetések fellebbezése pedig ugye szóba sem jöhet. Ez így van rendjén! Vagy mégsem???

Hát nagyon nem! Kezdem a végén, a lapokkal:

-      A lapok közül egyet a meccs lefújását követően kapta játékosunk, aki valójában ellenfele életét mentette meg azáltal, hogy földre vitte – mielőtt ezt a tényleg kigyúrt ultrák tették volna meg…

-      Egy másik sárga (és kiállítás) azért járt, mert középpályásunkat beledöngölték a földbe, és reklamálni merte, hogy az ebből a szabálytalanságból induló támadásból az ellenfél gólt szerzett.

-      Az ellenfelek összesen három (!!!) lapja közül kettőt akkor kaptak, amikor fontos volt (nekik), hogy levegőhöz jussanak. Történt ugyanis –  a két esetben szinte pontosan azonosan! -, hogy az ellenfél kapunk előtti beadását Szabi megszerezte, de megszólalt a síp, az ellenfél magkapta a lapot, hosszas könyvelés, kapusunk meg persze addig türelemmel vár, az ellenfél pedig kényelmesen visszasétál, és felveszi a tankönyvi védelmi alakzatot…

A szabálytalanságokról:

-      Az előnyszabály zseniális alkalmazásával sikerült az a nem kis bravúr – három alkalommal az ellenfél támadása során -, hogy egy sok passzal korábbi szabálytalanságot sikerült felismerni, de rendre csak akkor, amikor kiderült, hogy védőink – szabályos körülmények között! – megakadályozták a gólszerzést.

-      Diarra lehet, hogy labilis lelki alkat, de az meg tény, hogy semmilyen védelmet nem kap a bíróktól. Ezt nem azért kellene megkapnia, mert ő a nagy Diarra, vagy mert Újpest mez van rajta, hanem azért, mert az ellene elkövetett szabálytalanságokat a róla lemaradók követik el, olyan helyzetekben, amelyek azonnal gólhelyzetté, góllá válthatók lennének.

 

Lehetne még sorolni, biztosan mindenkinek vannak a fentiekhez hasonló élményei. Tévedés azt gondolni, hogy ez csakis azért van, mert – természetesen – elfogultak vagyunk csapatunkkal szemben, hanem azért, mert bizony a tények makacs dolgok! Igenis jelen van a labdarúgásban egy rettentő rossz tendencia; a bírók vélt, vagy valós elvárásoknak megfelelve egyszerűen elvezetik a meccseket! Ezt nem azért kifogásolom, mert minket sújt, nem osztom a zöldek véleményét, mert nem kizárólag önös érdek vezérel.

 

Nem „csak” szeretett csapatom miatt, hanem magyar labdarúgás miatt aggódom! Csapatunk ugyanis – nem kis lelkierőről tanúságot téve! – a minden szinten jelentkező ellenszélben igenis megállja helyét, még akkor is, ha ezek a irányított nüanszok elveszik egy esetleges nemzetközi szereplés lehetőségét. Ez utóbbi már csak azért sem kell, hogy zavarjon, mert ha a pályán nem, akkor a pályán kívül adminisztratíve sikerül elintézni, hogy játékosainknak ne kelljen Grúzia hegyeit megtekinteni repülőgépről. Ez nem feltételezés, volt már rá példa, mint tudjuk… De én igazából azért aggódom, mert a bíráskodás ilyetén elfajulása elsősorban a versenyre, a versenyzésre negatív! Hogy korábban sem volt minden rendben, azt pontosan megmutatja a zöldek utóbbi két évben mutatott nyomorúságos produkciója a nemzetközi kupaselejtezőkben!

 

Nem fáj értük a szívem, de legutóbb már olyan kínos volt a dolog, hogy a sportági vezetésnek tennie kell valamit! Lehet ugyan a nemzetközi kupaselejtezőkön résztvevő klubok ellen szurkolni, de vegyük észre, hogy az ő bukásaik a mi esetleges későbbi szereplésünkre is negatívan hat majd, hiszen a kupasorsolás irányított rendszerű! Ne gondoljon senki csalásra (még ha a nemzetközi foci vezetésétől az nem is áll távol…), egyszerűen arról van szó, hogy minden országnak – az előző időszakokban szerepelt csapatok teljesítménye függvényében – van egy ún. koefficiense (együtthatója). Ha az a korábbi évek miatt rossz, akkor bizony sokkal nehezebb az út a csoportkörig… Ezért bizony egyáltalán nem lenne mindegy még nekünk se, hogy a kiválasztottak hogyan szerepelnek nyáron!

 

Nos, ezzel a kissé hosszas bevezetővel végül megágyaztam a 22 forduló elemzésének. Azért gondoltam fontosnak a témát, mert láthatóan nem csak engem foglalkoztat, és azért is, mert sok dologra magyarázatot ad. És itt megint jönnek a nüanszok; az a csapat, aki már a meccs előtt tudja, hogy semmi jóra nem számít, mégis szinte szó nélkül tűri a megaláztatást (már csak azért is, mert ha szóvá teszi, Diarra sorsára jut), az tud megfelelően koncentrálni? Tud a kapu torkában jó döntést hozni? Meg mer kockáztatni egy becsúszást a tizenhatoson belül? Vagy meg mer húzni egy cselt, tudva, hogy ha elkaszálják, néma marad a síp, és máris leindított az ellenfél?

 

Szó volt nüanszokról, lélektani tényezőkről, korábban pedig írtunk stadionról, a két Újpest klubról, politikáról is. Ez utóbbiakkal nem foglalkozom, mert mindenki pontosan tudja, hogy miről van szó, a téma pedig mind olyan, hogy kár pocsékolni rá a billentyű-leütéseket is! A lényeg az, hogy nem várom a helyzet javulását, szerintem ebbe a kerékvágásba egyszerűen megszorult a magyar foci kereke, és sokáig nem fogja kirángatni senki. Így nem számítok csapatunktól sem más teljesítményre (legalábbis ami a jegyzőkönyvekbe kerül), már csak azért sem, mert játékosainknak erre nincs túl sok hatása!

 

Így állunk most:

 

 

Mit is mondhatok? A fentiek tükrében nem csoda, hogy itt tartunk… Bővebben meg azt tudom mondani, hogy kifejezetten zavar az előttünk álló gárda, ahogy a két miket követő alakulat is. Az előbbi azért, mert semmi keresnivalója nincs az nb1-ben, „szurkolói nincsenek”, és helyezésüket a magyar labdarúgás legutolsó véglénye hozta össze pár milliárddal megtámogatva. Nekem ez kb. Akasztó színvonal, zavar, böki a csőröm, hidegrázást kapok tőle! Ja, nem politikai alapon, hanem azért zavar különösen, mert piaci alapon megyei szint!

A két utánunk következők egymáshoz hasonló alakulatok, de a nyolcadik helyezett a Radó-féle okoskodás mellett a tőkemegfelelés terén kapott „engedélye” okán nálam „halállistás”, nem kérdés. Atomékkal együtt azt a fajta antifocit testesítik meg, ami nézhetetlen, és ami már jó régen csak az ilyen lefelé tartó futballkultúrákban képes életben maradni. Ellenszenvem tehát nem azért van velük szemben, mert ők nem az én csapatom, hanem azért, mert minden amit fejlődésnek hívnak, azt ők ignorálják! Az meg egy másik történet, hogy ezt ma Magyarországon el lehet adni, mint futball!

Meg is néztem, hogy a fenébe lehetnek előttünk matyóék. Hát úgy, hogy a versenyszabályzat szerint a sorrend a következők szerint döntendő el azonos pontszám esetén:

1. a bajnokságban (versenyben) elért több győzelem;

2. a bajnoki (verseny) mérkőzések gólkülönbsége;

3. a bajnoki (verseny) mérkőzéseken rúgott több gól;

4. az egymás ellen játszott bajnoki (verseny) mérkőzések pontkülönbsége;

5. az egymás ellen játszott bajnoki (verseny) mérkőzések gólkülönbsége;

6. az egymás ellen játszott bajnoki (verseny) mérkőzéseken az idegenben

lőtt több gól;

7. a bajnokság (verseny) fair play értékelésében elért jobb helyezés;

8. sorsolás.

 

Megint azok a fene nüanszok ugye… Pedig a két csapat ellen eddig a 2016-17-es bajnokságban a következők szerint alakultak az eredmények:

 

 

Nem is kell mondanom, de ellenük fontos meccseink lesznek, ha tényleg komolyan gondoljuk azt, hogy a dobogón, vagy legalábbis ahhoz közelebb szeretnénk végezni, mint ahol most állunk! Mikor? Imé:

 

 

Miért nem azt írtam, hogy legyőzzük az előttünk állókat, és átgázolunk mindenkin? Mert nem gondolom, hogy jelentősen változna bármi is, nem gondolom, hogy sokban különbözne a tavasz az eddig látottaktól. Persze cáfoljon rám a csapat, hajrá! Az eddigieket azért nem elemeztem hosszasan mindnféle mutatókkal, mert a felsorolt tényezők miatt nem biztos, hogy reális eredményeket kapunk, így nem is szabad elkeserednünk akkor sem, ha most éppen a tabella legközepén állunk!

 

Ahhoz persze, hogy a végén jobb pozícióban zárjunk, kicsivel több kell, de én úgy gondolom, hogy megvan bennünk a potenciál, csak ki kell aknázni végre! Miután a kiesés réme egyre kevésbé fenyeget, lassan teret lehet engedni az örömfocinak, a brusztolást pedig el kel(ene) felejteni, mert az nem a mi stílusunk, mi nem tudjuk ölni a játékot, mi játszani szeretnénk a pályán, és ez megy is nekünk! Ha egy kicsit felszabadultabbá válnak játékosaink, és csatasorba állítható pár olyan játékos, aki a 22. fordulóban nem, vagy csak részben állt rendelkezésre, bizony elérhető egy egész pofás eredmény is!

 

De megint előjön a kisördög, és máris súgja; nüanszok… OK, tudom, apróságok, amik aztán később döntő eseményeknek bizonyulnak! Rögtön a következő, a 23. forduló ad erre egy kiváló példát! Megtippeltem a lehetséges eredményeket, és megnéztem, hogy csapatunk milyen pozícióba kerül egy esetleges győzelem, vereség, vagy éppen döntetlen után.

 

 

 

A nüanszok azok a kis piros vonalak, amelyek azt mutatják meg, hogy az elért eredmény függvényében milyen helyezésre számíthatunk a következő forduló után. Persze feltételezésekkel éltem, hiszen nem biztos, hogy a többiek azokat az eredményeket hozzák majd, amit én feltételezek, de ha kicsit jobban figyel valaki, észreveheti, hogy behúztam minden kimenetelre egy trendvonalat. Ez azt mutatja meg, hogy ha a 23. forduló után változatlan marad teljesítményünk, a végén hova találhatunk be (pöttyözött vonal jobb vége).

 

Miután már lassan a célegyenesbe fordulunk, sok javítási lehetőség nincs, egy-egy meccs eredménye egyre komolyabb hatással lehet a végén elfoglalt pozícióra. Látható, hogy ha nemzetközi szint elérésére hajtunk, nincs más választásunk, mint megnyerni a meccset, és még akkor is kissé javulni kell, ha a minimális negyedik helyre oda akarunk érni!

 

Egy döntetlen esetére készült chart egyértelműen az ötödik helyre mutat, míg vereség esetén még az is bőven veszélyben lehet. Ugye milyen fontosan ezek a kicsiny eltérések? Ugye mennyire fontos, hogy egy szituációban – még ha az elsőre nem is tűnik fontosnak – a bíró TÉNYLEG elfogulatlanul döntsön, hogy a játékosok pontosan tisztában legyenek a tetteik következményeivel, és milyen fontos azért, hogy labdarúgásunk végre elinduljon felfelé?

 

Összegzésként tehát a 2016-17-es bajnokság első két köréről:

 

Véletlenek nincsenek!

 

A továbbiakhoz pedig:

 

HAJRÁ LILÁK!!!

Hogy is lehetne érzelemmentesen írni arról a párharcról, aminek egészen 1905. február 19-ig visszanyúló történelme során a két csapat bajnoki mérkőzéseken 219, míg kupákkal, „barátságos” meccsekkel együtt 273 alkalommal találkozott? Ez a csata még a foci ellen beoltottak figyelmét is kiérdemli, akkor én, mint ÚJPEST drukker hogyan tudnék hideg fejjel arra gondolni, hogy hétvégén a 220. bajnoki összecsapás következik?

Nem vagyok benne biztos, hogy ez sikerülni fog, de mint mindig van egy kapaszkodóm. Ez pedig a számok világa. A számokkal természetesen nem lehet teljes egészében leírni egy meccset sem, de éppen azt nem tudják visszaadni, amit ezúttal kizárok a képletből; az érzelmeket… Hogy miért van erre szükség? Nekem azért, mert jó tudni, hogy a kőkemény, hajlíthatatlan számok alapján milyen esélyekkel lép pályára csapatunk. Még akkor is, ha éppen a derbi az, ahol nem elég a fizikai felkészítés, az edzéseken mutatott parádés technika, mert ezeken a végsőkig kiélezett meccseken fejben, és szívben dől el minden!

De kell kapaszkodó, kell a remény, és kell az is, hogy tudjam, mire kell különösen figyelnem, hol vannak az ellenfél gyenge pontjai, és ezeket miképpen tudjuk hasznunkra fordítani. Ahogy az is fontos, hogy milyen módon tudjuk képességeinket a leghatékonyabban a pályára vinni, milyen stratégia vezet végül a győzelemhez, vagy a bukáshoz… Ez utóbbiról nem sok szó esik majd, mert mivel az adatok feldolgozása már megtörtént, előre közlöm; jó esélyekkel indulunk ebbe a csatába!

Manapság a két klub igencsak eltérő pályát fut be, jelentős különbségek alakultak ki gazdasági téren, ami nyilván kihat a csapatok mindennapjaira, a felkészülésre, és a bajnokság alatt nyújtott teljesítményre is. Az okokat tudjuk, ezzel nem is foglalkozom ezért, de rögzíteni kell, hogy az említett különbségek bizony nem nagyon láthatók a tabellán! Ezt én annak tudom be, hogy csapatunk, és a szakmai stáb sokkal jobban kihasználja lehetőségeit. Ezzel szemben ellenfelünk egyelőre nem tudott élni a lehetőségeivel, de ez legye az ő gondjuk. Nekünk – ahogy azt Vignjevic mestertől megtanulhattuk – magunkkal kell foglalkoznunk, magunkat kell csúcsra járatni, saját játékunkat kell játszanunk. Ez a makacs ragaszkodás a rögzített koncepcióhoz néha persze visszaüt, volt már olyan, hogy kontraproduktívvá vált játékunk, de derbiken ezt igencsak ritkán tapasztalhattuk, ott mindenki tudása legjavát adja!

A feltételekben fellelhető különbségek egyike a játékoskeret alakításának lehetősége; a regisztrációs spot-pal szemben egy hazai szinten quasi korlátlan költségvetés áll, a változatlan kerettel szemben pedig egy jelentős átalakuláson átesett gárda áll majd szombaton. A transfermarkt adatai szerint a 11,23 millió € (cca. 3,5 mrd Ft.) értékű kerettel szemben mi 6,38 millió € (1,97 mrd Ft.) játékosállományt tudunk felmutatni. A majd kétszeres különbséget persze nem kell abszolút különbségként értelmezni, hiszen a forrás lehet pontatlan, és a pénz önmagában nem írja le a keret futball-értékét! De a majd’ kétszeres értékbeli eltérés azért bizony azt mutatja, hogy keretünk összességében bizony gyengébb.

Amit pénzben kifejez az idézett portál, azt a pályán mutatottak is alátámasztják vajon? Ennek kiderítésére készítettem a következő pár táblát:

forrás: mlsz.hu

Elsőre az tűnik fel, hogy bizony mindkét csapat teljesítménye hektikus, egy-egy kiváló mérkőzés után könnyen jöhet erős visszaesés, ahogy arra is van példa, hogy szinte a „semmiből” robbanásszerű teljesítmény-növekedés következik. Ami talán beszédesebb:

  • Az átlagot tekintve (pontozott vonal) az ellenfél 226 pontos értéke felülmúlja a mi 215-ös értékünket. Ez nem túl jelentős különbség, a két csapat egymás elleni meccsei már csak ezért is háromesélyesnek tekinthetők.
  • Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az átlagokban mért minimális hátrányunkat az adatok tendenciája nulla körüli szintre redukálja. Nálunk ugyanis kimutathatóan van egy fejlődési irány, az emelkedő (lila) lineáris trendvonal erről árulkodik. Ellenfelünk ezzel szemben egy helyben toporog, nincs igazi előrelépés…
  • Óvatossá tesz ugyanakkor az a tény, hogy a teljesítmény ingadozása (az átlagok szórása) nálunk sokkal nagyobb mértékű. Csak a tények kedvéért; míg nálunk 41%-os, addig az ellenfélnél csak 28%-os teljesítmény-ingadozást számoltam.

De ez sem ilyen egyszerű! Az egyéni adatok alapján számolt átlagok devianciájának is van egy időbeli lefutása, ami talán többet megmutat abból, hogy ezen a téren hogy állunk:

forrás: mlsz.hu

Nincs jó hírem! Bár csökkent a csapat hektikussága, de szombati ellenfelünknél is hasonló folyamat játszódott le, ráadásul az ingadozás meredekebben csökken (pontozott vonalak). Szerencsére a különbség nem jelentős, egy előző hetihez hasonló egyéni pontszámok már elegendők lehetnek a győzelemhez! Ehhez persze jelentősen nagyobb reálteljesítmény kell, hiszen az ellenfél játékereje jelentősen meghaladja múlt szombati riválisunkét.

A magam részéről tehát azt látom, hogy a derbire vendégként érkezők lehetőségeiket messze nem használják ki, ezzel szemben nálunk határozott fejlődés mellett mára ütőképes csapat alakult ki. A különbségek nem relevánsak, egy meccs eredményére a fentiek alapján nem fogadnék nagy tétben! Azt viszont megállapíthatjuk, hogy a külsőségekkel, a média-megjelenések által sugalltakkal szemben koránt sincs olyan jelentős különbség a csapatok között, ami miatt eleve lefutottnak kellene tekintenünk a mérkőzést!

Hogy kicsit kitérjek azért az érzelmekre is, ezen a ponton meg kell jegyeznem, hogy minden más meccsnél nagyobb jelentősége lesz annak, hogy szurkolásunkkal erőt közvetítünk majd a pálya felé. Annak is, hogy mekkora, és annak is, hogy milyen minőségű az erő, amit csak a szurkoló képes adni, amit nem lehet kiváltani sem pénzzel, sem elektronikus eszközökkel! A csapat és szurkolója kémiai szimbiózisban létezik, és ha a kémia stimmel, az olyan, mint a szerelem; nincs olyan akadály, amit nem győz le. Ha viszont nem jó a kémia, akkor olyanná válik, mint egy rossz házasság; az asszony zsörtölődik, a férj pedig ordibál, vagy – gyorsan pályán kívül helyezve magát – kocsmában múlatja az időt… Szerencsére a két csapat közül még mindig nálunk jobb a kémia, valódi érzelmek közlekednek az éterben, nem csak a külvilágnak élünk, nem csak a „mit szólnak majd” tart össze minket! Ha másnál ez probléma, oldja meg, mi a saját, a jó kapcsolatokban is rendre újratermelődő problémákat oldjuk meg!

Mielőtt még elvinne a szurkolói énem, gyorsan visszatérek a számok világába. Ha nincsenek nagy különbségek összetett adatok terén, akkor vajon hol vannak az egyes játékelemekben jelentős különbségek? Nézzük először a labdabirtoklást:

forrás: mlsz.hu

Ebben a mutatóban elmaradunk, de ismét felismerhető a trend; csökken a különbség, a stáb, a csapat egésze szisztematikus munkával ér el fokozatos fejlődést. A szórás sokkal kisebb (39,57% vs. 72,76%), tudatos munka folyik a Megyeri úton! Érdekes, az utolsó mérkőzésünkön úgy nyertünk, hogy csak 46%-ban birtokoltuk a labdát. Inkább csak kérdezem; ezt a tudatos húzást a derbire gondolva lépte meg Vignjevic mester? A zöldek ugyanis jelentős dominanciára képesek, átlaguk is igen magas (57,79%). Akkor ez azt jelenti, hogy nem szeretnénk felvenni a versenyt? Ez egyáltalán nem biztos, ugyanis - ezzel a mezőnybeli dominanciával együtt - semmivel nem veszélyesebbek a kapura, mint mi!

forrás: mlsz.hu

Ez mit jelenthet? Azt, hogy hagyni kell a mezőnyben hajtani őket, mert ez nem jelent számunkra nagyobb veszély, mint amit mi jelentünk az ellenfélre nézve. A kaput találó lövések minőségében sincs különbség, mert itt is kiegyenlített a „meccs” (33 vs. 34). Persze ez csak spekuláció, lehet, hogy Vignjevic mester teljesen más irányba gondolkodik.

forrás: mlsz.hu

Ahogy a passzok pontosságát bemutató ábra igencsak jól szemlélteti, a passzok pontosságában mindkét csapatnál csökkenő tendencia alakult ki. Nem nagyon vigasztal, hogy nálunk kissé lankásabb a trendvonal (pontozott egyenes), az viszont már igen, hogy ezek a passzok jellemzően a mezőnyben a kapura nem veszélyes pozíciókban realizálódnak. További bizakodásra ad okot az is, hogy a 11. fordulóban játszott derbin ebben a mutatóban felülmúltuk ellenfelünket, aki ellenünk csak átlag alatti teljesítményre volt képes (76,87%). De van még egy számított érték, ami ebben a mutatóban pozitív; a passzok pontosságában nálunk kisebb az ingadozás, stabilabban tudjuk hozni a tőlünk elvárható szintet.

Ez tehát egy olyan pont, ahol képesek vagyunk felülkerekedni. Egy olyan kitörési pont, ami a győzelmi esély mellett a kifejezetten szép játék alapja is lehet! Apropos, szép játék; a passzok mellett az egy-egy elleni szituációk határozzák meg a mérkőzés képét. Ebben a következőt találtam:

forrás: mlsz.hu

Nem nagy a különbség, de ebben a mutatóban kisebb különbségek is az eredményt meghatározók lehetnek, így nem szabad elhanyagolni jelentőségét. Furcsa, hogy egyik csapatnál sincs trend, nincs egyértelmű fejlődési irány. Kiegyenlítetté teszi a mutatót, hogy a zöldek magasabb átlaga mellett ebben a mutatóban is sokkal megbízhatóbban tudjuk hozni a meccseket. A szórások különbsége jelentős különbséget mutat (24,26% vs. 39,29%), a miénk a kisebb, egyben jobb érték!

Összegzésként azt tudom mondani, hogy szombati ellenfelünk:

  • Törekszik a dominanciára a labdabirtoklásban, és a párharcokban is.
  • Ez a fölényt viszont nem képes hatékonyabban gólra váltani, mint mi.
  • A számok alapján nem látható érdemi fejlődés játékukban.
  • Hektikus a teljesítménye, meglepően jó, és meglepően rossz adataik is vannak.

 

Csapatunk a relatív összevetés szerint:

  • Törekszik a dominanciára, de képes kevesebb labdabirtoklás mellett is győzelmet aratni.
  • A relatív kisebb fölényt jobban használja ki, a kapura hasonlóan veszélyes, mint az ellenfél.
  • Folyamatos fejlődést lehet látni, de igaz, hogy honnan…
  • Hektikus a teljesítmény, de még így is megbízhatóbban hozza a „kötelezőt”, az ingadozás időbeli lefolyása elnyújtottabb.

 

Mire jutottam tehát? Amire az elemzés előtt is; ez a derbi, ahogy a többi is, háromesélyes… Akkor mire volt jó ez az egész? Arra, hogy amikor majd kint leszek, akkor a hangos szurkolás mellett is fogok figyelni azokra a pontokra, amiket sikerült azonosítani, mint erősségeket, és mint gyengéket, ahogy nálunk, úgy az ellenfélnél is! Így talán jobban látok majd, nem csak nézek... Nem csak érzem, hanem értem is majd a játékot, mert ez így együtt még több élményt ad majd talán. Ja még egy; látom azt, hogy közel nem lehetetlen a győzelem, különösen akkor, ha minden LILA együtt szurkol, hogy;

 

HAAAAAAJRÁL LILÁK!!!

Jól indult a napom. A magyar foci éledezik. Vége a holtszezonnak, kezdődnek a tétre menő meccsek, elmúltak a nagy hidegek. Különösebb halaszthatatlan programom sincs, így -gondoltam - megtekinteném a helyszínen kedvenc csapatom meccsét. Jó-jó, nem helyben lenne, 120 km oda, 120 km vissza, azért még nem a világ vége. Meg különben is, egy családi kirándulással is egybekötném a kettőt. Ráadásul feleségem abban a városban járt főiskolára, ismeri is. Különben meg, ha közben el is kerülnénk egymást (mivel ő addig vásárolgat, megnézi mi változott a városban, ecetera-ecetera) mindkettőnknek van mobilja így a kapcsolattartás sem megoldhatatlan.

No akkor…, nézzük miből is élünk. Felkerestem a mérkőzéssel kapcsolatos tudnivalókat…, s eddig tartott a jó napom.

Kiderült a tájékoztatóból, hogy nem lehet jegyet venni a helyszínen, csak klub-,             vagy MLSZ Futballkártyával (nekem egyik sincs) lehet elővételben jegyet vásárolni. Már a személyi igazolvány is kevés. Csoda, hogy a nagymama születési anyakönyvi kivonatát nem kérik. Ha már kártya, nekem klubkártya kéne. No de ahhoz alkalmasint megint utaznom kéne, sőt messzebbre is. Gyors számolás…(útiköltség, étel-ital, egyéb, stb), tízezer forintból nem állna meg. Közben kiderült, hogy itt helyben, a városban is működik egy utazási iroda, ahol árusítanak sporteseményekre jegyeket. Felkerekedtem hát…

Belépve az irodába, sehol senki. Pár másodperc múlva kijött egy kishölgy, illedelmesen köszönök, ahogy ilyenkor szokás, megvárva míg lenyeli a szájában lévő falatot. Természetesen ebédidő volt - neki is kell valamikor ebédelni - előadom miért is jöttem valójában. Mondom, hogy sporteseményre, kimondottan futballmérkőzésre - felsorolva a helyszínt, időpontot, csapatok neveit - szeretnék jegyet vásárolni, illetve érdeklődni a jegyvásárlási lehetőségekről. Úgy vettem ki a szituációból, hogy nem igazán érti mit is akarok valójában, mert csak erősen meredt a monitorra. Néhány másodperc múlva „-Mit parancsok” kérdéssel fordult hozzám. Elismételtem az előbbiekben elmondottakat, de még mindig az a meredt tekintet a monitorra. Közben a kolléganő apró segítségével meg is találta a kérdéses mérkőzést. Ha már idáig sikeresen eljutottunk közöltem, hogy a vendégbelépő érdekelne. Jó pár kattintgatás után már meg is találta a kérdéses információt. Igaz egy kicsit én is besegítettem neki, hova is kattintgasson.

S, ahogy vártam, jött is a gép válasza szépen, pirossal kiemelve: jegyvásárlás csak futballkártyával! Lelombozódva, szomorúan, de illedelmesen megköszönve a végzett munkáját, elköszöntem. A jó napom sajnos nem tartott sokáig…

 

Jut eszembe! Még a ’70-es évek közepén rendeztek itt a városban helyi rangadókat, mindezt a megyei első osztályban. Kártyát a kutya sem kért jegyvásárláskor. Pénzt az igen, 6-7 forintot. Volt bőven ilyenkor jegypénztár, nyugdíjas klubalkalmazott, aki az utcát járva kínálta a nála lévő jegyeket és nagy hanggal buzdította jegyvásárlásra az érdeklődőket. A belépésnél se motozás, se tapizás, se vegzálás, se az egyéb okmányok bemutatása, se szigorú és lenéző tekintet a rendezők részéről, -akik közül a legtöbb nyugdíjas bácsika volt, de nem ám, mint mostanában a kigyúrt, mogorva, szinte tetőtől talpig tetovált, haj nélküli emberek- jegy beszab’ és már mehettél is Isten hírével. Ernyőt, üveget, flakont sem kellett leadni a „ruhatárba”. Mondjuk érdekes módon rendzavarás sem volt, pedig a szurkolók között azért voltak nem a gentlemant stílusáról ismert, „erős” egyének is. Ja és nem mellékesen, ilyen eseményeken olyan 5-6 ezer néző mindig összejött.

 

Slusszpoénként és legnagyobb örömömre a mérkőzésre mégis sikerült jegyet szereznem, s így a helyszínen megtekinteni a mérkőzést (nagyon hálás köszönet ezért az ügyben érintetteknek) azonban ehhez, mint bolha térdén a pattanás, annyi köze sem volt az MLSZ-nek.

Minden jó, ha vége jó.”

Én nem tudom, hogy miért kell csinálni a feszkót…Az Újpest igenis fog játszani a Szusza Ferenc stadionban tavasszal.

Ráadásul megoldódik az ultrák problémája is, nem kell átköltözni a fejépület oldalára. Ez biztosnak tűnik, fellélegezhet mindenki. Szóval eddig csupa jó hír...

Érthetetlen, hogy miért nem jutott eddig senkinek sem eszébe, pedig szinte evidencia a magyar labdarúgásban, hogy a Szusza Ferenc stadionban tavasszal pályaválasztó Vasas a Megyeri úton fogadja majd a vendégségbe érkező Újpestet. Ez pedig azt jelenti, hogy a vendégszurkolók az edzőpálya felőli oldalon foglalnak majd helyet. Indokolt volt tehát a vendégszektor befogadóképességének növelése, hisz 600 jegy várhatóan kevés lenne az újpestieknek, még a jelenleg megcsappant nézőszámokat tekintve is.

Ha így nézzük, hirtelen értelmet kap minden…