Vélemény

Július 3.-a óta várjuk, egyelőre hiába...

Ezen az oldalon eddig nem sok negatívum jelent meg az Újpest FC-ről, pedig véleménye mindenkinek van.

Bizonyos tekintetben értjük, más aspektusból pedig elfogadhatatlan, hogy a klub kommunikációárt felelős vezetője nem tartja alapvetőnek a szurkolók tájékoztatását. Hetek óta végre megmozdult valami és megtudtuk, hogy a focistáknak fontos a méhnyakrák elleni küzdelem és bemutatták végre az új mezt, mely elég pofás lett. Kicsit bárgyú névvel elindult egy új "sorozat" is, reméljük a "Heti Peti" tartalmasabb lesz, mint a "napi mogyorós".

Mindazonáltal a holnapi szezonkezdet előtt bőven maradt olyan kérdés, mely csiklandozza a szurkolók lelkivilágát, így minimális elvárásunk az lett volna, ha kapunk egy rövid választ feltett kérdéseinkre, miszerint jelenleg nem tudunk/akarunk/fogunk válaszolni. 

A feltett kérdések az alábbiak voltak:

- Vannak-e kiszemeltek és haladnak-e a tárgyalások?
- Mikorra várhatóak az érkezők?
- Számíthatnak-e az Újpest szurkolók arra, hogy a bajnoki rajton kész kerettel és játékkal indul a csapat?
- Mi a cél a következő bajnokságban?
- Meg lehet-e tudni, mi az oka annak, hogy a hivatalos honlap hihetetlen gyenge színvonalon dolgozik, a példa kedvéért nem harangozta be a szombati edzőmeccset, valamint nem is tudósított róla?
 
Utólag, az események fényében azt értjük, hogy az első 2-3 kérdésre nem érkezett reakció, de a 4.-re azért elvárható lett volna. Az viszont külön öröm, hogy az 5. kérdés már szinte elveszítette aktualitását, hiszen a tájékoztatás az eddigiekhez képest szinte megtáltosodott, így talán remélhetjük, elolvasták levelünket. 
 
Mindamellett jogosnak érezzük megjegyezni, az "elefántcsonttorony" politika nem túl szurkolóbarát, bár tudjuk, a csönd is válasz...
 

30 aláíró az alábbi tartalmú levelet küldte el a klub címére a mai nappal, melyre a remények szerint érkezik is válasz.

A levelet és ha érkezik reakció, természetesen változtatás nélkül közöljük.
 

Tisztelt Újpest FC!

Szomorú szívvel, kétségbe esve olvasta sok ezer Újpest szurkoló azt a közleményt, melyből megismerhettük a FIFA által ránk szabott büntetést. Hangsúlyozva, hogy az egyesület döntési folyamataiba nem kívánunk beleszólni, rögzítenénk, hogy érzelmi kötődésünk erőssége kapcsán felelősséget érzünk a kialakult helyzet tisztázása érdekében. Az Újpest szurkolói között van rengeteg fanatikus, és szolidabb természetű ember is, ezért időnként találkozhattak kisebb vagy nagyobb mértékű elégedetlenséggel az elmúlt csaknem 5 esztendő során.

Többnyire akadtak olyan mértékadó hangok, melyek igyekeztek csillapítani azt a hangulatot, mely bizonyos esetekben túlcsordulhatott volna, akár lehetetlenné téve a sportszakmai munkát is.

A tegnapi nap azonban már nem arról szólt, hogy jól sikerül-e egy edzés vagy felkészülés, hanem arról, hogy emberek közösségeinek lelki tápláléka kerülhet reménytelen helyzetbe.

Bár kétségtelen, hogy az elmúlt időszaknak voltak pozitív hozadékai (pl: anyagi stabilitás megteremtése, kupagyőzelem) de a külső szemlélő számára a tegnapi nap egy folyamat eredménye.

A szurkoló folyamatos problémákat észlel, ezen felül azt tapasztalja, hogy a klub elszigetelve akar működni mind a szurkolói bázisától, mind a futballtársadalom többi résztvevőjétől. Megértve a kompetenciákból adódó szuverén működés szükségességét, szeretnénk részt venni a megoldás elősegítésében. Elengedhetetlennek érezzük azt, hogy a klub nyílt és őszinte kommunikációval tájékoztassa az érte aggódókat arról, hogy milyen folyamatok és miért juttathatták ebbe a helyzetbe egyesületünket.

Szeretnénk tisztán látni abban a kérdésben is, hogy a klub honnan, hova tart, mik a pontos céljai, valamint a kialakult helyzetben mit szándékozik tenni.

Érezzük, sőt tudjuk, vannak külső tényezők, melyek feltehetően a klub szakmai munkáját, mindennapi életét, vagy akár az elért eredményeket negatívan befolyásolják. Ezen körülményekről nincsenek hiteles és pontos információk, ezért a hétköznapi szurkolók csak a negatív hatásokat érzékelik, reakcióikkal elsősorban a klubot találják meg. A nyílt és őszinte párbeszéd megkezdése ebben a kérdésben immár valóban halaszthatatlan. Kérjük, hogy ezen tényezőket a klub, a klub vezetése, vagy éppen a tulajdonos ne vigye hihetetlen teherként magával, sokkal inkább engedje látni, hogy mik ezek a tényezők, és ezek hogyan hatnak.

Magyarország legnagyobb múltú klubja sikerekben, dicsőségben gazdagon kikövezett útja során olyan erős szurkolói bázis jött létre, mely a nagy csatákban mindig a klub mellett állt és segítette csapatainkat, játékosainkat a sikeres szereplésben. Most azonban oda jutottunk, hogy ez a bázis már nem erodálódik, hanem a megsemmisülés felé tart. Érzésünk szerint a 24. órában vagyunk!

Klub és szurkoló, szurkoló és klub nem léteznek egymás nélkül, egymásért vannak, egymásnak adnak értelmet. Ahhoz, hogy az ÚJPEST-szurkoló továbbra is buzdítsa szeretett csapatát, most a klub részéről minden eddiginél tisztább, érthetőbb megerősítésekre van szüksége, hogy a következő dicsőséges 131 évet is végig szurkolhassa!

A közösség pozitív építésére tett jövőbeni tevékenységüket örömmel támogatjuk azzal is, hogy feltett kérdéseinkkel és a problémák felvetésével lehetőséget teremtünk a kommunikáció megindítására.

 

Levelünket természetesen figyelmen kívül hagyhatják, ám a szurkolók ezt is egyfajta válasznak értékelhetik, mely a fent leírt problémákat tovább mélyítheti.

Bárhogy is lesz, mi maradunk…

őszinte tisztelettel…

Budapest, 2016. 07. 08.

A magyar csapat számára sajnos lezárult a 2016-s EB .

Azért sajnos, mert csapatunk attraktív, támadó szellemű hihetetlenül látványos focit játszott.

Hatalmas veszteség érte az európai labdarúgást azzal, hogy csapatunk a belgák ellen búcsúzott.

Ez a fájó búcsú sajnos a látványos, támadó focinknak is köszönhető. Óriási akarat és önbizalom vezérelte csapatunkat a Belgák legyőzése érdekében.

Sokszor megfeledkeztünk arról, hogy a legtöbb csapat – a mi csapatunkkal ellentétben – sunyi, tili-toli védekező játékkal

próbál a lehető legjobb eredményre törekedni . A Belgák kihasználták támadó játékunkat és sajnos egy hatalmas védelmi hibából

kapott gól után nyitott késbe rohantunk. Ez az EB bizonyította, hogy megbízható, lelkiismeretes munkával és a szurkolók lelkesedésével

az elérhetetlen is elérhetővé válik!

 

Nem is olyan régen nem hallottunk mást, mint hogy a magyar labdarúgás halott és labdarúgóink teljesítménye katasztrofális!

Hihetetlennek tűnik, hogy azok a játékosok, akik egy évvel ezelőtt nem ismerték a győzelmet, azok mára szinte elfelejtették, hogy mi a vereség !

Ennyit a válogatottról.

 

Nézzük kedvenc csapatunkat az Újpestet.

A szurkolók hihetetlen felháborodása mellett folyik a bajnoki felkészülés. Mindenki mindenre kényesen reagál!

Még arra is, hogy az egyesület nem közli pontosan, hogy melyik pályán fogja a csapat a felkészülési mérkőzését lejátszani.

Az ellenfél a Cegléd csapata volt. Sportmúltamból tudom, hogy sokszor a felkészülés alatt zártkapus mérkőzéseket játszottunk .

Ennek ellenére a szurkolók nem voltak felháborodva! Mindenki szapulja a csapat tulajdonosát a „Belgát„ megjegyzem Roderick-nek hívják .

Azért szidják, mert nem látják őt az edzőmeccseken és ezzel arra a következtetésre jutottunk, hogy nem foglalkozik csapatával.

Nos Roderick – véleményem szerint – évente cca. minimum fél milliárd forintot fektet az Újpest FC működtetésébe.

Ez természetesen a szurkolókat nem érdekli ők csak az eredményre kíváncsiak.

Évekkel ezelőtt, mikor Roderick megvette az Újpest FC-t mindenki örült , hogy végre jó kezekbe került a csapat.

Két évvel ezelőtt a megszűnés szélén álltunk. Én azt javasoltam, hogy számolják fel az egyesületet és utána induljunk új lapokkal.

Neveket nem mondok, de érdekes módon azok az emberek, akik ma Roderick és egyben az Újpest FC ellen vannak kijelentették,

hogy ezt nem tehetjük meg, mert akkor hogyan fognak reagálni a szurkolók és mi lesz az utánpótlásunkkal?

Nos, ha akkor megtettük volna ma nem lenne Roderick – amit mindenki követel! Az utánpótlásról sajnos tudjuk, hogy időközben

az UTE-nak és az FC-nek is van utánpótlás csapata, tehát fenn áll annak a lehetősége, hogy egy közös

bajnokságban, olyan mérkőzésre megyünk, ahol az UTE és az Újpest FC egymás ellen játszanak!

Ebből a meccsből én nem kérek!

Hagyjuk Rodericket és a csapatot dolgozni. Valószínűleg nem fogjuk megnyerni a bajnokságot – sajnos ehhez már hozzá szoktunk–

de talán végre lehetőséget kapnak fiataljaink, akik a felnőtt csapatban edződni tudnak és néhány év múlva

Dzsudzsákok , Fiolák vagy Gerák lesznek belőlük.

Nem szabad túlságos elvárásokat követelni a csapattól! Maradjunk szerények és türelmesek, ezzel biztosan segíteni tudjuk szeretett csapatunkat.

 

Ezért vagyunk a „kettősségek országa„!

(a FIFA eltiltásról véleményemet holnap írom meg)

Lassan vége az EB-nek, a magyar csapat nagy örömünkre a várakozáson felül szerepelt. A foci forgószínpadja azonban nem áll meg, a nemzetközi kupák selejtezőinek első fordulói már meg is kezdődtek. Akárhogy is nézzük, alig 2 hét múlva kezdődik a hazai pontvadászat is, a tavalyihoz hasonlóan 12 csapattal és 3 fordulóval. Arról lehet vitatkozni, hogy az új szisztéma mennyire javított a magyar foci fejlődéséhez, ám az kétségtelen, az emberekben ismét van egy kis várakozás a bajnokság kezdete előtt.

Az Újpest a bajnokságot úgy kezdi majd, hogy „hazai” pályája az a Fay utca lesz, mely ugyan közel van a Megyeri úthoz, ám hangulata sokkal inkább idézi a megye 2-t a 70-es évekből. Ráadásul a talaj a tavalyi bajnokság hírhedten legrosszabb gyepszőnyegje volt, s nincs hír arról, hogy javult volna a helyzet. Egyelőre úgy tűnik, hogy szeptember végéig kényszerülünk a Vasas vendégszeretetére, de ki tudja, 2-3 esős nap és csúszik minden terv 3 hetet.

A magyar bajnokság rendkívül aszimmetrikus sorozat. Az átigazolási időszak július 1.-én kezdődött és augusztus 31.-ig tart, a startpisztoly azonban július 15.-én dördül, így 7 forduló telhet el úgy, hogy a csapatoknak változhat a kerete. A piac sajátossága az, hogy a kelendőbb játékosok menedzserei az utolsó napig várják a kedvezőbb lehetőségeket, így a júliusi időszakban elsősorban helyezkedések láthatóak csak. A nemzetközi kupaszereplők ez alól annyiban kivételek - így a piacon valamelyest hátrányban vannak - hogy nekik a csapataikat a korai kupaszereplésre szigorúan ki kell alakítaniuk, ezért nincs idő pénzügyi taktikázásra. Ezeknek a csapatoknak a menedzserek diktálnak, ők pedig nem a visszafogott, elegáns stílusról ismertek.

A bajnokság így eléggé faramuci módon kezdődik, a kupacsapatok dupla terheléssel és kialakult kerettel (nagyjából) kezdenek, még a többiek augusztus végére húznak bele. Addig persze játékban van 21 pont csapatonként, nagy kérdés, hogy ki hogy tud sáfárkodni a pontszám/pénzügyi hatékonyság kvócienssel. Nem kérdés, a mai modern labdarúgás egyik legfontosabb feladata az egyesületi vezetők számára, hogy egyensúlyban tudják tartani a büdzsét és megfeleljenek a szurkolók teljesítményorientált kényszerének. Miután a magyar bajnoki élmezőny 12 csapatából mintegy legalább 8 esetében fedezhetőek fel az állami gondozottság csalhatatlan jelei, így végképp összekuszálódnak a lehetőségek, a realitások és az elvárások eleve szövevényes szálai.

Az Újpest már évek óta nem tartozik a kegyelt csapatok sorába, ez a pozíció idén sem fog változni, ezért várható, hogy az egész idény során középenyhe, folyamatos ellenszélben fogunk pisálni. Az lesz a minimum, hogy a FB ismét a mezsgye szigorúbb oldalára helyez majd minket, erre lelkileg bőven fel kell készülni.

A fent leírt sajátosságok miatt teljesen felesleges esélyeket latolgatni. Sorba lehet rakni a költségvetéseket, s ez alapján az FTC és a Videoton kimagaslik a mezőnyből. Mögöttük az MTK és a DVSC következhet. Kérdés, hogy az Újpest tulajdonosa hogy találja el az ár/érték arányt, de legalább annyira fontos az időtényező, vagyis mikorra tudja összerakni a keretet.

Túl sok elvesztegetni való nap már nincs, félő, hogy a rajtra már nem tud Vignjevic olyan csapatot a pályára küldeni, amely mind erőnlétben, mint taktikailag, mind mentálisan megfelelő állapotban lesz. Igaz, a mezőny nagy része hasonló cipőben jár, kevés olyan csapat van, amely kialakultnak nevezheti keretét.

Furcsa kérdés, de megkerülhetetlen. A magyar labdarúgás elmúlt 2-3 esztendejében, valamint erős kontrasztként a májusi kupadöntőn és a franciaországi EB meccseken tapasztalt hangulatok felvetik a kérdést, vajon ezekből az eseményekből milyen következtetéseket vonnak le az MLSZ-ben, illetve a szurkolótáborokban. Ha vannak józan (nem úgy) emberek a szövetségben, akkor a szurkolók visszatérhetnek a lelátókra, s ha vannak józan emberek a szurkolók között, akkor a szenvedély igen, a régi problémák már nem térnek vissza.

A magyar focira nagyon ráférne egy szenvedélyes de kulturált hangulatú bajnokság.

Expositio:

 

Kezdetben vala a sötétség… Mély, a foci mindenségét semmivé silányító sötétség… Csend, és hideg, nyirkos nihil honolt a pályákon… Ebbe a semmilyen semmibe a semmiből berobbant az ÚJPEST!!!

 

Explicatio:

 

Ha a mostanság divatos keresőfelhőt szeretnék a cikk elejére tenni, akkor – már most, amikor még egy betűt nem írtam le – biztos vagyok benne, hogy a következő szavakra fog épülni irományom; 2015/2016, bajnokság, kupa, igazolások, szurkolás, politika, tulajdonos, polgármester, eredmény, MLSZ... Biztosan lesz még olyan kulcsszó, amit ide írhattam volna, de ha csak ezt a pár szót elolvassa az eseményeket szorosan követő olvasó, máris lepereg előtte a most befejeződött szezon minden mozzanata – ahogy ő látta. Én nem teszek próbát összefoglalásra, ugyanis a tények makacs dolgok, így egy-egy eredmény, illetve a végeredmény nem lehet vita tárgya, de véleményem, az pedig részrehajló – előre szólok! Rossz hasonlattal élve, ez körülbelül olyan, mint egy gyerek-szülő kapcsolat; a külső szemlélő számára a szülő olykor indokolatlanul elnéző, máskor pedig túlságosan szigorú. De melyik szülőtől várható el, hogy hideg mérlegeléssel „kimatekolja”, majd patikamérlegen adagolja az éppen akkor, és ott szükséges, elfogulatlan véleményét??? A hasonlat – mint mindig – sántít, de ezzel a gyenge analógiával talán rávilágítottam arra, hogy miért célszerű minden véleményt meghallgatni, és kritika nélkül egyet sem elfogadni…

Nos, összefoglalás helyett kezdem a végén; a kupadöntőre összeállt valami!!! Na, nem a pályán (ott sajnos éppen mintha szétesőben lettünk volna…), hanem a nézőtéren, méghozzá ott ahol a lila érzelmű szurkolótábor foglalt helyet. A lelátó másik részéről megemlékezve; csak jót, vagy ha jót nem, semmit nem illik mondani, így maradnék a semminél. Amit viszont az ÚJPEST szurkolótábora véghezvitt, az semmihez sem fogható! Szinte látom magam előtt, hogy az olvasó most nagy hirtelen felidéz magában jó pár meccset, ahol óriási feszültség, hihetetlen szurkolás volt… majd nyert a Barca/Real, vagy éppen a MU/Arsenal, na meg a Bayern. De mi itt, ebben az országban, ebben a városban élünk, itt járunk meccsekre, itt van az a csapat, ami megdobogtatja a szívünket, nem pedig valahol tőlünk ezer kilométerekre! Nos, itt és most a legerősebb szurkolótábor a miénk – akiket beengednek, és be is mennek a stadionba! Sok vélemény van erről, némelyek keveslik azt a majd’ 6.000 IGAZI szurkolót. Mellette és ellene is érvelhetek; egyetértek ugyanis azzal, hogy ezt a létszámot minden – legalábbis hazai – meccsen fel kell(ene) tudnunk mutatni, ugyanakkor a csodálatos hangulat ennek a végtelenül elkötelezett lilaszívű publikumnak köszönhető! Vélemény helyett inkább csak kérdezek; ha most ilyet tudtunk odatenni a „csirkeólba”, akkor ezt miért nem tudjuk legalább a fővárosi meccseken produkálni?

A kérdést az aggódás diktálja, mert öröm, hogy mennyien vagyunk, mekkorát dörren a hangunk, de sokunk nem jár ki a meccsek nagy részére. Lehet, hogy egy idő után sokan lemorzsolódnak, és pár év múlva már egy derby sem mozgósít ilyen sok lila szívű szurkolót? Remélem, hogy ez csak egy téves vészjelzés, de tennünk kell valamit azért, hogy ez ne így legyen! Értem én, hogy kell egy szervező erő, pontos iránymutatás (ahogy ez most meg is volt!), de nyitottnak kell lennünk, meg kell hallani a „hívószót”! Értem ezalatt, hogy próbálkozhat bárki tömegeket mozgósítani, egy jó ügy mellé állítani, de addig, amíg az egyén, Te, meg én, nem azonosulunk, nem érezzük magunkénak az Ügyet, addig csak sokan vagyunk, de erőtlenek! Aki a kupadöntőn átnézett a szemközti oldalra, az tudja mire gondolok…

Hogy honnan, miért jöttek ezek a gondolatok? Hát bizony azért bújtak elő, mert minden külső körülmény ellenünk volt (ezt sokan, sok helyen „megénekelték”, maradjunk annyiban, hogy nem a véletlenek szerencsétlen egybeesése miatt!), és mi mégis olyat alkottunk, amit ma mások még csak lemásolni se képesek. Vegyük észre, hogy igenis sokkal, de sokkal erősebbek vagyunk, mint gondoljuk! Amit elértünk, azt kizárólag a saját erőnkből értük el, hiszen senki nem segített, inkább csak hátráltatott. Ha esetleg az olvasók közül valaki magára ismer (mint bio-útakadály), ezúton köszönöm neki (is), hogy ténykedésével segített összekovácsolni az ÚJPEST szurkolókat! Ezúton üzenem; lehet, hogy más volt a szándék (nanáhogy!), de amikor a terv született, egy döntő tényezőt figyelmen kívül hagytál „barátom”! Ez pedig a mélyben lappangó, egyesek által nem „magyaros” tulajdonságnak vélt dac, amit egyenesen felrobbantott a „HŰSÉG, BÜSZKESÉG” érzelmi gyújtólángja! Bizony nem az mondhatja magáról, hogy ÚJPESTI, aki itt lakik, hanem az, aki azonosul azzal az érzéssel, amit ez a fogalom jelent! Most csupa ilyennel találkoztam, mindegy, hogy az ország melyik részéről (legyen az csatolt, vagy elcsatolt) látogattak el a mérkőzésre! Sőt, a jelen lévő lengyel és német barátom is ÚJPESTI volt ezen a szombat estén!

És ez a szombat este ünnep volt! Úgy is, akkor is, ha csapatunk vesztesként hagyta el a küzdőteret – legalábbis ami a pályán elért eredményt illeti. Mert bizony a nézőtéri csatát megnyertük, de ez nem csak a mi győzelmünk, hanem a CSAPATé is, igen, ők is győztesek! Ha eddig nem lett volna világos, ha eddig nem érezték volna, most megtudták, hogy milyen támogatás áll mögöttük! Ez erőt, tartást ad, büszkeséggel tölti el azt, aki a lila-fehér mezt magára ölti! És felelősség, amit bizony el kell bírni, és nem kihátrálni, mert itt az ÚJPEST SZURKOLÓ minden egyes rezzenését érzi (és érti!), megbüntet, és kitüntet. Itt bizony nem „csak” az edzőnek, nem csak a tulajdonosnak kell megfelelni, nem elég politikailag korrektnek lenni, hanem bizony az ezerfejű sárkány kegyeit is el kell nyerni! Viszont akinek ez sikerül, az nem csak a fele királyságot nyeri el, hanem ő maga lesz a király!!!

De tovább megyek, és azt mondom, hogy a tulajdonos is a győztesek között van, mert a klub értékét – sok más tényező mellett – az is meghatározza, hogy milyen, és mekkora tábora van. Az, hogy milyen, most láthatta, de hogy mennyien vagyunk, arról fogalma sincs! Nem is lehet, mert azt még nem volt alkalma megtapasztalni, azt (még) nem tudja, hogy milyen lesz, ha azok a társaink is kilátogatnak a mérkőzésekre, akik ma még otthon, a tévé előtt élik át örömünket, bánatunkat. Igen, azokra gondolok, akiknek a szent őrületét pont olyan megértéssel vegyülő irigységgel szemléli családjuk, mint hogy azt tette egy egész idomított nézősereg 2016. május 07-én… igen, ott szemben. Nem divat (és ne is legyen!) ÚJPEST szurkolónak lenni, ne ömöljön a csapból is lila víz, de még csak közszolgálati csatornán se legyen lila-műsor, de legyenek, akik átadják az érzést, akik megmutatják másoknak, hogy milyen is az; érezni! DE! A klub nem csak egy üzleti vállalkozás, hanem a tulajdonos, az edzők, a játékosok, a szertáros néni, meg a takarító, és persze a szurkoló is mind-mind a klub! Így összesen, mindenki. De ha már üzlet; ugye nem meglepő, ha azt mondom, hogy egy-egy gazdasági szektoron belül, a versenyben az a vállalkozás emelkedik ki a többiek közül, amelyiknél az elkötelezett dolgozók mind-mind egy irányba húznak? Most úgy tűnik, hogy megvan az irány, tessék kérem arra jönni velünk! Mert bár a szekeret lehet több irányba húzni, de annak a vége csak az lesz, hogy bent ragad a sárba, de nem megy semerre sem… csak az idő szalad! A Petőfi ferdítés ellenére is remélem, hogy a hasonló gondolatok nem csak a magyaros észjárás szüleményei, hanem egy belga agytekervényeiben is megfordulnak!

Nem mellékes, de hadd ne foglalkozzam azzal a számomra nem feltétlen hangsúlyos ténnyel, hogy egyébként nyert a magyar foci egésze is, az meg már említésre se méltó, hogy a foci vezetői is… Gondolom, hogy alkalomadtán majd learatják a babérokat – lelkük rajta! Ha mélyen valahol emlékeznek még a viszonosság elvére (biztosan, mert az uram-bátyám módra rendezett ügyekhez szükség van ám erre is!), akkor azért nem lenne baj, ha cserébe békén hagynának. Isten ments, hogy támogatni kezdjenek, abból inkább nem kérnék… éppen elég, ha nem fújják az ellenszelet!

Ha már itt tartunk, akkor megemlíteném, hogy kevésbé ellenséges közegben vélhetően jobb eredményre képes egy adott csapat, de ettől a tény még tény marad; a 12 csapatos bajnokságban a 6. helyen zártunk… Szoros volt, majdnem végig harcban voltunk a dobogóért, de a végén sajnos lemaradtunk! És bizony ezt csakis magunknak köszönhetjük, hiszen kieső-jelöltek ellen a dobogóért küzdő alakulatnak győznie kell! Ahogy pontot, pontokat tudtunk elhozni a zöldektől (ezúton is óriási gratuláció!!!), úgy ezt a gyenge, tizenegy emberrel védekező csapatok ellen is meg kell tennünk! Már csak azért is, mert sokan joggal tehetik fel a kérdést; Mit ér a szurkolás, mit ér a sok elkötelezett „hívő”, ha eredmény meg nincs??? Másképpen; Meddig lesz vajon ilyen szurkolás, ha a csapat nem ér el érdemi eredményt?

Legyünk reálisak! 2015/16-ban nem csak a csapat nyújtott rendkívül rapszodikus teljesítményt, hanem mi szurkolók is! Akkor, amikor harcban voltunk a dobogóért, alig egy-két ezren voltunk a lelátón, sőt, még az a csúfság is megesett, hogy a kispesti ultrák hangját hallottuk a Megyeri úton! Ha a klub nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy hosszú éveken keresztül a dobogó közelében sem végez (márpedig nem engedheti meg!), akkor mi sem engedhetjük meg magunknak, hogy szurkolásunk/létszámunk minősége/mennyisége miatt játékosaink elfelejtsék, hogy hol is fociznak, és micsoda felelősség, és annál is nagyobb lehetőség, ha valaki az ÚJPEST lila-fehér mezét húzza magára!

Ezzel együtt is azt mondhatom, hogy csapatunknál jobban szerepeltünk a kupadöntőn! Ezzel nem csak megmutattuk az erőnket, és azt, hogy milyen is az a minőségi szurkolás, hanem bizony mi is magunkra rántottunk némi felelősséget! Mert bizony ez csak akkor fog igazán sokat érni, ha ezt a támogatást többször, és folyamatosan meg tudjuk adni csapatunknak! Tudom, hogy arra nincs reális esély, hogy mindig, minden egyes mérkőzésen ilyen elementáris erővel adjuk át energiáinkat, de meg kell próbálni! Ha sorra vesszük, hogy – az akadályozó tényezők mellett, sőt, ellenére! – hogyan is sikerült elérni a szezon (alighanem sok-sok szezon) eddigi (!) legjobb szurkolását, azt kell látnunk, hogy bizony ez azért születhetett meg, mert tettünk érte! Vegyük sorra;

  • A szurkolói csoportok – akik közül nem emelek ki senkit, mert mindenki tudja, kinek milyen érdemei vannak! – egységes fellépésre buzdítottak, és meg is adták ehhez a lehetőséget (fehér póló pl.). Ezen kívül felhívásokat tettek közzé annak érdekében, hogy kulturáltan, rendbontás nélkül lemenjen a mérkőzés (erről nem kell többet mondani, mint hogy a rend éber őrei közleményt adtak ki, köszönetüket kifejezve a szurkolóknak, mert rendbontás nélkül lement a mérkőzés).
  • Az Újpest Fanatics Shop biztosította a pólókat, és úgy általában is minden olyan kelléket, amivel fel lehetett dobni a hangulatot!  
  • Itt találod őket: https://hu-hu.facebook.com/%C3%9Ajpest-Fanatics-Shop-194238280751487
  • A Baráti Kör időt, és energiát nem kímélve hathatós segítséget nyújtott a szurkolói kártyák kiváltásában. 
  • Itt találod őket: http://www.utebaratikor.hu/
  • Lila busz: az ország szinte minden pontjáról elérhetően rendelkezésre álltak, mindenkit elhoztak, aki – lakjon bárhol is az országban – el akart/tudott jönni.
  • A lila busszal, vagy éppen egyénileg utazó, sok száz kilométerre lakó szurkolók, akik pénzt, és időt szántak az utazásra, és nem dőltek be – a később alaptalannak bizonyult! – ijesztgetéseknek!
  • Apukák, anyukák, akik elhozták a gyerkőcöket, akik látták, és most már pontosan tudják, hogy mit jelent az, hogy SZURKOLNI, milyen egy igazi derby, hogy kell majd 10-20 év múlva nekik buzdítani az ÚJPEST csapatát!
  • A fórum, ahol egymást biztatva, erősítve, felajánlásokat téve, infókat megosztva sokan tettek azért, hogy a lehető legtöbben kint legyünk ezen a feledhetetlen mérkőzésen. 
  • Itt találod őket: http://ujpestforum.hu/index.php/forum/arena/2-hozzaszolas-a-hirekhez
  • A klub, aki ezúttal igyekezett minden tőle telhetőt (nekik arra is vigyázni kellett, hogy politikailag korrektek maradjanak, ez van…) megtenni azért, hogy minél többen támogathassuk csapatunkat a kupadöntőn. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy a „minden tőle telhető” relatív, mert ez az eddigiekhez képest értendő, ugyanis most láthatóvá vált, hogy nagyobb nyitottsággal, érdemi párbeszéddel bizony a klub is rengeteget profitálhat (anyagi és nem anyagi értelemben egyaránt!) a szurkolói kapcsolatokból!
  • Vignjevic mester, és a focistáink, akik utólag bizony elismerték, hogy ezen az estén nem nőttek fel a szurkolókhoz, de mindent megtettek, amit csak tudtak a győzelem érdekében.
  • És végül – de nem utolsósorban – mindenki, aki eljött, aki úgy érezte, hogy mindent meg kell tennie kedvenc csapata győzelméért, aki teli torokból, tiszta szívvel űzte, hajtotta, buzdította azt a 11 futballistát, aki ezen az estén az ÚJPEST csapatát alkotta! 

Conclusio:

 

Lehet, sőt biztos, hogy kihagytam valakit, valakiket, de a fenti felsorolásból is szembeötlő;

„csak” annyit történt, hogy MINDENKI egyet akart, mindenki egy irányban tolta azt a bizonyos szekeret!

Tudom, sok vita van arról, hogy a mai csapat mennyire érdemli meg a biztatást, milyen minőséget képvisel, meg hogy milyen eredményeket ér el, de most letettünk valamit az asztalra. Arra gondolok, hogy a tyúk, vagy a tojás típusú vita végére pont kerülhet! Előbb fogytak el a szurkolók, vagy előbb lett gyengébb a játék? Másképp; „akkor megyek ki, ha jó játékot látok”, vagy „majd akkor játszom jól, ha kijöttök”?

Ez többé nem kérdés, mert most megmutattuk, hogy vagyunk, sokan vagyunk, és ki is megyünk a stadionba! Persze feladat is van, mert nem elég csak egyszer kimenni, hanem minden mérkőzésen ott kell lenni, mert akkor tényleg igaz lesz, hogy egy-egy idényben a tizenkettedik játékos hoz 4-5-10 pontot a csapatnak! Ha pedig jönnek ezek a pontok is, akkor már lesz eredmény is!

Persze, azért ne feledjük el, hogy ez egy kölcsönösség elvén nyugvó kapcsolat; a játékosoknak is tenniük kell azért, hogy fennmaradjon a hév, a lendület ne üljön el a lelátón sem! Az ÚJPEST szurkoló igényes, érti, és igényli a szép focit, és ezt bizony busásan jutalmazza is!

Szinte hallom, a hangokat, hogy „Persze, Rodit nem érdekli ez az egész, neki csak a pénz számít”, ő viszont nem tesz bele! Én erre azt mondom, hogy igenis, őt csak érdekelje a pénz, mert ő a tulajdonos, a pénz az ő pénze, de ez a meccs őt is biztosan magával ragadta, és meglátta benne a lehetőséget! Biztos vagyok benne, hogy közelebb érzi magát a célhoz, mint a mérkőzés előtt! Ha azt gondoljuk, hogy érzéketlen gép, akkor is igaz, hogy vak az, aki ebbe a szurkolótáborban nem látja meg a pénzt!

Ha mi most megfogjuk ezt a pillanatot, és megtesszük egy hosszú út egyik mérföldkövének, amihez aztán az út további részén igazodhatunk, akkor nem maradhat el a siker! És ki az a MI??? MINDENKI, akiről az előbbiekben szó volt, igen a szurkoló, a csapat, az edzői team, a tulajdonos, a szertáros, meg a takarító néni is, igen, MINDENKI, akit megérintett ez a szombat esti mérkőzés! Érdekes, hogy ezek a gondolatok egy olyan meccs után találtak utat a felszínre, amit vesztesként zártunk… Fájó, hogy ez az arany bizony elúszott, de ez a vesztes meccs bizony olyan tanulságokat szolgáltatott, amit jó pár győzelem nem adott meg korábban! Láthattuk;

 

Igenis van olyan, hogy a csatából a vesztes megerősödve kerül ki!

ELINDULT VALAMI

 

 

HAJRÁ LILÁK! MINDÖRÖKKÉ ÚJPEST!