Vélemény

Bár tudtuk, éreztük hol a helyünk, mégis nehéz volt szembesülni a valósággal. Tegnap este kikaptunk 3-1-re a bakui Neftcitől. Nézzük a meccset úgy, ahogy egykori edzőnk (Urbányi István) elhíresült és egyben kiröhögött mondata szerint kell, vagyis a gólok nélkül.

Nem lett jobb a kedvem ettől a nézőponttól, ugyanis azt láttam, hogy az azeriek és légiósaik egyénileg képzettebb játékosok, jobban tudják mi a dolguk, és precízebben képesek végrehajtani azokat. Az első húsz perc még elment, akkor próbáltunk egyszer-egyszer előre lendülni, de a hazaiak egyenlítése után már ők elkapták, mi elejtettük a fonalat. 35 perc után volt néhány minutum, amikor a Neftci emberhátrányban focizott egy sérülés miatt, mi ezt az időszakot arra használtuk ki, hogy próbáltuk „lecsorgatni” az órát. Ekkor volt érezhető, hogy a két csapat egy súlycsoportban van, igaz a bakuiak tudatosan visszaálltak a saját térfelükre. Amint „kiegészültek”, ismét úgy tűnt, emberhátrányban játszunk. Már az első játékrészben is voltak veszélyes helyzeteik, a másodikban meg még több. Ekkor már momentumunk sem volt. Jellemző volt a játékosaink tanácstalanságára a közvetett szabadrúgás megoldása. Ahelyett, hogy a távolabb, jobb szögben álló, egyben a passz távolsága miatt a védősort jobban megmozgató társat választották volna, rossz helyzetből lőttünk kapura. Az lett volna a legmeglepőbb, ha gól születik.

Ezen a lehetőségen kívül nem is volt komoly gólszerzési lehetőségünk.

Ha a meccs képe alapján kellene eredményt hirdetni, a reális eredmény 4-1 lett volna.

De nézzük a másik verziót, vagyis elemezzük kicsit a gólokat. A mi találatunk az egyetlen épkézláb, végig vitt támadásunkból esett, a probléma az, hogy ilyet vagy hasonlót nem sikerült többet elkövetni. Maga az akció egyérintésekből épült fel, és azért születhetett meg, minden átadás, vagyis 4 passz pontos volt, csak úgy, mint az érkezés és a lövés. A pontosság máskor már nem jött össze, így nem is lehetett esélyünk veszélyt teremteni a bakui kapu előtt. Az azeriek góljait egytől-egyig durva egyéni hiba előzte meg, nem lenne nagy meglepetés, ha a „Karius” szindrómás Pajovic pihenne néhány meccset és előkerülne a fiatal Gundel-Takács. Szűcs Kristóf hibája azonban rávilágít még egy fontos dologra.

Beszélhetünk az Újpestről vagy bármelyik magyar kupacsapatról, a helyzet az, hogy a honi szemlélet szerint a fociba elvtelenül ömlő milliárdok túl költségessé, ezzel egyre inkább elutasítottá teszik ezt a sportágat. Nézzük az FTC esetét. Mondjuk 5 Mrd Ft éves kerettel gazdálkodni itthon arcpirítónak tűnik, de a szintlépéshez 10 kellene. Ez persze ránk is igaz, csak nálunk nincs áldozatkész tulajdonos. Szűcs Kristóf (és Pávkovics, és mások) esete azt mutatta meg, hogy ha lenne valaki, aki beinvesztálná azt a tízest, akkor abban a keretben már csak elvétve lenne (ha egyáltalán lenne) magyar játékos. Egyszerűen nincs alkalmas hazai labdarúgó, akivel szintet lehetne lépni, vagy ha van, az kint dolgozik valahol nyugaton. Vagy keleten. Annyian vannak, hogy egy kezdő sem jönne össze belőlünk. A magyar utánpótlás folyamatosan termeli a 3. osztályú focistákat, esélytelen a döntő többségük, hogy „odakerülhessenek”. A tegnapi meccsen azt láttuk, hogy egyénileg összehasonlítva, minden Neftci játékos jobb volt a mieinknél, vagyis ahhoz, hogy legközelebb már esélyünk legyen egy hasonló képességű csapat ellen győzni, minden poszton 1 kategóriával jobb játékosra lenne szükségünk. Na de honnan?

Persze cáfoljanak rám a fiúk és fordítsák meg az állást. Az idegenben szerzett találat ad némi reményt.

Hajrá Lilák mindörökké!!!

Magyar idő szerint este 19 órától a Neftci Baku ellen lép pályára csapatunk. Az Európa Liga selejtezőjének első körében az azeriek – ahogy mondani szokás – a sötét ló kategóriáját képviselik. Nincs szem előtt a bajnokságuk, a válogatottjuk pedig nem örvendhet jelentős sikereknek, ismert játékosuk nincsen. Ennek ellenére nagyon nehéz kilencven perc vár Litauszkiékra az azeri fővárosban.

               A mérkőzést egyébként nem a Bakcell Arénában, hanem a jóval kisebb, Dalga Arénában rendezik meg (gyepfelújítás miatt), amely 6500 fő befogadására alkalmas. Ellenfelünk kevéssé ismert a magyar szurkolók körében, ám olyan eredményt értek el 2012-ben, amelyet az elmúlt tíz évben csupán a Videoton és a Debrecen tudhatott magáénak. Hazai 1-1-es döntetlen után Cipruson verték az APOEL-t 3-1-re a bakuiak, ezzel EL-csoportkörbe jutott a Neftci! Bár a Rubintól oda-vissza kikaptak, a Partizan ellen két döntetlenre futotta – ami különösen megsüvegelendő, hogy az Internazionale otthonából elvittek egy pontot (2-2).

               Az azeri klubfutball zászlóshajója jelenleg a Karabakh, amely tizenhat ponttal előzte meg a Gabalát – és 19 ponttal a Neftci Bakut. Az előző szezonban 1-1-2-es mérleggel végzett a Baku a Karabakh csapatával szemben. Az FC Karabakh a 2010-es évek második felében háromszor jutott be (három egymást követő évben – 2014 őszétől) az Európa Liga csoportkörébe, tavaly pedig óriási bravúrral kvalifikálták magukat a Bajnokok Ligájába. A grúz Samtredia és a moldáv Sheriff búcsúztatása nem akkora csoda, a Koppenhága csapata ellen idegeneben lőtt góllal való továbbjutás viszont óriási siker. Rendkívül erős csoportba kerültek az azeriek, ám itt is megmutatták oroszlánkörmeiket! A spanyol Atletico Madrid egyszer sem tudta legyőzni őket (1-1 és 0-0), a Roma pedig mindkét alkalommal csupán egy-egy góllal gyűrte le a Karabakh csapatát – a Chelsea túl nagy falat volt (0-4 és 0-6).

               Míg magyar csapat már öt éve nem szerepelt EL- vagy BL-csoportkörében, addig az azeri bajnokcsapat négy éven át folyamatosan játszhatott európai tétmeccseket ősszel! Természetesen nem ők, hanem a jóval gyengébb Neftci Baku lesz az ellenfelünk, így esélyeink korántsem rosszak!  A Baku keretének értéke Transfermarkt-on gyakorlatilag megegyezik az újpestivel (náluk 6,3 millió EUR, itt 6,23). Míg Újpestre a nyáron nem érkezett igazolás, addig ellenfelünk igencsak belehúzott. Június elején bejelentették, hogy a csapat irányítását az olasz Roberto Bordin veszi át. Az 53 éves tréner első érdemi vezetőedzői megbízatása a Sheriffnél volt, irányításával megmaradt a klub egyeduralkodói státusza (most egy évre írt alá Azerbajdzsánban). Ennél érdekesebb, hogy hét új játékos érkezett a klubhoz. A legnagyobb fogás talán Bagaliy Dabo lehet – a francia csatár majdnem minden második meccsén gólt lőtt Azerbajdzsánban (42/20), korábban megfordult a francia 2-ben is. Három jelentősebb távozót említhetünk meg – a visszavonulását bejelentő védekező középpályás Sadiqov, a dél-koreai második ligába igazoló csatár Herrera, valamint Qyrtymov hiánya érzékenyen érintheti a házigazdát.

               Néhány Baku-fanatikussal sikerült kapcsolatban lépnem a legnépszerűbb közösségi oldal segítségével; annyit biztosan sikerült megtudni: amíg a mi oldalunkon csendes várakozás és zsörtölődés keveredik, addig riválisunk szurkolói rendkívül optimisták. A nemrégiben lezajlott elnökváltás (Kamran Guliyev) jót tett a bakui klubnak, azóta pozitív a hangulat. A bajnok Karabakh nagyságrendileg 19-20 millió euróból gazdálkodik, a Neftci kénytelen beérni kb. 3 milliárddal évente (noha ez is egyértelműen több, mint az Újpesté). A szurkolók egy része úgy véli, a keret érdemben megerősödött a nyáron, így elképzelhetőnek tartják a Karabakh leszorítását a trónról, de legalábbis megszorítását. Jellemző határtalan optimizmusukra, hogy egyikőjük határozottan állította, az Újpest kiejtése után a Sevillát is búcsúztatni fogják az EL-selejtezőből. A Socar a hazaiak főszponzora – az azeri állami olajvállalat feltehetően eurómilliókkal segíti a klubot évente. Emellett a napokban kötöttek egy évre szóló megállapodást a Turkish Airlines-szel. Bár elfogultságtól nem mentesek az azeriek, többen is úgy gondolják, feltétlenül ők a párharc esélyesei. Kiemelték a támadó szellemű játékosaikat, 2-3 olyan futballistájuk van, akik gyors tempóban képesek minőségi futballt játszani (a két új igazolástól, Dabo-tól és Karikari-tól [mindketten csatárok] különösen sokat várnak.

A Neftci egyébként nyolcszoros bajnok, hatszoros kupagyőztes, kétszeres Szuperkupa-győztes. Érdekesség, hogy az idei kiírás fináléját Bakuban rendezik meg. Jelenleg Sadiq Sadiqov üzletember a klub tulajdonosa. A várakozások nagyok – ám az új edző miatt senki nem merte megjósolni, milyen hadrendben és kik alkotják majd a Neftci kezdőjét.

               Bordin mester a sajtótájékoztatón – rendkívül meglepő módon – kijelentette: szeretné jól kezdeni a szezont csapatával. Örömét fejezte ki az első mérkőzés helyszíne miatt, hiszen szerinte „az odavágó mindig nagyon fontos, ezért nagy öröm számunkra, hogy szurkolóink előtt léphetünk pályára”. „Az ellenfelünk erős csapat, a játékosaink felkészültek, egyelőre nem gondolunk a Sevillára, csak az Újpestre koncentrálunk” – folytatta a hazaiak vezetőedzője. Ruslan Abishov, a csapat 30 éves középhátvédje hozzátette: jól sikerült a felkészülés és mindenki nagyon szeretné a Sevilla ellen megmutatni magát – némileg tehát ellentmondott a csak a csütörtöki meccsre készülő edzőnek.

               A mi oldalunkról rossz hír, hogy Obinna és Diallo vízumproblémák miatt nem lehet ott a csapattal csütörtökön este, ők reggel utaznak vissza Budapestre. A jelenlegi keret tehát így néz ki:

Pajovic Filip, Banai Dávid, Gundel-Takács Bence, Szűcs Kristóf, Litauszki Róbert, Bojovic Mijusko, Balázs Benjámin, Pávkovics Bence, Dzenan Burekovic, Cseke Benjámin, Sankovic Bojan, Nagy Dániel, Tischler Patrik, Zsótér Donát, Viktor Angelov, Pauljevic Branko, Novothny Soma (14 mezőnyjátékos + 3 kapus).

Vagyis mindössze négy mezőnycsere ül majd a padon. Várható kezdőcsapat:

Pajovics – Balázs, Bojovics, Litauszki, Burekovics – Szankovics, Cseke – Pauljevics, Zsótér, Nagy – Novothny

A mérkőzést a Duna World közvetíti 19:00-tól! Haaaajrá Lilák!

Igen, a tizedik, és igen, MEGVAN!!!

Nem volt egyszerű menet; egy majdnem 50%-kal magasabb értékre taksált kerettel rendelkező csapat ellen kellett megharcolni érte, akik a futó bajnokságban mindhárom meccsüket megnyerték ellenünk! Keretük általában is erős, de van pár igazán kiemelkedő játékosuk, nálunk pedig sérülés miatt Nagy Dani, és Simon Krisztián sem léphetett pályára. Ki gondolta volna, hogy meglesz a kupagyőzelem???

Kedves lila barátaim, mi voltunk azok! Igen, te, meg te, meg te, meg te… ti, akik megtöltötték a szektorokat, ti, akik fáradhatatlanul buzdítottátok a csapatot, igen, mi szurkolók hittünk a győzelemben!

Nem győzhet az, aki nem hisz magában! Ezen az estén olyan légkört teremtettünk, hogy ha játékosainknak voltak is bármi kétségeik, netán nem hittek magukban 100%-ig, a játékos-kijárót elhagyva, látva, hallva az erőt, energiát, minden kétségük elszállt! Az elején még nem voltak élesek, de a kapott gól után meg sem rezdültek, tudták, hogy győzni fognak, tudták, mert beléjük oltottuk a bizonyosságot!

Ez a győzelem nem a grammra mért taktika, és nem a tonnaszámra mért pénz győzelme volt! A szívünkből jött, ettől olyan emberi, ettől (is) különösen értékes! Hazafelé, olyan hajnal 3 körül, az ünnepléstől kellemesen elfáradva, egyedül bandukolva Újpest utcáin, egy film-előzetes szövege ugrott be; „Az ember a robotok elleni harcát megnyerte! A gép nem uralkodik többé a gondolkodó, érző, alkotó lény felett!”

Igen, az ellenfél hajtott, küzdött, mindent megpróbált, de nem volt lelke… Nem volt, és nincs aki ezt a funkciót képes telepíteni a csilivili hardverre! A lelket ugyanis nem programozzák, nem számolják, vagy ha mégis, akkor elillan, elszáll, behúzódik, és nem mutatja magát. Persze nem a XXI. század lenne, amiben élünk, ha nem kísérelné meg senki szoftverré silányítani emberségünk alap-pillérét!

Reggelig még volt időm, így visszanéztem a „mérkőzés közvetítését”. Idézőjelben, mert a közvetítő média szerint fizikai értelemben még nem manifesztálódott elsőségünk! S ebben a kicsit fáradt, de mámoros (több módon is) állapotban éreztem átjönni a képernyőn azt a lélektelen hozzáállást,…hogy is fogalmazzak… ahol a lojalitás fontosabb, mint a szakma.

A kamerák tájolása olyan, hogy az egyik felet (a nagyobbat, hangosabbat) optikailag kisebbnek, kevesebbnek mutassa, a másikat pedig nagyobbnak, lelkesebbnek, sőt… szebbnek, olyan „élrevasaltnak” mutassa! A televízió persze nem kép, hanem hang is, így persze a tájolás hasonló az audió-eszközök esetében is. A kommentátor pedig szintén az előbbi beállításokra programozva: akit nagyobbnak kell láttatni, azt szóban is erősíteni kell!

Minden szoftvert lehet tökéletesíteni, és kell is, mert itt is becsúszik néha egy-egy baki; a magáról megfeledkező cameraman totálba vesz olyan képeket, amiket a programozók nem tartanak megfelelőnek. Sőt, még a kameraváltásokért felelős személy is hibázhat, ott sincs valami teljesen rendben, mert az élő adásban éppen az előbbi kamera képe kerül. Nincs mit tenni, a fizikai védelem aktiválódik; a kamera elfordul, egy pillanatra a tetőt, az eget mutatja, majd megállapodik egy békésen szotyizó kisebb csoporton, akik meglepő apátiával üldögélnek valahol fent, a kakas-ülőn. Kicsik is, kevesen is vannak, nem látom pontosan, de akár az érdektelenség is eszembe juthat róluk, és (Bingó!!!) lilában vannak…

Igen, ők a valóság… legalábbis annak, aki a tévé előtt ül, és ott izgul egyik, avagy másik csapat sikeréért, vagy aki van annyira perverz, hogy magyar csapatok meccseit nézi semleges nézőként. De egy műsor nem műsor, ha nincsenek a kisebb üresjáratok közt csúcspontok! Néha nem árt, ha a futball szabályait azok betartatására hivatott személyek kissé nagyvonalúan kezelik, érdekesebb lesz a meccs, nem léphet meg egyik csapat sem nagyon…

És persze egy mérkőzésnek van utóélete; ha az ember fia/lánya edzősködésre adja a dolgát, vagy legyen mindent vivő memóriája, vagy jegyzeteljen. Most – ahogy az algoritmus előre meghatározta – egy második percben történt esemény az, amire emlékezni kell, mert egy olyan szituáció volt, ami bizonyítéka, hogy csakis a balsors, csakis a rosszindulat, és csakis más hibájából nem sikerül a győzelem! És – akár hisszük, akár nem! – ez is annak az alternatív valóságnak a részévé válik. Aki pedig nem vesz egy kis fáradtságot, és soha nem néz a dolgok mögé, megélt tapasztalatként raktározza el memóriájában, pár nap múlva pedig már, mint tényre, mint premissza hivatkozik rá, építi tovább a sosemvolt világát! Ma még csak úgy tudja, hogy az igazi szurkoló ingyenjeggyel, térítésmentes utazás keretében érkezik a mérkőzésre, de később még sok más meggyőződése is lehet…

Mondhatnánk, hogy ez nem a mi problémánk, nekünk egy a fontos, hogy megvan a tizedik!!! Igen, ez a legfontosabb, és tegyük is hozzá gyorsan, hogy ebben aztán alaposan benne vagyunk; a leprogramozhatatlan lelket, a nem megvehető emberséget, a lelket, a adtuk a győzelemhez! Nekünk ez volt a dolgunk és ezt maximálisan hozzá is adtuk, sőt, lehet, hogy ez a pici faktor (is) döntő volt tegnap éjjel.

Ez most elég volt, kellet is hozzá, de figyelni kell, hogy a gépiesség a jövőben se uralkodhasson a lélek felett!!!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

Már csak két nap! Szerda este 20 órától döntőt játszunk a Puskás Akadémia ellen. Ahogy azt az első részben megírtuk, az Újpest FC tizedik kupagyőzelmét szerezheti meg, a felcsútiak szerény történelmük legnagyobb momentumát élhetik át, sőt – már a fináléba jutással megtették ezt. Ha az előjeleket nézzük, nem lehetünk bizakodók, hiszen háromból háromszor győzött le minket idén a Puskás, különösen megdöbbentő ez annak tudatában, hogy kétszer is hazai pályán fogadhattuk Pintér Attila legénységét (összehasonlításképp: a Ferencváros és a Videoton 1-1 alkalommal verte az Újpestet a 2017-18-as bajnokságban).

Ha a Transfermarkt adatait nézzük, a Puskás kerete 9,18 millió eurót ér, az Újpesté 6,48-at. A felcsútiak kerete tényleg nem egy akadémista csapathoz hasonlít – olyan játékosokat szereztek meg, mint Ezekiel Henty (Videoton, előtte többek között Lokomotiv Moszkva), Josip Knevezic (Osijek), Denis Klinar (Ljubljana), Perosevic (Osijek – 122 meccs 39 gól). Magyarországról egy bizonyos szintig (értem ezalatt, hogy a Videoton és a Ferencváros legjobbjait nem tudják elcsábítani, bár erre voltak kísérletek – lásd Böde esete) bárkit le tudnak igazolni, így került Felcsútra éppen a Megyeri útról Balogh Balázs és Jonathan Heris. Márkvárt Dávid, Radó András, Hegedűs János, Osváth Attila mind olyan játékos, akit jó néhány hazai klub megkörnyékezett, ám mégis a Fejér megyei települést választották. Ezzel együtt is csupán az NB1 hetedik helyén szerénykednek, négy pontra csapatunktól – így a nemzetközi kupa egyedül a döntőből érhető el Pintéréknek (vagy úgy, hogy az Újpest nyeri a kupát és egyúttal megszerzi a bajnokság bronzérmét, ekkor a döntőt játszó klub is kvalifikálja magát). Ha csak a játékosok transfermarkt-os értéke versenyezne, a harmadik helyre futna be a Puskás – mi a hetedik helyet zsebelnénk be, ám ennek most nagyjából – remélhetőleg – éppen az ellenkezője fog bekövetkezni. Míg csapatunk a legfiatalabb átlagéletkorral büszkélkedhet (24,7), addig döntőbeli ellenfelünk a középmezőnyben van 26,5-ös átlagával.

A Puskás megy még Debrecenbe és fogadja a Paksot, mi utazunk Mezőkövesdre és a szezonzárón a debreceniekkel mérkőzünk meg a Szuszában. A bajnokságban tehát kvázi a kezünkben van a sorsunk, ha a Videoton nem kap ki otthon a Honvédtól és mi megszerezzük mindkét bajnokin a három pontot, a dobogón zárunk. A Puskás számára érdemi tét már nem maradt, a harmadik hely elérhetetlenné vált a Kövesd elleni szombati zakóval, a kieséstől pedig már hetekkel ezelőtt megmenekült a Pintér-csapat. Ha szeretnénk közelebb jutni ahhoz, milyen felállásban küldi ki a vezetőedző a felcsútiakat a Groupama gyepére szerdán, érdemes megnézni a két héttel ezelőtti csapatukat, hiszen ellenünk talán nem akartak mindent megmutatni magukból, a Kövesd ellen pedig néhány ember padon kezdett, noha a döntőn minden bizonnyal lehetőséget kap a kezdőtizenegyben. Szombathelyen a Hegedüs – Poór, Hegedűs, Spandler, Trajkovski – Zsidai, Molnár G., Balogh, Szakály – Perosevic, Henty összeállításban kaptak ki Pintérék 3-2-re, a felcsútiak mindkét gólját a Fehérvárról kölcsönkapott Henty szerezte. Újpesten bekerült Bacelic-Grgic, Márkvárt, Diallo és Knezevic.

A mieinkkel könnyebb a dolgunk, Pajovic biztosan kezd, a védelem tengelyében Bojovic és Litauszki kaphat szerepet (noha Kálnoki az elmúlt időben kiszorította a légióst, így előbbi helye erősen kérdéses), balhátvédként egészen biztos, hogy Burekovic játszik (ráadásul Mohl megsérült Szombathelyen), a jobbhátvéd posztján vélhetően Balázs. Így Pauljevic mehet egy sorral előrébb, Nagy Dániel felépült, így nincs akadálya játékának, Obinnát nem fogja kihagyni Vignjevic, Novothny helye betonbiztos. Kérdéses lehet Obinna posztja és ezzel szoros összefüggésben Zsótér helye a kezdőben. Ha Obinna Szankovics kárára kezd, Zsótér is kifuthat a srácokkal a gyepre, ellenkező esetben Obinna kapja a szélt és Donát a második félidőben állhat be. Onovo minden számítás szerint bizonyíthatja, hogy képes stabilitást adni és fontos passzokkal előrukkolni.

Pajovic – Balázs, Bojovic (Kálnoki), Litauszki, Burekovic – Onovo, Obinna – Pauljevic, Nagy D., Zsótér – Novothny

Az újpesti út a döntőbe kissé rögös volt, noha igazán komoly ellenféllel nem kellett megmérkőzni. Kezdésként az Öttevénynek gurítottunk egy hatost (Tischler [4], Simon K., Pávkovics), utána Gödöllőn Tischler mesterhármasával érdemeltük ki a továbbjutást. Ezután a Vecsést ütöttük ki, Kálnoki, Simon K. és Selmani góljaival, Tischler duplájával. Tavasszal viszont azonnal NB1-es ellenfelet sorsoltak nekünk, a mumus Paks azonban ezúttal semmilyen problémát nem okozott (2-0 és 2-0, Nagy D. dupla Újpesten, idegenben Obinna és Tischler). Emlékezetes, hogy az első mérkőzést a rossz pályaviszonyok (szakadó hóesés) miatt elhalasztották, de így is mostoha körülmények között léphettünk pályára a Szuszában.

Az MTK ellen egy gyors gólváltást követően végül Obinna beadásából Nagy Dániel találta jelentette a különbséget, ekkor még talán nem is sejtettük, milyen nehéz dolgunk lesz a visszavágón. Az MTK Kanta góljával gyorsan jó helyzetbe került, aztán hiába egalizált Novothny a második félidőben, Kanta büntetőből talált be, rá néhány percre Deutsch hatalmas gólt zúdított Pajovic kapujába. A hajrában aztán góllá érett nyomásunk, Novothny második találatával idegenben lőtt góllal meglett a továbbjutás.

A Balmazújváros ellen is hazai pályán kezdhettünk, az első félidőben a szezon egyik leggördülékenyebb játékát láthattuk Pauljevicéktől, szünetben már 2-0-ra mentünk (Nagy-dupla). Aztán némileg érthetetlen módon magunkra húztuk a vendégeket és bár elsőre Arabuli csak a keresztlécet találta el, néhány perc múlva közelről nem hibázott (2-1). A visszavágón nehéz pillanatok után megkönnyebbülés volt a játékvezető mérkőzést végét jelentő jelzéseit hallani.

A Puskás a hatodik körben (ami számukra természetesen az első kör) Kaposváron nyert 3-1-re (Prosser, Perosevic, Latifi), érdekesség, hogy a hazaiakat erősítette az előző kupagyőzelmünknél még Újpesten játszó Nagy János. Egerben jóval simábban, 6-0-ra győzött Pintér csapata, aztán a Ferencvárost korábban búcsúztató Kisvárda ellenében is megvolt a továbbjutás (Diallo korai góljával).

Hiába nyert havas meccsen a Zalaegerszeg otthon a Felcsút ellen, otthon hosszabbítás után Perosevic megszerezte a továbbjutást jelentő találatot. Amikor már Balogh Balázsék kiesését vizionálhattuk (DVTK ellen otthon 0-1), tudott újat mutatni az alakulat és verte simán Bódogékat Miskolcon (3-0, Perosevic, Knezevic, Henty). Az elődöntőt pedig már az első kilencven percben eldöntötték, a vendég Debrecent 4-0-ra verték agyon, már a 43. percben 3-0 állt az eredményjelzőn (Henty duplázott, Perosevic és Knezevic talált még be), így a debreceni visszavágón elszenvedett 2-0-ás vereség senkit nem érdekelt.

Bár az elmúlt években újpestiként hozzászokhattunk a lelátón is kiélezett kupafinálékhoz (DVTK majd FTC), most egyértelmű Újpest-fölény lesz a lelátón, noha a hazai (Puskás) szektorokba is relatíve szépen fogynak a jegyek. Kb. 3000 jegyet kaptak (C3 és C4), több mint 1300 elfogyott. Nálunk természetesen sokkal nagyobb mértékben veszik a szurkolók a belépőket, a C6-os és a D3-as szektor már betelt (kb. 3000 hely). Valamivel kevesebb mint 3000 jegy áll még rendelkezésre a lila-fehér fanatikusok számára (a hétfő déli állapot szerint)!

A mesterségesen, közvetlenül és leginkább közvetetten érkező állami pénzekből felpumpált felcsúti csapat ellen nagyon nehéz dolgunk lesz (mindezt megspékelhetjük azzal, hogy Pintér csapatai ellen nem vagyunk túlzottan eredményesek), de a kvázi hazai pálya sokat lendíthet Litauszkiékon a nehéz helyzetekben. Felemelő pillanat lesz, ahogy a nagyjából kilencezer lila-fehér érzelmű szurkoló összegyűlik a stadionban, ráhangolódik a meccsre, majd – reményeink szerint – 21 óra 50 perc körül ünnepli a kupagyőztes újpesti csapatot!

Mindenki lila-fehérbe! Hajrá Lilák!

Bent van a csapat a fináléban! Vegyük most úgy, hogy a látvány nem érdekes, csak az eredmény számít és felejtsük el a ránk annyira jellemző fanyalgást. Örüljünk hát, hogy a csapat ismét ott van a döntőben, 2014 és 2016 után, a Duchatelet időszak 3. MK döntőjére készülhetünk. Bár évekkel ezelőtt a honi kupasorozatnak túl nagy presztizse még nem volt, mára javult a helyzet. Ugyan messze még az angol, német vagy akárcsak a francia sorozat fontossága, de pici lépésekkel talán haladgatunk. Ahhoz, hogy ez a helyzet tovább javuljon, elsősorban sok néző kellene. Ahhoz meg jó meccsek. A jó meccshez meg sok néző... Áhhh ördögi ez a kör, nem tudni hol lehet ebből kitörni. Illetve...

Épphogy befejeződött a Balmaz elleni 2. meccs, amikor elkezdett csörögni a telefon. Hajnal kettőig jöttek a hívások és az üzenetek, majd reggel fél 8-tól újult erővel ismét. Mindenki azért telefonált, hogy "kell-e kártya, lesz-e lilabusz, mennyibe kerül a jegy és hasonlók. Szóval érdeklődés lenne bőven, de amikor eljutunk az "apróbetűs" részhez, mindenkinek lelohad a farka kíváncsisága. A döntő 23.-án, szerdán este 8-kor lesz...

"Na de ha hosszabbítás és tizenegyesek lesznek, akkor az ünnepléssel együtt majdnem éjfél mire vége az egésznek, és akkor indulunk haza." Az utazás "egy", "másfél", "van akinek "több mint 3 óra", "másnap a gyerek iskolába kell menjen, így nem tudunk felmenni..."

Hát ez az...

A Magyar Kupa döntője hétköznap lesz megrendezve! Felhívtunk az MLSZ MK szervezésért felelősét, aki elmondta, hogy nagyon sűrű a versenynaptár, és a válogatott programja, valamint a nemzetközi kupában induló csapatok menetrendje miatt egyszerűen nem volt más időpont. Azt is elmondta, hogy a teljes lebonyolítás egyeztetve lett az összes klubbal, és ők elfogadták a szerdát, és ha valaki igazán látni szeretné a döntőt, az megoldja, hogy ott legyen. Nem volt nagyon ellenszenves az ember, csak kissé kioktató. Természetesen sok érvet magunk is ismerünk, (TV, rövid nyári szünet stb) néhányat el is fogadunk, de egy valamit szeretnénk mi is elmondani a kedves MLSZ-nek. Jó lenne a lovat megfordítani a lovas alatt, mert ma már nem úgy működik a sztori, mint 30-40-50 esztendeje. Akkor történhetett bármi, az emberek elmentek a meccsre, mert 1. nem volt más, 2. volt színvonal. Most bőven van más, és nincs színvonal. Ma már nem illeszthető bele egy család életébe az, hogy a gyerek hajnal 3-kor kerül ágyba, mert előző nap meccs volt. Amikor én voltam felső tagozatos, a fiúkat hétfőn nem feleltették, mert alig hallhatóan, de azt is igen rekedten rebegtük el, hogy nincs hangunk, mert szombaton bajnoki meccs volt. Ma ezt az érvet minden pedagógus kimosolyogná. Annyi a követelmény a suliban, hogy egy másnapi szülői "igazolás" stikában egyszerűen nem fér bele. Szóval a messze lakók, a gyerekesek kilőve. Nem is igazán ez a bántó, hanem az, ahogy ezt a kérdést az MLSZ kezeli. A beszélgetés során elhangzott, hogy egy bizottság egyeztet a Kupa versenykiírásáról az érintettekkel. "Kik az érintettek?"-kérdeztem, mire az volt a válasz, hogy a "klubok"... Magyarán a szurkolók nem azok.

Na ez látszik a szemléleten, kedves MLSZ!

Hajrá Lilák mindörökké!

Nem kell új címer!