Vélemény

Messziről indítok, de kérem, ezúttal olvassátok el! A Kispest elleni mérkőzés műsorfüzetéből kiderül, hogy az UFC nem számolja a Hadimérkőzés 1915őszén megrendezett 11 fordulós bajnokság során elszenvedett vereséget. Ez jogos, mert ezt a szövetség sem ismeri el hivatalos, első osztályú bajnokságként. Érdekesség, hogy csak minősítő mérkőzések lejátszása után sikerült bekerülni az elitbe, ugyanis az I. osztály tagja csak a tavaszi ligabajnokság 1-10. helyezettje maradt. A további két helyért nyolc csapat kieséses rendszerben, minősítő mérkőzéseken küzdött meg. Bár az előző, 1913/14-es bajnokságot csapatunk a 7., míg a 1914 őszén megrendezett ún. Auguszta-serleg sorozatot a 9. helyen zárta csapatunk, mégis „osztályozót” kellet játszania. Sokat mond a helyzetről, hogy a 2015-ös ún. Ligabajnokságról nem sikerült hiteles adatot elérnem…

Hogy mindez miért történt? Már akkoriban is erős volt a IX. kerületi lobby, akik mondván, hogy az Újpest vidéki csapat (Újpest tényleg csak 1950-ben csatlakozott a Fővároshoz!), minden követ megmozgattak annak érdekében, hogy ne szerepeljünk az első osztályban. És nem ez volt az első (sikeres!) próbálkozásuk! Aztán – a korabeli szurkolókat és sajtót is alaposan meglepve – csapatunk 2015 őszén a 6. helyen végzett. Eza 12 csapatos bajnokságban középszer, de mindenki tudja, hogy ezután mi következett! Az Újpest immár 103 éve megszakítás nélkül része a hazai elitnek, és nemzetközi szinten is csúcstartó a lejátszott meccsek számát tekintve! Közben érmek, elsőségek, sikerek kísérték útján a klubot.

Ennél rövidebben nem tudtam összefoglalni azt, amit az Újpest jelent – nekünk szurkolóknak. Ha valaki esetleg közvetítené a klub felé az itt leírtakat, nagyon hálás lennék, mert halvány lila elképzelésem sincs, hogy a vezetők mit gondolnak arról, hol vannak, mit képviselnek, amikor LILA-FEHÉR mezben pályára küldik játékosaikat!

Amit a lelkem és a szívem mondat velem, azt már régen, és sokszor leírtam, ezért most újra a számokhoz térek vissza. Nem, semmiféle stat-adat, vagy ilyenek nem lesznek, csakis és kizárólag a legfontosabbakra hagyatkozom.Már csak azért is, mert olyan fennkölt fogalmak, mint stílus, identitás már rég nem fér bele (azt minimum jó 10 éve buktuk), csak a pontokat, és a gólokat vettem górcső alá. Ezek is statisztikai adatok, ha úgy tetszik, de ezekért az adatokért játszanak a csapatok – ha már a szurkolóikért nem képesek…

Nézzük meg tehát, hogy - mióta összeállt a belga-szerb kettős -, mit tud csapatunk! Bár szívesen tenném, de nem tudom a kérdést kihegyezni csak az edzőre, vagy csak a tulajdonosra. Ennek oka, hogy a keret minősége pénz kérdése (is), az adott keretből kihozott maximum pedig ingoványos talaj, leginkább szubjektív megítélés kérdése. Tény viszont, hogy az „elmúlt nyóccév” során a keret értéke jellemzően az Nb1 középmezőnyébe tartozott – ahogy a csapat teljesítménye is. A magam részéről ilyen hosszan regnáló együttműködéstől azt várnám, hogy eredményekben is megmutatkozik az építkezés: akár gyors, akár lassú folyamatként, de ilyen időtávon már látni kellene, hogy merre tartunk!

Kezdem ott, hogy a 2013 októbere óta (innen számítható a belga-szerb kooperáció) tartó időszakban a meccsek mindössze 36%-át sikerült megnyerni, mellette pedig volt 34% döntetlen, valamint 30% vereség. Ez nekem körülbelül a véletlen kategória, a hosszú adatsor alapján (186 mérkőzés) bármi lehet az eredmény, de a döntetlen és a vereség együttes 64%-os aránya döbbenetesen magas érték! De nem csak ez „hasogatja a fülem”, hanem a mindössze +19-et mutató gólarány is felér egy giga halláskárosodással… és azt még nem is említettem, hogy hazai közegben (ami nálunk sokszor nem igazán hazai!) -8 a lőtt és kapott gólok különbsége!

 

A fentiek táblázatban:

Ugye-ugye… Nem elég, hogy a döntetlenek és vereségek aránya rettentő magas, a 3 pontos rendszerben még extra terhet is jelentenek. Az 50% alatti összteljesítményre nincsenek szavak, számomra azt jelenti, hogy egy kiesés – a csillagok szerencsétlen együttállása esetén – bármikor beüthet! Mielőtt bárki is tollat ragadna azzal, hogy feleslegesen gerjesztem a feszültséget, emlékeztetném arra, hogy szerencsés csillagzat alatt meg beesett az ajtón egy bronz… Na nem ám azért, mert akkor különösen jó csapatunk volt, hanem azért, mert a többi 11 olyan eredményeket produkált, hogy a mi csapatunknak kellett több tankolással, vízum nélkül kilátogatnia Bakuba…

Egyes fizetett bértollnokok még mindig mondhatják azt, hogy „ezek az összesített adatok nem mutatják meg a fejlődést”, ezért (csakis a kedvükért!) gründoltam idősoros adatokra épülő grafikonokat is. Nézzük meg hát, milyen fejlődést láthatunk a szerzett pontok számát tekintve:

  

Talán nem kell sokat magyarázni, de mégis fontosnak tartom megjegyezni, hogy a szinte egyenes vonal azt jelenti, hogy a belga-szerb éra 186 meccse alatt semmi nem változott. Eredményességünk éppen olyan, mint együttműködésük kezdetén, amit megfejel a tény, hogy az utóbbi időszakban mintha még ez az igencsak lapos görbe is kezdene lefelé konyulni… Miután gólokból lesznek a pontok, nézzük meg, hogy állunk ezen a téren:

Nem nehéz észrevenni, hogy valamikor a 70, meccs környéke óta (2016 február, azaz 3 és fél éve!) semmi változás nincs! A gólkülönbség megfeneklett olyan +20 körül, azóta megy a stagna, és az utóbbi időszak itt is rendkívül csúfos eredményeket mutat… A jelenlegi +19 is inkább hiba a mátrixban, semmint „normális”.

De menjünk tovább, bontsuk kisebb szeletekre a produktumot! Az elsőként beemelt táblázatban hazai és idegenbeli pontokat, és gólokat is feltüntettem. Tudom, ezekre az adatokra azonnal lecsapna a bértollnok kommandó, meg a klub elvtelen vezetése, hiszen azt láthatjuk, hogy gyengébben muzsikál itthon a csapat, mint idegenben. És persze az a játékos, aki nem érti, hogy miért szól kórusban a „kurv@gyenge”… Nos, számukra van egy kis meglepetésem (ha még mindig nem lenne világos…):  a hazai és idegenbeli meccsekre bontott grafikonok pontosan megmutatják azt a törést, amit a vitatható nemi identitású belga okozott a címer jogellenes eltávolításával! Lássuk:

*: a lejátszott meccsek 20%-a nem a Szusza Ferenc Stadionban került megrendezésre

Nem tudom, hogy kinek tűnt fel, de valahol úgy az 52.-53. meccsek környékén van egy törés a grafikonokon. A hazai meccseken egyre kevesebb gól és pont (!!!) születik, míg idegenben egy stagnálás után még van is egy kis felívelés, hogy mára ezt is sikerüljön majdnem kinullázni... De mikor is volt a belga-szerb éra 105 körüli (azaz az 52.-53. hazai, illetve idegenbeli) meccse?

Nos, ez éppen 2017 közepére esik, amikor… Na mi történt akkor? Semmi különös, biztosan nagy meleg volt (ez garantált, mert a belga nagyon elemében volt!). Sütött a nap, sokan már szabadságon voltak… és egy pillanat alatt véghez vitt jogtiprás eltörölte az egyetlen, igazi címert. Nem is tudom, de aki maga alá szarik, nem panaszkodjon, ha büdös van! Ha „kurv@gyenge”, vagy „b…i belga”, vagy „Vignjevic takarodj” megy a lelátóról, nem kell meglepődni, és különösen nem kell az áldozati bárány szerepében tetszelegni!

Mert bizony, nem „csak” a klub vezetése olyan amilyen (ezúttal elhagyom a barokkos jelzőket, úgyis tudja mindenki mire gondolok), a csapat a „fejétől bűzlő hal”-ként vergődik meccsről meccsre. Ami bizony kurv@ gyenge!!!

Bértollnokok, most adott a feladat, tessék ebből kihozni valamit, ami nem fröcsög a gazdi altestéből áradó nedvektől, itt egy nemtelen feladat, amivel az alja alá küzdhetitek magatokat! De tudjátok mit mondok? Nem érdekel lucskos ajnározásotok, még meg is bocsátok minden aljasságot, ha egyszer végre képesek lesztek elmondani a klub vezetésének azt a mondatot, hogy;

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉGRE!

 

Ui.:

A középszarra csak a középszar kíváncsi, az Újpest szurkoló pedig nem alkesz-drogos-bűnöző, akkor sem, amikorkifejezi nemtetszését, hanem IGÉNYES SZURKOLÓ! Erényei között megtalálható a TÜRELEM, a HŰSÉG. De ne feledje senki, hogy a BÜSZKESÉG éppúgy a sajátja, mint az ERŐ! Ti, akik visszaéltek mindezekkel, könyörögjetek, hogy ne tudjátok meg, ez utóbbi mi fán terem!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

A következőken arra keresem a választ, hogy mit érhet a pénz, mit lehet megvenni érte, és mit nem… A téma persze most is szeretett csapatom körül forog, mert kíváncsi lettem, hogy mit is ér a mindenkori keret, az abba betett és abból kivett pénzek egyenlege. Nézzük hát!

Ha tulajdonosként azt szeretném, hogy a lehető legkisebb befektetés hozza a lehető legnagyobb eredményt, akkor a feladatom nem lenne más, mint összevetni az egyes évek eredményeit a keret értékével. Az más kérdés, hogy a jelenlegi vezetés nem ezt célozza! Érzésem szerint a középcsapat státusz nekik éppen megfelelő, vagy – másik olvasatban – a rendelkezésre bocsátott összeg eleve meghatározza a csapat státuszát. Ezt nem tudhatom, de a tények még mindig makacs dolgok!

Nézzük meg hát, hogy az egyes években elért helyezések hogyan viszonyulnak az adott év szeptember 1-én mérhető játékos-értékhez! Előre tudható, hogy a pénzbeli érték és a helyezések nem mutathatnak egyenes arányosságot, hiszen az eredményekben nem kevés emberi tényező is szerepet játszik. Íme:

Egy kis magyarázat a kifejtős rész előtt:

  • Függőleges tengely: az elért helyezések
  • Vízszintes tengely: az augusztus 31-én mérhető játékos-érték (forrás: transfermarkt)
  • Lila pontok: az adott bajnokságban évben elért helyezés, és az adott bajnoki év kezdetén, augusztus 1-én kimutatott játékos érték (teljes keret)
  • Halvány lila mező: az ezen a területen elhelyezkedő pontok a játékos-értékhez képest felülteljesítő éveket jelölik
  • Fehér mező: az ezen a területen elhelyezkedő pontok a játékos-értékhez képest alulteljesítő éveket jelölik

Ezek alapján azt tudom mondani, hogy a 2016-os hetedik, illetve a 2017-es harmadik helyezés alkalmával csapatunk túlteljesített, a 2012-es, 2014-es és 2015-ös helyezések a keret értékének megfelelő helyezéseket hoztak, míg 2011 és 2018 az alulteljesítés évei voltak. Fontos kiemelni, hogy ebben az összehasonlításban csak csapatunk önmagához mért teljesítményét vizsgáltam! De mi a helyzet akkor, ha a többiekhez – nálam praktikusan az első helyezetthez! – viszonyítunk? Erre az első helyezetthez képest elért pontszámok adnak támpontot:

Logikusan azt várnám, hogy minél magasabb a keret értéke, annál kisebb a különbség az első helyezetthez mért pontszám tekintetében. De ez közel sincs így! Csak három bajnoki kiírásban (2012/13, 2016/17, 2017/18) volt kimutatható a keret értékéhez mért kisebb különbség. A 2013/14-as és a 2014/1-ös bajnokság során megközelítőleg a keret értékéhez mérhető különbség alakult ki, míg a többi évben alulteljesítést láthatunk.

Eddig ez elég száraz volt, de megpróbálom a lényeget összefoglalni pár mondatban:

  • A transfermarkt által kimutatott érték és az eredmények jobbára egy irányba mutatnak, de vannak évek, amikor ez nem érvényesül, tehát az emberi tényező igenis hatással van az elért eredményre.
  • Hosszabb távon azonban az érték meghatározója az elérhető eredménynek, de legalábbis korlátossá teszi e maximumot.
  • A vizsgált időszak nyolc éve alatt (2011 –2018) csak két év volt olyan, amikor egyértelműen felülteljesítő volt csapatunk abban a mozgó inercia-rendszerben, ami az élvonalat jelenti a hazai labdarúgásban: 2016/17 – 7. helyezés, 2017/18 – 3. helyezés.

És mi következik mindezekből? Nos, nem nagy varázslás arra jutni, hogy a keret értéke nem megfelelő, mert a felülteljesítő években is csak középmezőnyre volt képes csapatunk, 2017/18-as eredmény pedig inkább hiba a mátrixban, semmint „normális” eredmény.

Ez pedig számomra csak egyet jelent: a megjelölt célok nem vehetők komolyan, mert ehhez nincs meg a megfelelő keret, a tulajdonos sokkal inkább a stabil középcsapat koncepcióra igyekszik optimalizálni a mindenkori keret minőségét. Anyázás, buzizás nélkül, pusztán matematikai alapon bizony az eredmény ugyanaz: nincs semmiféle fejlődési pálya, nincs sportszakmai cél, nincs sikerekre hangolt működés a klubnál, a tulajdonos ezeket csakis és kizárólag a külvilág felé tálalja, mint (romlott) ételt…

A számok persze nem mindenhatók, de sajnálatos módon egyirányba mutatnak érzésekkel, a meccsen látottakkal, a pletykákkal, és tényekkel. A következtetés? Meghagyom mindenkinek a maga álláspontját, de kérem figyelembe venni a fentieket is az álláspontok kialakításánál.

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Mit kíván a szurkoló, ha az Újpestért dobog a szíve? Ez a kérdés foglalkoztat napok óta, mert a diósgyőri győzelem után sem volt felhőtlen öröm köreinkben. Miért? Hiszen nyertünk, nem? Az okokat próbáltam felfejteni.

Nálam ott jött be az első fals a hétvégi meccsel kapcsolatban, amikor a közvetítést felvezető műsorban a szakértők azt fejtegették, hogy a BAZ-megyeiektől várják a kreatív játékot, tőlünk pedig a szervezettséget. Hát hol tartunk? Mi lett az Újpest-stílusból? Semmi, egyszerűen elveszett, nem létezik, megszűnt! Ha most valaki arra gondol, most azt kérem számon, hogy úgy kellene játszani ma is a focit, ahogy a ’70-es évek nagy csapata tette, az erősen téved. Nem, azok az idők elmúltak, ma már az iram, azellenfelek működése teljesen más, ugyanakkor nem ártana, ha a korábbi játékból a ma alkalmazható elemek legalább nyomokban felfedezhetők lennének.

Nem, egyáltalán nem fogok most nosztalgiázni, de a klubházban meg kellene érteni azt, hogy az újpesti közönség - a dicső múltat megélve, vagy utólag átélve – a hazai mezőny legigényesebbje. Nem csak az eredmény számít, hanem az is, hogy azt miként éri el csapatunk! Sokszor hallom magukat szakértőknek kikiáltóktól, hogy a szurkolót csak az eredmény érdekli, és ha majd jönnek az eredmények, akkor több szurkoló lesz a stadionokban. De kérem! Ez csak a problémák elkenésének egyik szófordulata a sok ezer közül, amivel már évtizedek óta etetnek! Igenis, nagyon nem mindegy, hogy mit látunk a pályán, amit fociként próbálnak eladni nekünk! Ma eredmény kevés van és foci helyett is csak küzdelem - foltokban. 

De vannak itt ettől sokkal prózaibb tényezők is. A klub vezetésének komolyságát mi sem mutatja jobban, mint hogy nem sikerült hat cserejátékossal megjelenni a padon. Ez nem egy „megyekettes” találkozón történt meg, hanem az élvonalban. És nem ám Alsószörcsög csapatánál, hanem nálunk! És a padon helyet foglalók közt is voltak sérültek…

Továbbmenve; csatár poszton és bal oldali védőként is kényszermegoldásként odaállított játékosok léptek pályára! Ne tévesszen meg senki Obinna – egyébként csodálatos! – gólja, hiszen a találatot valójában bal szélső pozícióból befelé cselezve érte el. Biztos, hogy tudják a klubházban, hogy melyik csapat az, amit vezetnek? Azt már meg se merem kérdezni, hogy vajon érzik-e azt a felelősséget, amit a klub múltja rótt rájuk? Nem úgy tűnik...

És egyre kevesebben, mert a fentiek – a címer-ügy, és hasonló húzások – egyre többeket riasztanak el attól, hogy személyesen kilátogassanak, netán elutazzak idegenbeli meccsekre. Amikor osztályozót kellett játszanunk, amikor éppen nem ment a játék, korábban akkor is kitartott a közönség, nem igazán látszott a nézőszámon az, hogy hol helyezkedik el a tabellán csapatunk.

Mit lehet tenni? Én itt, ezen a felületen csak azt, hogy a klub vezetői, alkalmazottai, és persze tulajdonosa számárra olvasásra ajánlom a fentieket. Tudom én, hogy mostanság nem fontos a szurkoló, mert a komoly pénz nem onnan érkezik, de sok érv szól(na) mégis amellett, hogy elkezdjen végre dolgozni a klub a szurkolókért is. És – láss csodát! – ez a végén még komoly pénzeket is hozna annak, aki csakis és kizárólag pénzben mér mindent…

 

HAJRÁ LILÁK MINDÖRÖKKÉ!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

"Dibusz: Kevés ilyen szintű mérkőzést játszunk, ezért hibáztunk annyit"

Soha nem mertem arról álmodni, hogy éppen a kegyelt jön rá arra, hogy maga alatt vágja a fát azzal, hogy kiiktatva a versenyt, gyakorlatilag ölébe pottyantják a bajnoki pontokat, győzelmeket, kiváltságokat, bajnoki címeket. Azzal, hogy az összes befolyásolható körülményt az állami gondozott csapatok örömére, kedvére fordítja a szövetség, a játékvezetői testület és a fegyelmi bizottság, kiheréli a versenyt, eldönti a helyezéseket vagyis megváltoztatja a sport egyetemleges célját, mely nem más, mint egyenlő feltételeket biztosítani a kűzdő felek számára.

A bajok akkor kezdődnek, amikor az ernyőt tartók hatásköre elfogy. A könnyen szerzett bajnoki arany után vizszintes pályákon kell megmutatni a vírtust, sőt nem kizárt, hogy enyhe emelkedőre állítják a gyep dőlésszögét. Ilyenkor persze megy a visítás, de ma átszakadt egy gát és olyan felismerésre, egyben kinyilatkoztatásra ragadtatta Dibusz Dénes, mely előtt meg kell emelni a kalapunkat. 

Amikor a kupagyőzelmek és bajnoki címek megérkeznek, mindenki mosolyog. A kijózanító pofon most érkezett meg és mosoly helyett döbbenet, csalódottság, tehetetlenség terült szét az arcokon. Ez jusson az eszetekbe Dénes legközelebb amikor meglátod, hogy az Újpest ellen ismételten kétszer játszotok otthon, amikor a stadiondömpingben fürdő ország kupadöntőit sehol máshol nem lehet lejátszani, csak a Groupamában, amikor a Vidivel kizárólagos opciótok a kupameccsek miatti bajnokik halasztása, amikor nyilvánvalóan kettős mércével hozzák a fegyelmi döntéseket, amikor folyamatosan előnyt élveztek a TV közvetítéseknél, amikor a derbiken alig engedik át csapatunkat a félpályán a játékvezetők, amikor az egymás elleni kupadöntőre adminisztratíve akadályozzák, hogy azonos számú zöld és lila legyen a stadionban és sorolhatnánk...

Minden esetre szavaid tükröt tartottak nem csak a zöld híveknek, hanem labdarúgásunk irányítóinak is!

Az A.E. Bizottság örökérvényű Putty Putty című száma jutott eszembe arról, amit szombaton focimeccsként próbáltak eladni. Ma (vasárnap), amikor különböző felületeken olvasom a szurkolói hozzászólásokat, megint Lugossy László szövege jut eszembe. Így:

-Mit látsz, Laca?

-Kicsit halkabban kérdezd, mert nem látok olyan nagyot.

-Mit látsz?

-Egy nagy segget látok!

-Na, hát ez már valami.

-De nem is látom! Lehet, hogy csak hallucinálok!

Így van, semmit nem látok, csak egy nagy segget, ami ráadásul éppen a rendeltetésszerű használat, ésa tisztálkodás közti – normál esetben átmeneti… - állapotában jelenik meg lelki szemeim előtt. Ez már önmagában is baj lenne, de a látvány régen idült jelleget öltött! Ha így nézem, a buditető akár indokolt is lehetne a mezeken – de nem nálunk! Valahol a végeken, kisebb városok, vagy falvak feltörekvő klubocskáinál lenne helye ilyesminek, ahol egy normális futball-közegben a szarból kellene várat építeni. De ez messzire vezet, sepregessünk csak a saját portánk körül, mert van/lenne mit eltakarítani!

Mérkőzés. Ahogy a felkészülés során, úgy most is egy olyan lila-fehér csapatot láttunk kifutni a pályára, aminek halvány elképzelése sincs arról, hogyan juttassa el a labdát az ellenfél kapujába. Akit ez meglepett, az sürgősen mutassa meg orvosnak, mert már évek óta tart ez az antifoci. A mutatott játék alapján a legjobb elérhető eredmény a 0:0 arányú döntetlen. Ha gólt kapunk, a mérkőzés megy a levesbe.Sem ütemet, sem stratégiát, sem felállást nem tudunk váltani. Megy a darálás… De ez csak az én véleményem, mondhatjátok. Nézzük meg akkor, hogy az elektronikus felületeken fellelhető beírások, hozzászólások szerzői mit mondanak!

Persze a vélemények nem azonosak. Van egy kerekítési tételként is láthatatlan méretű törpe minoritás, melynek osztódással szaporodó tagjai jól megválasztott lélektani pillanatokban pörgetik fel propagandagépezetük fordulatszámát. Most éppen kitették üresbe a gépet, mert határtalan kreativitásuk sem elegendő ahhoz, hogy az épp használatban lévő giga-segget szépségkirálynőnek mutassák. Nézzük hát, hogy a többség miként is vélekedik!

„A jobb oldalunk eddig egy kalap szar. A kaput még nem sikerült eltalálni.”

„Elképzelhetetlenül szarok vagyunk. A Puskás (szerk.: Felcsút!) már ötöt rúghatott volna simán.”

„Szar szezonkezdet, annál is szarabb játék, pipa, lapozhatunk. Aki mást várt, az sürgősen álljon le a kábsziról.”

„Azt csináltak velünk, amit akartak. Ez igenis edzői csőd. Az utóbbi egy évben már csak véletlenül rúgunk gólt, szemlátomást még a csapat sem hiszi el, hogy amit csinál.”

„Egységesen szar a csapat. Senki nem lóg ki a sorból. Nem lesz ebből csapat.Ismét el lett baszva egy év, pedig el sem kezdtük.”

„Tragédia az egész. Döbbenetes… A közönség frusztrált, a csapat teljesen formán kívül.”

„Ha a saját szurkolói kigúnyolnak a szépvoltfiúk-kal és tapssal egy csapatot. Most kezdődött a szezon és mentálisan a padlón vagyunk, óriási gondok vannak.”

„Ilyen jellemtelen klubvezetést és tulajdonost még nem láttam. Már tavasszal látni lehetett, hogy gyenge a keret, ehhez képest volt pofájuk erősítés nélkül nekivágni a bajnokságnak. És hazudozni a Médiának szurkolóknak, hogy a nemzetközi indulás a cél. A valódi cél a bennmaradás semmi több nem tudom mikor lesz vége ennek a borzalomnak!”

„Ilyen rossz magyarázkodást még nem hallottam tőle. Viszont én is tartom a véleményem, hogy a legnagyobb gond a belga.”

„Értékelhetetlen fos meccs volt,teljesen megérdemelt és méltó a címerhez,belgához, hozzáálláshoz.”

„Egyébként ez az intráda a bajnokságba, tipikusan a belga-szerb kettős hozzáállására, munkájára jellemző volt.”

Azt hiszem elég lesz ennyi is. És a fentieket csak egyetlen napon született beírásokból idéztem… Most szólok, hogy az „idény eleji forma”, az „augusztus végéig még lehet igazolni”, a „szurkoló érzelmi lény, de egy klub az kőkemény pénzügyi kérdés”, a „fokozatos építkezés”, a „türelmet kérünk”, és „a következő fordulóban kijavítjuk”, meg az ehhez hasonlatos lózungokat felejtse is el a propaganda-gépezet kreatívja! Nem, kedves Arctalan Védegylet, nem lehet ezt már védeni, tegyétek le a fegyverta tollat, engedjétek el a billentyűzetet, már így is több ideje harcban álltok, mint a hős új-zélandi katonák Tobruk alatt…

Nézzetek körbe, csodálkozzatok rá a való világra! A magyar foci ékköve, mely legendák sorait adta a világ labdarúgásának, romokban van… Nincs komoly sportszakmai cél, a tutista, bentmaradásra bazírozó tulajlépten-nyomon ellenségeket szerez magának. A szurkolók, a versenytársak, az MLSz, mind-mind ellensége, mindegyikkel vitában áll, és senki nem állítja meg az őrültet, aki forgalommal szemben vezeti az Újpest tizennégykarátos autóját!

Vagy talán az a végtelenül türelmes szurkolói csoport lenne a felelős minden bajért, aki még mindig kitart, és tiszta helyzetet akarva képes tárgyalóasztalhoz ültetni az UTE és az UFC vezetőit? Netán azok a csapatok, melyeknek vezetői – élve a kínálkozó lehetőséggel – minden létező pénzt felhajtanak, csak hogy csapatuk sikeres legyen? Vagy netán az az MLSz - ami nem mellesleg a bajnokság szervezője… -, melynek vezetői magánbeszélgetések során elmondják, hogy a tulajdonos „úr” ott tesz keresztbe nekik, ahol csak lehet? Netán elvárható lenne, hogy egy klubbal szemben elnézőbbek legyenek, mint a többiekkel, miközben előbbi vezetői folyamatosan vitában állnak a sportági szövetséggel, és előírásait nem tartják be? Vagy talán azok a politikusok tehetők felelőssé, akik a Sporttörvény módosítását megszavazták?

Miután körbenéztetek, nyissátok ki füleiteket! Hallottátok, hogy mit skandáltak a szurkolók? Talán nem jogos követelés, hogy egy törvénysértő címercserét nem fogadnak el? Azt meghalljátok esetleg, amikor ellenfelek, vagy éppen riporterek, kommentátorok lesajnálóan beszélnek csapatunkról? És észrevettétek már, hogy mindez azért van, mert amit a pályán látnak, azt ők sem szépségkirálynőnek látják? Vagy netán akkor sem volt nyitva a fületek, amikor dobogóról, meg kupagyőzelemről beszéltek tavaly a klub vezetői? Nem vettétek le azt sem, hogy idén is hazudnak?

Kicsit sem kedves Arctalan Védegylet! Itt a végén meg kell jegyeznem, hogy nekem semmi bajom nincs a véleménnyel, annak szabadsága tisztelendő dolog, ugyanakkor nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy esetetekben a motiváció nem belsőtökből fakad. De nekem ez sem probléma, nyitott szemmel járok, elég jól hallok, ezek alapján pedig pontosan kialakult véleményem van. Méghozzá a sajátom! Mert itt bizony jeleznem kell, hogy az sem lesz jó stratégia, hogy „akkor most ez a csávó az UTE embere”. Nem bizony, mert azt is pontosan látom, hogy az UTE sem makulátlan, neki is van sara abban, hogy itt tartunk. Erről korábban már többször jelent meg cikk ezen a felületen, tessék kérem azokat is elolvasni!

Utolsóként még egy megjegyzés: nincs bennem harag, az A.V. nem az ellenségem, de az ő példájukon keresztül talán sikerült bemutatni, hogy milyen nagy baj van szeretett csapatunknál! Azt pedig csak remélni tudom, hogy őket is pontosan az vezérli cselekedeteikben, mint engem: a jobbítás szándéka. Amikor az érzékszervek használatát kérem, akkor is ez munkál bennem. De – mint tudjuk – az én véleményem csak egy a sok közül, kéretik tehát így kezelni a fentieket.

 

HAAAAAJRÁ LILÁK!!!