Vélemény

Bár még az utolsó forduló nem ment még le, sokan már most az átigazolásokról beszélnek. Sajnos mintha nem csak szurkolói körökben, hanem a játékosoknál is egyre fontosabbá válna a kérdés, így a játékra mintha kevesebb energia maradna…

 Szerencsére ez nem mindenkire igaz, ugyanis kitűnő középpályásunk, EnisBardhi a Haladás elleni meccsen egy góllal, és egy gólpasszal jelezte; nála akkor van vége a bajnokságnak, amikor a 33. forduló (ez most a derbi lesz!!!), az utolsó meccsen is megszólal a hármas sípszó! Enis a góllövőlista harmadik helyét foglalja el, ami 21 évesen még az nb1-ben is komoly érdem.

Sajnos néha az is képes szorongást kiváltani a mezei szurkerből, ha egy játékosunk kiemelkedő teljesítményt nyújt… Az okokat most nem boncolgatnám, de a feszültséget az okozója az, hogy ilyenkor születik egy jó üzlet – legalábbis azok számára, akik ebben részt vesznek. Mi meg, a szurkolók, ilyenkor rendre elveszítjük legjobbjainkat…

Nem szeretnék az örök vitában állást foglalni, mert egyszerűen nem ismerem a háttérben zajló folyamatokat, de azért mégis foglalkozott a gondolat, hogy a minap a sajtóban megjelent - Bardhiért állítólag befutó - 6 millió eurós ajánlat mennyire reális. Elsőre rávágom, hogy ez bizony erős túlzás, de láttunk már meglepő dolgokat!

Ahogy említettem, nincs különösebb ismeretem a háttérben zajló folyamatokról, de a nyilvános adatok segíthetnek talán egy fokkal közelebb kerülni az események megértésében. Persze ez csak egy adalék, egy kis elmélkedés egyféle nézőpontból, de a gondolatkísérlet szerintem érdekes eredményeket adott.

Itt szeretném megjegyezni, hogy az nb-1 góllövőlista részletes adatai - bár alkalmasak a matematikai elemzésre –sportszakmai szempontból nem biztos, hogy értékes tudást adnak kezünkbe. Mire gondolok?

Nos, a fociban nem nagyon szokás a kanadai pontszámítást figyelemmel kísérni, mindenki inkább csak a góllövők nevét jegyzi meg. Ugyanakkor az előkészítő szerepe legalább annyira fontos, mint a gólszerzőé, ezért a szokásos adatokat kipótoltam az „1 gól= pont, 1 gólpassz=1 pont” alapon számított értékkel.

A székesfehérváriak helyezése nem véletlen, két játékosuk vezeti a táblázatot, de közvetlen mögöttük máris ott látom Enist! Ne feledjük el, hogy csapatunk a 2016-17-es bajnokságban nem éppen élmenő, így nem meglepő, ha azt állítom, Bardhi teljesítménye számára kedvezőtlenebb környezetben született. Ebből pedig egyenesen következik, hogy játékosunk relatív teljesítménye a hazai első osztályban kiemelkedő. Nem lenne baj, ha ezt még négy-öt csapattársról is leírhatnám, de most mellőzöm a busongást inkább!

Mellékszál; fel kell hívnom a figyelmet Molnár Gáborra, aki a tavasszal igen-igen gyatra teljesítményt nyújtó Mezőkövesd játékosaként a nála jóval „hájpolt” (és nem mellesleg jóval drágább!) játékosokat előzött meg. Ő azért is érdekes, mert többen említették, mint potenciális igazolást. Nekem nincs közelebbi információm a témában, de mindenesetre kiváló ötlet lenne szerződtetése.

Kicsit tovább boncolgatva a dolgot, nem árt azért azt sem megnézni, hogy egy-egy játékos milyen sűrűn ad gólpasszt, vagy éppen lő gólt! A játékpercekkel korrigált lista alább látható:

A 11-esek számát azért tüntettem fel, mert azonos mutatók mellett a kevesebb büntető rúgó játékos került előbbre. De azért is fontos ez, mert – a télen külföldre szerződő Feczesint nem értékelve – Bardhi közvetlen riválisai, Scepovic, és Eppel bizony góljainak több mint 30%-át 11 méterről, csak a kapussal szemben állva szerezték!

Enis ebben mért 8,3%-os mutatóját nem kell magyarázni, a vak is látja, hogy bizony akcióból, valamint szabadrúgásból sokkal, de sokkal eredményesebb, mint a táblázat többi szereplője! Bizony, a lassan három éve (mindössze 18 évesen!) hozzánk szerződő játékos jelentős fejlődést mutat fel, és ma még mindig csak 21 éves!

Amennyiben a korral kiigazítjuk a kanadai pontokat, akkor tisztán látszik a potenciál! Jelentős különbséggel vezeti ezt a listát, nem is kérdés, hogy ki a legjobb ebben a bajnokságban a támadók között!

További potenciál van Enisben, nem hiszem, hogy most van a csúcson, innen pedig már csak lefelé vezetne az út. Ezt nem látatlanban mondom, hanem azért, mert többször is láttam, hogy egyedül ő maradt kint edzés után gyakorolni még kicsit, és amit ott láttam tőle, azt később bizony meccseken is viszontláthattam! Van tehát tehetség, van hozzá szorgalom, és bizony van kötődés a lila-fehér színekhez!

A fentiek után gondolom, nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, óriási veszteség lenne számunkra a távozása! De mennyi az annyi? Ha mégis távozik, akkor bizony nagyon meg kell kérni az árát, mert a pótlása bizony nagyon nem egyszerű feladat! Ne feledjük, hogy a több, de gyengébb játékos nem megoldás, miután a 11 pályára lépő elég komoly limit a futballban! 

A játékosok „árazásánál” a transfermarkt adatait vettem alapul, ami – mint tudjuk – nem 100%-osan megbízható, de általánosságban a leghitelesebbnek elfogadott ebben a műfajban. Nos, ha a megszerzett pontokat a játékos-értékkel korrigáljuk, a követező listát kapjuk:

Enis most 700.000 EUR értékkel szerepel a rendszerben, így – ha valaki ezen az áron venné meg, és azonos teljesítményt hozna – egy pontot 37.000 EUR-ért vásárolna meg. Az a 15-ös listán valahol a gyenge közepe felé van, így – legalábbis számszaki értelemben, hazai szinten – egyáltalán nem alulértékelt játékosunk!

Megint OFF; Molnár Gábor a mai érték szerint – igencsak „gazdaságos” játékos, újfent csak megerősíteni tudom, hogy az esetleges szerződtetése kiváló ötlet! Még egy kis kitérő; bár Novothny Soma csak 37. a góllövőlistán 2 góllal, és 4 gólpasszal, de remélem, hogy a mi játékrendszerünkben megtalálja az igazi góllövő cipőjét!

Visszatérve az alaptémához azt tudom összegzésként mondani, hogy most még nem szabad pénzzé tenni Bardhit! Azért mert;

  • Még van lehetősége további fejlődésre az nb1-ben,
  • Reményeim szerint ősztől egy erősebb keret mellett jobban kiteljesedhet,
  • Ez pedig végső soron biztosan tovább hajtja árát a ma még csak hírlapi kacsának tűnő 6 millió euró irányába,
  • Most még nagyon úgy tűnik, hogy „No Bardhi – No party!”…

Nekem szurkolóként persze nem kell pénzügyekkel foglalkoznom, de a fociban ma már akkora szerepe van, hogy megkerülhetetlen. Bízom a klub józan döntésében (még akkor is, ha vannak kétségeim…)!!!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

Bizony, lenne mit tisztázni házunk táján… Van ahol ez megoldott dolog, a mosoda csapágyasra járt, tiszta a fehér inggallér, tisztára mosva minden! Néha ugyan hiba csúszott a folyamatba, de sebaj, a belső zsebben maradt pénz, miegyéb megszáradt, nem ártott neki egy alapos mosás! Ma már persze nem egy nagy biznisz mosodát üzemeltetni, de ma már „Van másik!” (by Eötvös Gábor), nem kell ronggyá áztatni többé egy alsógatyát sem.

Új ruha, új séresz, az elvárásoknak mindig megfelelő az öltözet. Volt ez már póló-farmer combo, volt hanyag eleganciával viselt öltöny, és a skála ezen végpontjai között ezerféle, a változékony elvárások rugalmas megfelelés a mindenkori válasz! Van aki megütközött volna, ha Lemmy egyszercsak sanzon-esttel jelentkezik, majd pedig Lehár operettekből állít össze egy csokrétát rajongóinak, de lássuk be, a divat világa nem így működik! Ma még csőnaci, holnap már trapéz, ma hasvillantós a póló, holnap meg térdig ér.

De mi köze ennek a focihoz??? Semmi, ha csak nem az, hogy a foci is mintha divattá kezdene válni. Na nem abban az értelemben, hogy tömegek özönlenek a stadionokba, hanem abban az értelemben, hogy mindenkori elvárásoknak rugalmasan megfelel. Van aki azt vallja, hogy nem fontos az út, sokkal inkább az eredmény (miért is foglalkoznánk apró-cseprő részletekkel?), ezért aztán a megfelelés nem a játékban, hanem az eredményben jelentkezik.

Ha valaki azt gondolja, hogy most arra célzok, hétvégi vereségünk megbeszélt dolog volt, az nagyot téved! Sajnos saját jogon voltunk eléggé ügyetlenek ahhoz, hogy vesztesként vonuljunk le a pályáról. Az egy másik kérdés, hogy a játékvezető fejében az egész meccs alatt egy olyan sakkjátszma pergett, amit saját magával vív meg. De könyörgöm, a sakk egy másik sport, a bíró pedig nem játékos, hanem a tiszta játék mindenkori felelős őrzője!!! Az egyedüli pozitívum az, hogy a mérsékelten tisztelt bíró úr relatív korrekt volt önmagával szemben, mert tévedéseit legalábbis igyekezett kompenzálni – ismétlem; önmagával szemben…

Kár is a szót vesztegetni erre a témára, mert bizony van az a lehengerlő fölény, ami még akkor is győzelemhez vezet, ha a bíró otthon felejti a piroslapot, és az ellenfél a játék alapvető szabályai ellenére is tizenegy fővel fejezi be a mérkőzést. Mondjuk egy törött láb, vagy egy bevert orr tulajdonosa nem biztos, hogy feszületet állítana az ilyen sípmesternek nappalija egy frekventált pontján, de szerencsére (és tényleg csak a szerencsén múlt!) senki nem szenvedett nyolc napon túl gyógyuló sérülést. Ja, nem is említem, hogy azért egy-két lábon kihordott szívinfarktust „sikerült” elérnie a pályatartozéknak, de ugye a szurkoló senkit nem érdekel, említésre sem méltó… És az sem, hogy ezért is vannak egyre kevesebben a meccseken. Ki kíváncsi arra, hogy huszonkét játékos szaladgál a pályán, amikor az eredmény kizárólag attól a pályán lévőtől függ mindösszesen, aki még csak labdába se ér???

Na jó, ezen is túl vagyunk, nézzük a számokat! Ilyenkor direkte nem nézem még meg az adatokat, mert kíváncsi vagyok, hogy amit gondolok a meccsről, azt a számok igazolják, vagy sem. Most azt gondolom, hogy fölényünk passzokban, labdabirtoklásban minden bizonnyal megvolt, de a párharcok tekintetében már egyáltalán nem vagyok ennyire biztos a dominanciánkban…

Nézzük meg hát a csapatstatisztikát:

ITT MOST NEM LESZ SEMMI…

Ugyanis ma annyira május 1. van, hogy az adatok sem érkeztek be a rendszerekbe. Nem gondoltam, hogy pont ezen a napon nem fog dolgozni senki, ha már az év többi részében komolyan rápihent… De persze OK, az egész napos sör-virsli vegzatúra bizony a testet-lelket próbára tévő kihívás. Nem is tudom, de azt hiszem, hogy fel kell jelentsem magam, mert ezen a napon munkára adtam a fejem ennek a cikknek a megírásával.

Enyhítő körülményként máris közlöm önmagammal, hogy ez egyben szórakozás is (bár a család egészen másképp éli meg…), viszont kezdem érteni a „bírósporit”! Nehéz az, amikor magammal kell egyezkednem egy ítélet meghozatala során. Mert nem elég, hogy skizó a szitu, tudom, hogy bűnösként el kell ítélnem magam, de ha meg büntetésemet töltöm, akkor mégiscsak az kerül szívó oldalra, aki az ítéletet hozta.

Atyavilág, lehet, hogy egyszer a játékvezetőket is elmarasztalják? Mondjuk magukat ítélik el az MLSZ bírói testületében? Á, nem hiszem, ez hülyeség, én sem fogom két hét sötétzárkára ítélni a mai előre megfontolt szándékkal elkövetett munkavégzés okán! Szerencsére nem bűnszervezetben követtem el…

6. A magyar szurkolok teljesen hülyék

Ne sértődj meg, ne hüledezzél. Sajnálom, de ilyen dilettáns bagázst még nem láttam, mint amilyen az átlagos magyar szurkoló. Hőbörög, amikor mindenki hőbörög. Igazi fotelszakértő, aki meglátásait még az üknagyapjától örökölte és abban látja a megoldást, ha ezeket a sorokat minden formátumban a tudtunkra adja. 

Szerinted mikor veszi észre, hogy már nem a 90-es években vagyunk és a játékperceket nem az apucik vásárolják meg, hanem a menedzserek? Mikor esik le nekik, hogy nem az eredmény a legfontosabb a világon, hanem a hosszútávú klubérdek. És meddig tart még, amire rájönnek, hogy nem a játékosokat kell állandóan kikezdeni, hanem a közeget (aminek saját maguk is részei)? Mert fel lehetne menteni a szurkolókat, de nem szeretném. Tessék példát venni a kézilabda vagy kosárlabda szurkolóiról... 

 

5. A klubbok állami alapokon, haveri szívességekből élnek

Nehezen hittem volna a kétezres évek közepén, hogy ennél még van lejjebb is. Sikerült rám cáfolni és kormányzati illetve szövetségi szinten kiírtottak mindent, ami alapfeltétel lenne a független piaci működésnek. Helyette a magyar focin tarkón vágták, mesterséges kómába helyzeték és rákapcsolták a TAO-ra, illetve a stadionépítési megalomán programra, ami lassan gyilkoló méregként folyik végig az NB1 ütőerén.

A focival az a legnagyobb baj, hogy soha nem működött ennyire piaci alapokon. Ez az irány, ha tetszik, ha nem. Teljesítményalapú vadkapitalizmus terjedt el és ma már a kínai fociszövetség is kellemetlenül érzi magát az egészségtelen, nem piaci alapú kiköltekezés miatt (szankcionálta is). Mert mit ér az a klub, amelyik képtelen saját piaci bevételből fenntartani a saját újonnan kézhez kapott stadionját? Mit ér az az egyesület, amelyik TAO nélkül képtelen annyi pénzt termelni (vagy a tulajdonosi kör a zsebébe nyúl), hogy legalább nullára jöjjenek ki?

Elárulom a gyengébb képességűek miatt: SEMMIT

Attól nem lesz jobb a foci, hogy a klubbokat TAO átvezetőnek, strómannak használják egyesek. 

 

4. Az utánpótlás továbbra sem létezik

Vérlázító, hogy ebben az eseménytelen, íztelen-szagtalan maszlagban, ami évtizedek óta csak gyalázza az NB1-et, képtelenek vagyunk olyan klubcsapatokat szerepeltetni, ahol a minimálisnál okosabb emberek üldögélnek. A német Bundesligában is simán benyomják a 17-18 éves srácot játszani, mert isten adta tehetség. Nálunk van a tehetség, aki 24 éves kortól számít tehetségnek. 24 év alatt pedig tacsi, akit még véletlenül sem szabad berakni a csapatba, nehogy fejlődjön már egy hangyafasznyit is. Maradjon csak az ifiben élete végéig, aztán lehet selejtezni a hulladékot...

A nagy vezért itt köpném szembe a székemből amúgy. Tehát van a TAO királysága, az Alcsút felülről, a kirakatcsapat, amelyiknek ott van az überalles akadémiája és arra nem képesek, hogy a felnőttbe x+1 év után legalább 2 akadémistát betoljanak már. Tudod, csak mutatóba...

Mit akarunk így? És szerinted ér valamit a milliárdokért fejlesztett akadémista program? Hány srácot képeznek? 500? 1000? Kit érdekel? Ez nem a kritikus tömeg. A kritikus tömeg, az igazi utánpótlás az lenne, ha a klubbok szervezetten összefognának a helyi iskolákkal (általános iskolától) és szervezet körülmények között alakítanák ki a tömegsport nevezetű jelenséget, ahonnan a nagyobb szórás miatt több esélye lenne a tehetségnek kitünni. Mellékhatásként pedig a rendszer sokkal egészségesebb és sportosabb felnőtteket adna át az országnak, ami fordított arányosságban csökkentené az ilyen irányú egészségügyi kiadásokat.

Prevenció bakker, prevenció...

 

3. Ezeket a barmokat el kéne zavarni a francba

Esküszöm, már 20 éve csak jönnek az új hullámos magyar edzők. Jönnek, csak jönnek és semmi nem változik. Egyedül a Véber Gyuri ad okot bármire is, de ő sem Mourinho magasságokba érkezett, hanem oldalvonal melletti "mónika show" performance miatt igazi jelenség, akit még mindig szívesebben hallgatok, mint bármelyik barmot, amelyik magyarázza a bizonyítványt és makogja ugyanazt az 5 kifogást (lejt a pálya, a srácok fáradtak, nincs pénz (van pénz)...blablabla)

Itt mindenki annyira nagyon okos. Mivel ez az edzői réteg újra termeli saját mentalitását, ezért be kéne csukni a boltot. Itt egyedül azok érnek valamit, akik külföldön szocializálódtak (lásd: Löw, Dárdai...stb). De nekik alapvetően eszük ágában sincs hazajönni ilyen Pintérekhez. Minek égessék magukat? Itt úgyis mindenki nagyon okos.

 

2. Martínez, Handzic,Kelava,Mengolo... ők a DVSC 2017/tél igazolásai...

És akkor megvan a második "ezmiez?". Itt van a DVSC, de mondhatnánk bármelyik szuper csapatot, amelyknek az elmúlt években ebből a gyér utánpótlás bázisból (ismétlem: semmilyen szinten nincsen országos szintű utánpótlás stratégia grundfoci alapokon és a helyi iskolák bevonásával) is sikerült azért néhány értéket kinevelni. Mégis mi történik? 

Ömlenek a milliárdok a magyar fociba, és akkor akármelyik átigazolási szezonban nem azt olvasod, hogy a fiatal tehetségek felkerültek az első csapathoz és játszani fognak, hanem etetnek minket Handzic-okkal, Mengolo-kal, meg isten tudja milyen félanalfabéta outlet emberkékkel, akiknek a 99%-a arra való, hogy megtömjük közvetetten a TAO pénzekből (az tul. képpen a közösbe befizetendő adó, ami elvesztette közpénz jellegét) a menedzserek zsebét. 

Valaki igazán szólhatna ezeknek a féleszűeknek, hogyha csak minimális megpróbálnának Afrika helyett a nyírségre koncentrálni, akkor talán a magyar foci is fejlődne. Azt pedig ne magyarázza be nekem senki, hogy olcsóbb Mengolo-t idehozni, mint kinevelni lelkes és tehetséges fiatalokat, akiknek ha csak a 10%-át sikerül értékesíteni, akkor itt is little Ajax lehetne... Sajnos a rövid távú érdekek felülírnak minden racionális tervezést. De kérdem én:

"Nektek hányszor 10 éves periódus kell? Hányszor kell újra kezdenünk a 10 évet, hogy az igazi fejlődés megtörténjen?"

 

1. Ezek a vakegerek azt sem veszik észre, akik a szemük előtt vannak...

 Ott lebeg lelki szemeim előtt, ahogyan egy pufi srác felsétál a pályára, csinál 1 cselt, csinál 2 cselt és mire eljutna a kapuig, még elötte lehozza az edző: "Ne önzőzzé már itt nekünk Ronaldo, mert így semmi nem lesz belőled". És sajnos nem vagyunk messze a valóságtól.

Itt van most a magyar foci legújabb dicsőséglistát üdvöskéje, Bénes László (hosszú leírás itt:klikk) a német Borussia Mönchengladbach 19 éves üdvöskéje, aki most éppen gólt szerzett a felnőtt csapatban. Bénes az alapokat Győrben kapta meg és akár a felnőtt csapat erőssége is lehetett volna.

Helyette a helyi agytröszt úgy látta, hogy Laci 17 évesen túl fiatal ahhoz, hogy labdába rúgjon nemhogy a nagyok között, de még az NBIII-ban is. Mert ugye még túl fiatal volt ahhoz, hogy feltörekvő tehetségként kezeljék. Meg persze nálunk az utánpótlásnevelés máshogy működik évtizedek óta, mint akár Venezuelában is. Mindenhol máshol az utánpótlás 21 éven aluli játékosok játéklehetőséghez jutását jelenti. Nálunk az utánpótlásnevelés azt jelenti, hogy beépítünk a csapatba (esetenként külföldre) hozott 25-26-28 éves játékosokat.

Agyrém, borzalom, undormány.

Szóval Bénes a meglévő tehetségét fogta és elment a szlovák Zsolna csapatához, ahol annyira nem értenek a focihoz, hogy berakták a csapatba. Mondván nem a Handzicokból (26) lesz majd eladható termék, hanem a fiatal tehetségekből. Beszarsz, mi lett az eredménye a hozzánemértésnek. A Mönchengladbach 5,5 millió euróért (ennyit ma már Dzsudzsákért nem fizetne senki) vitte el. Ne legyünk igazságtalanok, ennek a fele is jól jött volna a Győrnek és a magyar focinak.

(Grátisz: Bénes akár a magyar válogatottban is játszhatna, de emiatt már egyértelműen a szlovák csapatot helyezi előtérbe. Na mindegy. Írjuk be Otigba Kenneth mellé.)

Én elhiszem, hogy a tehetség felismeréséhez külön szakmai tudás szükségeltetik. De kérem szépen. Amikor fogja a Vidi és Kleinheisler-t elzavarja a tarcsi padjára, mert nem jut eszükbe, hogy mondjuk a maradék fél évben is pontokhoz jutattná a gyerek a csapatot, akkor mit várunk? Gondolhatod mekkora volt a meglepetés, amikor Laci a válogatottban bemutatkozott... Szerintem a mai napig nem értik, hogy ez melyik műsor volt.

Azt mondom...

Ha már az Állam mindenféle jogcímen (tegyük fel, bár biztosan magasabb ez a szám a stadionokkal és TAO-val) 500 milliárd forintot oda, hogy itt valami futballcsoda történjen meg, akkor lehetett volna másképpen is csinálni. Mivel nem lett az "emútnyóccévben" job a focink annál, mint ami enélkül is bekövetkezett volna (kétévente egy tehetség kiesik a szekrényből, akit valaki észrevesz, 10 évente 1 meglepő válogatott siker), több értelme lett volna igazolgatni az egyik kiválasztott csapatba...

Ha belegondolunk, hogy a Bayern München keretének értéke 176 milliárd forint, akkor szerintem kis túlzással a keret+egy népstadion kijött volna a projektből. 

Aha! Ha kacsa, ha nem, ez így már egyszerre közröhej, undorító, szánalmas és felháborító.

Kétszer újították fel a Szuszát, mégsem alkalmas arra, hogy NB1-es meccseket rendezzenek benne jövőre. 800 Millió forintot költöttek rá, de soha senki nem számolt el az összegekkel, pedig közpénz. A többi stadionhoz képest ez bakfitty, de még ebből az összegből is látványosabb változásokat kellene látni, mint a néhány budi és büfé. Aki az A teraszon jár, az érzi még a talaj szilárdságát is, de kb. ennyi.

Nem értjük, miért nem lehetett ebbe a stadionba hónapokig bemenni és szétnézni az építkezés ideje alatt, miért voltak hétpecsét és lakat által őrizve a munkálatok. Dolgoztak a fejépületben, de azóta sem használja senki. Hogy lehet ez? Sokak által sugallt gondolat, hogy itt bizony nem minden fillér került arra a helyre, ahova szánva lett, de mások bizton állítják, hogy dehogynem…

Hogy fordulhat elő az, hogy a stadionrekonstrukció során érintett stadion az átadás után alkalmatlan a feltételek teljesítésére?

Miféle szövetség az, amely nem veszi figyelembe a klubok többsége által nyújtható szolgáltatásokat?

Az eddig is köztudott volt, hogy a társadalom nagyobb része feleslegesnek, pénzkidobásnak tartja a stadionépítéseket, felújításokat, de hogy mára az egész történetet szinte egyöntetűen szidja mindenki, az azért jelent valamit. Arra nem is merünk gondolni, hogy az NB 1-es mezőny szelektálásáról lehet szó, mert az annyira khmmm furcsa lenne, hogy bizonyára egy mondatban többször is elhangozna a pisi és a kaki meg egyebek.

Apropó…Van még 5 forduló, mondjuk zavar keltésére is pont alkalmas egy ilyen bejelentés, de az garantálható, hogy néhány stadionban felharsanhat a jól ismert rigmus, mely az MLSZ-t „élteti”, s ez a ragyogó provokáció nagyszerű bevételeket hozhat a konyhára…

Mások azt mondják, hogy tovább szívatják a belgát. Már az a bizonyos Andrade ügy is olyan furcsán került felszínre, melynek eredményeként eltiltották a klubot az átigazolásokból. Vagy életszerű lenne, hogy ücsörög Zürichben a büfében két pacák és kevergetik a kávéjukat, amikor megszólal az egyik…

  • Hova mentek nyaralni a családdal?
  • Elugrunk Budapestre a kocsma negyedbe…
  • Erről jut eszembe…Elküldte Eszter azt a faxot az Andrade miatt?
  • Basszus…szerintem nem…

Aha…A FIFA nincs is kapcsolatban klubokkal, csak szövetségekkel…

Most meg ugye kapott az államtól egy nagyszerű ajánlatot Roderick, de még nem döntött...

Vagy ez így mind egyszerre, mert mi olyan országban élünk, ahol mindez simán előfordulhat – mondaná egy barátom, aki buzgón hisz a felfoghatatlan és kibogozhatatlan összeesküvés elméletekben. 

 

150 ember, vagy még annyi sem, ennyi volt a vendég kanyarban Kispesten a Vasas ellen. Ez nem a tábor, hanem az egész lila különítmény.

A hangerőt, a szurkolást nem is érdemes megemlíteni, mert az nem volt. Mennyit gúnyolódtunk korábban az MTK szurkolóin, meg a Vác táborán mosolyogtunk, s csúfoltuk a „váci segélykiáltásnak” amikor megszólaltak.

Hát kedves lila testvérek, alulmúltuk őket. Tudom, kedd, munkanap, szeles idő, még mindig buzi MLSZ, Roderick, meg egyebek…de azért mégiscsak rettentő égő a BLASZ 2-es hangulat a Vasas elleni rangadón. Egész meccsen kétszer dörrent meg szólalt meg a 13-14 főből álló kemény mag, először a Fradit szapulta, majd a Kispestet. Mondjuk, emiatt pont nem kellett volna eljönni, az egyik arc meg is jegyezte, nem tudunk annyira kevesen lenni, hogy 2 hülye ne legyen közöttünk…

A 2. félidőre a tábor frontembere nem is jött ki, egyszerűen feladta a kilátástalan próbálkozást a némaságba temetkező szurkolók között.

Az, hogy a csapat körül nincs minden rendben, tudjuk egy ideje. Szerencsére van egy nagyszerű mentalitású edzőnk, aki a szarból is képes építeni valamit. Ezért nem fogunk kiesni, ezért látható még mindig valami labdarúgás féleség a mi meccseinken, még ha nem is mindegyiken. Talán eljött az idő, hogy a lelátón is legyen egy pozitív erő, aki össze tudja fogni a szurkolókat és valóban pozitív energiával segíti a csapatot, a közösséget.

Amúgy az ellenfél tábora is rendkívül gyenguszka volt. Érthetetlen, hogy miért nem lehet ilyenkor bemenni a főlelátóval szemközti ülőhelyre. A közelünkben sem lett volna senki, de legalább letehettük volna a seggünket...A jegyvásárlásnál 2 ablaknál 8-8 ember várakozik. Kb. felesben van kártya/nincs kártya. 15 perc várakozás. A büfében van hideg sör, de a metsző szélben jobban esne egy meleg tea, vagy forralt bor, de egyik sincs...

Itt tényleg mindenki mindent megtesz azért, hogy ne menjen ki senki a meccsre...