Vélemény

Tudom, hogy lesznek, akiknek ez a cikk elvi okokból nem tetszik majd, de azt kérem, hogy mindenki tegye félre olvasás előtt a színes szemüveget és csak a tényekre koncentráljon. 

Ellenfelekkel nem szeretünk foglalkozni. Nem azért, mert nem szeretjük, hanem mert nem a mi dolgunk. Most kivételt kell tennünk, mert a végén kiderül, hogy a mi dolgunk is, s talán az is, hogy mi a dolgunk.

Először nézzünk körül saját házunk táján.

Van két klub, melyek között jogi értelemben mindössze néhány tized % a kapcsolódás. A két vezetőnek a munkahelyi vagy üzleti kapcsolódáson kívül nincs különösebb kötődése s ez jól látszik a felsőbb vezetők esetében is. Emiatt élesen érzékelhető az is, hogy nincs igazán szívből vezérelve a sport Újpesten. 

Nézzük az FTC esetét. Van két karizmatikus személy a klub élén, akikről tudni, hogy szurkolóként is kötődtek az egyesületükhöz. Működésük során jól láthatóvá is tették, hogy számukra rendkívüli fontossággal bír a sikeresség, az egység, a küldetés.

Felismerék azt a létfontosságú tételt, hogy a szentháromság adja az alapját egy olyan egyesületnek, mely vonzó akar lenni, vagyis a vezetőség, a sportolók és a szurkolók egysége emelheti fel színeiket. S felismerték még azt is, hogy maga az egyesület nem lehet másodlagos, hanem mindig, minden kérdésben a legmagasabb prioritást kell élvezze. Nem szorulhat háttérbe még olyan kérdések mentén sem, melyek esetleg saját ambíciókat csorbíthatnak. Nincs kétség afelől, hogy zöldeknél is vannak érdekek, háttéralkuk, pozicíóharcok, de azokat immár a farvizeken intézik. Képesek voltak rendbetenni a szurkolóikkal való rendkívül kényes és rossz kapcsolatukat is, mert tudták, hogy ha szintet akarnak lépni, ahhoz minden elemet a maguk oldalára kell állítsanak. Nem engedhettek meg egyetlen hátráltató tényezőt sem, mert egy rossz tényező befolyásol, negatív irányba állíthat sok másikat, s ha ezek összeadódnak, az már sok nüansz. Márpedig a siker és a kudarc közti különbséget legtöbbször már nüanszokban mérik. Néha mindössze 1 nüanszban. (Nézzétek meg, hogy a legutóbbi FTC-Újpest vagy fordítva meccsken pl fociban vagy hokiban mik döntöttek...)

Ma a zöldek tájékán tényleg minden zöld, még a takarító néni bugyiján is van címer szinte és örül is neki. 

Néhány évvel ezelőtt a FTC-nél nem volt férfi kézilabda, női vizilabda vagy éppen gyorkorcsolya szakosztály. Mára felépítették őket és egész Budapesten terjeszkednek. Nézőket, szurkolókat toboroznak a meccsikre, nyitottan, profin kommunikálnak, van saját TV csatonájuk, amit éjjel-nappal a pofámba nyomnak. Felépítik a versenyzőiket, megismertetik az arcukat az emberekkel, s aki nem illik a képbe, nem hozza az eredményeket, attól gyorsan megválnak. De aki marad, az ezerrel nyomja a pedált, mert tudja, hogy felelősséggel tartozik. Felelősséggel tartozik sok-sok szurkoló felé, de elsősorban a tradíciók, az elődök és az utódok felé. 

Hogy ez jelenleg mire elég? Jégkorongban a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy győzelem nélkül is ővék a győzelem, s ne tagadjuk, nemzetközi szinten is olyan teljesítményt tudtak nyújtani, amit hazai klub tán még soha. 

Vizilabdában BL győztest csináltak és sorra nyerik a hazai bajnokságokat. Bajnoki címeket tekintve (még) jobban állunk, de ha ez így megy tovább, akkor már nem sokáig (26-23).

Elindították a női szakosztályukat is, szépen fejlődnek, 1-2 éven belül komoly kihívója lehet az UVSE-nek. (Szörnyű leírni is, hogy nem az UTE csapata)

Fociban ott tartanak, hogy nincs olyan bajnokság, melynek nem ők az első számú esélyesei, egyetlen, de az is csak éppenhogy riválisuk a Vidi. Más nem rúghat labdába, vagy óriási mázli kell hozzá. A széteső Barca még gurit nekik egy ötöst, de a Dinamo ellen már nem biztos, hogy nem lesz esélyük pontokat csippenteni. Legyőzik a Celticet és a Dinamo Zágrábot, s szerintem be fognak esni az EL-be a csoportkör után.

Ezekkel szemben nálunk van egy zárkózott női röplabda szakosztály, amitől az elmúlt napokban fordult el éppen a szurkolói csoportja. 

Van egy hokicsapat, ahol az idén mintha bizseregne valami, de ott is iszonyúan gyenge a kommunikáció, bár valamit fejlődött. A csarnokban lézengenek a nézők és nem is tesznek semmit azért, hogy többen legyenek, bár most van jó kifogás is (COVID).

Fociban a Kisvárda szopat aláz minket hazai pályán, a Felcsút meg csikókkal törli fel velünk a padlót az öreguras, elavult focink miatt. A stadion kong az ürességtől, és a kriptahangulat leohasztja a legvagányabb kölykök kedvét is. 

Szóval ameddig a rivális házon belül mindent a maga javára fordít, a csapatsportokat tekintve egészpályás letámadással hódít, addig nálunk mindenki mindenki ellen harcol. Az UTE az Újpest FC ellen, az UTE az UVSE ellen, s az UTE az Újpest Futsal Club ellen, az UTE és az Újpest FC a szurkolók ellen. Bővülés helyett elüldözték a vízilabdát, meg az E-sport szakosztályról sem hallani mostanság semmit, pedig az a jövő egyik hódítása. Nem is csodálkoznék, ha megszünt volna, mert néhány éve eléggé mostohán bántak velük a vezetők. Állítólag a sakk sem kellett pár esztendeje, és a teniszt sem kívánták ismét elindítani, pedig mindkettőre lett volna lehetőség és jelentkező. 

Tisztítótüzre lenne szükség, olyanra, ami átkódolja a jelenlegi szemléletet, amely friss, modern, nyitott és sikeres klubot akar építeni, aki szurkolókra támaszkodni akar és nem elüldözni őket. Olyan vezetőkre van szükségünk, akik értik az egység erejét és nem félnek tőle. Olyanokra, akik nem feldarabolni akarják a családot, hanem éppen ellenkezőleg, egyesíteni akarják azt.

Hajrá Lilák mindörökké!!!

 

Szűnik a kötődés, csőkken a nézőszám, nő a fásultság, nő a kilátástalanság. 

 

Kiböjtöltük, elindult a szezon.

Sőt mi több, egy hét alatt három meccset le is játszottak a srácok. Úgy alakult, hogy a vírus miatt rendhagyóvá vált bajnokság első meccseit haza pályán jatszottuk. Túl is vagyunk az erdélyi csapatok elleni első körön. A megszerezhető kilenc pontból, kettőt sikerült begyűjteni, de azt gondolom most nem ez volt a legfontosabb kérdés. Már az első Brassó elleni meccsen is tartalékos csapattal álltunk fel. A Szereda ellen pedig kis túlzással két sor maradt ki. Csatlakozott a sérült Sziki, Aviani, Rafaj mellé, Benk Andris, Dusi és Luducsin is. A korona miatt félbeszakadt felkészülés, a sok sérült és beteg miatt tudtuk, hogy az idény első meccsén nem mi leszünk az esélyesek.

Féltettük is kicsit a csapatot, hiszen mindhárom erdélyi brigád komoly erősítéseket hajtott végre a szünetben és az előzetes esélylatolgatások alapján bármelyikük odaérhet akár az első helyre is a legvégén. A Brassó ellen kicsit döcögős is volt, de két gólos hátrányból sikerült még visszajönni, aztán kapus lehozatal és gól nem ide.

A szombati hoki délutánon aztán még inkább tartalékosan, a fiatal Márkus Levivel a kapuban jött szembe a tavalyi győztes, bivalyerős Szereda. A fiúk hatalmasat küzdöttek és inkább a balszerencsén múlt, hogy kikaptunk, mint a Csíkszeredán. Háromszor is vezettünk, de a végén talán kicsit elfogytunk és egy góllal alul maradtunk. A Csapat küzdeni tudásán kívül két játékost emelnék ki külön. Az egyikük Vorobyev, akin már most látszik, hogy nagyon nagy spíler, jó lenne hosszú távon itt tartani. A másikuk Márkus Levi! Dusi hiányában volt bennünk némi félsz, hogy ilyen tartalékos összeállításban talán megszórnak minket, de Levi már az elején megmutatta, hogy két komoly képességekkel megáldott kapusa van a jelenlegi Újpestnek. Elképesztő bravúrokat mutatott be és ami védhető volt az ki is védte. Néha azt is ami nem. És pár nap múlva a Gyergyó ellen bizonyította, hogy ez nem csak egy egyszeri jól sikerült meccs volt, hanem bármikor képes így védeni. Nagy gratula Levi és így tovább! 

Az idény harmadik meccsén a Gyergyó ellen meg is jött az első győzelem. 2-0 után mondjuk nekiálltunk tökölődni kissé és kaptunk hármat zsinórban, de az első két balszerencsés meccs után végre nekünk is járt egy kis mázli és a kapus lehozatal után, 3 másodperccel a vége előtt sikerült kiegyenlíteni és büntetők után behúzni a két pontot. 

Úgy gondolom összességében nem lehetünk elégedetlenek. A sérülésektől és betegségektől tizedelt, tartalékos Csapatunk bebizonyította, hogy így is felveszi a versenyt a liga legjobbjaival. Mi lesz ha egyszer összeállunk úgy Isten igazából... Első ránézésre az igazolások jól sikerültek és erősebbnek tűnik a Csapat mint tavaly. Nehéz bármit is tippelni a jelenlegi helyzetben, azt sem lehet tudni végig megy e a bajnokság, hogy játszunk e a legerősebb összeállításban az idén, de az biztos, hogy ütőképes, erős társaság alakul itt Újpesten. 

Még egy gondolat a végére. Mindenki utálja ezt a kurva maszkot, de kötelező, Nézik, figyelik. Meg kellene érteni, hogy ha egyesek nem hordják, pillanatok alatt zártkapusak lehetnek a meccsek és utána sírhat mindenki otthon maszk nélkül. Felesleges szivatni a saját rendezőinket, mert végül meccsre járás helyett otthon agyalhatunk rajta, hogy milyen lazák voltunk maszk nélkül. 

Rohad helyzet ez most. Próbáljuk megúszni és vigyázzunk magunkra, egymásra! 

Hajrá Lilák MIndörökké!!!

Meglehetősen megkeseredett hangulatban ültem le a gépem elé, még napokkal a Videoton meccs után sem tértem a dolgok felett napirendre.

Az agyam kattog, a szívem fáj, egyszerűen nem értem! Miként fordulhat elő profi sportemberekkel, hogy egy fontos (és fokmérőnek beharangozott) bajnoki találkozón úgy zuhanjanak össze tíz perc alatt, mint egy serdülőcsapat? Mi váltotta ki ezt a hozzáállást?

Keresem a válaszokat, de nem nagyon találom. Az a gárda, amelyhez múlt héten több játékos is csatlakozott, sőt, a Kispest elleni második félidőben, nyomokban futballt is tartalmazó teljesítményt rakott le a zöld gyepre, vitt bele egy kis akaratot is, ezáltal sikert ért el, nos, annak a gárdának a hozzáállásából a Videoton ellen semmit nem lehetett látni.

Napközben érkezett a hír a koronavírus-járványról, a meccskereten azonban nem tükröződött (hála Istennek) a hatása, így minden szurkoló jogos reményekkel, a pontszerzésben (vagy annál egy kicsit többen) bízva ülhetett le a képernyők elé. Erre kaptunk egy nyögvenyelős, kicsit szerencsés (néha nekünk is lehet ilyen), brusztolós első félidőt, amelyből abszolút nem következett a második félidei kiütés. Egy aggasztó dolog volt, mégpedig az, hogy a csapaton egyértelműen látszott, ők a legjobb esetben is a döntetlenre vannak felkészülve-felkészítve. Már pedig a futball örök igazsága, aki egy pontért jön, az általában üres kézzel távozik. A második játékrész hazai nyomása azonban meddőnek bizonyult, a fehérváriak játékán is az látszott, hogy egyszer csak bepréselünk egyet, azonban nem érződött rajtuk az a mindent felülíró elán. Így csorgott le az első negyedóra, így jutottunk el az ominózus szögletekig, amelyből az elsőt még sikerült elhárítani, a másodikat (ugyanolyan figurát) azonban nem tudtuk kivédekezni. Ettől a perctől jött a megaláztatás. A játékosok hite elveszett, üres tekintetek, lehajtott fejek, a „Kész, vége, ennyi volt!”, „Eddig bírtuk!” hangulat azonnal végigcikázott a csapaton. 

Félórával a mérkőzés vége előtt, egy (ezen a mérkőzésen) semmi különlegeset bemutató ellenfél ellen! Egy motivált, jó képességű együttes ilyenkor megrázza magát, a vezér feltüzeli a játékosokat, aztán beleadnak apait-anyait. Vezér azonban nem akadt a pályán, csak 11 közepes képességű labdarúgó, akiket a szemben álló ellenfél tíz perc alatt teljesen megsemmisített, ezáltal a közepes színvonalú bajnokiból futball fiesztát varázsolt.

Ez a tíz perc mindenkit a földbe döngölt. Játékost, szurkolót egyaránt. Az egyesület 135 éves történetében a (h)ősidőkben fordulhatott elő velünk ilyen megaláztatás, bár kaptunk azóta is egy pár nagy pofont, ilyen mérvű összeomlás azonban nem fordult elő. Ezt is megértük... Mint annyi minden rosszat a Duchatelet érában! Emlékszünk még az ígéretekre? Telt házak, hetvenes évek stb., stb. A valóság azonban a rombolás, a pusztítás, ha felsejlik egy reménysugár, egy álom azt azonnal darabokra zúzzák.

Építkezésnek nyoma sincs, a tranzitklub azonban virágzik. Három címerváltás, száz körüli játékos-transzfer, szurkoló üldözés, elképzelés nélküli játék, ez jutott nekünk! A közepes szintet sem ütjük meg a honi élvonalban, a nálunk gyengébbnek gondolt csapatok ellen csak szenvedünk, az esélyesebbek ellen reményünk sincs a bravúrra! Hova jutottunk! Hova juttattak minket! Tisztelt(?) Vezetőség! Miért jó ez Önöknek? Miért jó ezt a nagy múltú, kiemelkedő eredményességű klubot a sárba tiporni? Naponta megalázni? Nevetség tárgyává tenni? Nem értem! Nem értjük! Egy valamiben azonban közös a szurkolói összhang: Önök nélkül minden jobb lenne!

Az pedig legyen mindenki számára világos, hogy ez az út egyenesen vezet az NB II-be.

AZONNALI MEGTISZTULÁST ÚJPESTEN!

Hölgyek és Urak!

Hamarosan indul a bajnokság. Illetve már el is indult, csak emiatt az undoritó vírus miatt minden a feje tetejére állt. 

Normális esetben az első meccs előtt már tűkön ülök, bérlet a zsebben, és mennek a latolgatások, hogy milyen lesz a Csapat az idén. Most ez máshogy van. Persze jó lenne már támasztani a korlátot a barátokkal, látni kikorcsolyázni a csapatot, hallani ahogy szántják a jeget a korik és a hatalmas csattanásokat egy jól sikerült ütközést követően. De a tavalyi idény befejezése után, már semmi sem olyan mint előtte volt. Mert tegyük fel, mi van ha megint félbeszakad a bajnokság? A szabályok alapján zárják le, vagy ha a fradi épp a 4. helyen áll akkor is megkapja a győztesnek járó érmeket a végén? (Hozzáteszem nem őket hibáztatom. Kibrusztolták, kiharcolták maguknak. Bár egyszer a mi illetékeseinktől is látnánk ilyet.) És persze, majd kiáll egy okos a ligától és kinyilatkozza, hogy hiába nem ez a szabály, úgy zárják le, hogy mindenki elégedett legyen... Hát b...meg én rohadtul nem voltam elégedett. A zöldek biztos azok voltak és a Szereda is, de fel kellene fogni, hogy ők nem a "mindenki". De... Ez egy dolog. Mi Újpestiek megszoktuk, hogy ránk nem süt annyira a nap mint másokra, hogy nekünk mindig szemből fúj a szél. Ettől vagy keményebb leszel, vagy elfogadod és beletörődsz. Sajnos sokan a könnyebb utat választják, de vagyunk páran akik soha nem tudjuk ezt elfogadni. Hogy mehetett bele Csapatunk vezetése ebbe? A furcsán félbeszakadt, a zöld  asztal mellett meghozott döntés alapján lezárt bajnokság után pár nappal olvastam, hogy amíg nem tudjuk mi történt, nem mondhatunk véleményt. Na és itt van a legnagyobb baj. Eltelt fél év. Fél év alatt egy vezető vagy bánomisénki, nem volt képes odaállni a szurkolók elé és elmondani, hogy mi is történt valójában. Ennyit nem értünk! Mi, akik ahol lehet ott vagyunk, bérletet, jegyeket veszünk, próbáljuk a szezon alatt minden dolgainkat a meccsekhez igazítani. MI nem értünk meg 5 percet senkinek a klubtól, hogy kiálljon és elmondja a frankót. 

Azt hiszem ez már nem is fog bekövetkezni. De hát új idény, új pofonok. A jelenlegi állás szerint félházzal mehetnek a meccsek a vírus miatt. A jegyek online vásárolhatóak meg, bérletek nincsenek... Azért lássuk be, ezt is lehetett volna szurkolóbarátabban kezelni. Ha számítana, hogy úgy érezze a szurkoló, hogy itt törődnek vele, hogy ő itt fontos. Persze nem lett volna olyan egyszerű mint így.Lehetett volna bérletet kiadni és ha ne adj' Isten félbeszakad a bajnokság, vagy zártkapussá válik, visszatéríteni a fennmaradó összeget, esetleg a jövő évi bérletek árába beszámítani. Vagy csak kiadni és azt mondani vagy kell vagy nem, döntsd el te. Biztos vagyok benne, hogy így is sok bérlet elkelt volna. Ha ez egyik sem jó, akkor a jegyek értékesítésénél lehetne arra figyelni, hogy esetleg azok akik évek óta béretesek, mondjuk egy nappal hamarabb csaphassanak le a zsugákra, elismerve az évek, évtizedek óta tartó hűségüket. Jaaaaa, hogy ezzel foglalkozni kellett volna... 

De új szezon és mi ismét itt vagyunk, mert a szurkoló dolga, hogy szurkoljon, a fanatikus pedig akkor is az marad ha sokadszor is úgy érzi cserben hagyták. Az ÚJPEST mindig is az a szerelem marad ami a sírig elkísér. 

A Csapat! 

Idén is a Baróti-Virág edzőpáros irányít. Szerintem korrekt, hogy egy egész idényt kapnak a bizonyításra. Ez most az Ő csapatuk, mutassák meg mit tudnak kezdeni. Újpestiek, fiatalok, legyenek minél sikeresebbek! 

A játékosok magyar magja maradt. Először a csapatkapitány Benk Andris írt alá. ( A magam részéről élethosszig tartó szerződést tennék elé.) Utána sorban jöttek a többiek is hála Istennek! A légiótól viszont teljes egészében búcsút vettünk. Nekem egyedül Didi fog hiányozni.

Az új igazolások, ránézésre ténylegesen erősíteni fogják a Csapatot! Légiósként érkezett két, KHL-es múlttal rendelkező orosz csatár Roman Luducsin és Dmitri Vorobyev, három kanadai spíler, a center Mike Aviani, a szintén támadó ex Titán Kyle Just és a hátvéd Riley Stadel, valamint a szlovén védő Maks Selan. Csatlakozott továbbá a csapathoz régi ismerősünk Phil Kiss, a magyar válogatott csatár Chris Bodó, valamint Fliszár Zalán és Szécsi Patrik. A neveket és az új játékosok múltját nézve reális elvárásnak tekinthető a dobogó bármelyik foka, még akkor is ha az ellenfelek is brutálisan jó játékosokat csábítottak a ligába. Sajnos a vírushelyzet bármikor keresztülhúzhat bármit, de próbáljuk pozitívan látni a következő hónapokat, hogy egy nagyon erős csapatokból álló, nagyon erős bajnokságnak nézünk elébe, ahol valós esély van a jó szereplésre. 

Ahogy mondtam, a szurkoló szurkol. Vár és bizakodik. Minden egyes idény egy új remény, egy új lehetőség, hogy végre elérjük azt amire minden Lila vár évtizedek óta. Sajnos a tavalyi befejezést nem lehet elfelejteni, de a srácok, a Csapat, 100 %-os támogatásunkat kell, hogy élvezzék.  Tudjuk, hogy Ők tavaly is megtettek mindent a döntőben és megtettek volna mindent a hátralévő meccseken is. Nem rajtuk múlt. A mi dolgunk most, hogy szurkoljuk ki annak a lehetőségét, hogy idén revansot véve, végre  mi örülhessünk a végén. 

Hajrá Lilák Mindörökké!

ÚJPEST FC SZURKOLÓI ANKÉT, 2020. augusztus 18.

 

Az elnökségi tag szubjektív beszámolója

 

Az ankétról kevés érdemi tudósítás jelent meg, így kötelességemnek érzem a klubtársak és a klubunk honlapja iránt érdeklődők tájékoztatását. Annál is inkább, mert mandátummal, vagyis a Klub képviseletével felruházottan voltam jelen. Mandátumon „részben kötött” volt, vagyis volt/lett volna célba juttatandó üzenetem, ugyanakkor felhatalmazásom volt arra, hogy a helyzet alakulásának messzemenő figyelembevételével járjak el.

 

A rendezés rendben volt. Az UP rendezvényterem kulturált, ugyanakkor fesztelen környezetet biztosított a beszélgetéshez. Csak a rend kedvéért írom le, hogy a Klub részéről a Roderick Duchatelet tulajdonos, Berta Csaba ügyvezető igazgató, Predrag Rogan vezetőedző, valamint Simon Krisztián és Banai Dávid vettek részt. A többnyelvű kommunikációt a klub tolmácsa, Szarka Lucia támogatta szakszerűen, míg a beszélgetést Kristin Laci narrálta és moderálta a tőle már rég megszokott magas színvonalon, kiválóan megtalálva az egyensúlyt klubalkalmazotti státusza és szurkolói lelke között. :-)

 

Ami rögtön az érkezéskor említést kívánó módon feltűnt, az a Hard Guard-os fiúk tömeges jelenléte. A magyar valóságban szocializálódott ember számára rögtön felmerült a kérdés, hogy e demonstratívnak is nevezhető jelenlétnek a Klubmenedzsment szánt-e „véleményformáló” szerepet is, de a későbbiek arról győztek meg, hogy egyértelműen NEM. A biztonsági őrök viselkedésében nem lehetett kivetnivalót találni, többen barátságosan beszédbe elegyedtek a „civil” résztvevőkkel, volt, aki hozzám is odajött. A dolog lényege, hogy mondani, kérdezni azt és úgy lehetett az ankét teljes időtartama alatt, ahogy azt a tisztelt megszólaló akarta. A legmeredekebb – konkrétan sértő, vagy a trágárság határát súroló – kérdések, olykor bekiabálások sem váltottak ki még egy szemöldök-rándulást sem a különítmény tagjaiból, ekképp nyugodtan levonhatjuk a követeztetést, hogy jelenlétük célja csak és kizárólag az volt, hogy ha a rendezvény során valaki fizikai atrocitásra vagy rendbontásra készülne, akkor attól eleve elvegyék a kedvét, vagy – ha mégis rászánná magát az illető –, akkor rövid úton véget vessenek a cselekménynek.

 

Itt szúrnám be, hogy az Ultrák szervezett formában – szerintem sajnos – nem vettek részt az eseményen, de több ismert képviselőjük megtisztelte jelenlétével az ankétot és jópár okos kérdéssel tették nyilvánvalóvá RD mellébeszéléseit.

 

Az ankét egyébként jól volt felépítve és Laci mindjárt az elején tájékoztatást is adott a „táncrendről”. Ennek lényege az volt, hogy négy témakör – játékoskeret, klub, címer, stb. (bocs, de a negyedik most nem jut eszembe J) - köré csoportosították az előzetesen beérkezett kérdéseket, amiket az érintettek először publikusan megválaszolnak. Az előre elküldött kérdések megválaszolása után pedig minden jelenlévőnek lehetősége nyílik arra, hogy – lehetőleg persze témakörönként – hozzászóljon vagy további kérdéseket tegyen föl. Az már nem igazán a rendezők hibája volt, hogy sokan ezt nem fogták föl és már az első kérdezési alkalomnál a maguk által fontosnak tartott, de más témához tartozó kérdést vagy „mantrát” próbálták feltenni.

 

Az ankét egy darabig biztatóan alakult. RD jól beszél angolul, láthatóan felkészült, volt világos üzenete az egybegyűltek számára és elég jól kezelte a meredekebb bekérdezéseket, odamondásokat is. Mondom, egy darabig… Világos üzenete volt arra, hogy miért a Kelet-Balkánon szerezzük be a játékosainkat, kifejtette, hogy a szabadon igazolható játékos nem okvetlenül gyenge és sosem mulasztotta el hangsúlyozni hogy kilenc éve egyedül ő „pumpál pénzt” a klubba és hogy erre az üzletre még a családja is ráment… A szakmai megállapítások egy részével nehéz is lett volna vitatkozni.

 

Nagyjából ezek voltak azok a konzisztens panelek, amiket az NSO színtelen-szagtalan tudósítása tökéletesen visszaadott. Aki tehát RD – egyébként bizonyos elemeiben figyelemre méltó – álláspontjára kíváncsi, az olvassa el a Népsport vonatkozó írását.

 

A jelenlévők egyértelműen pozitív megnyilvánulásokkal tüntették ki a játékosokat és az „új” vezető edzőt, míg a „régi” amolyan Voldemort-státuszba került, hangzottak el rá utalások, de semmi pénzért ki nem mondtuk volna a nevét.

 

A „gondok” akkor kezdődtek, amikor a klub üzemeltetésére vonatkozó üzleti filozófia és – naná – a címer kérdése került napirendre. Itt már nyilvánvalóvá vált, hogy könnyebb a tevének átmenni a tűfokán, mint RD-nek megérteni (RD-vel megértetni), hogy az ő üzleti filozófiája vagyis a jelek szerint ő maga) és az ÚJPEST (így, csupa nagybetűvel) miért összeférhetetlen (aki így nem értené, miért „inkompatibilis”) – ÖRÖKRE! Persze mi, büszke Újpest-szurkolók is felfoghatnánk, hogy a labdarúgás a világ boldogabbik felében ÜZLET és nem simlis politikusok faszméregetése vagy svindlizése, de erre meg mi nem vagyunk készen – mondjuk, én se…

 

RD egyszerűen nem érti, hogy ha az ő gazdasági ereje/filozófája nem teszi lehetővé, hogy szeretett csapatunk folyamatosan, de legalábbis általában véve a bajnoki címért harcoljon, attól még miért kéne neki – szerinte áron alul – eladnia a saját tulajdonát. Félreértés ne essék, ő tényleg tévedésben van: neki nem EZT a klubot kellett volna megvennie, és akkor most máshol megsüvegelnék egy NB1-es középcsapatért – de sajnos ezt vette meg…

 

A másik simli, amire nem kaptunk világos választ, hogy ha állítása szerint kilenc éve folyamatosan „pénzt pumpál” a klubba, akkor – akár „ár alatt” is – miért nem szabadul meg tőle? Hazug az a kiegészítő érvelése is, amely szerint az Újpest FC már rég eltűnt volna a süllyesztőben (megszűnt volna, csődbe ment volna, stb.), ha ő sorsára hagyná. Ismerve a magyar viszonyokat, az látszik, hogy pártunk és kormányunk mélyebben nem akar a zsebébe nyúlni Újpest-ügyben, de egy-két milliárdért biztosan lenne jelentkező, aki aztán megpróbálná eredményessé is tenni a klubot. RD tehát nem érti, hogy mi – büszke Újpest-szurkolók – sokkal szívesebben látnánk az ő helyén egy kormányközeli üzletembert, aki mondjuk közpénzből dobogóra hajt, mint őt, aki üzleti alapon próbálja üzemeltetni a klubot, egyébiránt dicső múltjához mérten méltatlanul a kiesés ellen harcolva…

 

Ugyanígy hasba akasztotta a publikumot Szíjártó Péter külügyminiszterrel folytatott találkozójának tartalmát firtató kérdésre adott válaszában is. Azzal fizette ki a kérdezőt, hogy SzP akkor vele, mint egy „külföldi befektetővel” tárgyalt, aki 70(!) embernek ad munkát… Hát… Nekem van egy barátom, aki a reptéren 270 embernek ad munkát a cégeiben, de vele még egy miniszter se akart leülni, pedig a nemlétező járvány miatt a megrendeléseink 90%-át vesztettük el és az embereket kölcsönökből próbálja megmenteni az éhenhalástól… Egyébként, ha valaki nem emlékezne, a SzP – RD találkozóról a külügyminiszter személyes FB-oldalán – tudjátok, ugyanott, ahova a yachtozás alatt az öltönyös irodai képeit is feltette – posztolt egy közös fotót „Bennmaradtak” képaláírással. Ez – számomra – mondjuk nem azt üzente, hogy RD belvárosi ingatlanbiznisze lett volna a fő téma, bár ki tudja. Csak azt nem értem, hogy ha nem akarnak a találkozóról érdemi infót megosztani, akkor minek posztolnak róla fotót egyáltalán… De mindegy is.

 

RD ankéton mutatott formájának mélypontját – nem meglepő módon – a címerügy vitájában „érte el”. Rossz és követhetetlen hasonlatában, amiben szerepelt Wolksvagen Golf és börtön egyaránt, valami olyasmit fejtett ki a tátott szájú publikum füle hallatára, hogy „másnap visszaadja a címert, ha az UTE névértéken eladja neki a nagycsapatot üzemeltető kft.-ben birtokolt 0,25 %-nyi üzletrészét”! Először nem is értettük, hogy miről van szó és hogy függ össze ez a két dolog… És most tennék egy „személyes” kitérőt az engedelmetekkel.

 

Tehát ez volt az a pont, amikor szólásra jelentkeztem. Mikor szót kaptam, bemutatkoztam és jeleztem azt is, hogy az Újpest 1885 Szurkolói Klub tagjaként is vagyok jelen. Elmondtam, hogy eredetileg kérdezni szerettem volna, de most már inkább hozzászólnék. Hozzászólásom keretében röviden kifejtettem, hogy a futballklubot üzemeltető társaságban a 0,25%-nyi UTE-tulajdonrészt abszolút helyénvalónak tartjuk. Ugyanis, ez pontosan annak a garanciája, hogy az olyan lépések, mint a címer egyoldalú megváltoztatása, ne legyenek jogszerűen megtehetők. Végül elmagyaráztam, hogy egy klubot alapvetően négy dolog definiál: a neve, a székhelye, a klubszínek és az egyéb szimbolika, például a címer. Ezek mindenki számára tabuk, hozzájuk nyúlni tilos.

 

Ülhetett a mondandó, mert Kristin Laci kérdését – miszerint kívánnak-e az elhangzottakra reagálni – rövid, de intenzív eszmecsere követte az asztalnál, majd egyértelmű fejrázás: „Nem.” Vagyis: „After careful consideration decided not to say anything…” (Körültekintő elemzés után úgy döntöttek, hogy nem mondanak rá semmit.) Elégedettség töltött el reakciójuk nyomán…

 

A korrektség jegyében viszont arról is meg kell emlékeznem, hogy RD legalább ötször mondta el, hogy a címer megváltoztatása rossz/hibás/helytelen döntés volt és legalább annyiszor bocsánatot is kért érte. Hozzátette azt is, hogy önmagában a 0,25 %-os UTE-tulajdonrésszel is együtt tudna élni, ha az abból fakadó jogokat nem a jelenlegi személyi összetételű UTE-vezetés gyakorolná. Világosan kimondta, hogy Őze Istvánról van szó, aki – miközben az Újpest FC semmit, de az égvilágon semmit nem profitál az UTE létezéséből – a 0,25 %-nyi tulajdonrész adta jogosultságával oly módon él, hogy azzal az FC napi működését is bénítja. Ezt Berta Csaba konkrétan, példákkal alátámasztva is megerősítette. (Hozzászólásomban erre is kitértem. Hangsúlyoztam, hogy ŐI-ről alkotott véleményünk számos nyilvános médiumban olvasható, tehát semmiképp sem fogható ránk, hogy az UTE – Újpest FC vitában bármely fél mellett általában foglaltunk volna állást.)

 

Ehhez annyi megjegyzést engedjetek meg, hogy ebben igencsak lehet valami. Aki ŐI-t, illetve „klubvezetői munkásságát” egy kicsit is ismeri, az pontosan tudja, hogy RD itt nem hazudik és még csak nem is csúsztat. Gondoljatok bele, hogy ennek az üzletileg szinte értékelhetetlen 0,25 %-nak az ürügyén szinte minden társasági dokumentumba betekintési joga van, sőt egyeseket – azok érvényességéhez, még alá is kell írnia… Alighanem létezik ŐI-nél kellemesebb üzlettárs…

 

Végül kitérnék még RD két nagyon erős mondatára, amit érdekes – de talán nem meglepő – módon, mintha az NSO sem „vett volna észre”…

 

Az egyik arról szólt, hogy a leköszönt újpesti polgármester éveken át szabotálta az Újpest FC működését, a másik pedig arról, hogy a „Tolnai-klán” máig folytatja pénzügyi aknamunkáját (csalási kísérleteit?) az azóta új cég által üzemeltetett Újpest FC ellen. Érdekes, hogy erre sem a jelenlévők, sem az „országos média” nem csapott le, noha teljesen nyilvánvaló volt, hogy RD pontosan megtervezte, hogy milyen állításokkal lép színre az ankét folyamán.

 

Ami egyébként ezt a „múlt homályába veszni látszó” történetet illeti, számomra rendkívül furcsa és elkeserítő, hogy a jelek szerint nincs senki (mondjuk rajtam kívül, de ki a f@sz is vagyok én…?), aki ebben a rántotthús alakú kis országban megkérdezné a Rendért Felelős Keresztapát, vagy a Főnavost (őt RD is megkérdezhetné, mint klubtulaj-havert), hogy hogy állnak azok a nyomozások, amiket kb. 6-7 éve RD feljelentései alapján az illetékes magyar szervek valszeg elindítottak. Meg a Minden(al) Elnököt (bank, MLSZ, FIFA) is meg kéne végre kérdezni, hogy miért rohantak el az UEFÁ-hoz 2014-ben feljelenteni az Újpestet a licensz-átruházás miatt, mikor Muszbek Mihály ismert sportközgazdász az idő tájt publikált cikkéből megtudhattuk, hogy legalább hat hasonló jogátmentés volt a magyar labdarúgásban, (a tévedés kockázatával) olyan kluboknál, mint a Honvéd, Vasas, esetleg MTK, amelyek esetében mélyen kussoltak… Hát nincs egy profi portál, vagy oknyomozó újságíró, akiket ezek a dolgok érdekelnének? Most erre is mondhatnám, hogy „mindegy”, de nem szeretném.

 

Ezennel szubjektív beszámolóm végére értem.

 

Remélem, sok mindenről képet kaptatok, és/de akiknek nem tetszett, azok…; azoktól ezúton kérek elnézést!