Vélemény

Roderick Duchatelet a 2017-18-as szezont követően egy ünnepelt csapat, ünnepelt tulajdonosa lehetne, de csapatunk szurkolói meccsről-meccsre tiltakoznak ellene, mégpedig azért, mert a szezon előtt megváltoztatta csapatunk címerét. Elsőszámú közellenség lett belőle, amelyen a szezon végén elért bajnoki dobogó, és a megnyert Magyar-kupa sem változtatott.

Lassan hét évvel ezelőtt, egy szokatlanul napsütéses októberi délutánon, egyik jó barátom telefonhívása zavarta meg munka utáni hazautam. Szinte köszönni sem volt időm, már közölte is a nagy hírt: „Megvan az új tulaj!” Felolvasta számomra az egyik jól értesült sportportál cikkét, amiből megtudhattam, hogy egy igencsak tehetős belga család sarja lesz az akitől a megváltást várhatjuk a következő években, ugyanis a hetvenes évek újpesti sikereit ígérte számunkra, valamint azt, hogy az Újpest nem lesz fiókcsapat. Bizakodóak voltunk, hogy ezek nem csak ócska ígéretek, és örültünk, hogy nem kerültünk a Fideszes csapatok táborába. Nem kellett hozzá túl sok idő, hogy megtudjuk Duchatelet úr kissé alábecsülte a magyar bajnokságot, és elsősorban az azt körülvevőket. Emellett ő sem igazán tartotta magát az ígéretéhez, ugyanis minőségi igazolások helyett rendre „testvércsapatoktól” kaptunk többnyire kevésbé használható légiósokat. Akik mégis hasznunkra váltak volna azok pedig rövid úton a Charltonnál, vagy a Standardnál koptathatták a kispadot a következő szezonban. Két és félévnyi csalódás után pedig már nem is csak a bajnoki helyezések miatt, hanem amiatt is aggódhattunk, hogy nem sorolják-e vissza csapatunkat egészen a Blasz 4-ig. A hazai elitnek azért annyira mégis fontos volt az Újpest, hogy megteremtsék a törvényi hátterét egy licenc átruházáshoz, így az Újpest megmenekült a csődeljárástól, Duchatelet pedig tulajdonos maradhatott. A kedélyek megnyugodtak, ráadásként szezon végén csapatunk 12 év után kupagyőzelemmel ajándékozta meg szurkolóit. Örömünket az sem tudta beárnyékolni, hogy a licenc átruházás miatt 3 évig nem indulhattunk az európai kupasorozatokban. A következő szezonokra így már meg is volt az indok, hogy miért nem hozunk megfelelő tudású labdarúgókat egy-egy kivételtől eltekintve. Ehhez hozzájött az úgynevezett Andrade-ügy, aminek köszönhetően egy szezonra kizártak minket az átigazolásokból. A bajnokságban ezeknek köszönhetően, mindössze annyi izgalom jutott számunkra évről-évre, hogy épp hány fordulóval a vége előtt biztosítjuk be a bentmaradást. Így érkeztünk el a 2017-18-as szezon elé, amikor is úgy nézett ki, hogy végre ütőképesebb csapat alakulhat ki a Megyeri úton. Bár eladtuk Enis Bardhit, a nyári átigazolási szezonban végre jöttek megfelelő tudású játékosok, hosszú idő után csatárokat,és megbízható balhátvédet is sikerült szerződtetnünk.  Magyar viszonylatban megfelelő erősségű kezdőcsapat állt Vignjevic mester rendelkezésére, egy nagyon rövid kispaddal. Várakozással teli időszakunkat azonban egy döbbenetes felkérés szakította meg a klub részéről, miszerint szavazzuk meg az Újpest FC új címerét. A felháborodás természetesen óriási volt, amit tetézett az új címerötletek igénytelensége is. A szurkolók tüntetést szerveztek, és az azelőtt sem túl népszerű Duchatelet rögtön elsőszámú közellenséggé lépett elő. Élőképek, drapériák, zászlók, és egy nem régiben elkészült klip is azt üzeni a tulajdonosnak, hogy nem kérünk az elsősorban WC deszkának gúnyolt új címerből. Roderick egyelőre nem enged, pedig a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú ítélete szerint, jogsértést követett el és kötelezte arra, hogy állítsa helyre az eredeti címert. A csapat közben elérte azokat a célokat, amelyeket a szezon előtt kitűzött magának, és az új évezred legeredményesebb szezonját produkálva, kupagyőztes, és bajnoki bronzérmes lett, 9 év után kvalifikálva magát az európai kupasorozatokba. Ellenfelünk az azeri bronzérmes Neftci Baku volt, akiket két gólos idegenbeli vereség után sima 4-0-val küldtünk haza. Komoly siker volt ez egy olyan csapat ellen melynek költségvetése nem hasonlítható össze egyetlen magyar csapatéval sem. A következő körben a spanyol Sevilla-val mérhetjük össze tudásunkat, melyhez fogható csapat jó néhány éve nem játszott tétmérkőzést magyar pályán. Pedig van két államilag igencsak preferált csapat országunkban, melyek az elmúlt években legtöbbször egymás között játsszák le, hogy éppen ki lesz a bajnok, vagy épp a második helyezett. Anyagi lehetőségeik sokkal jobbak, mint a többi magyar csapaté, mégis évről-évre megégetik magukat a nemzetközi porondon kis, és közép-csapatok ellen. Ehhez a két csapathoz képest mi elég szűkös keretből gazdálkodhatunk. Ez sokunkat persze bosszant, de Duchatelet helyében mi sem feltétlenül szállnánk be egy olyan versenybe, ahol egyes riválisok mindent megkapnak, míg nekünk a saját pénzünket kell évről-évre kockára tennünk. A klub így takarékon működik, mi pedig bízhatunk benne, hogy minél kevesebb sérüléssel, és Vignjevic szakmai hozzáértésével akár megismételhetjük azokat a sikereket, melyeket az előző szezonban elértünk. Persze jó lenne végre bajnoki címet ünnepelni, de ezek között a körülmények között, a két „nagy” bukdácsolására, és elég nagy szerencsére lenne szükségünk. Sokan hisznek benne, hogy egy kormányközeli tulajdonossal, sokkal jobban járnánk. Ez egyáltalán nem biztos. Talán a legjobb példa erre, az MTK, vagy a Mezőkövesd esete, ahol bár megvan a Fideszes hátszél, mégis évről évre a kiesés ellen küzdenek, néha több, néha kevesebb sikerrel. A magyar vezető, ha úgy adódik, szintén szembeszáll saját csapatának szurkolóival, és az elmúlt hetek alapján láthatjuk, hogy a hagyományok megőrzése is hasonlóan távol áll tőlük, mint Duchatelettől (lásd Videoton névváltoztatás). Az állami gondozottak szurkolói (már amelyiknek van) ugyanúgy elégedetlenek saját vezetőikkel, így jelenleg megjósolhatatlan, hogy milyen jövő vár ránk egy új stróman „tulajdonos” érkezése esetén. A Videotonnál most borult ki a bili, az FTC-nél már évek óta tart a cirkusz Kubaton és a szurkolók között (most éppen tűzszünet van, miközben egy puskaporos hordó tetején mosolyognak). A labdarúgás megítélése mindeközben folyamatosan romlik, köszönhetően a sportágba ömlő, rosszul felhasznált közpénzek miatt. Mi legalább elmondhatjuk, ebben a tekintetben ártatlanok vagyunk, rajtunk nem verheti el a port senki a köztulajdon herdálása miatt, sőt, a korábbi évtizedekkel ellentétben mi lettünk a rendszer által elnyomott, úgymond „a nép csapata”. Ahhoz, hogy visszatérjen az élet Újpesten a rendes kerékvágásba, már csak a címert kellene visszaállíttatani. Ezen felül lenne még egy fontos dolog, mégpedig olyan stábra van szükség, mely képes profi módon intézni a klub ügyes-bajos dolgait. A csapaton erősíteni mindig lehet, de nálunk az is erősítésnek számít, ha nem távozik senki az alapemberek közül, és Vignjevicnek végre nem kell új csapatot építenie.

A héten az Újpest a tavalyi szezon megkoronázásaként Sevillába utazhat. Remélhetőleg felesleges megállók nélkül.   

Szóval Rodi, vagy nem Rodi, ez itt a kérdés. Szinte minden Újpest drukker ezen töri a fejét és alig van, olyan, aki jó választ tudna adni...

Varázslat volt!

Olyan este, melyre évek, sőt évtizedek óta vártunk. Nem nosztalgiázni, szeretnék, de a tegnapi meccsélmény a Köln elleni vagy legutóbb talán a FTC elleni 6-0-hoz volt hasonlítható.

Aktuálisabb megközelítésben a tegnapi 90 perc kicsit a horvát válogatott VB szereplése volt. Élet van a csapatban, ez jól látszódott az összes érdekelt testbeszédén. Nebojsa izzott, a játékosok igazi harcosok voltak, a közönség tombolt.

Senki nem gondolta volna, hogy képesek vagyunk rá, igazán talán csak Vignjevic. Itt nagy szerepe volt az ő délszláv mentalitásának és az általa évek óta hangoztatott karaktereknek. A tegnapi eredmény hatására visszatért a lelátóra a büszkeség a hosszú ideje óta tartó apátia, megalázottság után. Tegnap este az egész ország fejet hajtott előttünk, nem volt olyan médium, amely ne csodálattal beszélt volna az Újpestről. A rivális táborok minden megnyilvánulása is arról árulkodik, hogy a magyar foci zászlója most a mi kezünkben volt, mi emeltük azt a magasba. Lehet, hogy csak pillanatokig tart, de nálunk van.

Erre a mérkőzésre egy egész szezont lehetne felépíteni. Hiszek abban, hogy Vignjevic ezt ki is fogja használni, ő képes arra, hogy a lángot életben tartsa. Aztán volna itt még valami. Egész nyáron azt hallgattuk, hogy nem erősítünk, nem fontos a csapatépítés, nincs szakmai cél a csapatban. A tegnap esti eredmény nem a fenti állításokat bizonyította. A tegnap este arról szólt, hogy a csapatépítés nem 2 hónapos folyamat és mi most érkeztünk el abba a fázisba, amikor már lehet kiegyensúlyozott és (hazai szinten) eredményes játékot elvárni. (Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha a tavaly őszi hangok hatására Vignjevicet elküldik) A hazai pontvadászatban stabil kell legyen a csapat, s bár nem minden héten fogunk 4-et hinteni a soros ellenfélnek, az alapjátékunk adott. Kifejezetten jók lehetünk majd az állami gondozottak elleni meccseken a hatékony kontráink révén. Minden esetre a tavalyi idény nagy tanulságával kell vasárnap indulnunk, azaz nem csak az utolsó fordulóban dőlnek el a nagy dolgok. Már az MTK ellen is 3 pontot lehet megszerezni és a végelszámolásnál nem lesz jelentősége, hogy melyik fordulóban szerezzük vagy veszítjük el a pontokat. Hátrányunk lehet, hogy hétközi meccs van a lábakban, de a sikerélmény, és a pozitív gondolkodás előnyünkre válhat. A kékek még nem játszottak tétmeccset, mi már játékban vagyunk. Nagy kérdés, hogy a lélektan vagy a fáradtság/frissesség faktor lesz-e fontosabb. A tegnapi meccs után persze mindenki pozitívan látja a jövőt, főként, hogy nagy riválisaink nyögve nyelték a párharcaikat. A tegnapi azonban csak egy volt az előttünk álló sok döntőből.

Mert innentől kezdve előttünk kb 45 döntő tornyosul, mindegyik egy különálló csata, melyeknek egyforma jelentőségük van, s melyek közül minél többet kell megnyerni. S a vége felé persze azt fogjuk mondani, hogy akkor jönnek a legfontosabbak, s hogy ott dől el minden. De ez csak akkor igaz, ha jól szerepelünk előtte is, különben már addigra eldőlhet minden.

A tegnapi élményt kell elvinni a szívünkben az összes meccsre, és tudnunk kell szeretni ezt a csapatot akkor is, ha éppen rögösebb szakaszra érkezünk, mert az azeriek elleni élmény kicsit a csoda, kicsit a szürrealitás határa volt. De miután megtörtént, azt kell mondanunk, hogy ez volt a realitás!

Ennek a néhány sornak, már jó néhány napja meg kellett volna születnie, de annyira hihetetlen Litauszki nyilatkozata, hogy az ember azóta is csak pislog. Itt volt ugye ez a vízum ügy. Már ez is annyira szürreális, hogy magunk kezdtük el védelmünkbe venni a tulajdonost azzal, hogy ilyen balfasz senki nem lehet, hogy nem tud elintézni egy vízumot 2 afrikai játékosnak. Úgy értem, hogy mindkettőnek egyet. Arra tippeltünk, hogy biztos volt ott a reptéren egy Neftci drukker „nacsalnyik”, aki az útlevélre cseppent légyszar miatt, hatáskörét messze túllépve kiutasította Onovoékat, közben röhögött a markában, hogy egyedül levette a pályáról az Újpest két legjobbját, ezzel csapata nyerő embere lett. Aztán kiderül, hogy lófaszt…a nagyszerű menedzsment nem intézte el a papírokat.

Amikor kiderült, hogy Bakuba megy a csapat, eljátszottam a gondolattal, hogy kirepülök a meccsre. Bogarásztam a lehetőségeket és miután többen is kérték a segítségemet, hát egy nagyobb csoportnak kezdtem el keresgélni. Fejenként 136.000 Ft-ért 1 átszálással oda vissza meg lehetett volna oldani a dolgot, de lett volna egy még egyszerűbb lehetőség. A Budapest-Baku útvonalat le lehetett volna repülni közvetlenül, csak visszafelé kellett volna 1 helyen tranzitálni. Ehhez képest, amikor meghallottam, hogy úgy utazik a csapat Bakuig, mint egy szöcske, már furcsa volt. Totál amatőrizmus.

Ahh, a többit már nem is sorolom. Az eset után két kérdés fogalmazódott meg bennem.

Az első, hogy ki a felelős ezekért a szerencsétlenkedésekért. Mert az nyilvánvaló, hogy most valakit alaposan picsán fenékbe kell rúgnia a tulajdonosnak, különben azt hiszi mindenki, hogy elégedett a munkájával. Most bizonyára zajlik a teljeskörű vizsgálat, hamarosan bejelenti Roderick a nagy változás(oka)t.

Másik kérdésem az, hogy nem lesz-e baja Litauszkinak. Hiszen kiteregetett egy olyan szennyest, amiről sokan sejtették, hogy létezik, de senki (vagy csak kevesen) nem beszélt róla. A mifelénk honosított kommunikációs és viselkedési kódex szerint ugyanis várható, hogy Lita lekerül a BLASZ csapathoz vagy oda sem. Egyedül kell majd edzenie, hetekig, hónapokig nem szól majd hozzá senki, végül szerződése lejártával eloldalog valahova.

Azzal, hogy Litauszki megszólalt, nagy kockázatot vállalt, de bátorságáért mindenképpen dicséret illeti. Ha rossz irányba fordulnának a dolgok az Ő szemszögéből, mindenképpen megérdemli, hogy támogassuk.

A visszavágó elméletileg formalitásnak tűnhet, de azért láttunk már olyat, hogy egy csapat nyert hazai pályán 2-0-ra ellenfele ellen. Fordult ez már elő velünk is, igaz a Vignjevic időszakban elég ritkán. Nagy kérdés, hogy a csapat hogyan kezeli ezeket a helyzeteket, képes-e olyan tartást mutatni, amivel legyőzheti a Neftcin kívül a körülményeket is. Olyan karaktereket szeretnénk látni, mint a horvátoké. A pályán. A székházban meg olyanokat, mint a franciáké.

Bár tudtuk, éreztük hol a helyünk, mégis nehéz volt szembesülni a valósággal. Tegnap este kikaptunk 3-1-re a bakui Neftcitől. Nézzük a meccset úgy, ahogy egykori edzőnk (Urbányi István) elhíresült és egyben kiröhögött mondata szerint kell, vagyis a gólok nélkül.

Nem lett jobb a kedvem ettől a nézőponttól, ugyanis azt láttam, hogy az azeriek és légiósaik egyénileg képzettebb játékosok, jobban tudják mi a dolguk, és precízebben képesek végrehajtani azokat. Az első húsz perc még elment, akkor próbáltunk egyszer-egyszer előre lendülni, de a hazaiak egyenlítése után már ők elkapták, mi elejtettük a fonalat. 35 perc után volt néhány minutum, amikor a Neftci emberhátrányban focizott egy sérülés miatt, mi ezt az időszakot arra használtuk ki, hogy próbáltuk „lecsorgatni” az órát. Ekkor volt érezhető, hogy a két csapat egy súlycsoportban van, igaz a bakuiak tudatosan visszaálltak a saját térfelükre. Amint „kiegészültek”, ismét úgy tűnt, emberhátrányban játszunk. Már az első játékrészben is voltak veszélyes helyzeteik, a másodikban meg még több. Ekkor már momentumunk sem volt. Jellemző volt a játékosaink tanácstalanságára a közvetett szabadrúgás megoldása. Ahelyett, hogy a távolabb, jobb szögben álló, egyben a passz távolsága miatt a védősort jobban megmozgató társat választották volna, rossz helyzetből lőttünk kapura. Az lett volna a legmeglepőbb, ha gól születik.

Ezen a lehetőségen kívül nem is volt komoly gólszerzési lehetőségünk.

Ha a meccs képe alapján kellene eredményt hirdetni, a reális eredmény 4-1 lett volna.

De nézzük a másik verziót, vagyis elemezzük kicsit a gólokat. A mi találatunk az egyetlen épkézláb, végig vitt támadásunkból esett, a probléma az, hogy ilyet vagy hasonlót nem sikerült többet elkövetni. Maga az akció egyérintésekből épült fel, és azért születhetett meg, minden átadás, vagyis 4 passz pontos volt, csak úgy, mint az érkezés és a lövés. A pontosság máskor már nem jött össze, így nem is lehetett esélyünk veszélyt teremteni a bakui kapu előtt. Az azeriek góljait egytől-egyig durva egyéni hiba előzte meg, nem lenne nagy meglepetés, ha a „Karius” szindrómás Pajovic pihenne néhány meccset és előkerülne a fiatal Gundel-Takács. Szűcs Kristóf hibája azonban rávilágít még egy fontos dologra.

Beszélhetünk az Újpestről vagy bármelyik magyar kupacsapatról, a helyzet az, hogy a honi szemlélet szerint a fociba elvtelenül ömlő milliárdok túl költségessé, ezzel egyre inkább elutasítottá teszik ezt a sportágat. Nézzük az FTC esetét. Mondjuk 5 Mrd Ft éves kerettel gazdálkodni itthon arcpirítónak tűnik, de a szintlépéshez 10 kellene. Ez persze ránk is igaz, csak nálunk nincs áldozatkész tulajdonos. Szűcs Kristóf (és Pávkovics, és mások) esete azt mutatta meg, hogy ha lenne valaki, aki beinvesztálná azt a tízest, akkor abban a keretben már csak elvétve lenne (ha egyáltalán lenne) magyar játékos. Egyszerűen nincs alkalmas hazai labdarúgó, akivel szintet lehetne lépni, vagy ha van, az kint dolgozik valahol nyugaton. Vagy keleten. Annyian vannak, hogy egy kezdő sem jönne össze belőlünk. A magyar utánpótlás folyamatosan termeli a 3. osztályú focistákat, esélytelen a döntő többségük, hogy „odakerülhessenek”. A tegnapi meccsen azt láttuk, hogy egyénileg összehasonlítva, minden Neftci játékos jobb volt a mieinknél, vagyis ahhoz, hogy legközelebb már esélyünk legyen egy hasonló képességű csapat ellen győzni, minden poszton 1 kategóriával jobb játékosra lenne szükségünk. Na de honnan?

Persze cáfoljanak rám a fiúk és fordítsák meg az állást. Az idegenben szerzett találat ad némi reményt.

Hajrá Lilák mindörökké!!!

Magyar idő szerint este 19 órától a Neftci Baku ellen lép pályára csapatunk. Az Európa Liga selejtezőjének első körében az azeriek – ahogy mondani szokás – a sötét ló kategóriáját képviselik. Nincs szem előtt a bajnokságuk, a válogatottjuk pedig nem örvendhet jelentős sikereknek, ismert játékosuk nincsen. Ennek ellenére nagyon nehéz kilencven perc vár Litauszkiékra az azeri fővárosban.

               A mérkőzést egyébként nem a Bakcell Arénában, hanem a jóval kisebb, Dalga Arénában rendezik meg (gyepfelújítás miatt), amely 6500 fő befogadására alkalmas. Ellenfelünk kevéssé ismert a magyar szurkolók körében, ám olyan eredményt értek el 2012-ben, amelyet az elmúlt tíz évben csupán a Videoton és a Debrecen tudhatott magáénak. Hazai 1-1-es döntetlen után Cipruson verték az APOEL-t 3-1-re a bakuiak, ezzel EL-csoportkörbe jutott a Neftci! Bár a Rubintól oda-vissza kikaptak, a Partizan ellen két döntetlenre futotta – ami különösen megsüvegelendő, hogy az Internazionale otthonából elvittek egy pontot (2-2).

               Az azeri klubfutball zászlóshajója jelenleg a Karabakh, amely tizenhat ponttal előzte meg a Gabalát – és 19 ponttal a Neftci Bakut. Az előző szezonban 1-1-2-es mérleggel végzett a Baku a Karabakh csapatával szemben. Az FC Karabakh a 2010-es évek második felében háromszor jutott be (három egymást követő évben – 2014 őszétől) az Európa Liga csoportkörébe, tavaly pedig óriási bravúrral kvalifikálták magukat a Bajnokok Ligájába. A grúz Samtredia és a moldáv Sheriff búcsúztatása nem akkora csoda, a Koppenhága csapata ellen idegeneben lőtt góllal való továbbjutás viszont óriási siker. Rendkívül erős csoportba kerültek az azeriek, ám itt is megmutatták oroszlánkörmeiket! A spanyol Atletico Madrid egyszer sem tudta legyőzni őket (1-1 és 0-0), a Roma pedig mindkét alkalommal csupán egy-egy góllal gyűrte le a Karabakh csapatát – a Chelsea túl nagy falat volt (0-4 és 0-6).

               Míg magyar csapat már öt éve nem szerepelt EL- vagy BL-csoportkörében, addig az azeri bajnokcsapat négy éven át folyamatosan játszhatott európai tétmeccseket ősszel! Természetesen nem ők, hanem a jóval gyengébb Neftci Baku lesz az ellenfelünk, így esélyeink korántsem rosszak!  A Baku keretének értéke Transfermarkt-on gyakorlatilag megegyezik az újpestivel (náluk 6,3 millió EUR, itt 6,23). Míg Újpestre a nyáron nem érkezett igazolás, addig ellenfelünk igencsak belehúzott. Június elején bejelentették, hogy a csapat irányítását az olasz Roberto Bordin veszi át. Az 53 éves tréner első érdemi vezetőedzői megbízatása a Sheriffnél volt, irányításával megmaradt a klub egyeduralkodói státusza (most egy évre írt alá Azerbajdzsánban). Ennél érdekesebb, hogy hét új játékos érkezett a klubhoz. A legnagyobb fogás talán Bagaliy Dabo lehet – a francia csatár majdnem minden második meccsén gólt lőtt Azerbajdzsánban (42/20), korábban megfordult a francia 2-ben is. Három jelentősebb távozót említhetünk meg – a visszavonulását bejelentő védekező középpályás Sadiqov, a dél-koreai második ligába igazoló csatár Herrera, valamint Qyrtymov hiánya érzékenyen érintheti a házigazdát.

               Néhány Baku-fanatikussal sikerült kapcsolatban lépnem a legnépszerűbb közösségi oldal segítségével; annyit biztosan sikerült megtudni: amíg a mi oldalunkon csendes várakozás és zsörtölődés keveredik, addig riválisunk szurkolói rendkívül optimisták. A nemrégiben lezajlott elnökváltás (Kamran Guliyev) jót tett a bakui klubnak, azóta pozitív a hangulat. A bajnok Karabakh nagyságrendileg 19-20 millió euróból gazdálkodik, a Neftci kénytelen beérni kb. 3 milliárddal évente (noha ez is egyértelműen több, mint az Újpesté). A szurkolók egy része úgy véli, a keret érdemben megerősödött a nyáron, így elképzelhetőnek tartják a Karabakh leszorítását a trónról, de legalábbis megszorítását. Jellemző határtalan optimizmusukra, hogy egyikőjük határozottan állította, az Újpest kiejtése után a Sevillát is búcsúztatni fogják az EL-selejtezőből. A Socar a hazaiak főszponzora – az azeri állami olajvállalat feltehetően eurómilliókkal segíti a klubot évente. Emellett a napokban kötöttek egy évre szóló megállapodást a Turkish Airlines-szel. Bár elfogultságtól nem mentesek az azeriek, többen is úgy gondolják, feltétlenül ők a párharc esélyesei. Kiemelték a támadó szellemű játékosaikat, 2-3 olyan futballistájuk van, akik gyors tempóban képesek minőségi futballt játszani (a két új igazolástól, Dabo-tól és Karikari-tól [mindketten csatárok] különösen sokat várnak.

A Neftci egyébként nyolcszoros bajnok, hatszoros kupagyőztes, kétszeres Szuperkupa-győztes. Érdekesség, hogy az idei kiírás fináléját Bakuban rendezik meg. Jelenleg Sadiq Sadiqov üzletember a klub tulajdonosa. A várakozások nagyok – ám az új edző miatt senki nem merte megjósolni, milyen hadrendben és kik alkotják majd a Neftci kezdőjét.

               Bordin mester a sajtótájékoztatón – rendkívül meglepő módon – kijelentette: szeretné jól kezdeni a szezont csapatával. Örömét fejezte ki az első mérkőzés helyszíne miatt, hiszen szerinte „az odavágó mindig nagyon fontos, ezért nagy öröm számunkra, hogy szurkolóink előtt léphetünk pályára”. „Az ellenfelünk erős csapat, a játékosaink felkészültek, egyelőre nem gondolunk a Sevillára, csak az Újpestre koncentrálunk” – folytatta a hazaiak vezetőedzője. Ruslan Abishov, a csapat 30 éves középhátvédje hozzátette: jól sikerült a felkészülés és mindenki nagyon szeretné a Sevilla ellen megmutatni magát – némileg tehát ellentmondott a csak a csütörtöki meccsre készülő edzőnek.

               A mi oldalunkról rossz hír, hogy Obinna és Diallo vízumproblémák miatt nem lehet ott a csapattal csütörtökön este, ők reggel utaznak vissza Budapestre. A jelenlegi keret tehát így néz ki:

Pajovic Filip, Banai Dávid, Gundel-Takács Bence, Szűcs Kristóf, Litauszki Róbert, Bojovic Mijusko, Balázs Benjámin, Pávkovics Bence, Dzenan Burekovic, Cseke Benjámin, Sankovic Bojan, Nagy Dániel, Tischler Patrik, Zsótér Donát, Viktor Angelov, Pauljevic Branko, Novothny Soma (14 mezőnyjátékos + 3 kapus).

Vagyis mindössze négy mezőnycsere ül majd a padon. Várható kezdőcsapat:

Pajovics – Balázs, Bojovics, Litauszki, Burekovics – Szankovics, Cseke – Pauljevics, Zsótér, Nagy – Novothny

A mérkőzést a Duna World közvetíti 19:00-tól! Haaaajrá Lilák!