Vélemény

Az elmúlt napokban sok vitának voltam részese, amelyek körülbelül arról szóltak, hogy vajon az a csapat öli meg a focit, amelyik bunkerba vonul a kapuja előtt, vagy az, amelyik próbál focizni is, csak éppen eredmény nincs, ami ugye a gól… lenne. Véleményem szerint a beszari bunkerfoci nem a magyar futballkultúra sajátja, azt hagyjuk meg az azzuriknak, az ő hősies, rettentő módon megszervezett védekezésük egy másik műfaj.

Szerintem zsákutca az atom antifocija, ez a stílus már rég kipukkadt! Az más kérdés, hogy a nagy magyar valóságban még ez is elég egy érmes helyre a második kanyar elejére… Mindennek a tetejébe a magyar foci egén nem a hajnal, hanem a mag hasad, csapatunk vereséget szenved, szurkolóink pedig egyre türelmetlenebbek. Eredményt akarunk látni, de ezt lila-fehérben zsigerileg szép játéktól várjuk! Lehet, hogy túlzóak az elvárások?

A statisztika pont a szépséget nem tudja megmutatni, de azt már igen, hogy a csapatok, és azok játékosai mit tettek le a gyepre, a győzelem egy véletlen faktorra építő stratégia, vagy tudatos építkezés eredménye, a vereség pedig pechszéria, magyar átok, vagy van valahol az adatok közt olyan tényező, ami rávilágít a hibákra? Ezekre a kérdésekre próbálok választ találni a számok segítségével.

 

Igen, csak próbálok… Az mlsz statisztikai adatbázisában ugyanis minden mérkőzés elérhető a 12. fordulóból, csak valahogy csapatunk meccse maradt ki. Nem, biztosan nem lehet, hogy valaki készakarva nem tette ki az adatokat, nyilván fatális véletlen lehet! Ilyen nem történhet meg, ahogy az sem, hogy egy szövetség az egyenlőtlen versenyfeltételek megteremtéséért tevékenykedik – ilyet csak elmaradott afrikai országokban csinálnak. Szerencsére itt, Európa közepén erről szó sem lehet, ahogy arról sem, hogy a tévé ne közvetítsen minden mérkőzést az élvonalból, hiszen a mindent és mindenkit elérő fociláz tetőfokán nemzeti csapatunk nemzetközi sikerekben úszik, klubjainkat a világ legjobbjai között jegyzik… Na jó, holnap is van nap, addigra biztosan elhárítják a nyilván kivédhetetlen hibát, ami az adatok hiányát okozza!

 

Addig egy kicsit hagyom elszabadulni a fantáziámat és máris látom magam előtt;

  • szorgos kezek alatt ég a klaviatúra,
  • telefonok csörögnek,
  • riadólánc veri fel álmából - bankártól, a földbirtokosig - az összes futballvezetőt,
  • hazánk nagyjai egyként az élre állva nemzeti programot kreálnak az mlsz statisztikusainak megsegítésére!

Éjfél előtt nem sokkal aztán kiderül; véletlenül az atomváros B-csapata, a paks II. adatai kerültek fel a szövetség honlapjára! Szerencsére a hibát észlelve a jól szervezett védelem megsemmisítette az adatokat. Micsoda blama lenne, ha nem korrekt adatok jelennének meg a meccsről??? Ez a kérdés munkál mindenkiben, egy ország kíséri feszült figyelemmel az eseményeket! Hajnalban a pók nem sző hálót, a pék nem süt kenyeret, a pick nem szalámi, a pakk nem korong, egyedül csak Gregory Peck… Élő és holt csak a híreket szomjazza! Nem sokkal hajnali három előtt jön a bejelentés; nincsenek adatok!!! A következő napon a rendkívüli helyzet ilyen gyors és hatékony megoldását spontán szerveződő tömegek éljenzik az utcákon naphosszat!

Ja, hogy nincsenek meg a jó adatok sem? A nagy öröm közepette ez vajon kit érdekel? És mi, a törpe minoritás a saját érdekeinket önként és dalolva dobjuk el a többség előtt, tisztelettel meghajolva, köszönetet mondva azért, hogy mostanában olyan sok figyelem irányul ránk, hogy már le is sajnálnak minket. Így nem érezzük magunkat elfeledettnek, még ha kívülállók is vagyunk a nagyok játékában… Amit a tévé szorgosan közvetít, tudván, hogy lelkünk mélyén mindannyian szurkolunk a nemzet csapatának, azt meg csak mi tudjuk, hogy miért ÜNNEPEL AZ EGÉSZ VÁROS…!!!

 

Kedd reggel… Nem vonul senki, nem a tömeg, csak a víz hömpölyög… Köszönöm, ó vezető!!!

 

Maradjunk tehát annyiban, hogy csapatunk játszott, az ellenfél nyert. Ez tény, nem vita tárgya, végülis a két legfontosabb adat ismerjük; 1 és 0.

Ez így már kínos. 9 meccs győzelem nélkül kezd gyötrővé válni. Még szerencse, hogy hét közben volt egy kupameccs, melyen sikerült nyerni és továbbjutni. Ám mégis, a Velence elleni „fölényes” győzelem már nem takarja el azt, hogy ez a csapat jelenleg nem csapat.

Amikor augusztus 31.-én egy fél kezdőnyi játékos érkezett, azon morgolódhattunk, hogy megint október közepére fog összeállni a csapat, mikorra már lehet olyan hátrányunk, hogy nem is érdemes a dobogó irányába nézelődni. Többszörösen sem lett igazunk, hisz egyrészt az eredmények úgy alakultak, hogy a dobogó még mindig „lőtávolban” van, másrészt nyoma sincs összeálló csapatnak.

A székházban látszólag nyugalom van, ami lehetne akár jó jel is, de jelenleg sokkal inkább érezhető egyfajta apátia és tehetetlenség. Az, hogy a döntő lépést hol kell megtenni, egyelőre nem állítható egyértelműen. A magyar vírtus azonnal kiabálja a lelkünkből, hogy „edzőváltás!!!”, de itt meg kell állni egy pillanatra. Egy edző, aki fél éve még szárnyalt a csapattal és ő maga volt a csapat erőssége a legtöbb lila szerint, hirtelen levegő nélkül találta magát. A jól megtervezett, de csak részben működő játékrendszer filozófiájában hívő edző most mintha nem találná a továbblépés, a kilábalás ösvényét. Tavaly is volt hasonló széria, de akkor még jobban hatott a kupagyőzelem varázsa, és még időben összeállt a játékunk. Most viszont mintha nem akarna működni valami. Hiányzik a hit, a mindenáron győzni akarás a pályáról, legalábbis így látszik kívülről.

Ha kicsit elrugaszkodunk a magunk bajától, akkor jól látható, hogy nem csak mi szenvedünk hasonló problémával. Itt van az orrunk előtt, illetve hát a hátunk mögött a Vasas és a Puskás Akadémia. Mindkét csapat próbálkozna valami kulturált, nézőbarát produkcióval előrukkolni, de nem jutnak ők sem semmire. Aki nem az „olaszos” focit szereti, azoknak az FTC, a DVSC és az előbb említett csapatok meccseit érdemes néznie. Ám ahhoz, hogy eredményes labdarúgást lássanak, vagy olyan költségvetés kell, mint az FTC-é, vagy olyan mérkőzéseket kell látogatni, mint a Paksé. Ezzel meg az a baj, hogy fájdalom végignézni egy félidőt is, nemhogy egy egész találkozót.

Nehéz látni a vergődésünket. Valaki jó lenne, ha kitalálna már valamit, vagy legalább arrébb rúgna egy kavicsot, mert ez a szerencsétlenkedés kezd töketlenkedéssé válni.

Bár nem egyedi jelenség Újpesten, hogy fogy a szurkoló, de érdemes átgondolni, mivel lehetne serkenteni a nézőszámot. Dr. Szerémi Andrea gyermekpszichológus és anya mondja el véleményét a dologról a videón.

Bezárult egy kapu. A kapu. Feröer ellen nem lesz néző a leláton a válogatott októberi meccsén.

Van az a helyzet, amikor sajnálni kell a hóhért? Van olyan szituáció, amikor az, aki folyamatosan túlnövi egyeduralkodói hatáskörét, szembesül azzal, hogy a fejére koppintanak, s nem érti, hogy mi a bánat történik. Néz körbe, mint a ló a lucernásban, s csodálkozik, hogy mi van. Mindent megtett, de a rengeteg erőfeszítést hiábavalónak bizonyult.

Ilyen az kedves MLSZ, amikor elveti valaki a sulykot. Sajnálatos, hogy van olyan szervezet, amelyik ugyanúgy gondolkodik, mint Önök, s ugyanazon elvek mentén szívat. Az Önök helyzete speciális. Évente van kb. 6-8 hazai válogatott mérkőzés, és mégis, 2 év alatt a második zárt kapus mérkőzést sikerült produkálniuk, holott az egyiket a legfontosabb mérkőzésre (Románia ellen) vívtuk ki, a másikat pedig a legfontosabb meccsen (Románia ellen).

Tisztelt MLSZ! Most, hogy az Önök minden erőfeszítése ellenére is zárt kapussá vált a szintén sorsdöntővé előlépett Magyarország- Feröer szigetek EB selejtező, nem kellene átgondolni az Önök igen tisztelt büntetési stratégiáját? Észreveszik végre, hogy azok, akiknek a hátán csattogtatják hétről hétre az ostort, azok vajmi keveset tehetnek azért, hogy a közös célok megvalósulhassanak?

Tisztelt MLSZ! Most, hogy annak a bizonyos bránernek a rosszabbik végén tartózkodnak, nem kellene elgondolkodni azon, hogy akkor, amikor éppen a jobbik végén vannak, akkor változni kellene?

Van képük fellebbezni? Milyen alapon? Nagyon várom a szövegét és igen remélem, hogy hatástalan lesz. A magyar csapatnak nagyon szorítok majd a meccsen, s terveztem, hogy a helyszínen fogom megtekinteni a találkozót. Nem fütyültem a román himnusz alatt, nem cigányoztam senkit, s nem ugráltam a „büdös román” strófára, de mégis…az Önök tehetetlensége miatt elveszítettem azt a lehetőséget, hogy a helyszínen bíztassam a válogatottat. Hogy fognak engem kártalanítani?

Nos, kedves MLSZ! Itt az idő elgondolkodni azon, hogy ha a jelentősen szűrt szurkolósereg nem tudta elérni azt a mércét, melyet az UEFA támaszt, akkor milyen alapon játsszák Önök itt a hóhért.

 

Ugye érzik, hogy most mindenki a maguk szánalmas vergődésén röhög a fellebbezési ügyükben?

Azért ez az ország nem unalmas, az biztos. Még a minden áldott nap itt élőknek is képes meglepetést okozni, lehet ez az egyik nagy vonzereje ennek a népnek, s ezért választ minket minden nap egyre több turista (is).

A múlt hét végén az UTE Baráti Kör tagjai virágot szerettek volna elhelyezni a tavaly elhunyt DVTK játékos, Rakaczki Bence sírjára, de a rendőrség minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy ez ne sikerülhessen. A résztvevők elmondása alapján végül sikerült eljutniuk a temetőbe, de a rendkívül rugalmatlan karhatalmi hozzáállás miatt a mérkőzésre 15 perces késéssel érkeztek emiatt.

Az előbbi történet fényében minimum döbbenetes az a mai hír, hogy az FTC azon ultrái, akik bojkottálják a meccslátogatásokat, Kubatob FTC klubelnök elleni demonstrációra kértek és kaptak engedélyt a Megyeri útra, a Szusza Ferenc stadion szomszédságába. Ott fogják nézni a meccset.

Hogy a fradisták kifogyhatatlanok a kreatív ötletekből, az biztos. Hogy annak, aki ráütötte a pecsétet a papírra, elmentek otthonról, az is biztos.

 

Amikor elolvastam a FB-n terjedő információt, nem akartam hinni a szememnek. Az, hogy a fradisták bíznak magukban, nem kérdéses, de hogy a rendőrök is, az már eléggé érdekes. Hogy ebből botrány lesz, az 100%, és még ha sikerül is a közvetlen kontaktot megakadályozni a már nem is tudni hány tábor között, következményei az ügynek bizonyosan lesznek. Merthogy egy ilyen idióta ötlet nem marad(6) reváns nélkül, az biztos. 

Kreatívok ugyanis nálunk is vannak bőven, főként ha a rivális bosszantásáról lehet szó.

Címkék: ,