Vélemény

Bevallom az előttünk álló szezont sem a bajnokság miatt várom annyira....

Csakúgy mint tavaly állunk a kupában, és ne felejtüsk el, hogy életünk Kupadöntőjét játszhatnánk a Ferenváros ellen, mert lássuk be ők besétálnak a döntőbe.

Szóval csapjunk a közepébe, és kivételesen ne a bajnoksággal, hanem a kupával kezdjük.

Be kell jutnunk a döntőbe, ebben éppen a Videoton akadályozhat meg  –  persze feltételezzük, hogy a másodosztályú Gyirmóton két meccsen túljutunk.

A tavalyi sorozatban kivertük a Ferencvárost, az Mtk-át, a Diósgyőrt, a Szuperkupát elhódítottuk a Debrecen ellenében.

Ez a remek sorozat folytatódhat a Videoton kiverésével, és játszhatunk egy olyan döntőt a Ferenvárossal amely az eredménytől függetlenül minden szurkoló életében kitörölhetetlen emlék marad.  Aki ott volt tavaly a Puskásban a diók ellen tudja mire gondolok...  Bár az esélyek nem mellettünk szólnak, itt kevésbé probléma, hogy kevés gólt lövünk, ezt a Kupa „elbírja”. Idegenben 0-0 otthon 1-0-ra győzünk... Ki ne írná ezt alá előre?

Ha belegondolok, hogy az én több mint 40 éves szurkolói „karrieremben” egyszer sem fordult elő ilyen eseméy, akkor sejthető, hogy sporttörténelmet írhatunk.

Más kérdés, hogy sajnos sok ellenzője lehet  egy ilyen döntőbeli párosításnak:

  • nem hiszem, hogy örülnének neki az MLSZ-ben,
  • és nem örülne a készenléti rendőrség sem,
  • a politikai elítnek sem tenne túl jót egy óriási futballbotrány...

És én is kételkedem abban, hogy jelentősebb botrány nélkül meg lehetne egy ilyen döntőt rendezni egy meccsen, semleges helyszíen legalább 20.000 néző előtt...

De ez legyen az illetékesek problémája, mi csak szurkoljunk azért, hogy Vignjevic mester kitaláljon valami olyat amivel bejuthatunk a döntőbe, ott meg bármi lehet....már előre feláll a hátamon a szőr. 

A bajnokságról:

Az igazolásaink, a jelenlegi keretet alkotó játékosok, a tulajdonosunk eddigi cselekedetei és a mai magyar futballt körülvevő igazságtalan állami jelenlét ismeretében nem várok és nem is nagyon várhatok csapatunktól különösebb áttörést. Amig a Ferencváros ügyvezetője büszkén hirdeti, hogy magyar szinten milyen álomfizetéseket tudnak adni, addig a mi tulajunk a realitások talaján maradva működteti csapatunkat.  És a realitás az, hogy  4.- 6. hely lehet amit elérhetünk. Nem látom még tisztán, hogy mitől fog a csapat gólerősebben játszani, Simon Krisztián eligazolása és a felkészülési meccseken mutatott gólszegény játékunk előrevetíti a fenti helyezéseket. Ősszel csatár nélkül kevés gólt rúgva de szépen játszottunk, elől váratlan megoldásokkal operáltunk, stabil középpályás és védőjátékkal kombinálva.  Ojoval felborult a hadrend, oda lett a kiszámíthatatlan sokpasszos támadójátékunk, felváltotta egy  a támadásokat siettető ívelgetős játék. Az eredmény ha lehet még kevesebb gól és sajnos még kevesebb pont. Most télen végre felépült Kabát, érkezett Andrics és a fiatal délszláv csatárunk, a probléma azonban a felkészülési meccsek eredményeit végignézve szerintem még mindig fennáll.  A védelem és a védekező középpálya nem változott, a szereplésünk azon fog múlni, mennyire lesz hatékonyabb a támadó játékunk. Nincs sok meccs, nincs sok kisérletezési idő. Személy szerint Nego és Suljic játékára kívánom felhívni a figyelmeteket, az ő formájuktól fog függeni szerintem elsősorban a támadó játékunk.

A meccsek előtti beharangozóimban külön ki fogok térni majd a támadó szekciónkra, kitérve a mögöttünk hagyott meccsen tapasztaltakra is.

Sportszerű de hangos szurkolást, hideg csapolt sört  és minél több győztes  Újpest meccset kívánok az előttünk álló bő 3 hónapra mindenkinek!  

Címkék: ,

Abban biztos vagyok, hogy még egy átigazolási időszakot is lehet többféleképpen megítélni, ugyanúgy, mint egy meccset.

Abban is biztos vagyok, hogy bárki írja le véleményét, az éppen annyira tévedhet, mint az, aki a nem írja le, csak mondja a magáét. Egyrészt, lehet valaki világsztár, nem biztos, hogy gyökeret tud ereszteni egy csapatban (lásd Ibrahimovic a Barcaban), másrészt 1 hét próbajáték alatt nem minden emberi jellemvonás derül ki egy érkezőről. Így hát magam is azzal kezdeném, hogy simán fenntartom magamnak a jogot a hibázásra.

Az ősz egyik tanulsága az volt, hogy gyakorlatilag nincs cserepadunk. Persze van, de nem ül rajta olyan játékos, akit az edző teljes bizalommal pályára tudna küldeni, ezért volt olyan meccsünk, ahol mindössze egy változás történt mérkőzés közben. Többször fordult elő olyan csere, melynek sokkal inkább volt taktikai időhúzó oka, mint megvalósítandó taktikai szándéka, így Kosovic szinte minden héten kapott 2-3 percet Vignjevictől. Problémának tünt az is, hogy az elég stabilnak mondható Heris-Litauszki belső párosunkat csak kényszerrel lehet helyettesíteni, így egy eltiltás vagy hosszabb sérülés komoly lyukat üthet a legstabilabb alakzatunkon. Ide érkezett egy olyan fiatal, aki nem csak magasságával és játékával lehet fontos láncszem, de a felvidéki lilák lelkét is melengetheti az a tudat, hogy földijük kergeti Újpesten a labdát. Ha rajtam múlna, én bizony minden félévkor szétnéznék Székelyföldön is, nem árt barátokat szerezni arrafelé is, s biztosan terem ott is nekünk való labdarúgó. A másik érkező egy Andric nevű belgrádi srác az ETO-ból, aki tört már borsot az orrunk alá. Az ő esetében sokan azt gondolják, hogy Simon Krisztián helyett vagy helyére érkezett, holott Andric jóval korábban vált kiszemeltté, mint ahogy Simonért bejelentkezett az 1860 München.

Az biztos, hogy ravasz, csibész játékos, és ez még talán nagyobb erény ebben a szinte „túl jó fiúkból „ álló csapatban, mint egy szélső gyorsasága, hozzátéve, Andric sem lassú.

Akik elmentek, azok többsége perceket, ha játszott idén. A legérzékenyebb vszteség természetesen Simon, ám neki egy ilyen ajánlat esetén mennie kellett. Egyszerűen nincs egyetlen érv sem, (a romantikus klubszereteten kívül), mely itt tartotta volna a válogatott játékost. Ő azonban mindig újpesti marad, ha egyszer ismét hazaveti a „fociszerencse”, biztos, hogy lila mezt fog felhúzni.

A másik távozó, akit kicsit sajnálhatunk, a szerb kapus Dmitrovic. Nagyon szimpatikus srác, igazi profi, aki még akkor is mosolygott, amikor nem, de őt is el kelett engedni, hisz az angol másodosztály nagyobb kihívás, jobb lehetőség, több néző stb. stb. stb. Ráadásul ha ő marad, akkor az igen tehetséges és szintén rendkívül szimpatikus Banai Dávid szorult volna indokolatlanul hosszú várólistára, amit – legyünk őszinték, teljesen érthetően- nem biztos, hogy ki tudott volna bekkelni.

Ahmeti, Servi, Kosovic, Mboma, Rojo vagy Zamostny nem zavart sok vizet, sok könnycseppet nem kell hullatni miattuk.

A fiatal montenegrói Perovicra azonban érdemes lesz odafigyelni, ő –néhány video alapján - hamar helyet kérhet magának a csapatban.

Összegezve az átigazolásokat, ha arra gondolunk, hogy Bardhi és Suljic is ezeken a csatornákon jutott hozzánk, akkor bőven bízhatunk abban, hogy Perovic is tud új színt vinni a csapatba, s ne feledjük, szinte új igazolásnak számít Kabát is.

Aztán minden okoskodás a kukába kerülhet, ha a pályán nem úgy sülnek el a dolgok, mint azt előre tervezték, ezért ismét és mindig csak és kizárólag egyet tehetünk, jövő szombaton kimegyünk a stadionba és az elejétől a végéig szurkolunk a csapatnak.

Hajrá Lilák mindörökké!!!