Vélemény

Igen, én vagyok az a buzi, aki minden nap karbantartja a Tulajdonos Úr makkját. És önzetlenül csinálom, azért, mert tetszik! 

Na, nem elsősorban Ő maga, hanem az, 

  • hogy sikerült bepozicionálnia az Újpestet a Duchatelet-focibirodalom leglesajnáltabb csapatának, akiből a többi négy szabadon építkezhet, miközben minket menedékként, szanatóriumként vagy a végső kirúgás előtti utolsó állomáshelyként használnak, esetleg próbajáték-központnak, ahol mindenki kaphat legalább egy fél szezonra szóló szerződést, miután vagy elviszik egy „jobb Düsi-klubba” vagy visszaküldik oda, ahonnan jött; 
  • hogy sikerült úgy megvennie a csapatomat, hogy nem rögzítette írásban a kötelezettségeit és emiatt majdnem megszűnt a legnagyobb NB1-es múlttal rendelkező magyar klub; 
  • hogy bár itt akar üzletet csinálni, de képtelen egyetlen gesztust is tenni korrupt és műveletlen politikusainknak, használhatatlan hatóságainknak és egyéniségnélküli báb MLSZ-prominenseinknek, ezzel is garantálva a tartós eredménytelenségünket és folyamatos szívatásunkat; 
  • hogy egyetlen piacképes játékosunkat is eladta, miközben ebben az átigazolási szezonban sem nyitotta ránk az ajtót egyetlen épkézláb futballista sem, „magyar épkézláb” meg pláne.

 

Sorolhatnám még, hogy mi minden tetszik, ami miatt „védem” Őt, de nem teszem, mert talán ennyi is elég. 

Tehát pusztán ez az önző érzelmi kötődés indított arra, hogy nem bírván tétlenül hallgatni az egyik „szurkolói csoport” vezetőjének folyamatos „Duchatelet takarodj! Go home!” óbégatását a díszpáholy alatt (én nem ott ültem…), kiszaladt a számon hogy „Te meg fogd már be a pofádat, te fasz!” Nem volt irodalmi stílusú az én megnyilvánulásom sem, de abban biztos vagyok, hogy mindenképp helyénvaló (adekvát…) volt. Erre persze kaptam néhány „kedves” megjegyzést és nemcsak az ordibáló illetőtől, de az már megint nem engem minősít, hogy a fenti szituációban a „hangtalan tömeg” végül kinek az oldalára áll… Aztán aránylag hamar lekerültem a napirendről és ez nem is volt ellenemre, már csak azért sem, mivel a tulajdonos inzultálásának újabb érdekfeszítő fejezete kezdődött, perceken belül. 

Az előkészítéshez még hozzátartozott, hogy az előbb említett langaléta alak huzamosabb ideig inzultálta verbálisan elnökünket, mialatt a Duchatelet által fizetett biztonsági szolgálat (amelynek tagjai közül néhányakkal egyébként kifejezetten jó viszonyban vagyok) tudomást sem vett a történésekről, sőt, a lelátón a játékos kijáró közelében posztoló biztonsági őr még látványosan össze is ölelkezett és csókolódzott vele. E hangulati felvezetés után kb. 20-30 „ultra”, úgymond, megrohamozta a díszpáholyt. Az A-teraszon odasereglettek a díszpáholy alá, majd jó páran felléptek a tribünre és könnyedén átlépték a díszpáholy korlátját. A díszpáholy központi részén ülők ekkor szinte kivétel nélkül távoztak, az oldalt ülő korábbi játékosaink zavart/cinikus somolygással figyelték az eseményeket, míg Kovács Zoli múltjához és jelenlegi státuszához méltó módon próbálta menteni vagy legalább kezelni a helyzetet. A begőzölt ipsék nem mentek tovább, rövid időn belül visszafordultak, lemásztak a teraszra és visszavonultak a többi ultra közé. 

A fenti példa is mutatja, hogy tragikomikus szereptévesztésben van itt mindenki, de főleg az ultrák. Senki nem vitatja, hogy nélkülük a futball nem az, ami, de azért az mégiscsak túlzás, hogy miközben mi, szurkolók legszívesebben bemásznánk a kerítésen, hogy megspóroljuk a jegy árát, addig nem áll távol tőlünk, hogy Jusztícia pózában tetszelegve mindenkit számon kérjünk, játékostól, szakvezetőn át a tulajdonosig, de legfőképpen az utóbbit. 

Szomorú szívvel tájékoztatok mindenkit, hogy a világ boldogabbik felén, ahonnan Duchatelet is érkezett, a labdarúgás üzlet. Magyarul, egy tulaj nem azért vásárolja be magát egy klubba, mert drukkol neki, még csak nem is azért, mert beteges vágya, hogy a klub ultráinak a kedvére tegyen, hanem mert üzletet lát benne. Betesz, kivesz és a célja, hogy többet vegyen ki, mint amennyit betett. Mert egyébként minden üzleti tevékenységnek ez a lényege és ez gyakran pont úgy érhető el, hogy a csapattal nem törnek „erő feletti” eredmények elérésére. 

Ez csak és kizárólag Magyarországon van másképp, ahol a tulajdonosok egy része álmodozó idealista, aki – amíg tönkre nem megy bele – klubja mecénása. Másik része simán bűnöző, akit a zavarosban halászás lehetősége visz oda. Megint másokat a politika kényszeríti arra – például mert egyébként meg bűnözők… –, hogy egy-egy klub fenntartásával váltsa meg a szabadságát, placcon maradását. 

Hát ezeket a dolgokat is érdemes szem előtt tartani, mielőtt a fenti módját választjuk nemtetszésünk kifejezésének.

 

Végül következzék e heti költői kérdésünk: 

„Szerintetek normális-e az, ha a klub által fizetett biztonsági szolgálat tétlenül nézi és hallgatja végig, amint egy szurkoló hosszasan fennhangon gyalázza a klub elnökét, illetve azt, amikor 20-30 „szurkoló” megrohamozza a díszpáholyt?”

 GG

 

Címkék: ,

(Figyelmesen olvasni ám, Szánalmaskáim! Nehogy már megint a klubot büntessétek meg egy szurkolói honlapon megjelent írás miatt, pusztán csak azért mert még olvasni sem tudtok rendesen! Nem az írtam ám a címbe, hogy „BUZI EMELESZ”, hanem csak azt, hogy „A buzi (én) e-l-e-m-e-z!”) 

És most a tárgyra térnék, előre bocsátva, hogy soha nem voltam különösebben fogékony az összeesküvés-elméletek iránt és soha nem gyártottam ilyeneket. 

Egészen idáig! 

Ugyanis ami most az Újpestet ismét körülveszi, az pusztán véletlenekkel nehezen magyarázható. 

Sokszor éreztünk, sőt írtunk is hasonlót, de szombaton (ismét) meghalt a futball Újpesten. 

A csapat rosszul játszott, nyomokban sem voltak felfedezhetők a sikeresnek kommunikált felkészülési időszak eredményei, de ezzel együtt hiszek a szakmai stábban, mivel Vignjevic ideérkezése óta tartósan bizonyított és ezen a meccsen tényleg minden összeesküdött ellenünk. 

A kérdés számomra, hogy ez a „minden” véletlen-e. 

Adott egy klub, amely az elmúlt szezonban közel került a megszűnéshez, de „megmentették”. (Aki emlékszik a részletekre, az érti az idézőjelet, akik nem, azok – bocs – olvassanak utána, de mélyen, alaposan!) A klub az évad során nyert két kupát és folyamatos ellenszélben – egyébként rengeteg bakit elkövetve – próbál létezni és eredményes lenni. 

Vannak ultrái, akik egy részről láthatóan nem partnerei semmiben a klubvezetésnek, más részről viszont még egy „Csúnya Csányi!” rigmusuk is legalább félmilliót ér a Szánalmas Testület fradista ellenőrénél. A Szánalmas Testület minden intézkedésével, sőt újabban már megnyilvánulásával is ott tesz keresztbe ahol tud: nevetséges paragrafusaik jogszerűtlen, méltánytalan, pitiáner és rosszindulatú alkalmazásával sikerült a legutóbbi mérkőzésre kvázi-életveszélyes helyzetet előidézni a lelátón, de amikor Duchatelet helyezi kilátásba a zárt kapukat egy nyilvánvalóan PR-jellegű nyilatkozatában, akkor röhejesen álszent módon leugatják. 

Publikálták a stadion-rekonstrukciós program keretében a sportszervezetek részére állami forrásból juttatandó összegeket. A nekünk szánt 800 millióval a futottak még kategóriájába kerültünk, egy szinten a Kisvárdával. (Bocs, várdaiak, semmi bajom veletek!) Ez az összeg ahhoz sem elég, hogy stadionunk egy EL-meccs házigazdája lehessen, ami azért Kisvárdán nem akkora probléma... (Emlékeztek, amikor annak idején elsőként újult meg stadionunk, hogy sivalkodott a populisták és irigyek kánonja? Pedig már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a stadion pofás, kellemes kimenni és körbenézni, de befogadó képessége alultervezett és a kivitelezés rettenetesen gagyi.)  

A világért sem fognám a játékvezetőre a szombati fekete napot, de Fábiánnak most egy darabig nem kéne vezetnie, az asszisztenseivel együtt. Volt itt ugyanis minden: nyilvánvaló tévedés és tendenciózus fegyelmezés egyaránt. Az egyik partjelző öt méterről sem volt képes helyesen megítélni, hogy kiről ment ki a labda; így lett újpesti szöglet helyett pécsi kirúgás egy nyilvánvaló szituációban. Fábián úgy mutatta föl habozás nélkül a második sárgát Nagy Gábornak, hogy – a tévéfelvétel tanúsága szerint – nem látta az esetet és nem is történt szabálytalanság. Nagy egyáltalán nem tartott rá pécsi ellenfele lábára, aki viszont totálisan achillesen rúgta őt. Nem is értem, hogy mi fájt a pécsinek és miért viselte aránylag jól ezt a rúgást Nagy. A pécsiek besárgult játékosainak ismételt szabálytalanságait Fábián hegyi beszédekkel kezelte, míg tehát Nagyot egy általa nem látott és meg sem történt „szabálytalanság” után gondolkodás nélkül parancsolta az öltözőbe. Az i-re a pontot Heris kiállításával tette föl. Ha egyből lefújja és kiállítja játékosunkat, akkor simán napirendre térek az eset fölött, legfeljebb azt mondom, véleményes a kiállítás. Így viszont botrányos. Fábián pontosan azt látta, amit a segítői, amit a nézők a lelátón és a tévé előtt. Heris kicsit elkapkodta a dolgot. Akkora volt a sebesség-fölénye, hogy kivárhatott volna még egy tempót és akkor teljesen szabályosan oldalról vállal kitolhatta volna a labda mögül a támadót, de ehelyett hátulról taszajtott rajta egyet. Határeset volt, amit Fábián saját tudatos döntése alapján továbbengedett, majd ezt a döntést hosszú másodpercekkel később megváltoztatta valamelyik segítőjének jelzése alapján, aki pontosan azt látta, amit a vezetőbíró. Szerintem ez elfogadhatatlan, de legalábbis nem szerencsés. 

Meg kell, hogy említsem a korábban már részletesen leírt szurkolói provokációt a tulajdonos ellen, amihez a biztonsági szolgálat vigyorogva asszisztált. 

És ki ne hallott volna a téli hírről, hogy Duchatelet kiszáll az Újpestből és már meg is van a komoly vevő, majd ki ne hallott volna arról, hogy a vevő mégsem volt elég komoly, és mivel Duchatelet nem kapott értékelhető ajánlatot, hát marad! 

Nekem a fentiekből az jön le, hogy ezt a klubot valaki tényleg meg akarja – csak nem venni, hanem szerezni, ha kell, bármilyen eszközzel kiszekálva a jelenlegi tulajt. 

Rakjátok össze Ti is, kedves olvasóim, és őszintén remélem, hogy arra a következtetésre juttok, hogy nemcsak buzi vagyok, de hülye is. 

Magyarország ugyanis nem az az ország, ahol ha valakinek a tulajdonára szemet vetnek, akkor tesznek rá egy nevetséges „vételi” ajánlatot és ha a tulajdonos nem adja, akkor ellehetetlenítik, hatóságokat küldenek rá, fenyegetik őt és a családját és ehhez a jól mozgósítható futballhuligánokat is felhasználják. Nem, Magyarország nem ilyen hely! 

A mi belügyminiszterünk nem olyan ember, akit mindezt hagyná, neki nemcsak az számít, hogy tudomása legyen mindkét politikai oldal prominenseinek sötét ügyeiről, ezáltal haláláig belügyminiszter maradhasson bármilyen színű kormány alatt, miközben az átlagembert senki nem védi meg a tolvajoktól, rablóktól és a stadionokban sem. Ő nem ilyen! 

Magyarország az az ország, ahol a tisztességes embernek nincs félnivalója, az üzletei és befektetései biztonságban vannak és politikai vagy egyéb hovatartozásától függetlenül objektív és egyenlő bánásmódban van része a szakszerű és pártatlan NAV, a Rendőrség az Ügyészség és a Bíróság részéről. 

Megértem Duchatelet-t, hogy nálunk fektetett be! Csak attól félek, hogyha mindez megváltozik és már nem érzi majd ilyen jól magát, mint most, akkor nehogy eszébe jusson visszaköltözni Belgiumba úgy, hogy az Újpestet közben megtartja és kinevez egy menedzsmentet, ami az ő utasításai szerint tevékenykedik tovább. És Belgiumban majd nem „Go home!”-oznak neki, nem öntik le sörrel, nem kurvázzák le a feleségét és nem kell néznie a csapat játékát sem! 

Hogy ezt megelőzzem, ezért szopom le minden nap.

 

Most már értitek?

 

GG

Címkék: ,

Eddigi full pozitív világnézetem, már ami a magyar labdarúgást illeti, ma 180 fokos fordulatot véve eljutott oda, hogy azt érzem, a halott koporsója felett állunk és kezdjük leereszteni azt a gödörbe.

A mai nap eseményei után új műfajt teremtettek az eddig is rendkívül színes minősítési palettán, létrejött ugyanis a legújabb magyar hungarikum, a tragi-combo-hózat. Azokban az országokban, ahol a labdarúgást komolyan veszik és valamiért még belepislognak a magyar pályák (bocsánat, immár stadionok) környékén történő eseményekbe, nospát szednek röhögő görcsre és térdvédőben csapkodják a térdüket.

Az MLSZ néhány napja bejelentette, hogy életbe lép az Újpest ellen foganatosított, eddig felfüggesztett büntetés, amely biztos jogos (szerintük és az ő szabályaik szerint) de akkor miért most, amikor 3 hónapig állt a bajnokság, és szét lehetett volna ülésezni az egész szünetet. Na mindegy, az eddigiekhez képest nem volt túl nagy horderő ebben az ügyben, már rég megszoktuk, hogy a szövetségben 10 döntésből kilenc, minden etikai, jogi, logikai és sportszakmai szemponttal ellentétes. Pont ettől bájos, hisz már-már annyira rossz, hogy az ember elbizonytalanodik, talán a váratlanság erejével operálnak a Kánai úton. Lényeg a lényeg, ez még nem lendítette ki a lelki szeizmográfot senkinél sem, ám a tulajdonos bejelentése igen.

„Ha nem lesz rend, nem lesz néző sem”, ez az isteni gondolat pattant ki, és ha az ember mélyebben belegondol, vajon ki lenne az az elmebeteg, aki fizetni akarja a büntetést a bmlsz rigmusok, meg hanggránátok miatt, miközben fizeti a biztonsági szolgálatot, amely nem képes fenntartani a rendet, holott alig van néző a stadionban, s az egész cirkusz oly ráfizetéses, hogy elmondani sem érdemes. Abban nem vagyok biztos, hogy a gondolat valós szándékon alapult, inkább teszem befutóra azt, hogy „be akart ijeszteni”.

Na, ennek volt kifejezetten sz@r, politikusnak ne menjen még, előbb vegyen néhány leckét Fletótól.

Ha valaki azt gondolná, hogy ezzel vége, az alaposan téved. A nap végére ugyanis beemelkedtünk a megakandikamerai sztratoszférába, az emberiség jelenlegi képzeletbeli maximumára. Persze mindig van új világcsúcs, folyton lehet fejlődni, de ma ez az egyértelmű etalon.

A nap ékköveként, a szurkolók alkut ajánlottak a klubnak, mely szerint a vezetés álljon az oldalukra a honi szövetség elleni harcukban, forrassza egybe a már egyébként is egyként forrongó táborokat és fordítsa az MLSZ ellen a többi egyesületet is. Mindezt azért, mert 30, 50, 200 (melyik táborban éppen mennyi) hülyegyerek nem anyázhatja egymást kötetlenül, s mert nevét kell adnia ahhoz, amit tesz.

Van egy rossz hírem mindenkinek. 3, egymás nyelvét nem beszélő, erkölcsi normák tekintetében hol részben, hol teljes mértékben hiányos, térben és időben egészen különböző helyen lebegő süketnéma metakommunikációs jeleit a tudomány jelen állása szerint semmilyen Aladár/Köbüki szerkezet nem tudja kultúrlények, vagy minimum növények szintjére feltranszformálni, hogy a felek legalább azt meg tudják állapítani, hogy gondolatfoszlányaik között, hol van a mondatokat elválasztó pont.

Tisztelt mindenki!

Szögezzünk le alaptéziseket. Ilyeneket például, mint a „reggel felkel a nap”.

A szenvedély nem egyenlő az erőszakkal. A szenvedély nem azonos a verbális agresszióval. A piro nem bűn. 30 hülyegyerek miatt nem büntetek 2000 embert. A szurkoló szurkol. A tulaj biztosítja az ideális feltételeket. A tulaj tiszteletben tartja az egyesület 130 év alatt felépített tradícióit. A focista focizik. Attól nem lesz senki jobb drukker, ha hangosabban anyázol. A szurkoló, az egyesülettel szolidáris, nem a másik szurkolóval. Az oroszlán erősebb, mint az egér.

Címkék: ,

Indul a tavasz

 

Egy bibliai rész elindított bennem egy gondolatmenetet így a tavasz kezdetén. „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek." Semmi esetre sem akarok pénzről, vagyonról írni, hanem időnkről, szeretetünkről, és a reményünkről, amit adnunk kell újra. A 21. században elindult egy negatív hullám, ami minket is elért, sajnos. Rossz példaként mindenkitől ezt látjuk, a tv műsorok 90 %-a, és a reklámok teljes egészében azt sugallják, arra tanítanak bennünket, ha valami nem megy, jelenleg nem működik, akkor azzal nem kell foglalkoznunk. Sokkal rosszabb, hogy már arra ösztönöznek bennünket, hogy cseréljük is le. Így mennek tönkre életek, széthullnak családok, emberek elvesznek. Elveszett mindennek az értéke. Emlékszem, jó pár évvel ezelőtt, ha valami nem működött, akkor nem voltunk közömbösek, mert kerestük a megoldást, hogyan tudnánk rendbe hozni, megjavítani, újra működőképessé tenni. Nem adtuk fel, akkor sem, ha ezért rengeteget kellett dolgozni, vagy sokat elvett a szabadidőnkből. Ma már közömbös, cserélgetős társadalommá alakultunk át. 

Bizonyára felmerül ezek után a kérdés mi köze ennek a sporthoz, és kedvenc Egyesületünkhöz? Így élünk ezzel kapcsolatban is, mert ez az új hullám az élet minden területét érinti, és nincsenek kivételek. Nemcsak megtalált, hanem be is épült közénk. Sok emberrel beszélgetek, akik elmondják: már nem megyek meccsre, nem nézem a tv-ben sem, mert nem működik, nem olyan, mint régen. Az előző évben egy öregfiúk tornára hívtam egy ismerősömet, biztatva őt, hogy ott lesznek a régi kedvenceink. Azt válaszolta: „kimegyek, de amennyiben a kedvenc német csapatom akkor játszik, a tv előtt maradok”, pedig régen évtizedekig meccsre járt. Ha valami nem működik, akkor nem érdekel, vagy lecserélem. Ugye értitek? Látjátok, megfertőzött minket. Fiatalok nyakában barca, real, …stb. sálak lógnak. Sportrendezvényeken az árusoktól külföldi csapatok dolgait vásárolják, és néhány magyart. Azért, mert a világ sugall valamit, attól még az nem biztos, hogy járható. Nem mindig a könnyebb út a helyes út. Kezdünk elfogyni, ezzel rossz példát adva egymásnak. Nem kellene megengednünk, hogy pislákoljon egy láng. Vissza kell állni a régi megoldásra. Újra menni kell a meccsre, mert ha csak pár száz emberrel több hallatszik, az a játékosoknak hatalmas erő. A tüzet fel lehet éleszteni, ha több ember ajkáról zúg a Hajrá Lilák! Ne legyünk közömbösek, ne legyünk érdektelenek, és különösen ne cserélgessünk. Régen működött, és ma is működni fog. Lehet, hogy ez több év munkája, talán még több. Amennyiben újra adjuk az időnket, szeretetünket, feléled a remény bennünk, és jól megnyomott, kitömött szeretet kapunk vissza a játékosoktól, az Egyesülettől. Abból még soha senki nem jött ki megfelelően, ha azt gondolta, először ők mutassanak valamit. Nem azért kell adnunk az időnket, szeretetünket, mert kapni akarunk, hanem azért mert, már kaptuk. Beszélhetünk a 8-3-ról, a 6-0-ról, a 20 bajnoki címről, a 9 kupáról is, vagy Törőcsikről, Fazekasról, Feketéről, Zámbóról, Göröcsről, és sorolhatnám szinte a végtelenségig a sort. Sokat kaptunk. Rengeteget!

Nekünk kell megtenni ezt a lépést, és meglátjátok, mennyi mindent visszakapunk, sokkal többet, mint amire számítunk. Idézzétek fel a derby-k hangulatát. A teltház mennyivel jobban ösztönözte a fiúkat, és visszakaptunk sokkal többet, mint amit ebbe fektettünk. Menjünk újra, adjuk időnket, és szeretetünket, mert ez nem sok, és sokat kapunk vissza. Nem kell félni a kudarctól, mert megtetézett mértékkel adnak az ölünkbe. Az indulónkban benne van egy csodálatos gondolat: „… a csillagok fénylenek még, mennyi név, mennyi év, az újaknak üzenték, a folytatás legalább annyira legyen szép.” A szép folytatás rajtunk lila szurkolókon múlik. Nem maradhatunk el. Mondhatja bárki, hogy nálunk nincs Mourinho, de van Vignjevic. Nálunk nincs Ronaldo, de van Kabát Petink. Mi őket szeretjük nagyon. A kicsiből is fel lehet építeni egy nagyot. Az földműves, aki elveti a magot, és csak várna a termést nagy bajba kerülne. Öntözni kell, kapálni, dolgozni, és amikor eljön az idő, akkor aratni.

Tehát irány a stadion, és ne csak nagy meccsek előtt legyen az a szlogenünk, hogy mindenki a Szuszába, hanem minden meccsre így készüljünk. Aki tud örülni a kis dolgoknak, rájön milyen érték rejlik a csapatunkban, megérti, hogy a kis csoda is csoda, melyből egyre nagyobbak lesznek. Célunk lényege az előrehaladás legyen, és ne a tökéletesség várása. Ezek a kezdő lépések, csak araszokban mérhetők, de idővel összeadódva kilométerek lesznek. Ha e nemes kezdeti tetteinket összeadjuk, azt láthatjuk, hogy olyan sok lesz, hogy nem tudjuk megszámlálni.

Irány a Pécs ellen is a stadionba, és a többire is. Legyünk mindig többen, és újra átélhetjük a csodát, amire már régóta várunk.

Szeretném a gondolataimat egy Pál Ferenc idézettel zárni:

 

„Adjál akkor is, ha kevés van neked is,

adjál akkor is, ha neked is szükséged lenne rá,

adjál akkor is, ha neked nem adtak,

adjál akkor is, ha a szavaknál többre van szükség,

és közben észrevétlenül

a reménység emberévé leszel.”

 

 

Hajrá Lilák! Mindig Újpest, örök Újpest!

Címkék: ,

Bevallom az előttünk álló szezont sem a bajnokság miatt várom annyira....

Csakúgy mint tavaly állunk a kupában, és ne felejtüsk el, hogy életünk Kupadöntőjét játszhatnánk a Ferenváros ellen, mert lássuk be ők besétálnak a döntőbe.

Szóval csapjunk a közepébe, és kivételesen ne a bajnoksággal, hanem a kupával kezdjük.

Be kell jutnunk a döntőbe, ebben éppen a Videoton akadályozhat meg  –  persze feltételezzük, hogy a másodosztályú Gyirmóton két meccsen túljutunk.

A tavalyi sorozatban kivertük a Ferencvárost, az Mtk-át, a Diósgyőrt, a Szuperkupát elhódítottuk a Debrecen ellenében.

Ez a remek sorozat folytatódhat a Videoton kiverésével, és játszhatunk egy olyan döntőt a Ferenvárossal amely az eredménytől függetlenül minden szurkoló életében kitörölhetetlen emlék marad.  Aki ott volt tavaly a Puskásban a diók ellen tudja mire gondolok...  Bár az esélyek nem mellettünk szólnak, itt kevésbé probléma, hogy kevés gólt lövünk, ezt a Kupa „elbírja”. Idegenben 0-0 otthon 1-0-ra győzünk... Ki ne írná ezt alá előre?

Ha belegondolok, hogy az én több mint 40 éves szurkolói „karrieremben” egyszer sem fordult elő ilyen eseméy, akkor sejthető, hogy sporttörténelmet írhatunk.

Más kérdés, hogy sajnos sok ellenzője lehet  egy ilyen döntőbeli párosításnak:

  • nem hiszem, hogy örülnének neki az MLSZ-ben,
  • és nem örülne a készenléti rendőrség sem,
  • a politikai elítnek sem tenne túl jót egy óriási futballbotrány...

És én is kételkedem abban, hogy jelentősebb botrány nélkül meg lehetne egy ilyen döntőt rendezni egy meccsen, semleges helyszíen legalább 20.000 néző előtt...

De ez legyen az illetékesek problémája, mi csak szurkoljunk azért, hogy Vignjevic mester kitaláljon valami olyat amivel bejuthatunk a döntőbe, ott meg bármi lehet....már előre feláll a hátamon a szőr. 

A bajnokságról:

Az igazolásaink, a jelenlegi keretet alkotó játékosok, a tulajdonosunk eddigi cselekedetei és a mai magyar futballt körülvevő igazságtalan állami jelenlét ismeretében nem várok és nem is nagyon várhatok csapatunktól különösebb áttörést. Amig a Ferencváros ügyvezetője büszkén hirdeti, hogy magyar szinten milyen álomfizetéseket tudnak adni, addig a mi tulajunk a realitások talaján maradva működteti csapatunkat.  És a realitás az, hogy  4.- 6. hely lehet amit elérhetünk. Nem látom még tisztán, hogy mitől fog a csapat gólerősebben játszani, Simon Krisztián eligazolása és a felkészülési meccseken mutatott gólszegény játékunk előrevetíti a fenti helyezéseket. Ősszel csatár nélkül kevés gólt rúgva de szépen játszottunk, elől váratlan megoldásokkal operáltunk, stabil középpályás és védőjátékkal kombinálva.  Ojoval felborult a hadrend, oda lett a kiszámíthatatlan sokpasszos támadójátékunk, felváltotta egy  a támadásokat siettető ívelgetős játék. Az eredmény ha lehet még kevesebb gól és sajnos még kevesebb pont. Most télen végre felépült Kabát, érkezett Andrics és a fiatal délszláv csatárunk, a probléma azonban a felkészülési meccsek eredményeit végignézve szerintem még mindig fennáll.  A védelem és a védekező középpálya nem változott, a szereplésünk azon fog múlni, mennyire lesz hatékonyabb a támadó játékunk. Nincs sok meccs, nincs sok kisérletezési idő. Személy szerint Nego és Suljic játékára kívánom felhívni a figyelmeteket, az ő formájuktól fog függeni szerintem elsősorban a támadó játékunk.

A meccsek előtti beharangozóimban külön ki fogok térni majd a támadó szekciónkra, kitérve a mögöttünk hagyott meccsen tapasztaltakra is.

Sportszerű de hangos szurkolást, hideg csapolt sört  és minél több győztes  Újpest meccset kívánok az előttünk álló bő 3 hónapra mindenkinek!  

Címkék: ,