Akadémia utca: Felcsút – Újpest beharangozó

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Talán sokan nem tudják, de az Akadémia utca Budapest ötödik kerületében sok fontos épületnek ad helyet. A Duna felől ott van mindjárt a névadó, a Magyar Tudományos Akadémia épülete, szemben az utca végén az Országház… Az Emberi Erőforrások Minisztériuma klasszicista tömbje után a szocreál Egészségügyi Minisztérium kockája mattolja le a szépérzéket. A két épület között, egy jobbos fordulóval az Arany János utcában találjuk magunkat. Az arany pedig mindig is fontos volt, a gazdagság szimbóluma még napjainkban is...     

Nem csoda, hogy az innen nyíló Nádor utcában található az Otp központja. Arany útján haladva a Bank Center következik, ahol többek között a Budapesti Értéktőzsde irodái is helyet kaptak, hiszen az épület mögötti téren található a Magyar Nemzeti Bank. Itt kapott helyet korábban egy Ferrari szalon is. Nos… Ebbe az utcába nem kell nekünk bemenni!

Miért? Mert az Akadémián minden adott azok számára, akik a mai gazdasági elit részeként minden olyan eszköz felett rendelkeznek, amiről mi csak álmodozhatunk… Ez nem ám kishitűség, nem kell a fejünket a homokba dugnunk, csak az a fontos, hogy tudjuk a helyünket a világban. Pénz, paripa, fegyver mind-mind kevés ugyanis, ha a hadvezér nem érti a dolgát…

Igen, eleddig azt láttuk, hogy Felcsúton nem volt meg az a vezér, aki képes csapattá formálni azt a cirka 40-50 focistát, akik nem tudtak/akartak nemet mondani a pénzre, viszont a munkához talán kevésbé ragaszkodtak. Ezzel együtt is elég necces a mérlegünk; a 14 egymás elleni meccsből 5 vereség és 5 döntetlen mellett csak 4 győzelmünk van. A kép mindjárt szebb, ha a tavaly májusi kupadöntőre gondolunk, hiszen itt azért megmutattuk, hogy hol a helye a trófeáknak, de most, a felcsúti fellépés előtt én így sem vagyok nyugodt…

Ennek oka pedig az, hogy most először látok igazi vezért az ellenfél csapata élén! Hornyák Zsolt minden eddiginél jobban összerakta csapatát, és ő tényleg támadó focit akar játszani, és nem csak beszél arról, amiről a hazai edzői elitnek sajnos sok fogalma nincsen…

És éppen itt van az a pont, amiért kétségbe sem esek, ha Makovecz-házban kell játszani! Nekünk nem olyan nagy baj, ha az ellenfél támadni akar, ha hajlamos, és képes egynél több támadóval megérkezni kapunk előterébe. Nem baj, mert ha ez rendszeresen megtörténik (és még Kire is rájön, hogy milyen rendezvényen van…), akkor a behúzódó csapatok ellen rendre túl hosszú csapatunk végre kompakt hosszanti méreteket vehet fel. Ha pedig végre egységes csapatként, együtt-mozogva játszunk, nincs olyan csapat a mai élvonalban, aki biztonságban érezheti magát!

Persze most is komoly kérdés, hogy éppen melyik arcát mutatja csapatunk. Szeretném látni végre annak szinte hüvelyujj-szabállyá érő folyamatnak a megszakadását, ami azt mutatta a bajnokság első harmadában, hogy eredményességünk kb. fordított arányosságot mutat az ellenfél csapata településének lélekszámával…

Örök optimistaként azt „mondom”, hogy ezúttal győzelmet aratunk, mert végre kijön az a lépés, ami valahogy mindig kisebb-nagyobb botladozásba torkollt az elmúlt meccseken. Na meg; két hazai vereség után, igazán ideje revansot venni a Felcsúton egy komolyabb idegenbeli győzelemmel!

Tippem tehát 1:3, és azt is hozzáteszem, hogy régen látott jó játék az elvárásom ezúttal is! Csak nehogy menjünk be az Akadémia utcába…

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!