2017/18 szezon értékelés, 2. rész

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A 2017/18-as bajnoki idény egy ideig még biztosan vita tárgya marad. A vita alapja többnyire az, hogy a bronzérmet hogyan értékeljük, mennyire lehet ez öröm az Újpest számára, a kupagyőzelem sportértéke, és a címer-ügy megítélése. Ezúttal kísérletet teszek arra, hogy időrendbe szedve felelevenítsem a történéseket. Lehet, hogy ezzel muníciót adok a vitához, de ha az érvek és ellenérvek tényeken alapulnak a vita a legkevésbé sem ártalmas, inkább előrevisz!

A “leleplezésnél” tartottunk... Végül hazai lett a Szusza, de sok köszönet ebben nem volt! Itthon játszani zártkapu mellett nem éppen lélelkemelő feladat, de - mit ad Isten? - ősszel a hazai-zártkapus-idegenbeli hármas felosztásban a zártkapu volt a legeredményesebb. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy jelenlétünkkel csak zavarjuk csapatunkat, fel kell hívnom a figyelmet a kupadöntő eseményeire... Erről majd jóval később lesz szó, addig még el is kellett jutni valahogy!

Nos, Vignjevic mester azt mondta, hogy jó volt a felkészülés, összerakta a csapatot, harcra kész a társaság. Hittük is, meg nem is, mert ugyan mit is mondhatna az edző? Hát, egy szokásos kamugép - akikből jócskán akad nb1-szerte... - csakis ezt mondhatja, de a Mester idén bizonyította, hogy nem mellébeszél, csak úgy simán beszél, és amit mond, annak bizony van alapja! Semmi sem véletlen, semmit nem kapunk érdemtelenül, sőt, ezen az őszön olyan érzésem volt, hogy sokkal többet kell tennünk a pontokért, mint egyes kegyelteknek. Na persze, nem a sors tisztelte meg őket, gyanúsan emberi eredetűnek tűnik, ahogy náluk “a sors keze betette a lábát”... Vagy ahogy egyesek lába betette az ajtót... Lássuk a mérkőzéseket!

Tétmeccsek

A bajnokság alatt a meccsekhez kötöm az eseményeket, de nem csak a pályán látottakról lesz szó!

 

1. Paks-Újpest: 2-2

(2017.07.15, 1.330 néző)

Jött az első forduló, ahol senki nem az eredmény, vagy a látott játék miatt fog emlékezni, hanem azért, mert akkor kezdődött el egy folyamat, ami a későbbiekben zártkapus meccsekbe torkollott. Azaz, dehogy is itt indult el! Az korábban azzal a bizonyos szavazással, amit a címerrel kapcsolatban szervezett a klub… Az eredmény? A pályán 2:2, a nézőtérről pedig az MLSz döntött. Ami a pályát illeti; Pauljevic korai góljára (13’) gyors válasz érkezett (16’), majd hátrányba kerültünk a 48. percben. Az egy pontot Windecker gólja jelentette, aki a 68. percben talált be az ellenfél kapujába. Ami pedig az MLSz döntété illeti, idézem: „A gyakorlatban, a jogerőre emelkedés után, újabb szurkolói fegyelmi vétség esetén zárt kapus mérkőzés megrendezésére kötelezi az Újpest FC-t a Fegyelmi Bizottság. Emellett a klubot 500 ezer forint pénzbüntetés megfizetésére is kötelezte a FEB (a rasszizmus esetén kiszabható legsúlyosabb pénzbüntetés 10 millió forint).”

Ez egy elég érdekes megfogalmazás… Nem tudom, hogy a klubot értesítő hivatalos levélben hogyan fogalmaztak, de ennek később még komoly jelentősége lesz! A lényeg az, hogy itt beindult egy erős, és sok elemében büntethető tiltakozás-hullám, hogy ezzel egyidőben meginduljon egyfajta boszorkány-üldözés is a szövetség részéről. Sokan, sokféle véleményt mondtak már erről az időszakról, így inkább nem ismételném el a már hallottakat, de ebben az időszakban kisemmizettnek éreztem magam, akit sarokba szorítottak, falhoz állítottak a diktátumok.

 

2. Derby: 2-2

(2017.07.23, 6.567 néző)

A második fordulóban derby! Az előző meccset értékelve Vignjevic mester még azt mondta, hogy „Az új igazolásokkal elégedett vagyok, vannak köztük olyanok, akiknek még kell egy kis idő, hogy összeszokjanak és felvegyék a bajnokság ritmusát.”, most pedig egyből mélyvíz, a magyar foci legfontosabb mérkőzése állt a srácok előtt! Nem könnyű feladat, különösen úgy, hogy az ellenfélnél nem voltak olyan nagy változások, igazolásaik pedig kifejezetten jónak tűntek.

Nos, a 221. derby döntetlennel zárult, ismét 2:2-es eredménnyel fejeztük be a mérkőzést. Kétszer is sikerült vezetést szerezni (Novothny és Nagy Dani a 27. és 63. percekben találtak be), de a 36. percben, illetve a 90.-ben (!!!) az ellenfélnek sikerült egyenlítenie. Két meccs – két pont, a derbyn is elszórtunk kettőt… Vig nem véletlenül volt bosszús, amikor így nyilatkozott: „Sajnos a hajrában sok rossz döntést hoztunk, a hosszú labdáink rendre ellenfelet találtak, majd a 90. percben egyenlíteni tudott ellenfelünk."

Ennek a meccsnek is volt utózöngéje! Blablabla-ért… „600.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezi, továbbá elrendeli a nézők nélküli, zárt sportrendezvényben történő mérkőzésrendezést 1 soron következő hazai NB I-es bajnoki mérkőzésre.” Okos, nagyon okos! Itt mindenki azt hitte, hogy akkor most – miután az „újabb szurkolói fegyelmi vétség” esete volt – quasi automatikusan életbe lépett a Paks elleni meccsre kirótt büntetés zárkapus kitétele.

 

3. Videoton-Újpest: 2-2

(2017.07.30, 2.364 néző)

Nem csak a döntetleneket, hanem a gólok számát is fixáltuk, úgy látszik… Nos, újra vezettünk, ezúttal ráadásul az elsőre sikerült megrúgni a másodikat is, de a végjátékot megint elbuktuk! Nagy Dani két góljára a 86. és a 88. percben érkezett válasz, így Vigjevic mester megint nem lehetett elégedett. Idézem: „Újabb győzelmet engedtünk ki a kezeink közül. Remekül építettük fel a játékunkat, majd két gólos vezetést szereztünk, aztán az utolsó tíz percben mindezt leromboltuk a koncentráció hiánya miatt.”

Három forduló után három ponttal a hetedik helyen álltunk, de – mentségünkre legyen mondva – a két, vélhetően legerősebb csapat ellen letudtuk az első kört! Akárhogy is, de megint ott voltunk a közepén, a kieséshez erős, a dobogóhoz gyenge csapatként – gondoltuk sokan akkor. De még sok volt hátra! Például az, hogy ezután a vasárnapi döntetlen után következő hétfőn a klub bejelentette, hogy „Klubunk visszalépett a fellebbezés jogától, ezért előreláthatólag a Vasas FC elleni mérkőzés zártkapus találkozó lesz.”! A klub tehát – még a keddig Fegyelmi bizottsági ülés előtt! – kijelentette, hogy nem kíván élni a számára biztosított jogával, és fellebbezés hiányában a derby okán hozott FEB döntés „élesedik”.

„A fellebbezési jogról történt lemondás napján a FEB FEV-I-8/2017-18. számú határozata jogerőre emelkedett, végrehajthatóvá vált, amely alapján a sportszervezetnek a soron következő hazai NB I-es bajnoki mérkőzését nézők nélkül, zárt sportlétesítményben kell megrendeznie.” Olyan hévvel igyekezett a klub zártkapus meccseket játszani, hogy egy apróságról elfeledkeztek… Vagy pontosan tudták, hogy mi az MLSz pontos jogi álláspontja. Ez még rosszabb!

A három döntetlen és a meccs végi koncentráció-hiány okán megkérdezték Milos Bogicevic erőnléti edzőt, hogy mit gondol a csapatról. Ő a következőket mondta: „Ami biztos, hogy ellenfeleinknél ismét minden esetben többet futunk, ezt a riportjaink is alátámasztják, mikor kiértékeljük játékosaink teljesítményeit. Meglátjuk, hogy mit hoz a következő pár forduló, de én bizakodó vagyok, hogy a jövőben az elvégzett munkánk kifizetődő lesz.” Kíváncsian vártuk hát, mi lesz…

 

4. Újpest-Vasas: 1-0

(2017.08.16, zártkapus)

A mérkőzés előtt a Mester így nyilatkozott:

„Remélem, többnyire azt a játékunkat fogjuk játszani a Vasas ellen is, mint amit az eddigi összecsapásokon, annyi változtatással, hogy a koncentrációnk kilencven percig tart majd.” „Kicsit furcsa lesz úgy játszanunk, hogy a saját stadionunkban lépünk majd pályára, de nézők, szurkolók nélkül, de ebben az esetben is szükségünk van a győzelemre és a három pontra.”

Utána pedig:

„A legfontosabb, hogy három ponttal lettünk gazdagabbak. A gólok száma miatt hiányérzetem van, hiszen rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, amiket értékesítve lezárhattuk volna az összecsapást.”

Gólunkat ismét Nagy Dani jegyezte, négy forduló, négy gól, remek kezdés! lőben nem sokan láthatták ezt az összecsapást… de azért a zártkapu ellenére több százan kilátogattak a Megyeri útra, és biztattak, tiltakoztak, tüntettek és szurkoltak. Ezzel együtt siralmas hangulat volt, de hát egy zártkapus meccs milyen lenne???

 

5. Kispest-Újpest: 2:1

(2017.08.12, 3.478 néző)

A mérkőzés előtt Soma azt nyilatkozta, hogy „Ez az Újpest, így az előttünk álló három mérkőzésen kilenc pontot várok magunktól.” Nem volt egyedül ezzel az egyébként igen helyes hozzáállással, hiszen Vignjevic is hasonlóan biztos volt csapatában: „Folyamatosan egyre jobbak vagyunk, és megvan a képességünk és a játékunk a sikerhez. Úgy megyünk Kispestre, hogy a saját focinkat fogjuk játszani, és mindent megteszünk a három pont begyűjtéséhez.”

A magabiztos nyilatkozatok után meggyőző volt a csapat játéka, megszereztük a vezetést, de a második játékrészre a jelentős taktikai váltást végrehajtó Kispest ledolgozta hátrányát (73’), majd megszerezte a győzelmet jelentő gólt is (83’)… Kialakult egy játék, megvolt a rendszer, de itt volt az a pont, ahol kiderült, hogy még nem tudjuk tartósan valódi tartalommal megtölteni, így erősen hullámzó a teljesítményünk.

Csak érdekességként; miközben teljes erővel dúlt a címer-ügy miatt kirobbant botrány, a klub kommunikációs munkatárs keresésére hívta fel a figyelmet honlapján. Nem tudom, hogy mi állt az ügy hátterében, de itt látható volt, hogy valami változás következik… Egyre feszültebb volt a klubon belüli helyzet is, ahogy teltek, múltak a napok, ez egyre nyilvánvalóbb lett.

És – mit ad Isten… - újabb büntetés várt ránk, az FEB szokásos, keddi performansza után a következő verdiktet adta ki: Blablablabla… „valamint tárgy játéktér közelébe történt bedobásáért 1.000.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezi, továbbá elrendeli a nézők nélküli, zárt sportrendezvényben történő mérkőzésrendezést 1 soron következő hazai NB I-es bajnoki mérkőzésre.”

Még hogy a történelem nem ismétli önmagát… A klub ismét eltekintett a fellebbezés jogától! A csütörtöki végleges FEB-határozat azonban nem csak hogy megerősítette a kispesti meccsel kapcsolatos határozatát, hanem élesítette a Paks elleni felfüggesztett büntetést is. Akárhogy is, de kétszer büntettek ugyanazért, de mintha a legjobban a klub örült volna ennek…

Nem tudom, hogy ez valóban így volt, vagy csak egy városi legenda, de az biztos, hogy ebben az időszakban a klub nem nagyon kereste a szurkolók kegyeit! Ahogy fordítva is igaz volt; a szurkolók a klub ellen fordultak, ami persze a meccseken csúcsosodott ki, így a helyzet a csapat játékára sem volt jó hatással. Az ötödik forduló után csapatunk a kilencedik helyen állt, mindössze hat pontot gyűjtve, sorozatban zártkapuk mögötti meccsek következtek…

 

6. Újpest-Diósgyőr: 1-1

(2017.08.19, zártkapu)

Móci a meccs előtt nyilatkozott, nagyon optimista volt, mert érezte, hogy kezdi visszaszerezni valamikori formáját; „Örülök az eddig lehetőségeknek, mind az öt meccsünkön szerepet kaptam, összesen körülbelül kilencven perc van mögöttem. Természetesen szeretnék több időt a pályán tölteni, semmi fizikai tényező nem hátráltat, hogy ez ne így legyen.” Vignjevic arról beszélt, hogy reményei szerint a srácok megtanulták a leckét Kispesten, de továbbra is bízott magában, és az elvégzett munkában: „Továbbra is uralnunk kell a labdát, és a saját játékunkat kell játszanunk. Saját stadionunkban meg kell nyernünk ezt az összecsapást.”- nyilatkozta.

Sajnos Makrai már a 12. percben betalált a kapunkba, de most először – annak ellenére, hogy a Mester szerint „nem tudtuk játszani saját játékunkat” – komoly mentális erőről tettek tanúságot! A szinte végig hátrányban játszott meccsen végül a 81. percben sikerült megszerezni az egy pontot, Viktor Angelov góljának köszönhetően! Akkoriban ezt nem nagyon tudtuk értékelni, mert ez az egy pont megint semmire sem volt jó – legalábbis akkor úgy tűnt. Bár a hetedik helyre léptünk (azonos pontszámmal az 5.-6. helyezettel), de az akkori első fehérváriak máris elléptek 7 ponttal…

Litauszki Robi ezen a meccsen vehette át a 100-as számú mezt, ami a klub kötelékében lejátszott meccsek számát jelölte. Csapatkapitányunk minden vitán felül egyre jobb formába lendült, láthatóan túltette magát a rossz emlékű lengyel kalandon, de azért még mindig voltak bizonytalanságok a játékában. Talán éppen ez a százas szám hozta meg azt a magabiztosságot, ami ezek után szinte egész évben jellemezte játékát? Elhitte végre, hogy ez nem véletlen? Nem tudhatjuk, de önmagunkba vetett hit nélkül nehéz lenne elérni céljainkat – nyilatkozta talán éppen ekkoriban.

 

7. Balmaz-Újpest: 0-1

(2017.08.26, 2.062 néző)

Ez volt az Újpest 3.000. Nb-1-es mérkőzése!!! Egy olyan csapat ellen, akinek ez volt a hetedik… Azóta lett még nekik, 25-tel növelték ezt a számot, ez legyen is elég pár évtizedre! Persze nekünk igazából mindegy kell, hogy legyen, kik jönnek szembe, a feladat az, hogy elgázoljuk őket!

Ha ez nem is volt gázolás, inkább csak egy kisebb koccanás, akkor is meglett a három pont. Ami pedig legalább ilyen fontos; Simon Krisztián 64. percben szerzett góljával győztünk! Jó volt látni, hogy előző heti nyilatkozata után a pályán is bizonyította, hogy végre ismét régi formáját mutatja.

Ami viszont aggodalomra adott okot, az volt, hogy Pávkovics Bence egyre több játékpercet kapott, méghozzá a védelem tengelyében. Igen, a fiatal-ajánlás őt is Nb1-es kezdőbe repítette, de ennek még esetében nem volt itt az ideje, és talán nem is azon a poszton szerepelt, ahol a legjobb lehetett volna. A védelem közepén viszont állandó veszélyt jelentett – a saját kapunkra!

Ezután egy kisebb szünet következett, mert a válogatottnak sok idő kellett a Portugália elleni 1:-0-s vereségre felkészülni. Különösen nehéz volt Priskin esetében, aki többféle küzdősport megsemmisítő erejű ütését is meg kellett, hogy tanulja! Sikerül, a vereség, és a leütés is megvolt, érdemes volt hát három hétre hidegre tenni a teljes magyar bajnokságot! Újpesti vonatkozása annyi volt a válogatottnak, hogy Nagy Dani is részt vett a felkészülésben, ott volt a lettek és portugálok elleni keretben is, de nem kapott végül szerepet.

Nekünk minden esetre jól jött a szünet, mert eléggé szétestünk ahhoz képest, hogy a bajnokság elején egész jól működött a csapat a mezőnyben, csak a gólok, és a mérkőzések végén a koncentráció nem volt rendben.

 

8. Újpest-Felcsút: 1-3

(2017.09.09, zártkapu)

Pintér Attila (ma már csak ex-felcsúti edző, gyakorló nyelvmester, bírózás-ügyi főelőadó) a meccs előtt azt nyilatkozta, hogy jelentős az előnyünk, ugyanis mi direkte hozzászoktattuk játékosainkat a zártkapuhoz, ezzel is megzavarva a riválisokat. Háááát… egy felcsúti átlag-nézőszám hangulata vetekszik az újpesti zártkapussal, de ezen ne nyissunk vitát, a tények makacs dolgok ugyanis… Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy három ponttal távoztak; ezek szerint felkészültek voltak hangulati téren!

A kistelepülés csapatának három góljára mindössze egy Novothny-találat jött válaszként, az is már akkor, amikor három volt közte. Ezen a meccsen nem voltunk jók, a párharcokat elvesztettük, és olyan gólokat kaptunk, amilyeneket addig nem! Bizony ez nem volt az év csúcspontja…

Sajnos a meccs előtti szünet sem segített a csapaton, pedig a szünetben a Slaven Belupo ellen játszottunk egy mérkőzést. „A mérkőzés kiváló atmoszférában zajlott, de az ünnepi hangulat és a barátságos felfogás miatt nem a csapatok játékán volt a hangsúly. Emiatt az eredményt sem kell komolyan firtatni.” – nyilatkozta Vignjevic mester. Akkor még nem tudtunk, hogy a következő tétmeccs eredményét érdemes lesz majd firtatni…

 

9. Haladás-Újpest: 1-0

(2017.09.16, 1.710 néző)

A Sopronban rendezett meccsen sem látszott, hogy a szünetben összekaptuk magunkat… Helyesebben; a nagy mezőnyfölény, a több nyert párharc, és a több kaput találó lövés ellenére sem sikerült gólt szerezni, míg az ellenfél egy helyzetéből gólig jutott. Egyre aggasztóbb volt, hogy a csapatjáték fejlődése nem jár együtt győzelmekkel, a kaput csak könnyen védhető labdákkal érjük el, a támadásoknak nem volt érdemi befejezése.

A Mester így értékelt: „Játékosaimat nem illeti dicséret. Tanulnunk kell a hibáinkból, és a jövőben meg kell találnunk azt a játékot, amivel gólokat szerezhetünk.” Ekkor tehát még mindig nem állt össze az a játék, amit elképzelt, a csapat még mindig alakulóban volt. Ez elég komoly probléma volt, hiszen lassan a bajnokság harmadánál voltunk…

A mérkőzés előtt sorsoltak a kupában. A 6. fordulóban csatlakoztunk a sorozathoz, és szeptember 20-ra Öttevényt kaptuk ellenfélnek. Erre a meccsre igen rövid felkészülést kaptunk tehát, de nem is gondoltuk, hogy a Győr-Sopron-Moson megyei első osztályban vitézkedő csapat ellen különleges tréningekkel kellett volna felkészíteni csapatunkat. A meccs végeredménye igazolta is, hogy az ellenfél nem igazán állította komoly erőpróba elé mieinket! A 6:0 arányú győzelmet Tischler négy (!), valamint Pávkovics és Simon Krisztián góljaival értük el.

 

10. Mezőkövesd-Újpest: 2-4

(2017.09.23, 2.386 néző)

Az addigi öt találkozón négy győzelmünk mellett mindössze egy döntetlent sikerült kiharcolnia a matyóknak, és ezt a veretlenségi sorozatot nem szerettük volna megszakítani.

Ennek ellenére nem kezdtünk jól, Cseri 28. percben szerzett találatával hátrányba kerültünk. Aztán sokáig csak a mezőnyben pattogott a labda, de egyik csapat sem tudott újabb találatot elérni. Az 57. prcben aztán beállt Tiscler, aki szinte azonnal gólig jutott! Rá két percre (62’) Novothny találatával a vezetést is megszereztük, majd a 78. percben már 3:1-re módosítottuk az eredmény (szintén Soma révén!). Az ellenfél ekkor sem adta fel, egy Fótyik-találattal feljött 3:2-re, azonban a 86. percben Soma végül lehűtötte a hazaiak lelkesedését. Mesterhármast elérő csatárunk itt mutatta meg igazán, hogy mire képes!

A meccs – azon túl, hogy fordulatos, jó iramú találkozó volt – azért volt különösen érdekes, mert ezúttal a Mester Tischler becserélése után két-támadós játékot választott. Ennek oka éppen az lehetett, hogy valószínűleg elege lett a mezőnyben jól muzsikáló együttes góliszonyától, kicsit kockáztatott! Ez bejött, de mégsem volt felhőtlenül boldog, mert látható volt, hogy így a csapatjáték, és a védekezés volt erősen billegő minőségű…

Már a meccs előtt is többször felvetődött két csatárunk egyidejű szerepeltetése, és kíváncsian vártuk, hogy mi lesz a folytatás. Nos, folytatás az nem volt, a Mester a kockázatok miatt továbbra sem preferálja a két-támadós játékot, legalábbis addig nem, amíg nem veszik ki jobban a részüket a letámadásokból, illetve a csapatjátékból. Ezzel a meccsel viszont az egész idényre konzerválta azt a szurkolói nyomást, ami a két támadónk egyidejű szerepeltetését szorgalmazta. Mivel azonban megvolt a rendszer, megvolt az elképzelés, így – miután Vignjevic önmagába vetett hitét nem lehet ám egykönnyen megingatni! – nem változtatott a játékrendszeren.

Ezen a meccsen azonban – átmenetileg – eldobta elveit, kockáztatott, és nyert! Így utólag sejthettük volna, mert a kisebb betegség miatt a kupameccsről, és a bajnokiról is lemaradó Zsótér így nyilatkozott a meccs előtt: „Véleményem szerint lelassult a játékunk az első 4 fordulóhoz képest. Muszáj ezen változtatunk, valamint meg kell tanulnunk rossz játékkal is nyerni. Még több koncentrációra van szükség, valamint kevés helyzetből is gólt kell tudnunk szerezni.” Sikerült!

Közben az MK-ban újabb sorsolást tartottak, az október 25-i fordulóra a Gödöllői SK-t sorsolták ki ellenfélként.

 

11. Újpest-Debrecen: 1-1

(2017.09.30, 3.139 néző)

A meccs előtt nyilatkozó Obinna a következőket mondta: „Sajnos az eddigi eredményekről nem tudok sok jót mondani. Ez egyelőre nem az az út, amit a szezon elején elképzeltünk magunknak, még nem ott állunk a tabellán, ahol szeretnénk, vagy ahol terveztük, hogy ilyenkor fogunk állni.”…” Tudom, hogy képes vagyok magasabb szintre emelni a játékom. Ismerem a képességeimet és az adottságaimat, és annak ellenére, hogy a múlt heti mérkőzés második félideje nekem is kiválóan sikerült, egyáltalán nem vagyok csúcsformában.” A játékosok láthatóan nem voltak elégedettek, tudták, hogy több van bennük!

De nem csak magukkal, hanem a meccsek körítésével sem lehettek elégedettek, hiszen legutóbb 2017.07.23-án, a derbyn játszhattak hazai pályán szurkolók előtt… Ez pedig – akárhogy is nézem – több, mint két hónap volt!!! Nem jöttek az eredmények, a játék akadozott, de a legutóbbi meccsen kamikaze taktikával mégis sikerült győzni. Mivel magukkal nem lehettek elégedettek, tudták, hogy a hosszú idő után újra szurkolók előtt rendezett meccsen meg kell mutatniuk, hogy ezek nem csak üres szavak, hanem tényleg képesek jobb, eredményesebb játékra is! Windecker arról beszélt meccs előtti videójában, hogy vissza kell szerezniük a szurkolók bizalmát! Nem nehéz belelátni, hogy a bizalmi vákuumot nem csak a csapat, hanem a klub irányába is érezte védekező középpályásunk…

Ennek megfelelően be is kezdtünk, a 24. percben Pávkovics találatával már vezettünk is, de ezúttal sem tudtuk megtartani előnyünket, mert egy Takács-góllal egalizáltak a hajdúságiak az első félidő derekán. Ezek után gólok nem estek, maradt a döntetlen.

 

Az első kör összegzése

Itt zártuk az első kört, mindenkivel játszottunk, és ezek alapján;

  •  a 7. helyre kerültünk,
  • 5 ponttal lemaradva a dobogótól,
  • 5 pontra a kieső helytől, és
  • 10 pontra az elsőtől.
  • Három győzelem (Vasas, Balmaz, Mezőkövesd – 11, 12, 9),
  • öt döntetlen (Paks, FTC, Videoton, Diósgyőr, Debrecen – 7, 2, 1, 10, 5),
  • és három vereség (Kispest, Felcsút, Haladás – 4, 6, 8)

Zárójelben feltüntettem az ellenfelek végső helyezéseit is a csapatok sorrendjében, mert - számomra legalábbis – érdekes. A végére kieső két csapat, illetve a Mezőkövesd elleni győzelem (szigorúan a végső helyezéseket figyelembe véve!) kötelező jellegű feladat volt, ugyanakkor a Paks, és a Diósgyőr elleni döntetlen, valamint a Hali és a Felcsút elleni vereség viszont nem mutat összefüggést a végső helyezésekkel. Tehát;

  • ekkor csak a kötelezőket tudtuk hozni, de
  • könnyen döntetlenre adtunk pár meccset,
  • nagy nehézségek árán a jobbakkal is sikerült ikszelni,
  • legalább két vereség nehezen magyarázható(nak tűnik).

16 lőtt gólunk nem számított rossz eredménynek, de ezek eloszlása meglehetősen szerencsétlen volt. Csak egy olyan mérkőzés akadt, amit úgy nyertünk meg, hogy egy gólnál többet szereztünk (Mezőkövesd elleni 4:2), és a 42,5%-os, nem éppen acélos produktumot úgy értük el, hogy csak egy csapatnak (Haladás) nem tudtunk gólt lőni. A 16 kapott gól kifejezetten sok, a majdnem 1,5-es átlag nem ígért sok jót a folytatásra.

A fentiek alapján azt gondolom, hogy a Mester ebben az időben tett nyilatkozatai pontosan megmutatták, mi volt a legnagyobb probléma! A játék-elképzelés megvolt, de a keret szinte teljes cseréje miatt még nem érett össze, folyamatos egyensúlytalanság jellemezte meccsinket. Ha meg is volt az alapjáték, a támadás-védekezés egyensúlyt nem sikerült megtalálni. Talán ezeknek „köszönhető”, hogy ekkor senki nem gondolta volna a későbbi eredményeket. Felesleges lenne egy-két játékosra kihegyezni ezeket a problémákat, de a továbbiakban nyilvánvaló lett – utólag persze könnyű okoskodni! -, hogy a sok igazolással együtt sem volt meg a keret ideális összetétele. Persze minden kereten lehet javítani, minden játékosnál lehet jobbat találni ezen a szinten, de a folytatásban javuló eredményekben sok szerepe volt a majd csak később beépülő játékosoknak.

Folytatás következik holnap