Bevehetetlen?

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Keleti végeken kalandozó fiaink vereséggel tértek haza a harcból… Bár mostanság kissé megkopott csapataink dicsfénye, de most joggal bizakodtunk! Az ellen rég bezárta gyárait, hiányos páncélzatuk minőségi acél híján az utóbbi időkben már nem védte őket, kaptak is hideget-meleget! Aki arra járt bevette várukat, beszedte a győztesek járandóságát, majd távozott is, hogy aztán a következő héten más csapatok arassanak győzelmet a hitét vesztett várvédőkön.

Mi is készültünk hát, de ezúttal sem a szerencse, sem csapataink harci kedve nem segített. A védők a semmiből feltámadtak, újonnan kinevezett várkapitányuk elhitette velük, hogy bár sok csatát vesztettek a háború még nem dőlt el. Közben nálunk egyre lankad a harci kedv, a korábbi harcok, a sok esetben kilátástalannak tűnő küzdelem kikezdte a morált… Mindenki tette a dolgát, mindenki harcolt, de senki nem hitt, harcosaink szívüket otthon hagyták. Pedig bizony sokszor előfordul, hogy idegen földön kell harcolni a házért, hazáért, ahhoz pedig hit kell, hideg fej és forró szív! Hogy messzire ne menjek, ezúttal az ellen sem otthon küzdött…

Sajnos mostanság honi földön is értek csapások minket, így – utólag – nem is csodálkozhatunk rajta, hogy csapatunk vereséggel tért haza. De akkor hogyan tovább? Mit lehet enni? Adjuk fel? Vagy vegyünk elégtételt? Ha harcosaink harcosok, és nem váltanak hirtelen valamiféle polgári foglalkozásra, akkor nem lehet más a cél, mint hogy bizonyítsanak, és vérét vegyék, ki a mi vérünket ontotta! Az élet sokszor igazságtalan, nem kérdés, de lehetőséget is kínál! Ha most nem, akkor majd egy másik csatában kell felülkerekedni, ott kell bizonyítani, hogy hibázhatunk ugyan, de mi vagyunk a jobbak.

A BAZ-megyei fellépésen nem sikerült fényes győzelmet aratni, sőt… Az ellenfél ebben az idényben legjobb játékát mutatta, amire nem volt válaszunk, de azért így sem volt reménytelen a dolog. 2:1-es állásnál ugyanis volt egy olyan periódus, amikor egy Újpest gól bizony ellenkező előjelűvé tette volna a mérkőzést. A „volna”, meg a „ha”… Igen, ez a két szó, amire bizony nem jár pont, sokat nem érünk vele, történt, ami történt, da a kupában – láss csodát, tényleg ad lehetőséget a sors! – könnyen előfordulhat, hogy ismét lehetőséget kapunk a győzelemre. Persze ehhez a Szomszédokat is le kell győzni. De ugye nem gondoljuk komolyan, hogy kizárólag a sorsra hagyatkozhatunk, ha céljaink vannak? A sors csak akkor áll mellénk, ha mi is teszünk érte. Itt és most azzal tehetjük a legnagyobb lépést, ha a Hungária körúton végre többgólos győzelmet aratunk.

De ne rohanjunk ennyire előre, most még csak ott tartunk, hogy - a számokat segítségül hívva – megfejtsük a hétvégi vereség okát. A motivációs helyzetet a bevezető a középkori történetében próbáltam meg leírni, de mit mond a statisztika? Nézzük meg először a csapatszintű adatokat:

forrás: mlsz.hu

Labdabirtoklás:

Ebben nem volt különösebb probléma, hiszen a hazai csapat mindig fölényre törekszik. Itt pedig ez a fölény nem volt jelentős, a labdával töltött időben mindössze 1 perces eltérés nem meghatározó a meccs kimenetele szempontjából:

Lövések/kapura lövések:

Látszólag pontosabbak voltunk (7/12=58,33%), mint az ellenfél (5/16=31,25%), de lövéseink többsége messziről érkezett, ahogy azt a lejjebb becsatolt ábra is pontosan megmutatja. Számokkal; nálunk a lövések 75%-a, míg az ellenfélnél csak a 31,25%-a érkezett a tizenhatoson kívülről. Ez bizony arra enged következtetni, hogy jól felépített, végigvitt támadásunk jóval kevesebb volt ezen a meccsen. Ezt látszik alátámasztani a szögletek (6/4), illetve a lesek (3/1) aránya is.

forrás: mlsz.hu

Szabálytalanságok:

Itt szám a szerint kimutatható adatok is érdekesek, mert míg a hazaiaknál 25 szabálytalanságra jutott 2 lap, addig nálunk 21-re 4. Nekem úgy tűnt, hogy amíg láthatóan nem törte le játékosaink addig sem komoly ambícióit néhány bírói ítélet, addig kifejezetten tendenciózus volt a játékvezetés, utána pedig egyes esetekben volt még némi „kompenzáció” is. De akkor már majdnem mindegy volt…

Sajnos itt megint fel kell hoznom Diarrát, aki ezúttal fékezte magát, igyekezett nem foglalkozni a bírókkal, de ezzel együtt sajnos mintha a lelkesedése, játékban nyújtott teljesítménye mintha vissza is esett volna. Nem biztos persze, hogy van összefüggés, de el tudom képzelni, ha valaki ”hűti magát”, akkor nincs meg az a tűz, ami a jó teljesítményhez elég, mert egyszerűen nem helyezkedik abba a lelkiállapotba, ami segít a kiemelkedő teljesítmény elérésében.

A másik megjegyzendő, hogy továbbra sem segítik a bírók, de ez most nem okozott nagyobb fegyelmi problémát. Az irány jó, de még döcög a dolog, mert volt pár eset, amikor igenis el kellett volna esni (mutatva a bírónak az egyértelmű szabálytalanság tényét), és volt, amikor pedig talán felesleges volt elesni. Ha eltekintünk attól, hogy – véleményem szerint - volt egyfajta tendencia az ítélkezésben, akkor is látni kell, hogy a bíró is ember, nem egy gép, döntéseiben igenis emberi, érzelmi momentumok is szerepet játszanak. Ezért nem lenne nagy baj a videóbíró bevezetése… De addig is rá kell érezni a bíróra, fel kell tudni mérni, hogy meddig lehet elmenni az adott sípmesternél, mi az, amire ugrik, egyáltalán milyen a „stílusa”!

Passzok:

Az arány rendben van (215/283), ez azt mutatja, hogy játékban még mindig mi próbáltunk többet nyújtani, de az is igaz, hogy – amint fent már említettem - ezek a passzok nem szolgálták megfelelő hatékonysággal a támadásépítést. A másik probléma ezzel az adattal, hogy a 283 passz is elég kevéske egy olyan csapattól, ami a passzjátékra, a labda járatására építi fel támadó stratégiáját. Ezúttal több volt a szokásosnál a felívelés, a hosszú labda, amelyeket nem is feltétlen gyors támadásépítésre használtunk, hanem sok esetben inkább csak szorongatott helyzetünkben jó nagyot rúgtunk a labdába.

Még így is szép a 78% feletti passzpontosság (ellenfél: 71%), ilyen adattal bizony meccset lehet(ne) nyerni. A csapat tehát nem felejtette el, hogy mit kér az edzői stáb, de ezúttal nem tudta maradéktalanul végrehajtani, amit Vignjevic edző kért, vagy kérhetett a meccs előtt.

Párharcok:

A látottak alapján nem meglepő, hogy ebben alulmaradtunk, és a magam részéről ezt a mutatót tartom leginkább olyannak, ami rávilágít motivációs jellegű dolgokra is. A 115/101-es arány kifejezetten gyenge tőlünk, a rossz mentális állapot mellett pedig azt is mutatja, hogy letámadásunk ezúttal csődöt mondott.

Összefoglalásképpen tehát azt tudom mondani, hogy ezúttal talán nem a fizikai jellemzőkben kell keresni a problémát, ezúttal kifejezetten mentális téren maradtunk alul. Ebben pedig olyan nagy volt a különbség, hogy a 3 vesztett pont teljesen jogosnak tűnik.

Ezek után nem is nagyon szeretnék az egyéni teljesítményekkel foglalkozni, hiszen most – szerintem – az egyéni hibák is egyfajta csoport-pszichózis eredményeképpen születtek.

forrás: mlsz.hu

Amit mégis meg kell említenem, az, hogy a négy 200 pont alatt teljesítő közül hárman is a védelemben játszottak. Úgy tűnik, hogy a csapatra nehezedő lélektani nyomás a védelemben okoz nagyobb problémákat, pedig támadójátékunk sem volt éppen világverő.

Az összefoglalást tehát azzal tudom kiegészíteni, hogy a mentális problémák mellett a keret hiányosságai, szűkössége, egyes posztokon a verseny hiánya „tette be a kiskaput”, a vereség – nagy egyszerűsítéssel – ezen a tényezők rovására írható. A megoldás pedig nem más, mint a kupában, és a bajnokságban győzelmek a következő meccseken!

 

HAJRÁ LILÁK!