Nem fért be Kurányi...

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Az átigazolási piac a szerencselovagok Mekkája. Mekka pedig igencsak közel lehet Szombathelyhez, mert ott aztán nagyban játszanak! Télen például Kevin Kurányi jelentkezett próbajátékra, de nem felelt meg, hiszen posztrivális érkezett az utánpótlás galaktikus központjából. Igaz, cserébe az egyetlen valamirevaló védőt be kellett áldozni, de ahol Illés B. egyengeti a leendő csatárok útját, ott a támadásra építenek! Azt persze már Radó Andris óta tudjuk, hogy az átigazolások sokféleképpen hasznosulhatnak, aki pedig az igazolásokat kizárólag a csapata megerősítésére használja, az botor ember… Van az úgy, hogy egy-egy jól irányított játékos-eladás mentesít bizonyos alaptőke követelmények alól, vagy éppen a tulajdonos/szponzor kap zsíros megbízásokat cserébe.

De most télen bizony belecsaptak a lecsóba, hírek jöttek, hírek mentek nagy nevekkel, majd érkeztek is páran. Azt hittem, hogy akkor most tényleg van mitől tartani, hiszen nálunk adott a keret… Aztán látva a meccset, rájöttem, hogy itt valami nagy kamu van! Nézzük csak; két játékos visszatért kölcsönből, aminek csak annyi volt az értelme, hogy ne a riválisokat erősítsék, érkezett egy galaktikus, aki az NB2-ben nem állta meg a helyét, ahogy egy másik érkező Debrecenben, és végül egy nigériai srác. Utóbbi egész ügyes gyerek, de ő csak a hiba a mátrixban! Szülőföldjén nincs folyamatban semmiféle vasúti fejlesztés…

Nem fejtegetem tovább, de – mivel sokak szerint a szezon legrosszabb játékával nyertünk – megpróbáltam magyarázatot adni arra, hogy egy elvileg erősödő gárda otthon miért kapott simán két gólt egy olyan csapattól, akik nem igazolhattak, hiányos kerettel utaztak, csatárként egy tőről metszett középső védő cseréltek be – míg ősszel még döntetlent ért el. Meg kellene tanulni a focival foglalkozni a kisstílű helyezkedés, dörgölőzés helyett! De miért adok én tippeket az ellenfeleknek??? Tényleg ejtem a témát!

Rátérve a lényegre; csapatunk bizony ismét bizonyított! Annak ellenére, hogy nálunk aztán tényleg lehetne keresni a kifogásokat (nem igazolhattuk le Messit, pedig már minden le volt beszélve pl.), viszont játékosaink - ha nem is a világ legjobb produkciójával, de alázatos munkával – kétséget sem hagytak afelől, hogy ki nyeri ezt a mérkőzést! Ja, hogy lassan a szertárosnak kell gólt rúgni? Kit érdekel! Ha kell, Vignjevic mester is beszáll, de legalábbis összerakja a CSAPATOT, ahogy csak keveseknek sikerülne! Nincsenek milliárdok, vagy ha lennének, akkor sem lehet igazolni, de ezen most a srácok nagyvonalúan felülemelkedtek! Dicséret érte! Mivel, hogyan sikerült ezt elérni? A számok talán segítenek megfejteni.

Géza mester bizony bajban van, amit csapata 4-5-1 (vagy 4-1-4-1?) felállása is jól mutat. Nincs támadója, nincs aki elől tartsa a labdát, így kénytelen betonvédelem mögé rejteni kapuját, és pontrúgások, meg erősen esetlegesen előrevágott labdákból éldegélni. Pedig lehet ezt másképp is, de tény, hogy az melósabb. Nehezebb ugyanis megtanítani a játékot, felépíteni a támadójátékot, elszöszölni azzal, hogy minden egyes játékos képes legyen a romboláson túl valami másra is a pályán. Vig ezt a nehezebb utat választotta, és ezúttal bizony meg is lett az eredmény. Alighanem az ő stratégiája lesz a nyerő hosszabb távon is; a napokban Cesc Fàbregas fejtegette, hogy az angol foci leszálló ágba került, amiért – véleménye szerint – az a felelős, hogy a PL-ben kizárólag a védekezés megszervezésével foglalkoznak az edzők, a kreatív játékosok, a látványos támadójáték mostanság nem fontos. Lehet ebben valami – annak ellenére is, hogy bárcsak ott tartanánk lefelé, ahol most az angolok vannak!

Mi tehát egy 4-4-2-es formációval álltunk fel, de Cseke mint az egyik támadó azért erős túlzás, ő inkább a védekezésben jeleskedik. A négy védő előtti két szűrő (Windecker, Sankovic) sem utal támadó felállásra, de Diarra és Bardhi hiányzása sem utalt gólzáporos győzelemre. Szerencsére, mint csapat, egyáltalán nem néztünk ki rosszul, a játék játékos megközelítése, a teljes pályára érvényesen megszervezett taktika sikert ért!

Csapatszinten miben voltunk jobbak?

forrás: mlsz.hu

Labdabirtoklásban ezúttal nem tudtunk fölényt kialakítani, de ez talán bele volt kódolva a felállásba, talán készakarva el is engedte ezt a stratégiai pontot Vignjevic mester. A labda birtoklásának ugyanis kettős célja van; a labda birtokában tudunk gólt szerezni, és amíg nálunk a labda, az ellenfélnek nincs esélye betalálni. Az ellenfelet szerzett gólok számába csak két kieső helyen álló, illetve egy, közvetlenül a kiesés ellen harcoló gárda képes alulmúlni, nem kellett tartani attól, hogy többet birtokolják a labdát. Volt ebben persze kockázat, mert bizony utaztak a pontrúgásokra, kapunkhoz közelítve 25 méteren belül egy gyenge szellő is földre vitte az ellenfél játékosait.

Ebben pedig jó partner volt a játékvezető, ugyanis a szabálytalanságok egészen elképesztő különbséget mutatnak. A 28 általunk elkövetett fault-tal szemben mindössze 11 hazai szabálytalanság áll. Nem is tudom, de nem úgy ismerem a vasi gárdát, mint akik a szomszédba mennek egy kis alattomos belépőért… Szóval megvolt a támogatás, de ezúttal a pontrúgásokat – egy-két kisebb megingástól eltekintve – jól kezelte védelmünk.

Ezt mutatja az is, hogy az ellenfél 10 lövéséből mindössze 2 talált kaput (azok sem voltak túl veszélyesek, míg nálunk a 12 lövésből 5 talált kaput (és ebből 2 gólt is ért!). A mi 40%-ot meghaladó lövési pontosságunk bizony bőven nagy fölény, a meccset pedig gólokkal lehet megnyerni. Nem kérdés, hogy a Mester most szándékosan úgy építette fel a stratégiát, hogy a gyors ellentámadásokat lövéssel tudjuk befejezni, lendületből érkezzünk a kapu elé, de alapvetően hátul biztosan álljunk a lábunkon.

A passzok számában mutatkozó hazai fölény körülbelül megfelel a labdabirtoklásnál látottakkal, a játék átlagosan mért gyorsasága szinte pontosan megegyező volt. De volt egy jelentős különbség! Nálunk voltak ritmusváltások, míg az ellenfél egy ritmusban robotolta végig a meccset. Igen, a játszott játéknak hullámzó ritmusa van, ez pedig sok esetben kiszámíthatatlanná is teszi, de a játékot csak szükséges rossznak tekintő stratégia nem nagyon enged teret a hirtelen impulzusoknak.

Eddig tehát azt találtam, hogy a teret átengedve, gyors ellentámadásokra épült játékunk, megkockáztatva azt, hogy a többet támadó ellenfél rossz találati mutatóit ezúttal is hozza. Ez eddig még azért elég gyenge lábakon áll, mert az ellenfél hiányosságaira nem lehet mindent feltenni! Kellett a győzelemhez még valami, ez pedig a párharcok terén kivívott fölény! Szinte teljesen biztos, hogy ennek hiányában nem lehetett volna a három pontot bezsebelni, mert nem sikerült volna megakasztani a támadásokat, a gólokhoz pedig végképp szükséges, hogy az egy-egy elleni szituációkban jól szerepeljünk!

A csapatszintű adatok szerint tehát azt mutatják, hogy a kontrákra építő csapat agresszív védekezéssel, gyors ritmusváltásokkal operált. Ezúttal lemondtunk a pálya minden területére kiterjedő dominanciáról, mondhatni takarékosan focizva sikerült győzelmet aratni. A takarékosság ott is tetten érhető, hogy két támadónk is pihenőt kapott, ami ezúttal különösen fontos volt, hiszen a derbire a pályára lépőknek top-formában kell lenniük!

Vignjevic mester jól sáfárkodott, ugyanis Perovic eddig is kiváló gól/perc mutatóját ezúttal sem rontotta le, de Szűcs Kristóf még őt is képes volt túlszárnyalni! Fiatal támadónknak ugyanis első felnőtt bajnoki mérkőzésén mindössze 17 percre volt szüksége a gólhoz! Ezúton is gratulálok Kristófnak, bízva abban, hogy még sok ilyen szép találattal örvendeztet meg minket!

De nem csak góllövőink kellettek a győzelemhez, ezért nézzük meg, hogy a játékosok táblázatát!

forrás: mlsz.hu

Hoppá-hoppá! Itt bizony azt látom, hogy nagyon nem volt véletlen ez a győzelem! Az igaz, hogy

- az ellenfél sem volt rossz (átlag 210 pont), de

- nálunk minden pályára lépő értéke 200 pont fölött volt (átlag 245 pont!!!),

- 8 (!) játékosunk teljesített 250 pont felett, ami az NB1-ben kiemelkedő,

- az ellenfél legjobbja sem érte el a mi csapat-átlagunkat!

Ugye mennyire fontos, hogy az igazolásoknál a foci legyen az elsődleges szempont? Ugye milyen nagy jelentősége van az egyéni képességeknek, az egyéni felkészítésnek, és a játék minden elemére kiterjedő stratégiának? Csapatunk bizony csattanós választ adott ezekre a kérdésekre, a számok pedig cáfolják a véleményeket, miszerint a szezon leggyengébb produkciójával hoztuk el a három pontot! Itt bizony az egyes játékosok szintjén is komoly teljesítményeket láthattunk!

A Windecker-Sankovic szűrő-páros a passzok pontosságával (90+%), valamint párharcokban mutatott kiváló teljesítményével is kitűnt, tőlük csak a passzok terén marad el a védelemben Mohl, Kálnoki Kis, és Pávkovics, míg Balázs Bendzsi épp fordítva, nála a passzok rendben voltak (80+%), de a párharcokban ezúttal elmaradt a csapat átlagától. Védőinknél van tere a fejlődésnek, de az a jó hírem van, hogy láttunk már a most kisség relatív gyengébb adatoknál sokkal jobbakat is tőlük, így egy jó formaidőzítéssel csúcsra járatható a védelem.

Elől Perovic és Szűcs góljáért dicsérhető, míg Andric azért, mert láthatóan jobb erőben van, és gyorsult is valamelyest a téli felkészítés során. Ez bizony kellett gólpasszához, fejlődése nem hasztalan tehát! Cseke hozta a szokott hajtós erőjátékot, de ő nem az a típus, aki csillog-villog, mégis fontos szerepe van a gépezetben. Balogh Bubu gólpassza, és általában is a csapat mozgatásában játszott nagy szerepet. Ez ugyan most nem sikerült feltétlen látványosra, de annál hasznosabbnak bizonyult! De ne feledkezzek meg Szabiról! Ezúttal a beadások, pontrúgások, kijövetelek rendben voltak, a többi elemet tekintve pedig eddig sem voltak problémák, így a csapat legtöbb pontot elérő játékosaként neki is jár a gratuláció!

Összességében tehát azt látom, hogy ezen a meccsen a Mester által kitalált taktika működött, mert nem volt gyenge láncszem, többen is tudásuk javát adták, a mérkőzés eredményét befolyásoló hibákat pedig nem vétettünk. Lehet, hogy ez a győzelem nem volt látványos, de rengeteg munka, fegyelmezettség, szervezettség kellett hozzá – a számok legalábbis ezt mutatják.

Ahogy a számok arról is tanúskodnak, hogy a hétvégi derbire érkező ellenfelünk a 0:0-s döntetlenjét a miénknél kissé gyengébb egyéni teljesítmény átlaggal érte el (235 pont), ezért bizony nagyon komoly koncentrációra lesz szükség, valamint rettenetes fegyelemre. És akkor helyet cserélhetnek derbik résztvevői a tabellán – végre helyre áll a világ rendje!

 

HAJRÁ LILÁK!