Polkorrekt

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

„A politikai korrektség, mint beszédmód a szellemi elnyomás egyik legnyilvánvalóbb eszköze volt.”

 

Vannak, akik szerint kísért a múlt, mert bizony ez egy politikailag korrekt eredmény volt. Egyetért Ön ezzel? Nos, nem fogok ebbe belemenni, még akkor sem, ha nagy a kísértés, mert ez a téma nem ide való, annak ellenére sem, hogy ma nehezen láthatók a politika és a sport határai. Én maradok annál az álláspontnál, hogy kizárólag sport oldalról is vereséget szenvedtünk, a többit meg tárgyalják meg mások!

 

A számok – szerintem – továbbra sem hazudnak, tisztán megmutatják (a maguk korlátozott módján) a mérkőző felek közti különbségeket. Persze, van aki ezekre a számokra közvetlen hatást gyakorolhat, bele tud nyúlni a történésekbe, de gólt szerezni mégiscsak a pályán lévő játékosoknak van lehetőségük… Ha úgy tudjuk, hogy ezen a téren mínuszból indulunk, akkor erre is készülnünk kell! És bizony volt már arra példa, hogy csapatunk ezzel is képes volt megküzdeni. Reményeim szerint ezt a tartást/kitartást újra magunkénak tudhatjuk. Ezúttal sajnos megroppantunk, nem bírtuk el a terhet.

 

Nézzük meg tehát, hogy mit mutatnak a számok, miben maradtunk el az ellenféltől, hol hibázhattunk! Igen, a hibáinkat kell keresnünk, mert másra hivatkozni gyengeség, még akkor is, ha úgy érezzük minden, és mindenki ellenünk van. Miért? Mert amire nem lehetünk hatással, azzal meg kell tanulni együtt élni. Jobb esetben képesek lehetünk a körülményeket nem csak elviselni, hanem a magunk javára fordítani! Nos, ha most megbuktunk, tanulnunk kell belőle, és talán a számok segítenek ebben.

Csapatstatisztika:

Forrás: mlsz.hu

A labdabirtoklás adataiban nincs drámai különbség, az a nem egészen 6%-os különbség semmire predesztinál. Ezen a téren tehát nem volt probléma, a gólszerzésre rendelkezésre álló időket tekintve a 4 perc eltérés nem releváns. Az eredményben látható jelentős különbség nem ezen a szinten realizálódott. Na de akkor hol?

Most – sajnos – egyértelmű a válasz; a lövések számában látható jelentős különbség azt mutatja, hogy labdabirtoklásunk meddő maradt, hiszen a 8 próbálkozásunk közül mindössze 2 alkalommal találtunk kaput! Nem elég, hogy az ellenfélnél jobb arányú volt a kaput találó lövések aránya (18-ból 8 - 44%), de még a kaput találó lövésekből is nagyobb arányban születtek gólok (8-ból 5 – 62,5%). Nálunk ezek a mutatók rendre; 8-ból 2 – 25%, illetve 2-ből 1 – 50%. Erre bizony nincs hatással egyik bíró sem!

A szabálytalanságok az a terület, ahol már azt kell mondanom, nem biztos, hogy érdemes foglalkozni vele. Itt bizony sok olyan vitatható ítélet született, ami végső soron befolyásolhatta az eredményt (a gólok számát tekintve), de ahogy a lövések pontossága is megmutatta, a megszerzett pontok számát nem befolyásolta…

A bírói ténykedéssel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy van egy pont, ami a kisebb-nagyobb szabálytalanságok megítélésén túlmutat. Tudjuk, helyesebben úgy tudjuk, hogy nem mi vagyunk az a csapat, aki megkapja a támogatást a bíróktól. Ehhez képest még mindig nem tudjuk a helyén kezelni a dolgot, még mindig beleszaladunk a pofonba! Akit ugyanis be lehet kóstolni, azt be is kóstolják…

Hányszor láttunk olyat Suljic-tól, hogy kifejezetten utazott az ellenfelére? De nem csak ő, hanem minden játékos, akiben megvan a zsiványság, utazik erre. Ezt persze csak egyfajta módon lehet elérni; maga mellé kell állítania a bírót, és ezt ezek a minden hájjal megkent focisták meg is teszik! Mi pedig felülünk ennek… Ki azért, mert túlságosan naiv (Kálnoki), ki azért, mert eleve követel magának előjogokat (Diarra), amit tudása, képességei alapján meg kellene kapnia, de ehhez még a bíró előtt is illene bizonyítania. Mert bizony élből semmi nem jár!

Tudom én, hogy védeni kell a játékot tényleg játszó – szó szerint játékos! – focistákat, de előbb adni kell, hogy elvárjuk azt, hogy kapjunk is. Lehet, hogy most olyan témára terelem a szót, ami sokak számára sértő lesz, de nem tudok elmenni Diarra kiállítása mellett. Eszembe jutott ugyanis, hogy ő nyilván egy másik kultúrkörből érkezve nehezebben viseli el az őt ért – vélt, vagy valós – sérelmeket. Erről beugrott az a – szerintem – létező összefüggés, hogy a sport, és különösen a foci a társadalom leképezése. Ha ez igaz, akkor a részrehajló bíráskodás, és az adott ország korrupciós mutatói között bizony kell lennie összefüggésnek!

Ezt azért gondolom, mert ha a korrupció minden létező formája sújtja az embert, akkor – mint a betegségek esetében – egyfajta védettség alakul ki. Aki erre nincs trenírozva, az persze nehezen tudja elfogadni, hogy létezik a részrehajlás, a korrupció, és ez őt bizony nehéz helyzetbe hozza. Nem voltam rest, és megnéztem Mali, illetve Magyarország korrupciós mutatóit. Hááát… Nem örülök, hogy hazánk a 176 országból csak az 57. helyen végzett, de Mali 116. helyezése azt mutatja, hogy ott nagyságrendekkel komolyabb a helyzet ezen a téren. Nem folytatom, szerintem érezhető; a gondolatmenet arra mutat, hogy itt bizony egy egyéni probléma van, nem lehet külső tényezők mögé bújni, nincs mentség. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy nem egyedül a játékos, hanem a vezetés, a vezetés által biztosított szakember segítsége kell ahhoz, hogy Diarra végre a játékra koncentráljon, mert abban nagyon jó, bőven kiemelkedik az nb1 mezőnyéből! Még ezen a meccsen is - amikor egyébként kissé halványabb volt a szokottnál – látványos volt, hogy amikor ritmust váltott, oldalt forgatott, vagy a rá jellemző cseleket megcsinálta, az ellenfél a teljes csapattal kereste a labdát. De ez kevés, az adottság nem elég, tudatosság, alázat és – igen! – néha megalkuvás is kell a sikerhez, ahhoz, hogy a tehetség tényleg utat törjön magának.

Nem is tudom, hogy egy egyéni problémának itt van a helye, vagy sem, de megyek tovább, ugyanis ezúttal is igaz lett (sajnos!), hogy a párharcokat nem lehet „megúszni”, bizony ott dől el a pontok sorsa! A 8% (helyesebben százalékpont, de ebbe nem bonyolódnék bele) eltérés nem sokkal több, mint a labdabirtoklás esetében, de itt sokkal kisebb eltérések is nagyobb hatással vannak a végeredményre! Nem tudom, hogy más csapatoknál ez hogy alakul, de a mi játékunk mellett bizony a csapatteljesítményre ez a mutató igen erősen hat. Ez a mutató már az egyéni szintű mutatók világába vezet, nézzük meg, hogy ezen a téren mi a helyzet!

 

Nem is biztos, hogy részletesen bele kellene mennem ebbe a témába… Látványos a különbség, és nekem leginkább csak azt mutatja, hogy két, az adott pénzügyi keretek között megfelelő játékos-politikát folytató stáb által felkészített csapat volt a pályán. Igen, megint felvetődhet a bírói felelősség, de ezzel kapcsolatban azért egy-két számot nem árt bevésni:

-      a két csapat átlaga 281,5, illetve 202,5 – a magasabb átlag nem nálunk volt...,

-      legjobbunktól (Balogh Balázs) az ellenfélnél 9(!!!) jobb összesített teljesítményt látunk,

-      Két középső védőnk, valamint jobb oldali védőnk is a – szerintem – nb1-es belépő-szintet jelentő 200 pont alatt teljesített.

 

Nem is folytatom, mert látható, hogy az egyéni teljesítményekben drámai a különbség. Jó-jó, lehet itt most mindenféle dolgokra hivatkozni (egyik oldalról politikára, másik oldalról Roderick-re), de egy a vége; a tények makacs dolgok, amik most azt mutatják, hogy felsültünk!

 

Véleményem szerint ezt a meccset el kell felejteni, de nem teljes egészében! Van miből tanulni, van mit rendbe tenni, van mit korrigálni! Nekem most elsőre generális problémaként eszembe jutott, hogy – de ez biztos csak az én mániám… - szeretném egy (kezdő)csapatban látni Windeckert, és Sankovic-ot, ahogy nem szeretném ennyire visszavont szerepkörben látni Diarrát. Sajnos ez utóbbi teljesül, mert kedden kiderül majd, hogy hány meccsen kell majd megküzdeni a hiányával - hátravontan sem lesz pályán.

 

Amit nem szoktam, de most mégis; szerintem a következőkben valami hasonló csapattal kellene kimenni a pályára (és ez nem Vig kritikája, hanem csak egy elképezelés:

Szabi – Balázs, Pávkovics, Kálnoki, Mohl – Windecker, Sankovic – Balogh, Bardhi, Andric (Hazard) – Lázok

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Heris, valamint Kecskés nem kész a játékra, ők hiányoznak a védelemből, Diarra pedig eltiltása miatt nem került be (Andric helyett őt szerepeltetném). Elsőszámú csere Cseke lenne, aki a Sanko-Windecker kettős helyett tudna támadóbb, vagy hasonlóan védekező feladatot ellátni. Diarra csak akkor lenne jó választás Sanko, vagy Windecker helyére, ha a Kecskés-Heris kettős ott van a védelemben, addig két szűrő kell.

 

Ahogy most végig sakkoztam a felállás lehetőségeit, én is rájöttem, hogy erősen korlátosak a lehetőségek, mert a csapat elejére nincs igazi megoldás, a védelem pedig csak akkor lehet elfogadható, ha mindenki egészséges. A középpálya kínál lehetőséget a variációkra, de ezt a csapatrészt meg a második kettő hiányosságai határozzák meg…

 

Egész eddig nem lehet éppen optimistának nevezni az elemzést, de azért nem kell temetni a csapatot! Ősszel is megmutatták, hogy van tartás, van küzdenitudás, játékban is tudunk alkotni, de sajnos ma nem lehet az eleje a cél. A következő meccs éppen ezért különösen fontos! A szombathelyi csapat elleni meccs tipikus „hatpontos” mérkőzés, amit nyerni kell, ha a mezőny első feléhez akarunk tartozni. Márpedig ez kötelező, mert szoros a mezőny, és mert – minden nehézség ellenére! – is ott a helyünk, akkor is, ha az ellenfelek télen látványosan (de nem biztos, hogy hatékonyan!) erősítettek.

 

HAJRÁ LILÁK!