Tomika világa...

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
  • Apu, vedd meg nekem a várost!
  • Tomika, elég legyen most már! A múltkor kaptál internetet. Mi lett belőle?
  • Nem t’om…
  • Meguntad! Előtte mi volt?
  • Nem t’om…
  • Azt mondtad, hogy imádod a komolyzenét, ugye? Megkaptad a Für Elise-t egy szóra. Mi lett belőle? Meguntad!!!
  • Vagy ott van ez a stadion! Azt is kisírtad, azt mondtad, hogy mindenkinek van már olyan, mert a múltkor, amikor busszal érkezett a nagymutter vidékről, láttál a pályaudvarnál egy olyat.
  • De azt még nem untam meg!
  • Nem, B+!!! De ha tudom, hogy ennyire szereted a magányt, akkor nem kettő, hanem négy falat építtetek neked!!! Tudod te mibe van egy szék???

A fenti beszélgetés le Tomika, és a vele igencsak engedékeny apukája között hangzott el. Lehet Tomikát irigyelni, mert ugye nem mindenkinek adatik meg stadion, internet, miegymás, de én mégis sajnálom. A nagyakaratú apuci mellett bizony soha nem fog felnőni, pedig nyáron már 50 éves is elmúlt.

Persze nem kell őt félteni, azt nem állíthatjuk, hogy élete kudarc lenne, számos feleség, és számtalan gyerek kapott tőle nevet! Ezen kívül persze vannak még, akikkel jót tett! Bár nem ismerjük őket, de állítólag szurkolók, és állítólag vannak páran… Van tehát siker, van eredmény, ezért nem reménytelen a helyzet! Talán egyszer majd a város is meglesz! Addig is – ha szám szerint nincs infónk Tomika szurkoló-seregéről – nézzük meg szám szerint a szombati meccs történéseit!

Kezdem a játékosok egyéni teljesítményének elemzésével.

 A JÁTÉKOSOK TÁBLÁZATA:

 

Elsőre nem látok nagy különbséget, de azt igen, hogy a növekvő sorrendbe helyezett játékosok közül az ellenfél az adott helyezés szintjén rendre magasabb pontszámot ért el (egy esetben van pont-azonosság). Ez számomra azt jelenti, hogy az ellenfél egyéni szinten bizony – ha nem is sokkal – de jobb volt. Persze az nagyon nem mindegy, hogy ezek a játékosok a pálya mely részén játszottak, és az adott játékrendszerben milyen helyet foglaltak el!

Ennek különösen nálunk van/lehet nagy jelentősége, hiszen sok esetben kényszermegoldásokkal kell élnie Vignjevic mesternek. Az ellenfélnél kicsit nagyobb a merítés, tapasztaltabb a keret, és ne felejtsük el, hogy hosszú idő után otthon rendezhetik mérkőzéseiket. Azt nem hiszem ugyan, hogy ezen a szombaton eljutott volna a pályára szurkolóik hangja, de az eddig sem volt probléma, az ellenfél nézőszámai elképesztően alacsonyak voltak már az új stadion építésének megkezdése előtt is. De tény, hogy egy mára feltehetően megszokott környezet sokat segít, míg nálunk minden buzdítás ellenére is lehetnek fásult, nem kellően motivált játékosok. És az ismert helyzetben még csak nem is nagyon tudom őket ezért elmarasztalni. Bár…. ha jobban belegondolok, egy sportoló, amikor pályára lép, olyankor mindig, minden körülmények között teljesítenie kell! A jóktól a legjobbakat az különbözteti meg, hogy képesek kint hagyni magánéletet, hangulatot, kisebb sérülést, és lélektani tényezőket, különben mind-mind a játék rovására mennek.

JÁTÉKOS TELJESÍTMÉNYEK A  PÁLYÁN:

Bizony, azt látom, hogy az ellenfél hátsó alakzata stabil volt végig, a fehér mezőkkel jelölt pontszámok ugyanis a csapat-átlag feletti teljesítményeket jelzi. Az elől játszókról ez már nem mondható el, de az ő gyengébb teljesítményüket Kanta egész mezőnyből kiemelkedő ellensúlyozta. Ez eddig úgy hangzik, mintha az ellenfél kiválót nyújtott volna… Hát – sajnos, nem sajnos… - nem így volt, a meccs egésze súrolta a nézhetetlen kategóriát…

Ennek oka pedig az, hogy a jellemzően hátul erős ellenféllel szemben mi nem voltunk képesek nagyot alkotni. Bár a támadó alakzat ezúttal egész jó számokat produkált, az eredmény önmagáért beszél. Nem elég az, hogy a csapat eleje birtokolja a labdát, el is kell jutni a kapuig, ott pedig a kialakított helyzeteket gólra kell váltani! Erről később még szó lesz, de már most látszik, hogy valójában mennyiségi problémák nem voltak támadásban, itt most egyértelműen minőségi kérdések merülnek fel.

CSAPAT STATISZTIKA:

Bizony, a csapat-szintű adatok megmutatják, hogy csapatunk ugyan támadólag lépett fel, hiszen a – számomra meglepően alacsony – labdabirtoklási arány ellenére is 15 lövésig jutottunk el, azonban a kaput találó lövések száma, éppen csak eggyel több, mint az ellenfélnél… Míg a kékek lövései 45%-os arányban találtak kaput, addig ez a szám nálunk ez csak 33%. Ne kidolgozottak a helyzetek? Ad hoc módon ellövöldözzük a labdákat? Nem érünk fel a kapuig?

LÖVÉSEK, KAPURA LÖVÉSEK HELYE A PÁLYÁN

Ebből bizony azt látom, hogy nem vagyunk messze a kaputól, hiszen lövéseink 71%-a a tizenhatoson belülről érkezett (10), ahogy kaput találó lövéseink is innen érkeztek (pirossal a kapura lövések helyeit jelöltem). Ezzel szemben ez ellenfél egy lövése egészen elképesztően messziről (ennek esélye a gólra konvergál a nullához!), egy másik húsz méternél messzebbről talált kaput, így elsőre nem mondhatjuk, hogy nagyon kidolgozták volna a helyzeteiket. Az viszont már sokkal jobban rávilágít a döntetlen okára, hogy a mi – egyébként nem rossz arányunknál jobb mutatóval – a kapura tartó lövéseik 75%-a (!) érkezett a tizenhatoson belülről!

Ezzel együtt azt kell, hogy mondjam - a számok, és a kaput találó lövések elhelyezkedése alapján -, egy ilyen meccset bizony meg kell nyerni! Ma már megbüntetik azt a luxust, hogy négy lövésből csak egy talál kaput (Andric), ahogy azt is, hogy középcsatárunk (Lázok) 60 perc alatt mindössze egy alkalommal jutott el lövésig (az legalább kaput talált). Az viszont dicséretes, hogy Bardhi háromból háromszor kaput talált, ebből pedig egy gólt is szerzett! Középpályásunk – többes holtversenyben – immár második a góllövőlistán! Ezúton is gratulálok neki! Véleményem szerint, ha hozzá hasonló teljesítményekből lenne még egy pár, sokkal előkelőbb helyen lehetnénk a tabellán. Erre minden esély megvan, ha Bubu a téli alapozást már teljes értékűen végig tudja majd csinálni, de minőséget hozhat Hazard is.

A kérdés viszont marad továbbra is, hogy a védőmunkában kik lesznek azok, akik – Kecskésen, és most már Heris-en túl – képesek tartósan jó játékot nyújtani. Különösen a széleken vagyunk bajban, amit csak részben enyhít majd Kálnoki Kis felépülése, ami lehetőséget ad arra, hogy szükség esetén Heris jobbhátvéd pozícióban játszhasson. Van tehát egy kis puffer, de az alapvető probléma sajnos tavasszal is nyomot hagy majd a teljesítményen…

De ne szaladjunk ennyire előre! A csapat statisztikánál maradva annyit meg kell jegyeznem, hogy a lövések/kapura lövések számán túl minden egyes tényezőben kicsivel rosszabbak voltunk, ami szerintem egyértelműen a fáradtság jele. Ez megint visszavezet az igazolás-stop kérdésköréhez, amiről nem szeretnék írni. Amire viszont fel kell hívnom a figyelmet, mert véleményem szerint egy kisebb változás a védekezésben, az, hogy az ellenfél megint elég sok alkalommal futott lesre. Ez már az előző meccsen is feltűnt, mert korábban nem volt jellemző. Talán „vonalasabb” lett a védekezés, ami talán a beadások hárításának korábbi rossz hatékonysága készteti csapatunkat.

Nem mindegy persze, hogy hol intették be ezeket a leseket! Nézzük meg:

Látható, hogy amikor az ellenfél többségében a tizenhatoson, vagy azon belül futott lesre. Ez talán azért lehet, mert a beadások, keresztlabdák esetén nem megyünk el a támadókkal a saját kapunk elé (amivel az ötös környékén sok esetben csak nehezítjük kapusunk dolgát…), hanem az ellenfél előretolt embereit hagyjuk szabálytalan területre befutni, ezzel pedig elejét vesszük annak, hogy a kapu torkában, egy tömegjelenetben „szerencsétlen” gólt kapjunk. Ez alól sajnos kivétel a szöglet, lesről ilyenkor – legalábbis közvetlenül elvégezve – nem beszélhetünk. Ennek sajnos megtapasztaltuk a következményét… Bár kapusunkat nem éppen szabályosan akadályozták, de valójában a csapat egészének helyezkedésében keresendő az ok; ha megvan a megfelelő felállás, az ellenfél játékosa nem feltétlenül tud közvetlenül kontaktusba kerülni Banaival.

Összefoglalásképpen azt tudom „mondani”, hogy ezúttal az ellenfél szinte mindenben kicsivel jobban teljesített, ugyanakkor a kapura mégis veszélyesebbek voltunk. Az előbbi a fáradtságnak, míg utóbbi minőségi problémának tűnik, de természetesen ez a két ok nem független egymástól. A téli pihenő előtt most egy olyan csapat következik, amelyik szemre nem rossz, de ősszel érkező új edzőjük még mindig nem tudta összefogottá tenni csapatát, igencsak hullámzó a teljesítményük. Fontos a meccs, mert egy győzelemmel le lehetne végre szakítani a végét, ugyanis a két kieső helyen álló csapat egymás ellen játszik, míg a két előttük álló a mezőny elejéről kapott ellenfelet a tárófordulóra. A győzelem tehát azt jelentheti, hogy a mögöttünk négyes biztos távolságba kerül, ami a téli időszakban egy kissé nyugodtabb felkészülést enged csapatunknak.

HAJRÁ LILÁK!!!