Twin Paks

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Paks, 2016.10.29.: Paks-Újpest: 1-1

Újpest, 2017.04.08.: Újpest-Paks: 1-1

Mint az ikrek… Nem baj, semmi probléma, hiszen, mint ősz óta tudjuk; „Csertői közölte, hogy tudnak ők mindent, s akár a Barcelona edzését is levezényelhetnék.”  Nos, ha egy Barca-szintű csapat ellen tudunk egy bajnoki idényben három meccsből 5 pontot szerezni (a 3. fordulóban győztünk!), akkor a hazai szinten egerésző alakulatokat egyenesen kitömjük! Gondoljunk bele; ha mind a tizenegy ellenfélen csinálunk 5 pontot, akkor ebben a kiegyensúlyozott mezőnyben a dobogó alapértelmezett! Hogy ne menjek messzire, az 55 pont éppen a második helyet jelentette a 2015/16-os végelszámolásnál…

Sajnos a helyzet ennél kicsit bonyolultabb, mert az ellenfél nem a Barcelona, mi pedig maximum színeinkben emlékeztetünk a nagy rivális Real Madridra! Ezzel együtt nincs különösebb baj a megszerzett 5 ponttal, mert köztudott, hogy a világ legdefenzívebb csapata ellen bizony nem könnyű gólt szerezni. Bár messze vagyunk a világszínvonaltól, de ahogy a matek mutatja, még akár örülhetnék is az eredménynek, és mégsem… Elfogadom, nehéz gólt szerezni a 11 emberrel védekező csapatok ellen, de hogy ilyen könnyen adjunk nekik lehetőségeket, azt már nehezen veszi be a gyomrom! Persze, fetrengés, időhúzás, bírói segítség, ésattöbbi… ismerős mind, de elgondolkodtató, hogy a BAZ megyei piros-fehérek döntetlenjénél, vagy a szomszédvár tájjellegű sikerénél sem volt ez nagyon másképp.

Szóval van az a szint (és sajnos tapasztaltuk is!), amikor minden nehézség ellenére sem vagyok kibékülve az eredménnyel. Ennek pedig egy komoly oka van, méghozzá az, hogy ismét láttam a fásultságot, a lemondást játékosainkon. És mindezt pont akkor, amikor a legjobban össze kellett volna kapniuk magukat! Egy félidőt nem adhatunk egy hazánkban méltán világhírű edző csapatának. Ez egyszerűen nem fér bel, nem indokolható. Lehet rosszul, vagy jól játszani, de a sehogyan sem egyszerűen érthetetlen. Ettől még igaz, hogy a bírói ténykedés megint bicskanyitogató volt, nem kérdés, hogy többet voltak a hátukon a paksiak, mint talpon, vitathatatlan, hogy ott húzták az időt, ahol csak lehetett, és azt sem gondolom, hogy ebben nem volt partner a már a nevével is sok asszociációs lehetőséget felkínáló játékvezető.

Nekem, mint szurkolónak, ezeket egyszerűen ignorálnom kell, mert különben elveszi a lelkesedésem, megtöri a hitemet, mást nem tehetek, nincs fegyverem ez ellen. A játékosoknak viszont van! Nem ám a reklamálás, meg a különböző színű lapok kiharcolása, hanem olyan játék, ami mellett egyszerűen nincs lehetőség elvezetni a meccset ellenünk! Olyan meccset még nem nagyon láttam, ahol öt-hat gólt vettek volna el csapatoktól, van az a szint a játékban, ahol a bíró rossz döntései maximum a gólarányt befolyásolják, de a pontok sorsát már nem. Tudom persze, hogy ez rendkívül nehéz, mert… (és itt jöhetne egy egész litánia mindenféle körülményekről)…, de legalább az akarat legyen meg végre. Mert bizony az akarat ott van a srácokban, a második félidőben ezt meg is mutatták! Na pont ezt az irányt kell követni, ez lesz az a mezsgye, ami felfelé vezet.

Sajnos nincs félidőkre lebontott statisztika a kezemben, de még mielőtt a számokra térnék, már most azt gondolom, hogy bizony még a második félideji jó játékkal együtt is jobban odaadtuk az első félidőt, mint amennyire megnyertük a másodikat… Nos, nézzük meg tehát, hogy miért vesztettünk két pontot, milyen előzmények után került sor a mérőzésre:

A csapatok fordulóról fordulóra váltakozó helyezései alapján azt látjuk, hogy az ellenfél az utóbbi nyolc fordulóban kezdett el pontokat gyűjtögetni, addig mintha átaludtak volt 17 fordulót. Ez tőlük szokatlan, mert „rendesen” a bajnokság vége felé szoktak okosba’ megoldani meccseket, de most éles váltással az utolsó meccsekre hagyták a focit…

Nálunk a gyenge kezdés után volt egy igen jó periódus, de aztán a 9-10. forduló után beragadtunk a középmezőnybe. A tavaszi kezdés hasonlít kicsit az őszihez, és remélem, hogy a folytatás sem fog különbözni! Ebben az esetben ugyanis esélyes még mindig (!!!) egy negyedik helyezés, ami – mint a kupa-sorsolás óta tudjuk! – nemzetközi megmérettetésre ad lehetőséget! Tudom, nem sok az esély, de valamennyi még mindig van, legalábbis matematikai értelemben. Az elvi fejtegetést nem lehetetlen a pályára vinni, még akkor sem, ha magam is szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. De lepjen meg a csapat, lépjen egy olyan sorozatot, mint a 2. és 6. forduló között! Emelkedjen az a trendvonal (szaggatott) kicsit meredekebben Srácok!

Eddig az előzményekről, meg annyit, hogy a tavaszi meccsek alapján bizony az utolsók közt találhatjuk magunkat, míg az ellenfél az elsők között foglal helyet. A forma tehát nem mellettünk szólt, így ilyen értelemben az eredmény nem is rossz! De mit mondanak a számok? Ime:

forrás: mlsz.hu

Labdabirtoklás:

Ezzel minden OK, az ellenfél – ahogy az várható volt – nem nagyon akart játszani, átengedte a területet nekünk. Az 56/44-es arány elsőre nem tűnik olyan soknak, de ha kicsit utána számolunk, bizony kiderül, hogy több mint 27%-kal többet volt nálunk a labda! Ez nem kevés, ennek nyoma kell hogy legyen máshol!

 

Lövések/kapura lövések:

Már meg is van; a labda birtokában sok akciót vezettünk, hiszen pontosan kétszer annyi kísérletünk volt, mint a vendégeknek (18/9). Belerondít a képbe, hogy a minőség bizony nem volt megfelelő, ugyanis lövéseink mindössze 33,33%-a talált kaput, míg ez a másik oldalon 44,44% volt. Persze árnyalja a képet, hogy a 4 kaput találó lövésükből kettőt tizenegyes-rúgás során érték el. Ha ezt kiveszem a képletből, akkor azért az látszik, hogy ők sem mesterlövészek, hiszen így már 7-ből 2-t, azaz 28,57%-os találati arányt tudnak csak felmutatni. Mindkét oldal elég pontatlan volt tehát, fölényünk azonban egyértelmű!

 

Szabálytalanságok:

Nos, ez a pont, ami mellett nem mehetek el szó nélkül, akkor sem, ha – értelemszerűen – nem vagyok elfogulatlan, így könnyen érhet a vád, hogy erősen részrehajló vagyok a bírói ténykedés megítélésében. Hogy részrehajlás, vagy egyszerűen a képességek hiánya miatt fújta szét a meccset a spori, nem tudom, de erősen hajlok az elsőre. Mostanság ugyanis az jött a szokásba, hogy a bírók - az előnyszabály adta lehetőségekkel élve – úgy ítélnek meg szabadrúgást a javunkra, hogy az minket sújt! Nem először fordul elő, hogy a játékosunkkal szemben elkövetett szabálytalanság ellenére nálunk maradt a labda, olyannyira, hogy a második (!!!) passzt követően, a kiugratással gólig masírozhat játékosunk. De álljunk csak meg! Csak masírozhatna, ugyanis, amikor már világosan látszik, hogy a kiugró játékos akár gólig vezetheti a labdát, hirtelen szól a síp, a játék leáll… Reklamáló játékosainknak pedig elmagyarázza a bíró, hogy ne reklamáljanak, hiszen pont a javukra fújt le egy szabálytalanságot! Ha meg ez mégis megtörténik, villan a sárga!

Nos, véleményem szerint ezen a meccsen, ezért a megmozdulásért a bírót kellett volna leküldeni a pályáról, a lapot ő érdemelte volna, jópár meccses eltiltással megspékelve! És ez nem az egyetlen „hiba” volt! Igen idézőjel, mert bizony nehéz elhinni, hogy egy nb1-ben vezető bíró nem ismeri az előnyszabály fogalmát, és/vagy annak a szabályoknak megfelelő alkalmazását rendre elvéti! Nem ezen ment el a két pont, nem kell feltétlen külső okokat keresni, de bizony erős hatással volt a végeredményre! A saját sérelmeinken túl a legnagyobb baj az, hogy az MLSZ nem érti meg azt, hogy az ítélkezésben tapasztalható visszásságok milyen komoly károkat okoznak nézőszámban, elismertségben, és végső soron az egész honi labdarúgás megítélése terén… Amíg ezek nem lesznek fontosak, nem várhatunk változást.

 

Pontos passzok

Az előző héten kevésnek találtam a 280 körüli pontos passzok számát. Biztos, hogy Vignjevic mester sem volt elégedett, és feltehető, hogy nagy hangsúlyt kapott az összjáték fontossága a felkészülés során. Ezt hozta is a csapat, hiszen 57%-kal (!!!) több pontos passzt sikerült letenni a pályára. Az nem meglepő, hogy az ellenfél messze elmaradt ebben a mutatóban is (320), a focit még mindig mi akarjuk játszani, másokat kizárólag a pontok érdekelnek, és ennek érdekében mindent bevetnek, ami nem foci… Hogy ne felejtsem; a 80% feletti pontosság azt jelzi, hogy részünkről rendben volt a csapat a mezőnyben – amikor nálunk volt a labda.

 

Párharcok

Nos, amikor meg nem volt nálunk a játékszer, akkor már problémás volt a szitu! Az ellenfél által nyert 109 párharccal szemben csak 87-et tudtunk nyerni. Nem csoda, hogy kicsit gyengébbek voltunk ebben, hiszen a vendégek folyamatosan erőltették az egy-egy elleni szituációkat, hátul inkább birkózásra, semmint focira rendezkedtek be. Ennek ismeretében különösen érdekes a megítélt szabálytalanságok arány, nemkülönben a lapok száma…

 

Labdaszerzés/labdavesztés

De! Ez az a pont, amin már sokszor elmentek meccsek, amire igencsak érzékeny a csapat! Ahogy láttuk, minden másban sikerült az ellenfél fölé nőni, de ebben most sem! A második félidőben minden bizonnyal ezen a területen is jobbak voltunk, de az első játékrészben olyan előnyt adtunk, hogy azt egyszerűen nem lehetett behozni semmilyen módon. Szerencsére voltak olyanok, akiknél a vesztett, és visszaszerzett labdák egyenlege pozitív, de a 13 értékelt játékosból csak 5 volt ilyen… Ez bizony kevés, különösen, ami a középpálya teljesítményét illeti:

forrás: mlsz.hu

Bár a védelem jobb oldala is lyukasnak tűnik, de Diarra, Balogh Bubu, és Cseke a középpályán túl sok labdát szórt el, miközben az ellenfél támadásait nem szűrték megfelelően labdaszerzés formájában. A szokottnál talán egy fokkal támadóbb volt ez a csapat, mint korábban, de ez nem lehet ok arra, hogy a középpályánk átjáróház legyen! Az első félidőben ugyanis rendre abból alakított ki helyzetet a vendég társaság, hogy a középpálya, és a védősor között rá tudtak fordulni a kapura, és fel tudtak gyorsulni a kapunktól 20-30 méterre. A második félidőre ez némileg javult, de akkor is volt egy pár olyan szituáció a kapunk előtt, amit már feljebb meg kellett volna akadályozni.

 

Játékosok táblázataforrás: mlsz.hu

Egy ilyen csalódást keltő eredmény (és különösen első félideji játék után) nem szeretnék pengellérre állítani senkit, ezért most sem megyek bele a részletekbe. A pontok elvesztéséhez elég volt két maghatározó játékosunk formahanyatlása, és az, hogy Bardhi – jó eredménye ellenére - még mindig nem nyerte vissza korábbi lendületét. A jó hír az, hogy mindegyiküknél látok biztató jeleket, lassan kijövünk a gödörből, és keddi ellenfelünk erősen tartalékosan kell, hogy kiálljon ellenünk!

Szóval, Srácok! A keddi meccs után szeretnék végre minden egyes játékost részletesen kielemezni, hogy végre minden jót leírhassak Rólatok! Látok esélyt, amit meg kell ragadni a következő mérkőzésen!

 

HAJRÁ LILÁK