Identitásunk, jövőnk - az Újpest megmentése 1. rész

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Mentsük meg az Újpestet? Nehéz téma, de vágjunk bele.

Ahhoz, hogy megmenthessük cselekednünk kell. Ahhoz, hogy cselekedni tudjunk definiálnunk kell a problémát. A probléma megértéséhez viszont meg kell érteni azt, hogy mi lenne, mi volt a helyes működés, és azt is meg kell értenünk, hogyan jutott el a klub oda. Vagyis egy jó hosszú utazáson kell részt vennünk... Kezdjük a végén.

Az első feladat, hogy meg kell válaszolnunk a kérdés: mi az, hogy Újpest? Mi a klub szemlélete, filozófiája, miről szól a klub? Mitől vagyunk mások, többek, különlegesebbek, mint Rákosmenti TK vagy a Győri DAC? Nehéz kérdés, nehéz rá felelni, és valószínűleg az Újpest szurkolók jelentős része nem tudna rá igazán jó választ adni, a másik fele pedig egytől egyig más és mást válaszolna erre a kérdésre. Ahogy én látom, ez egy hosszú folyamat eredménye, ami a múltba gyökerezik. Próbáljuk megválaszolni:

  1. Először is: az örökség. Újpest település 1840-ben jött létre, alig több, mint 400 lakosú kis faluként, ahol működött egy kocsma, egy csárda, volt néhány szőlőskert, közte nyaralók, és volt egy kis bőrfeldolgozó üzem. 45 évvel később egy már 17 ezres községben jött létre az Újpesti Torna Egyesület, és újabb 13 év múlva egy 40 ezer fős nagyközségben kezdtek el futballozni. Az 1930-as években egy hetvenezresnél is nagyobb Újpest, egy könnyűipari központ, szakmunkások és gyári tisztviselők, de betanított munkások által lakott, saját városházával, gimnáziummal büszkélkedő település, Magyarország egyik legnagyobb városa ünnepelte a bajnoki címeket. Hogyan történt mindez? Értelemszerűen bevándorlással. Első sorban Budapestről, az Alföldről és a Felvidékről vonzott rengeteg embert a hihetetlen gyorsan fejlődő település, ahol könnyűipari gyárak tucatjai a település sebességével együtt nőttek hihetetlenül gyorsan fantasztikusan naggyá. Vagyis rengeteg különböző helyről jött emberről beszélünk. Akiknek szükségük volt valamire, ami összehozza őket. Szükségük volt valamire, ami újpestivé teszi őket, amin keresztül közösséget alkothatnak, amire büszkék, amit őriznek, csiszolnak, védelmeznek, és amit továbbadhatnak gyerekeiknek. Ez volt az UTE, majd az Újpest FC. Ez volt az oka annak, hogy a Budapest környéki települések (mint például Soroksár, Rákospalota, Kispest, Pesterzsébet, Budafok stb.) közül messze Újpesten vált a leggyorsabban népszerűvé a futball: ez a város nőtt a leggyorsabban, a legnagyobbra, és itt volt a legnagyobb igény a kötődésre. És ez a lendület, ez a közösség, ez az akarat és ez a szellemiség emelte először a dobogóra a klubot Magyarországon a 20-as évek első felében, ez hozta létre a ma is használt Megyeri úti stadiont. Majd az 1930-as években ugyanez a lendület, kiegészülve a profizmussal volt az, ami mind Magyarországon, mind nemzetközi szinten is a legjobbak közé hajtotta a klubot! Ez alapozta meg nem csak a 30-as, és a 40-es évek, de a 60-as és 70-es évek sikereit is, ez az Újpest alapja. Újpest első sorban az újpestiek, a településen élők, vagy a településhez kötődők klubja lett. Újpesten közben megalakul a Dumavár (kb. egy független Baráti Kör), és a Lila Közép (a korabeli "ultracsoport"). Ez volt a klub társadalmi bázisának alapja.

  2. 1929, 1930, 1939. A korábban lesajnált újpesti klub két KK-t, valamint egy a rádió is által közvetített világraszóló sikert, Bajnokok Tornáját nyert. Ezek voltak a mérföldkövei a klub országos népszerűségének. 1926-tól voltak vidéki klubok a bajnokságban, így az Újpest már folyamatosan utazott Szombathelyre, Szegedre, Miskolcra, Debrecenbe, Pécsre, Kaposvárra, később Salgótarjába, Győrbe, Szolnokra is. A sikereket és a csapat remek játékát, vagy a klasszisait (Fogl-gát, Avar "Ricsi", Zsengellér) látva a szurkolók az egész országban, sőt a Vajdaságban is megkedvelték a klubot. Az elsőként országosan népszerűvé váló Ferencvárossal azonosulni nem tudó tömegek a Hungária és az Újpest közül az 1930-as években már az Újpestet választották! Sőt, 1940-től már csak az Újpest maradt a plebejuscsapat, a Ferencváros néven ismert pestis egyetlen méltó ellenfele, hiszen előbb az MTK (Hungária) szűnt meg, majd a szurkolóinak javarésze is... Aki nem akart birka lenni, az Újpest-drukker lett. Így bővült az Újpest társadalmi bázisa.

  3. Kiemelten fontos, és nagyon alul-hangsúlyozott 1956 szerepe. 1950-ben a kommunista állampárt egyértelmű célja az volt, hogy minden klubot eltépjen a gyökereitől, és az addigi társadalmi bázisától. Gyakorlatilag újra akarták definiálni a klubokat. Az volt az elvárás, hogy a kispesti klubnak a katonák, a ferencvárosi klubnak a TSZ és húsüzemi dolgozók, az újpesti klubnak a belügyi dolgozók szurkoljanak. Hogy miért ők? Mert ha könnyen és munkahely szerint körülhatárolható egy klub bázisa, akkor könnyű őket (felülről) megszervezni és irányítani, könnyű őket a meccsre kivezényelni, ha rosszul szurkoltak, a munkájukban megbüntetni. Az sem véletlen, hogy a történelem során először ekkor tüntették el "Újpestet" a klub nevéből. Budapesti Dózsa (de így jártak a többiek is: Budapesti Honvéd, Budapesti Vasas, Budapesti Kinizsi, satöbbi). A csapatokat 1953-tól a Népstadionba terelték, alig-alig voltak meccsek Újpesten. De az újpestiek, a társadalmi bázis, a szurkolók nem hagyták magukat. 1956-ban, a forradalom után az összes klub közül elsőként az UTE vette vissza régi nevét. Az újpesti forradalmi bizottság egyik legsürgősebben végrehajtott pontja volt a Dózsa-címerek leszedetése a stadionban. A szurkolók beintettek a hatalomnak és követelték vissza az ő szeretett Újpestjüket! A forradalom elbukott, és a hatalom csak félig engedett az újpestieknek (miközben a szerencsésebb helyzetű, szakszervezeteknek ítélt klubok - FTC, MTK - visszakapták neveiket). Hosszas egyeztetések, tárgyalások, huza-vona után 1957. márciusára alakult ki (és 1957. májusára lett megváltoztathatatlan) a hosszú időn át végleges elnevezés: Újpesti Dózsa. A szurkolók egyik követelésüket elérték: a Dózsa ismét Újpest klubja lett. A másik követelésükkel is félsikert értek el: az Újpesti Dózsa sokkal többször játszott a Megyeri úton, mint a Bp. Dózsa. Vagyis vissza a gyökerekhez, újra újpestibb lett a klub, de a BM-től megszabadulni nem sikerült. Kompromisszumot kötött a hatalom az újpestiekkel: marad a BM (=Dózsa), de lehet Újpest. És ezt az 1956-os forradalmár újpesti szurkolók, sportolók, sportvezetők érték el! Ugyanezt a másik minisztérium klub, vagyis a kispestiek nem érték el: ők megmaradtak Budapesti Honvéd néven. Az ő társadalmuk, az ő szurkolói erejük nem volt elég nagy. Ami érthető is, hiszen Honvéddá alakulásuk előtt nem volt rendes stadionjuk, csak egy szép tribünjük egy pálya mellett, és egy-egy rangadóra se nagyon tudtak 3-5000-nél több nézőt összeszedni. Az ő társadalmi bázisuk jelentős része a Honvéd-érában fogant, Puskásék, az Aranycsapat és az 50-es évek propagandája miatt lett Honvéd-szurkoló. De Újpesten nem ez volt. A szurkolók kiharcolják, amit akarnak, egészen a kompromisszum maximumáig.

  4. Az 1960-as bajnoki cím ünnepléséről fennmaradt egy ikonikus fénykép. Az utolsó forduló után a Megyeri út 15 ezres nézőserege a stadion gyepén éljenzi Szuszát, Göröcsöt és a többi aranylábú újpesti futballistát. 13 évvel az utolsó újpesti aranyérem után, túlélve az újpesttelenítést, visszavéve a nevet, visszavéve a stadiont. A fénykép egyik sarkában feltűnik egy rúdról lelógó, háromszög alakú zászló, rajta "Újpest" felirattal, alatta pedig a klub 1949-ig használt címerével! Akkoriban ezek, a rúdra felhúzott háromszög alakú zászlók töltötték be azt a szerepet, amit a '90-es évek óta a drapériák: a szurkolótábor jelenlétét szimbolizálták. Az újpestiek az eredeti címert akarták akkor, a Kádár-rendszer közepén! A szurkolói bázis büszke!

  5. A Baróti-korszak, majd az 1970-es évek azokkal is megszerettették az Újpestet, akik addig nem a klubnak szurkoltak. Rajongani lehetett a csapat játékáért, játékosaiért, sikereiért. Hét zsinórban nyert bajnoki cím, nemzetközi sikerek (KK-döntő, VVK-döntő, BEK-elődöntő, BEK-negyeddöntők, stb.) és csodálatos játék. Mindezt abban a korszakban, amikor a magyar labdarúgás hanyatlásnak indult: a válogatott története során először 1970-ben bukta el a VB-indulást, majd 1974-ben újra. Az Újpest jelentette ekkor szinte az egyetlen reményt a magyar futballban, egy kis pozitív és boldogságot okozó szigetet. Ami talán az Aberdeen elleni hazai mérkőzésig tartott. A társadalmi bázis tovább bővül, a szurkolók büszkék és boldogok!

  6. 1985-ben, a klub 100 éves születésnapja kapcsán már feltűnik ismét az eredeti UTE-címer! 1989-től a szurkolók ankétokon követelik a klub visszanevezését. 1990-ben szurkolók az Újpesti Dózsa mellett megalapítják az UTE-t is - ezzel kikényszerítve, hogy 1991-ben a klub visszavegye az eredeti nevét! Vessük össze megint a kevésbé mély gyökerekkel rendelkező kispestiekkel: ott hibrid megoldás, Kispest-Honvéd születik. És tulajdonképpen a mai napig sem tudják, mi a nevük, mi a klubjuk identitása! Az újpesti szurkolók ismét sikerre vezetik az elveiket!

  7. 1992. szeptember 14 - létrejött az Ultra Viola Bulldogs, és ezzel az Újpest Ultras. A csoport és ezzel az újpesti szurkolás mérföldekkel előzte meg bármely más klub szurkolótáborát. Új, minőségi dalok, pirotechnika, koreográfiák: rengeteg olyan tevékenység, amiről más klubok szurkolói nem is hallottak. És frappánsság, intelligencia a rigmusok és kiírások terén! És sikerül összerántani egy 1-2000 fős tábort, ami a derbiken akár ezen is túl tud nőni. Sikerült összerántani egy vidékre, külföldre is mindenhová utazó szurkolótábort. Sikerült elérni, hogy Zalaegerszegtől Nyíregyházáig mindenhol olyan létszám és közeg legyen a lelátón, ami tiszteletet nyújt. Ekkor lett a lelátón az Újpest Magyarország legnagyobb klubja - a következő két évtizedre. Sokakat a szurkolás fogja meg, és a tábornak, az UVB-nek/Újpest Ultrasnak köszönhetően váltak ekkor Újpest-fanatikussá. Tovább bővül a bázis - miközben a szurkolók egy része a ritka sikerek miatt elpártol.

Összefoglalva: mi is az Újpest? A válasz ebből a rengeteg rétegből tevődik össze. Ezek a rétegek változnak, egyesek halványulnak, mások erősödnek, de együtt alkotják az egészet. De mindegyik benne van a mai napig. Újpest község-város-kerület összekötő, közösségformáló ereje; a sikeres, győztes, nemzetközi eredményeket elérő klub; a hatalomnak sikeresen ellenszegülő klub; a legjobb szurkolótábort felvonultató klub; a legnépszerűbb birkaklub egyetlen méltó, egyben legnagyobb ellenfele mind a lelátón, mind a pályán; Fogl II., Zsengellér, Nagymarosi, Szusza, Várhidi, Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó, Törőcsik, Fekete, Duna III, Nagy Laci, Szlezák, Véber, Kovács Zoli, Rajczi Peti.

Ahogy egy országnak, úgy egy klubnak is vannak mindehez szimbólumai. A lila-fehér színek (1900 óta!), az UTE-címer (1925 óta), az Újpest-himnusz (Mindig Újpest, Örök Újpest, 2002 óta). De hozzánk tartozik a stadionunk, vagy Kristin Laci, a hangosbemondónk ("Lila-fehér jó estét kívánok") is.

Ez mind az Újpest. És persze sokkal több annál. A múlt, a jelen, a jövő. Az életérzés.